Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-16 / 243. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. október 16. Lássuk a cipőt! Modellbemutató Kisvárdán Lapos sarok, lekerekített orr, finom kidolgozás — ez jellemzi az 1983-as év női cipődivatját. A legújabb modellekből rendeznek bemutatót október 20—22.-e között Kisvárdán a művelődési központban. Az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat férfi-, női és gyermek-' cipőket — összesen 400 új modellt mutat be a háromnapos kiállításon. A legnagyobb hazai cipőgyárak, a Minőségi, az Alföld, a Tisza és a Sabaria mellett most először mutatkoznak be az ipari szövetkezetek is. Országszerte keresett a Híröske Cipőipari Szövetkezet betétes gyermekcipője, a szomszédos Hajdú megye három gyártója is ott lesz a bemutatón: a Hajdúsági Cipőipari Szövetkezet, a Debreceni Általános Ipari Szövetkezet és a debreceni cipőgyár. Az új vonalak mellett még megtalálhatják a vásárlók a hagyományos, bevált cipőket is. A nőknek nem lesz „kötelező” a lapos sarkút hordani, ha kedvelik, találnak az újak közt is magasított sarkút. A kétévenként megrendezésre kerülő kiállítás egyúttal piackutatásra is lehetőséget | ad. A szakemberek szerint j divatváltás küszöbéhez ért a cipőipar, s most minden j fórumon hangoztatják az egészséges, kényelmes cipő fontosságát is. A látogatóknak módjuk lesz eldönteni, hogy a 400-as kollekcióból mit hordanának szívesen, mint vásárlók. Lehetőségeink lakásügyben (1.) Telek, kedvezményes áron Amikor a napokban megjelent a Minisztertanács üléséről szóló tudósítás, amely a lakásgazdálkodásban elhatározott változásokról szólt, mindenki sejthette belőle, hogy az eddigiektől is nagyobb szerepet kap majd lakásépítési programunk megvalósításában a magánerő. Több rendelet és szabályozás látott már eddig is napvilágot, amelyek lakásépítésre, vagy lakásvásárlásra ösztönözték a lakásra várókat, voltak azonban olyan tényezők is, amelyek fékezték ezt a lendületet, s voltak olyan jogszabályok is, amelyek különbséget tettek a támogatásban attól függően, hogy az építkezni szándékozó falun vagy városban él. A most elhatározott változtatások remélhetően megnövelik az építési kedvet, ám hogy sikerül-e a lehetőséget is megteremteni hozzá, arról próbálunk meg számot adni Lehetőségek lakásügyben című sorozatunkban. Aki belenézett a nemrég megjelent statisztikai évkönyvbe, láthatta, hogy Sza- bolcs-Szatmár megyében 1981 végén 183 ezer 688 lakás volt, 1970-ben pedig 158 ezer 578. A két szám közötti különbség nem fejezi ki azt az építési kedvet és azt a fejlődést, ami a lakásépítésben ebben az időben végbement, hiszen városainkban ahhoz, hogy egy-egy új lakótelep I felépüljön, vagy egy-egy vá- I rosrész megújhodjon, lakáso- I kát kellett lebontani, de fal- I vainkban is építettek régi ä l ház helyére újat, korszerűbbet az ott élő emberek. I bontás HELYÉN Az első tizenöt éves lakás- építési programban (1960-tól 11975-ig) 58 ezer lakás épült, I amelynek 16,5 százaléka va- I lósult meg állami erőből, az i 1975-től 1990-ig tervezett 60 : ezer lakásból pedig 49 ezer j épül magánerőből. Épül, ha lesz hozzá elegendő telek. A lakásépítkezés legnagyobb gondja ugyanis — és ez nemcsak Szabolcs- Szatmár megyei jelenség — a telekellátottság megoldása. Egyszerű dolog ott építeni, l&Mß’ ■ Megszondázták a mestert... PrAbatiton, sok kányákká! Az urh-s kocsi utasai elképedve nézték június 9-én az IZ 47—86 rendszámú Zsiguli manővereit. Az út egyik oldalából a másikba csapódó autó félelmetes gyorsasággal haladt a szerencsére már néptelen nyíregyházi Szarvas utcán. A rendőrségi autó üldözőbe vette, de hiába próbálták megelőzni, hogy megállítsák, a cikcakkban haladó autó vezetőjét csak akkor foghatták meg, amikor lakása előtt megállt. Mármint az autó. Meri a vezetője olyan részeg volt, hogy alig bírt lábon maradni, míg szón- dáztatták. Orvoshoz vitték, ahol megállapították, hogy vérében 3,77 ezrelék alkohol van, akkora mennyiség, hogy ha összesen öt ember vérében találták volna, akkor is el kellett volna venni mindannyiuk Jogosítványát. A bíróság meg is tette: 16 ezer forint pénzbüntetést szabott ki a részeg vezetőre és másfél évre eltiltotta a járművezetéstől. Ritka alkalom, hogy egy bírósági tudósítás végére rövid kommentárt füzünk, hiszen a tények 'általában önmagukért beszélnek. Most mégis kivételt teszünk, s amelyet bocsánatkéréssel kell kezdeni: ennyivel tartozunk az IZ 47—86 rendszámú Zsiguli gazdájának, aki lehet, csak innen, az újságból tudja meg, hogy azon a júniusi , napon a rendőrség sem tudta megállásra késztetni kocsiját. Az autót ugyanis nem a tulajdonos vezette, ő valószínű nyugodtan nézte a tévé műsorát abban a reményben, hogy autója megjavítva áll a mester műhelyében, vagy udvarán. Ezt az autót ugyanis gazdája, Hreskó János autószerelő kisiparoshoz vitte el javíttatni. Feltehetően el is készült vele a szerelő, ám míg a kocsit „bütykölte”, saját elmondása szerint 7 deci konyakot ivott meg, s azután indult el a próbaútra. Baleset szerencsére nem történt, a kocsit is sértetlenül kapta vissza feltehetően gazdája. De vajon gondolt-e arra Hreskó, hogy ha széles körben híre megy „próbaútjának”, vagy annak, hogy munka közben deciszámra issza a konyakot, lesz-e olyan autótulajdonos,-aki rá meri diz- ni a kocsiját? (b. j.) ahol az építeni szándékozónak saját telke van, vagy mondjuk a szülőknek akkora telken áll a háza, hogy arra a területre még egy ház felhúzható, s természetesen akkor sincs gond, ha a régi lakást lebontják és helyére nagyobbat, két családnak, vagy több generációnak megfelelő nagyságú házat építenek. Lakásaink egyharmada épült így és ilyen helyre, és ez nagyon jelentős szám. Hol van hát akkor ma jó telekellátottság? Elsősorban ott, ahol jó rendezési terveket készítettek, hiszen ezekben jó előre gondoskodtak megfelelő számú és nagyságú telekről. Jó példa a rossz tervezésre Tiszalök vagy Tisza- vasvári esete, ahol az emberek egy része — tanácsi engedéllyel — kénye-kedve szerint építhetett, s ma csak nagy pénzek árán lehet telket kialakítani, hiszen a sűrűn beépített falurészek csak jelentős szanálások árán változtathatók meg. Van gond természetesen városainkban, városiasodó településeinken, hiszen állami tulajdonban lévő üres terület csak azokon a helyeken van és lehet, ahol nem nagy a lakásépítési kedv. SZERZŐDÉS AZ OTP-VEL Nincs telek most például Vásárosnaményban sem, de a város déli részén, az üveggyár környékén a készülő általános rendezési terv szerint rövid idő múlva 360 ' lakás építhető majd fel. Természetesen a tanácsoknak nincs annyi pénzük, hogy megfelelő számú és megfelelő közművekkel ellátott területet adhasson az építkezni szándékozóknak, éppen ezért az OTP-vel kötöttek szerződést telekkialakításra. Nyíregyházán a Fészek utcában 56, Nyírszőlősön 9, Fehérgyarmaton 118, Mátészalkán a Jármi utcától északra közel 300, Nyírpazonyban 50, Ibrányban 50, Porcsalmán 32, Baktalórántházán 17 telket alakítottak ki az idén és az elmúlt évben, s ebben az évben újabb településeken is lehetőséget teremtenek a magánerős lakásépítkezésekre. Vásárosnaményban 32, Ti- szavasváriban 48, Nyírbog- dányban 24, Nyírturán 39, Balkányban 57, Fényeslitkén 35, Ajakon 28, Nyírteleken 87, Kisvárdán 129, Nyírbátorban 80, Csengerben 20 telek kialakítása kezdődött el. Ezeken a helyeken építkezni csak a jövő év közepétől lehet. SEGÍTSÉG A VÁROSOKNAK Ha figyelmesen szemügyre vesszük az iménti felsorolást, kiolvasható belőle, hogy azokon a településeken igyekeznek a tanácsok nagyobb lehetőséget teremteni az építkezésre, amelyek leginkább csökkenthetik a városba áramlás mértékét. Olyan falvak és nagyközségek kínálnak majd letelepedésre lehetőséget, amelyek a városok közelében vannak, s elérhető közelségben maradnak a munkahelyek is. Városaink többsége saját erejéből képtelen volt, s ma is az megteremteni a lakásépítésre a lehetőséget. Ezért kapott 1981-ben két-két milliót telekkialakításra Nyíregyháza, Mátészalka és Kis- várda, 1982-ben pedig ugyanennyi pénzt Nyírbátor és 13 milliót Nyíregyháza. Ezt a pénzt, pontosabban ennek többségét a megyeszékhely vonzáskörzetében használják fel, s még támogatást is nyújtanak azoknak, akik ide telepednek le. Nyíregyházán 300, Nyírteleken 120, Nyírpazonyban pedig 80 telek alakítható ki ebből az összegből, de még így is 90 és 120 ezer forint között lesz egy-egy telek tartós használatba vételi díja. KI KAP KEDVEZMÉNYT? Aki Nyíregyházán építeni akar, s leadja tanácsi lakását, míg építkezik, benne maradhat, s természetesen visz- szakapja a lakás használatba .vételi díjának háromszorosát, amely segítséget jelent az induló összeg előteremtésénél. Másik kedvezménynek számító gesztus, hogy a tanácsi lakást leadok kellemes környezetben, a Korányi Frigyes utcán kapnak telket, s a telek használatba vételi díjának felét, de maximálisan 70 ezer forintot nem is kell visz- szafizetni a város kasszájába. Kedvezményt kap az a nyíregyházi is, aki Nyírteleken vagy-Nyírpazonyban épít, a támogatás mértéke azonban itt valamivel kevesebb, 50 ezer forint. Az itt kialakított telkek többségével a nyíregyházi tanács rendelkezik, hiszen csak ilyen formában nyílik lehetősége a városba áramlás mérséklésére. Ha tehát telek van, elvben nincs akadálya az építkezés gyors megkezdésének. Vajon így van ez a gyakorlatban is? Következik: Engedély — harminc napon belül. Balogh József Jó ivóvíz 1800 családnak Peremkörzeti vízműtársulat Nyíregyházán Fontos eseményre kerül sor október 22-én, illetőleg 25-én, amikor is megalakul a „Nyíregyháza peremkörzeti vízműtársulat”. Ez azt jelenti majd, hogy a megyeszékhely környékének újabb települései jutnak jó ivóvízhez, hiszen az utóbbi évek KÖJÁL-vizsgálatai bizonyították: sok helyen már ivás- ra alkalmatlan a víz, s a javítására tett kísérletek is csak ideig, óráig hatottak. A másik ok pedig: ezekben a körzetekben is mind több az új, komfortosításra berendezett, fürdőszobás .épület, ám hiába, ha vízhiány miatt használni nem lehet őket. Végül még egy fontos szempont: a vízműtársulat megalakulása, a vízművesítés lehetővé teszi, hogy a már zsúfolt nagyváros helyett, mennél többen válasszák letelepedési helyül annak közvetlen környékét. A terv két éve fogalmazódott meg, a vízügyi igazgatóság tájékoztatása alapján ekkor alakult ki az alapelv, hogy egységes területeket vonnak be a vízellátásba. A vizsgálódások nyomán pedig Butyka, Rozsrét, a Guszev- lakótelep déli oldala, Sóstóhegy, és az építkezések második ütemében Borbánya jut jó és elégséges mennyiségű vízhez. Noha a VI. ötéves tervben a társulat szervezése nem szerepelt, az 1982-es tervévben azonban már bekerült a célok közé a megvalósítás. Ennek eredménye, hogy Bütykén már át is adták az ivó- vízhálózatot, mégpedig úgy, hogy a tervek társadalmi munkában készültek. Az építkezések teljes költsége mintegy negyvenmillió forint lesz, ebből a vízügyi alapról utalnak át 2 milliót, kilencmillió forintot a városi tanács ad, a fennmaradó összeget pedig az érdekelt családok és intézmények adják össze. Egy-egy családra mintegy 16 ezer forint jut, de az összeg senkit sem ijeszthet meg, hiszen rendkívül kedvező feltételek mellett az OTP tíz évre előlegezi ezt meg. Az első ütemben 1050 család jut egészséges vízhez, a teljes létszám viszont, 1800 család lesz. Butyka után már az idén megindulnak a munkák Rozsréten, s jövőre fejeződnek ott be. Sóstóhegy 1983—1984-ben kerül sorra, míg a Guszevben most a következő év lesz a munkák kezdetének és végeztének időpontja. Ezután következik majd Borbánya, ahol még számos gondot kell előzetesen megoldani, a későbbiek során viszont jó vízhez jutnak a továbbfejlesztésre kijelölt területek, így Felsősima, Manda-bokor és Vajdabokor is. S. Z. OKTÓBER 16.: Élelmezési világnap A múlt esztendőben hirdette meg első alkalommal az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) az élelmezési világnapot. A FAO-hoz tartozó 150 tagállam mindegyike reprezentatív körülmények között adózott e napnak, számos bélyeg, kiadvány, plakát, pénz — ezt adott ki Magyar- ország is — hirdette millióknak a nap jelentőségét. Edouard Saouma, a FAO vezérigazgatója a világnap kiadványában hangsúlyozta: nincsen ma a világon nagyobb és szorítóbb gond, mint az élelmezés. Köztudott, hogy milliárdok számára a minimum sem jut, jelentős a nézeteltérés a fejlődő és a fejlett országok között. Már régen ismert tény: segélyekkel nem orvosolható a gond. A szocialista országok kezdettől azt hirdették — és követték a gyakorlatban —, hogy elsősorban a gazdaságilag fejletlen országok körülményeinek megvátloztatásá- ra van szükség, s az alkalmi adományok helyett a korszerű, hatékony mezőgazdaságot és ipart kell létrehozni a különböző kontinenseken. Az élelmezési világnap plakátja híven mutatja a világ fáját: az egyik oldalon a bőség, a jólét, a jól termő föld, a másikon a száraz ág, a semmi és a nincs. Érthető: egyetlen jó érzésű ember sem veheti ezt természetesnek. Országaink, melyek többségükben a szocializmust megelőzően korántsem voltak magasan fejlettek, szívesen osztják meg tapasztalataikat a fejlődő országokkal. A gazdasági, társadalmi változások, a korszerű módszerek elterjedése sokak számára adhat ötletet, tanulságot. Szakembereink számos országban dolgoznak a gazdaság felemeléséért, nagyüzemeink, így megyénkben a rakamazi tsz is, szakembereket képez a FAO felkérésére, szellemi exportunk egy része is a gazdaságilag elmaradott országokba irányul. Ma, az élelmezési világnapon érdemes elgondolkodni: az emberiség nagy része éhező. Az igazságtalanság mind- annyiónknak fáj. De teszünk ellene. És ez kell, ez a több. Ha megvalósul a világ országainak összefogott támadása a szegénység, az elmaradottság, a nyomor ellen, csak akkor lehetünk nyugodtak. Ezért tenni: lelkiismereti kötelességünk.
