Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-02 / 231. szám
4 Ketet-Magyarország 1982. október 2. AFGANISZTÁN Harc a holnapért Néhány hete Mazar-i-Sha- rifba látogatott Babrak Karmai. Ez az afgán nagyváros nemcsak ipari üzemeiről híres; itt található Alinak, Mohamed próféta vejének, a siiták szentjének sírja. Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt főtitkára, a Forradalmi Tanács elnöke itteni beszédében újólag megfogalmazta a pártvezetés célját. Szólt az iparosítás szükségességéről, a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás fontosságáról, majd a külpolitika kérdéseire tért át. „Afganisztán, mint el nem kötelezett, szabad és független állam, a szocialista országokkal, a nemzetközi munkásmozgalommal és a nemzeti felszabadító mozgalmakkal együtt fontos szerepet játszik a békéért és a társadalmi haladásért vívott harcban” — mondottá. Nyilvánvaló, miért tartja fontosnak az afgán vezetés a szocialista országok politikájának, az építőmünkában szerzett tapasztalatainak megismerését. Karmai már felkereste a legtöbb szocialista országot, a Szovjetunióban több alkalommal is járt, a közeljövőben pedig hazánkba látogat. Szélsőségek nélkül A gazdasági munka nem csekély erőfeszítést követel ebben a távoli országban, amelyet nem egy nyugati kommentár a világ szegényházának minősít. A statisztikák valóban nagy elmaradottságról tanúskodnak, szemléletesen mutatva a több száz évig fennállt monarchia, majd az 1973 és 1978 közötti korrupt köztársasági vezetés nehéz örökségét. Az írástudatlanság 90 százalék feletti. A csaknem 16 milliós országban mindössze nyolcszáz orvos van. Hatalmas a csecsemőhalandóság: ezer gyerek közül ötéves kora előtt két-r száz meghal. Az egy főre jutó nemzeti jövedelmet száz dollárra becsülik. Az adatok azonban riasztóbbak, . mint a valóság. A nincstelenség másként jelentkezik, kevesebb a szélsőség. Itt a gazdag is szegény, de a szegény is ritkán éhezik. A naturálgazdálkodás még mindig elterjedt. Ilyen körülmények között a nemzeti jövedelem mutatóját nem lehet európai szemmel mérni. Á Mengyelejev- táblázat Mellesleg, hinnünk kell a geológusoknak, akik nem holdbéli, kopár tájakat látnak az irdatlan sziklákban, hanem kincseket ígérő bányákat. Hogy mi található erre? Egy szovjet geológus tömör válasza: „Az egész Men- gyelejev-táblázat”. A legnagyobb ígéret a réz, de van bőven vasérc, földgáz, szén, ólom is. Persze mindez a holnap gazdagsága — előbb meg kell birkózni a jelen gondjaival. Mit ér a réz, ha nincs hozzá energia, ha a bányához nem vezet út, ha nincs szakképzett munkaerő? Az afgán pártvezetésnek nagyon mélyen kell kezdenie az épület alapozását. Ez még békés körülmények között iséfíí egyszerű, hisz nemegyszer évszázados beidegződéseket kell leküzdeni. Közben pedig egy pillanatra sem szünetel a belső felforgatás, a kormányellenes fegyveres akciók sora. Ma ez a legnagyobb akadálya annak, hogy a konszolidáció, az országépítés zavartalan legyen. NATOképmutatás A helyzet nem mentes a furcsa ellentmondásoktól. Ahogy Karmai a mazar-i- sharif-i 'beszédben figyelmeztet: „Az új társadalom építése Rendkívül kusza világpolitikai helyzetben zajlik, s az imperializmus erői ügynökeik révén hadüzenet nélküli háborút folytatnak Afganisztán ellen”. Az Egyesült Államok és szövetségesei szinte valamennyi nemzetközi fórumon felvetik az afgán kérdést. Sürgetik az ellenforradalmi akciók meghiúsítására Afganisztánban lévő szovjet katonai kontingens távozását, s közben mindent elkövetnek azért, hogy ne szűnjenek meg azok az okok, amelyek miatt e csapatokat be kellett hívni. A kabuli kormány politikai rendezési javaslatait rendre figyelmen kívül hagyják. A holnap építése tehát nem könnyű Afganisztánban. De a munka folyik. S — miként az ország miniszterelnöke egy interjúban fogalmazott — mind több ember tudja meg, milyen előnyökkel járt és még milyenekkel jár majd a győztes forradalom. . Halász György Genfi tárgyalások A nyári szünet után Géniben október 6-án folytatódik a szovjet—amerikai tárgyalás a hadászati fegyverek csökkentéséről. A megkülönböztetett figyelem, amely a tanácskozást kíséri, érthető: a két nagyhatalom viszonya alapvetően befolyásolja a nemzetközi légkört és a legfélelmetesebb tömeg- pusztító fegyverek csökkentése a biztonság növelésén túl ösztönzést adhat a kapcsolatok fejlődésének az élet valamennyi területén. Ugyanakkor azonban az „első felvonás” — a korábbi tárgyalási szákasz — eredménytelensége azt jelzi, hogy látványos, gyors haladásra ezúttal sem számíthatunk. Az első szakaszban került sor az álláspontok felvázolására. A Szovjetunió véleménye az, hogy az 1979 nyarán Bécsben aláírt — és az Egyesült Államok által nem ratifikált — SALT—II egyezményből meg kell őrizni valamennyi pozitív elemet. A SALT—II, azáltal, hogy közös plafonokat szabott meg a különböző nukleáris hordozóeszközök (vagyis az interkontinentális rakéták, a nukleáris tengeralattjárók és a hadászati bombázók) vonatkozásában, kizárta a felek bármelyikének fölényét és alapot teremtett a továbblépéshez. Az adatok katonapolitikai szakírók szerint nagyjából az erőegyensúly meglétéről tanúskodnak. Nagyjából csupán, hiszen egészen pontos összehasonlítás nem végezhető. A két nagyhatalom közötti katonai egyensúly mindig is az egyenlőtlenségek hozzávetőleges egyensúlya volt, a rengeteg különbözőség kiegyenlíti egymást. Következésképp. igaz maradt a szovjet—amerikai kapcsolatokról tíz évvel ezelőtt elfogadott elvi nyilatkozat 'kulcsmegállapítása : a nukleáris korszakban a kapcsolatok fenntartásának egyetlen lehetséges alapja a békés egymás mellett élés. Grand Hotel Hungária (t.) Egy „gengszter” és egy katasztrófa Folytatásokban részleteket közlünk Bállá Ödön aranytollas újságíró készülő regényéből, a Grand Hotel Hungáriából. A szerző, aki jelenleg is rendőri riporter, tanúja és krónikása volt azoknak az éveknek, amelyek talajt teremtettek a fasizmusnak, majd a vér és tűz iszonyú napjainak, a háború borzalmainak. A dokumentumregénynek ebben a részletében képet kap az olvasó a Horthy-korszak rendőri sajtóirodájáról, erről a zárt, némi túlzással maffiaszerű szervezetéről, az akkori idők alvilágáról és éjszakai életéről. Szó esik az akkori rendőrség, a detektívek munkájáról, módszereiről és arról a boszorkánykonyháról is, ahol a koholt vádakra épülő kommunista pereket előkészítették. És nem utolsósorban azokról a jelentős bűnügyekről, amelyek tettesei közül egyik vagy másik még a legfelsőbb körök bizalmát is élvezte ... 1936. A felületes szemlélő- dőhek talán úgy tűnhetett;, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ami a kulisz- szák mögött történt, azt kezdetben eltakarta a színpad, amely látszólag szépen volt díszletezve. De a kulisszák mögött élethalálharc folyt minden pengőért és volt olyan éjszaka, — ezt annak idején a Népszava egy riportban megírta —, hogy a rendőrök negyvenkét egészséges fiatalembert keltettek fel a budapesti Nagykörút padjairól. Sem állásuk, sem lakásuk nem volt. Természetes, hogy szerencsésnek éreztem magam, amikor sikertelen tanulmányaimat abbahagyva egy ismerősöm révén bejutottam az egyik hétfői lap, a Reggeli Újság szerkesztőségébe fizetés nélküli gyakornoknak. Nem volt könnyű dolgom. Annak idején huszonkét budapesti napilap, továbbá vasárnap este négy másik újság jelent meg (természetesen a maiaknál jóval kisebb példányszámban). A Reggeli Újság főszerkesztője, akihez beajánlottak, Vadnai Endre volt. AZ ELSŐ RIPORT Még nem tudtam, mennyi fáradság, körültekintés, erőfeszítés kell ahhoz, hogy megállják a lábamon. A lapnak vasárnaponként három kon kurrenssel kellett megküzdenie. Talán előnynek . számított, hogy a Reggeli Újságban jelent meg hétről hétre a főszerkesztő testvérének, Vadnai Lászlónak — aki később Hollywoodban lett filmíró — Hacsek és Sajó című sorozata. A Vilmos császár úton, a mai Bajcsy-Zsilinszky út és Lengyel Gyula utca sarkán, az akkori Hungária Nyomda első emeletén volt a szerkesztőség. Kitűnő munkatársai, a legjobb ellenzéki napilapok szerkesztői mellékállásban dolgoztak itt. Fiatalon és rengeteg energiával kezdtem munkához, pedig még fogalmam sem volt az újságírásról. Az első vasárnap próbaképpen azt a feladatot kaptam — úgy hiszem évforduló volt —, hogy írjak cikket Nobel Alfrédről. Csak azt tudtam, hogy ő találta föl a dinamitot, és alapította a Nobel-díjat. Ebédidőben hazamentem, és fellapoztam a lexikont. Visszatérve a szerkesztőségbe megírtam a cikket. De sohasem jelent meg, mert még arról sem volt fogalmam, hogy a kéziratpapírnak csak egyik oldalára szabad írni, és én átírtam a másik oldalára is. Munkámat a szerkesztő elnéző mosollyal figyelte, aztán kioktatott. De egy hét múlva már megjelent az első riportom. Tűzoltás közben egy fiatal tűzoltó a lángok között lelte halálát. Kimentem özvegyéhez, interjút készítettem vele, és közben, Isten bocsá’, az éjjeliszekrényről elemeltem a hősi halált halt tűzoltó fényképét, s a riport már fényképpel jelent meg. Ez volt az indulás. A következő szombaton már részt vettem az értekezleten, amelyen minden munkatárs kötelessége volt másnapra legalább három-négy riporttip- p'et javasolni. Amit elfogadtak, azt másnapra „szállítani” kellett, azaz a kész riportot le kellett diktálni a gépírónőknek, köztük egy halk szavú, kedves hölgynek, akiről csak később, a felszabadulás után tudtam meg, hogy József Jolánnak hívják, József Attila nővére volt. A CSIKÁGÓI... Előbb 20, majd 40 pengő lett a havi fizetésem. Az egyik lapszámban öt írásom jelent meg (ilyen azóta sem fordult elő velem). Az egyik riport különösen nagy figyelmet keltett. A napilapok előzőleg megírták, hogy Budapestre szökött egy Sikorsz- ki nevű csikágói gengszter. Megtudtam egy pincértől — nagyon fontosak voltak a kapcsolatok —, hogy Sikorsz- ki szombaton estére társaságával a Moulin Rouge-ban asztalt foglalt. Éjszaka már ott voltam a mulatóban. Egyik páholyban ült a „gengszter”. Megittam egy konyakot, hogy erőt merítsek. Odamentem a páholyhoz, és angolul megszólítottam. — Mister Sikorszki, ne haragudjon, hogy zavarom. Újságíró vagyok, néhány szót szeretnék beszélni önnel. Sikorszki meglepődött, aztán kötélnek állt. — Azt írják magáról, hogy gengszter, kapcsolata van a maffiával és szöknie kellett, ezért jött Magyarországra. Elmosolyodott: — Olvastam én is ezt a koholmányt, fogalmam sincs, kik és miért találták ki. Közölhetem önnel, hogy valóban Chicagóból érkeztem, de nem szöktem. Annyira vagyok gengszter — bár most látom önt először — mint maga. Semmi közöm a maffiához, sem a gengszterekhez. Fűszerkereskedő vagyok. Azért jöttem ide, mert kíváncsi vagyok a maguk országára. Ez az igazság ... „A gengszter fűszerkereskedő” című riport annak idején telitalálat volt. SZENZÁCIÓ! Később nagyobb, bár sajnálatos szenzációnál, szolgáltam. Azon a vasárnapi napon repülőbemutatót tartottak Budaörsön. A szerkesztőségben az volt a szokás, hogy nyolc óra tájban, lapzárta után a munkatársak beszélgettek, pletykáztak. Én, aki a legfiatalabb voltam a szerkesztőségben, érdeklődve hallgattam kollégáim anekdotáit, korábbi élményeit. Egy ilyen alkalommal felfigyeltem arra, hogy egymás után több mentőautó robog el szirénázva az utcán. Valami különös idegesség fogott el, felpattantam és a telefonhoz mentem. A mentőket hívtam. — Hová megy ez a sok 0 második felvonás A hivatalosan publikált adatok szerint a bécsi aláírás idején a két nagyhatalom hadászati fegyverzete a következőképp alakult: Szovjetunió USA 1 398 1 054 Interkontinentális rakéták ebből több robbanófejjel ellátott Tengeri indítású rakéták ebből több robbanófejjel ellátott Nehézbombázók Az amerikai javaslat szerint a két félnek egyaránt 5000-re kellene csökkentenie a szárazföldi rakétákon és a nukleáris tengeralattjárókon elhelyezett robbanófejek számát (ezek fele lehetne csak szárazföldi), s a következő szakaszban kerülhetne sor a hadászati légierő bevonására. Ám a-szovjet rakéták zöme szárazföldi telepítésű és a tengeriek között is jóval kevesebb a több robbanófejes. (Míg a szovjet nukleáris robbanófejek mintegy 70 százaléka, vagyis kb. 5500 db szárazföldi telepítésű, addig az USA - esetében az ilyen robbanófejek aránya csupán 20 százalék.) Így amerikai elképzelés szerint a Szovjetuniónak meg kellene semmisítenie mintegy 3 ezer szárazföldi robbanófejet, míg az USA újabbakat állíthatna be. A hadászati bombázók kihagyásának magyarázatául: e téren az.amerikai előny csaknem négyszeres. M ines semmi csodálnivaló ezért abban, ha a szovjet szemleírók megkérdőjelezik az amerikai javaslat komolyságát. A Szovjetunió véleménye szerint megegyezés csak az egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartásával lehetséges. A genfi tárgyaláson követett szovjet magatartással is foglalkozott nemrég Tyihonov miniszterelnök. Egy idézet megállapításaiból : „Arra törekszünk, hogy a Genfben folytatott tárgyalások igazságos és mindkét fél számára előnyös kocsi? — kérdeztem az ügyeletest. — Tömeges — hangzott a válasz. Egymásba ütközött két HÉV-szerelvény a buda- t őrsi repülőtér közelében. Ebben a percben jött fel a j nyomdából a főszerkesztő. — Súlyos szerencsétlenség történt — jelentettem neki. — Menjünk ki azonnal a helyszínre. Pillanatok alatt megszerveztük a dolgot. Az olvasó- szerkesztő, Király Pál, a nemrég elhunyt aranytollas újságíró, akkori rendőri riporter, a kis Szilvási, aki később több újságíróval együtt a debreceni repülőszerencsétlenség áldozatává vált, és jómagam, néhány perc múlva már robogtunk is a szerencsétlenség helyszínére. Közben felosztottuk egymás között a feladatokat. Nekem a halottak és sebesültek névsorát kellett összegyűjte- nem. A mentőktől aránylag gyorsan beszereztem az adatokat. Király Pál a rendőrség vezetőjétől kért információt, az olvasószerkesztő az állomásfőnökkel, Szilvási pedig a tanukkal beszélt. Mindez aránylag rövid idő alatt zajlott