Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-10 / 238. szám
4 Kelet-Mágyarország 1982. október 10. Andrej Gromiko New Yorkban, az ENSZ-közgyűlése alkalmából, külföldi kollégáinak sorával konzultált, közöttük Hans-Dietrich Genscherrel, az NSZK új 4 kormányának külügyminiszterével. V __________■__________ — ESEMÉNYEIÉ CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Afgán párt- és állami küldöttség érkezett Budapestre Babrak Karmai vezetésével —- Gromiko szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter ismét találkozott New Yorkban — Megalakult az új bonni kabinet, tagjai letették a hivatali esküt — Kohl, az új kancellár villám- látogatást tett Párizsban KEDD: Leonyid Brezsnyev és Truong Chinh vietnami államfő tárgyalása Moszkvában — Kohl kancellár Brüsszelben járt, ahol részt vett a nyugat-európai keresztény- demokrata pártok vezetőinek találkozóján — A Biztonsági Tanács tűzszünetre szólította fel Irakot és Iránt SZERDA: Kínai—szovjet külügyminiszter-helyettesi konzultáció kezdődött Pekingben — Genfben kéthónapos szünet után felújították a hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folyó szovjet—amerikai tárgyalást CSÜTÖRTÖK: Kohl kancellár Bonnban megbeszélést folytatott Mihail Szolomencevvel, az Oroszországi SZSZK miniszterelnökével — Mubarak egyiptomi elnök „baráti” üzenetet küldött Begin izraeli miniszterelnöknek — A libanoni hadsereg folytatja Nyugat-Beirutban a tisztogató hadműveletet, amely során sok száz személyt tartóztattak le PÉNTEK: Az új libanoni kormány megtartotta első ülését — Szigorú gazdasági intézkedéseket jelentett be, köztük a svéd korona leértékelését Palme, az új svéd kormányfő — Befejeződött a brit konzervatív párt kongresszusa — Mitterrand francia elnök Kinshasában 42 afrikai ország vezetőivel együtt a fekete földrész gazdasági helyzetéről tárgyalt SZOMBAT: A lengyel parlament, a szejm döntött a szakszervezetek jövőjéről — Véget ért a bajorországi választási kampány — A vietnami külügyminiszter Helsinkiben tárgyal — Reagan elnök találkozott a megválasztott, de csak decemberben hivatalba lépő mexikói elnökkel. Miguel de la Madriddal — Az USA újabb lengyelellenes intézkedésekhez folyamodik A hét három kérdése O Hogyan mutatkozott be az új bonni kormány? Óvatos nyilatkozatok és kiszámított gesztusok jellemezték a Kohl—Genscher kormány első hetét. Sokat utaztak és sokat tárgyaltak az új kabinet élén állók, alaposan megdolgoztak a fizetésükért (amely egyébként a takarékossági törekvések bizonyítására a jövőben öt százalékkal csökken!). Helmut Kohl kancellár első útja Párizsba vezetett, hogy az új bonni kormány nyugat-európai, közös piaci elkötelezettségét kifejezésre juttassa, s hogy a még De Gaulle és Adenauer által létrehozott francia—nyugatnémet szövetség folytatását kilátásba helyezze. Kohl elment Brüsszelbe is, a Közös Piac székhelyére, egy villámlátogatás erejéig. Bonnban aztán az amerikai nagykövettel éppúgy találkozott, mint az éppen az NSZK-ban járó szovjet politikussal, az Orosz- országi SZSZK miniszterelnökével, Szolomencevvel. Genscher New Yorkban járt, felszólalt az ENSZ közgyűlésén és eszmecserét folytatott Gromiko szovjet külügyminiszterrel, meg Fischer- rel, az NDK külügyminiszterével. Mindezek a találkozók, s az ott elhangzott megnyilatkozások azt voltak hivatva bizonygatni, hogy az NSZK külpolitikája az előző kormányénak a folytatása. Ami az új kormány belső helyzetét illeti: máris szembekerült a szakszervezetekkel, amelyek nem értenek egyet a Kohl-kabinet tervezett szigorú intézkedéseivel. A kancellár és miniszterei azt hajtogatják, hogy most már a kötelességeket kell hangoztatni, nem pedig a jogokat ... Nagy kérdés, hogy valóban lesz-e 1983 márciusában parlamenti választás? A kormánypártok közül csak a CSU, Strauss pártja sürgeti igazán. Genscher pártja fél tőle, megt a liberális szavazók nagy része esetleg elpártol az FDP-től, s a végén be sem kerülnek a Bundestagba. A bajorországi választás, amely most vasárnap zajlik le, bizonyos fokig jelzéssel szolgálhat: hogyan reagál az FDP eddigi tábora Münchenben és környékén Gensche- rék átállására? Ha pedig Strauss CSU-jának jelöltjei. — a közvéleménykutatás ezt ígéri — nagy fölénnyel győznek, akkor ez csak megnövelheti a keresztényszociáíisok étvágyát. 