Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-03 / 232. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. október 3. Lakáspolitika ■■ IWj em kell jósnak lenni ahhoz, hogy előre jelezzük: a most következő netekben megnő az érdeklődés a hivatalos közlönyök iránt. Mindenki első kézből, pontos megfogalmazásban akarja elolvasni a legutóbbi minisztertanácsi határozatot, és a majd azt követő végrehajtási utasításokat. Nem csoda. Aligha akad olyan család Magyarországon, amelyet ne érintenének a várható változások a lakásépítés és -fenntartás, a lakáselosztás és gazdálkodás fejlesztésében. A „lakáshiány” egyik eredője ugyanis az — mint itthon és külföldön sokan és sokszor leírták —, hogy igen sokan elégedetlenek jelenlegi lakásukkal. Mielőtt a túlzott általánosítás hibájába esnénk, azért meg kell állapítanunk, hogy több száz ezer családnak nincs önálló lakása, tehát ök figyelik leginkább miként, milyen eséllyel vethetik magukat a lakásszerzés küzdelmeibe. A mostani rendeletek hatására pedig többen papírt és ceruzát ragadnak és számolgatni kezdik, hogy családi költségvetésük kiadási rovata miként változik a lak- béremelés hatására. A felső szintű határozat — melyet a pénteki lapok közöltek — természetesen csak a körvonalakat rajzolta meg. A valódi változtatásokat — forintban, négyzetméterben számítva; lakáshoz és személyhez, családhoz kötődően — a hitelpolitikai intézkedések és a tanácsrendeletek tartalmazzák majd. Erre sem kell már sokat várni. A mostani változtatások a több mint egy évtizede felgyülemlett ellentmondások — jó részét igyekeznek — a társadalmi igazságosság elvei szerint — feloldani. Jólesően, akár büszkén is nyugtázhatjuk, hogy az elmúlt bő két évtizedben másfél milliónyi otthon felépült, a lakások zsúfoltsága lényegesen csökkent, a komfortjuk jócskán nőtt. A társadalom különböző csoportjai között azonban a hazai realitásokkal összhangban nem álló, túl nagy különbségek alakultak ki, attól függően ki milyen lakást épített vagy utaltak ki neki, milyen típusú településen lakik, milyen a jövedelmi é vagyoni helyzete. Az ország lakásállományának mintegy negyede bérlakás. Az állami költségvetés tetemes összeggel támogatja az alacsony hazai lakbérszint fenntartását. Amikor tehát a lakbéreket 1983 júliusától átlagosan 130 százalékkal felemelik, akkor azt a különbséget igyekszik a kormányzat eltüntetni, vagy jócskán mérsékelni, ami a személyi tulajdonú házban és a bérlakásban élők havi terhe között az előbbiek hátrányára mutatkozik. Ha ehhez még hozzátesz- szük, hogy a felmérések bizonyítják, a bérlakásokat nemcsak a szociálisan rászorulók lakják, akkor még világosabb az intézkedés háttere. A kormány tekintettel van a bérlakásokban lakók és a szociálisan hátrányban lévők helyzetére is. Ezért az egyén számára fokozatosan, 1983 és 1988 között, több részletben emelkedő lakbér ellensúlyozására szociális támogatást nyújt, ahol az szükséges. Maga a lakbéremelés is differenciáltan megy végbe. Részint a komforthelyzet javulásával párhuzamosan egyre nagyobb az emelés mértéke, (a komfort nélkülieknél 80 százalék, az összkomfortosoknál 150 százalék), és ezt fölfelé és lefelé még a helyi tanácsok a valós helyzet alapján módosíthatják. A nyugdíjasoknál a kompenzáció meglehetősen nagymértékű, hiszen az 5000 forintos nyugdíjhatár következtében az az érdekeltek