Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-05 / 233. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. október 5. Kommentár Kópia vagy szavazás „Ha lehetőségem volna rá, azonnal megkísérelném a hatalomátvételt Még szerencse, hogy tiszttársaim tudják, mi a kötelességük” — Tejero csendőr alezredesnek, a tavaly februári spanyolországi puccskísérlet egyik bebörtönzött főszereplőjének a múlt héten nyilvánosságra került nyilatkozata a jelek szerint a tisztikaron belüli hangulat alapos ismeretéről tanúskodik. Bizonyság erre a spanyol jobboldali katonatisztek vasárnapra virradóra leleplezett újabb összeesküvése. A Cervantes-hadművelet fedőnévvel kidolgozott lázadás fő szervezőit, két ezredest és egy alezredest, őrizetbe vették ugyan, de bizonyára eltart még egy ideig, amíg az összeesküvés hálójának valamennyi szálát felgöngyölítik. Bizonyosnak egyelőre csak annyi látszik, hogy az aktív tiszteken kívül részt vettek az előkészítésben azok a puccsisták, akik tavaly a parlamentet túszul ejtve kísérelték meg a jobboldali hatalomátvételt. Ha számos részlet még homályban van is, egyértelmű viszont a tervezett lázadás politikai célja. Mint kiderült, fegyveres kommandók foglalták volna el a középületeket, a minisztériumokat, a tömegtájékoztatás ideggó- cadt, s csatlakozásra szólították volna fel a katonai egységeket. Az összeesküvők az október 28-ra kitűzött választások előtt egy nappal akartak akcióba lépni, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy meghiúsítsák a spanyol politikai fejlődés e korszakosnak ígérkező eseményét. Hogy miért? Megfigyelők a hónap végén esedékes politikai erőpróbán Felipe Gonzales Spanyol Szocialista Munkáspártja nagyarányú előretörésére számítanak. Gonzáles programjában pedig szerepel egy olyan pont, amely előre felborzolta a tisztek idegeit. Tisztában vannak azzal, hogy „a hadsereg reformja” elsősorban a fegyveres erők sorainak megtisztítását jelenti a jobboldali, ős-, vagy újkonzervatív maradványoktól. Ezt megelőzendő, próbálkoztak a tisztek ismét lázadás szervezésével. Akciójukat most csírájában elfojtották ugyan, ezzel azonban továbbra sincs válasz az előtolakodó két legfontosabb kérdésre. Mindenekelőtt arra, milyen tartalékai vannak még a hadsereg soraiban a múltat visszasíró irányzatnak, amely a spanyol szocialisták esetleges kormányra kerülésében a „marxizmus hatalomra jutását’’ véli felfedezni. Nem kevésbé érdekes és fontos az a kérdés, milyen hatást gyakorolnak a választókra a hadsereg vezetésében forrongó indulatok? Vajon azok a szavazók, akik egyébként Gonzáles pártjának programjával rokonszenveznek, a bizonytalan jövő miatt érzett félelmükben nem fordulnak-e a konzervatívok felé? Október végére mindenesetre világosabb lesz a kép. Bizonyos, hogy a mai Don Quijote módjára harcoló jobboldali tisztek hallatnak még magukról. És nekik a kopjánál korszerűbb fegyvereik vannak. K. G. Babrak Karmai Budapesten A Parlament delegációs termében megkezdődtek a hivatalos magyar—afgán tárgyalások. A kép jobboldalán: a magyar delegáció, Kádár János vezetésével, balról az afgán tárgyalóküldöttség Babrak Karmai vezetésével. (Kelet- magyarország telefotó) Babrak Karmai (Folytatás az 1. oldalról) függetlenségét. A fasizmus veresége a második világháborúban és a magyar földesúri-kapitalista uralkodó osztályok hatalmának teljes csődje lehetővé tette, hogy népünk ismét saját kezébe vegye sorsának irányítását. A felszabadult magyar nép elindult a társadalmi fel- emelkedés útján, és egy emberöltő alatt, a szocialista forradalom győzelemre vitelével az új társadalom építésében történelmi jelentőségű eredményeket ért el. Az 1978. áprilisi forradalom győzelmével az utóbbi években az Afganisztáni Demokratikus Köztársaságban is jelentős társadalmi változások kezdődtek el. Ma országainkat és népeinket a barátság és a szolidaritás erős szálai fűzik össze, barátságunk közös alapja a társadalmi haladásért és a békéért vívott harcunk. Önök — folytatta Kádár János — sok történelmi vihart átélt országból