1983 márciusában a/ FDP esetleges letűnése után átvehetik a megüresedő miniszteri tárcák egy részét... O Mit jelent a skandináv államok „nadrágszíj- meghúzása”? A korábban oly gazdagnak tűnő, oly boldognak látszó skandináv államokat megrázkódtatja a gazdasági válság. Növekvő munka- nélküliség és állandó pénzromlás, az ipar versenyképességének csökkenése — visz- szatérő gond Svédországban, Norvégiában, Dániában. A gazdasági nehézségek a politikai helyzetre is hatnak. A tömegek változást követelnek, bár ez az igény néha ellenkező előjellel érvényesül. Dániában a szociáldemokrata kormánynak kellett távoznia, egyesek szerint, csak átmenetileg, Svédországban viszont a négyéves konzervatív uralmat váltjta fel most újra Palme szociáldemokratáinak a kormányzása. Üj kormány van Norvégiában, szintén konzervatívok alkotják. A jobboldali, polgári politikusok a felbillent egyensúly visszaállítását az állami kiadások lefaragásától, a termelési költségek — s elsősorban a bérek — -növekedésének megfékezésétől várják. Palme, a szociáldemokrata svéd kormányfő meghirdette az árak befagyasztását, és hogy véget vessen a svéd korona körüli tőkés spekulációknak, bejelentette Svédország nemzeti valutájának 16 százalékos leértékelését. Viszont szinte pártállásra való tekintet nélkül majdnem azonosak ma a jelszavak Stockholmban, Koppenhágában és Oslóban: vissza kell szerezni az exportképességet, meg kell őrizni a foglalkoztatottságot, vissza kell szorítani a munkanélküliek arányát. Svédország azor^ akar változtatni, hogy a hajdan híres svéd termékek a világpiacon 20 százalékkal visszaszorultak. A dán panaszok között pedig ott van, hogy az ország külföldi adósságainak összege elérte a 14 milliárd dollárt. © Hogyan alakul Párizs és Afrika viszonya? Mitterrand francia köztársasági elnök afrikai körúton van: Ruandában, Burundiban, a Kongói Népi Köztársaságban, valamint az egykori Belga-Kongóban, Zaireban tesz látogatást. Utóbbinak a fővárosában, Kinshasában, részt vett egy francia—afrikai csúcstalálkozón. Negyvenkét afrikai ország vezetői gyűltek a Párizsból érkezett politikus köré. Mitterrandnak sikerült, ami az afrikai egységszervezetnek nem: ilyen nagyszámú afrikai politikust egybegyűjteni, hogy tárgyaljanak akár a fejlődő országok eladósodásának csökkentéséről és a nyersanyagok árának stabilizálásáról, akár pedig arról, hogy Franciaország mekkora segítséget nyújthat az afrikai országoknak. Emlékezetes, hogy elődje, Valéry Giscard d’Estaing rendkívüli jelentőséget tulajdonított Párizs és Afrika neokolonialista kapcsolatainak. Nem egyszer fegyveres segítséget nyújtott egyes afrikai vezetőknek. Zaireban éppúgy megjelentek francia ejtőernyősök, mint Csádban. Mitterrand éppen a szándékok különbözőségét hangsúlyozta, amikor kijelentette, hogy országa nem akarja a csendőr szerepét játszani egyetlen afrikai országban sem. Mind e mellett nyilvánvaló, hogy Párizs a régebbi gyarmati tapasztalatait szeretné kamatoztatni, akár a saját egykori kolóniáin, akár a volt brit vagy portugál vagy spanyol gyarmatokon. A kétségtelen segítő szándék párosulhat a francia ipar nyersanyag és piac érdekeivel. Pálfy József Grand Hotel Hungária (8.) Esetek és riporterek Külön kell szólni a titkos rulett- és kártyaklubokról, amelyekből számos működött a fővárosban. A nyugalmazott főispántól kezdve a kávéháztulajdonosig jobbára villákban, magánlakásokban tartották fent ezeket, és ügynökök útján csábították oda az embereket. Köztudomású, hogy általában mindig a bankadó nyert ezekben a szerencsejátékokban. Ez a vállalkozás tehát busásan kifizetődött. Ugyanakkor számosán „elvéreztek” anyagilag ezekben a piszkos kártya- barlangokban. Ilyenkor a leégett játékos úgynevezett „vi- atikot”, azaz útravalót, néhány