Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-08 / 210. szám
1982. szeptember 8. Kelet-Magyarország 3 A Nyíregyházi Főiskolai Tangazdaság ilonatanyai gépműhelyében egy MTZ—80-as traktort alakítanak át a Volán megrendelésére villás emelővé. FŐSZEREPBEN: A MELLÉKÜZEM Lehetőség állandó Színhely: a fehérgyarmati járás CSECSEMŐ A FALUN /------------------------------------------------\ Börze S ok hasznos újítás marad kihasználatlanul, amelyek nem kerülnek be a népgazdaság vérkeringésébe, nem eredményeznek közhasznot. Valamelyest javult ugyan a vállalatok, intézmények, termelőszövetkezetek közötti információcsere, de még mindig nem éri el a kívánt mértéket. Ezek a megállapítások a legutóbbi újítók tanácskozásán hangzottak el. Úgy tűnik, nem hiába, az újítómozgalom kezd megújulni, nagyobbra nyílnak a kiskapuk. Ezt a célt szolgálja az idén októberben megrendezésre kerülő megyei újítói kiállítás és börze. Nem első ízben rendezik meg ezt Szabolcs-Szatmárban. Erőfelmérés lesz, hiszen 1977- ben az első hasonló rendezvény nagy sikerrel járt. Ez alkalommal is a műszaki hónap keretében kerül sor e rangos eseményre. Eddig harminchat vállalat, üzem, intézmény jelezte részvételét a megyéből. Bemutatkozik a Nagy- kállói Vasipari Szövetkezet egyik elfogadott találmánya, a sokszögeszterga. A Volán 5-ös számú Vállalat kiállítja a fáradtolaj- lefejtő berendezését, amely az energiamegtakarításban játszik jelentős szerepet, de itt lesz a fagymentesítő kézikocsi is. A Sza- vicsav bemutatja a csomóponti aknák előregyártá- sát, a szélenergia hasznosítását, amelyet a szennyvíztisztításnál használnak. A Mezőgép Vállalat és gyáregysége több értékes újítással szerepelnek. Ezek között olyan emelőberendezést látni majd, amely a nehéz fizikai munka könnyítését szolgálja. Bemutatják a vákuumos lemezszállítót és első díjat nyert pályamunkákat. A MÁV záhonyi üzemigazgatósága kiállítja többek között a motoros láncfűrészélező szerszámot, a nyíregyházi papírgyár több korszerű termékét. A Szabolcs megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat új termékével, a beregi kocsonyás felvágottal lepi meg a látogatókat. Csupán néhány újítás a termelést segítő, a termelékenységet javító és az exporttervek teljesítéséhez jelentősen hozzájárulok közül. Okos a kezdeményezés, mégis úgy tűnik, hogy néhol süket fülekre talált. Sajnos több jelentős nagyvállalat nem képviselteti magát e kiállításon, pedig lenne mit bemutatnia. Mindössze két tsz (!), s csupán egy (!) ipari szövetkezet szerepel az újítók között. O któber végén a sóstói kiállítási csarnok sok érdekes látnivalóval szolgál majd laikusnak, újítónak, gazdasági szakembernek egyaránt. Erre az alkalomra készül el a mintegy 100, már alkalmazott újítást tartalmazó katalógus is, amelyből ki-ki megtudhatja, hol, milyen újítás szolgálja a társadalmi és műszaki haladást, amelyeket felajánlanak hasznosításra más üzemben is. Mert ennek a kiállításnak és börzének éppen ez a célja. Farkas Kálmán Az 1970—80 között eltelt évtizedben a fehérgyarmati járásból több, mint ötezren vándoroltak el. Igaz, közben a természetes szaporodás kétezer fölött volt, ám a járás 47 ezres lélekszáma így is mintegy háromezerkétszázzal kevesebb lett. A másutt munkát keresők elsősorban a húszon- és harmincévesek közül kerültek ki, a járás 49 településének a lakossága így aztán nemcsak fogyatkozott, de némileg öregedett is. Munkáért, idegenbe? Az elvándorlás üteme az elmúlt két esztendőben mérséklődni látszik. 1980-tól 1982-ig már csak körülbelül ötszázan hagyták ott a járást, de ez még mindig mesz- sze van attól, amit mindenki kívánatosnak tartana: a költözés megálljon, s a járásban élők száma újból növekedni kezdjen. * A járás vezetőinek évente 400—450 fiatal munkaerő elhelyezését kell megoldaniuk, s mellettük több, mint ezerre tehető azoknak a,száma, akik egy, a járás területén végzett reprezentatív felmérés szerint mobilizálható munkaerőként számításba jöhetnek, ök azok — elsősorban nők —, akik személyi igazolványában jelenleg a „htb.” bejegyzés szerepel. Másik részük tsz-tag, ám egész évi foglalkoztatásuk a téesz vezetőségeket szinte megoldhatatlan gond elé állítja. Károly László, a fehérgyarmati járási pártbizottság titkára szerint a járásban jelenleg 3300 ember dolgozik ipari üzemben. Ám a 70-es évek végén a gyártelepítések leálltak, s az érvényben lévő szabályozók pedig a gyári létszámok csökkentésére ösztönöztek. Pedig az újabb munkahelyekre szükség van. Idén egy, jövőre még egy új üzemegység kezdi meg munkáját Fehérgyarmaton. Az egyik, a MEKOFÉM evőeszközgyára körülbelül kétszáz, a jövőre induló ipari műszergyári egység fokozatosan teremt munkalehetőséget félezer embernek. A város mellett viszont még mindig ott a községekben lévő munkaerő foglalkoztatásának gondja. Amit megoldani — a demográfiai adatok ismeretében —, sürgető szükségszerűség. Csak így lehet megállítani a népesség további csökkenését. A járás 21 termelőszövetkezete egyre- másra indította vezetőségét, „melléküzemág-szerzőbe.” Meg kell hagyni, nem volt könnyű dolga, akit ilyen útra küldtek. Tíz éve még talán válogathattak volna a lehetőségek között, de mára a nagyvállalatok melléküzem-rendszere gyakorlatilag kialakult. Persze aki igazán keresi a munkát, az előbb-utóbb talál is. A 21 termelőszövetkezet közül 15-ben működik jelentősebb ipari tevékenységet végző melléküzemág. Tavaly már 1100-an dolgoztak ezekben az üzemekben. Aki néhány éve kora reggel Tiszabecsre érkezett, az a téesz központ előtt fura jelenetnek lehetett tanúja. Néha száz ember is várt a reggeli eligazításkor, — munkára, s bizony főhetett a feje, aki a munkát osztotta, lévén több a munkáskéz, mint a napi teendő. Ezzel szemben őszönként, ha eljött a betakarítás ideje, az egyébként fölösnek bizonyuló munkaerő még kevés is volt. Gáli Gedeon, a tiszabecsi „Üj Élet” Termelőszövetkezet elnöke már csak meg- könyebbült sóhajjal emlékezik visza azokra a nehéz reggelekre. Igaz, ő csak két éve került a szövetkezet élére, s ebből másfél éve már működő melléküzemággal dicsekedhetnek. A Budapesti Harisnyagyár létesített náluk harisnyavarró üzemet. Több, mint hatvan asszonynak ad azóta is munkát, az esztendő ötven hetében. A fennmaradó két hétről a szövetkezet és a budapesti gyár közötti szerződés egy pontja rendelkezik, miszerint az almaszüret idejére az egész üzem két hétre leáll. Verseny az üzemért Persze nem volt ilyen egyszerű az út a megoldásig. A melléküzem telepítésért szabályos versenytárgyaláson kellett a becsi elnöknek megküzdenie, nem csak az ellenfelekkel, de a falu egy részével is. Az üzem tervezett épülete egy évtizede még kultúrházként funkcionált. Azóta üresen állt — épült új helyette —, az iskola használta egyszer-egyszer tornateremnek. Aztán, az indulás után, nem hogy hasznot hozott, de pénzt vitt az amúgy is kedvezőtlen adottságú téesztől a melléküzem, az idei lesz talán az első esztendő, mikor szerény, de tisztességes hoszonnal zárhatják az évet. A foglalkoztatottság gondja is megoldódott, a betakarításhoz is helyben maradt a munkaerő, hát minden rendben — gondolhatná bárki. Az élet azért ennél bonyolultabb. Károly László szavait