érkeztek hozzánk. Nagyra becsüljük azt az áldozatos küzdelmét, amelyet pártjuk vezetésével az afgán nép folytat az évszázados elmaradottság mielőbbi felszámolásáért, a dolgozók életkörülményeinek javításáért, kulturális fel- emelkedéséért, a forradalmi vívmányok megvédéséért, a belső és külső reakciós erők támadásainak visszaveréséért. Ezután arról szólt az MSZMP KB első titkára, hogy a szocialista építőmunkának hazánkban az élet minden területén jelentős eredményei vannak, a legfőbb mégis az, hogy népünk biztonságban, rendezett körülmények között él, a Magyar Népköz- társaságban szilárd a népi hatalom, erős a szocialista nemzeti egység. Népünk méltán lehet büszke hosszú, állhatatos harcával és kitartó, szorgalmas, fáradságos munkájával elért eredményeire. Mai megbeszéléseink is arról tanúskodnak, hogy a népek életét, a világ sorsát érintő legfontosabb kérdésekben azonos a véleményünk. Köztudott, hogy az utóbbi években a nemzetközi imperializmus erői fokozták aktivitásukat a szocialista országok és a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen. A katasztrófával fenyegető, gyorsuló ütemű fegyverkezés és az újraéledő hidegháborús feszültség egyetlen ésszerű alternatívája a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élése és kölcsönös előnyökkel járó együttműködése. Határozottan elítéljük a katonai egyensúly megbontására, a feszültség fokozására irányuló törekvéseket. A Szovjetunióval, a szocialista közösség többi országával együtt a fegyverkezési verseny megfékezéséért, a nemzetközi feszültség csökkentéséért, a világ békéjének megszilárdításáért tevékenykedünk. A jelenlegi helyzetben különösen fontosnak, elengedhetetlennek tartjuk valamennyi haladó, békeszerető erő összefogását és közös cselekvését. Az önök mostani látogatása kapcsolataink fejlesztésének kiemelkedő jelentőségű állomása. Biztos vagyok abban, hogy tárgyalásaink hozzájárulnak kölcsönösen előnyös együttműködésünk ki- szélesítéséhez. Kívánjuk, hogy érezzék jól magukat hazánkban, a magyar kommunisták, a magyar dolgozók körében, akik barátként köszöntik a haladó Afganisztán nagyra becsült képviselőit. Kádár János végezetül vendégeink egészségére, az afgán nép boldogulására, népeink barátságára emelte poharát Ezután Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára válaszolt Kádár János köszöntőjére. Kedves Kádár r János elvtárs! Kedves Losonczi Pál elvtárs! Kedves elvtársak! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság párt- és állami delegációja, valamint a magam nevében kifejezzem őszinte köszöne- temet Kádár János elvtársnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és a Magyar Népköztársaság szocializmust építő, békeszerető, őszinte és vendégszerető dolgozó népének a meghívásért, hogy látogatást tegyek a gyönyörű Magyarországon. Köszönöm az ön elvtársi és őszinte szavait, továbbá a meleg fogadtatást, amelyben az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt és az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság párt- és állami küldöttségét részesítették. Meggyőződésünk, hogy találkozónk önökkel és az önök országának más tisztelt vezetőivel fontos szerepet játszanak majd az új típusú baráti kapcsolatoknak a bővítésében és megszilárdításában, amelyek az áprilisi forradalom győzelmével alakultak ki, és amelyek a forradalom új szakaszában minőségileg magasabb szintre emelkedtek. Pártunk — hangsúlyozta Babrák Karmai — egyértelmű és értékes tapasztalatot szerzett a társadalmi, gazdasági és állami ügyek irányításában az áprilisi forradalom győzelme utáni időszakban, különösen annak új szakaszában. Lehetővé vált, hogy tökéletesebb úton keressük a nehézségek sikeres leküzdésének, valamint a jelenlegi és jövőbeni feladataink megoldásának módszereit. Babrak Karmai szólt arról is, hogy az Afganisztáni' Népi Demokratikus Párt és az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormányának külpolitikája a barátság, a békés egymás mellett élés, az internacionalizmus elvein alapul. Ez a politika — hangsúlyozta ■— szervesen kapcsolódik az új társadalom építésének lényegéhez. Pontosan ennek a békés külpolitikának áz alapján tett országunk kétszer is javaslatokat — 1980. május 14-én és 1982. augusztus 24-én — a tér~- ség problémáinak megoldására vonatkozóan, melyekkel kapcsolatban a velünk szomszédos országok — Irán és Pakisztán — mindeddig nem helyezkedtek konkrét és konstruktív álláspontra. Határozottan folytatjuk erőfeszítéseinket térségünk problémáinak megoldása érdekében. A legutóbbi genfi tárgyalások ezt egyértelműen bizonyítják. Külpolitikai tevékenységünkben nemcsak támogatjuk és magunkévá tesszük a Szovjetuniónak az SZKP 26. kongresszusa által elfogadott, az európai és a világbéke biztosítására irányuló javaslatait, hanem erőteljes harcot is folytatunk azok megvalósítása érdekében. Hangsúlyoznunk kell, hogy a Szovjetunió ötpontos javaslatának végrehajtása, amelyet az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság dolgozó népének tisztelt és nagy barátja, Leo- nyid Brezsnyev 1980 decemberében az indiai parlamentben terjesztett elő, biztosíthatja a békét Ázsiában. Mély meggyőződésünk, hogy a Szovjetuniónak az ASEAN országokhoz intézett 1981. február 22-i felhívása, a három indokínai országnak, nevezetesen Vietnamnak, Kambodzsának és Laosznak a térség valóságos békéjének biztosítására és a térség békeövezetté változtatására irányuló határozott és gyakorlati javaslatai, a Mongol Népköztársaságnak az a javaslata, hogy jöjjön létre nemzetközi konvenció az ázsiai államok közötti kapcsolatokban az agressziótól és az erő alkalmazásától való tartózkodásról, megvalósításuk esetén fontos szerepet játszanak majd a béke és a stabilitás biztosításában Ázsiában és az egész világon. Befejezésül hangsúlyozta: látogatásunk az Önök gyönyörű országában az eszmecsere és a Magyar Szocialista Munkáspárt értékes tapasztalataival való megismerkedés sokat segít nekünk az új társadalom építésében. Babrak Karmai végezetül a vendéglátók egészségére, a dolgozó magyar népre, a két nép közötti barátságra, a társadalmi haladásra és a békére emelte poharát. Grand Hotel Hungária (3.) A Rendőri Sajtóirodán A Rendőri Sajtóiroda, teljes nevén a Budapesti Napilapok Rendőri Rovatvezetőinek Szindikátusa, jóváhagyott alapszabályokkal működött. Az egyesület jelvénye a gomblyukban viselendő kék pajzs volt a magyar címerrel, és RS monogrammal. A gomblyukban csak a kis pajzs látszott, de a kabát hajtókája mögött volt a jelvény. NEM AZ ÍRÁSKÉSZSÉG A FONTOS' A szindikátus tagjai állandó kordon-átlépő igazolványnyal és tagsági igazolványnyal rendelkeztek. Rendes tag csak az a napilap vagy hétfői lap által bejelentett, a Magyar Üjságírók Országos Szövetsége hivatásos újságíró osztályba tartozó személy lehetett, aki legalább egy évig a rendőri rovatvezető felügyelete mellett a rendőri rovatban rendszeresen dolgozott, és az időnként rendezett szakelőadásokon részt vett. A jelvényt és az igazolványokat a főkapitányság vezetője adta ki. A tizenegyné- hány oldalból álló alapszabályokat általában betartották, de kiskapuk akkor is voltak. A Rendőri Sajtóiroda tagjainak ily módon a rendőrségen és az újságírók körében priviligizált hatásköre volt. A sajtóirodában huszonkét napilap és a hétfői lapok kiváló hírlapírói ,,működtek”. Nem is lehetett ez másképpen, mert a széles körű ismeretség, az információ és a gyorsaság volt a döntő. Az íráskészség talán kissé másodrendű volt, miután a telefonon, gyakran sebtében leadott tudósítást a szerkesztőségben dolgozó újságírók — köztük számos kiváló író — átfogalmazhatta. Ismertem még egy nyugdíjas újságírót, akiről kollégáim elmondták, hogy sem magyarul, sem németül nem tudott jól. Információi azonban kitűnőek voltak, mindenről tudott, ami történt. S a két keveréknyelven leadott értesüléseit valamelyik szerkesztőségben dolgozó író percek alatt remekbe szabta. A sajtóiroda vezetője egy rendőrtanácsos vólt, később rendőrfőtanácsos lett. Két beosztottjával ő informálta az újságírókat. Persze ez csak egyik része volt a