Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-16 / 243. szám
4 1982. október 16. K elet-Magyarország * '■ ..... Olést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa (Folytatás az 1. oldalról) hanem csak hosszú viták alapján ismeri fel: a minőségi követelmények teljesítésével, a munkafegyelem javításával saját egyéni érdekét is szolgálja. Ezt az egyéni érdeket csak akkor lehet valójában érvényesíteni, ha ahhoz magát a dolgozót is megnyerték. A dolgozók szüntelenül azt kérik a szakszervezetektől, hogy ügyeikben legyen nagyobb a nyíltság, az őszinteség. A tagságnak ez az igénye jogos, hiszen szeretnék jobban megismerni a bizalmi testületek, a szakszervezeti bizottságok és a felsőbb vezető szervek álláspontját, döntéseit. A SZOT titkára a továbbiakban rámutatott, hogy a szocializmus építésének egyik alapvető követelménye a becsületesen végzett munka erkölcsi-anyagi elismerése, ezt azonban még távolról sem sikerült mindenütt megvalósítani. A dolgozóknak meglehetősen széles köre még ma is meg van győződve arról, hogy a munkabér növelése pusztán felső szintű döntésektől függ, nem eléggé érzik vállalatuk és saját maguk munkájának jelentőségét. Az a nézet is igen gyakori, hogy az alapbér „jár” a dolgozónak, így azután nem is ösztönöz jobb teljesítményre. Ezért szükséges megváltoztatni a dolgozók szemléletét csakúgy, mint a vállalatok bérezési gyakorlatát. Ma már a közvélemény is egyre inkább tudatára ébred — mondotta —, hogy a nyolcvanas évek fordulójának nehézségei nem érthetők és nem magyarázhatók csupán a nemzetközi gazdasági helyzet válságjelenségeinek következményeként, de még véletlen események hatásaként sem. Ezért szükséges, hogy — különösen a munkahelyeken — a szakszervezetek is hangsúlyosabban hívják fel a figyelmet a termelésben, a gazdálkodásban, az elosztásban és az aktivitásban tapasztalható fogyatékosságokra, hibákra és a kollektívák véleményét összegezve mutassanak rá a feladatokra. Ez azért is szükséges, mert sokan még ma is úgy gondolják, hogy az intenzív gazdasági fejlődés programja csupán szükségintézkedés. Érvekkel, a gazdasági összefüggések közérthető ismertetéséIllés Sándor: 4. Aztán ismét depresszióba esett. Kedvetlenül ténfergett a lakásban, kiment a kertbe, ahol friss ágyások jelezték Tamás nagy igyekezetét. Em- mike Sárszegen se segített soha a kertben, nem szerette a kerti munkát, gyakran mondogatta, hogy az ő családjában eddig egy paraszt sem akadt, és erre büszke volt. Iparoscsaládból származott, az öregapja is asztalos volt, a dédapja meg bognár, morva eredetű, onnan vándorolt be, Krepelkának hívták őseit. Ezt gyakran elmondta, s azt is hozzátette, hogy a krepel fürjecskét jelent. Volt is lényében valami madárszerű, riadt bizonytalanság, félelem, rebbenésre kész mozdulat. Az öregapja ^magyarosította a nevét Kerepesire, mert Kerepesről hozott magának feleséget. Kerepesi Vince úrilánynak szerette volna nevelni egyetlen gyermekét. Mindent megkapott a lány ruhában, kénéi kell meggyőzni a vállalati kollektívákat arról, hogy hosszú távon sincs más lehetőség, mint a hatékony munka, az ésszerű gazdálkodás. A SZOT titkára végül az érdekeltség, az ösztönzés nagy jelentőségét hangsúlyozta. Kitért arra is, hogy a mostanában alakult gazdasági munkaközösségekben dolgozók szorgalma, fegyelme, a munkaidő kihasználása az érdekeltség ösztönző hatását igazolja. Virizlay Gyula beszédét széles körű vita követte. A vitában Övári Miklós is felszólalt. A Központi Bizottság titkára rámutatott, hogy a szak- szervezeti munkában mindig központi helyet foglalt el az agitációs és propagandatevékenység. Ezzel az eszközzel is elősegítik, hogy a dolgozók felismerjék valóságos helyzetüket és készek legyenek egységes cselekvésre, sorsuk jobbítására. Különösen nagy a jelentősége ennek ma, amikor sokasodnak gazdasági gondjaink, s elkerülhetetlenek olyan intézkedések is, mint például az augusztusi áremelések, amelyeket valójában azok sem kívántak, akik ezt javasolták, akik hozzájárultak, akik döntöttek, de elrendelték, de a gazdasági élet realitásai ezt mégis megkívánták. Egyebek között éppen ezeket az összefüggéseket kell feltárnia az agitációs és propagandamunkának, mert a dolgozók csak így értik meg, hogy az adott esetben valamennyiünk számára kellemetlen intézkedésekkel lehet csak megelőzni nagyobb problémákat. A szocializmus minden hívének naponta kell vizsgáznia elvhűségből, politikai bátorságból, példamutatásból, amikor embert próbáló éveket élünk. Ma nagy az agitációs és propagandamunkának a jelentősége, és azoknak a felelőssége, akik ezt a nagyon fontos munkát végzik. — A mai bonyolult és nehéz helyzetben különösen fontos a szocialista eszmék és a szocialista gyakorlat iránti bizalom erősítése — mondotta. — Ez megköveteli, hogy a napi gondok közepette is állandóan tájékoztassuk a dolgozókat a világban, az országban végbe menő folyamatokról, adjunk választ az őket érdeklő kérdésekre. Olyan világban élünk, amikor nyeztetésben. Az érettségit is megszerezte, tovább azonban nem tanult. A faluban akadt ugyan több kérője is, de azokat nem tartotta magához méltónak. Udvarolt neki egy időben a szövetkezet mezőgazdásza is, de Emmike kereken kijelentette: nem akar falun élni. Csak úgy megy férjhez, ha városba viszik. Akkor érkezett Kiss Tamás általános iskolai tanár a faluba. A csinos fiúnak is megdobbant a szíve, amikor meglátta Emmikét. Hamarosan megtudta róla, hogy csak olyan ember lehet a férje, aki kiragadja ebből a környezetből. Kiss Tamásra azért esett a választása, mert nyílt titok volt, hogy a fiatal pedagógus rövidesen Győrbe kerül. Talán már jövőre. Az öreg Kerepesi, ha bement a városba, már olyan szemmel járta az utcákat, hogy hol, merre vehetne megfelelő lakást a fiataloknak. Kiss Tamást szerették Sárszegen, és sokan azért ügyködtek, hogy városba való helyezését megakadályozzák. A párttitkár többször is kijelentette: „Miért kell a jobbat rögtön a városba vinni? Nem engedjük elmenni!” Beadványok íródtak, telefonálgatások folytak, de Emmike nemigen tudott ezekről a dolgokról. ö csak azt tudta, ha a tanár elveszi, a városba kerül. Itt van hát a soha vissza nem térő alkalom. Csábos mosolyát Tamásra vetette, s megremegtette a pilláit. Következtek a meghívások, egyre gyakoribbakká váltak a vacsorák. Kiss Tamás minnagyon sok a váratlan jelenség itthon is, külföldön is. Joggal várják el az emberek, hogy ha reggel történik valami, azt délben vagy délután már magyarázzuk meg. A konkrét problémákat nem lehet azzal elintézni, hogy vannak ugyan gondok és nehézségek a gazdaságban, a termelésben, az életszínvonal alakulásában, de azért vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy a szocializmus erős. Az agitációs és propagandamunkának akkor van valóban hitele, ha a dolgozók mindenkori kérdéseire ad megbízható választ. — A szocializmus az egész nép ügye, az egész nép részt vesz céljainak megvalósításában, ezért be kell vonni a döntések előkészítésébe és meghozatalába is. Igazuk van tehát azoknak, akik a mostani tanácskozáson is sürgették felszólalásukban a döntésekhez szükséges ismeretek nagyobb nyilvánosságát, a jobb tájékoztatást — mondotta a Központi Bizottság titkára. További napirendi pontként a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről tájékoztatta a tanácsülést Timmer József, a SZOT titkára. Ezután Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese a SZOT legutóbbi ülése óta végzett munkáról terjesztett jelentést a tanácsülés elé. A tanácsülés mindhárom napirendi pont beszámolóját egyhangúlag elfogadta. Ezután Jakab Sándor előterjesztése alapján személyi kérdésekben döntött a tanácsülés. Gedeon Pált, a Népszava főszerkesztőjét — érdemeinek elismerésével, SZOT- tagságának érintetlenül hagyásával — SZOT-titkársági tagságából és főszerkesztői beosztásából felmentette, mivel nyugállományba vonul. Fodor Lászlót, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának volt helyettes vezetőjét kooptálta a Szakszervezetek Országos Tanácsa tagjának, majd megválasztotta a titkárság tagjává és kinevezte a Népszava főszerkesztőjévé. A SZOT végül Zsurzs Évát, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Központi Vezetőségének és elnökségének tagját, a Magyar Televízió osztályvezetőjét a Szak- szervezetek Országos Tanácsának tagjai sorába kooptálta. den másnap Kerepesi asztalosaknál vacsorázott, vasárnaponként ott is ebédelt. Kerepesiné mosott, vasalt rá, és rövidesen véglegesen is odaköltözött, amikor Emmike kimondta az igent. Százterítékes ebéd volt a lakodalmi toron, amelyet a művelődési házban rendeztek meg. A fiatalok Sopronban töltötték a mézesheteket, közben az asztalos ‘kinézte számukra a győri lakást egy új négyemeletes házban, a színház mögött. A lakás megvételére azonban nem került sor, mert váratlan események jöttek közbe. Az ifjú férj a felső tagozatosokat elvitte kirándulni Aggtelekre, s a hetedikes Mihók Jani eltűnt. Kétnapi keresés után leltek csak rá, eszméletlen állapotban. A vizsgálat a tanárt tette felelőssé. És Győr helyett Tóvárra helyezték nagy hirtelen. ★ — Meséld el, hogyan történt. Mert én még mindig nem értem az esetet... — Én sem, István bátyám. És ahogy töprengek rajta, egyre kevésbé értem. Az iskolaigazgatóval sétáltak a diákrivalgástól hangos udvaron, óraszünetben. Györki igazgató nagyon megkedvelte az új kollégát, értékelte tudását, nagy fokú gyakorlatiasságát és emberi kvalitásait. Már kétszer is meghívta őket vacsorára, Ágnes néni, a felesége pedig sok jó tanáccsal látta el Emmikét, amit az persze nem fogadott meg.a szökevény A „tizenharmadik receptje forrás“ titka — Húzd meg, pajtás, likőr ez, kellemes kontyalávaló — nyújtotta át a palackot a magyar turista Karlovy Va- ryban barátjának, aki jót húzott a lapos, zöld üvegből, hogy azután könnyes szemmel, krákogva adja vissza. A „tizenharmadik forrás” leve, a Becherovka, gyomorba markolóan erős volt. Csak most néztek rá a címkére. Ez állt rajta: 38 százalék. Honnan fakad e nedű, amelyét Kanadától ^Japánig, harminc országban ismernek, sőt, amely fölött a tuniszi igazhivők is szemethunynak? Ahogy a cseheknél mindennek van legendája, a Becherovka története szintén a múlt ködébe vész. „Forrását” áthatolhatatlan titok övezi. Úgy mondják, receptjét 1780-ban David Becher doktor találta ki. Erre azonban semmi bizonyíték. írásos feljegyzéssel csupán az igazolható, hogy árusítását 1807- ben kezdték meg. Hogy hogyan? Legendája igazán izgalmas. állítólag — angol volt. Doktor Frobrignak mondta magát, s szerencséjére — vagy talán a patikus szerencséjére — Jan Becher tudott angolul. Az idegen gyorsan a házigazda bizalmába került, amikor kiderült, hogy jól ismeri a gyógyfüveket. Az idegen doktor, látva a barátságos fogadtatást, nem titkolta, hogy honnan, miért menekült. Állítólag a londoni Old Bailey börtön akasztófája alól került ide, amikor ku- ruzslás — vagy tán zugpálinkafőzés? — miátt a nyakára tették a kötelet. Amikor ugyanis felakasztották, a kötél leszakadt, s ő meg sem állt az oltalmat jelentő Habsburg-császárságig ... Akárhogy volt, az biztos, hogy az angol doktor a füvekkel csodásán gyógyított. Állítólag bebarangolta Ausztria és Csehország hegyeit, völgyeit, amíg Karlovy Va- ryba jutott. Itt azután megszállt, mert a fenyvesek ölén annyi gyógyfűre bukkant, ...három hónapig hordóban érik a Becherovka. A titokzatos angol Szóval, a monda szerint, az 1805-ös esztendőben, egy viharos éjszakán ismeretlen, . dúlt, űzött férfi nyitott be Jan Becher Karlovy Vary-i patikushoz. A jövevény — hogy nem volt szíve itthagyni. A patikus nemcsak házába és bizalmába fogadta, hanem megnyitotta előtte laboratóriumát. Doktor Frobrig sokáig főzőcskézett ott. Közben testileg-lelkileg rendbe jött. Egy szép napon azt mondta, hogy tovább kell Ök is voltak Kiss Tamásék- nál egyszer vacsorán, amelyen a háziasszony csak hideget