Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-09 / 237. szám
KU HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. október 9. 0 €!% A{L\A\Uí~í€[TIT H € N Hit főzzünk? TÖLTÖTT HALTEKERCS. Hozzávalók 4 személynek: 75 dkg halfilé, citromlé, 10 dkg szalonna (kockák), 4 kávéskanál paradi- csomvelő, só, édes paprika, bors, 1 pohár száraz fehér bor, 2 kávéskanál vaj, petrezselyem. A halszeleteket citrommal meglocsoljuk és 20 percig állni hagyjuk. A szalonnadarabokat barnára sütjük. A halszeleteket lecsö- pógtetjük, paradicsomvelfivei bekenjük és belegöngyóljük a szalonnadarabokat. Megszórjuk petrezselyemmel. Fogplszkáloval összefogjuk. Tűzálló tálba tesz- szük, és borral leöntjük. Minden haltekercsre kb. fél kávéskanál vajat teszünk. Sütőben fél órát sütjük. Főtt rizzsé’ és fejes salátával tálaljuk. PÁROLT HALFILÉ. Hozzávalók 4 személynek: 80 dkg tengeri halfiié, citromlé, só, bors, 30 dkg gomba, fél hagyma, 30 dkg paradicsom, fél csomag petrezselyem és fél csomag snidling, 2 dkg vaj. A halfllét megtisztítjuk, citromlével megkenjük és sóval borssal beszórjuk. Kivajazott formába tesszük egymás mellé a halszeleteket, a paradicsomszeleteket és a gombaszeleteket a halra téve elosztjuk. Sózzuk és borsozzuk. Apróra vágott petrezselymet, snidlinget és hagymát szórunk rá. Vajreszelékkei megszórjuk, jól lezárjuk, előmelegített sütőbe tesszük és kb. 25—30 percig pároljuk. Sós vízben főtt burgonyát adunk mellé körítésnek. Gyermekkereskedelem a harmadik világban Különös kereskedelemről ad hírt a Spiegel című NSZK-beli hetilap. Mind több észak- és nyugat-európai, valamint észak- amerikai házaspár kíván gyermeket örökbe fogadni a fejlődő országokból. Saját hazájukban ugyanis körülményes és nehézkes eljárás csökkenti az örökbefogadási kedvet; másrészt a fogamzásgátló tabletták hatása is érezhető, azok a gyermekek, akiket szülőik örökbe adnának, nem születnek meg. Az NSZK-ban évente húszezer házaspár jelenti be adoptációs szándékát, de legfeljebb tízezer az örökbe adható gyermek. Az eljárás akkor is körülményes és hosszadalmas, ha külföldi apróságot kíván behozni valaki, ezért élelmes üzletemberek amolyan ..nagyvállalkozásokat” hoztak létre: ,,beszerzik” a babákat, kiutaztatják az örökbe fogadni kívánókat, s az adott országban bonyolítják le a jogi eljárást — otthon viszont a hatóságok szemet hunynak az ügylet fölött, mert mi lenne a gyermekek sorsa, ha visszakerülnének?! Az örökbefogadási hullám épp ezért okoz gondot több európai ország jogászainak és gyámhatóságainak, mert a gyermekek sorsa valóban jobbra fordul az adoptáló szülők révén. Még ha elő is fOTdul, hogy némelyek később csalódottan küldik intézetbe az egykori bájos babákból felnövő kamaszokat (akiknél az idegen környezet olykor megnöveli a kamaszkori gondokat), ám a gyermekeknek még akkor is jobb a sorsuk, mint odahaza lenne, ahol talán meg sem érnék ezt a kort. Ugyanakkor az „embervásár” mégis megdöbbentő, és olyan •embertelenségeket is előidéz, melyeket az örökbe fogadó szülők jó szándéka sem ellensúlyozhat. A vállalkozók ugyanis nemcsak az árva, kitett, elhagyott csecsemőket közvetítik, hanem nyomorgó, sokgyermekes családoktól vásárolják meg a csecsemőket, akik. nehéz szívvel válnak meg tőlük, s a többi gyermekük érdekében meg is teszik-, súlyos lelkiismereti válságba kerülnek. Ami a szülők számára súlyos bánat, az a kereskedőknek jó üzlet: Bangkokban 50 dollár egy baba árfolyama, Ceylonban 120 márka — a New York-i vásárló viszont 15 ezer dollárt fizet érte. Ráadásul a kereskedők