Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-05 / 233. szám

1982. október 5. Kelet-MagyaroBszág 7 HORGÁSZOKNAK A házigazdák nyertek Szarvasi kertbarátok Nyíregyházán... A nyíregyházi kertbarát klub meghívására a szarvasi kertbará­tok 30 fős csoportja szeptember 18-án és 19-én 2 napos tapaszta­latcsere-látogatáson vett részt Nyíregyházán. Városnézés során Szakos János kertbarát szépen gondozott kert­jét látogatták meg, aki üdvözlő felirattal ellátott kertjében is­mertette a talajművelés, a nö­vényvédelem munkáját, aminek eredményeként az almáskert minden fája gazdag és kifogás­talan minőségű termést hozott. Az őszi napfényes Időben a pi­rosló, szépen fejlett almák láttán a szarvasiak elragadtatással nyi­latkoztak s megállapították, hogy Itt, a nyíri talajon kincs terem a szorgos kezek nyomán. Innen Kőhalmi Péter almáskert­jét szemlélték meg. Itt is meg­állapították, hogy a kert tulajdo­nosának bizony minden erejét meg kellett feszíteni, hogy azt az eredményt produkálja, amit bi­zonyítottak a gazdagon termő fák. A továbbiakban Zelenyánszki András kertjébe vitt útjuk, ahol a gyümölcs- és növényféleségek csaknem minden fajtája megta­lálható. Megcsodálták a rendkí­vül nagyra nőtt nyári Fontos (ré­tes) almát, amelynek termése leszedése után másodszor is ter­mést hozott, amelyek kisdió nagyságúak és kedvező Idő ese­tén be is érnének. Megnyerte tet­szésüket a rendkívül mutatós Jonadel almafák gazdag és szép termése. A háromszögre, drót- huzalra futtatott szőlőlugas Is gazdagon kínálta a Kékfrankos, a Zala gyöngye termését. Szállásra Gyulatanyára mentek, ahol nagy tetszéssel állapították meg annak kulturáltságát és pi­henési lehetőségét. Másnap Varga Ferenc szervező titkár kertjébe látogattak. Kicse­rélték tapasztalataikat és meg­kóstolták az igazi fekete ribizli bort, ami nagyon ízlett minden­kinek. Kölcsönös megállapítás szerint ez a tapasztalatcsere-látogatás is tovább erősítette az eddig is igen jó baráti kapcsolatukat és nagyon alkalmas volt tapasztala­taik kicserélésére. Képünkön: a nyári Fontos alma első termése mellett a második kötés az ága­kon. Kertbaráti üdvözlettel: Varga Ferenc szervező titkár Üj gépek a háztáji dohánytermesztésben A dohány fűzése a legnagyobb kézügyességet és élőmunka-rá­fordítást igénylő munkafolya­matok egyike, melyet a termé­szetes úton szárított (Kerti, Kál- lói, Burley) dohányoknál al­kalmaznak. A hagyományos do­hánytermesztés élőmunka-ráfor­dításának mintegy 17 százalékát a levelek kézi fűzése teszi ki. 1 hektár természetes úton szárí­tott dohány kézi fűzéséhez — a termés mennyiségétől függően 30—45 tízórás munkanap szük­séges. A régi dohányosok még ma is szívesen végzik ezt a nagy gyakorlatot és kézügyességet igénylő munkát. Ilyen dohányos emberek viszont mind keveseb­ben vannak, nagy részük kiöre­gedett, nyugdíjba ment. A fiata­lok viszont a kézi fűzéstől ide­genkednek. A megoldás csak en­nek a munkafolyamatnak a gé­pesítése, a dohánylevél gépi úton történő felfűzése lehet. Ilyen do­hányvarrógépeket ma már több országban, így például Jugoszlá­viában is eredményesen használ­nak. Ezekből a Jugoszláviában Dohányfüzés helyett varrás. (Gaál Béla felv.) gyártott dohányvarrógépekből a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat az idén 25 darabot vá­sárolt és helyezett ki bérletre — 6 éves időtartamra — egyéni és háztáji dohánytermelőkhöz. Ezekből a varrógépekből bé­relt 1 darabot Miklós