Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-24 / 250. szám

4 Keiet-Magyarország 1982. október 24. libanoni hadsereg egységei folytatták Bejrút nyugati részének átfésülését. házkutatások során több összecsapás történt. A hét három kérdése O Miről tárgyalt a Varsói Szerződés külügymi­niszteri bizottsága? Novem­ber 9-én Madridban ismét összeülnek 33 európai és 2 amerikai ország küldöttei. A madridi találkozó — mint is­meretes — az 1975. augusz­tus 1-én aláírt világtörténel­mi jelentőségű dokumentum, a helsinki záróokmány vég­rehajtásának áttekintése cí­mén tulajdonképpen azt a célt szolgálná, hogy „a hel­sinki szellemet” továbbra is ápolják az aláírók, biztosít­sák az európai együttműkö­dést. Sajnos, a mai világ- helyzetben, elsősorban az USA-nak a megegyezés elől kitérő, az enyhülést elvető magatartása miatt a madridi találkozón nem könnyű meg­állapodásra jutni. Pedig, amint ezt a külügyminiszte­rek előtt Leonyid Brezsnyev is hangoztatta, különösen fontos, hogy kedvező ered­mény szülessen Madridban és hogy döntsenek a leszere­lési kérdésekkel foglalkozó európai konferencia összehí­vásáról. A Varsói Szerződés tagor­szágainak külügyminiszterei Moszkvában most áttekintet­ték a madridi közös fellépés lehetőségeit. Elhatározták, hogy a legközelebbi (a ko­rábbi belgrádi és a mostani madridi találkozóhoz ha­sonló) értekezlet színhelyéül Bukarestet javasolják. A külügyminiszterek elítél­ték a lengyel belügyekbe való nyugati beavatkozást és biztosították Lengyelországot országaik további támogatá­sáról. A nemzetközi helyzet úgy­szólván valamennyi kérdése napirendre került Moszkvá­ban. A közel-keleti problé­mák rendezésére átfogó kö­zel-keleti konferencia össze­hívását tartották az igazi megoldásnak. A Varsói Szer­ződés külügyminiszteri bi­zottságának legközelebbi ülé­sét Prágában tartják meg. O Hogyan alakul a fran­cia—nyugatnémet vi­szony a 40. csúcstalálkozó után? Jövő januárban lesz 20 esztendeje, hogy Ade­nauer kancellár és de Gaulle tábornok aláírta a# francia— nyugatnémet szerződést, amely többek között előírta évente két csúcstalálkozó megtartását a párizsi és bon­ni vezetők politikai, gazdasá­gi együttműködésének meg­határozására. Most volt Bonnban a 40. csúcstalálko­zó, amelynek az is külön je­lentőséget adott, hogy alka­lom nyílt az új nyugatnémet, kereszténydemokrata párti kancellár és a francia, szoci­alista párti köztársasági el­nök első, hosszabb, alapo­sabb eszmecseréjére. Helmut Kohl kétségtelenül bizonyos rokonszenvvel vi­seltetik Franciaország iránt (aminek jele, hogy egyik gyermeke is francia iskolába jár...!) — de a személyi ro- konszenvnek a politikában es a gazdasági életben még sincs igazán meghatározó szerepe. A súlyos gazdasági helyzet­ben lévő Franciaországnak pagy szüksége van nyugatné­met támogatásra, — igen, de a bonni kancellárváltásra is épp amiatt került sor, hogy az NSZK szintén eladósodott, ugyancsak nyomasztó nehéz­ségekkel került szembe, pél­dául a munkanélküliség nö­vekedése nyomán. A francia sajtó a csúcsta­lálkozó előtt fölvetette Pá­rizs és Bonn katonai együtt­működésének fokozását is. Mitterrand elnök sietett az­tán kijelenteni, hogy ez nem jelenti az NSZK csatlakozá­sát Franciaország nukleáris stratégiájához. Kohl pedig az amerikai—nyugatnémet ka­tonai együttműködés elsőbb­ségét emlegette. De azért el­hangzott az is, hogy a két or­11. — Komolyan gondolod? Belém éppen? Hiszen annyi a szép asszony, meg a lány Szegeden, hogy Tiszát lehet velük rekeszteni. — De neki pont te tetszel. Mert van ízlése. Tudod, hogy milyen kívánatos vagy? Jaj, különösen, ha így elpi­rulsz. Ma már kevesen tud­nak pirulni. Emmike még tudott, lélek­ben falusi voLt, egyszerű asz­talos lánya, akinek gátlásai voltak jobb társaságban, s nem tudta, mit kezdjen a kezével, nagyokat nyelt, és gyakran elpirult. De a har­madik találkozás után már feloldódott benne a görcs, tréfálkozott, vidám volt, és ugratta az ügyvédet. Nagy Laci, vagy ahogy ő nevezte: Lackó! — mindennap je­lentkezett Ágota néninél. Az első nap nagy csokor szegfű­vel állított be. — Elmaradt az első látoga­tásomnál, mert akkor kísérő­ként érkeztem. Elnézést. Másnap rózsacsokrot ho­zott. — Hallom, hogy a rózsákat jobban szereti. Ezt illett vol­na tudnom — mondta kéz­csók közben. — Honnan illett volna tud­nia? — csipkelődött Ágota néni. — Egy szép asszony min­den kívánságát illik tudni — nevetett Emmikére, aki el­pirult, és nem szólt, nem tud­ta, hogy erre mit válaszoljon. — A férjem a múltkor, amikor itt járt, orgonát ho­zott. — Gyönyörű virág az orgo­na. De azt csak férjek hoz­hatják. Eleinte velük tartott Ágo­ta néni is, aztán a harmadik látogatásnál azt mondta dur­cásan: — Tudod mit? Menjetek egyedül egy kicsit sétálni, rád fér a levegőzés, tegnap egész nap takarítottál. Va­csoránál majd találkozunk! Egy kicsit mintha sértődött volna. Ü,gy érezte, hogy Em- mikét elragadják tőle, az asszony külön életet kezd élni, s szinte szemlátomást kivirágzik. Szerelmes? Vagy csak tetszik neki az ügyvéd széptevése? Nagy doktor igazi gavallér volt, leste minden kívánsá­gát, közben a szépségéről áradozott, célzásokat tett, hogy neki egy ilyen asszony­ra lenne éppen szüksége, s ha lenne egy ilyen bájos, ara­nyos „asszonya”, akkor ő vol­na a legboldogabb ember a világon. Mert mit ér a pénz, a hírnév, ha az ember egye­dül van? — Ezt maga se gondolja komolyan, Lackó! — karolt bele Emmike. — Csak mond­ja, mondja, mintha felhúzták volna. És nem gondol arra, hogy én esetleg komolyan ve­szem, készpénznek tekintem, s akkor mi lesz? — Akkor én leszek a leg­boldogabb ember a világon! A karomba kapom, és elroha­nok magával. Kiszaladok tán a világból is! — Azt ne tegye, az iste­nért! — nevetett Emmike, majd elkomolyodott. Szótla­nul lépkedtek egymás mel­lett, az ügyvéd szorosan be- lékarolt. így értek haza Ágo­ta néni lakására. — Felkísérhetem? — kér­dezte a kapuban a fiatalem­ber. — Jöjjön! — mosolygott rá az asszony. Szótlanul mentek fel az első emeletre. Amikor Emmike kinyitotta az ajtót, szembetalálta magát Tamás­sal. Egy pillanatig mintha megdermedt volna, nem vár­ta ezt a látogatást. Állt né­mán, majd azt mondta a kérdőn rátekintő gavallérjá­nak. — Bemutatom a férjemet! A két férfi farkasszemet nézett egymással, feszült volt a szűk kis előszobában a le­vegő, mintha az egész lakás megtelt volna hirtelen elek­tromossággal. Az ügyvéd nyerte vissza legelsőnek a lélekjelenlétét, előrelépett, és a kezét nyúj­totta. Azt mondta: „Nagyon örülök, hogy megismerhe­tem.” — Kedves felesége sok szé­pet mondott magáról — haj­totta meg a fejét. A tanár nem válaszolt mindjárt, de nem mutatott haragot, bár meglepetésként érte, hogy feleségét egy férfi kíséri haza. ö azt hitte, hogy Ágota nénivel jár sétálni Most meg kiderül, hogy vén kerítőnő egyedül enged te el. Lehet, hogy az szerez te számára ezt az udvarlót Nagy doktor bokros teen dőire hivatkozva gyorsan el köszönt. Távozása után fe szültfé vált ismét a csend. — Űj ismerősöd? — kér dezte később Tamás. — Igen. Azaz... Hogy is mondjam? — dadogott Em mike és elpirult. Most iga zán nagy zavarban volt, (Folytatjuk) szág vezetőinek közösek az aggodalmai biztonsági kérdé­sekben, ami arra utal, hogy mégiscsak nagy jelentőséget tulajdonítottak a csúcstalál­kozó résztvevői a katonai együttműködésnek. Meg ha nem is indokolt — mint tette pedig ezt néhány hírmagya­rázó — „Bonn—Párizs nuk­leáris tengelyéről” beszélni. © Mit hozott a közel-ke­leti „diplomáciai nagy­hét”? Egyelőre csak soha nem látott arányú sürgést-forgást. a diplomáciai élet előterében sohasem mozogtak még eny- nyien a közel-keleti állam­férfiak, diplomaták. Semajel libanoni elnök New Yorkban, Washingtonban, Párizsban, Rómában és a Vatikánban is járt, Samir izraeli külügymi­niszter Amerikában tárgyalt, Reagan elnök fogadta a II. Hasszán marokkói király ve­zette arab küldöttséget, az Az Egyesült Államokban tárgyalt a libanoni elnök. Képünkön: Amin Gemajel (balra) Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár társaságá­ban. abból kimaradni kényszerült Palesztinái F-elszabaditási Szervezet vezetői Dzsdddától New Yorkig sok helyütt tár­gyaltak és nyilatkoztak. A végén meg keli említenünk, hogy Szaúd-Arábia fővárosá­ban bejelentették: újabb arab csúcstalálkozót szerveznek az Arab Liga már említett hely­zetfeltáró küldöttsége mun­kájának befejezése után. Sok beszédnek sok az alja — szokás mondani. A szám­talan diplomáciai esemény nyomán elhangzott nyilatko­zatokban megannyi ellent­mondás volt fellelhető. Se­majel például valamennyi külföldi erő, tehát köztük az izraeli csapatok mielőbbi tá­vozását is követelte, ami nem volt teljesen ínyére Washing­ton és Tel Aviv vezetőinek, viszont több amerikai, fran­cia és olasz katonát szeretne látni országában a rend biz­tosítására. Samir izraeli kül­ügyminiszter hazatérve úgy nyilatkozott, hogy mégis csak indulnak tárgyalások Liba­nonnal. Izrael részéről egyelőre semmilyen engedékenység nem várható. A Begin-kor- mány a knesszetben, az izrae­li parlamentben ismét meg­kapta a többséget eddigi po­litikájának folytatására, arra, hogy ragaszkodjék a meg­szállt területek birtokához, s még arra is, hogy elutasítsa a Reagan-tervnók azt a gon­dolatát, amely „Jordániával összeköttetésben megvalósí­tandó önkormányzatot” he­lyez kilátásba a palesztinok számára. Pálfy József Ecuadorban a szerdán bevezetett rendkívüli állapot ellen országszerte -sztrájkok, heves tüntetések robbantak ki, ame­lyeknek számos sebesültje, több halálos áldozata van. Háromszázezer zsebtolvaj Párizs utcáin... ■■Párizs utcáin kétórai **F .^munkával” akár 3 " ezer frankot megke­res egy jobbfajta zsebtol­vaj, s ekkor még nem is ne­vezhető szerencsésnek. A francia főváros az utóbbi időben a villámgyors kezű tolvajok kedvelt vadászte­rülete lett: sok a turista és — mint ahogy a rendőrség panaszkodik — „lágyszívű- ek” a bírók. Egy rajtave­szett tolvaj elméletben akár 2 vagy 5 évi börtönbünte­tésre is ítélhető, a gyakor­latban azonban leülik a négy hónapjukat és folytat­ják ahol abbahagyták. Jönnek a tolvajok Latin- Amerikából, a Földközi- tenger menti országokból és mindenhonan: kedvelt „kli­enseik” az amerikai, japán, svájci és német turisták. Technikájuk változó és fél­tékenyen ügyelnek a „rang­sorra”, „szakmai hitelükre”. A legjobbak között tartják számon a latin-amerikaia-r kát: iskolázott ujjaikkal ki­emelik az áldozat pénztár­cáját, majd vissza is teszik a helyére — bankjegyek nélkül. Az egész 20 másod­percig sem tart. Vannak, akik jól szabott ruhákban, elegánsan a szállodákban, divatos éttermekben, üzle­tekben tanyáznak. Szeretik a „nagy pillanatokat" — nemzeti ünnepeket, a dísz­szemléket, a nagy futball­meccseket: ezek az ő nagy pillanataik is. A francia rendőrség egye­lőre nem bír velük, pedig külön osztagai vannak a tolvajok üldözésére. A „re­zidens” zsebtolvajok mellett azonban ugrásszerűen nőtt a „szezonra” Párizsba láto­gató pénzvadászok száma. Ök ősszel teli pénztárcákkal hazautaznak pihenni; az igazi zsákmányt időközben már hazautalták. A rendőrséget különösen idegesítik a tizenéves zseb­tolvajok. ők csoportosan le­rohanják az áldozatukat és miire iaz illető felkászálódik, támadóinak nyoma sincs — akárcsak a pénztárcának. 3 ha mégis baj van, éppen a \ koruk nyújt számukra vé- j: delmet a szigorú ítélet el- jj len — no és a prostituáltak, | a kis zsebtolvajok hagyó- a mányos „őrangyalai”. A ti- * zenéveseknek persze 18 : éves korukra fel kell hagy- J ni a régi módszerekkel: hiába nincs náluk személyi papír, életkoruk jegyei na­gyon árulkodóak. Párizsban tíz évvel ez­előtt közel négyezer volt a bejelentett zsebtolvajlások száma, 1980-ban több mint 22 ezer. Rendőrségi statisz­tikusok szerint ezeket a szá­mokat be kell szorozni ti­zennéggyel, hogy a tényle­ges adatok megközelítsék a valóságot. Események címszavakban HÉTFŐ: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa meghosszabbította a Dél- Libanonban állomásozó békefenntartó erők megbí­zatását — Az ENSZ közgyűlésén felszólalt Amin Ge­majel libanoni elnök — Az izraeli parlamentben Be­gin elutasította egy jordán—palesztin föderáció gon­dolatát — Ziaul Hak pakisztáni elnök Pekingben tárgyal. KEDD: Reagan amerikai elnök új szovjetellenes szankciók le­hetőségéről nyilatkozott — Kohl nyugatnémet kancellár villámlátogatást tett Londonban — Amin Gemajel Washingtonban Reagan elnöktől segítséget kért Libanon újjáépítéséhez — Az ENSZ-közgyülés 1. számú bizottságában a szovjet küldött hivatalosan előterjesztette a nukleáris fegyverkísérletek hala­déktalan megszüntetéséről szóló javaslatot. SZERDA: Az ENSZ-közgyülés a Biztonsági Tanács új tagjai közé választotta Nicaraguát, Zimbabwét, Hollandiát, Máltát és Pakisztánt — A Salvadori Felszabaditási Front új támadásokat indított a kormánycsapatok ellen — Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke Dzsiddában Fabd szaúdl uralkodóval tárgyalt — Jaruzelski tá­bornok Varsóban fogadta Vlolainent, a finn parla­ment elnökét. CSÜTÖRTÖK: Moszkvában tárgyaltak a Varsói Szerződés tag­országainak külügyminiszterei, akiket fogadva Leo­nyid Brezsnyev megerősítette a szovjet békepoliti­ka céljait — Bonn ban véget ért a Kohl—Mitterrand- találkozó, amelyen gazdasági és katonapolitikai té­mák szerepeltek. SZOMBAT: Bejelentették, hogy Kínában jövőre választásokat rendeznek — Reagan elnök fogadta az Arab Liga küldöttségét — Az ENSZ-közgyülés a háború befe­jezésére szólította fel Irakot és Iránt — Közlemény a Varsói Szerződés tagországai külügyminiszteri bi­zottságának moszkvai és katonai tanácsának varsói üléséről.

Next

/
Thumbnails
Contents