Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-19 / 245. szám
1982. október 19. Kelet-Magyarország 3 Vásár után Állni a versenyt A VÁSÁROKON jó üzlet a részvétel — mondta az egyik ipari szövetkezet elnöke. Nem szabad sajnálni erre a pénzt, mert az ott kötött szerződésekkel busásan megtérül a kiadás. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg új ismeretet, információt szerezhetnek a gazdasági szakemberek, s ezenfelül a személyes kapcsolatok . tartása, esetleg az újabbak kötése sem lehet mellékes. A legutóbbi BNV-n a megye ipari szövetkezeteinek negyede állította ki termékeit. Külön standon mutatták be a szebbnél szebb női és férficipőket, a ruhákat, »sportöltönyöket, bőrdíszmű árukat. Nem véletlen hát, hogy több megye érdeklődött a KISZÖV ott lévő vezetőitől a rendezés, a szervezés iránt. Csak egy, a sok lehetőség közül a BNV. Mert a versenyt állni kell, s a most folyó gazdasági harcban csak az a vállalat, vagy szövetkezet marad talpon, amelyik keresett, a vevők igényeinek megfelelő, minden piacon eladható árut termel. Viszont kevés csak termelni, keresni kell az értékesítés módját is. A szövetkezetek a szó szoros értelmében futnak a vevők után, ellenben ez fodítva is igaz, mert maguk a vevők is keresik a kapcsolatot. Az utóbbira akadt jó néhány példa a már említett őszi BNV-n. A Nyírség Ruházati Szövetkezet kiállítása körül például feltűnt egy régebbi, nyugati partner. A Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet vezetőivel szovjet, lengyel külkereskedők tárgyaltak, a nagy- kállói szövetkezet motoros műbőr nadrágjai iránt a csehszlovákok és az NDK- sok érdeklődtek. Ám a franciáknak is megtetszett, s a még korai stádiumban lévő tárgyalás után lehet szó a szállításról. A Nyírbátori Ruházati Szövetkezet sportruhái iránt nemcsak a belföldi kereskedők, hanem angol és svájci üzletkötők is érdeklődnek. Rakamazról pedig százezer pár női csizmát szállítanak a tengerentúlra, az Egyesült Államokba. HA MANAPSÁG valamelyik szövetkezetnél probléma jelentkezik, csak ott lehet, ahol nem voltak elég mozgékonyak, nem haladtak együtt az idővel, és a megszokott, régi partnerek mellett nem keresték az új piacot, illetve ahol ragaszkodtak a korábbi termék- szerkezethez. Éppen abban van az óriási ereje a vállalatoknál általában kisebb létszámú szövetkezeteknek, hogy rugalmasan alkalmazkodnak a kereslethez, szinte egyik napról a másikra átállhatnak újabb termékek gyártására. Amit a vevő kíván — felkiáltással biztos piacot lehet teremteni az árunak. A piacra termelésnek mi sem jellemzőbb példája, mint a már említett Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet esete. Az idén félmillió pár férficipő» gyártását tervezték. Ügy néz ki, 20—30 ezerrel többet készítenek. Kell is ez a plusz mennyiség, többet is eladhatnának, no meg a kapacitásuk is bírja. Jövőre az ideitől többet szeretnének készíteni, de a mennyiségi növekedéstől is fontosabb, hogy az 1983 októberéig termelt cipőt már eladták, s nem lesz gond a többi értékesítése sem. Szovjetunióba szállítanak negyedmillió párat, valamint Lengyelországba, NDK-ba, Csehszlovákiába indítanak szállítmányt. Ezen kívül belföldre is kerül a ^nyíregyházi cipőkből. így gond nélkül, nyugadtan nézhetnek a következő esztendő elé. s az év utolsó negyedében gyártott cipők értékesítése sem okoz majd problémát. SZÖVETKEZETEINK nagyobb része felnőtt a kereslethez. Jó munkájuk révén ismertek a bélés külpiacokon egyaránt. Még egy nagy feladat marad hátra: a termelési költségek csökkentése. Ezenbelül is elsősorban az anyag- és energia- költségek redukálása. Mert csak így lehet eredményesen gazdálkodni, mindemellett biztosítani, növelni a dolgozók bérét. Akkor aztán tényleg elégedett lehet mind a termelő, mind pedig az üzletkötő, mert egyikük sem viszi vásárra a bőrét. Sípos Béla Hiteles mérleg A METRIPOND fehérgyarmati mechanikai mérleggyárában belföldi értékesítésre gyártanak 775/C típusú állatmérleget. Képünkön: a gyártási folyamat befejező műveleteként hitelesítik a mérlegeket. (Császár Csaba