Fábiánná, Nyíregyháza-Oros, Szállás út 24. sz. alatti lakos, aki az idén 2000 négyszögölön termel Burley do­hányt — melynek mintegy 20 mázsa körüli száraz termését tel­jes mértékben a fenti képen is látható dohányyarrógéppel varr­ta fel. A gép kiszolgálásához — a gépi varráshoz —, 2—3 fő szük­séges, s ebbe a munkába család­tagok, fiatalok, idősebbek egy­aránt jól bevonhatók. Egy ilyen kis varrógéppel egy szezonban 2—2 és fél ha dohány termését lehet felvarmi, s igy lényeges élőmunkaerőt lehet vele megta­karítani. Dr. Gulyás János főagronómus Irányítható a bor erjesztése A jó szőlősgazda már régóta tudja, hogy Jó minőségű borok biztonságos készítéséhez, a kifo­gástalan minőség eléréséhez a must erjedését „fajélesztővel” célszerű megindítani. Ha magas volt a must cukorfo­ka, ha sűrítménnyel javítottuk vagy ha rothadt volt a szőlő ezért erősebben kéneztük a mustot, megakadhat az erjedés. Ilyenkor „fajélesztö” használatá­val segíthetünk a bajon. Jó ha­tású készítmény az ABOFERM— 82 speciális fajélesztő, amelyet a Vetőmag Vállalat Mintaboltja­iban (pl. vetőmag mintabolt Nyíregyháza, Búza tér) lehet be­szerezni. Egy adag fajélesztővel (ára 55 Ft) mintegy 500 liter must erje­dését lehet megindítani. A borélesztő szaporodása 15 C- fok alatt és 28 C-fok felett lassú, nem megfelelő. Ezért igyekaz- zünk az erjedést 15—18 C-fokon megindítani, s ezt az erjesztésre legkedvezőbb pincehőmérsékletet tartani. A zajos erjedés ideje ál­talában 6—10 nap. Dr. Széles Csaba Mg. Főiskola, Nyíregyháza Klub gombászoknak Szabolcs Kupa horgászverseny Tiszátokon Nyíregyházán a megyei és vá­rosi művelődési központban 1982 februárjában a természettudo­mányi stúdió keretében gomba­klub alakult. A foglalkozást min­den második hétfőn 18—20 óra között tartjuk. Különböző ko­rú, különböző foglalkozású, de a termesztett és vadon gyűjtött gombák után érdeklődők rész­vételével. Színes beszélgetések, eszmecserék, javaslatok, tapasz­talatok és előadások meghall­gatásával töltjük időnket ' egyre aktívabb részvétellel. Van olyan klubtag, aki a hétfői foglalko­záson 15—20 féle gyűjtött gom­bával jelentkezik és nagy sze­retettel a friss és régi ismeretek felelevenítését segíti elő. Meg­hallgattuk dr. Terpó Andrásnak, a Budapesti Kertészeti Egyetem tanszékvezető tanárának elő­adását, aki egyedülállónak ne­vezte a gombaklub működését. A természet iránti érdeklődés nemcsak a gomba szeretetében — gyűjtésében—, hanem kirán­dulással és természetjárással összekapcsoltan jelentkezik. A tiszavasvári Alkaloidában nagy mennyiségű mákhéj mellékter­mék hasznosításával foglalkozik egyik ott dolgozó klubtagunk. Laskagomba-termesztés alap­anyagául szolgál a mákhulladék. Élménybeszámolót hallgattunk meg a kubvezetönk NDK, Rü- gen-szigeti látogatásáról. Az első közös kirándulásunk helyszíne 24 fővel Szilvásvárad, a Bükk gyönyörű vidéke volt, az MVMK által térítésmentesen biztosított autóbusszal. A szabadtéri mú­zeumok, lovasbemutatók, a táj szépségei, közös szalonnas.