Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-01 / 230. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. október 1. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1982. április 7-én — széles körű társadalmi vita után — irányelveket fogadott el a lakásépítés és -fenntartás, a lakáselosztás és -gazdálkodás fejlesztésére. A Minisztertanács csütörtöki ülésén megtárgyalta és jóváhagyta az ezzel kapcsolatos állami intézkedéseket. A Minisztertanács megállapította, hogy a lakáshoz jutás esélyei egyenlőtlenek. A lakásépítéssel és a lakásfenntartással összefüggő kiadások aránytalanul oszlanak meg az állam és a lakosság, illetőleg a lakosság egyes csoportjai között. Jelenleg a lakások 24 százaléka bérlakás. A legnagyobb terhet azok a bérből és fizetésből élő családok viselik, akik saját tulajdonukban levő lakásokban laknak, vagy ilyen lakást építenek, illetve vásárolnak. Nem megfelelő a meglevő lakásállománnyal való gazdálkodás, az új lakások építése még nem tud lépést tartani az igények növekedésével, ezért a városokban élő fiatal házaspároknak sokáig kell lakásra várakozniuk. A lakáscserék száma kicsi, s a jelenlegi pénzügyi feltételek nem is ösztönzik kellően cserére a lakosságot. A lakásépítésre és -vásárlásra, illetőleg a lakásfenntartás céljára adható állami támogatás nem igazodik eléggé a családok jövedelmi és szociális helyzetéhez. Az állami támogatás csak a települések egy részére, csak bizonyos építési formákra és foglalkozási rétegekre terjed ki, a lakásfenntartás költségeihez pedig csak a bérlakásban élők kapnak állami hozzájárulást. O A Minisztertanács az ellentmondások mérséklése vagy teljes feloldása érdekében 1983. január 1-i hatállyal módosítja a lakáselosztás, valamint a lakásépítés állami támogatásának rendszerét az alábbiak szerint: — A lakáshoz jutásban néhány éven belül általánossá válik a fokozatosság. A városban élő fiatal házaspárok első lakásként szerényebb komfortfokozatú és kisebb alap- területű lakást vagy önálló lakrészt kaphatnak. Következő lakásukat — a család szociális és jövedelmi helyzetéhez igazodó feltételekkel — tanácsi lakáskiutalás útján, cserével, vagy önerőből való építkezéssel, illetőleg vásárlással szerezhetik meg. — Az állami lakásellátás keretében továbbra is tanácsi bérlakást kaphatnak az erre rászoruló kis jövedelmű és több gyermekes családok. E családok változatlanul az 1981-ben megállapított mértékek alapján fizetnek használatba vételi díjat. A jövőben korlátozott számban olyan családok is bérlakáshoz juthatnak, amelyek jövedelmi helyzetüknél fogva ugyan nem jogosultak erre, de nem kívánnak lakástulajdont szerezni. E családoknak azonban vállalniuk kell, hogy megfizetik a jogszabályokban előírt használatba vételi díj többszörösét és a valóságos fenntartási költségeknek megfelelő nagyobb lakbért. — A tanácsok csökkentik a szanálás miatt és a népgazdasági érdekből kiutalt bérlakásoknak a számát. Az új és a megüresedő lakásoknak a korábbinál nagyobb részét csereigények kielégítésére használhatják fel. Azoknak a bérlőknek, akik nagyméretű lakásukat a tanács révén kívánják kisebbre cserélni, a használatba vételi díj kétszeresé- nek-háromszorosának megfelelő összeget térítenek vissza. A tanácsok és más szervezetek (pl. az OTP, az ingatlanközvetítő) fokozottabban bekapcsolódnak a személyi tulajdonú lakások visszavásárlásába és újraértékesítésébe, s ezt a tevékenységüket lakossági szolgáltatásként végzik. A lakáscseréket