felv.) Nem is tudom, hogyan jutott eszébe a SZÁÉV asztalos üzeme Komócsin Zoltán KlSZ-szer- vezete titkárának, Varga Zoltánnak és a többi fiatal asztalosnak, hogy ők a még ifjabbakat, a gyalupaddal, gyaluval, a különböző szerszámokkal ismerkedő szakmunkás- tanulók patronálását vállalják. Szép, okos kezdeményezés. Szerepel ez most már a KISZ- alapszervezet akcióprogramjában is. S ők tartják magukat vállalásukhoz. Patronálási szerződést kötöttek 11 másodéves asztalos ipari tanulóval. Vállalták, hogy felkészítik őket az elméleti és a gyakorlati vizsgára. Így aztán nemcsak a 11 asztalos ipari tanuló készül, hanem Varga Zoltánék is. Természetes emellett az akcióprogramban más is szerepel. Vállalták az értékes, tőkés importból vásárolt kisgépek rendeltetésszerű megóvását és kezelését is. Korábban ugyanis előfordult, hogy nemcsak hogy nem megfelelően bántak a gépekkel, de némelyik el is tűnt. Amióta a KISZ- szervezet gondjaiba vette, ilyen gond nincs. F. K. NEM CSAK SZOCIÁLIS JUTTATÁS Politika az üzemben A szakszervezeti agitációs és propagandamunka időszerű kérdéseiről tárgyalt pénteken a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A nagy érdeklődést kiváltó vitában elmondta véleményét megyénk egyik SZOT-tagja, Petrikovics István- né, a Nyíregyházi Konzervgyár munkásnője is, akivel a tanácskozás után beszélgettünk. Megfelelő feltételeket — Napjaink egyik különösen fontos, sajátos szakszervezeti munkájáról volt szó •a SZOT ülésén — mondta Petrikovics Istvánná. — Már a vitaindítóból is kitűnt: ma az életszínvonal különösen nagymértékben függ a hatékony, jó munkától, tehát lényeges a szakszervezet felvilágosító tevékenysége is. Röviden arról van szó, hogy többet keresni csak jobb munkával lehet. Ezt a jobb munkát a közvetlen termelésben dolgozóktól kérjük, ugyanakkor a vezetőktől pedig azt várjuk, hogy ehhez megfelelő feltételeket teremtsenek. Ilyen körülmények között kell tehát most jó szakszervezeti munkát is végezni, sőt annak értelmét, eredményeit, gondjait tudatosítani is szükséges. — ön szerint mennyire tájékozottak ma a dolgozók a szakszervezet munkájáról? — A dolgozók sok mindenről tudnak és nagyon sok dolgot természetesnek tartanak, főként az eredményeket. Ezért is hangzott el többször a közelmúltban nálunk is, amikor a jövő évi tagdíj-, besorolást készítettük, „És nekem mit ad a szakszervezet?” így, az egyes dolgozónak mi is nehezen tudtunk válaszolni, pedig lett volna mit mondani. Csak a legutóbbiak közül: nálunk is nagyon következetes szakszervezeti munka árán oldódott meg a dolgozók tömegét érintő vállalati fogászati szakrendelés. Érdemes lenne egyszer arról is beszélni, hogy egy-egy ilyen kérdés megválaszolásakor a szakszervezeti munka általában nem sokrétűségében jut eszünkbe, hanem leszűkül például egy-egy szociális juttatásra. A helyzet kulcsa feltehetően abban van, hogy a szakszervezeti jogokat és hatásköröket az eddiginél szélesebb körben kell megismertetni; magának a kifejezésnek, „szakszervezeti munka” kell többet jelenteni a szociális juttatásnál. Ma ez csak a legtájékozottabb munkások esetében van így. — A szakszervezeti munkában nagyon sok múlik a A MEZŐGÉP vállalat fehérgyarmati gyáregységében negyvennyolc darab bálabontó gépet készítenek ebben a negyedévben. Berényi Zoltán és Szabó László a bontóhengereket szereli. (Jávor L.) T öbbször előfordult már, hogy Vastag János, a Nyíregyházi Konzervgyár szállítási üzemvezetője a Kossuth Könyvkiadó kirendeltségének udvarán megrakta Zsigulijának csomagtartóját könyvekkel. De nem ám kilószámra, válogatás nélkül kerültek a könyvek a kocsiba. Ismeri ő a gyár dolgozóinak igényeit, a terjesztőknél nem is marad eladatlanul semmi. Sőt, egyre nagyobb keletje van itt a könyvnek. A jó könyvnek. Az érdeklődés, az olvasási kedv növekedése számokkal is mérhető. 1979-ben hatezer forint értékű politikai könyv fogyott a gyárban. 1980- ban már több mint húszezer forint értékben vásároltak. Tavaly 37 ezer 300 forint értékű volt a forgalom. Várhatóan idén is ennyi lesz. (A Pártélet című folyóiratból a régi tíz helyett harmincat járatnak rendszeresen.) A jó szervezésnek, a szíves és szakszerű ajánlásnak köszönhető ez a hatszoros növekedés. Vastag János tagja a gyári pártvezetőségnek. Megbízatása szerint az agjtációs és propaganda- munkáért felelős. E megbízatáshoz jól illeszkedik a politikai könyvek terjesztésének szervezése, irányítása, ő maga keKönxfvck a csomagfartóban vés könyvet értékesít. A beszerzés, a propagálás a legfőbb dolga és a hat terjesztő munkáját is összehangolja. Szép és mérhető e társadalmi munkája. Részben az ő kezdeményezésére írták ki a versenyfelhívást 1980 nyarán a hat párt- alapszervezet között. Az- ófa mind a hat alapszervezetnek van aktív könyvterjesztője és a terjesztési, olvasási versenyt negyedévente értékelik. A legjobb terjesztő mindig jutalmat kap. De a terjesztők nem csupán áruként, szellemi termékként, a művelődés eszközeként is kezelik a könyveket. Követendő példa, ahogy megtalálták - a könyvek terjesztésének, népszerűsítésének módjait. Ha például vetélkedőket, versenyeket rendeznek a gyárban, a jutalmak, a díjak közt jó néhány politikai könyv is akad. A gyár tágas ebédlője gyakran nemcsak helyi, hanem városi rendezvényeknek is helyet ad. Ilyenkor a bejáratnál egy hosszú asztalon külsőleg mutatós, szép kötésű könyveket kínálnak eladásra. Vastag János egyik legjobb segítője, Mosolygó Lajosné, az áruátadó brigád vezetője műszakváltásnál a gépsor végén is ajánl könyveket. ■ Nem tolakodóan, inkább kedélyesen. Tudja, hogy kinek milyen az érdeklődési köre. Még a családtagoknak, az iskolába járó gyerekeknek is tud ajánlani• a bőséges és változatos készletéből. A magas könyvszek- rény előtt az üzemvezetővel lapozgatjuk a legfrissebb, még nyomdaszagú Kos- suth-kiadványokat. Történelmi, földrajzi, politikai és sok egyéb ismereteket hoznak ezek a könyvek a gyári dolgozók közé. N. L. bizalmin. Vajon ismerik-e egy-egy üzemben a bizalmi munkáját? Sok embert érint — Egy biztos: a bizalminak az utóbbi időben megnőtt a szerepe, mi több, nagyobb lehetőségei vannak, mint eddig bármikor. Erről is többet kellene beszélni. Mégpedig főleg azokon a munkahelyeken, ahol szóbeszéd tárgya, ha a bizalmi hosszabb-rövidebb időre elhagyja gépét, munkapadját. Pedig ilyenkor gyakran sok embert érintő kérdésekben döntenek a gazdasági vezetőkkel. Azt már ritkábban veszik észre, hogy a bizalmiak nagyon sokszor szabad idejüket is feláldozzák, hogy oktatásokon, rendezvényeken vegyenek részt. A mi gyárunkban például a szabad szombatra szervezett bizalmi oktatáson sem voltak kevesebben, mint a munkaidőben tartott bizalmi testületi ülésen. — Munkahelyén ön is bizalmi. Mi a legnehezebb ma a bizalmi posztján? — Az emberek többsége gyári munkája mellett egyre többször foglalkozik más, időigényes munkával. A munkaidő végén sokkal többen sietnek haza, mert a jó szakemberek nagy része pluszmunkát is vállal. Van, aki fusizik, más kisvállalkozásba kezd, a harmadiknak a háztájiban van dolga. Kell a pénz, ez sokszor fontosabb, mint a taggyűlés, a társadalmi munka vagy a szocialista brigádgyűlés. Nehezebb lett tehát a kollektívák munkaidőn kívüli összefogása. És gyakrabban tapasztaljuk azt a felfogást, mely szerint „valamit, valamiért”, ha én például fizetem a szakszervezeti tagdíjat, akkor legalább az a pénz, amit befektettem, térüljön meg. Hogy nemcsak pénzben, vagy közvetlen juttatásban térülhet meg, arról kevesebb szó esik. Ne tartsa meg magának — És ebben a helyzetben mi ad kedvet, erőt a bizalmi munkájához? — Öröm, ha jól tudom képviselni dolgozótársaim érdekeit, véleményüket, ha érvényre jutnak javaslataink. De az is jó, ha választ tudunk adni azokra a kérdésekre, amelyek környezetünkben felvetődnek. A bizalmi sok információt kap „lentről” és „lentről”, s fontos, hogy ezeket ne csupán magának tartsa meg. A mai gazdasági helyzetben sok mindent másként kell csinálni, mint régen. Ha ezt a mi közreműködésünkkel jobban megértik munkatársaink, a bizalmi munkája már eredményes. Tulajdonképpen erre irányította rá a figyelmet a SZOT ülése is. M. S