munkának. Az újságírók ugyanis maguk is feljártak a főkapitányság bűnügyi osztályára, ahol ismeretségeik révén a detek- tívcsoportok vezetőitől is kaptak anyagot, vagy kiegészítő információt. Akkoriban a nyomozást folytató, vagy a tettest kézrekerítő detektív- csoportok nevét is közölték az újságokban. Ennek is nagy része volt abban, hogy a detektívfelügye- lők és főfelügyelők nyilatkoztak. Néha-néha egy-egy megjelent cikk miatt a főkapitányság fegyelmi osztályára kérték a riportert, és megkérdezték: kitől kapta az. információt? A kérdés tulajdonképpen csak formális volt, mert az újságíró a választ minden esetben megtagadta, az informátort kiadni ugyanis etikai lehetetlenség volt. Ezekben az esetekben a rendőrség tiltott közlés miatt bírósági eljárást indított az újságíró ellen, akit általában 20—40 pengős büntetésre ítéltek. Ezeket az összegeket a lap fizette ki, ez volt a bevett szokás. A SAJÄT lábamon... Ebbe, a számomra új világba kerültem be. őszintén szólva jóformán észre sem vettek, hiszen Lovas mellett dolgoztam, ő pedig közéjük tartozott. Aránylag rövid idő múlva azonban Lovas otthagyta a Nemzetet, s engem bíztak meg a rendőri rovat vezetésével, s ez már nagy felelősséget jelentett. És itt kezdődött a baj. Bár soron kívül felvettek szindikátusi tagnak, de a kollégák most már nemcsak átnéztek a fejem fölött, hanem ellenségessé is váltak. Csak egymással, lehetőleg félrevo- nultan tárgyaltak, aztán kiki bevonult a párnázott telefonfülkébe, hogy leadja az anyagát, én pedig álltam, mint szamár a hegyen. A Rendőri Sajtóirodán rövid ideig bizony egy-két eseményről lemaradtam. Éreztem, hogy barátkozásnak, kérésnek semmi értelme, cselekedni kell. Bementem hát a mentőkhöz. Megkérdeztem az egyik cselédkönyves orvosbarátomat, keressen nekem stikában az esetnaplóból egy olyan friss ügyet, amit nem adtak ki a sajtóirodának. Előfordult ugyanis, hogy valaki vagy valakik közbenjárására az ilyen eseteket pirosceruzával bekarikázták, ami azt jelentette, hogy ne közöljék a sajtóval. A DUNÁBAN ÚSZIK EGY Nö ... Amit ismerősöm a számomra talált, az a következő volt: egy fiatal nő — apja ismert bíró volt, az udvarlója pedig színész — a Margit-hídról az előző éjszaka a Dunába ugrott. A rendőri motorosok — még ezt is megtudtam — reflektorok fénye mellett mentették ki, s az egyik szanatóriumba vitték. Egy óra múlva már ott voltam. A csinos, szőke nő, annak ellenére fogadott, hogy megmondtam, újságíró vagyok. Ügy látszik színésznői ambíciói voltak, így nem bánta az ingyenreklámot. Több mint egy óráig beszélgettünk. Ica — így hívták az öngyilkosjelöltet — már mosolyogva beszélt sikertelen kísérletéről, amelyet, mint mondta, rossz idegállapota miatt követett el. S másnap a Nemzetben első oldalon jelent meg a cikk, a tanácselnök papa és a lány nevével. Másnap, amikor bementem a sajtóirodába, azonnal rám támadtak a kollégák, de nemcsak engem, a mentőket is szidták. — Nem tudom, miért vannak felháborodva — válaszoltam szelíden. — Önök is a maguk pecsenyéjét sütögetik, kénytelen vagyok a magam útját járni. Nem érték be ezzel, tovább, ra is fenyegetődztek, vitatkoztak, de a jég megtört. Végül egyikük — most már letegezve megjegyezte: — Valóban nincs értelme, hogy külön utakon járjunk. Mindnyájan egy kenyeret eszünk, valóban felesleges, hogy klikkeket alakítsunk..: — Egyesek még néhány napig morogtak, de végül is közös nevezőre jutottunk. Most már egyenrangú félnek tekin. tettek. Egy szép napon, alig egyéves megjelenése után pénzügyi nehézségei miatt megszűnt a Nemzet. Már hiába mentünk be a szerkesztőségbe, ott csak a puszta tényt közölték velünk. Hathavi felmondás járt volna valamennyiünknek, de elmondták, hogy anyagi helyzetük miatt erről szó sem lehet. Későhb jogtanácsosuk egyenként egyezkedett velünk, nem tudom, a többiek mennyit kaptak, én mentve, ami menthető, ötszáz pengőben kiegyeztem. A Reggeli Űj Ságnál lévő állásom megvolt — akkor már havi 100 pengő fizetéssel —, -úgy hogy pillanatnyilag nem volt gondom. Bállá Ödön (Folytatjuk)
