Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-31 / 256. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. október 31. Beszélgetés a magyar—bolgár gazdasági vegyes bizottság elnökhelyettesével (Folytatás az 1. oldalról) Örömmel állapíthatjuk meg — hangsúlyozta —, hogy a magyar nők cselekvőén, biza­lommal támogatják pártunk politikáját. Ennek legbeszé­desebb bizonyítéka, hogy a nők döntő többsége mind az iparban, mind a mezőgazda­ságban, mind pedig az értel­miségi és az alkalmazott munkakörökben becsülettel teljesíti a reá háruló kötele­zettségeket. A legnagyobb tisztelet hangján szólhatunk arról a kiemelkedően fontos szerepről, amelyet társadal­mi, politikai életünkben, a szocialista építő munkában és a családban egyaránt betölte­nek. Fontos követelmény — hangoztatta Németh Károly —, hogy társadalmunkban erősödjék a család iránti fe­lelősségérzet. Védjük, támo­gatjuk társadalmunk e leg­kisebb, de a jelen és a jövő szempontjából döntően fon­tos közösséget. Meggyőződé­sünk, hogy a gyermek felne­velésének, személyisége ki­alakításának nélkülözhetet­len feltétele a harmonikus család, ahol szeretetek vé­dettséget kap. A jó család az ember létezésének, boldogu­lásának kerete. Légkörét tag­jainak kulturált, egymást ön­zetlenül segítő, az örömök­ben és a gondokban egyaránt osztozó magatartása határoz­za meg. A harmonikus csalá­di élet, az otthonteremtés, a gyermeknevelés a házaspárok közös feladata, nőké és férfi­aké egyaránt. A családon be­lüli munkamegosztás, a kis­közösségek demokratizmusa kétségkívül erősíti a család intézményét. Az ország belső helyzetéről szólva Németh Károly el­mondta: pártunk XII. kong­resszusának határozatai meg­valósulóban vannak. Ma­gyarországon — az egyre ne­hezedő külső és belső felté­telek közepette is — összes­ségében előre halad. Nem élünk gondtalanul, sok nehéz feladat megoldása vár ránk, mégis, jó érzéssel mondhat­juk, hogy országunk belső stabilitása, társadalmunk po­litikai egysége erős pillére­ken nyugszik. Hazánkban lét­biztonság van: a nyugalom, a megértés az uralkodó; a köz­rend és á Szocialista törvé­nyesség szilárd. A párt fő politikai vonalán az előre nem látott gondok jelentkezése miatt sem kell változtatni. Párttagsá­gunk, népünk egyetértésé­vel találkozik, hogy az eddi­gi úton haladunk tovább. A kongresszuson megjelölt cé­lokat azonban csak akkor tudjuk elérni, ha teendőin­ket szembesítjük a mai kö­vetelményekkel és módszere­inket is ezekhez igazítjuk. A változó és szigorú követel­ményekhez alkalmazkodnunk kell, mert enélkül nincs meg­alapozott előrehaladás. Mai ismereteink alapján azt mondhatjuk: az eddigi­nél nagyobb erőfeszítést, helytállást, áldozatkészséget, fegyelmezettséget, jobb mi­nőségű munkát, hatékonyabb gazdálkodást követelő, de' megvalósítható programunk van — hangoztatta. a továb­biakban. Légvárakat nem építünk, de tudjuk, hogy a lehetőségeink nagyobbak an­nál, mint amelyekkel eddig éltünk. Közéletünkben jól érzékelhető a bizalom a párt politikája iránt és a párt bi­zalma a tömegek iránt. Né­pünk nagy többsége cselek­vőén támogatja a párt poli­tikáját, félti eredményeit, és kész erőfeszítéseket tenni szocialista vívmányaink vé­delmében. A hazánkért fele­lősséget érző és felelős cse­lekvő állampolgárok sorai­ban élen haladnak a nők legjobbjai. A nők, akik az új embert szülik és felnevelik, már a természetüknél fogva a jövőt is formálják. Vérük­ben van szinte, hogy újat al­kotni, s a már létezőt szeb- bé-jobbá alakítani töreked­jenek. Erre hívnak és ösztö­kélnek a maguk módján bennünket, férfiakat is. Ezért mondhatjuk bizakodva: mi — férfiak és nők — együtt legyőzzük a nehézségeket. Népünk eredményes erőfe­szítéseket tesz a XII. kong­resszuson megerősített gaz­daságpolitika megvalósítá­sáért. mégpedig igen kedve­zőtlen körülmények között — állapította meg. A gaz­dálkodás külső feltételei na­gyobb mértékben romlottak, mint ahogyan arra számítot­tunk, erősen megnehezült az értékesítés, rosszabbodtak a hitelhez jutás feltételei, az országot jelentős árvesztesé­gek érték, növekedtek pénz­ügyi terheink. Hogy mégis talpon tudtunk maradni, az szocialista gazdaságunk ere­jét mutatja, inépünk szorgos munkáját, helytállását bizo­nyítja.; Őszintén meg kell monda­ni azt is, hogy az elért ered­mények megvédéséhez az eddigi teljesítmények nem elégségesek. Mindent el kell követni azért, hogy mégin- kább kibontakozzanak, meg­erősödjenek azok a pozitív tendenciák, amelyek a tar­talékok feltárásában már mutatkoznak. A kiaknázható tartalékokat mindenkinek a maga munkahelyén, az egyes üzemekben, szövetkezetek­ben, intézményekben kell fel­tárni és a fejlődés szolgála­tába állítani. Ebben bátran építhetünk a munkáját becsülettel végzők nagy többségére, a szocialis­ta brigádokra, a szocialista munkaverseny lendítő erejé­re. A hatékonyság, a minő­ség javítása minden eddigi­nél nagyabb követelménye­ket támaszt az irányításban, a végrehajtásban és a poli­tikai munkában egyaránt. Mert bár sokat rontanak helyzetünkön a külgazdasági körülmények, bőven van ten­nivalónk itthon is munkánk meg j a ví fásában. Az előttünk álló időszak­ban úgy juthatunk túl biz­tonsággal a nehézségeken, a kitűzött célokat úgy érhetjük el, ha minden területen és munkahelyen nagyobb igé­nyességgel, kezdeményező szellemben és egységes fel­fogásban dolgozunk. Nagy közös történelmi vív­mányként tarthatjuk számon az erősödő szocialista nemzeti egységet, amely szövetségi politikánk eredménye — mondotta a továbbiakban Németh Károly. Megtestesül benne az a nagy tanulság, hogy fontos a párt vezető sze­repének érvényesítése, a kommunisták példamutatása; de a szocializmust felépíteni csak~az egész nép képes. A párt a szocialista nemzeti egység erősítése érdekében folytatja bevált szövetségi politikáját. A nemzeti össze­fogás társadalmi céljainknak, az e célokhoz vezető utak­nak, a fejlődés során felve­tődő új kérdéseknek az esz­mei tisztázásával, közös munkával valósul meg és erősödik. Az a törekvésünk, hogy termékeny vitákban kristá­lyosítsuk ki az előrevivő koncepciót, hogy figyeljünk oda minden tisztességes, okos nézetre, javaslatra még ha nem mindenben egyezik is saját elgondolásainkkal. Igyekezzünk jó. szóval, meg­győzéssel, elvszerű bírálat­tal érvényre juttatni a párt marxista—leninista alapokon álló politikáját. így érhetjük el a közös gondolkodást, az egységes cselekvést. A szocialista hazaszeretet magában hordozza a nemze­ti érzést, a nép munkájából született eredmények megbe­csülését, hazánk, népünk ér­dekeinek odaadó szolgálatát, de a gyengeségeinkkel való bátor szembenézést, a hibák kijavítását is. Nemzeti önbe­csülésünk azonban nem je­lentheti más népek lebecsü­lését. A szocialista hazasze­retet feltételezi az interna­cionalista magatartást, a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival való szoros együttműködést, a szo­lidaritást a haladás erőivel, s a népek barátságának ápo­lását — mondotta végezetül Németh Károly. A világ 116 országának 131 nőszervezetét tömörítő