segíti az is, hogy az átírási illeték 12 százalékról 7 százalékra mérséklődik. O A Minisztertanács elhatározta a magánerőből való lakásépítés támogatásának korszerűsítését azzal a céllal, hogy mérséklődjenek a lakásépítés pénzügyi feltételeiben mutatkozó indokolatlan különbségek a városon, illetőleg a falun élők, a vállalatoknál, intézményekben és szövetkezetekben dolgozók, valamint a különféle építési formák között. — Az állami támogatás 1983. január 1-től a családok szociális helyzetéhez igazodik, amit legjobban a családtagok, illetve a gyermekek és az eltartottak száma tükröz. A jövőben a családi házat építők is kapnak gyermekenként 30 ezer forint, nagykorú eltartottakra pedig 20 ezer forint vissza nem fizetendő támogatást. — A lakásépítőknek és lakásvásárlóknak egységesen 3 százalékos kamatra és 35 éves törlesztési időre adható építési kedvezményes kölcsön. A nagyobb létszámú családok az átlagosnál több hitelt kaphatnak. Indokolt esetben a hitel-visszafizetés első öt évére törlesztési kedvezményt (haladékot) lehet kérni. A több szintes vagy csoportos telepítésű lakóházak építésére adható kedvezményes kamatozású kölcsön a szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentett építési költségek legfeljebb 70 százalékáig, a családiház-építés esetében pedig azok 60 százalékáig terjedhet. Azoknak, akik az átlagosnál nagyobb vagy költségesebb, igényesebb lakást építelek, többletköltségeik egy részének fedezetéül' na. gyobb kamatterhű, rövidebb lejárati idejű kölcsön is adható. Az építési hitelek összegének felső határát a Minisztertanács évente határozza meg a hitelpolitikai irányelvekben. — A jövőben a dolgozók szélesebb köre részesíthető munkáltatói támogatásban. Az állami költségvetésből nyújtott támogatás megszűnik, s a munkáltatók (vállalatok, szövetkezetek, intézmények) maguk dönthetik el,- hogy dolgozóik közül kiket és milyen mértékben támogatnak. A lakásépítésre és lakásvásárlásra adható — vissza nem térítendő — támogatások és a kölcsönök forrásai a vállalati gazdálkodás eredményességével összhangban alakulnak. — A tanácsi értékesítésű (szövetkezeti) lakásjuttatási forma fokozatosan csökken. Az állami támogatás 1985 végéig megszűnik. O A lakóházfenntartás állami támogatásának csökkentése érdekében a lakbérek 1983. július 1-től átlagosan 130 százalékkal emelkednek. Annak érdekében, hogy a bérlők kiadásai pe növekedjenek ugrásszerűen, az állami lakások bérlői — 1988-ig fokozatosan csökkenő mértékben — állami hozzájárulást kapnak. E hozzájárulás összege 1983- ban a lakbértöbblet 70 százaléka lesz. A lakbérnövekedés ellensúlyozására az arra legjobban rászoruló nagycsaládosok és nyugdíjasok szociális támogatást kapnak. — A lakbérek emelésének mértéke a lakások használati értéke szerint eltérő: a komfort nélküli lakások havi bére négyzetméterenként 2,40 Ft-ról 4,50 Ft-ra, a félkomfortos lakásoké 3,60 Ft-ról 7,50 Ft-ra, a komfortos lakásoké 5,40 Ft-ról 12,0 Ft-ra, az összkomfortos lakásoké pedig 6,0 Ft-ról 15,0 Ft- ra változik. — A tanácsok legfeljebb az új lakbér 50 százalékáig mérsékelhetik azoknak a lakásoknak a bérét, amelyeknek az épületen belüli elhelyezkedése, a műszaki állapota vagy a környezete kedvezőtlen. Az állami tulajdonú szükséglakások lakbére nem emelkedik. — A jelenleginél nagyobb mértékben lesz mód arra, hogy a lakbéreket — a lakásnak a településen belüli fekvésétől (zöldövezet, városközpont) függően — az új lakbér — 25 százalékáig növeljék. Azokban az egy-két lakásos épületekben, ahol kizárólag a bérlőké a kerthasználat joga, a növelés felső határa további 20 százalék lehet. — A lakbért az ingatlankezelő szervezetek állapítják meg, s 1983 március végéig írásban közlik a bérlőkkel, a bérlőknek az ú^ lakbérekkel kapcsolatos észrevételeit és az esetleges vitás kérdéseket a tanácsok bírálják el 1983 márciusától júnitís végéig. A lakbérek rendezése kiterjed az állampolgárok tulajdonában levő, de bérbe adott lakásokra is. Az úgynevezett kötött bérű lakások lakbérét a bérbeadó az állami lakásokéval azonos mértékben állapíthatja meg. — A három és több gyermekes családok egységesen havi 150 Ft szociális támogatást kapnak. Ezt azok is megkapják, akik 1983 után válnak nagycsaládossá. — A nyugdíjas bérlők közül azoknak jár szociális támogatás, akiknek — eltartottaí- kat figyelembe véve — egy személyre jutó havi nyugdíja nem haladja meg az 5000 Ft- ot. A támogatás az 1983. évi lakbértöbblet mértékéig, de legföljebb havi 150 Ft-ig terjedhet. A lakásbéremelés után nyugdíjassá váló bérlőknek a tanács vagy a nyugdíjintézet — igénylés alapján — kivételes szociális támogatást adhat. — A nagycsaládos bérlők a családi pótlékkal, a nyugdíjasok pedig a nyugdíjjal együtt kapják meg a szociális támogatást. — Azok a bérlők, akik jogos lakásigényüket nagymértékben (két vagy több szobával) meghaladó nagyságú lakásban laknak, sem állami hozzájárulást, sem szociális támogatást nem kapnak. 0 1983 júliusától az új és a felújított lakásokban a berendezési tárgyak javításának és kicserélésének költsége a bérlőket terheli. A jövőben a bérlők közvetlenül részt vállalhatnak lakóházuk fenntartásában, s ezzel a céllal bérlőközösséget alakíthatnak. Ugyanakkor az ingatlankezelő szervezetek szolgáltatásainak színvonalát emelni kell. E szervezetek elsősorban házkezelői szolgáltatásokat (karbantartást és üzemeltetést) végeznek majd, továbbá műszakilag és gazdaságilag előkészítik, lebonyolítják a lakóházfelújításokat. O A lakásgazdálkodási elvek alkalmazásában bővül a helyi tanácsok önállósága. A jövőben a tanácsok komplex módon határozzák meg a lakásszükségletek kielégítésének legésszerűbb módját, vagyis azt, hogy meglévő forrásaikból mennyit használjanak fel állami lakásépítésre, a magántulajdonú lakások terület-előkészítésére, illetőleg felújításra, korszerűsítésre, az infrastruktúra (víz-, villany-, úthálózat stb.) fejlesztésére. A lakásigénylések nyilvántartásának pontosítása céljából a tanácsok 1983-ban elrendelik az igénylések megújítását. A tanácsrendeletekben az igénymegújítást, illetőleg új igénylés beadását igénylési díj letétbe helyezéséhez köthetik. A letét elsősorban elő- takarékosságul szolgál, amit beszámítanak a kiutalt lakás használatba vételi díjába, illetőleg értékesítési árába. A lakásigénylés visz- szavonásakor a tanácsok a letétbe helyezett összeget kamataival együtt visszafizetik. Ahol a tanácsok igénylési, letét elhelyezését rendelik el, annak mértékét a lakásigénylő család jövedelmi, vagyoni és szociális helyzetétől, továbbá az igényelt lakás jellegétől és nagyságától függően szabják meg, s tanácsi bérlakásoknál a lakás-használatbavételi díj mintegy 10 százaléka lehet. A lakáshoz való jutásnak 1983. január 1- től érvényes részletes feltételeit s a lakásra várók előtakarékosságának formáit és mértékét a tanácsok — a helyi adottságoknak megfelelően — helyi lakásrendeletekben szabályozzák. VÉGET ÉRT AZ SZVSZ ÜLÉSE Gáspár