Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-29 / 254. szám

1982. október 29.

Kelet-Magyarország

3

Szabályozók

és tartalékok

TÖBB MINT EGYMILLIÁRD forinttal nőnek a mezőgazdaság termelési költségei az 1983. január elsejével életbe lépő árintézkedések következtében. Ez az összeg a mezőgazdaság összes tevékenységének több mint 330 milliárd forintos bruttó termelési értékéhez viszonyítva jelentéktelennek tűnik. De mert az árintézkedések elsősorban a nagyüzemek alap- tevékenységét érintik, az egymilliárd „csak” 150 milliárd forintos bruttó termelési értékkel áll szemben.

Az áremeléssel tovább nem lehetett várni: kényszerhelyzetben vagyunk! A mezőgazdasági termelés költségeit is meghatározó iparcikkek árai jelentősen emelkednek. Ám az áremelkedéseket még a maximált árú mezőgazdasági termékek esetében is csak átmenetileg lehetett támogatással semlegesíteni. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy az egyensúlyjavító intézkedéseknek a mezőgazdaságban is érvényt kellett szerezni.

Ezek a tények indokolják a gépek és a növényvédő szerek áremelkedését, illetve támogatásuk csökkentését, megszüntetését. Abban, hogy a világpiaci árak a mezőgazdaság termelési költségeiben tükröződjenek, a szabályozás következetesen járt el. Hiszen mindkét irányú ármoz- mozgást — és nemcsak az áremelkedéseket! — vették figyelembe! Ezért például nem nő a műtrágya ára! Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy a korábbi áremelkedések miatt olyannyira visszaesett a műtrágya felhasználása, hogy csak 1982-ben sikerült elérni az 1975-ös szintet. A másik ok viszont az, hogy a hazai műtrágya termelői ára az exportártól függ, s az exportárak nem mozdulnak, sőt úgy tűnik, hosszú távon további csökkenésre lehet számítani.

AZ ÁRINTÉZKEDÉSEK

azonban nemcsak a terheket csoportosítják át. A nem rubelelszámolású export növelésében nagy az élelmiszer- termelés szerepe. Ezt a szerepvállalást a hatékonyság növelését szolgáló intézkedésekkel kell ösztönözni. Ennek érdekében emelik néhány alapvető mezőgazdasági termék felvásárlási árát. Az áremelések mértékét, egymáshoz való arányát többféle összefüggés alapján határozták meg. A búza exportára például nagyobb arányú áremelést indokolt volna, de még így is ez a legjövedelmezőbb gabonaféle!

Más a helyzet a kukoricával! Ennek jövedelempozíciója sokkal gyengébb a búzáénál (az iDari áremelések jobban sújtották!, de csak 20 százalékkal olcsóbban lehet exportálni, mint a búzát. És ami a kukorica árának meghatározásában fontos szempont volt: a magasabb árú kukorica megdrágította volna a hús és az állati termékek termelését, s ezzel rontotta volna külpiaci versenyképességét.

A közzétett árintézkedések közül egy tétel, a cukorrépa után fizetett prémium megszüntetése okozhat a termelők körében meglepetést. Tény, hogy a jelenlegi, úgy tűnik alacsony világpiaci árak mellett nem a legokosabb dolog a cukorrépa-terület növelésére ösztönözni a gazdaságokat. Ám ha a világpiaci áralakulások úgy kívánják, a termelőket ismét többlettermelési prémiummal ösztönzik a többlettermelésre.

A GAZDÁLKODÁS nehezebb körülményei közölt alapvető kérdés, hogy a gazdaságok hogyan, milyen gyorsan reagálnak a szabá-/ lyozók változásaira? Természetesen ma még korai lenne nemcsak az 1982. júliusi, de még a januári intézkedések hatásáról is. egyértelmű véleményt alkotni, s ugyanígy lehetetlen a jövő évi változások hatását megbízhatóan föltérképzeni.

De néhány gazdaság tapasztalata alapján a szabályozóváltoztatások hatásáról már képet lehet kapni. Íme:

A Balaton-felvidék egyik gazdasága, a nemesvámosi Csopak Tája Tsz elnöke szerint érthető a szabályozó rendszer folyamatos szigorítása. (Nyereségági fejlesztési alap és az amortizáció.6 százalékának tartalékalapba való zárolása, a másfélszeresére emelt jövedelemnövekmény- ádó, a beruházások utáni illeték fizetése, a tartalékalap utáni kamatok csökkentése és zárolása, a közép- és hosz- szú lejáratú hitelkamatok növelése.)

Bármennyire is erős és jól szervezett egy gazdaság, ilyen nagy „érvágást” változatlan termelési színvonal mellett nehezen tudna elviselni. Egyébként is, a nyereségben érdekelt tagság nehezen nyugodna bele a gazdaság és saját jövedelmének csökkentésébe.

A nemesvámosi szövetkezet a szabályozóváltozás ekozta csaknem 12 MFt-os nyereségcsökkenés ellenére 1982- ben is az 1981. évi nyereséget tervezi. Ezt a termelési érték 100 millió forintnyi növelésével kívánják elérni. Ennek zömét az ipari szolgáltató tevékenységnek kell fedeznie, hiszen a mezőgazdasági alaptevékenységben látványos előrelépésre nincs sok lehetőség.

PÉLDÁUL 20 SZÁZALÉKKAL KÍVÁNJÁK NÖVELNI

a tejtermelést. Ennek érdekében bevezetik a napi háromszori fejést. Ez persze bizonyos többletmunkával jár, de a tsz számításai szerint egyforintnyi költségre 6—7 forintnyi eredmény jut. A módszer tehát egyértelműen gazdaságos, amit az is bizonyít, hogy a szövetkezet tehenészeti telepein a sikeres kísérletek után saját maguk kezdeményezik e módszer bevezetését, hiszen az ágazatok az egy főre jutó ágazati eredményben érdekeltek.

B. P.

Kerítésnekvaló

Műanyag háló Nagyhalászból

A mezőgazdasági szakemberek örömére, de a seregélyek és nyulak legnagyobb bosszúságára több tíz ezer négyzetméter alapterületű műanyag hálót készít az idén a Kender-Juta és Politextil nagyhalászi gyára. A hálót a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok használják elsősorban, beburkolva velük a gyümölcsöskerteket, így védekezve a madarak, nyulak kártevése ellen.

•A gyár idei 360 millió forintos termelésének azonban csak töredékét adják a védőhálók, legfontosabb termékük továbbra is a műanyag zsák, de készül itt nagy mennyiségű úgynevezett száltermék, amit a szőnyegipar hasznosít, valamint műanyag szövet és csomagolóháló is.

A háromnegyed százados múltra visszatekintő gyár az utóbbi években jelentős változásokon ment át, korszerűsítették az üzemcsarnokokat, modern, nagy teljesítményű gépeket állítottak munkába, ennek is köszönhetik azt, hogy ma már termékeiknek egyharmadát tőkés piacokon értékesítik. Legfontosabb külföldi partnereiket Olaszországban, Belgiumban, Hollandiában és az NSZK-ban találjuk, de eljutnak a rétközi gyár termékei Peruba, Indiába is. (bg)

VÉDETTSÉG ALATT A DOHÁNYFŰZŐ GÉP

Újítósiker Sóstón

„Nagyon ötletes a dohányfűzőgép. Gyártásával nehéz munkától szabadulna meg sok szabolcsi asz- szony.” (Mezősi Gáborné.) „Tetszett a Nyíregyházi Konzervgyár üvegmosó gépe.” (Szénási József.) „A tanárképző főiskoláról jöttem, s bár nem kapcsolódik leendő pályámhoz e kiállítás, szívesen jártam végig. Az almahámozó és a nokedliszaggató tetszett a legjobban.” (Csernyus Enikő.) Idézetek a Sóstón október 20-án nyílt újítások és találmányok vendégkönyvéből.

ki osztályvezető-helyettese, gépészmérnök.

— Miért univerzális a gép?

— Azért, mert képes az összes, a KGST-országokban gyártott konzervesüvegek mosására — válaszolja. — Óránként kis méretű üvegből 2—12 ezret öblít, mos ki. A gépből már húsz üzemel a gyárban. Ezt is a termelésből hoztuk egyenesen a kiállításra — magyarázza az újító.

Nem győzték idővel...

— Hobbiból. Meg azért, mert már belefáradtunk a dohány fűzésébe. Van egy hold , Börley-fajta dohányunk. Nem győzte a családom idővel, energiával. Rákényszerültem a gondolkozásra. így született ez a gép. Házi gyártmány. Saját magam készítettem hozzá még az alkatrészeket is. Pillanatok alatt felfűztük a feleséA kukoricabetakarítás utáni mélyszántáson dolgozik Kerülő Antal, a gávavencsellői Szabadság Tsz traktorosa. (Gaál Béla felvétele)

Százhúsz újítás, gép, ötletes szerkentyű, megvalósításáért sóhajtó masina, ezernyi kezdeményezés, fotó, makett, félautomata, gépsor várta a látogatót a kiállítási csarnokban reggel 9-től este 6-ig.

Ki gyártja?

— Tágas, levegős, áttekinthető kiállítás. Igazán dicséretére válik a rendezőknek — szólt elismeréssel, dr. Szilvássy Zoltán, az Országos Találmányi Hivatal elnökhelyettese, amikor megnyitotta és megtekintette a kiállítást.

— Néhány nap alatt legalább kétezren tekintették meg. Eljöttek még Debrecenből, Miskolcról is. Sokakat már az izgatott, hogy egyik-másik gépet hol, mikor lehet kapni? Ki gyártja? Mi lesz ezeknek az újításoknak, ötleteknek a sorsa? — magyarázza az egyik lelkiismeretes rendező, Homonyik István, az SZMT munkatársa.

Olykor ügyelett t tartott egyik-másik újító is a saját masinája, „találmánya” mellett, s fáradhatatlanul magyarázott. Halkan duruzsolt a sokszög esztergapad, a nagykállóiak büszkesége. A sarokban ütemesen kattogott az almahámozó gép, melybe a gyümölcsöt egy másik gép „alatt” tárolt ládából táplálta a közönség. Néha meg is kóstolja a meghámozott jonatánt. S itt volt az ötletes nokedliszaggató is.

Egyik legagilisabb újító, a különdíjat kapott Bihari János. Most is itt van. Dohányfűző gépébe adagolja a zöld, leveles dohányt. Az meg eszi-eszi, ügyesen fűzi és továbbítja. ö a sóstói szociálisotthon műszaki vezetője és tizenöt éve nem volt szájában cigaretta. Hogyan jutott hát eszébe, hogy dohányfűző masinát „szüljön”?

gemmel az 1 hold dohányt, amikor elkészült a gép — magyarázza.

Nézték szakemberek, dohánytermesztők, mérnökök. Egyértelmű bizonyítványt állítottak ki a masináról: minőségi munkát végez.

— Ilyen dohányfűző gép jelenleg nincs hazánkban — fűzi a szót, a gépbe pedig az újabb dohányleveleket. Mielőtt megalkotta volna, áttekintette a találmányi hivatalban az összes, e témával foglalkozó irodalmat, Bihari János. S csak aztán állt elő.

— így a gép a kiállítás napjától 6 hónapig védettség alatt áll. S biztatott Szilvássy elvtárs, hogy találmánynak ismerik el.

Sikert hozzá.

Fiatalember állt és magyarázott a körbeállóknak az univerzális üvegöblítő gép előtt. Simon Lajos, a Nyíregyházi Konzervgyár műszaCsak elemeket cserélnek

Ilyen gép sincs az országban. Egyetlen konzervgyárban használják: Nyíregyházán. Hogy mi benne az új, a praktikus? Elsősorban az, hogy míg eddig minden más méretű üveghez más gépet gyártottak, addig a Simon- féle masinában csak elemeket kell cserélni és futhat a szalagon bármilyen méretű üveg.

— Valamennyi konzervgyárunk használhatná. Egész konzerviparunk. Ezt szeretnénk elérni. Ha sikerül elképzelésünk, ajánljuk exportra is.

Gondolná-e valaki, hogy Üvegmosással, dohányfűzéssel esetleg dollárt is lehet keresni?

F. K.

———» ' " - I I.MUI" '

Óriás tartály a HIFE-bűI

Szovjet megrendelésre festőberendezésekhez, óriás tartályt gyártanak. A tizenhét méter hosszú, ELKO elektroforetikus festőberendezést a Ie- ningrádi traktorgyárba szállítják. Képünkön: MaróU András a merevítőket hegeszt!. (Jávor László felvétele)

w

Izek,i

H

a eszembe jutnak azok, akik gyerekkoruk emlékeit naponta új ragyogásban élik át, akik tudnak beszélni róla, az irigység halvány árnyalatával átszőtt nosztalgiát érzek. Nekem nincs mire emlékeznem. Mintha nem is lettek volna azok az évek, mai hangulatomat, belső világomat mégis meghatározók.

Csak kavargó, szemet gyötrő homok volt; mintha izzó lapon járna az ember, a portölcsér kavargása messzire látszott a tanyák között. Néhány akác szomorkodott a szegényes házikók mellett a szántóföld szélén, néma őrzőiként az évszázados magánynak. Igaz, a házunk mellett meséket rejtegető hatalmas erdő zúgott, tisztásait, madárfészkeit el nem felejthetem. A tölgyes higgadt bölcsességét, a galagonya- és kökénybokrok kusza szertelenségét az évek más jellegű érzelmei sem tudták elfeledtetni.

Nincsenek emlékeim. Mintha magam is egy portölcsér közepén éltem volna, ahonnan nincs kitekintés, s amelyik sebesen elzúg az álmos vidék felett.

Egy dologra emlékszem pontosan. Délelőtt sötét arcú emberek jöttek, beszélgettek apámmal, aztán elindultak hárman. A domb tetején mentek, elöl apám, mögötte a másik kettő. A délutáni nap fénye megcsillant a fegyverükön. Hideg volt a nyár abban az évben. Így lépett ki apám az életemből, s a helye azóta is üres, valamilyen ma már meg nem magyarázható otthontalanság maradt bennem utána.

Izek, illatok rögződtek a gyerekkori gondtalanságból. Jól emlékszem a disznó, a tehén élesen megkülönböztethető szagára. Naponta vigyáztam rájuk.

Talán innen maradt meg bennem ez a szertelen rajongás a kék ég iránt. A felhők nem egy álmomat vitték tova. De akkor nem fájt még ez a teljesületlenség, hiszen kárpótolt minden, ami körülöttem élt.

Legszívesebben a friss szántóföld illatára emlékszem. Amikor először fogtam az eke szarvát, s előttem bomlott ki a föld, felnőttesen lépkedtem a barázdában, a gazda örömével és fontosságával.

Ezernyi szál kötött a földhöz, hiszen közvetlenül érzékeltem naponta. Mindig nagy eseménynek számított, ha cipőt húztam. Azt jelentette, hogy versenyre kelünk a homokkal, s búcsút intünk az ébredező házaknak: a városba megyünk. Ritkák voltak ezek az alkalmak ahhoz, hogy szívem megnyíljon a város előtt. Inkább csodálatot s félelmet keltett, de nem hódoltam be előtte.

A föld és a város azóta is harcol bennem, s ha a város elnyomja is mélyen szunnyadó emlékeimet, olykor-olykor nagyon erősen feltörnek a gyerekkori ízek, illatok. A hajnali föld párás illatát érzem.

Nagy István Attila