több mint 90 százalékát kedvezően érinti. Az emeléssel kapcsolatban a bérlakásban lakók leggyakoribb ellenvetése, hogy az épületek fenntartása, a házkezelés minősége — enyhén szólva — kívánnivalókat hagy maga után. Ezt mindenki elismeri. Ennek most — remélhetően — az adja az ellenszerét, hogy az ingatlan- kezelő szervek, vállalatok érdekeltségi, gazdasági szabályozó rendszere megváltozik. Lehetőség kínálkozik új szervezetek, mégpedig a bérlők társulásainak létrehozására. Az idő dönti el, miként javul a karbantartás, a házkezelés, a fenntartás minősége. Sok évi vita után egységes, sé válik a magánlakás-építőknek nyújtandó kölcsön törlesztési ideje és kamata, akár községekben, akár a városokban, tízemeletes épületről, illetve családi házról van szó. Mi több, most már minden lakást építő vagy vásárló kaphat az eltartottak után szociálpolitikai kedvezményt, mégpedig gyerekenként 30 ezer, egyéb eltartott után személyenként 20 ezer forintot. Aki korábban családi házat épített vagy nem tudott telepszerű építkezésbe bekapcsolódni, akkor vagy nem kapott ilyen jellegű támogatást, vagy csak 20 ezer forintot gyerekenként. Az egyéni vágyak kiteljesedése érdekében a továbbiakban változatosabbá, színesebbé válik a magánerős építkezések finanszírozási rendszere. Ez jó, hiszen az ifjúsági takarékbetéttel ösz- szekötött hitelnyújtástól kezdve a szokásos banki feltételekkel nyújtott kiegészítő kölcsönig, beleértve a korábbinál szabadabban nyújtható vállalati, szövetkezeti — tehát munkáltatói — kölcsönöket is, az egyénre bízzák mekkora adósságot vesz a nyakába, mennyire nagy alapterületű, igényes kivitele, zésű házat emel magának. Az egyéni döntés nyilván sokkal többre vezet, mint a kívülről kényszerített korlátozás. (Ez persze nem zárja ki, hogy az OTP ne bíráljon el a hitel- képesség szempontjából minden hozzáfordulót.) Akár bérlakásra, akár személyi tulajdonú hajlékra törekszik valaki, számára elsősorban az a fontos, hogy családja nagyságának és anyagi lehetőségeinek megfelelő otthonban éljen. A most kialakított lakásgazdálkodási rendszerben lényeges elem a fokozatosság. Most intézményesített formát nyernek az eddigi, ott-ott fellelhető kísérletek. A pályakezdők, fiatal házasok szerződést köthetnek a tanácsokkal, hogy néhány évre, átmeneti jelleggel kislakásba költözzenek, szobabérlők házába, garzonházakba, megüresedő szoba- konyhás lakásokba. Onnan néhány év múlva, megfelelő előtakarékossággal családi létszámuknak, anyagi lehetőségeiknek megfelelő nagyobb lakáshoz jutnak. Ennek ezután szervezett jellege lesz. A tanácsok felelőssége alaposan megnő a lakásgazdálkodásban, a jelenlegi állami lakásépítésre, illetve végrehajtására összpontosító munkálkodásuk helyett és mellett. Nem egyszerűen beruházók maradnak, hanem bevételeikkel okosan gazdálkodó szervezetekké válnak. Maguk döntik el — a helyi adottságok alapján — a rendelkezésre álló összegekből menynyit fordítanak terület-előkészítésre, közművesítésre, bérlakások építésére, s milyen eszközökkel segítik a magánlakás-építést. Bizonyos szempontból könnyebbé is válik a helyzetük, hiszen egyértelműbb lesz, ki kaphat bérlakást, mert a jövőben csak szociális szempontokat kell figyelembe venniük. Másrészt meg kell mozgatniuk a maguk eszközeivel is a lakásállományt, gyorsítani a cseréket, ösztönözniük az érdekelteket az építésre. gyengül, erősödik a választókhoz kötődés. Felelősség, szolgálat hatja át ezt a rendszert. Eközben egyre inkább beszűrődik a lakásgazdálkodásba a gazdasági észszerűség. A vállalkozói magatartás serkentése, segítése, a lakásépítés, -fenntartás szervezettségének fokozása egészségesebbé teheti gazdaság- és szociálpolitikánk eme részét. Miközben változnak a szerepek: az állam megváltoztatja a támogatási csatornákat, — az egyiket szűkíti, a másikat tágítja — a lakosságnak is a választás gazdagabb lehetőségeit kínálja. Feltételezhetjük, hogy az egész lakáspolitika válik ésszerűbbé. A változások „csomagját” természetesen légióként az esélyek szempontjából értékelik az emberek, vagyis ki mikor juthat lakáshoz. Ha ebben kedvező változások következnek be — amit feltételezhetünk —, akkor sikeresnek minősíthetjük majd a hosszú idő alatt, társadalmi vitákban döntésre érett rendelkezéseket. Azokat, amelyek fiatalnak és már nem olyan nagyon fiatalnak, városon és községekben lakónak, sokgyermekesnek és gyermektelennek, kis és nagy keresetűnek nagyjából azonos esélyt nyújt a mi korunknak megfelelő hajlék megszerzésére. Nem ad előnyt, de nem is kell társadalmilag igazságtalan hátrányokkal indulni ebben az embert próbáló versenyben. Ez a cél. Nem több, de nem is kevesebb! Az űrkutatás időszámításának kezdeteként legtöbbször 1957. október 4-ét jelölik meg, amikor a világ először hallotta az űrből érkező bip- bip hangot és megismerkedett a „szputnyik” szóval. A szenzáció óriási volt, bár akkor még nem mindenki értette meg az esemény súlyát. Ma, mindössze 25 év után az űrrepülőterek indítási grafikonját a légikikötők menetrendjéhez lehet hasonlítani. A Kozmosz típusú műholdak száma immár megközelíti a másfél ezret, s rajtuk kívül persze még egész sor űrobjektum létezik. Hegéri a pénzt Az űrkutatás hasznáról folyó vita hevében egy amerikai író, Arthur Clark, kijelentette, hogy a távközlési és a természeti kincsek kutatására használt szputnyikok önmagukban igazolják az űrkutatásra fordított pénzt. Akkoriban az író inkább érzelmeire támaszkodott, mint a tényekre. Most, amikor Leo- nyid Brezsnyev kitüntette a Földre nemrég visszatért Szojuz—T—7 űrhajó legénységét, ezt mondta: „Volt olyan idő, amikor az emberek azt a kérdést tették fel, mit ad gyakorlatilag az űrkutatás? Ma ezt senki nem kérdezi. A csillagászat, a meteorológia, az orvostudomány, a biológia, a mezőgazdaság, s az emberi ész és kéz által birtokba vett számos más terület igényli azokat az adatokat, amelyeket csak az űrkészülékek segítségével lehet beszerezni. Az űrkutatásra fordított ösr- szegek kezdenek kamatostól megtérülni.” Műholdrendszerek Az első műhold tervezője, Szergej Koroljov akadémikus lelkes híve volt a nép- gazdasági műholdrendszereknek. ö tervezte a Molnyija hírközlő műholdat. Segítségével gyorsan és olcsón terjeszthette ki adását a szovjet központi televízió az ország nagyobb részére. (Ma már a Molnyija harmadik nemzedéke működik.) A Horizont szputnyik biztosítja az összeköttetést a tengeri hajókkal és a repülőgépekkel. A Szovjetunió, Kanada, az USA és Franciaország közösen fenntart egy olyan műholdrendszert is, mely a bajba jutott hajókon és repülőgépeken segít. Szovjet műholdakkal 1971 óta működik az Interszput- nyik-rendszer; tagjai először az európai szocialista országok, valamint Mongólia és