Sándor beszéde A Szakszervezeti Világszövetség irodájának — az SZVSZ 35 tagú irányító testületének — Prágában tartott kétnapos ülésszaka csütörtökön a béke és leszerelés kérdéseinek szentelt külön üléssel folytatódott. Az ülés munkáját Gáspár Sándor, az SZVSZ elnöke, a SZOT főtitkára vezette. Vitaindítójában Gáspár Sándor megállapította, hogy noha a népek világszerte követelik a fegyverkezési hajsza megszüntetését és a leszerelés fokozatos megvalósítását, az Egyesült Államok továbbra is nukleáris katasztrófa szélére akarja sodorni az emberiséget. Ezután elmondta: az idén februárban Havannában lezajlott X. szakszervezeti világkongresszus rámutatott arra a világos összefüggésre, amely a békéért és leszere(Folytatás az 1. oldalról) lésének szükségességéről, és azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a tagállamok ebbe az irányba tesznek. Szólt a magyar gazdasági helyzet eredményeiről és gondjairól, kiemelve, hogy hazánk a nehéz gazdasági viszonyok között is megőrizte fizetőképességét, és az idei tőkés külkereskedelmi forgalom is várhatóan aktív lesz. Említést tett a magyar energiagazdálkodás helyzetéről, problémáiról, és arról, hogy fokozott takarékossággal oldjuk meg a növekvő energiaszükségletek kielégítését. Beszélt a magyar—osztrák gazdasági együttműködés lehetőségeiről, s elmondotta, hogy többek között a hírközlésben, az energiaiparban és a harmadik országokkal való lésért vívott harc, valamint a dolgozók gazdasági és szociális követeléseinek kielégítéséért folyó küzdelem között van. Olyan feladat ez, amely szerves részévé válik a szakszervezetek akcióprogramjának, és amelynek tekintetében reális lehetőség van a különböző irányzatok szélesebb nemzetközi akcióegységének megteremtésére. Mind többen értik meg és üdvözlik a Szovjetunió által eddig előterjesztett konstruktív leszerelési javaslatokat is. Az ülés végén a résztvevők elfogadták annak a felhívásnak a szövegét, amelyet az SZVSZ intéz a másik két jelentős nemzetközi szakszervezeti tömörüléshez, a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez és a Munka Világszövetségéhez, valamint regionális szervezeteihez. kooperációban van lehetőség a továbblépésre. Aláhúzta Magyarország készségét a gazdasági együttműködés fejlesztésére a kölcsönös előnyök alapján, és kijelentette, hogy hazánk kész megvizsgálni azokat az osztrák javaslatokat, amelyek ezt a célt szolgálják. A tárgyalásokon — mondotta Lázár György — nagy teret kaptak nemzetközi kérdések is. Teljes egyetértés volt abban, hogy a legfontosabb feladat a fegyverkezési verseny megállítása, a világ válsággócainak felszámolása. ★ Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, felesége, valamint a kíséretében lévő személyiségek csütörtökön délután különvonaton hazaérkeztek Budapestre. AMNESZTIA FRANCIAORSZÁGBAN A francia kormány törvényjavaslatot fogadott el, amelynek értelmében amnesztiában részesíti azokat a katonákat és köztisztviselőket, akiket az algériai háború idején tanúsított magatartásuk miatt elítéltek, vagy fegyelmi büntetéssel sújtottak. Az amnesztia mintegy 500 katonatisztet és ezer köz- tisztviselőt érint. A minisztertanács ülésén Mitterrand elnök e szavakkal indokolta az amnesztiát: „húsz év elmúltával a nemzetnek felejtenie kell.” REPÜLŐGÉPSZERENCSÉTLENSÉG Az AEROFLOT szovjet légiforgalmi társaság Moszkva —Lima útvonalon közlekedő egyik utasszállító repülőgépe szerdán leszállás közben lezuhant a luxemburgi repülőtér körzetében, felőzetes jelentések szerint öten vesztették életüket. A szerencsétlenség körülményeinek kivizsgálása megkezdődött. A szovjet kormány részvétét nyilvánította az elhunytak családjának. AZ ADENAUER- KORMÁNY IRATAI A Nyugatnémet Szövetségi Levéltár megjelentette az első Adenauer-kormány üléseinek, jegyzőkönyvét. Az első kötet 33 minisztertanácsi ülés jegyzőkönyvét tartalmazza. A nyugatnémet törvények értelmében a hivatalos anyagokat 30 évig titkosnak nyilváníthatják, de ezután a levéltárak kötelesek a kutatók és szakemberek számára hozzáférhetővé tenni. TÁMADÁS KATONAI TEHERVONAT ELLEN Távirányítású pokolgéppel hajtottak végre támadást szerdán Frankfurt am Main közelében egy tehervonat ellen, amely élelmiszereket és elektronikus alkatrészeket szállított az NSZK-ban állomásozó amerikai csapatok számára. Emberéletben nem esett kár. Lázár György befejezte ausztriai látogatását Gerencsér m x\: > W\ Miklós: Ady Endre cl C ißI élettörténete 50. — Fölkeltsem? — szólt az ápolónő. — Nem, ne! — feléltem ijedten. — Mondja neki, hogy itt voltunk, ha fölébred. Ezzel aztán, behúztam magam mögött az ajtót. S gondtalanul, az élet gondtalanságával, névjegyre fölírtam: „Drága Bandi! Itt voltunk. Jövünk legközelebb, ölellek. Azt hittem, hogy majd jövő vasárnap jöhetek megint...” Kora estétől másnap reggelig mély álomban, teljesen nyugodtan aludt. Az ápolónőnek semmi munkája nem akadt, éjszaka hol bóbiskolt, hol varrogatott az ablak melletti karosszékben, onnan vigyázva Ady Endre halálközeli álmát. Hétfőn reggel nyolc órakor föl kellett ébresztenie a beteget, hogy orvosságot adjon neki. A szokásos vizit ideje még nem érkezett el. Ady Endre türelmesen, engedelmesen lenyelte a gyógyszert, egy szót sem szólt, csak az arckifejezésével mpndott köszönetét ápolójának.' Megkönnyebbülten a párnájára hanyatlott és máris aludt tovább. Tiszta, világos betegszobáját a legszelídebb béke hangulata uralta. Kevéssel kilenc óra előtt alig észrevehetően nyöszörögni kezdett. Az ápolónő éberen fölfigyelt erre is, megkérdezte, miben segíthet. Ady félálomból válaszolva legyintett, hogy köszöni, nincs szüksége semmire. Majd sóhajtott és úgy viselkedett, mintha aludna tovább. Az ápolónő mégis hozzálépett, meggyőződni, valóban álom-e az, amibe elmerült á költő. Ady ekkor már halott volt. A zseni, aki költészetében oly sokat viaskodott a rettenetes halállal, aki oly komor víziókkal élte-érezte át az elmúlás tragédiáját, most egy alig észlelhető sóhajjal bízta magát a Stix hajósára. Költői, gondolkodói jelentőségéhez méltó búcsút vett tőle az ország. A forradalom, a nemzet halottjaként helyezték katafalkra a Nemzeti Múzeum előcsarnokában. Ezrek kísérték utolsó útjára a januári fagyos, havas délutánon, ki a Kerepesi úti temetőbe, ahol a fő alléba, Jókai Mór mellé helyezték örök nyugalomra. Híres, mi több, legendás személyiség volt már életében, de gondolkodói nagyságával. költészetének igazi értékeivel viszonylag kevesen voltak tisztában. Ma is nagyobb a híre, mint az életművéről szerzett ismeretünk. Hiába telt el a halála óta idestova hat évtized, még mindig az a feladatunk, hogy utolérjük. Ady Endre életműve nem egyszerűen halhatatlan, hanem időszerűen monumentális. Az is marad még sokáig, jó néhány nemzedék számára. Önmagát Muszáj-Herkulesnek nevezve, az emberség titánja volt. Ebben — az emberség harcos vállalásában, az ezért való erkölcsi bátorságban és gondolkodói hősiességben mindörökre időszerű marad. Vége