Nem­zetközi Demokratikus Nő­szövetség üdvözletét Mirjam Vire-Touminen főtitkár tol­mácsolta. Jakab Sándor, a SZOT fő­titkár-helyettese felszólalá­sában a többi között hang­súlyozta: a szakszervezetek­nek figyelemmel kell kísér­niük. hogy mennyiben vál­toztak vagy változnak a ta­nulás lehetőségei, miután a képzés, továbbképzés válla­lati jogkörbe került. Az a tapasztalat ugyanis, hogy a nők tanulásának lehetőségei e változás következtében kedvezőtlenebbek, megtor­panás észlelhető az általános képzettségi szinthez való fel­zárkózásban. Sok helyen a szűklátókörűség, a téves ve­zetői szemlélet, a szakszer­vezeti szervek mulasztása miatt ott.is megvonták a se­gítséget, a támogatást a ta­nulni akaró nőktől, ahol az élet magasabb képzettség megszerzését sürgeti. Nem fogadhatjuk el azt a szemlé­letet sem, hogy a tervek tel­jesítése, a gazdasági követel­mények növekedése „nem enged időt” a tanulásra. Ép­pen ellenkezőleg: az új kö­vetelmények és feladatok szükségessé teszi az állan­dó, folyamatos képzést és to­vábbképzést. A tanulásra fordított anyagi befektetés hatványozottabban megtérül a későbbiek során — mon­dotta. Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára hozzászólásá­ban azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek a Ha­zafias Népfront és a nőmoz­galom munkáját összekap­csolják. Az együttműködés lehetőségei között említette a településpolitikából adódó feladatokat. Javasolta, hogy a két mozgalom közösen munkálkodjék a tágabb ott­hon, a lakóhely, a falu, a város életének formálásában. Illés Sándor: 17. — Könnyű azt mondani. De ki? Te megszerveznéd? Itt is húzódozol tőle. Az ám, mi van a bájos Emmikével? Remélem, hogy már vidá­mabb a kedélye. — Hogyne, hogyne. Éppen most jártam nála. Egészen vidám. Semmi baja, úgy lá­tom. Meg is ígérte, hogy rö­videsen hazajön . . Igen vá­gyakozik már haza. — No, ennek örülök. Mondtam én neked, hogy nem lesz semmi komolyabb baj. A kedélyállapotával volt egy kis rendellenesség. Elő­fordul ilyesmi az aszsonyok- nál. Idősebb korára majd el­múlik. s nem csupán a tárgyi világ alakításában, hanem a szelle­mi élet fellendítésében is. Ugyancsak hasznos volna az együttes fellépés a szolgálta­tások javításáért, valamint a fogyasztói érdekek védelmé­ért — tette hozzá. Janina Paceviciene, a szov­jet nőbizótság tagja, a Litván SZSZK társadalombiztosítási minisztere, a szovjet nőbi­zottság, és elnöke, Valentyi- na Tyereskova, szovjet űrha­jós üdvözletét, jókívánságait tolmácsolta a konferenciá­nak, a magyar nőknek. Hang­súlyozta: a két nőszervezet között az évek során szoros baráti kapcsolat, széles körű együttműködés jött létre. A továbbiakban szólt arról, mi­ként élnek, dolgoznak ma a szovjet asszonyok, majd ki­emelte: a Szovjetunió Kom­munista Pártja, s a szocialis­ta országok testvéri pártjai széles körű, konkrét, realista programmal lépnek fel a bé­ke megőrzéséért, a nem­zetközi együttműködés foly­tatásáért, a népek szabadsá­gáért és függetlenségéért. Meggyőződésünk — mondot­ta —, hogy a testvéri Ma­gyarország asszonyai is hoz­zájárulnak a béke megszilár­dításához, védelméhez. A III. országos nőkonfe­rencia vasárnap fejezi be munkáját. — Idősebb korára? — ne­vetett keserűen Tamás. Az orvos megütközve né­zett rá, aztán nem szólt, ki­itta a sörét és távozott. A ta­nár egyedül maradt, és magá­ba roskadva ült a lámpa fénykörében, ahol minden este olvasni szokott. De most nem ment az olvasás ... ★ Az óvoda bővítésére szer­vezett társadalmi munka fel­rázta az egész községet. Olya­nok is jelentkeztek munkára, akiknek nem volt óvodás ko­rú gyermekük, összefogtak a kisiparosok, vállalták a búto­rok elkészítését, a termelő- szövetkezet elnöke két rako­mány sódert vitetett a hely­színre. Megjelentek az ácsok, sőt két cigánycsalád is je­lentkezett, hogy segít vályo­got vetni. Amikor megtud­ták, hogy arra nincs szükség, vállalták a malterkeverést és a téglahordást. Tamás mindennap odaláto­gatott iskola után, megjelent gyakran az orvos is, a ta­nácselnök példát mutatva ne­ki vetkőzött, és felment az állványra. Egy ilyen alkalom­mal egyszer azt mondta Ta­másnak: — Érdemes lenne összetar­A magyarországi áruhá­zakban gyakran találkozha­tunk bolgár fogyasztási cik­kekkel. Ugyanígy Bulgáriá­ban; az üzletek választékát magyar termékek gazdagít­ják. A két ország mindenek­előtt kölcsönösen szállít egy­másnak gépeket, berendezé­seket. Mégis, amikor a szak­emberek a magyar—bolgár gazdasági kapcsolatokat ér­tékelik, egybehangzóan mond­ják: sok még a kiaknázatlan lehetőség. Az eredményekről, a további tennivalókról be­szélgettünk Kovács Gyulá­val, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesével, a magyar —bolgár gazdasági vegyes bizottság elnökhelyettesével. — Hogyan alakult az utóbbi években a két or­szág közötti kereskedel­mi forgalom? — A kölcsönös szállítás 1975 óta sokkal szélesebb körű. Miközben a világgaz­daság nehézségei miatt a ke­reskedelmi forgalom világ­szerte szűkül, addig 1975— 80 között országaink között az árucsere csaknem 80 szá­zalékkal nőtt: 1980-ban már elértük a 234 millió rubelt. Az előző tervidőszak ered­ménye jó alapot teremtett az 1981—85-ös éves tervidőszak előirányzatának kidolgozá­sához. A két ország tervező és külkereskedelmi szervei úgy ítélik meg, hogy a nyolc­vanas évtizéd első felében mintegy 54 százalékkal nö­vekedhet a forgalom. — A mostani tervidőr szakban ezek szerint sze­rényebb növekedési üte­met irányoztak elő. Miért? — Az ok egyszerű. Ma­gyarországon és Bulgáriában egyaránt csökkent a gazda­ság fejlődésének üteme. Visz- szafogjuk a beruházásokat. Ez elkerülhetetlenül kihat az áruforgalomra, a kölcsönös szállítás ugyanis több mint 60 százalékát a gépek és be­rendezések alkotják. A for­galom tervezett 54 százalékos növekedése egyébként a je­lenlegi helyzetben nem ke­vés. A két ország külkeres­kedelmi, ipart vállalatainak feladata, hogy feltárják azt az árualapot, amellyel az előirányzaton felül többet szállíthatnak. Az áruforga­lom csaknem 13 százalékkal növekedett 1981-ben, s azzal számolunk, hogy mértéke az idén hasonló lesz. Ez azt je­lenti, hogy a korábbi ütemet sikerült fenntartanunk. Ke­tani továbbra is őket. Az egész falut. Mit szólna a víz­vezetékhez? Igaz, hogy nem biztatnak, de ha megásnák a csöveknek az árkokat, akkor már közelebb kerülnénk hoz­zá. Tamás csak a vállát vono- gatta. Ezt ő nem vállalja. Igaza volt az igazgatónak, hogy mindent a pedagógusok nyakába akarnak varrni. Az egészséges, vezetékes ivóví­zért fáradozzon a községi or­vos. Szóljanak neki. Egy nap megvárta a kijá­ratnál Jancsi. Addig várt rá, míg elment a busza. — Majd gyalog vágok neki. Legfeljebb kihűl az ebéd. Nem jön át délután, tanár úr? Már kinyílt a kiskutyák szeme. El is kelt mindegyik, mi csak egyet tartunk meg, úgy döntött édesapám. És Bundit, természetesen, ha nem akad gazdája. — Egy kiskutyát én is el­hozok. És ha megvársz, akkor veled megyek. Nekivágunk gyalogosan. Olyan szép az idő. Jó? — Remek! — ugrándozott Jancsi, és hol előtte, hol mö­götte loholt, göröngyökkel megdobálta a károgó varja­kat, bukfencezett a fűben, majd fütyörészve csalogatta a madarakat. A nagy fűzfa reskedelmi kapcsolatunk a KGST-országok közül jelen­leg Bulgáriával fejlődik a leggyorsabban ... Jó lehető­ségeket kínál az áruforgalom növelésére a belkereskedel­mi választékcsere. Ha a fo­gyasztási cikkek cseréjét is tovább fejlesztjük, a két or­szág vásárlói az eddigieknél jobb, gazdagabb árukínálat­ból választhatnak. Eredmé­nyeink biztatóak. Azzal szá­molunk, hogy a belkereske­delmi választékcsere mérté­ke az idén már majdnem másfélszerese lesz az eredeti előirányzatnak. — Az élénkebb keres­kedelemnek egyik lehe­tősége a kooperációs, szakosítási megállapo­dás. Milyen egyezmé­nyek születtek és mi a tennivaló? — Országaink között a mostani ötéves tervidő­szakra összesen 15 együtt­működési egyezmény, il­letve szakosítási és koo­perációs szerződés van ér­vényben. Ezek mindenek­előtt a gépiparban, valamint a vegyiparban szabályozzák a vállalatok közötti kapcso­latokat. Kiemelem ezek kö­zül az autóipari és vegyipari egyezményeket, a számítás-, a hűtés-, az orvos- és a hír­adástechnikai, a gyógyszer- és a növényvédőszer-ipa- ri szerződést. Szeretnénk együttműködésünket kiter­jeszteni új területekre is. Elég, ha olyan fontos ter­mékcsoportokra utalok, mint az elektronikai cikkek, a ro­bottechnika, a korszerű szer­számgépek, vagy a gépipar számára szükséges főegysé­gek, de említhetem a mező- gazdasági és élelmiszeripari gépgyártás számára szüksé­ges berendezéseket, alkatré­szeket is. Üj fejezetet jelenthet, ha a jövőben sikerül közösen fellépnünk harmadik piacon. Több ilyen együttműködési lehetőséget vizsgálnak a szakemberek. Ügy gondoljuk, ehhez szükség van egymás külkereskedelmének megis­merésére, az érdekek egyez­tetésére, a bizalom- növelésé­re. A vállalatok közötti köz­vetlen kapcsolat kiépítése so­kat segíthet. A távlati gazda­sági együttműködés megala­pozása érdekében töreked­nünk kell a fejlesztés össze­hangolására, a gyártási koo­peráció kiterjesztésére. Ez a feladat talán soha nem volt annyira időszerű, mint ma, amikor a forrásaink a ko­rábbinál szűkösebbek. Faragó András alatt, a parton nem ült most ott az öreg őri Kálmán bá­csi. Jancsi azt mondta, hogy bement a szarvasi piacra. — Vendéget hoztam! —fu­tott be előtte a nyitott kapun a fiú. Bundi megugatta. Kö­rülötte négy kiskutya vihán- colt. Volt egy tarka, fekete­fehér foltos, az tetszett leg­jobban a tanárnak. Azt viszi haza. Mária bot nélkül bicegett elő az alsó konyhából, mert a melegek beálltával ott főztek. Nem nagyon lepődött meg a vendég láttán. — Ilyen sokáig tartott a tanítás ma? Már kihűlt az ebéd. — Gyalog jöttünk—mond­ta Tamás vidáman, és örült, hogy eljött. — Jancsi hívott kutyanézőbe. Elvihetek egyet ? — Akár kettőt is. Válasz- szón közülük. — Az a tarka tetszik ne­kem a legjobban. — A magáé a kis tarka — nevetett Mária, és a kezét nyújtotta. — Megkínálhatom ebéddel? — Nem azért jöttem, bár ha meghív, elfogadom, mert éhes vagyok. Jó házi főztöt már régen ettem. (Folytatjuk) Illyés Gyula kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Illyés Gyula, háromszoros Kossuth-díjas költőnek, írónak, műfordítónak, kiemelkedő irodalmi munkássága elismeréseként, 80. szüle­tésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitünte­tést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra és Sarlós István miniszterelnök-helyettes. (Kelet-Ma­gyarország telefotó)

Next

/
Thumbnails
Contents