le. Aztán'lóhalálában vissza. A gépírónők, s a nyomda készenlétben vártak bennünket, s alig egy óra múlva a szerencsétlenség leírásával már az utcán volt a lap második kiadása. A többi három hétfői lap lemaradt az eseményről, illetve csak órák múlva, késő éjszaka, a Reggeli Újság anyagából készítette el második kiadását. Addigra már a közönség a mi lapunkból értesült a tömegkatasztrófáról. Ez volt az első igazi sikerem, megdicsértek, 100 pengő jutalmat kaptam — ami már pénz volt — és fizetésemet a duplájára emelték. Bállá Ödön (Folytatjuk) 608 550 950 656 144 496 156 573 megállapodást eredményezzenek. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy nem elég elkezdeni a tárgyalásokat, sokkal fontosabb, hogy azok pozitív eredményt hozzanak. A tárgyalásokat nem szabad a fegyverkezési hajsza folytatásának leplezésére használni... Javasoljuk a Szovjetunió és az USA stratégiai fegyvereinek azonnali mennyiségi befogyasztását, valamint továbbfejlesztésük teljes mértékű betiltását.” Ilyen értelemben tehát a genfi folytatás, ha lehet, túlmutat a szorosan vett témán, a hadászati fegyvereken is: a megegyezési szándék őszinteségének a fokmérője. H. Gy. Szovjet szerződéstervezet az ENSZ-ben (Folytatás az 1. oldalról) Részletes előírásokat tartalmaz a tervezet a földmozgások jelzésével kapcsolatos adatok nemzetközi cseréjének rendjéről, a nemzetközi szakértői bizottság felállításának módjáról, a helyszíni ellenőrzés módjáról. Előírja, hogy a részt vevő országoknak módjában állna majd az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordulni segítségért, ha szerződésszegésre gyanakszik valamelyik aláíró részéről. A helyszíni ellenőrzéssel kapcsolatosan a tervezet megállapítja, hogy kételyek felmerülése esetén az illető ország közvetlenül magyarázatért fordulhat ahhoz az aláíróhoz, amely szerinte tiltott robbantást hajtott végre, s helyszíni ellenőrzés végrehajtását igényelheti. A vádolt ország elfogadhatja, vagy elutasíthatja ezt a kérést, de nemleges válasz esetén "az érdekelt másik ország a- nemzetközi szakértői csoporthoz fordulhat további információkért. Ugyancsak pénteken terjesztette az ENSZ-főtitkár, illetve a tagországok elé a Szovjetunió külügyminisztere azt a határozati javaslatot, amely az atomháború veszélyének elhárításával, az atomenergetika biztonságos fejlesztésével kapcsolatos erőfeszítések fokozására szólítja fel a világszervezetet. A határozati javaslat felhívja az atomhatalmakat, hogy a nukleáris fegyvertár csökkentéséhez, majd teljes felszámolásához vezető út első lépéseként egyezzenek bele a nukleáris töltetek és célba juttatási eszközök gyártásának és fejlesztésének, valamint a gyártáshoz szükséges hasadóanyagok előállításának egyidejű felfüggesztésébe. Az iraki atomreaktor ellen intézett izraeli támadásra emlékeztető nagy jelentőségű figyelmeztetés a szovjet határozati javaslatban az a pont, amely kimondja, hogy békés nukleáris objektumok szándékos lerombolása, még ha hagyományos fegyverekkel történik is, lényegében nukleáris fegyverrel végrehajtott támadásnak felel meg, azaz olyan cselekmény, amelyet az ENSZ már az emberiség elleni legsúlyosabb bűntettnek minősített. A nukleáris energetika biztonsága a szovjet javaslat szerint ily módon szorosan összefügg az atomháború kirobbanása elleni küzdelem általános feladataival. E feladatok megoldása felé pedig a szovjet vélemény szerint az első és legkönnyebben megvalósítható lépés a nukleáris fegyverek befagyasztása.