Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-05 / 208. szám
1982. szeptember 5. Kelet-Magyarország 3 Szabad a szambát jzaporodtak a szombatokkal kapcsolatos göRcL jaink. A felnőttek már megtalálták az élfoglaltságot, de most minden héten szabadok a srácok. Igen, anyuka és apuka pontosan tudja, mivel töltse ezt a napot. Bevásárol, piacra megy, takarít, mos, autót javít, a kertben barkácsol, elmaradt teendőket pótol, s egy töredék részük: kikapcsolódik. Ez a realitás. De mi lesz a gyerekkel? Teljesen kézenfekvőén kínálkozik az utca és az udvar (ahol van ilyen), a házi munkák segítése, s az újabban ismét kötelező házifeladatok megoldása, megírása. De ez nyilván még nem minden. Nemcsak erre gondoltak, akik a minden szombat szabad szombat gyakorlatát kínálják. Hát akkor mi? Számításba jöhetnek az iskolák, ahol lehet programot szervezni, de mentsisten, hogy túlszervezetten, főleg ne kötelezően. Nem irigylem azokat, akik majd beosztják erre a pedagógusokat. Aztán jöhetne a közművelődés. Ahol van művelődési ház, oda lehet gyermek- és kamaszprogramot szervezni, jót is, okosat is. Bár én azt hiszem, program helyett jobb lenne a lehetőségek kínálása, hadd válasszon a gyermek. Ehhez viszont sok fantázia és nem kevés pénz szükségeltetik. Nem lenne rossz ötlet, ha mondjuk a Volán szombatonként kimondottan rövid, de szép kirándulásokra iránybuszokat indítana, mondjuk Baktára, á Tisza partjára — olcsón, bár ez is sok lesz a százhúsz százalékos emelés után. Be lehetne vetni a szombaton álló iskolabuszt, s talán néhány vállalatot is ilyen célra. Hogy ki szervezze? Akinek van rá képessége, kedve, s főleg szereti a gyermeket. Ha én TIT lennék, a korai sötétedésre tekintettel már délután felállítanék egy csomó távcsövet, hadd lessék az eget, s közben kérdésre felelnék. Sorompóba kellene állnia a természetbarátoknak, a turisztikai szakosztályoknak, a sportegyesületek tömegsportért felelőseinek, a KISZ-nek. De arra jó lenne ügyelni: ezek a szombatok szabadok, tehát nem valamiféle kötött dologról legyen szó, hanem szabadon választott, erőtől, kedvtől függő alkalomról. * É s végül a szülői házról. Nem tudom mennyire lehet, de valamelyest biztosan lehetséges, az otthoni munkák ésszerűsítése. így talán több figyelem maradna arra, hogy a gyermek s otthon van, a szülőre, a családra vágyik, s szívesen menne velük, ha máshová nem, de legalább sétálni. Nos, a lecke fel van adva mindenkinek. Sok hivatalos ígérgetés volt* van, lesz. Ha fele ennyi lesz a lehetőség és alkalom, akkor nyertünk. Bürget Lajos Új modellek bútorból, ruhából, bőrdíszműből Szabolcsiak a BNY-n Üj lakóházak a városiasodó Fehérgyarmaton. Külterületi körkép — az ellátásról Szabadulni a gondoktól ? A NYÍREGYHÁZA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ NEM KEVESEBB, MINT 23 BOLTJÁT AKARJA KIADNI SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE. EZEK KÖZÜL 15 BOLT TANYÁRA, KÜLTERÜLETRE ESIK. A LAIKUSOKBAN, A VÁSÁRLÓKBAN FELMERÜL A GYANÚ: A SZÖVETKEZET SZABADULNI AKAR A GONDOKTÓL. Mert a felkínált üzletekben gondok vannak az ellátással. De vajon milyenek? Ennek néztünk utána kőrútunk során. Nem kapott, nem kapott... Vajdabokorban a 20. sz. boltban négy polc teljesen üres, a hűtőszekrény ajtaja nyitva, tehát az is üres. A boltvezető mondja, hogy éppen ma vár töltelékárut. Az üres polcokra vas-edény árukat szeretne, de nem kap. A minap rizst kért a nagyker- nél, de nem kapott. Erre Wartburgjával elhajtott a jó- zsavárosi boltba, ott megvett sok kilót, hogy legyen a tanyabokrok lakóinak is. A vajdabokori bolt előtt a bevásárlás után Szekeres Andrásné mondja: „Kenyérre gyakran fel kell iratkozni, mert csak az kap, aki feliratkozik. Jó lenne, ha gumipert- liért, cipőfűzőért, elemlámpá ért nem kellene bemennünk a városba.” Szabadságbokorban a 19. sz. bolt vezetője panaszkodik, hogy a hűtőszekrénye hetek óta rossz, nem jön a szerelő. De mutatja, hogy feltalálta magát és a szomszéd kocsmából kölcsön kérte a hűtőpultot. Furcsállja, hogy a kocsmának két hűtőpultot is vett az ÁFÉSZ, neki egyet sem. Hozzá teszi: hetente 30 kg töltelékárut forgalmaz, de ha hűtőpultja lenne, százat is forgalmazna. Nyírjestanyán az 58. sz. vegyes boltban bőven van töltelékáru a hűtőpultban, friss kóla és sör ládaszámra. Néhány illatos és friss kenyér is látható a pulton. A boltvezető meglepetésünkre mégis panaszba kezd. Közli, hogy nem ez a jellemző, csupán szeren_ esés a látogatásunk. (Inkább a vevőknek szerencse ez.) A boltvezető így folytatja: „A most itt látható nem rég érkezett sört másfél hónapja rendeltem. " Kenyérből nincs nagy hiány, de a kenyereskocsi menetrendje megbízhatatlan. Akik kenyérre várnak, nem mennek dolgozni a mezőre. Nem rég kértem 200 üveg olajat, de nem kaptam csak 40 üveggel. Az itt látható hűtőt ez év tavaszán kunye- ráltam ki a szövetkezettől.” Az egyik vásárló, Végső László: „Itt van a közelben a telkem, mint sok nyíregyházinak. Itt szeretnék vásárolni gyakran, de tejért most is hiába jönnék”. Szabó János- né, a tanya egyik lakója: „A nyírjesi boltnak a nyitvatar- tása megbízhatatlan, A bolt-- vezető sokszor már kora délután hazamegy.” Mindenütt zárva... A város peremén, Borbánya szélén a 61. sz. tej- és kenyér szakboltban rizs és liszt bőven van, de tejipari termék szinte nincs. Csupán kétféle sajtot mutat a boltvezető. Ez szakbolt? Sóstóhegyen az Aranykalász soron a bolt régóta zárva. Meglepődünk, hogy Sóstóhegy egy másik boltja, a -Nyírség utcai szintén zárva tart — mint a kiírás hirdeti, szabadság miatt. Horváth László is nézi a kiírást, ő is vevő lenne. Hangosan boszszankodik, mert ebben a boltban hárman is dolgoznak és furcsa mód egyszerre mentek el szabadságra. A kisgyereknek Horváthék néha három kilométerről, néha a városból hozzák a tejet. „Kiemelten kezeljük...“ Kovács Istvánná, az ÁFÉSZ megbízott kereskedelmi főosztályvezetője: — Kiemelten kezeljük a külterületi ellátást. Szövetkezeti tagjaink többsége éppen külterületen él. Kérésükre árulunk több ilyen boltban permetszert, mező- gazdasági felszereléseket, töltelékárut. A szerződésbe kiadott boltok haszna egyébként sokrétű lehet. A helyi ellenőrző és intéző bizottság továbbra is védi a vevők és a tagok érdekeit. A repülőtér melletti kis boltot pár hónapja adtuk ki szerződésbe. Azóta a nyitvatartás jobban igazodik a helyi igényekhez és például az előbbi kettő helyett ötféle mosóport árulnak ott. A boltok kiadásától azonban nem várjuk összes gondjaink megoldását. Mint hallottuk, az ÁFÉSZ kiemelten kezeli a külterületek ellátását. Az mégis rossz. Milyen lenne, ha nem kezelné „kiemelten”? Nábrádi Lajos Még néhány nap, s megkezdődik a gyártók és vásárlók nagy nemzetközi seregszemléje, a Budapesti Nemzetközi Vásár. A hagyományoknak megfelelően ott lesznek termékeikkel a szabolcsi gyárak, szövetkezetek is. Mit visznek, mit mutatnak be, s mit várnak a BNV- től? — kérdeztük néhány ré;zt vevő szabolcsi üzem vezetőjétől. Kun István, a mátészalkai Szatmár Bútorgyár igazgatója: — Gyárunk az idén ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját, érthető hát, hogy méltóképpen akarunk szerepelni a vásáron. Természetesen új termékekkel jelentkezünk, így többek között bemutatjuk majd a Flóra I. és Flóra II. fantázianevű garnitúránkat, az előbbi dolgozószobák, míg az utóbbi lakások berendezésére alkalmas. — Visszük a Helena kárpitozott garnitúra rekamiés és heverős változatát, valamint a Sabina ülőgarnitúrát: szekrénysoraink közül pedig kiállítjuk majd a Szamost. Bútorainknak egyre nagyobb hányadát exportáljuk, az arányt azonban még szeretnénk tovább növelni. Stomp László, a Rakamazi Cipőipari Szövetkezet elnöke: — A szövetkezet jellegzetes termékei közül összesen mintegy 100 modellt mutatunk be az őszi vásáron. Többek között harminc különféle női csizmát, harminchat női szandált, tizenkétfajta mokasszint, nyolc bokacsizmát. Termékeinket az A pavilonban lehet majd megtalálni. Én személy szerint kapcsolataink további szélesedését várom a vásártól. Azaz: a fejlődő tőkés exportunk remélhetőleg tovább nő, szocialista exportunk pedig tartja majd stabilitását. Bartók Károly, a Gávaven- csellői Vegyesipari Szövetkezet elnöke: — Termékeinket szintén az A pavilonban találhatják majd meg az érdeklődők. Hogy mit viszünk? Különböző típusú bőröndöket, divattáskákat, ' akta- és autóstáskákat, valamint kazetta- és A BNV-re készülnek a Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezetben. Tiz-tizenöt modellel neveznek be. Képünk ebből ad ízelítőt: egy steppelt női kabát és egy tollas anorák. (E. E. felv.) diplamatatáskákat. Kiállítunk ezeken kívül több apró árut is, mint a levél- és pénztárca. A vásárra bel- és külföldi partnereinket is meghívtuk, így kívánjuk felkelteni figyelmüket új termékeinkre. Egyre jobban arra törekszünk, hogy az eddig kizárólag külföldi alapanyagból készülő termékeinket legalább részben hazai alapanyagból állítsuk elő. Agházi Gyula, a Nyírség Ruházati Szövetkezet elnöke: — Tizenöt modellel szerepelünk az idei BNV-n, ezek alkalmi ruhák, aztán a mindenki által viselhető úgynevezett szabadidős ruhák és a legutóbbi divat szerint készített nadrágszoknyák, nadrágruhák, patentos szoknyák, felsőrészek. Ezeket a szabolcsi szövetkezetek közös standján, az A pavilonban láthatják majd az érdeklődők. A vásáron lesz egy nagy ártárgyalásunk egy NSZK-beli céggel, 22 ezer darab ruha a tét. B. G. Tölgy-, akác-, eperhordók Kristálytiszta, tükrös, kellemes aromájú, jó zamatú borok csak mesterkádárok által alkotott és gondosan kezelt hordókban érlelődnek. Ezért van legalább ilyen híre mesz- sze földön az olyan kádároknak, mint a nyíregyházi Dá- vidák. Valóságos kádárdinasztia. — Emlékezetem szerint az egész famíliánk kádár volt. Apám, nagyapám, dédapám, az ő apja, nagybátyáim, azok fiai is. Tóniéknál 4 fiú tanulta meg a kádármesterséget, itt nálunk a Széna tér 9. alatt 3, és ki tudja, hány segéd szabadult évtizedek alatt — sorolja a kádárdinasztia egyik sarja, Dávida István. Hárman maradtak a famíliából kádárok. Ö, Antal és a fia. — Én már csak másodállásban készítek hordókat, inkább javításokat végzek. Egy- egy régi szép eperfahordót, tölgyet vagy akácot hoznak, mert megkezdődik hamarosan a szüret, s kell a hordó a nyíri vinkónak és a pálinkának — említi a mester, aki főállásban a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat 60 szakboltjában tartja rendben a faberendezéseket. Százéves kádármúlttal rendelkeznek a Dávidák. Messze földről, még a Hegyaljáról és Budapestről is felkeresték őket egy-egy jó hordóért. Őseik a földbirtokosoknak, Máriapócson a papi pincékbe készítették a hatalmas horKádárdinasztia DÁVIDA ISTVÁN dókat. Igaz, valóban csak kvaterkázni jó a nyíri vinkó, az ezerjó, a rizling, de kedvelte Krúdy is. — Megadták a módját, hogy tisztán kezelt hordókban tárolják, mert ezeket nem tartották, nem „érlelték”, a tövéről fogyott mindig a nyíri bor — említi Dávida István. — Bornak is pálinkának is a tölgyfa, az akác és az eperfa a legkiválóbb. Az eperfa azért, mert szép színt és zamatot ad a bornak, pálinkának. Az akác meg azért, mert szívós, erős, hosszú élettartamú. No és a tölgyfahordók! Ezek a leghíresebbek, mert / gyönyörűen ki lehet dolgozni. Egy-egy hordónak az elkészítése már télen megkezdődik. Hasítjuk a tölgyet, szárítjuk legalább egy esztendeig, s ezt követi a pucolás, s a többi művelet — sorolja a hordókészítés fázisait a mester. — Sajnos a kádár szakma kihalófélben van, mert nehéz, pedig igen szép mesterség. Egy hordó 25—30 darab 8—10 centis dongákból áll össze. Valamikor kézzel, fejszével hasítottuk, faragtuk, gyalultuk. Kézi munka volt az egész — avat a fogásokba. — Jól kiszáradt dongákból készül az igazi hordó. Ebben érlelődik oly zamatossá a jó ízű pálinka, a nyíri vinkó. Legújabb divat a vikend- hordó. Ezek 50—60 literesek. Főleg pálinkának viszik. Ahogy a vikendtelkek szaporodnak, s a hobbikertekben szőlőt és szilvafákat ültetnek, úgy lesz mind keresettebb a hordó is. — Ezeknek a pici hordóknak is éppen úgy meg kell adni a módját, mint a nagyoknak, egy szemernyivel sincs kevesebb munka velük. Sőt, nagyobb gondosságot, figyelmet igényelnek — mondja Dávida István, a híres kádárdinasztia egyik utolsó sarja. Farkas Kálmán Tarhonyasirató L apunk egyik riportjában olvasom: az egyetemista almatábor egyik részvevője elismeréssel újságolta, hogy tiltakozásuk* ra a tarhonya eltűnt az étlapról. Másnap palacsinta lett helyette. Nocsak — mondogatom — ilyen hát az eredményes harc, az ember csak szóra nyitja a száját, s máris megtörténik a nagy metamorfózis: a tarhonyából palacsinta lesz. Mégis keserű a szám. Nem, nem vagyok ingerült, csak nagyon szomorú. Bizonyos köröknél feketelistára került a tarhonya. Száműzik, lenézik, megvetik, kiköpik, félretolják. Nosztalgiám lenne? A sok kedves nyári nap emléke, amikor Margit néném szitákon-rostákon át kezével formálgatta a sokféle méretű tarhonyát? Aranysárga tojásból, hófehér lisztből készült tésztából? Nem valószínű, hogy csak ennyi. Válogatunk, válogatnak. Túl jól megy a sorunk. Pedig a tarhonya nem „szegényétel” csupán. A tarhonya már-már csemege. Hússal, kicsit pirítva levesben. Még előkelő étlapokra is felkéredzke- dik, ott úgy hirdetik: pásztortarhonya. Pici golyócskái ellen ágyúval lőnek, s ő képtelen srétjeit visszatüzelni. Néhány sorom tisztelet a tarhonyának. A száműzött, megvetett ételnek. S általa általában az ételnek. Melyet könnyebb megvetni, mint a rávalót megkeresni. B. L.