tálalt. Mert hogy ő nem főzőcskéi, újabban a konyhát is utálja, nem csak a kertet. Ezeken a találkozásokon sohasem esett szó arról a bizonyos aggteleki kirándulásról, de most, az óraszünetben, amikor csak ketten járták az udvart a zsibongó diáksereg között, az igazgató rákérdezett. — Azóta százszor is végiggondoltam a kirándulás minden percét. De hiába jutottam arra a következtetésre, hogy nem követtem el mulasztást, az eset mégis megtörtént, és nekem lelki- ismeret-furdalásom van. Ez az érzés már állandósult bennem, olyan, mint egy láthatatlan, kitapinthatatlan betegség, amely folyton kíruoz és gyötör. Néha aludni sem tudok miatta. — Ha azt vesszük, derékba törte a karrieredet is — mondta csendes hangon az igazgató, miközben megálltak egy orgönabokor tövében. — A karrieremet talán nem — válaszolta fanyarul. — Hiszen taníthatok tovább, ha meg is bélyegeztek. És nekem most ez a legfontosabb. Hanem a házasságom, úgy érzem, zátonyra futott... A feleségem mindig városba vágyott. Gyűlöli a falusi életet. Hozzám is azért jött feleségül, s erre egyre többször gondolok, mert azt hitte, hogy városba kerülök. — És ez nagy törést okozott benned? (Folytatjuk) ...hogy végül a szenvedő emberek vigaszául szolgáljon. mennie, s többé nem jön vissza. Elbúcsúzott, de búcsúzóul papírra vetett, ismeretlen . receptet ajándékozott Becher patikusnak azzal, hogy az titok, azt majd csak halálakor a fiának árulhatja el, és azt később is, mindenkor csak a család egyetlen férfitagja ismerheti... Az eszes balcfis Soha többé nem látták, nem hallottak róla. De a receptet kipróbálták. Az or-> vosság, amely a lombikból kicsorgott, sárgás színű volt, s mindenkinek ízlett. Hamarosan kiderült, hogy a gyomorbetegségeket enyhíti. így esett, hogy Jan Becher az 1807. esztendőben megkezdte a gyomorkeserű gyártását „Original Karlsbader Bitter” néven. A patikus megőrizte a titkot, majd csak 1841-ben, A titok őre, a gyártásvezető, az ósdi mérlegen maga adagolja a gyógyfüveket, azután ... a halálos ágyán adta át fiának, Johannák. A fiú nem hozott szégyent rá. Kibővítette a főzdét, emeletes gyárépületet emelt, megterveztette a Becherovka lapos, zöld palackját, s mielőtt meghalt, a titkot megsúgta fiának, Gustavnak. ö a vevőknek a palackokhoz kis porcelán- kelyhet adott ajándékba, egyébként minden változatlan maradt, főleg a titok. A tijok anyira mély volt, hogy 1944-ben csaknem a Becherovka vesztét okozta. 1944-ben ugyanis, a háborús események következtében, meghalt a Becher családban az utolsó férfi, s a recept titkát magával vitte a sírba, csakhogy ... Csakhogy kis unokahúga — későbbi vegyészprofesszor — még gyermekkorában megleste és megjegyezte, hogy mit és milyen sorrendben főz össze a likőrhöz. Amit látott, leírta, s a papírt elásta a város határában. A papírt 1945 után megtalálták, a Becherovka főzését ismét elkezdték. Az ósdi mérleg Valóban titok a Becherovka receptje? Igen. Egészen pontosan csak a gyógyfüvek előkészítése az. A receptúrát két ember ismeri: a vállalat igazgatója és a gyártásvezető. Csak ők mérhetik ki a húszféle gyógyfüvet, s össze- kell keverniök, vászonzsákba gyömöszölniök, mielőtt a helyiségből távoznának. A lezárt zsákokat azután megfelelő hőfokon három napig hevítik, hideg szeszben kilúgozzák. A kivonatot cukorral, borpárlattal, tiszta szesszel és Karlovy Vary-i gyógyvízzel keverik, hordóba öntik, három hónapig érlelik, majd háromszor leszűrik, s palackba töltik. A Becherovkát sokan próbálták már utánozni, hiába. Ugyanúgy nem lehet, mint a Karlovy Vary-i források vizét... És hogy miért hívják a „tizenharmadik forrás levének”? Szintén hagyomány. Mivel a városban évszázadokon át tizenkét gyógyforrás volt, ezt tráfásan a tizenharmadiknak nevezték el. De a tréfát komolyan veszik. Any- nyira, hogy amikor 1965-ben felszínre tört egy újabb gyógyforrás, vagyis valóban a tizenharmadik, az nem ezt a számot, hanem a „Vencel fejedelem-kettő” számozást kapta. (firon)
