Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-22 / 248. szám
A Ketot-Magyarország 1982. október 22. Amikor a telexgép kopogni kezdte a hírt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt új, nem állandó tagja között ott van Nicaragua is, a kommentátornak azonnal egy két évvel ezelőtti, szavazás ötlött emlékezetébe. Akkor Kuba és Kolumbia versengett a tagságért. Az Egysült Államok azonban teljes erővel „bedobta magát” a küzdelembe, s a színfalak mögött mindent megpróbált Havanna lejáratására. Erőfeszítéseinek eredményeként végül mindkét ország visszalépett Mexikó javára. Most kísértiesen azonos forgatókönyvet írtak meg Washingtonban, ezúttal a térség másik forradalmi mozgalmának hazája, Nicaragua ellen. Az amerikaiak keserű kudarcként könyvelhették el, hogy védencük csupán 50 szavazatot kapott az ENSZ- közgyülését51, míg Nicaragua mellett 104 ország tette ie voksát. vVashington nem kerülheti el a tanulságok levonását. Mindenekelőtt rá kell ébrednie. hogy többé nem hozhatja -issza azokat az időket, amikor a világszervezet, az amerikaiak szavazógépezeteként — szinte futószalagon hozta a Fehér Házból sugalmazott döntéseket. Pedig Washington éppen Managuát szerette volna elszigetelni. Ez nem sikerült; a szavazás éppen a sandinisták növekvő nemzetközi tekintélyét bizonyította. Az amerikai vezetés Nicaragua ellen már régóta szövi a különféle terveket, s a forradalom győzelme után azonnal megkezdték a megbuktatott Somoza külföldre menekült híveinek táborokba gyűjtését és felfegyverzését. A Nicaraguával szomszédos Honduras jobboldali rezsimjében alkalmas partnerre leltek, oly 'annyira, hogy a két ország határvidékén gyülekező nii- caraguai ellenforradalmárok ezrei gyakorlatilag akadálytalanul — vagy éppen a hon- durasi hadsereg támogatásával — hajtják végre szabotázsakcióikat. Alig több mint két évtizede Fidel Castro Kubája ellen kísérelt meg Washington fegyveres támadást. A disznó-öbölbeli vállalkozás kudarcára tán hasznos lenne emlékezniük az amerikai stratégáknak. Mert a történelmi párhuzamok végiggondolása alkalmas lehetne a kilátástalan, ám a nemzetközi feszültséget növelő kalandorakciók elkerülésére. K. G. Francia—nyugatnémet csúcs Francois Mitterrand francia államfő csütörtök délután kétnapos hivatalos látogatásra a Német Szövetségi Köztársaságiba érkezett. A bonni kancellári hivatal előtt lezajlott katonai tiszteletadás után Mitterrand azonnal megkezdte tárgyalásait vendéglátójával, Helmut Kohl nyugatnémet kancellárral. A francia elnök kíséretéhez tartozó Claude Cheysson külügyminiszter, Charles Hernu hadügyminiszter, akik már csütörtök délelőtt Bonnban tartózkodtak, ezalatt a többi szakminiszterrel együtt nyugatnémet kollégáikkal folytattak megbeszélést. Helmut Kohl ezt követően Pierre Mauroy francia miniszterelnökkel tartott négyszemközti megbeszélést. A nyugatnémet kancellár az esti órákban díszvacsorát adott vendége tiszteletére a Schaumburg palotában. A sorrendiben negyvenedik nyugatnémet—francia csúcs- találkozó középpontjában a két ország gazdaságpolitikai és katonai együttműködése áll. A két fél emellett kiemelten akar foglalkozni a kelet—nyugati együttműködéssel és a Közös Piacon belüli helyzettel. Gemajel Rómában Washington és Párizs után Rómába érkezett Amin Gemajel libanoni elnök. A repülőtéren Colombo olasz külügyminiszter kíséretében elhalad a tiszteletére kivezényelt díszszázad előtt. Több mint százezer embert kellett kitelepíteni a Spanyol- ország keleti partvidékén pusztító árvíz miatt. Képünkön: három felborult személygépkocsi fekszik Alicante város egyik beomlott utcájában, a viharos esőzések sújtotta területen. Már hetek teltek et azóta, hogy Genscher páífordulása háttérbe szorította Schmidtet, de egyelőre csak óvatos elképzeléseket engedhet meg magának a kommentátor arra vonatkozóan, mit várhat Európa az új bonni kormánytól. Kohl kancellár „meg kívánja őrizni .a folyamatosságot”, tehát tovább ápolni az eddigi nemzetközi kapcsolatokat — ugyanakkor nem felejthetjük el, hogy ő és pártja éveken át élesen bírálta a szociáldemokrata- szabaddemokrata külpolitikát. Tartani is, változtatni is? Mindkettőre számítani lehet. Kérdés, milyen arányban. Nézzük sorban a legfontosabb területeket. Kijelentette az új kormány, hogy tiszteletben tartja mindazokat a szerződéseket, amelyeket az előző kormányok a szocialista államokkal aláírtak. Ebbéli szándákában nem is kételkedünk. Nem változtak meg az NSZK gazdasági érdekei, amelyek előnyössé és szükségessé tészik a Kelettel folytatott kereskedelmet; nem változott meg az ország földrajzi helyzete, amely az esetleges háborúban a legsúlyosabb csapás első számú színterévé teszi; parancsoló érdeke tehát a béke fenntartása. Nem változott meg szándéka, hogy fenntartsa kapcsolatait a másik német állammal. De ha lesz valami zökkenő, úgy mégis itt képzelhető el a viszony némi lehűlése. Elvi különbség nincs a között, amit Schmidt mondott, illetve Kohl kijelent: mindketten a megkötött szerződések alapján állnak, de fenntartják véleményüket, hogy a „német kérdés nincs lezárva” ... Csakhogy ebben a vonatkozásban még hangsúlybeli, hangnembeli eltérések is feszültségeket okozhatnak. És külön figyelem illeti a szovjet—nyugatnémet kapcsolatokat. Az NSZK alapvető érdeke, hogy tartósan normális viszonyban legyen a Szovjetunióval. Ezt tudják az új emberek. Régebben is erre vallott a kereszténydemokraták állásfoglalása a gázcsőügylet mellett. Ők sem helyeselték az amerikai tilalmat. Előbb-utóbb számítani lehet egy moszkvai Kohl- látogatásra. E pontnál azonban beleszól valaki más is a párbeszédbe, mert a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok nem választhatók el a Bonn—Washington viszonytól. Genscher páífordulása háttérbe szorította Schmidtet... Az NSZK mindig az Egyesült Államok szoros szövetségese volt, a jobboldal mégis azzal vádolta Schmidtet, hogy Lazítja Bonn amerikai kapcsolatait. Ebben legfeljebb annyi volt az igaz, hogy a szociáldemokraták — vitathatatlan Amerika-barátság mellett — mindig hangsúlyozták a saját nemzeti érdekeket. Ez a hangsúly most gyengébb lett, s a nagy próba a kereszténydemokrata—liberális koalició külpolitikájában valószínűleg 1983-ban következik el, amikor esetleg sor kerül az amerikai rakéták felállítására Nyugat- Európában. A nagy kérdés, hogy miként alakul akkor a szovjet—nyugatnémet viszony? Nem változik a Nyugat- Nyugat érdekközösség és ellentétek szövevénye sem. Abban a nagyszabású politikai és gazdasági együttműködésben és egyben versenyben, amelyet a három nagy erő: az Egyesült Államok, Japán és Nyugat-Európa folytat egymással — egy kormánycserével nem változnak meg a Lényeges tényezők. Hogy mennyire nem, ezt megmutatta Helmut Kohl villámlátogatást» Párizsban. Ezzel a lépéssíi voltaképpen jelezte: elődei, Adenauer és Schmidt nyomdokán halad. Akarva-akaratLanul érzékeltette; hogy léteznek külön nyugat-európai érdekek. Közelgő washingtoni látogatásának alaphangját viszont valószínűleg az a fogadkozás adja majd meg, hogy elődeinél kevesebb árnyékot óhajt látni a két ország együttműködése során, vagy ahogy első parlamenti beszédében mondita, — oldalvágásként Schmidtnek címezve — minden homályt el akar oszlatni» e tekintetben. Mi nagy érdeklődéssel figyeljük a bonni fejleményeket. A múlt évtizedben jó viszony alakult ki Magyar- ország és az NSZK között. Az NSZK hazánk második legnagyobb és első tőkés partnere. Willy Brandt és Helmut Schmidt — elsősorban az enyhülés kialakításában játszott szerepe miatt — tekintélynek és rokonszenvnek örvend nálunk. Fontosnak tartjuk — túllépve a gazdasági szempontokon —, hogy az NSZK szilárd belső helyzetű, egész Európával jó együttműködést ápoló ország maradjon. Nem táplálhatunk olyan illúziókat, hogy az új kormánnyal általában semmi nem változik, de van rá remény, hogy alapvető vonatkozásokban az NSZK mind Magyarországnak, mind a szocialista közösségnek együttműködésre kész partnere marad. T, I. HIT VÁRHAT EURÓPA? Kommentár Illés Sándor: 9. A tanítás után ebédelni sem ment, felszállt a Kelemen fiúval az iskolabuszra, és félóra múlva már a kis- laki utcán ballagtak. Máriát meglepte a tanár nem várt megjelenése. Éppen vizet vitt egy kék kannában a kútról, bicegve lépkedett, mert a bot nem volt nála. — Nem akarok zavarni — mondta hebegve Tamás, amikor meglátta a lányt. — Jancsi mesélt nekem a, Ko-, zári pulijáról, azért jöttem. Már megyünk is. — De ha már itt van, akkor üljön le egy percre. Legalább, míg Jancsi bekapja az ebédjét. Maga ebédelt már? — Nem, de köszönöm szépen nem vagyok éhes. Igazán kedves ... izé, a nevét se tudom, elnézést. — Mária vagyok — pirult el a lány. — Azt hittem, már bemutatkoztunk egyszer ... És vesse csak le nyugodtan a zakóját, és üljön az asztalhoz. A konyhában tálaltam. Máris teszek oda egy tányért. Tamás szabadkozott. de aztán leült a tanítványa mellé a konyhaasztalhoz, és szedett a tejfölös, kapros tökfőzelékből. Nagyon ízletes volt Mária egy kanál szaftos pörköltet is tett a tányérjára. Jancsi meg hozott fel két üveg sört a pincéből... ★ A tanya, ahol Bundi meghúzta magát, másfél kilométernyire volt, a Kórogy-értől nyugatra. Már a szomszéd falu határában, amerre megszűnt az erdő, és a rét is fekete földű kukoricatáblává és búzatengerré változott. Errefelé az állami gazdaság művelte a földeket, ezért is vált lakatlanná néhány tanya. Az egyik ilyen elhagyott, bedőlt falú tanyán találták meg Bundi t. Jancsi már messziről kiáltozta a nevét, s nem feledkezett meg egy darabka kolbászról sem. Bundi bizalmatlan volt, s ezen nem is lehetett csodálkozni. Gazdája durva fenyítéseit még mindig magán viselte, látszottak a verés nyomai a fülén, amely rojtos volt és vérzett. A vemhesség- től elnehezülten futott végig az udvaron, s megállt a ferdére roggyant kútágas mellett, amelyről már hiányzott az ostor és természetesen a vödör is. Kávája bedőlt, vize tele volt szeméttel. — Bundikám! — csalogatta, magához az állatot Jancsi. — Gyere ide! — dobta feléje a kolbászdarabot. A kutya megszagolta, majd két hátsó lábára ült. Nem falta fel, pedig éhes lehetett. Tudott magán uralkodni. Bundi jellem volt. De még keserűség marta kutyaszívét, nem tudta, hogyan viselkedjen. Aztán megenyhült, felállt és megcsóválta a farkát. Jancsi odalépett, simogatni kezdte a fejét, miközben Bundi megette a kolbászt. — Mit tegyünk? — kérdezte a fiú. — Hagyjuk itt? — Semmiképpen. Vigyük magunkkal — mondta a tanár. — Itt nem maradhat. Minden órában megköly- kedzhet. Ki ad neki enni? Hiszen itt még vize sincs... — Jó, válaszolta Jancsi. — Akkor vigyük magunkkal. Hoztam magammal egy zsineget, majd a nyakára kötöm. — Dehogy kötöd! — ugrott elé Tamás. — Elő ne vedd. Bizalmatlanná válik. Nem érti még Bundi, hogy mi a szándékunk. El kell csologat- ni. Hogy magától jöjjön velünk ... — Próbáljuk meg — élénkült fel Jancsi. — Bundi! Gyere, kiskutyám — indult el a dűlőúton. A kutya követte. így ballagtak hárman. Bundi néha leült, mert nehéz volt már neki a járás. Ilyenkor Tamás megsimogatta a fejét. A kutya okosan nézett rá, hűség és hála volt a szemében. Mária anyáskodó mozdulatokkal vackolt meg neki a folyosó végében egy pokrócon. Tányérba vizet tett mellé, aztán hozta a jobbnál jobb falatokat, a déli maradék mellé külön tejet is, mert ilyekor jó, ha a kutya sok tejet iszik. — Mi lesz most Bundival? — kérdezte később Tamás. — Legjobb, ha itt marad — mondta határozottan Mária —, majd én mindennel ellátom. Estére befekhet a fészer alá, majd készítek neki helyet a sarokban. — Én is szívesen elvinném, de nálunk most nincs senki a lakásban — mondta Tamás. — Hát maga nem nős? — nézett rá Mária. — De az vagyok. Hogyne. De a feleségem éppen nincs itthon. Meg azt hiszem, nem is szeretne kutyát. — Mi szeretjük az állatokat — mondta kímérten a lány. Nem számít, hogy most két kutyánk lesz. Vagy hat, ha megkölykedzik Bundi. — Egy kiskutyára és is igényt tartok — szólt Tamás. — Az előbb mintha azt mondta volna, hogy a felesége nem tűri... — Nem szereti. Csak azt mondtam, hogy nem szereti. Da majd megszereti. Remélem. — Jó. Akkor majd elvisz egyet a kis Bundikból. Mi is megtartunk egyet, ugye Jancsi? — Kettőt is — lelkesedett a fiú. — Akár kettőt is. — Majd meglátjuk, apát is meg kell kérdeznünk. Négy kutya sok lenne a háznál, Bundi is itt marad, nem? Tamás figyelte a lányt. Ha vigyázott járás közben akkor nem nagyon sántított, inkább csak bicegett egy kicsit. Jó alakja volt, karcsú a dereka, formás a karja, az egyik lába azonban mintha vékonyabb lenne. Az arca megnyerő, a szeme derűs, és egész lényéből árad a közvetlenség. Ami legjobban megragadta, hogy nem takargatta testi hibáját, nyíltan beszélt róla. Gyermekkorában para- lizisben betegedett meg, azért a bicegés, a kissé vékonyabb láb. És rövidebb is a bal lába, mert egyik cipőjének láthatóan vastagabb a talpa. (Folytatj ukj Meaőrzi-e a OUsiil ■ m Egy szavazás Márnájára írviz Spanyolországban