Kuba voltak. Az utóbbi években csatlakozott hozzá Afganisztán, Laosz, Vietnam, a Jemeni NDK és Szíria. Rajtuk kívül további húsz ország veszi igénybe az Inter- szputnyik szolgálatait. Természetkutatás A meteorműholdak — már szintén a második nemzedék — naponta kétszer adnak meteorológiai információt a Föld egész felületéről. Továbbfejlesztésük, a természetkutató műholdrendszer távlati feladata, a cél, hogy naponta ötször-hétszer adjon információt a mezőgazdaságnak, az erdészetnek, a halászoknak. Mindez persze csupán töredéke a műholdak tevékenységének, amely nélkül a ma és a holnap népgazdasága már nehezen létezne. Mihail Csernyisov (APN—KS) Grand Hotel Hungária (2.) A pénzhiányos Nemzetnél Egy éve dolgoztam már a Reggeli Űjságnál, amikor új napilap jelent meg: a Nemzet. Egy ügyes jogász — ő lett a lap felelős szerkesztője — valami régen elfelejtett és általa kiásott rendelet alapján megkapta a lap indításához az engedélyt. A reggel megjelenő ellenzéki baloldali lap alapjában véve bulvárlap volt. Az emberek szívesen is vették, de hogy hogy nem, a Nemzet időnként mégis pénzhiányban szenvedett. Előfordult, hogy a tulajdonosok kora reggel pénz után futottak, hogy a nyomdaszámlát kifizethessék. Megtörtént az Aradi utcában lévő szerkesztőségben, hogy reggel az újságírók csendben várták, amíg a fő- szerkesztő vagy a helyettese visszaérkezik és kifizeti a nyomdát. Addig ugyanis a rotációs gépek nem indultak. A szerkesztőség tagjai csak akkor Lélegeztek fel, amikor meghallották a nyomdagépek dübörgését, ami azt jelentette, hogy már nyomják a lapot. A TURULMADÁR LOVASAI Nos, ennek a lapnak munkatársa lettem, persze megtartottam vasárnapi állásomat is a Reggeli Űjságnál. A lap rendőri rovatvezetője, Lovas Sándor lett, én pedig a helyettese. Lovas Sanyi, aki a második világháború alatt munkaszolgálatosként halt meg a fronton, vidám, cigány mellett mulatozó bohém ember volt. És emellett kiváló újságíró. Annak idején számos kitűnő, leleplező riportja jelent meg. Az idősebb újságíró generáció tagjai talán még most is emlékeznek a turulmadár-bravúrjára. Megtudta ugyanis, hogy az egyik elmegyógyintézetben súlyos visszaélések történnek, a főnök az elmebetegeket saját javára dolgoztatja. Lovas egyik este felmászott a Ferenc József-híd (most Szabadság-híd) turulmadarára. Ez persze önmagában akkoriban nem volt különös szenzáció, gyakran fordultak elő ilyen esetek. Hiszen még sláger is volt: „Ahol az ember felmászik a fára, a turulmadárra, ött van Budapest .. Ezek az esetek csak ritkán végződtek öngyilkossággal. Amikor ugyanis a madár lovasát a tűzoltók leemelték, bevitték a főkapitányság életvédelmi osztályára, s rendszerint az egyik beosztott — többnyire a '„léleklátó” Kele János — foglalkozott vele. Arra mór nem emlékszem, miért nevezték Kelét lélek- látónak, miután ezeknek a szerencsétlen nincsteleneknek nem a leikébe, hanem a zsebébe kellett volna látnia. A madárra mászás oka ugyanis abban rejlett, hogy .az illetőnek egy fityingje sem volt. Miután az illető a rendőrségen lemondott öngyilkossági szándékáról, az épülettel szemben lévő kocsmából vacsorát hozattak neki, és miután jóllakott, öt pengőt nyomtak a kezébe. Akadt közöttük, aki havonként vagy hetenként megismételte ezt a nem éppen veszélytelen produkciót, hogy vacsorához és némi pénzhez jusson. LELEPLEZŐ RIPORTOK Nem így Lovas Sándor. Amikor a tűzoltók levették a hídról, majd bekísérték a rendőrségre, ott megjátszotta a bolondot. Mégpedig olyan ügyesen, hogy végül is abba 'az elmegyógyintézetbe vitték, ahol a visszaélések történtek. Lovas álnevet használt. Jó ideig volt megfigyelésen az elmegyógyintézetben ahol időnként felkereste a húga. Lovas addigra megírta leleplező riportjait, amelyeket testvére egyenesen a szerkesztőségbe vitt. Egymás után jelentek meg ezek a leleplező írások, akiket támadott, azoknak halvány sejtelme sem volt arról, ki lát bele ilyen pontosan az üzel- meikbe. A vétkeseket csakhamar le is váltatták, és eljárás indult ellenük, Lovas pedig, mint aki jól végezte dolgát, kivonult az elmegyógyintézetből. A Nemzetnél az egyik nap megbízták azzal, hogy Diny- nyés Lajos kisgazdapárti képviselővel (a felszabadulás utáni honvédelmi miniszterrel, majd miniszterelnökkel) hajnalban menjek ki a csarnokokba, mert Dinnyés az ott előforduló különböző visszaélésekről tudomást szerzett. Két hajnalban jártuk a csarnokokat, és így született meg a két folytatásban megjelenő cikk, amely a csarnokokban tapasztalható anomáliákról szült. Dinnyés Lajossal való ismeretségem a felszabadulás után is folytatódott, kedves, közvetlen ember maradt, akit a magas pozíció nem szédített meg. BŰÉK A BÍRÓSÁGNAK! Olvasószerkesztőm és kedves barátom volt Kolozs Jenő. Púpos, gonoszkodó kis ember volt, de cinizmusa emberséget takart. A korábbi években cikkeiben kissé felületes volt és emiatt gyakran állt rágalmazás miatt a bíróság előtt. Híres esete volt, amikor egy cikk miatt éppen szilveszter napján a törvény elé került. A bíró, szigorúságáról ' hírhedt ember volt. Már jóval elmúlt dél, amikor a bíró a vádlottat az utolsó szó jogán megkérdezte, akar-e valamit mondani? Kolozs igennel felelt és vidáman megjegyezte: — Boldog új évet kívánok a bíróságnak! Négyhónapi fogházra ítélték és be is kellett vonulnia a Markó utcába. Egy hét múlva azonban ott is otthonos lett, a fogház könyvtárában dolgozott, ahová a második vasárnap uzsonnára telefonon hívta meg kollégáit. Szegény Kolozs az ostrom alatt éhenhalt. Amikor Lovas Sándor mellett rendőri rovatvezető-helyettes lettem, bekerültem a Rendőri Sajtóirodába, amely némileg állam volt az államban. A sajtóiroda két helyisége párnázott telefonfülkékkel az akkori főkapitányság épületében volt a földszinten. És hogy megismerkedjünk ennek az irodának bizonyos fokig zárt és némi túlzással kissé maffiaszerű szabályaival, ahhoz ismerni kell az akkori világ szenzációkat hajszoló, gyakran magánéletekbe gázoló életét. Bekerülni egy szerkesztőségbe — különösen napilap- szerkesztőségbe — akkoriban nagy dolog volt, de még nehezebb volt megtartani ezt az állást. A lapokat el kellett adni, s ehhez szenzáció kellett, s különösen a rendőri riporter élethalálharcot folytatott, nehogy „lemaradjon” egy-egy érdekesebb esetről. Bállá Ödön (Folytatjuk) a a a b B * Negyedszázada született a szputnyik WTM ff fi IÁI I2 új kormányhatározat ■ÜÜHI ugyanis teljes összefüggésében szabályozza a lakásgazdálkodást. Ebben a településpolitika épp úgy szerepet kap, mint a lakosság és az általuk választott tanácsok közötti kapcsolat minősége. Ez mesz- szire mutató politikai kérdés. Miközben az állami költség- vetéshez fűződő kapcsolat Az első szputnyik. (Fotó — TASZSZ—MTI—KS.)
