Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-20 / 246. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. október 20. Kedvtelés!? K éményseprő, nyug­díjas, lakatos, mol­nár, tisztviselő, pe­dagógus ... És nem is sorolom, hiszen majd minden foglalkozás bele­férne egy ilyen listába. Különböző képzettségű, szakmájú, érdeklődésű emberek, akiket egy vala­mi köt össze. Szabad ide­jükben termelnek. Van, aki régi épületeket tett alkalmassá, más fóliát húzott az udvarba, a har­madik fákat ültetett, a negyedik ólakat, dúcokat barkácsolt. A természet szeretete, a növényter­mesztés és állattenyésztés alkotó szeretete mindő- jükben ott bujkál. Mond­hatni: meghatározóként. Mert egy biztos, nem a hatalmas és gyors haszon csábít, hiszen ez csak le­genda. A kistermelő természe­tesen számít bevételre. A városi körülmények kö­zött dolgozó, amint ezt elmondták, tisztes munka után 1200-tól 2500 forin­tig élvezi munkája tiszta havi hasznát. Jövedelem­nek kevés, kiegészítésnek jó. Vagyont szerezni nem lehet vele, de a meg­szerzéséért folytatott erő­feszítés testedzés is. egy új kultúra megtanulása is, sportos izgalom a sikerért, s igazi öröm, ha valóban sikerül. Ez az egyén ol­daláról a kistermelés. Kiderült: enélkül a tár­sadalmi termelés és az ebből fakadó ellátás sze­gényebb lenne. De na­gyon is hiányozna a friss zöldség, a hús, a méz, a gyümölcs! Talán akad még olvasóink között, aki em­lékszik: három évvel ez­előtt még szomorúan szól­tunk itt e helyen arról, milyen rossz Fehérgyar­mat primőrellátása. Ma ott a kistermelő, a Zöl­dért, a maszek, van ver­seny, folyik a küzdelem a vevő kedvéért. Nem vi­tás, kié a főnyeremény. Vagy ott volt a húsügy. Ma több szektor kínál árut. De ha még mesz- szebb nézünk: hányféle termékkel jelentkeznek kistermelőink a világpia­con? A galamb, a nyúl, a méz, másutt a fürj- tojás, hogy csak néhányat említsünk. Jelentős be­vétel ez a népgazdaság­nak. T eljesen érthető, ha termelőszövetkezet és fogyasztási szö­vetkezet egyaránt komoly gondot fordít a szakcso­portokba tömörült kister­melő támogatására. Igény­lik a szaktanácsot, a szak- irodalmat, a termelést se­gítő hitelpolitikát, a ki­egyensúlyozott árviszo­nyokat — más szóval a biztonságot. Fehérgyar­maton a jelek szerint idő­ben felismerték ezt, eb­ből fakadóan is nő a ter­melési kedv, aminek ered­ménye a színesedő ellá­tás, a kifelé történő na­gyobb kínálat. Érdemes ügyelni a szabályozókra, ne hassanak oda, hogy egy­szer csak már ne legyen érdemes termelni. Mert lehet a kistermelők mun­ka- és természetszerete­tére hivatkozni, de csak addig, amíg nem fizetnek rá. S ekkor már nemcsak ők lennének szegényeb­bek. Kistermelők hasznossága AZ ÉLET KIKÉNYSZERlTETTE, MAJD AZ ERED­MÉNY BIZONYÍTOTTA: A HÁZ KÖRÜLI KISTERMELÉS A GAZDASÁG INTEGRÁNS RÉSZE. SE A BELFÖLDI EL­LÁTÁS, SE AZ EXPORT NEM LENNE ZAVARTALAN NÉLKÜLE. KEVÉSSÉ ISMERT VILÁGUKBA PILLAN­TUNK BE. — A korábbi évekhez vi­szonyítva jelentős változáson, mi több, megújuláson ment át a kistermelés — magya­rázza Szakács József, a Fe­hérgyarmati ÁFÉSZ elnöke. Miután a legtöbb kistermelő olyan szakcsoportban dolgo­zik, melyet szövetkezetünk támogat, tudjuk: határozott felfutás volt tapasztalható. A piaci igény, a viszonylag kiegyensúlyozott bevételi le­hetőség jó irányba hatott. Mikor üzlet a disznó? Lakatos Lajos géplakatos szabad idejében sertésekkel foglalkozik. Szépen kialakí­tott óljaiban 20-nál mindig több disznó hízik. A hajnal a fólia alatt találja Csikai Bélát. (Molnár Károly felvétele) — Igen, hiszen a tapaszta­latunk az, hogy 22—23 sertés után képződik csak valami értelmes haszon. A termelési költség nem alacsony, egy zsák malactáp 730 forint, ar­ról nem is beszélve, hogy a minősége nem valami híres. Képzelheti milyen lehet, ha már a népi ellenőrzés is fog­lalkozott vele. Lényegében arról van szó, hogy egy évben tizenötezer forint tiszta hasz­nom van akkor, ha 30 álla­tot adok le. Természetesen a költségekben nem szerepel a napi 2,5—3 órás munkaráfor­dítás, az állandó készenlét. Lényegében nem is a havi 1000—1200 forint plusz miatt csinálom. Egyszerűen szere­tem az állatokat, élvezet is a munka. — A sertéstenyésztők mun­kája szinte nélkülözhetetlen — győz meg az elnök és Tóth Zsigmond, az ÁFÉSZ főosz­tályvezetője —, hiszen éven­te 4,5—5 ezer darabot adnak át, ennek nyolcvan százalé­kát vághatják ki, ez a vá­roson kívül 26 másik telepü­lésen javítja az ellátást, s naponta friss húst biztosít az éttermek részére. — Tudom, hogy ez a szö­vetkezetnek nem nagy üzlet — fejtegeti Lakatos —, hi­szen jobb árat fizet, mint az állatforgalmi, Pálfi Gyula az átvevő meg olyan becsületes, hogy az már példátlan, ne­künk is folyamatos támoga­tást adnak. Én azt hiszem, az üzlet az, hogy az ellátás jobb talán, mint másutt. Pangó ágazatok Míg a sertésfronton jó hí­reket hallunk, addig kiderül: a nutria befulladt, a nyúlte- nyésztés visszaesett, aki csi­nálja, az is idősebb. Nem túl lelkesítő a méhészek helyze­te sem, különösen az idén vannak piaci problémák. Szigeti Bertalan termelési előadó az ÁFÉSZ-nél: — Saj­nos, a nutriatenyésztés gesz­tora 500 kilométerre van, s ez túl nagy táv ahhoz, hogy rendszeres legyen a termelési kapcsolat. Másrészt erre többnyire szürkét tartottak, a világpiac pedig a zsemle­színűt követeli. így aztán ez . az ágazat leépült. A nyúlnál a felvásárlási ár rossz, arról nem is szólva, hogy a költ­ségek ugyanakkor nőttek. A méhészet ügyében úgy hi­szem, nálam illetékesebb Karmacsi Bertalan molnár, az egyik legrégibb méhész. — Szerencsére a közvetlen piaci gondot mi nem érezzük, mert a szövetkezet átveszi a mézet. Most. De azt mi is tud­juk, hogy egy rosszabb piaci helyzet, ha állandósul, akkor az nálunk is jelentkezik majd. Kezdem azzal, hogy nagyon drága a termelés. A felszere­lések ára a többszörösére ment fel. Azonban még így is megéri. A városban a há­rom szakcsoportban 100 fő működik, a családok száma 1200 körül van, évi termelé­sünk 5—700 mázsa. Nekem hetven családom van, 20 má­zsát adtam le. Évi tiszta hasz­nom 30 ezer forint körül mo­zog. Igaz, vállalok bérporzást is, állandó helyem van évek óta, mindez föltétlenül előny. Támogatós a termelőnek — Sajnos teljesen igaz, amit Karmacsi Bertalan mond — világosít fel Szakács Jó­zsef. — Az átvett mézet mi tároljuk, ezzel külön költsé­get vállalunk. De se ez, se más nem tart vissza attól, hogy támogassuk a kisterme­lőket. A méhészeket kanná­val, kedvezményekkel, fel­szereléssel, előnyös fizetési feltételekkel másokat hasonló előnyökkel. Ezzel elérjük, hogy tartóssá tehetjük a ter­melési kedvet, a piacbizton­Az oldalt összeállította: Bürget Lajos Nélkülük szegényebbek lennénk ság révén, az árpolitikával másokat is animálunk a ter­melésre. A szakcsoportokban mi nem a pénzszerzést lát­juk, hanem az ellátás segítő­jét, ami viszont más csator­nán jelentkezik, mint üzlet, s mint politika. — Tanúsíthatom a zöldség- termelők példáján — mond­ja Csikai Béla —, hogy_ ez igaz. Jelenleg 34-en vagyunk a szakcsoportban, 4000 négy­zetméter fólia alatt terme­lünk. Csupán a munkánk hasznosságának bizonysága: egymilliós értéket adtunk át. Eljutottunk oda, hogy Fehér- gyarmaton Békés megyével egy időben jelenik meg a pri­mőr paprika, paradicsom, re­tek. Pedig a mi talajunk nem éppen zöidségtermő, s ennek az ágazatnak itt hagyománya nem volt soha. Most már ott tartunk, hogy minden szak­csoporttag koordináltan tart­ja a kapcsolatot közvetlen a boltokkal, s amit hatkor le­szedünk, azt már hétkor fris­sen kínálják. Minden árunak biztos piaca van. Jómagam 150 négyzetméter fólia alatt termelek. Az egész' évi bruttó bevételem 40 ezer forint, eb­ből 16—17 ezer a tiszta ha­szon. A biztonság feltételei Mint látható, Csikai Béla esetében sem a legnagyobb haszon az érdekes — mondja Tóth Zsigmond —, hanem a folyamatos, biztos sűrű kraj­cár. Az ÁFÉSZ úgy határoz­ta meg a termelői árat, hogy az mindig fogyasztói ár. mí­nusz 16 százalék. Mennyisé­gi korlátozás nincsen, min­dent megveszünk, ha a minő­ség jó. Meggyőződésünk — így a főosztályvezető —, hogy ha nem tudjuk ezt a bizton­ságot garantálni, minden kedvtelés és hobbi ellenére befulladna a kistermelés. — Ennek a kényszere nehe­zedik a mezőgazdasági szak­boltra is — veszi át a szót annak vezetője. Dunoi György. Minden beszerzési csatornát ki kell kutatni, hogy legyen áru. A piaci kényszer hozta azt is magával, hogy a METRIPOND helyi gyárával gyártási szerződést kötöt­tünk kaszakarikára. Bevált, most máson is gondolkodunk. Persze van hiánycikk is. Kén, kénrúd, kasza, vasvilla, rotá­ciós kapa, szőlészeti felszere­lések, permetezőpisztoly — hogy csak néhányat említsek. De ez már messze több, mint amin mi segíteni tudnánk. A bolt így is rekordforgalmat bonyolított az idén, a havi egymillió forint volt az átlag. Hadd tegyem hozzá: ebből közületi vásárlás legfeljebb 20 százalék volt. A kistermelők is dicsérik a boltot. A hiányt ők is is­merik, s néha a leglehetetle­nebb házi megoldásokra kényszerülnek. Abba nehezen beletörődünk, hogy minden drágább, de legalább legyen! — fogalmazzák a jogos óhajt. A kép korántsem teljes. Nem szóltunk arról, hogyan váltottak terméket, amikor cikk lett az uborka, nem esett szó a galambászok kedvnöve­kedéséről, s sok minden más­ról sem. De talán képet kap­tunk arról, hogy milyen kö­rültekintő szervezést, gondos termelést kíván minden, ami ellátásunkat, életünket/ biz­tonságosabbá teszi. A > rr jovo kertbarátai F hérgyarmaton a két általános iskolában ötszáz felső tagoza­tos diák kap képzést a gyakorlókertekben. Az egyes iskoláé eddig elég szerencsétlen helyen, majdnem Tunyogmatolcs alatt volt, így megközelí­tése körülményesnek bi­zonyult. Se művelni, se őrizni, se a termést beta­karítani nem volt egysze­rű. Ez a gond most meg­oldódott, egy 700 négyzet- méteres kert közvetlenül az iskola mellett alakult ki. Az iskolások salátát, hagymát, zöldségféléket termelnek. A kettes iskola tanulói a Béni-gödör mellett mun­kálkodhatnak. Itt is, mint a másik iskola kertjében fóliasátrakat építettek. Minden munkát a gyer­mekek végeznek, s meg­tanulják a veteményezés- től az öntözésig, a szaksze­rű betakarításig az összes kerti tevékenység titkát. Jellemző az eredményes­ségre: a 2. iskola zöldbor­sójára vevő volt a Zöldért és az ÁFÉSZ, de haszno­sította a napközi konyhá­ja is. A gyakorlókertekben folyó munka és gyakorla­ti oktatás keretében így válnak a kis iskolások a kertészethez értő embe­rekké, akik bizonyára fel­nőtt korukra is megőrzik tudásukat, növényszere- retetüket. Á turbékoló kamion Rendszeresen, pontosan megadott időben jelenik meg a városban a HUNNIACOOP kamionja. Ezt a napot a ga­lambtenyésztők már jól is­merik, ez az az alkalom, amikor madaraikat átadhat­ják. Az utóbbi időben egyre többen foglalkoznak galamb­tartással, hiszen beigazoló­dott: a világpiaci igény hasz­nos időtöltéssé emeli ezt a tevékenységet. A városban évente 4—500 kilót adnak át. Bármilyen hihetetlen, de ez igen nagy szám, több mint ezer galambot jelent. A tur­Képfinkön: az átvevő mér­legeli a galambot. békoló áru jó üzlet is, hi­szen a súlytól függően 105 és 80 forint körül adnak egy kilóért. Talán a galambte­nyésztés az egyetlen terület, amellyel a fiatalok is szíve­sen foglalkoznak. A várossá válás sem jelent itt akadályt, más állatok tartásával szem­ben ezt nem tiltják rendele­tek. A galamb a jó dollárki- hozatal révén a népgazda­ságnak is kimagaslóan jó üzletet jelent. Karesz, a maszek ; liilBSlO Gwoics Az új üzlet. A város legfiatalabb üzleté­ben a legfiatalabb boltos: ifjú Szabó Károly. Vagy ahogy a ve­vők nevezik: Karesz, a zöldsé­ges. A gépészeti középiskolában érettségizett fiatalember, aki volt átész-dolgozó, a paradicsom- és paprikatermesztésben lelte örö­mét, s kistermelőből váltott ke­reskedővé. Megőrizte fóliáit, ter­melési tapasztalatait, majd felü­tötte boltját a ruhaipari szövet­kezet szomszédságában. Ma már három magánkereskedő található az áfész-boltokon, a zöldért üz­leten kívül a városban. Senki sem vonja kétségbe, a konkur- rencia csak a lakosságnak hasz­nál. A kínálat jelentősen javult, a választék bővült, s bizony az árakra is Jobban odafigyel min­denki. A fiatal kereskedő el­mondta: vevőt ma csak kiváló áruval, figyelmes kiszolgálással, ésszerű árakkal lehet szerezni és megtartani. Amit mond, nein új. Olyan régi igazság, mint ma­ga a kereskedelem. Ami viszont az emberiséggel egyidős.

Next

/
Thumbnails
Contents