Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-16 / 243. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Mire ösztönöz az ösztöndíj? A kérdés sok vitát kavart az utóbbi években, főiskolások, egyetemisták szóltak az ösztöndíjrendszer fonákságairól diákparlamenten és a legkülönbözőbb fórumokon. Megérett a korszerűsítésre a főiskolai, egyetemi ösztöndíj- rendszer, mert éppen ösztönző hatásából vesztett, márpedig éppen erre lenne hivatott. Az idei tanévben aztán az észrevételek, javaslatok, panaszok „rendeleti formát" öltöttek, a Művelődési Minisztérium kidolgozta és életbe léptette az 'új ösztöndíjrendszert. Helyi sajátosságok Mitől és mennyiben új a megváltoztatott ösztöndíj - rendszer? S hogyan élnek ezzel a csaknem kétezer hallgatót számláló tanárképző főiskolán ? Természetesen az országos érvényű alapelvek minden főiskolán, egyetemen azonosak. Ezek közül a legfontosabbak; a korábbi központilag a részletekig kidolgozott, túlszabályozott utasításokra épülő ösztöndíjrendszert túlhaladta az idő. Mint az élet sok más területén, itt is helytálló a megállapítás, nem lehet mindent „fent”, központilag eldönteni, a helyi sajátosságok figyelmen kívül hagyása torzulásokat eredményez. Az új ösztöndíjrendszer lényeges vonása; lehetőséget adni a főiskoláknak, egyetemeknek, hogy a számukra évenként megadott pénzügyi kereteken belül saját „képmásukra” formálják az ösztöndíjakra vonatkozó helyi szabályaikat, akár szakonként, vagy évfolyamonként is különbséget téve az elosztás mértéke és kritériumai között. Az ösztöndíjak rendeltetése továbbra is az, hogy jobb tanulmányi _ teljesítményekre serkentse a hallgatókat, tegyen mérhetően különbséget a jó, a gyenge, a közepes, a jobb és a legjobb között. Éljen a kiemelt ösztöndíj lehetőségeivel is, tegye életszerűbbé, rugalmasabbá a szociális támogatás alapjául szolgáló kategorizálást, amely nem lehet merev akadálya egy-egy kiváló teljesítmény elismerésének. Mindehhez szélesebb döntési jogkör, nagyobb nyilvánosság, beleszólási lehetőség szükséges, melyeket az új ösztöndíjszabályzat megad; növeli nemcsak a főiskolák, egyetemek vezetőinek, hanem a KlSZ-szer- vezetek, a diákjóléti bizottságok hatáskörét, felelősségét. Differenciáltan Milyen összegű ösztöndíjat kaphatnak az új rend szerint a hallgatók? A rendelet az általános ösztöndíj odaítélésénél szabályozza az előző félévi tanulmányi átlageredmény alsó szintjét — ezt a hármas osztályzatban állapítja meg. Rögzíti, hogy az ösztöndíj havi összege 200 forinttól 1200 forintig terjedhet. önállóan döntenek a főiskolák, egyetemek arról, milyen átlageredménytől, mekkora ösztöndíjat fizetnek, milyen tantárgyakat értékelnek esetleg kiemelten, s hogyan vegyék figyelembe a hallgatók tudományos diákköri munkáit és más közéleti tevékenységét. Az új ösztöndíj- rendszer határozottan elkülöníti a tanulmányi ösztönzést és a fiatalok szociális támogatását. Ez ugyanis gyakran adott okot a vitára; a család, a szülők valóságos szociális helyzete, nemegyszer . megtévesztően „tükrözte” a valóságos jövedelmi viszonyokat. • A tanárképző főiskola tanulmányi osztályán nyert értesülés szerint, hat jövedelmi kategóriát dolgoztak ki a főiskolán az ösztöndíj szociális részének igazságosabb elosztására. Sajátosság az is, hogy szakonként igyekeztek kialakítani az elosztásra kerülő pénzeket, melyekről konkrétan az öt KlSZ-alap- szervezet dolgozza ki javaslatát, ez kerül a diákjóléti bizottsághoz felülbírálásra, majdpedig a főigazgatóhoz, illetve helyetteshez. Ugyancsak sajátosság, hogy a Művelődési Minisztérium úgynevezett „B” kategóriába sorolta a nyíregyházi főiskolát, amely annyit jelent, hogy 3,51 feletti osztályzat után fizethetnek ösztöndíjat, míg egyes főiskolákon, egyetemeken — bizonyára az ottani gondok miatt — már a 3-as osztályzattól igényt tarthatnak a fiatalok a havi támogatásra. Diákjóléti