Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-21 / 247. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. október 21. KISZ-tanácskozás az érdekvédelemről Kommentár Ázsiai találkozók Valami mozgásba lendült Ázsiában? Az utóbbi időben jelentősebb hangsúlyt kaptak azok a törekvések, amelyek a térség biztonságát kívánták elősegíteni, Ebből az aspektusból ítél­ve, figyelemre méltó Ziaul Hak pakisztáni elnök pekin­gi tárgyalása, valamint az ottani bejelentése, hogy no­vember elsején Új-Delhiben találkozik Indira Sandhi in­diai kormányfővel. Ami Pakisztán és Kína kapcsolatait illeti, a két ál­lam között hagyományosan jó a viszony. Üjabban egyre több szó esik arról, hogy a pekingi külpolitikában bizonyos hangsúlyváltozások történ­tek. Ziaul Hak elnök talán nem véletlenül hangoztatta pekingi sajtóértekezletén, hogy Pakisztán és „az afgián pért” képviselőinek genfi tá­jékozó ján „jó haladást” ér­iek el. Meglehet, a kínai ve­zetőkkel folytatott eszmecse­réken fokozottabban figye- lei-.be vették az afganisztáni helyzet konszolidálódását. A pakisztáni—indiai viszony nem mondható zavartalan­nak. Gyakoriak a határvil­longások, amelyek beárnyé­kolják a két szomszédország k apcsolatát. Afganisztán megítélésében, a délkelet­ázsiai térség problémáiban ugyancsak eltérő Ziaul Hak és Indira Gandhi véleménye. Ha a november elsejei — igaz, rövidre tervezett — pa­kisztáni—indiai csúcstalálko­zó létrejön, az mégis annak a jele, hogy pakisztáni részről a korábbinál reálisabban íté­lik meg a helyzetet Mint minden személyes ta­lálkozó, Ziaul Hak pekingi eszmecseréi és bejelentett új­delhi megbeszélése is azt tük­rözi, hogy a politikusok kere­sik az együttműködés új for­máit, a kapcsolatok bővíté­sének lehetőségeit. (Folytatás az I. oldalról) zésre álló forrásokból ezt a két réteget törekszünk, amenyire lehet, megvédeni a megélhetési feltételeiket ne­hezítő hatásoktól. Az egyik réteg, a legkisebb nyugdíj­ban részesülők ugyanis idős korúk következtében már nem, vagy csak csekély mér­tékben képesek munkával ja­vítani megélhetési feltételei­ket. És azoknak is kell társa­dalmi segítséget juttatni, akik keresetük javulása esetén sem tudják kellően ellensú­lyozni gyermekeik eltartási költségeinek emelkedését: a több gyermekes családoknak. Távlati programunk az, hogy a társadalom hozzájárulásá­nak növekednie kell; ezt a szocialista társadalompoliti­kai elvet nem adjuk fel. Ha a kongresszusi elhatáro­zásnak megfelelően idén au­gusztusban az áremelkedések ellensúlyozására nem is tud­tunk pótlásokat adni, vagy csak kis mértékben — nem feledkeztünk meg róla. Szá­mon tartjuk ezt a kötelezett­séget és érvényesíteni igyek­szünk, amint a forrásokat gazdaságunk megteremti hoz­zá. A családok széles köré­ben most a korábbinál több a gond, de megélhetési feltéte­leik javítására lehetőségek nyíltak már eddig és nyíl­nak ezután is. Most is lehe­tőséget akarunk adni a dol­gozó kollektíváknak, kisebb és nagyobb közösségeknek, egyéneknek és családoknak, hogy fokozott erőfeszítéssel vagy több ésszerűséggel, fe­gyelmezettebb, gondosabb munkával járuljanak hozzá népgazdaságunk erősítéséhez, s egyúttal saját megélhetési feltételeiket is javítsák. A családok fogyasztásának megfelelő szintjét igyekszünk fenntartani a keresetek és az áruellátás oldaláról is. Nehe­zebb persze azoknak a hely­zete. akiknek megoldatlan la­kásproblémájuk van. Közé­jük tartozik a fiatalok több­sége is. De a lakásigények ki­elégítésére is nyíltak új utak: a közzétett kormányrendele­tek új megoldási lehetőségek­re mutatnak, s remélem, a továbbiakban tárnak még fel ilyeneket a tanácsok és más szervek. Bízom abban is, hogy egyéni és tanácsi kezde­ményezéssel. a családok erő­forrásainak bevonásával vál­tozatosabb formák keletkez­nek, s így több lehetőséget kapnak azok a családok, fia­talok, akik készek és hajlan­dók szigorú takarékosságot és kemény munkát vállalva a sa­ját lakásproblémáik megol­dásáért cselekedni. Az önálló családalapítás le­hetősége, ezen belül a lakás- problémák megoldására irá­nyuló új elgondolások mellett a pályakezdők fokozott segí­tése is szerepelt a XII. kong­resszus kitűzte célok között. A pályakezdők segítése nem elsősorban szociálpolitikai, sőt lényegében nem szociál­politikai kérdés. A munkába állás körülményein kell ja­vítani — annak érdekében, hogy a közös feladatokból na­gyobb részt vállalhassanak, hogy erőfeszítésükkel többet és jobbat hozzanak létre, s ennek alapján jussanak na­gyobb jövedelemhez. Miben keresheti a fiatal generáció a saját perspektí­váját egy lalassult növekedé­si szakaszban? Mi azt gon­doljuk: változatlanul abban, hogy részt vállal a társada­lom közös ügyeinek megoldá­sában. Hiszen a gazdasági növekedés lassulása még nem jelenti a társadalmi fejlődés egészének lefékeződését; és a gazdasági ütem csökkenése sem örök életű. Boldogulnunk kell és lehet a mai, nehezebb körülmények között is, de közben elő kell készíteni, meg kell alapozni a fellendülést. Ezekért a közös célokért, a munkahelyen és a közélet­ben cselekedjen a mai fiatal generáció is. Mi itt Magyarországon egy olyan társadalomban élünk, amely sok történelmi meg­próbáltatás és egy társadal­mi krízis okozta súlyos meg­rázkódtatás után negyedszá­zada a nyugodt fejlődés útját járja. A politikai stabilitást hazánk lakossága értékeli. Igaza van. Az az érdekünk, hogy a fő társadalmi és poli­tikai kérdésekben kialakult széles körű egyetértés fenn­maradjon és erősödjék — mondotta befejezésül Benke Valéria, majd válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Ezt követően Juhász And­rás a KISZ érdekképviseleti, érdekvédelmi feladatairól be­szélt A tanácskozás ezt követő­en szekcióülésekkel folytató­dott. Csütörtökön ugyancsak szekcióüléseken vitatják meg a fiatalok különböző rétegeit érintő konkrét érdekvédelmi, érdekképviseleti tapasztalato­kat, tennivalókat. Illés Sándor: 8 — A/, öcsémet keresi ? — kérdezte a lány. — Nincs itt­hon. Az előbb még itt ug­rándozott örömében, mert ha­lat fogott, de aztán kerékpár­ra pattant, és ki tudja, azóta merre jár. — Nem akartam semmi kü­lönöset. Én vagyok Tóváron az új tanár, öt is tanítom, és most a környékkel ismerke­dem. A Köröst szerettem vol­na látni, s egy öreg halásszal találkoztam, ő mondta ... — Őri Kálmán bácsi — ne­vetett a lány, és kivillantak fehér gyöngyfogai. — Állan­dóan a vízen van. Piacra hordja a halat. Tamás közelebb lépett, és ekkor latta meg a szék mel­lett a botot A karfához volt támasztva. Ez a lány béna, vagy sánta, bottal tud csak járni, Döbbenten állt.“a bot­ra meredve. A lány észrevet­te a pillantását. — Ne haragudjon, hogy nem álltam föl, de egy kicsit Gy. D. Új színfolt az amerikai bűnözésben Az Egyesült Államok bűnözésének eddig sem szür­ke térképén új színfoltot jelentenek az átalakulóban levő motorkerékpáros bandák. Az FBI négy, különösen veszélyes bandát tart állandó megfigyelés alatt, amelyek mind több súlyos bűncselekményt követnek el és be­kapcsolódtak a szervezett bűnözésbe. A legrégibb és leghirhed- tebb közülük a pokol an­gyalai, őket követik a ban­diták, a kitaszítottak és a pogányok. Ezek gyakorlati­lag felosztották egymás kö­zött Amerikát. A szervezett bűnözés, így a maffia veze­tői is mind gyakrabban használják fel a piszkos munkákhoz és a kábíjószer- kereskedelemben a 'bandá­kat. fé szelídnek egyáltalán nem mondható motbrosok eközben tanulnak új főnö­keiktől, és törvénytelenül szerzett jövedelmüket legá­lis üzletekbe fektetik A banditák például már há­rom éjszakai mulató és egy motorkerékpár-üzlet tulaj­donosai Texasban. Bár Sonny Barger, a po­kol angyalainak vezetője csupán annyit ismer el. hogy bandájának j tagjai „néha vadulnak'eg£ kicsit", az US News and World Report című amerikai heti­lap szerint énnél sokkal ko­molyabb dolgokról van szó. Mint a lap írja. a banda egyik tagjának letartózta­tása nyomán egy olyan tit­kos raktárra bukkantak. ahol a pokol angyalai töb­bek között 30 pisztolyt, pus­kákat. hangtompítókat, rob­banóanyagokat és pokolgé­peket rejtettek el. Az egykor valóban többé- kevésbé szelíd motorosok profi bűnözőkké válása újabb terheket ró az amúgy- is válságos helyzetű ame­rikai bűnüldözésre és igaz­ságszolgáltatásra, amelynek egyik súlyos gondja a bör­tönök hiánya. Az Egyesült Államokban jelenleg mint­egy 800 börtön van. Floridá­ban 1974 óta átlag nyolc hónaponként adnak át egy új börtönt, bár egy átlagos cella építési költsége 37 ezer. egy szuperbiztos bör- töncella ára pedig megha­ladja a 78 ezer dollárt. Ez az ütem sem tud azonban lépést tartani a bűnözés nö­vekedésével — 1970 óta megkétszereződött a fog­lyok száma, és mind több amerikai állam törvényho­zása teszi lehetővé, hogy a börtönigazgatók az elítéltek büntetésének lejárta előtt szabadon bocsáthassák a foglyokat, hogy az új rabo­kat el tudják helyezni. Közel-keleti mérleg Begin a „kiút” fonalával. (Lengyel Gyula karikatúrája) A Libanon körüli feszült­ség várhatóan sajnos még hosszú ideig nem csitul el Nem hozott igazi megnyug­vást a többnemzetiségű el­lenőrző erők újabb visszaté­rése sem. Mégis, most mái megpróbálhatunk egyfajta közel-keleti mérleget vonni az elmúlt véres hónapok után. Amikor az izraeli kormány a Libanon elleni támadást elhatározta, feltehetően há­rom alaptételből indult ki Először is, hogy a palesztinok nem képesek ellenállni Izra­el katonai erejének, ütőké­pességének. Erre sem a terep, sem létszámuk, sem fegyver­zetük nem tette őket alkal­massá. Számoltak azzal is. hogy az arab világ ölhetett kézzel szemléli majd a fejle­ményeket, mert a palesztin ügyet szívesebben támogat­ják szóvirágokkal, mint fegy­verekkel. Végül Begin felté­telezte, hogy az Egyesült Ál­lamok a haladó arab moz­galmak sorába tartozó pa­lesztinok felmorzsolását egyetértőén fogadja. E számítások részben iga­zolódtak. Az arab világ való­ban páholyból figyelte a tör­ténteket. így a palesztin ala­kulatok kénytelenek voltak gyorsan visszavonulni Nyu­gat-Bej rútba. s a világ döb­benten figyelte, elkezdődik-e a libanoni főváros ostroma. Ennek elmaradása semmi­képp nem a Begin—Sáron duó politikai megértésének, együttérzésének következmé­nye. Az ostromról amerikai nyomásra kellett lemondani­uk, azért az ígéretért cseré­be, hogy a városból kivon­ják a palesztin ellenállás har­cosait. A palesztin fegyvere­sek fegyelmezetten elhagyták Bejrút térségét, hátramaradt viszont a palesztin polgári lakosság. Ez volt az első fon­tos fejlemény. A második pe­dig az, hogy sikerült végre összehívni az arab vezetőket a Libanontól legtávolabb eső arab országban. Marokkóban. A bejrúti tanulságokat a megjelentek itt úgy vonták le, hogy most már hajlandó­ak voltak elfogadni a felme­legített Fahd-tervet, vagyis az önálló palesztin államért cserébe adnák Izrael elis­merését. A harmadik esemény ki­csit meglepő módon robbant — Reagan is béketervet fo­galmazott, Ez eltért az Arab Liga tervezetétől: nem be­szélt önálló palesztin állam­ról; de eltért a beginl kon­cepciótól is, sőt épp Begin hazai ellenzékének elképze­léseit fogadta el, vagyis azt, hogy palesztin—jordániai fö­deráció keretében biztosít­sák a palesztin autonómiát. Ezután szabadult el a pokol. Merénylet végzett Libanon keménykezűnek beharango­zott elnökével, majd elindult a leszámolás és a bosszú olyan véres forgataga, amely­re a második világháború nagy történelmi drámái óta alig akadt példa. Ma már nyilvánvaló, hogy a brutális tömegmészárlást a jobboldali falangisták követ­ték el. Izrael „csak” szabad kezet engedett nekik. A cél; a fegyveres és fegyvertelen Helmut Kohl nyugatnémet szövetségi kancellár kedden este rövid látogatást tett Londonban. Vendéglátója, Margaret Thatcher minisz­terelnök a másfél órás négy- szemközti megbeszélésre, majd a vacsora közbeni meg­beszélésre szorítkozó találko­zó utón kijelentette: „Igazi nézetazonosság volt tapasz­talható közöttünk" Elsősor­ban a tőkés világot sújtó gazdasági pangás leküzdésé­re vonatkozó elképzelések hasonlóságát emelte ki. A rövid csúcstalálkozón a két kormánytő érintette az palesztinok megtörése, fizikai megsemmisítése volt. A következmények azon­ban felmérhetetlenek. A bej­rúti vérengzésektől még az izraeli közvélemény egy ré­sze is elborzadt. De talán mindezeknél figyelmet ér­demlőbb következmény a Washington—Tel Aviv vi­szonyban mutatkozó törés. Az amerikai k ül ügyminiszt er­esére már a nyár elején sejt­tette, hogy a begini politika feltétlen támogatásának ide­je elmúlt. Erről most még in­kább megbizonyosodhatott a világ a közel-keleti kérdés rendezésének amerikai terve kapcsán, hiszen ez lényegé­ben megegyezik Begin hazai ellenzékének palesztinkon- cepoiójával. ö. Gy. Egyesült Államokba irányuló közös piaci acélexport, a ke­let-nyugati viszony, a Szi­béria—Nyugat-Európa gáz­vezeték, illetve Lengyelország ügyét. Ami az első témát illeti. Margaret Thatcher — értesü­lések szerint — reményét fe­jezte ki, hogy az NSZK csat­lakozni fog az acélexport ön­kéntes korlátozását célzó csomagtervhez. elkerülendő így az Egyesült Államokban elhatározott „büntető pót- adók" hatályba lépését. Er­ről szerdán határoz a bonni kormány. Ihatcher—KohH-találkezó nehezen mozgok Ott egy rönk. üljön oda. székkel nem tudom megkínálni. — Remek ez a rönk. Jó ülés esik rajta. Ha megenge­di, letelepszem néhány perc­re. Nem akarom zavarni. Mondom, semmi jelentősége ennek a látogatásnak, Csak mivel az öreg ... izé ... Kál* mán bácsi mondta, hogy itt laknak, gondoltam bekukkan­tok. Jancsival nincs semmi baj. jófejű gyerek. De nem ártana, ha egy kicsit szor­galmasabb lenne. — Itthon nagyon be van fogva. Segít a szüleimnek. — Hát akkor én nem is za­varok ... — Egyáltalán nem zavart. Nézzen be máskor is. ha erre jár . ★ Hazafele menet megállt még az ötjeg halász ladikja mellett, de nem erőltette a beszélgetést. Jólesett szótla­nul ücsörögni, figyelni a vi­zet. érezni a lágy szellő si- mogatását a bőrén. Amikor később elköszönt. Kálmán bácsi utánaszólt — Jöjjön már visszaT" — mondta, és féltérdre emelke­dett. — Kiválasztottam ma­gának egy halat. Már fel is fűztem. így elviheti. Tálán kibírja Tóvang, Felemelte, hogy megmu­tassa: az ezüstös hal másfél­két kilósnyi lehetett, s na­gyon eleven volt. — Mennyivel tartozom’ — nyúlt a pénztárcáét* a tanár. — Ajándékba adom — mondta a halász Jól kifárasztotta a hal, egész Tóváiig nyújtott karral vitte a spárgán, vigyázva ne­hogy a ruhájához érjen. Ott­hon betette a kút melletti dé­zsába, es a ponty nagyon gyorsan erőre kapott ismét. Meg tudná főzni, de ahhoz fel is kellene aprítania. Vé­gül úgy döntött, hogy elaján­dékozza az igazgató felesé­gének. Az majd elkészíti, és legalább meghívja vacsorára. Györki igazgató különben nagyon szereti a halat. Amikor a vacsoráról haza­ment, hosszú levelet írt a feleségének, közölte vele a kirándulás történetét. írt az öreg halászról, csak a lány­ról nem tett említést. Maga sem érti, miért gondol Ke­lemen Jancsi nővérére, aki­nek még a nevét se tudja. Pedig amikor ö bemutatko­zott, a lány megmondta, hogy hívják. Mit is mondott? Olyan zavarban volt. hogy elfelejtette. Bemutatkozáskor sosem érti a nevet. — Mi baja lehet a lábá­nak? — tűnődött, amint le­ragasztotta a feleségének írt levelet. Gyermekkori para- lizis? Szerencsétlenség? Meg­kérdezheti Kelemen Jancsi­tól az iskolában, de tudta, hogy erre nem volna képes. Jancsi a látogatása óta jobban tanult, szemmel lát­hatóan igyekezett a kedvében járni, többször is jelentke­zett az óráin, s a szünetben mindig úgy helyezkedett, hogy észrevegye a folyosón Egyik délelőtt izgatottan hozzáfurakodott. — Tanár úr kérem, szeret­nék valamit mondani. Na­gyon fontos. Tamás az első pillanatban azt hitte, hogy valami olyas­mit akar mondani, ami a nő­vérévei kapcsolatos. Meg­dobbant a szíve. Csak nincs valami baj? — Gyere — karolt bele hogy elvezesse a nyüzsgő diákhadtól egv kissé távo­labb. ahol nyugadtan be­szélgethetnek. — Mi történt? — Nem is tudom, hogyan kezdjem, lan ár úr, Y?n a szomszédunkban egy juhász, a Kozári bácsi, annak meg két szép pulija. Az egyik vemhes, s emiatt az öreg el­űzte. Hogy nem kell neki a kölyökkutya. Elvitte a szom­széd határba, és ott alaposan megverte, aztán otthagyta — És mi van most a ku­tyával? — öntötte el forró­ság és a keserűség az embe­ri hálátlanság hallatán. — A Bundi. mert így hív­ják, egy lakatlan tanyán él S tudja mit csinált, tanár úr? Elterelt egy juhot az öreg nyájából, hogy legyen mun­kája. Éjszaka. És most min- -dennap kitereli, őrzi, majd este beűzi a lakatlan tanyá­ra. és éjszaka is vigyáz ra. A Bundi dolgozik. De Kozári megtudta . . . Megmondták neki. Kiment, megkereste a kutyát, ismét megverte, és el­hajtotta a birkát. A Bundt most egész nap vonyit.,, — Várj meg a tanítás után — mondta Jancsinak és el­sietett. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents