Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-30 / 255. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. október 30. Spanyol választások (Folytatás az 1. oldal'ól) a Spanyol Királyság kabinetjét, ismét recsegve-ropogva összeomlott egy mesterséges mítosz. Amikor az Egyesült Államokban Ronald Reagan, az Egyesült Királyságban pedig Margaret Thatcher került hatalomra, egy jól olajozott propagandagépezet óriási erővel zendített rá annak hirdetésére, hogy „világszerte válságban van a baloldal és a jövő a konzervatív, sőt, ultrakonzervatív irányzatoké”. Először a gall kakas kukorékolt harsány ébresztőt az effajta álmodozóknak: Francois Mitterrand személyében Franciaország történetében először választottak szocialista párti államfőt. Az újabb bizonyság egy másik nyugateurópai ország, a Svéd Királyság választási eredménye volt: a szavazók visszajuttattak a bársonyszékbe Qlof Palme szocialista pártvezért. Az NSZK-ban ugyan valóban történt jobbratolódás, a kabinet azonban nem választások. hanem belső machinációk nyomán változott meg és az emlékezetes hesseni erőpróba enyhén szólva nem támasztott alá semmiféle jobboldali előretöréssel kapcsolatos jóslatot. Ilyen előzmények után került sor a hispániai földcsuszamlásra. Igaz, a Franco egykori minisztere, Fraga Iribarne által vezetett, úgynevezett népi szövetség is alaposan megerősödött, ez azonban csak aláhúzza az NSZK-ban is jól érzékelhető folyamatot: azt, hogy nem jobboldali előretörésről, hanem a centrum széteséséről van szó. Arra, ami Spanyolországban történt, nem túlzás a „történelmi” minősítő jelző használata. Ezt pontosan tudja a spanyol és a nemzetközi reakció is és a tét nagyságának megfelelőén minden eszközzel megpróbálja megnehezíteni a NATO-tagságról népszavazást és belpolitikai reformokat ígérő új kormányzat munkáját. Egyelőre egyedül ez az, amiben Hispánia közeljövőjét illetően biztosak lehetünk. Novoje Vremja cikke Genfi tárgyalások Az Egyesült Államok mindeddig nem csak gyakorlati lépéseket nem tett a Genfben folyó szovjet—amerikai tárgyalások sikere érdekében, de még a megegyezési szándéknak sem mutatja jelét — írja legújabb számában a Novoje Vremja című szovjet hetilap. A cikk megállapítja, hogy az Egyesült Államok hibájából nagyon nehezek mind az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról, mind a hadászati fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről kezdett tárgyalások. Az amerikai kormányzat ugyanakkor hangos propagandakampánnyal gyekszik bizonygatni, hogy .ész a komoly párbeszédre, iz azonban csak a háborúel- ■enes mozgalom lecsendesíté- ére szolgál, valamint arra, bogy a tárgyalások kudarcáért eleve á Szovjetunióra há- ítsák a felelősséget. Washington folytatja a közepes hatótávolságú nukleáris rakéták Nyugat-Európába telepítésének előkészítését és semmi kétséget sem hagy afelől, hogy e téren nem egyezik bele halasztásba. Célja nyilvánvaló: nyomást gyakorolni a tárgyalásokkal kapcsolatban a Szovjetunióra és végső soron kivívni a katonai erőfölényt — állapítja meg a Novoje Vremja. A cikk emlékeztet rá, hogy a Szovjetunió célja megszabadítani Európát minden nukleáris fegyvertől, a közepes hatótávolságúaktól és a harcászatiaktól egyaránt. A Szovjetunió egyoldalúan beszüntette a közepes hatótávolságú rakétáinak telepítését az ország európai területeire, sőt bizonyos mértékben még csökkentette is ott levő rakétáinak