pengőt kapott, hogy legalább taxival hazajuthasson. FEKETE PÉNZEK Beszélnek arról is, hogy a főváros kártyaellenőrző csoportja rendszeresen bizonyos összegeket kap, hogy elnézőbb legyen. Hogy ez igaz volt-e, vagy sem, azt nem tudom, annyi azonban tény, hogy az ilyen razziák bizony csak immel-ámmal folytak, tehát valami igazságnak kellett lennie ezekben a mendemondákban. Egy alkalommal ugyanis — egy ismerős krupié hívott fel éjszaka telefonon — értesültem egy ilyen razziáról, és meg akartam írni. A sajtóirodában közöltem is ezt a kollégáimmal. Az egyik rendőri riporter félrevont. — Kérlek, ne írd meg, az illető, aki a klubot fenntartja, a nagybátyám. Ha rokon, hát jó, nem írok róla. Csakhogy egy másik alkalommal az illető kollega ismét arra kért, ne írjak az ügyről. Most már gyanút fogtam, és kérdezgetni kezdtem társaimat, mi van emögött... Végre egyikük elmondta bizalmasan, hogy a rendőri riporterek havonta bizonyos összegeket kapnak a titkos kártyakluboktól, hogy ne nagyon szellőztessék a dolgot, illetve ne támadják a tulajdonosait. — Te hülye vagy — fejezte be a mondókáját. — Nyilván a te részedre is felveszik a sápot... Ha nem akarsz vihart kavarni, maradj csendben és ne firtasd a dolgot. Mit tehettem hát, mint kezdő rendőri riporter? És ugyanez vonatkozott még egy sereg ügyre, amikor a sajtóirodát ügyvédek, vagy közbenjárók környékezték meg. Valaki mindig akadt, aki tárgyalt az újságírókkal, hogy pártfogoljuk ügyéről szelídebben írjanak. Ezeket a „szívességeket” meghálálták. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy mivel. Aki tárgyalt velük, az rendszerint „lenyelte” a kapott összeg felét, a többit szétosztotta. Abban az időben ez volt a módi. Általában azok jelentkeztek, akiknek vaj volt a fején, és arra való hivatkozással, hogy ítélet még nem született az ügyben, „emberségből” az élesebb hang használatának elkerülését kérték. A napilapok rendőri riportereinek végeredményben rendes jövedelmük volt, nem szorultak ilyenfajta mellékkeresetre, de bizony — éppen az akkori Íratlan törvények miatt — nehéz volt elkerülni ezeket a buktatókat. És általában ezek az ügyek kisebb kaliberű esetek voltak, a nagy ügyekben bármilyenfajta közbenjárás sem segített, azokból szenzáció lett. EGY ANGYAL LEZUHANT Egyik reggel, amikor a sajtóirodába mentem, a főkapitányság épülete előtt várt Rozsnyai Sándor, az Arizona mulató tulajdonosa. Rendkívül idegesen fogadott. — Nagy baj történt, szerkesztő úr — szólt hozzám, miután beinvitáltam a sajtóirodába. — Leesett az angyal ... — Csak később értettem meg, miről is van szó. A műsornak ugyanis volt egy száma a mennyezetre rögzített vassínen angyalnak öltözött táncosnők lebegtek kör- be-körbe a vendégek feje fölött. Éjszaka az egyik angyal rögzítője elszakadt, s a fiatal nő egy kereskedő nyakába pottyant. Mégpedig olyan szerencsétlenül, hogy a vendég gerinctörést szenve-„ dett. — Tudom, hogy megírják, szerkesztő úr — így Rozsnyai —, de kérem, ne csináljanak belőle nagy szenzációt. Nem is csináltunk, hiszen szívesen látott vendégek voltunk a csodabárban. A balesetet szenvedett férfi később fel is gyógyult. És felesleges hangsúlyozni, hogy a rendőri riporterek ezután még szívesebben fogadott vendégek voltak az Arizonában. Egy ízben az akkori főkapitánnyal gyűlt meg a bajunk. A főkapitány ugyanis nehezményezte, hogy a de- tektívektől szerzett egyik információt megírtuk. Ezt követően a nagy tekintélyű főkapitány merész — legalábbis akkor merésznek tűnő — tettre szánta el magát. A lépcsőházban, a bűnügyi osztályhoz vezető rácsos kaput bezáratta, így nem tudtunk érintkezésbe lépni a különböző detektív csoportokkal. Lett is erre nagy ferfordulás, összeült a szindikátus, és csakhamar megszületett a döntés. Tíz napon keresztül a különböző napilapok csak a földerítetten bűnügyek sorozatáról számoltak be Olvasóiknak. A győzelem a sajtóirodáé tett, tíz nap múlva a vaskapu ismét kinyílt. A PEPITA ZAKÓS FÉRFI Nagyobb bűncselekményeknél, ha elhúzódott a vizsgálat, éppen az ügyek előadói kérték a sajtót, írjanak, amit akarnak, a lényeg, hogy a felszínen tartsák az esetet. Csak egy példát hozok fel a gyors tájékoztatás eredményéről. Megírtam a Mai Napban, hogy megöltek és kiraboltak egy magányosan élő férfit a VI. kerületben. A rendőrségtől még arról is listát kaptunk, milyen ruhaneműket — köztük egy pepita zakót — vitt magával a tettes. A lap reggel 9 óra tájban már az uiteán volt és a tettest még a délelőtt folyamán elfogták. Az ugyanis nem olvasta az újságot, és betért egy Kazár utcai ócskásboltba. Eladásra kínálta a ruhaneműket, és a kereskedő — aki már olvasott a bűncselekményről — felismerte a pepita zakót. Megegyeztek hát a vételárban. A használtcikk-kereske- dő hátrament a raktárba, ahol a telefon volt, azzal hogy hozza a pénzt. Felhívta a fő- kapitányságot, gs mielőtt a rablógyilkos elhagyta volna az üzletet, már ott voltak a detektívek és bilincset kattintottak a kezére. A lakosság segítségének akkoriban is nagy szerepe volt a bűntények felderítésében. Bállá Ödön (Folytatjuk) Megkezdődött a Vöröskereszt VI. kongresszusa szüksége van a Vöröskereszt humánus tevékenységére. Az önkéntesen végzett, áldozatos munka kapcsolatot teremthet a különböző társadalmi rétegekhez tartozó emberek között, ez pedig a kölcsönös megértést és a közös cselekvést teszi lehetővé, s nemcsak az egyén egészségének védelmét, hanem az egész társadalom erősödését és a szocialista szellemiségünk fejlődését is szolgálja. A közös cselekvés felbecsülhetetlen értékű támasza tehet annak az országépítő munkának, amelynek mindannyian részesei vagyunk. A közös munka célja: a jólét, a biztonság, a nemzeti egység, a barátság erősítése a világ népeivel, a béke védelme és az erőszak elutasítása. Az ehhez vezető út nem is olyan sima és egyenletes, mint ahogy azt egykor elképzeltük — mondotta. A szónok felhívta a figyelmet: sokszor hivatkozunk arra, hogy az emberré válásban milyen jelentősége volt a munkának, mi azt szeretnék, ha lendületessé válna az a folyamat, amelyben szocialista emberré válunk. Ez feltételezi céljaink elfogadását, a helyes szemléletet, tájékozódást a Világ dolgaiban, a magas színvonalú műveltséget és az ennek érdekében tudatosan végzett fegyelmezett munkát is. Ma is és a közeljövőben is érvényes az a szándékunk, hogy a megtevő életszínvonalat a későbbi évek előrelépésének alapjaként megtartsuk. Ez a magatartás egy percnyi mozdulatlanságot sem tűr el: megújuló erőfeszítésekre, a változások gyors és rugalmas figyelembevételére van szükség — hangsúlyozta a Minisztertanács elnökhelyettese. Világunk ellentmondásairól szólva elmondta: olyan korban élünk, amikor veszély fenyegeti az egész emberiséget, az önmegsemmisítés veszélye. De ez az a kor, amelyben a jóakaratú emberek összefogása és akarata egyszer és mindenkorra elejét veheti a hideg és a forró háború keletkezésének. A kormány elnökhelyettese szólt arról, hogy a Vöröskereszt mozgalmaiban való részvétel a teljes önkéntesség elvén alapul. Minél többen vállalják, hogy embertársaik gondját, baját közvetlen, vagy akár közvetett úton segítsék, annál egészségesebb az őket körülvevő társadalom fizikai, erkölcsi és szellemi tekintetben egyaránt — mondotta befejezésül Sarlós István. A kongresszust a nemzetközi Vöröskereszt állandó bizottsága nevében Ahmad Abu-Goüra köszöntötte. — Schultheisz Emil egészségügyi miniszter arról szólt, hogy nem tehet elégszer és eléggé megköszönni azt a humánus, áldozatkész munkát, amit a Vöröskereszt aktivis- . tái végeznek. A mozgalom nélkül ma már csonka volna az egészségügyi szolgálat. A szakmailag is világszínvonalú tevékenységet a lakosság is egyre inkább igényli, ám az eddigi eredmények megtartása — éppen a már elért magas szint miatt — nem tesz könnyű feladat. A miniszter dicsérte a Vöröskereszt újító kezdeményezéseit, megmozdulásait, majd még egyszer kérte a küldötteket: tolmácsolják a kormány köszönetét a szervezet valamennyi aktivistájának. A Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa vasárnap folytatja munkáját, EGY HÉT