idézve az lenne a kívánatos, ha a melléküzemekben képződő nyereség a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek (márpedig jórészt ilyenek vannak a fehérgyarmati járásban) alaptevékenységémunkára nek fejlesztését szolgálhatná. Ám ehhez, a nyereség a legtöbb helyen édeskevés. Elsőgenerációs munkássággal kell a termelékenységet növelni, közben megújulásról töprengeni. Az alaptevékenységet szolgálni! Mert ez itt, Tiszabecsen például kínzó valóság. A gazdasági kényszer hatására igyekeznek egyéb, a harisnya- üzemnél jövedelmezőbb melléküzemeket is nyitni. Egyik, komolynak Ígérkező üzletük például a megvalósítás stádiuma előtt áll. S ha a nemesvakolat gyártás meg is indul (mely a tiszai finomsóderre épülne), akkor sem pihenhetnek a babérjaikon. Az élet egy pillanatra sem áll meg, s Tiszabecsen ezt felismerve dolgoznak. Teszik mindezt úgy, hogy tisztába vannak vele: egy téesz alap- tevékenysége mindig a földművelés volt, és az is marad. A melléküzemek ezt a tevékenységet kell, hogy S zégyen, nem szégyen, de ezúttal férfi volt a múzsám. Nem is akármilyen, hanem igazi kezdő férfi. A tömött presszóban már alig lehetett helyet találni. Fürgének, ügyesnek, határozottnak kellett lenni egy-egy megürült asztal elfoglalásához, de az én kezdő férfi múzsám határozott volt és ügyes. Tizenöt éves habozása csak egy pillanatig tartott. Különben a világ olyan volt, mint máskor. A fiú után jött a kislány. Tizenöt éves ígéret volt ő is a szentem-. Csupa mosolygás, csupa aznapi szép szerelem. Néztük őket. Ki a fiút, ki a kislányt. Én mind a kettőt. Elegancia I. (A fiú előrelépett és a kislány „hogy is mondjam csak”-jához igazította a széket. A „kösz” halk volt és pirulás. A fiú is rá- siklott egy székre.) Elegancia U. (A farmerből előkerült egy doboz Fecske. Mit került? Repült, azért fecske, hogy repüljön. Hanyagul az asztalra hullt, akár egy kesztyű, amely párbajra hív: „Mit bámultok azon a lányon? Íme a cigi. Felnőtt vagyok és azt csinálok, amit akarok. Enyém a csaj ...) Mondtam már ugye, hogy Kopog a — Egyéves koráig minden bizonnyal több törődést és figyelmet fordítanak a kisbabákra, mint amennyit valójában igényelnének. Később viszont, ahogy cseperedik és egy szál ruhában elteszvesz az udvaron, lényegesen kevesebbet törődnek a szülők a kicsikkel. Ha akkor kétszer annyi gondoskodást kaptak, most már csak a fele törődés jut rájuk. Pedig a családlátogatások alkalmával igyekszem a gyógyszerek, a bébiételek, a rostos gyümölcslevek mellett a szülői törődés értelmes mértékére is felhívni az ifjú anyukák figyelmét. Csobai Györgyné évek óta szemléli Porcsalmán és környékén, mit változott az utóbbi időben a gyermekápolás és -nevelés tudománya falun. Mint körzeti ápolónő elsősorban egészségügyi vonatkozásaiban igyekszik elmagyarázni a szülőknek, mikor, hogy bánjanak a kicsivel. Örömmel tapasztalja, hogy a csecsemők és a kisgyermekek táplálása ma már ugyanolyan korszerű falun, mint városon. A higiénia megmutatkozik abban is, hogy jóval kevesebb gyerek kap fertőzést és más bőrbetegségeket, amit a szennyes ruha vagy a kifogásolhatóan elkészített étel okozott volna. Ellenben öltöztetés tekintetében hiába magyarázzák az édesanyáknak, hogy legalább nyáron engedjék szabadabb öltözetben a kicsiket mozogni, játszani. Nem ritka, hogy harminc fokos melegben is kötött rugdalózóban piheg szegény gyermek. Mintha A tanácsülést készítette elő keddi ülésén a Vásárosnamé- nyi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. A vb a testületet szeptember 24-re hívta össze, s javasolja, hogy vitassák meg a munkaerő-gaznéztük őket? Ennyi bájt nem nézni bűn. A fiú, akit zavart egy kicsit a füst, mindig oldalra fújta ki, hogy másodszor legalább ne zavarja, amit egyszer már legyőzött. Ám ha oldalra nézett, akkor szeme találkozott a figyelő szemekkel. És sajnos már kora este volt, következésképp néhányan csak a kislányt nézték, aki csak a fiút nézte, és a fiú ilyenkor a mennyezetre bámult. Egy szomszéd asztalnál csókolóztak, egy másik asztalnál házaspár veszekedett. — Parancsoljanak! — (Ó mennyei gyönyörűség. A felszolgáló pontosan úgy kérdezte ezt tőlük, mintha a legigazibb felnőttek lettek volna. A fiú szeme a kislányra villant: „Na látod! Ez vagyok én. Mit én? ÉN. Cswpa nagybetűvel.) A kislány olvadozott, mint nyáron a bitumenes járda. — Két kevertet — mondta a fiú. — Micsodát? Nem szégyel- led magad? Gyerekek vagytok ... Szegény fiú. A nyakánál kezdett pirosodni. Most nem mert a kislányra nézni. Ha huligánnak mondják azt elviseli, de gyereknek mondták, gyereknek... * I ww rw vedono a rájuk erőltetett egyébként tényleg szép ruhadarabok a szülőket dicsérnék, milyen gondosan járatják a gyereket. Nyaranta még a szabadságot is nehéz kivenni a védőnőnek, mert a gyerekek gondozása mindennapos feladat. Heteken át helyettesített a pátyodi körzetben, mert a betöltetlen állások is gyarapítják a teendőket. A körzeti ápolónő már a terhesgondozás során bekapcsolódik a leendő újszülött egészséges fogadtatásának előkészítésébe. — Orvos és védőnő sokat tehet azért, hogy széles körben elterjesszék az ésszerű gyermekgondozást. S ha az egészségügyi kultúra elég fejlett, a szülők is másképp ítélnek meg egy betegséget. Míg korábban nemigen törődtek egy megfázással, manapság az is előfordul, hogy valaki indokolatlanul is hordja a gyermeket fűhöz- fához. De így legalább folyamatosan figyelemmel tudjuk kísérni a kicsi fejlődését. Csobainé reggeltől a körzeti orvos mellett vesz részt a terhesgondozáson, a gyermekrendelésen. Déltől pedig járja a körzetét és legalább hetente egyszer mind a 36 újszülött- höz bekopog. Egy gyereket négy különböző helyen kell adminisztrálni, a papírmunka sok idejét leköti. Csak ritkán fejezi be a napot négy-öt óra körül. Társadalmi munkáját a tanács és a népfront is elismeri, nemrégiben dicsérő oklevelet kapott érte. dálkodás és a foglalkoztatottság helyzetét, s értékeljék: miként veszik ki részüket a háztáji és kisegítő gazdaságok a lakosság ellátásában. A végreh'ajtó bizottság értékelte az első féléves gazdálkodást. — Hát akkor ... akkor... Nem is tudom. Néhány magányos fiatalember már emelkedni kezdett a székén. No nem azért, hogy segítsen, csak hogy a kislány jobban lássa őket, akik teljes nagykorúsággal akár konyakot is rendelhetnének. — Két tonikot — mondta a kislány hanyagul és olyan odaadással nézett a partnerére, amilyennel csak azok az asszonyok néznek, akiket a mások csodálata is fűt. — Két tonikot — ismételte meg a fiú. — Szeretem a tonikot — lelkendezte a kislány. Hozták az italt. Néhányan megpróbáltak csúfondárosan mosolyogni. — Csudi hideg — örült a kislány. — Az. — Finest — Igen. — Koccintunk? — Persze ... Koccintottak. A kislány a cigit babrálta, és amikor a kezdő férfi rágyújtani akart, a kezük ugyebár véletlenül összeért. z irigyebbek elmentek onnan. Mi kicsit irigyek csak néztük őket, és még akkor is néztünk utánuk, amikor elindultak, cseppet sem véletlenül összefonódó kézzel. Én is kértem egy tonikot. Hátha az tette a csodát, de ugyan ki koccintott volna éppen énvelem? Bartha Gábor szolgálják. Csendes Csaba Á kezdő férfi (t. k.) Vásárolna mény: Napirenden a tanácsi gazdálkodás Á