számát. Nem telepít újabb rakétákat azokra az Uralon túli területekre sem, ahonnan azok elérhetnék Nyugat-Európát. Mindezzel a Szovjetunió a gyakorlatban bizonyítja, hogy megállapodás elérésére törekszik Genfben. Ideje volna, hogy az Egyesült Államok is komolyan és becsületesen tárgyaljon Genfben — mutat rá a Novoje Vremja cikke. Befejezte munkáját az Osztrák Szocialista Párt kongresszusa A bécsi Sradthalleban pénteken befejezte munkáját az Osztrák Szocialista Párt XXVII. kongresszusa. A vezető testületek és főbb tisztségviselők megválasztása után megvitatta a kongresszushoz beterjesztett 26 határozati javaslatot és mintegy 91 indítványt. Zömük a munkahelyek biztosítására, a kormány foglalkoztatási, béke- és oktatási politikájának támogatására, valamint az Ausztriában is jelentkező újfasiszta megnyilvánulások visszaszorítására vonatkozott. Az újjáválasztott 56 tagú pártvezetőség belpolitikai határozatában a világgazdasági válság negatív hatásainak — mindenekelőtt a számos fejlett tőkés országban katasztrofális méreteket öltő munkanélküliség — visszaszoríÁllamigazgatási ifjúsági (Folytatás az 1. oldalról) a fiatalok felkészültségének, az általuk elért eredmények bemutatására, egyben lehetőséget biztosítanak a jogalkalmazás különböző területén dolgozó fiatalok tapasztalat- cseréjére, az emberi és munkatársi kapcsolatok kiszélesítésére. Szólt a legfőbb ügyész helyettese a bíróságokon, ügyészségeken, ügyvédi munkaközösségekben, szakértői irodáknál, tanácsoknál, gazdálkodó szervezeteknél és a rendőrségen dolgozó fiatal jogászok összehangolt munkájának fontosságáról, a büntetések és intézkedések nevelő jellegének fontosságáról, a büntető jogpolitika érvényesüléséről, a halmazati és összbüntetések rendszerének egységes alkalmazásáról, a föbüntetés és a mellék- büntetés együttes nevelő funkciójáról, az intézkedések — a próbára bocsátás, a pártfogói felügyelet — alkalmazásának feltételeiről, s jogkövetkezményeiről. Beszélt az alkoholisták kényszergyógyításáról, amelynek helyes alkalmazása számos gondot vet fel. Befejezésül a súlyosítási tilalomról és az összbüntetésbe foglalás gyakorlatáról ismertette a Legfőbb Ügyészség állásfoglalását. A konferencia mintegy száz résztvevője a bevezető előadást követően szekcióülésekben folytatta munkáját. Egyik szekcióban az önállóan alkalmazható mellékbüntetésekről és intézkedésekről hangzottak el előadások. Ennek a tására és megelőzésére helyezi a fő hangsúlyt. A külpolitikai kérdésekről elfogadott dokumentum egyebek között megállapítja: sajnálatos módon nemcsak a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai váltak feszültebbé az eltelt időszakban, hanem a meglevő válsággócok mellé újak is jelentkeztek a világ különböző térségeiben. Az osztrák szocialisták ezért ismételten állást foglalnak a konfliktusok békés úton történő rendezése mellett és felszólítják az európai kontinens kormányait, hogy térjenek vissza a béke és az enyhülés politikájához. Az SPÖ XXVII. kongresz- szusa Fred Sinowatz alelnök zárszavaival ért véget és igazságügyi napok szekciónak a munkáját dr. Vabrik László, a Legfőbb Ügyészség osztályvezetője, dr. Vathy Ákos, a Nyíregyházi Megyei Bíróság elnökhelyettese és dr. Mócsán János, a Szabolcs-Szatmár megyei Főügyészség főügyész-helyettese vezette. A második szekció előadói a Büntető Törvénykönyv új jogintézményeinek érvényesülésével foglalkoztak. Ebben a szekcióban dr. Horváth Tibor egyetemi tanár, a Miskolci Műszaki Egyetem büntetőjogi tanszékének vezetője, dr. Bőgős László, a Szabolcs- Szatmár megyei Főügyészség ügyésze és dr. Borsy Zoltán, a Nyíregyházi Ügyvédi Kamara elnöke vezette a munkát. A harmadik szekcióban — amelynek munkáját dr. Csü- ry Kálmán, a Debreceni Ügyvédi Kamara elnökhelyettese, a Debreceni Ügyvédjelölti Oktatási Központ vezetője, dr. Almássy Sándor, a Szabolcs-Szatmár megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának vezetője, dr. Szalai István, a Szabolcs- Szatmár megyei Főügyészség csoportvezető ügyésze vezette — a vagyon elleni bűncselekmények szankcionális rendszeréről, s ennek néhány értelmezési problémájáról vitatkoztak a résztvevők. Az országos szakmai-tudományos konferencia ma plenáris üléssel folytatódik, ahol értékelik a végzett munkát, délután pedig Szatmár irodalmi és történelmi nevezetességeivel ismerkednek meg az ország különböző részeiből érkezett fiatal jogászok. PEKING UTÁN fi tárgy» Moszkvában fnlytatják Hosszú politikai folyamat érkezett új állomásához: a kétoldalú szovjet—kínai megbeszélést Pekingben tárgyilagos légkörben folytatták. Leonyid Iljicsov szovjet külügyminiszter-helyettes, aki háromesztendős szünet után vette fel a kínai fővárosban a tárgyalás fonalát, partnerével, a kínai külügyminiszterhelyettessel konzultált. Röviddel e megbeszéléssorozat újrakezdése után Hu Jao-pang, a Kínai Kommunista Párt főtitkára felhasználta Marchais, a Francia KP főtitkárának pekingi útját arra, hogy nyilatkozatot tegyen a szovjet—kínai kapcsolatokról. Ez a nyilatkozat a szovjet—kínai államközi viszony normalizálásának általános óhaja mellett gyakorlati megjegyzést tartalmazott: megállapodás született arról, hogy a jelenlegi pekingi „menet” után a szovjet—kínai konzultációt Moszkvában •folytatják. Figyelembe véve mindazt, ami a szovjet—kínai kapcsolatokban az utóbbi esztendőkben történt — ez a döntés a reálpolitikai szemlélet lassú felülkerekiedésének egyik jeleként értelmezhető. A repülőtéri randevú Mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy immár több mint tizenhárom esztendő telt el az utolsó, igazán magas szintű szovjet—kínai találkozó óta. Akkor, 1969 szeptemberében Koszigin szovjet kormányfő Vietnamból hazatérőben, a pekingi repülőtéren négy órán keresztül tárgyalt Csou En-laj akkori kínai miniszterelnökkel. Az erősen megromlott kétoldalú kapcsolatok javításának lehetőségeiről volt szó. E találkozó előtt néhány hónappal még a szovjet területek ellen intézett fegyveres kínai támadás tette feszültté a helyzetet a két ország 7000 kilométer hosszú határán. Így már azt is eredménynek lehetett tekinteni, hogy megállapodtak a külügyminiszterhelyettesek későbbi, kétolda- -lú konzultációjáról. Akárcsak most, 1969 októberében - is Leonyid Iljicsov vezette a szovjet küldöttséget. A határproblémákkal kapcsolatos elvi nézetkülönbségeket nem sikerült feloldani. Szovjet részről abból indultak ki, hogy nincsenek vitás területi kérdések a két ország között, legfeljebb a XIX. század közepén született határszerződés előírásainak helyi jelentőségű pontosításáról lehet szó. A Mao- koncepció Peking ragaszkodott ahhoz a Mao elnök által első ízben 1964-ben felvetett koncepcióhoz, hogy vannak vitás területi kérdések, s hogy Kína- megkérdőjelezi a Szovjetunió szuverenitását nagy kiterjedésű szovjet területek felett. Ennek a Szovjetunió számára természetesen elfogadhatatlan felfogásnak makacs továbbélése lehetetlenné tett minden érdemleges haladást a konzultációsorozatban, amely egyébként egészen 1978 júniusáig húzódott. Sőt: nem talált visszhangra az a szovjet kísérlet sem, amely ki akarta emelni e konzultációt a puszta határkérdések köréből. A szovjet kormány javaslatot tett arra, hogy mindkét fél mondjon le az erő bármiféle alkalmazásáról, sőt 1973 júniusában meg nem támadási szerződés megkötését javasolta. 1978 februárjában a Legfelsőbb Tanács elnöksége intézett felhívást Kínához: közös nyilatkozatban jelentsék ki, hogy a Szovjetunió és Kína a békés egymás mellett élés elveivel összhangban alakítja kapcsolatait. Ezt követően azonban 1979- ben, az akkori kínai külügyminiszter-helyettes Moszkvában, mindenféle megállapodás feltételéül szabta a Szovjetunió keleti részén állomásozó katonai erő, valamint a Mongol Népköztársaságban nemzetközi szerződés alapján lévő szovjet csapattest létszámának csökkentését, illetve annak visszavonását. Mi több, Kína azt is követelte, hogy a Szovjetunió mondja fel védelmi célú segítségnyújtási megállapodását Vietnammal. Illés Sándor: 16. — No és? — csattant fel az asszony hangja ingerülten. — Ezt azért nem gondoltam rólad — mondta Ágota, és kivitte a tálcát a maradékkal ... Kelemen Jancsi a szünetben megkérdezte tőle, hogy megkapta-e az üzenetet. — Nagyon vártuk a tanár urat ebédre. A mama idei csirkét rántott ki, újkrumplival. — Szegeden jártam — mondta kedvetlenül, és nem akart magyarázkodni. Most már örült, hogy este nem látogatta meg Kelemenéket. Sohasem árulja el, hogy a kapujuk előtt. állt, amikor meggondolta magát. Felesleges ez a kapcsolat. Nem akar új barátokat szerezni, bár vágyakozik. rá. De előfordulhat, hogy félreértik a látogatását, ö nős ember. Amikor erre gondolt, megkeseredett az emlékezéstől. Faképnél hagyta Jancsit, bement az irodába, Györki igazgató már kereste. — Tudod, hogy a teher nagyobbik része mindig a pedagógusok vállára nehezedik — kezdte, s Tamás sejtette, hogy valami társadalmi munka van kilátásban. Az igazgató vállalta a népfront elnökségét, s most, hogy a népfronttitkár, a volt mezőgazdász elköltözött, minden munka ráhárult. — A tanácselnök szólt, hogy van egy kis pénz. Beszéltem a szövetkezet elnökével, ő is támogatna bennünket. — Miről van szó tulajdonképpen? — Szűk az óvoda. Egyre több a gyerek. Tenni kellene valamit. A téesz szállítana sódert, fanyag lesz, a cserepet, cementet megvesszük, annyi pénzt tud adni a tanács. Emberek kellenének, akik felépítik. Két teremmel bőví- tenénk. Meg rendbe kellene hozni az udvarát. Üj játszóteret csinálni a régi helyett. Hát csak fő a fejem. Mondd csak, nem vállalnád a népfronttitkárságot? Ilyen fiatalemberre lenne szükség ... — Nem, nem — rázta ta- gadólag a fejét. — Nem váN lalhatom. Nem vagyok én jó ilyesminek. Semmiféle funkciót nem vállalok. , De szívesen segítek megszervezni a társadalmi munkát. Elsősorban azoknak kell szólni, akiknek óvodás korú gyermekük van vagy lesz a következő esztendőkben. A bölcsisek szüleit kellene hívni. — No látod, ez okos gondolat. Ezt akkor rád bízom, Tamás. A tanár kissé kelletlenül vonta fel a vállát. Tapasztalatból tudta, hogy mindig a jól húzó lovat nógatják. Most segít óvodát építeni, aztán egyre többet várnak majd tőle, természetesnek veszik, hogy feláldozza szabad idejét. Nem, ebbe nem megy bele. Elég a maga gondja. Az igazgató észrevette el- kedvetlenedését és hirtelen témát változtatott. A feleségéről érdeklődött. — Jól érzi magát Szegeden — kapott a szón Tamás. — Ágota néni kellemes asz- szony, és Emmike imádja a városi nyüzsgést. Nem is tudom, hogyan szokja majd meg az itteni életet... Az igazgató krákogott, de nem szólt. Csak akkor, amikor a tanár már indulni készült. — Egyszer csak meglep, amikor nem is várod ... — Nem valószínű ... Előbb biztosan megírja, hogy várjam ... Nem kedveli a meglepetéseket. Egyébként a múltkor mondtam neki, maradjon csak, ha jól érzi magát. — Azért nem jó az, ha olyan sokáig távol van az asszony — dörmögte az igazgató, s aztán másról kezdett beszélni. Tamás pedig siet-ve indult a bölcsőde felé a tanítás után. Estig hat családnál tett látogatást, ezek közül négyen megígérték, hogy segítenek az építkezésnél. Természetesen csak a hét végén, mert élni is kell valamiből. És jön a nyár, tele vannak munkával. Az asszonyok a szövetkezet kertészetében dolgoznak. Szedik már a gyümölcsöt, érik a cseresznye, a meggy. És mindenkinek van kertje, zöldségféléje a háztájiban, mindenki tart baromfit, hizlal disznót. — Doktor úr, nem vállalnád a titkárságot? — kérdezte este sörözgetés közben a falusi orvostól, aki váratlanul meglátogatta. — Akkor mit csináltok ti, tanárok, tanítók? Hiszen azért vagytok, nem? — Látod, Endre bácsi, mindenki azt hiszi, hogy a pedagógusoknak kell minden társadalmi munkát vállalni, holott az agronómusoknak, orvosoknak, patikusoknak éppen úgy vállalniuk kellene belőle. — Csakhogy azok nincsenek olyan közvetlen kapcsolatban a lakossággal. A tanító minden gyereket ismer. És a gyerekek révén minden családot. — Az orvos nem? — Ne vitatkozzunk. Én nem húzom ki magam a munka alól. Ossz ki rám valami szerepet, Tamás. Elvégzem, ígérem. De titkár nem leszek. Az neked való. — Én se vállalom. Sok gonddal jár. S abból így is van elég. A falu gondját is viselnie kell valakinek, nem? Nálunk még istenes a helyzet, de a kisközségekben' elszomorító. Itt van Kislak például. Társközség. Nincs tanácsa. Fele pedagógusa elköltözött. Ott látod, nem kell tantermet építeni, üresen áll a fél iskola. De nincs a faluban értelmiségi, nincs pezsgés, nincs művelődésre lehetőség. Emellett még járda sincs minden utcában. — Miért nem szervezi meg ott is valaki a társadalmi munkát? (Folytatjuk) A kínai álláspont merevsége ellenére abban megállapodtak, hogy a tárgyalást felváltva folytatják Pekingben és Moszkvában. Ezt a megállapodást azonban Kína egyoldalúan felmondotta, amikor 1980 januárjában — az Afganisztánnak nyújtott szovjet katonai segítségre hivatkozva — közölte: felfüggeszti az államközi kapcsolatok rende- • zésére kezdett tárgyalást. Tényszerű változás Ez a vázlatos háttere annak a konzultációnak, amely most Pekingben folyt, s amelyet minden jel szerint most már egy újabb, moszkvai szakasz követ majd. Ma még természetesen nem lehet felmérni, hogy a Kínában bekövetkezett személyi és politikai változások, valamint a kínai—amerikai viszony problémái miképpen módosítják a kínai magatartást a lényegi kérdésekben. Érdemi nyilatkozat eddig erről Pekingben nem hangzott el. A korábbi helyzethez képest azonban tényszerű változást jelent, hogy a megbeszélést folytatják — tehát Kína szükségesnek látja, hogy feladja 1980 januári, a konzultációkat egyoldalúan felfüggesztő álláspontját. (—1—e)