a lopástól sem riadnak vissza, s olyan szülőktől is elragadják a kicsinyeket, akik a világ minden kincséért sem adnák oda; itt torkollik bele az örökbe fogadók jószándéka a legsötétebb embertelenségbe. Érdekes, hogy épp akkor vált „divattá” az idegen gyermekek örökbe fogadása, amikor a vendégmunkások ellen hol itt, hol Szabadtéri téli-nyári játszóterek Hosszúra nyúlt, bágyadt kamaszaink, pszichológushoz cipelt kisgyerekek figyelmeztették vajon az iparművészeket? Vagy csak saját gyermekeik mozgásigényét, játékéhségét megismerve fogtak a játékok tervezéséhez? Mindegy. Megszületett ismét egy kiállítás és egy nagyon életrevaló akció kezdeményezésükre, amelynek a tárgyak, jái tékok, fotók bemutatásán kívül rengeteg haszna lehetne, ha vállalkozó kedvű gyárak, szövetkezetek, tanácsok felkarolnák. Ugyanis szabadtéri játszóteret létesíteni magánerőből csak nagy kertes ház udvarán lehet, ott meg minek. Hiszen ott van má-t szókának a fa, akadálynak a léckerítés. Éppen ezt az udvart helyettesítik, helyettesíthetnék a nagy városi játszóterek. Ezek „berendezésére” szolgálnak ötlettél, példával a kiállított tárgyak, ezért születtek meg az ország sokszáz intézményéhez szóló kiállítási meghívások. (S közülük jó né-i hány már érdeklődik is, a tárgyak gyártását vagy elhelyezését tervezve.) A kis makettek mögött, mert a Fényes Adolf Teremben csak ezek fértek el, fotók mutatják be a tervek szerint működő játszótereket, a Városliget vagy a Mikó utcai játszóteret. A városi utak mentén a fűre lépni tilos, fára mászni meg elképzelhetetlen. Nádas László olyan deszkaerdőt mutatott be, ahol a zöldre festett „lombkorona” — fűrészelt fából egy-egy profil — kötelekkel kapcsolódik, alkalmat adva a felkapaszkodásra, a valódi fa illúziójának megélésére. Schéner József és Bez- zegh Tibor egészen egyszerű „tyúklétrát” tett ki a játszótérre, amelyet nagy élvezettel vesznek birtokukba a gyerekek. Többfajta hinta is található a példák között. Egyikük elemekből szerkeszthető, nagyobbítható. Dim- bes-dombos betonhegyből állnak ki N£das László szöges-gombos mászókái. Csak éppen a beton ridegsége okoz némi ellenérzést, hiszen a város betonrengetegéből beton játszótérre vinni a gyerekeket nem új élmény, nem ki- kapcsolódás. Kevésbé zavaró, ha egy-egy elem készül betonból, mint Antoni Rozália betonlovacskái, vagy U-elemrendszere, amely pótolja, már ha ezt pótolni szükséges, az építési anyagok közt való bujócskázást, a velük való játékot. Zala Tamás Y elemcsaládja — amely a betű alapját formázza — műanyagból készült, s minden oldalával alkalmas az összeépítésre. Hogy játéktervezésben hol tartunk, nemrég rövid hír adta tud- tul: az ARANGO formatervezési alapítvány nemzetközi pályázatán méltányoló elismerést kapott Ásztai Csaba többcélú gyermek- bútora, egy kis házikó, amely! nem csupán játék, hanem egyben asztal, szék, polc is. A kiállításon szerepelt Antoni Rozália „Bábozó háza” is, amely bábjátékra, bujócskára, játéklakásra egyaránt alkalmas. A kiállítás — de a nemzetközi díj is — arra figyelmeztetett, hogy gazdag szellemi energiákkal rendelkezünk. Jó lenne, ha erre elsősorban itthon figyelnénk, hiszen ezek a tárgyak nekünk készülnek! ott lángoltak fel a szenvedélyek. De hát a csecsemő még nem konkurrencia, az adoptálás pedig inkább a tehetős, liberális gondolkodású családoknál szokásos. Az idegenekkel szembeni ellenszenv a gyermekek számára az iskolában válik olykor érezhetővé, és bizony az örökbe fogadó szülőknek ilyenkor kell őket fokozott mértékű védelemben részesíteniük. Vannak nagyon áldozatkész, önzetlen szülők, akik valódi elhagyottakat valóban legális úton fogadnak örökbe, néha nem is gyermektelenségtől indíttatva. (A Spiegel bemutat egy házaspárt, akik saját csemetéik mellé nemzetközi családot szerveztek, befogadván egy indonéziai, egy vietnami, egy afrikai és egy indiai apróságot.) Az is előfordul, hogy a fejlődő országokban bizonyos ideig munkát vállaló értelmiségiek ott megszeretett kis árvákat visznek haza, s az eljárás megkönnyítése végett saját „félvér” gyermeküknek mondják. Ám a kusza, zavaros ügyek sok vitát kavarnak. Vannak, akik ,, cukorrn áz-rabszolgas á got” emlegetnek, s úgy vélik, az örökbe fogadás terjedő szokása nem más, mint a neokolonializmus új fajtája, s az egyesek megsegítése pedig csupán fügefalevél egy embertelen világgazdaság bűneinek takargatására’. Abban azonban mindenki egyetért, aki a gyermekek sorsáért hivatalból felelős, hogy a gyermekkereskedelemnek véget kell vetni; hogy a vállalkozók gazdagítása helyett a pénzt inkább a harmadik világ családjainak kell juttatni, hogy maguk láthassák el és nevelhessék fel utódaikat, viszont a valóban meglévő sok árva és elhagyott érdekében jó lenne az örökbefogadási eljárást megkönnyíteni, hogy ezek mielőbb családi körbe kerülhessenek. B. E. ŐSZI PULÓVER (mb 92 cm) csíkozással, vállfogyasztással kötjük. A nyakklvágás részére, n kezdéstől számított 53 cm elérése után, a középrészen lefogyasztunk 19 szemet, majd ennek mindkét oldalszélén, minden 2. sorban 3, 2X2, 1 szemet. : Ujja: fehér színű fonalból, 35 szemre kezdjük, patent mintával 7 cm magas kezdőrészt kötünk. A következő sorban 20 szemet szaporítunk (55). Alapmintával 14 sort kötünk, majd csíkosán folytatjuk a munkát. Az alapmintás résztől számolva, mindkét oldalszélen, váltakozva egyszer a 4., egyszer a 6. sorban) szaporítunk fel 9X1 szemet f?3>. A kezdéstől számított 31 cm éléi rése után, a szemeket egyenként, lazán lefogyasztjuk. Összeállítás: az oldal-, vállrészeket szem- és sortalálkozás szerint, alapszínű és alapvastagságú fonallal összevarrjuk. Az ujjavégződéseket, mindét oldalon azonosan, egy szem, egy szélszem találkozással dolgozzuk a vállrészhez. A nyakszélen, fehér színű fonallal egy rövidpá!- ca sort horgolunk. Tallózás a Lakáskultúrában Mondani szokták, hogy otthonunkat egy életen át alakítjuk, formáljuk, melyben kétségtelen kinek-kinek az egyéni Ízlése érvényesül, s az anyagi lehetőségek is meghatározzák. Nem kis mértékben az is, hogy mit lehet kapni az esztétikus, kulturált otthonteremtéshez az üzletekben. A válogatáshoz, hogy a jók közül a jobbat, esetleg a még jobbat választhassuk, segítséget nyújt a kéthavonta megjelenő Lakáskultúra című lap. A szeptemberi számában többek közt régi pincék, présházak, padlások birodalmába kalauzol el bennünket színes felvételek jóvoltából. Nosztalgiát ébreszt e régi, elhagyott épületek, helyiségek iránt, s noha nem mindenkinek adatik meg, hogy ezekből patinás nyári lakot, második otthont teremtsen, de mint érdekességet jó, hogy bemutatja a Lakáskultúra. Hiszen a berendezések, a díszítő elemek jó ízlésre vallanak, és dicséretes, hogy megőrzik az eredeti nádtetőt és kéményeket, még a régi vakolatot is. A Lakáskultúra legfrissebb számában ezúttal is jó tanácsot kapunk, miként lehet egy viszonylag nem nagy alapterületű lakást praktikusan, célszerűen berendezni. Az ötletek azért is nagyszerűek, mert valamennyi bútor, lakberendezési tárgy mind-mind olyan, melyek az üzletekben kaphatók, megvásárolhatók. Erénye tehát, hogy nem amolyan „különlegességek” bemutatására vállalkozik a lap, hanem gyakorlati tanácsokat nyújt, amelyek megvalósíthatók. Ugyancsak elmondható a tetőtér-beépítésre és a galéria készítésére vonatkozó tanácsaira is. Ez utóbbival például további teret lehet nyerni a lakásban. Például a bemutatott lakásban idekerült a család hálószobája, s az alsó szinten „csak” a nappali maradt. A lap szeptemberi számában is számtalan levélre ad választ, melyben jó tanácsot olvashatunk a hangszigetlésről, a kandalló- építésről. Hogyan kell például batikolni, de arról is — éppen egyik nyíregyházi levélírónak szól a jó tanács —, hogyan gondozzuk, tisztítsuk a bőrrel húzott garnitúrákat. „Házhoz jön a bútorbolt” című riportban a bútorkereskedelmi vállalat dicséretes kezdeményezéséről olvashatunk, melynek célja, hogy olyan területekre is eljussanak bútoraink, ahol nincs lakberendezési áruház, bútorbolt. Egy-egy hétvégén beköltözve a művelődési házba, iskolába, árusítással egybekötött bútorbemutatót rendez a vállalat egy-egy lakótelepen, peremkerületben. Erről az akcióról mondja el néhány olvasó a véleményét. Érdekes rovata a Lakáskultúrának a „nézzünk körül”, amely nem más, mint külföldi lapokban történő tallózás. Ezúttal megtudhatjuk, hogyan lehet kerti tűzhelyet építeni, milyenek a plexiből készült székek, asztalok. Testre szabott bútorokat, bárki elkészítheti, ha szeret barkácsolni. A Lakáskultúrában pontos leírást talál, miként lehet otthon fotelt, rekamiét készíteni olcsón, egy kis ötlettel, a házban található maradékokból. Lehet választani a Lakáskultúra szeptemberi számából is, olvasása, áttekintése révén jó néhány ötlettel gazdagodhat bárki, s most már csak rajta múlik — no meg a pénztárcáján is —, mit valósít meg belőlük. Mindenesetre nem árt, ha ízlésformálás, ötletgazdagítás érdekében rendszeresen tájékozódik az ember, hiszen a környezetünk lehet általa esztétikusabb, harmonikusabb. (s. á.) Nádas László: Erdőmászóka Pincenyaraló (a Lakáskultúrában megjelent felvé- A tágasság a jellemzője ennek a nem különösen teIeK> .nagy szobának Szedjük össze maradék fonalainkat színek és vastagság szerint csoportosítva, s a legegyszerűbb minta, forma szerint szinte órák alatt elkészíthetjük a divatoa őszi pulóvert. A divatelőrejelzés szerint az egyenes oldalszélek, kinőtt ujjahosz- szak és 'a dekoratív csónaknyak a divatos ^megoldás. A bemutatott modell fehér alapon, sárga, narancssárga csíkozással készült. Hozzávalók: 20 dkg fehér, 5—5 dkg sárga, narancssárga, mackóbarna Firenze fonal, 3-as, 3,5-es kötőtű. Kötésminták — patentminta: 3-as kötőtűvel, 1 sima, 1 fordított váltakozásával kötjük. nidpiuillld . ó,3-cs KUIUIUV Cl cl munka jobb oldalán sima, a bal oldalon fordított szemeket kötünk. Szempróba: 16 szem X 22 sor = 10 cm. Csíkozás: 8 sor narancsárga, 2 sor 2 szem narancsárga, 1 szem sárga váltakozásával, alapmintával dolgozunk, a szükség szerint fel nem használt színű fonalat a bal oldalon vezetjük. 8 sor sár-» ga, 2 sor fehér, 2 sor narancssárga, 2 sor barna, 2 sor sárga, 14 sor fehér, 2 sor barna, 14 sor fehér, A-tól még 2-szer megismételni. Munkamenet: Háta: fehér színű fonallal, 60 szemre kezdjük, patentmintával 9 cm magas kezdőrészt kötünk. A következő sorban 21 szemet szaporítunk (31), s a munkát alapmintával folytatjuk, 18 cm elérése után csíkosán dolgozunk tovább. Végül a kezn déstől számított 56 cm elérése után (vállmagasság) a szemeket egyenként lazán lefogyasztjuk. Eleje: a hátarésszel azonos szem- és sorszámmal, mintával, Fa — fából és kötélből