bizottságok Az új tanévtől érdekeltebbé válnak a hallgatók az elmélyültebb, alaposabb tudás megszerzésében, s lehetőségeket kapnak arra, hogy „képviselőik” helyileg alkalmazzák az országos szabályzatot. Különösen nagy felelősség hárul az új szabályok értelmében létrehozott diákjóléti bizottságokra, amelyekben a hallgatók, az intézményi KISZ-szervezet képviselői érvényt szerezhetnek közösségük véleményének, javaslatainak. Rajtuk is múlik, hogy az ösztöndíjakban jusson kifejezésre a kiemelkedő munka elismerése, s ezek érvényesülését ne gátolják merev korlátok. Az új szabályzat az össz- hallgatói létszám egy százalékában határozza meg a kiemelt ösztöndíjra javasolhatók arányát. Ezzel is élni kell, mégha viták, különböző vélemények ütközése során is tisztázódik, ki méltó a kiemelt állami támogatásra. A közösség bölcsessége, a nyílt, demokratikus légkör bizonyára megóvja a fiatalokat az elhamarkodott döntésektől. Az sem szégyen, ha egy korábbi döntést meg kell változtatni, mert az nem állta ki a gyakorlat próbáját. így vizsgázik majd a gyakorlatban az új ösztöndíjrendszer is, remélhetően több jó jegyet szerezve, mint rosszat. De ez az alkalmazókon, az embereken is múlik. P. G. Könyv, falun H őszi megyei könyvhetek a könyv ünnepe falun. Idei eseményeit is októberben rendezi a Fogyasztási Szövet- k Országos Tanácsa a politikai és társadalmi szervek, valamint a könyvszakmai vállalatok közreműködésével. De vajon mi következik az ünnepnapok után? Elmondhatjuk-e, hogy falun jna már szokás az olvasás ? «. Figyelmet érdemlő tény, hogy a hetvenes évek elejéhez képest csökkent a könyvolvasók aránya és főleg a könyvolvasás gyakorisága. Abból adódik, hogy a könyvvel korábban is szorosabb kapcsolatot tartó rétegek egy része ma kevesebbet olvas, mint a múltban. Feltételezhetnénk, hogy manapság az ötnapos munkahét következtében bizonyára történtek változások. De kétlem, hogy a több szabad idő éppen az olvasásra szánt idő mértékét növelte volna. Azzal összefüggésben, hogy az elmúlt évtizedben javultak a jövedelmi viszonyok, a lakáskörülmények, nőtt a könyvvásárlások gyakorisága. A könyv tehát ma már egyre több falusi család házában helyet követel. Művelődési eszközzé válik-e? Vajon elmondhatjuk-e, hogy a falun élő lakosság olvasási kultúrája olyan szintet képvisel, hogy a könyvvásárlás mindennapi természetes igénnyé vált. Sajnos, nem így van és ezt az olvasásszociológiai vizsgálat egy más helyen igazolja is: ...... az iskolai végzettség emelkedésével töretlenül erősödik a könyvvel való kapcsolat is. Elgondolkodtató, hogy az általános iskolai végbizonyítvány — legalábbis falun — átlagosan mindössze a nagyon ritkán, vagy az időnkénti olvasói szint határmezsgyéjének elérésére jogosít”. És ha már olvasnak, mi kerül a kezükbe? 1971-ben Berkesi, Szilvási, Jókai, Passuth, Móricz; 1978-ban Szilvási, Moldova, Jókai, Dumas és Móricz a legkeresettebb szerzők. A hetvenes évek második felétől csökkent a régi klasszikus irodalom népszerűsége, és megnövekedett a jelen irodalmának olvasottsága, ám elsősorban a szórakoztató jellegű, illetve kevésbé értékes műveké, örvendetes, hogy az utóbbi esztendőkben növekedett az ismeretterjesztő irodalom népszerűsége. A házikönyvtárakban már helyet kapnak a Világirodalom remekei és a Jókai-so- rozat mellett a Képes történelem vagy a Panoráma útikönyvek sorozat darabja is. Helytelen lenne, ha az olvasási szokásokat mindössze a könyvek iránti érdeklődés alapján értékelnénk. Gereben Ferenc is gondolt erre, amikor a sajtó iránti kíváncsiságot szintén megvizsgálta. Megállapította, hogy a napilapok iránti érdeklődés csökkent, ezzel szemben a képes hetilapok népszerűsége nőtt. A sajtó a legeldugottabb településre is eljut, a könyv nem vagy csak ritkán. S gézét ül még egy megjegyzés. A Magyar Televízió kétségtelenül legjelentősebb tömegtájékoztatási eszközünk, ai egy ország számára nyújtanak alkalmankénti beszédtémát. A Gereben Ferenc által megkérdezettek mintegy fele a televízió különböző műsorai alapján tájékozódott arról, hogy mit érdemes elolvasnia, megvásárolnia. De valójában mennyire tájékoztat ma a televízió? A különféle reklámfilmek sokszor semmitmondók, vagy éppen falun nem kapható köteteket hirdetnek. A Stúdió műsora érdekes, de kevésbé népszerű falun. Egyes tv-íilmek, amelyek irodalmi alkotás alapján készülnek, időnként már az adással egy időben a könyvesboltokban is megvásárolhatók. Ügy gondolom, hogy a rádió „Üj könyvek”-rovatához hasonlóan a televízió is hetente legalább öt pereben informálhatná nézőit arról, mit ajánlanak a könyvkiadók a legújabb termésből. Az őszi megyei könyvhetek bizonyára az idén is kellemes perceket nyújt a könyvbarátok számára. Mindössze annyit kívánok még, hogy a könyvszakma és a könyvtárügy illetékesei .a könyvhetek után se feledkezzenek meg arról, hogy a könyv mindennap ünnepet teremthet falun. 1982. október 16. ^ A százéves Petőfí-szobor A Petőfí-szobor. (MTI fotó — Hámor Szabolcs felvétele — Petőfi emlékének méltó megörökítésére már nem sokkal a szabadságharc befejezése után gondoltak, de erre a Bach-korszakban nem nyílt lehetőség. 1860-ban az önkényuralom enyhült, a külföldre menekülők közül sokan hazatérhettek. Köztük volt Reményi Ede, Görgey kedvenc hegedűművésze, aki virtuóz játékával külföldön már világhírt szerzett. A Pe- tőfi-szobor felállításának tervét ő hangoztatta először egy Kiskunhalason tartott hangversenyén. Hatósági támogatásra természetesen nem számíthatott, ezért nyilvános gyűjtésre hívta fel az ország népét. Jó példával maga járt elöl, mert erre a célra összes koncertje jövedelmének felét felajánlotta. Decemberben Kemény Zsigmond lakásán a szoborbizottság is megalakult. Tagjai közül említsük meg Arany János, Barabás Miklós, Egressy Gábor, Jókai Mór, Pákh Albert, Tóth Kálmán nevét. Elnökké Reményit választották meg. A bizottság működését az önkényuralom betiltotta, s így csak a kiegyezés után, 1867 novemberében kezdhette meg újra tevékenységét. Az elnök ismét Reményi Ede lett, az alelnök pedig Tóth Kálmán költő. Folytatták a gyűjtést, eredményét azonban károsan befolyásolta, hogy ugyanakkor Széchenyi Istvánnak is szobrot akartak állítani, s a gazdagabbak, az arisztokrácia, a főpapság, a pénzemberek inkább arra adakoztak. 1871 végéig így is 27 000 forint gyűlt össze. A kor kiváló szobrászát, Izsó Miklóst bízták meg a mintázással. Feltételül szabták, hogy tervét kivitel előtt mutassa be a bizottságnak, és az emlékmű talapzatával együtt ne kerüljön 40 000 forintnál többe. Izsó 1870—71 telén külföldi tanulmányutat tett a köztéri szobrok tanulmányozására, aztán nekilátott a munkának. Több tervet készített. Ezek közül az egyiken, amelyet ő a legjobbnak tartott, Petőfi magasra emelt jobb kézzel a szabadságra esküszik. A bizottság azonban ehelyett azt a mintát fogadta el, amely a költőt szívre tett kézzel ábrázolja. Az emlékművet Petőfi 50. születésnapján, 1873-ban akarták leleplezni. Erre az időpontra azonban csak a szobor helyét tudták megállapítani a pesti Duna-parton. A kivitelnek két nagy akadálya volt; Izsó betegsége és egy alkalmas műterem hiánya. A művész végül a Rózsa utcában egy kezdetleges, de megfelelő nagyságú műtermet -épített. Dolgozni azonban már nem tudott benne, mert 1875. május 28-án élhunyt. Ezután a munka folytatásával Huszár Adolfot bízták meg, a kor egyik legkeresettebb szobrászát. A bizottság úgy döntött — korábbi álláspontját megváltoztatva —, hogy a szobrot Izsó először KS.) elutasított terve szerint kell elkészíteni. Huszár a mintázással 1879- ben készült el. Bronzba öntését egyetlen magyar gyár sem vállalta, ezért ezt a munkát a bécsi Kari Turbainra bízták. A kész szobor 48 mázsát nyom. Petőfit magasba emelt jobbal, baljában irattekerccsel ábrázolja. Az oldalán függő kard azt jelképezi, hogy fegyverrel is küzdött a szabadságért. A 12 láb magas alakot köpeny fedi, amely elől szétnyílik és láttatni engedi zsinóros dolmányát. Talapzatát 1881-ben Ybl Miklós tervezte meg, és Poschacker Antal szürke mauthauseni gránitból faragta ki. A költségekhez az állam egyetlen krajcárral sem járult hozzá, egyedül a főváros adott szerény összeget, 4000 forintot. Valóban nemzeti adakozásból készült, amint a talapzatán levő felírat is hirdeti. ' A leleplezésre 1882. október 15-én került sor. Az ünnepséget az Akadémia dísztermében tartott ülés nyitotta meg. Az emelvényen a szoborbizottság tagjai ültek, mellettük sok előkelőség, magas rangú katonatisztek, grófok, bárók, olyanok, akiket nem lelkesítettek Petőfi szabadságeszméi. Általában az egész ünnepségen — mint a Vasárnapi Újság egykori tudósítója megjegyezte — „hivatalos mérséklet” uralkodott. A megnyitó beszédet Ráth Károly főpolgármester mondta, majd Jókai Mór elevenítette fel hosszabban az elhunyt költő és barát emlékét. Ezután a résztvevők dalegyletekkel az élükön a zászlódíszbe öltözött Duna-kor- zón a szoborhoz vonultak, a lombokkal díszített, fellobogózott térre, melyet később Petőfiről neveztek el. Ott ismét Ráth Károly beszélt és megemlékezett mindenkiről, akinek az emlékmű elkészítésében része volt. Beszéde közben hullt le a lepel a szoborról, s ezt a bizottság jegyzője, Reményi Antal, Reményi Ede bátyja adta át megőrzésre a fővárosnak. Nagy Imre színész Endrődi Sándor díjnyertes ódáját szavalta el, a dalárdák Petőfi Honfidalát énekelték, az ünnepség végén pedig a Himnuszt. A talapzatot 101 atlasz- és selyemszalaggal díszített koszorú borította. Egy újságíró kiszámította, hogy 10 000 forintba kerültek. Ha a szobor helyett koszorúra gyűjtöttek volna, egy hét alatt összejön a költségek fele. A nagyközönséget kordon és lovasrendőrök tartották távol az emlékműtől. Csak a hivatalos ünnep után lephették el a teret, a lelkesedés csak ekkor vált igazán nagy- gyá és bensőségessé. Az egyszerű emberek hódolata késő estig tartott. A tér lombdíszét szétszedték, hogy mindenkinek jusson emlékül legalább egy-egy levél. Este a Vigadóban ünnepi bankettet tartottak nagyon magas, 10 forintos belépődíjjal. Ezen már a kormány is képviseltette magát Tisza Kálmán miniszterelnökkel és Trefort Ágost vallás- és köz- oktatásügyi miniszterrel. Ide az írók és művészek nem voltak hivatalosak, ők egy olcsóbb vacsorát rendeztek maguk közt. Weöres Sándor: Asszonyballada Milyen szép a kastély!. Kristály Jaj, csak egyszer haza mennék, benne mindegyik szoba — várna apa és anya — Jaj, csak én nem vagyok ott már de mi lennék' megtűrt vendég, s nem teszek többé soha. kinek nincsen otthona. Minek vittek férjhez engem a várba, hol vasiakat kaján szarkamód csörögve őrzi mind a kapukat. Benn a termek mind sötétek, alig hat be napsugár, tanyáz undorító vétek, létekre és testre kár. Megkérdeznék: — Hát az urad mért nem jött hozzánk veled? — Szégyenkeznék és az utat vissza járnám, meglehet. Nem szökhetek az otromba várból haza sohasem. Felszököm a vártoronyba s madaraim etetem. Röppennek a négy égtájba, sfkon, hegyen, tengeren, bár a vágyam velük szállna, szabadon, szerelmesen! Az ünnepségtől két ember hiányzott: Reményi Ede, aki 1878 után Amerikában élt és a költő legjobb barátja, Arany János, aki súlyos betegen feküdt és egy héttel a szoborleleplezés után elhunyt. A budapesti Petőfi-szobor nemcsak Petőfinek, hanem az általa hirdetett szabadságeszmének is hódol. Március 15-én ezért zarándokolnak oda sokan. Itt rendezte meg 1942-ben a Történelmi Emlékbizottság is >áború- és á sisztaellenes tüntetését, amelyen többek közi Bajcsy-Zsi- linszky Endre, Ságvári Endre, Szakasits Árpád és Szek- fű Gyula js részt vett. A szobrot ma is minden évben megkoszorúzzák M. I Vértesy Miklós rKINEK IÓ? Uj ösztöndíjrendszer