ütés után, kevés gyűjtött gombával tériünk haza. Jól éreztük ma­gunkat, kedvet kaptunk a csalá­dias közös programhoz, így hamarosan — most már önkölt­séges alapon, de a művelődési központ támogatásával — négy­napos közös kirándulásra in­dultunk Erdély gyönyörű vi­dékére. A programnak megfe­lelően találkoztunk László Kál­mán professzorral, aki igen sokat foglalkozott és napjainkban is foglalkozik a gombatérképezés — gyűjtés tudományával Erdély­ben. Csodálatos élmény; sok-sok gomba közös meghatározás öröm­teli nap volt részünkre. Él­ményekkel gazdagon, kicsit fá­radtan indultunk a Gyilkostó és Békás-szoros gyalogtúrás meg­tekintésére. Este közös főzés, gombavacsora, 40 embernek ele­gendő gombamennyiséget szed­tünk — főztünk. Terveinkben a lehetőségekhez mérten sok-sok szép túra sze­repel, sok kirándulás, gomba­gyűjtés család és gyermekek rész­vételével. Szeretnénk a gomba iránt érdeklődőket összegyűj­teni, s Szabolcs-Szatmár megye gombatérképezésében részt ven­ni. Kemenesi Tiborné dr. klubvezető Á bogyósgyümölcsűek őszi növényvédelme A bogyósgyümölcsű növények őszi növényvédelmi munkáit, az alapos átvizsgálás után elsősor­ban mechanikai úton kell végez­ni. A munka elvégzését fontos­nak tartjuk, mivel az év folya­mán elsősorban az állati kár­tevők okoztak a szokásosnál erő­sebb fertőzést. A hosszúra nyúlt és eddig enyhe őszi időjárás optimális feltételeket, biztosított köszmétében a levéldarazsak ál- hemyóinak erős kártételéhez. A fiatal korban sárgászöld, majd a fejlődése folyamán fokozato­san zöld alapszínűvé váló álher­nyók elhanyagolt kertekben tar- rágást is okozhatnak, s csak a levelek főerei maradnak meg. Rovarölőszerek közül a Dit- rifon 50 WP 0,2 százalékos ol­data, az Unifosz 50 EC 0,1 száza­lékos oldatban, vagy az Anthio 33 EC 0,25 százalékos töménység­ben alkalmazható. A lárvák kü­lönböző fejlettségűek, s ezért szükségessé válhat a permetezés megismétlése is. Köszmétében és ribiszkében egyaránt kedvezett az időjárás a pajzstetű és az üvegszárnyú ribiszkelepke fel- szaporodásának is. Ha ezeket a kártevőket megtaláljuk a vesz- szőkön, akkor tanácsos tőből ki­metszést alkalmazni és a fertő­zött részeket megsemmisíteni. Málnabokrok átvizsgálása so­rán az ezüstös, valamint a lilás- barna szegélyű foltokat mutató levél és 'vesszőfoltosság kór­okozóival fertőzött vesszőket kell tőből eltávolítani. A málna gubacsszúnyog kártétele kö­vetkeztében gubacsos és repede­zett kérgűek lesznek a vesszők. Az ilyen tüneteket mutató vesz- szők megsemmisítésével a kár­tevő áttelelő egyedszámát gyé- ríthetjük. Budai Csaba megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás A Szabolcs Kupa horgászverseny győztes csapata. A verseny­zők balról jobbra: Balkányl Sándor csapatvezető, az intéző bizott­ság versenyfelelőse (Elekterfém HE, ifj. Cseke József (SZAEV HE), Balkányl Csilla (Elekterfém HE), Danes! Zoltán (SZÁEV HE), ifj. Danes! Zoltán (SZAEV HE), Cseke József (SZAEV HE), Sárká­ny! Sándor (Vasutas HE). Kellemes időben, a Nyírségi ősz rendezvénysorozata kereté­ben tartották meg az immár ha­gyományos Szabolcs Kupa hor­gászversenyt szeptember 19-én Tiszalökön, a kenyérgyári holt­ágon. A halfogó versenyre a házigazdák mellett ebben az év­ben is a szomszédos Hajdú-Bi- har, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyék intéző bizottságai­nak versenycsapatai neveztek. A megyék csapatai 6 főből. négy felnőtt férfi, egy nő és egy ifjúsági versenyzőből álltak. A csapatok a verseny helyére va­sárnap reggel érkeztek meg. El­látásukról a vendéglátó szabolcs- szatmári csapat gondoskodott. A szektorokon belül a horgászállá­sok helyét sorshúzással döntöt­ték el. A verseny a kiírás szerint pontban nyolc órakor kezdődött, és tizenegy órakor ért véget. A halfogóversenyt a Szabolcs-Szat­már megyei Intéző Bizottság csa­pata nyerte meg. Második lett Borsod-Abaúj-Zemplén megye intéző bizottságának csapata. A harmadik helyre Hajdú-Bihar csapata került. A nőknél szabolcsi versenyző, Balkányi Csilla lett az első. 2947 pontot ért el. Az ifjúsági kor­osztálynál ifj. Cseke József állt a dobogó legfelső fokára. 1121 pontot szerzett, ő is szabolcsi. A B szektor első helyezettje Csil- Uk Kálmán borsodi versenyző lett. Pontjainak száma 1574. A C szektorban Bagdi Csaba hajdú- bihari versenyző lett az első 2083 ponttal. A D szektorból Csák Ferenc hajdú-bihari ver­senyző került ki győztesen. 890 pontot gyűjtött. Az E szektorban az első helyet Bárkányi Sándor 983 ponttal szerezte meg. ő a házigazdák versenyzője. A mérlegelés és eredményhir­detés után Ignéczi Gyula, a Sza­bolcs-Szatmár megyei Intéző Bi­zottság titkára mondott köszöne­tét a színvonalas versenyért és nyújtotta át a vándorserleget va­lamint az ajándékokat a győzte­seknek. A résztvevőket pedig oklevéllel jutalmazta. A csapatok­nak további jó versengzést kí­vánt, majd jelezte, hogy a ver­senyt jövőre is kiírják. Balkányi Csilla verseny közben. Kép és szöveg: Sigér Imre Nincs titok az amur körül? Szezonvégi tanulságok legjobb sporthalunk fogásáról Csípősek már a hajnalok, nap­sütésben is foga van az őszi szélnek, nemsokára elcsendesed­nek a vízpartok. Csak a csukák lesőhelyeit becserkésző horgászt várják már a fogás élményei. De közeliek még a nagy nyári kalandok, a jó zsákmány sok szívmelengető emléke. Mind kö­zül talán az amurok horogra ke­rítése volt a legszebb. Termé­szetesen csak azoknak, akiknek akár a székely!, a levelek!, csá­szárszállás! tavakon, a népszerű­vé lett fancsikai vizeken, vagy a vadregényes tiszai holtágakon sikerült is „megverekedniök” egy-egy tíz kiló körüli amurral. Mert bizony jó pár horgász tá­vozott az amuros vizek partjairól csalódottan, füstbe ment remé­nyekkel, vagy megtépázott fel­szereléssel. Éppen ezért hasz­nunkra lesz levonni néhány ta­nulságot. Egy bizonyos: nincs már mi- tosz az amurok körül. Ez a ná­lunk is hatalmasra növő növény­evő hal talán a legjobb sportha­lunkká lett. De sokak számára vannak még megfejtendő talá­nyok: az időjárási hatások, a csali, a felszerelés, a kapás idő­pontjai — és egyáltalán az amur horogra kerítése, íárasztása és szákolása tekintetében. Egy kö­tetre való a sok tanulság, ta­pasztalat. Ezek közül most csak néhányat említsünk meg. ETETÉS Talán a legelsőnek azt, hogy etetés nélkül ne számítson zsák­mányra senki (hacsak a horgász tudtán kívül éppen egy olyan helyre ül, ahol valaki korábban már etetett). Legjobban beválta, főtt öreg kukorica, amiből nem kell sajnálni öt-hat liternyit haj­nalban, a horgászat előtt. Aztán jó néhány maréknyit a kapási időszakok, kilenc, tizenegy óra táján és kora délután. (Persze ezek az időpontok időszakonként és vizenként eltérőek, a helyi megfigyelés és tapasztalat adja meg őket. És az időjárás: nap­fényes, vagy borult-e az idő, csendes-e, vagy szeles és merről fúj a szél? Minden időben meg­fogható az amur, csakhogy más és más napszakban. Csak a nyárvégi „felposhadt”, elalgáso­dott, oxigénszegény, segély álló­vizekben gyérül meg a kapás.) Sokan azt mondhatják, hogy nem szabad így túletetni. Csak­hogy megfeledkeznek arról: egyetlen tízkílós amur is képes a horgászhelyen rövid idő alatt két liter kukoricát is „felporszí­vózni”. Kevés etetéssel a hamar kiürült „placcon” hiába vár ka­pásra a horgász. Az pedig egye­nesen megmosolyogni való — pe­dig de sokfelé láttuk a nyáron! —, amikor öt-hat méterre maga elé szórja a kukoricát a horgász (mert valamit hallott az etetés­ről), aztán nagyot suhint a bot­jával és máris vagy negyven méterre robban a vízibomba ólom, messze túl az etetésen. (Pédig egy otthon barkácsolt csúzlival messzire is belőhető ám az etetőanyag.) A „vízibombázás” kapcsán kell megemlíteni,' hogy a felszerelés erősségét nem az ólom adja! (Pláne, ha még egy jól megtöm- ködött etetőkosárral is megtold­ják.) Sok horgászt láttam har­mincas, harmincötös zsinórral buzgólkodni, aminek a végén az­tán egész „karácsonyfa” volt: horog a zsinórvégen, horog a „súly” fölött, aztán még egy, „majd csak bekapja valamelyi­ket” jelszóval. Mikor jött a vé­letlen kapás, aztán vagy elakadt valamiben a „karácsonyfa” egyik „ága”, vagy elvágta a zsinórt a sok rossz kötésből valamelyik, vagy nem bírta ki a vékony zsi­nór (ráadásul a rosszul beállí­tott fékkel) az amur hatalmas kirohanását. A legjobban bevált a 45-ös, 50- es nagy szakítószilárdságú zsinór, tűnél is hegyesebb két- vagy há­romnullás horoggal és egy ötven grammos ovális, lapos csúszó­ólommal. A horog a zsinór végén 15—20 centis élőkére kötve (nem véknyabb a főzsinőrnál!) , egy Igy kell ezt csinálni: Szákban a „nyolcas” amur. forgókapocsra. A forgókapocs fölé egy 2 centis darab szelep­gumi, aztán az ólom és kész. Jö­het a horogra az egy szem „fil­léres” kukorica, ami nem is túl puha, de nem is kemény. Es jól átszúrva, hogy a horog hegye azonnal akadjon. Kapásjelzőnek elég egy darabka behasított nád­szál is a spicc elé. Aztán már csak a kapásra kell várni. (És ehhez sokszor több órás türelem kell, de megéri. Aki két-három órás horgászat után odahagyja a helyét, az meg is érdemli, hogy üres szatyorral térjen haza.) A CSATA Az amur kapása villámgyors. Aki elbámészkodik, magára ves­sen. De ha sikerül a halat meg­akasztani, akkor jön az igazi mu­latság. Meg a sok elkövetett hi­ba. Mert az amur kirohanásaira — nyolc-tiz is lehet a szákolásig — fel kell készülni. A jól beál­lított fék csak sivítson! Az erős zsinór nem szakadhat el, a hor­gászat előtt „szakítópróbának” alávetett kötések kitartanak! (Sajnos a rosszul beállított fék esetében a műanyag zsinórtáro­lók sem állják a harcot az orsón, megroppannak és eltörnek.) Ha engedi a hal, „pumpálni”, emel­getni kell, hadd kapjon egy kis levegőt. És a végén megadja ma­gát. Csak erőszakoskodni, cibálnl nem szabad! Fancsikán láttam néhány olyan „távfárasztást”, hogy a horgász valahol az erdő­ben próbálta tekerni az orsó kar­ját hátrafelé tarolva, előtte a ná­das és azon túl valahol a véde­kező hal, amit egy gatyára vet­kezett cimbora próbált megszá- kolrti térdig vízben, nagy csobo­gással loholva a mindig kitérő hal után. Szakítás lett a vége — háromszor egymás után! Egyedül kell a hallal megverekedni és csak akkor nyúlni a (jó erős, saját készítésű) szákért, ha a hal már kezes bárányként jön a zsl- nórvégen! A jól felszerelés, és az ember közösen vív küzdelmet a hallal. Mert küzdelem ez a javából. És ha végül az ember győz, ez a valódi szívdobogtató öröm. A hor­gászat, mint sport. Itt az igazi. Amíg a kishalfogó versenyeken több száz forintos dijat kap a „pecás” esetleg húsz dekánál nem több, pár haláért, itt maga a hal a díj. És reméljük, hogy jövőre — az idei tanulságokkal okosab­ban — még több Ilyen díjat ka­punk. Kép és szöveg: Pristyák József KISTERMELŐK- KISKERTEK fi. “ a Zala gyöngye te: y* ■ 1Szállásra Gvulatar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents