Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-19 / 245. szám

1982. október 19. Kelet-Magyarország 3 Vásár után Állni a versenyt A VÁSÁROKON jó üzlet a részvétel — mondta az egyik ipari szövetkezet elnöke. Nem szabad saj­nálni erre a pénzt, mert az ott kötött szerződések­kel busásan megtérül a kiadás. Arról nem is be­szélve, hogy rengeteg új ismeretet, információt sze­rezhetnek a gazdasági szakemberek, s ezenfelül a személyes kapcsolatok . tartása, esetleg az újab­bak kötése sem lehet mel­lékes. A legutóbbi BNV-n a megye ipari szövetkeze­teinek negyede állította ki termékeit. Külön stan­don mutatták be a szebb­nél szebb női és férficipő­ket, a ruhákat, »sportöl­tönyöket, bőrdíszmű áru­kat. Nem véletlen hát, hogy több megye érdeklő­dött a KISZÖV ott lévő vezetőitől a rendezés, a szervezés iránt. Csak egy, a sok lehető­ség közül a BNV. Mert a versenyt állni kell, s a most folyó gazdasági harcban csak az a válla­lat, vagy szövetkezet ma­rad talpon, amelyik ke­resett, a vevők igényei­nek megfelelő, minden piacon eladható árut termel. Viszont kevés csak termelni, keresni kell az értékesítés módját is. A szövetkezetek a szó szoros értelmében futnak a ve­vők után, ellenben ez fodítva is igaz, mert ma­guk a vevők is keresik a kapcsolatot. Az utóbbira akadt jó néhány példa a már említett őszi BNV-n. A Nyírség Ruházati Szö­vetkezet kiállítása körül például feltűnt egy ré­gebbi, nyugati partner. A Nyíregyházi Cipőipari Szö­vetkezet vezetőivel szov­jet, lengyel külkereske­dők tárgyaltak, a nagy- kállói szövetkezet motoros műbőr nadrágjai iránt a csehszlovákok és az NDK- sok érdeklődtek. Ám a franciáknak is megtet­szett, s a még korai stá­diumban lévő tárgya­lás után lehet szó a szál­lításról. A Nyírbátori Ru­házati Szövetkezet sport­ruhái iránt nemcsak a belföldi kereskedők, ha­nem angol és svájci üz­letkötők is érdeklődnek. Rakamazról pedig száz­ezer pár női csizmát szál­lítanak a tengerentúlra, az Egyesült Államokba. HA MANAPSÁG vala­melyik szövetkezetnél probléma jelentkezik, csak ott lehet, ahol nem voltak elég mozgékonyak, nem haladtak együtt az idővel, és a megszokott, régi partnerek mellett nem keresték az új pia­cot, illetve ahol ragasz­kodtak a korábbi termék- szerkezethez. Éppen ab­ban van az óriási ereje a vállalatoknál általában kisebb létszámú szövet­kezeteknek, hogy rugal­masan alkalmazkodnak a kereslethez, szinte egyik napról a másikra átáll­hatnak újabb termékek gyártására. Amit a vevő kíván — felkiáltással biz­tos piacot lehet teremteni az árunak. A piacra termelésnek mi sem jellemzőbb pél­dája, mint a már említett Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet esete. Az idén félmillió pár férficipő» gyártását tervezték. Ügy néz ki, 20—30 ezerrel töb­bet készítenek. Kell is ez a plusz mennyiség, töb­bet is eladhatnának, no meg a kapacitásuk is bír­ja. Jövőre az ideitől töb­bet szeretnének készíte­ni, de a mennyiségi nö­vekedéstől is fontosabb, hogy az 1983 októberéig termelt cipőt már elad­ták, s nem lesz gond a többi értékesítése sem. Szovjetunióba szállítanak negyedmillió párat, va­lamint Lengyelországba, NDK-ba, Csehszlovákiába indítanak szállítmányt. Ezen kívül belföldre is kerül a ^nyíregyházi ci­pőkből. így gond nélkül, nyugadtan nézhetnek a következő esztendő elé. s az év utolsó negyedében gyártott cipők értékesítése sem okoz majd problémát. SZÖVETKEZETEINK nagyobb része felnőtt a kereslethez. Jó munká­juk révén ismertek a bél­és külpiacokon egyaránt. Még egy nagy feladat ma­rad hátra: a termelési költségek csökkentése. Ezenbelül is elsősorban az anyag- és energia- költségek redukálása. Mert csak így lehet ered­ményesen gazdálkodni, mindemellett biztosítani, növelni a dolgozók bérét. Akkor aztán tényleg elé­gedett lehet mind a ter­melő, mind pedig az üz­letkötő, mert egyikük sem viszi vásárra a bőrét. Sípos Béla Hiteles mérleg A METRIPOND fe­hérgyarmati mechani­kai mérleggyárában belföldi értékesítésre gyártanak 775/C típusú állatmérleget. Képün­kön: a gyártási folya­mat befejező művelete­ként hitelesítik a mér­legeket. (Császár Csaba felv.) Nem is tudom, hogyan jutott eszébe a SZÁÉV asztalos üzeme Komó­csin Zoltán KlSZ-szer- vezete titkárának, Varga Zoltánnak és a többi fi­atal asztalosnak, hogy ők a még ifjabbakat, a gyalupaddal, gyaluval, a különböző szerszámokkal ismerkedő szakmunkás- tanulók patronálását vállalják. Szép, okos kezdeményezés. Szerepel ez most már a KISZ- alapszervezet akcióprog­ramjában is. S ők tart­ják magukat vállalásuk­hoz. Patronálási szerződést kötöttek 11 másodéves asztalos ipari tanulóval. Vállalták, hogy felkészí­tik őket az elméleti és a gyakorlati vizsgára. Így aztán nemcsak a 11 asz­talos ipari tanuló készül, hanem Varga Zoltánék is. Természetes emellett az akcióprogramban más is szerepel. Vállalták az értékes, tőkés importból vásárolt kisgépek rendel­tetésszerű megóvását és kezelését is. Korábban ugyanis előfordult, hogy nemcsak hogy nem meg­felelően bántak a gépek­kel, de némelyik el is tűnt. Amióta a KISZ- szervezet gondjaiba vet­te, ilyen gond nincs. F. K. NEM CSAK SZOCIÁLIS JUTTATÁS Politika az üzemben A szakszervezeti agitációs és propagandamunka idősze­rű kérdéseiről tárgyalt pénteken a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa. A nagy érdeklődést kiváltó vitában elmondta véleményét megyénk egyik SZOT-tagja, Petrikovics István- né, a Nyíregyházi Konzervgyár munkásnője is, akivel a ta­nácskozás után beszélgettünk. Megfelelő feltételeket — Napjaink egyik különö­sen fontos, sajátos szakszer­vezeti munkájáról volt szó •a SZOT ülésén — mondta Petrikovics Istvánná. — Már a vitaindítóból is kitűnt: ma az életszínvonal különösen nagymértékben függ a haté­kony, jó munkától, tehát lé­nyeges a szakszervezet felvi­lágosító tevékenysége is. Rö­viden arról van szó, hogy többet keresni csak jobb mun­kával lehet. Ezt a jobb mun­kát a közvetlen termelésben dolgozóktól kérjük, ugyanak­kor a vezetőktől pedig azt várjuk, hogy ehhez megfele­lő feltételeket teremtsenek. Ilyen körülmények között kell tehát most jó szakszer­vezeti munkát is végezni, sőt annak értelmét, eredményeit, gondjait tudatosítani is szük­séges. — ön szerint mennyire tájékozottak ma a dolgo­zók a szakszervezet mun­kájáról? — A dolgozók sok minden­ről tudnak és nagyon sok dolgot természetesnek tarta­nak, főként az eredményeket. Ezért is hangzott el többször a közelmúltban nálunk is, amikor a jövő évi tagdíj-, besorolást készítettük, „És nekem mit ad a szakszerve­zet?” így, az egyes dolgozó­nak mi is nehezen tudtunk válaszolni, pedig lett volna mit mondani. Csak a legutób­biak közül: nálunk is nagyon következetes szakszervezeti munka árán oldódott meg a dolgozók tömegét érintő vál­lalati fogászati szakrendelés. Érdemes lenne egyszer arról is beszélni, hogy egy-egy ilyen kérdés megválaszolása­kor a szakszervezeti munka általában nem sokrétűségé­ben jut eszünkbe, hanem le­szűkül például egy-egy szo­ciális juttatásra. A helyzet kulcsa feltehetően abban van, hogy a szakszervezeti jogo­kat és hatásköröket az eddi­ginél szélesebb körben kell megismertetni; magának a ki­fejezésnek, „szakszervezeti munka” kell többet jelenteni a szociális juttatásnál. Ma ez csak a legtájékozottabb mun­kások esetében van így. — A szakszervezeti mun­kában nagyon sok múlik a A MEZŐGÉP vállalat fehérgyarmati gyáregységében negy­vennyolc darab bálabontó gépet készítenek ebben a negyed­évben. Berényi Zoltán és Szabó László a bontóhengereket szereli. (Jávor L.) T öbbször előfordult már, hogy Vas­tag János, a Nyíregyházi Konzerv­gyár szállítási üzemveze­tője a Kossuth Könyvki­adó kirendeltségének ud­varán megrakta Zsiguli­jának csomagtartóját könyvekkel. De nem ám kilószámra, válogatás nélkül kerültek a köny­vek a kocsiba. Ismeri ő a gyár dolgozóinak igé­nyeit, a terjesztőknél nem is marad eladatla­nul semmi. Sőt, egyre nagyobb keletje van itt a könyvnek. A jó könyv­nek. Az érdeklődés, az ol­vasási kedv növekedése számokkal is mérhető. 1979-ben hatezer forint értékű politikai könyv fogyott a gyárban. 1980- ban már több mint húsz­ezer forint értékben vá­sároltak. Tavaly 37 ezer 300 forint értékű volt a forgalom. Várhatóan idén is ennyi lesz. (A Pártélet című folyóirat­ból a régi tíz helyett harmincat járatnak rendszeresen.) A jó szer­vezésnek, a szíves és szakszerű ajánlásnak köszönhető ez a hatszo­ros növekedés. Vastag János tagja a gyári pártvezetőségnek. Megbízatása szerint az agjtációs és propaganda- munkáért felelős. E meg­bízatáshoz jól illeszkedik a politikai könyvek ter­jesztésének szervezése, irányítása, ő maga ke­Könxfvck a csomag­fartóban vés könyvet értékesít. A beszerzés, a propagálás a legfőbb dolga és a hat terjesztő munkáját is összehangolja. Szép és mérhető e társadalmi munkája. Részben az ő kezdeményezésére írták ki a versenyfelhívást 1980 nyarán a hat párt- alapszervezet között. Az- ófa mind a hat alapszer­vezetnek van aktív könyvterjesztője és a terjesztési, olvasási ver­senyt negyedévente érté­kelik. A legjobb terjesz­tő mindig jutalmat kap. De a terjesztők nem csu­pán áruként, szellemi termékként, a művelő­dés eszközeként is keze­lik a könyveket. Követendő példa, ahogy megtalálták - a könyvek terjesztésének, népszerű­sítésének módjait. Ha például vetélkedőket, versenyeket rendeznek a gyárban, a jutalmak, a díjak közt jó néhány politikai könyv is akad. A gyár tágas ebédlője gyakran nemcsak helyi, hanem városi rendezvé­nyeknek is helyet ad. Ilyenkor a bejáratnál egy hosszú asztalon kül­sőleg mutatós, szép kö­tésű könyveket kínálnak eladásra. Vastag János egyik legjobb segítője, Mosolygó Lajosné, az áruátadó brigád vezetője műszakváltásnál a gép­sor végén is ajánl köny­veket. ■ Nem tolakodóan, inkább kedélyesen. Tud­ja, hogy kinek milyen az érdeklődési köre. Még a családtagoknak, az is­kolába járó gyerekeknek is tud ajánlani• a bősé­ges és változatos készle­téből. A magas könyvszek- rény előtt az üzemvezetővel la­pozgatjuk a legfrissebb, még nyomdaszagú Kos- suth-kiadványokat. Tör­ténelmi, földrajzi, politi­kai és sok egyéb ismere­teket hoznak ezek a könyvek a gyári dolgo­zók közé. N. L. bizalmin. Vajon ismerik-e egy-egy üzemben a bizalmi munkáját? Sok embert érint — Egy biztos: a bizalminak az utóbbi időben megnőtt a szerepe, mi több, nagyobb le­hetőségei vannak, mint eddig bármikor. Erről is többet kel­lene beszélni. Mégpedig főleg azokon a munkahelyeken, ahol szóbeszéd tárgya, ha a bizalmi hosszabb-rövidebb időre elhagyja gépét, mun­kapadját. Pedig ilyenkor gyakran sok embert érintő kérdésekben döntenek a gaz­dasági vezetőkkel. Azt már ritkábban veszik észre, hogy a bizalmiak nagyon sokszor szabad idejüket is feláldoz­zák, hogy oktatásokon, ren­dezvényeken vegyenek részt. A mi gyárunkban például a szabad szombatra szervezett bizalmi oktatáson sem vol­tak kevesebben, mint a mun­kaidőben tartott bizalmi tes­tületi ülésen. — Munkahelyén ön is bizalmi. Mi a legnehezebb ma a bizalmi posztján? — Az emberek többsége gyári munkája mellett egyre többször foglalkozik más, idő­igényes munkával. A munka­idő végén sokkal többen siet­nek haza, mert a jó szakem­berek nagy része pluszmun­kát is vállal. Van, aki fusi­zik, más kisvállalkozásba kezd, a harmadiknak a ház­tájiban van dolga. Kell a pénz, ez sokszor fontosabb, mint a taggyűlés, a társadal­mi munka vagy a szocialista brigádgyűlés. Nehezebb lett tehát a kollektívák munka­időn kívüli összefogása. És gyakrabban tapasztaljuk azt a felfogást, mely szerint „va­lamit, valamiért”, ha én pél­dául fizetem a szakszerveze­ti tagdíjat, akkor legalább az a pénz, amit befektettem, té­rüljön meg. Hogy nemcsak pénzben, vagy közvetlen jut­tatásban térülhet meg, arról kevesebb szó esik. Ne tartsa meg magának — És ebben a helyzetben mi ad kedvet, erőt a bizal­mi munkájához? — Öröm, ha jól tudom képviselni dolgozótársaim ér­dekeit, véleményüket, ha ér­vényre jutnak javaslataink. De az is jó, ha választ tu­dunk adni azokra a kérdé­sekre, amelyek környezetünk­ben felvetődnek. A bizalmi sok információt kap „lent­ről” és „lentről”, s fontos, hogy ezeket ne csupán ma­gának tartsa meg. A mai gazdasági helyzetben sok min­dent másként kell csinálni, mint régen. Ha ezt a mi közreműködésünkkel jobban megértik munkatársaink, a bizalmi munkája már ered­ményes. Tulajdonképpen er­re irányította rá a figyelmet a SZOT ülése is. M. S

Next

/
Thumbnails
Contents