Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-04 / 207. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. sze ptember 4.^|| OlL.lDlAlL.lA M ár-már adomaszámba megy a történet egy 12 éves nyíregyházi kislányról, akit megkérdeztek: és mi leszel, ha nagy leszel? Elvált asszony, mint Kati néni — felelte teljesen természetesen, s indokolt is: rámaradt a lakás, nem kell bajlódni egy férjjel, a gyerek után kap családi pótlékot és gyerektartást, és mert Kati néni szép marad, nem úgy, mint anyuka, akinek alig marad ideje, hogy kipintyőzze imagát. Mi tagadás, ha az ember belegondol abba, hogy ez a kislány pár éve még papást- mamást játszott, gyermekként ringatta babáját, összeveszett és kibékült a képzelt férjjel — nos, ekkor a megtett út igencsak nagy. Mert kár lenne elsiklani a hallottak felett. A tizenkét éves — ha egészében általánosnak nem is mondhatóan — de sűrítve valahol a családról, mondott véleményt, vetett el természetesnek tartott társadalmi és emberi kategóriát. Ha felnőtt mondja: cinizmus, így azonban csak környezetet — mégpedig tágat — minősítő, bajokról és gondokról árulkodó gyerekszáj. Csakhogy: ez a gyermek potenciálisan a holnap édesanyája. A pszichológus gyermek- rajzokat rak elém. A témái0 milyen a családom? A képéken igen sok helyről hiányzik az egyik szülő, ha mindkettő ott van is, egymástól távol állnak vagy ülnek, a kettő közül az egyiknek feltétlenül gondterhelt vagy haragos a tekintete, arca. A megnézett harminc képen csak négyen alakult ki olyan látvány, hogy fogják egymás és a gyermek kezét, a többin egymástól külön helyezkedtek el a figurák. A doktornő magyaráz, felhívja figyelmem egy gyakori kellékre, az üvegre, mely hol az asztalon, hol valaki kezében található. De ennél érdekesebb a szinte általános összkép: az alakok laza megjelenése, egymással kapcsolatot nem tartó kompozíciója. — Szeretném hozzátenni — így a gyermekpszichológus — nem válogatottén rossz családokról van itt szó, egy átlagos modellt láthat. _ Lazább kapcsolatok Szabolcs-Szatmár megyében a 80-as népszámlálási adatok szerint 80 450 fiú és 76 984 leány alkotja a 0 és 14 év közötti népességet. A 15 és 39 év közöttiek száma 210 653. Ez, a megye lakosságának több mint a felét kitevő létszám alkotja a mai családok többségét, s családot a közeljövőben, a következő 10 és 20 e^/ben alapítók csoportját. Ez a több mint 360 ezer ember az, akik jó pár éve élik a család funkciójának forradalmi válságát, s tudva, nem tudva, dilemmák sorával néznek nap mint nap szembe. Nem kétséges, ahhoz hogy a társadalom számára hasznos mikroközösségek, korszerű és stabil családok alakuljanak ki, s a jelenlegi átmeneti családkép előnyösen változzék, sok minden kívántatik. (SALAD - DE MILYEN Család — de milyen? — hangozhat a kérdés. A régi családeszmények meginogtak, mitöbb, ledőltek. Megszűnt az alkalmakként anyagi szerződésekre alapítható; tartalmát vesztette a férji hierarchiára épülő; minimálisra korlátozódott a vallási törvények által összetartott; időzavar miatt szinte ki sem alakul o nagy szerelem nyomán születő. A gazdasági és társadalmi átrendeződés sok mindenbe beleszólt. A nők többsége munkába állt, s ezáltal már a régi forma is megszűnt, jelentősen módosítva a nő családban betöltött funkcióját; a falvakban a tulajdonviszonyok változása megszüntette az érdekek fenyegetésével kialakult hieratikus rendet; a korábban egységes családok vegyessé váltak, ami végső eredményét tekintve jó, mégis, a család struktúráját egyféle korporációs renddé degradálta; a sok gyermek, mint a család számára korán je- l^nfltező munkaerő-lehetőség értelmetlenné vált; a társadalom nagymérvű mobilitása sok családi kapcsolatot két-hét-végi találkozókká alakított; az életformában és életmódban zajló változások általában lazították az emberi kapcsolatokat, s tetemesen lerövidítették az egymás megismerésére szánt Időt; az elért jólét és az elérhető megszerzése másodlagossá minősítette az egy közösségben élők érzelmi viszonyait; a túlzóan tiltó erkölcsi törvények helyét felváltó szabados magatartás éppen a család megalapozott vállalásának felelősségét csökkentette. W Érzelem és anyagiak Le kell szögezni: a végbement és zajló társadalmi és gazdasági változások történelmileg elkerülhetetlenék, jók, s hasznosak. De ne ' tagadjuk: némely következményük — s éppen a család szférájában — eddig ki nem védett gondokat is teremt. Nem véletlen tehát, hogy a családi életre nevelést tantárggyá kellett tenni, s minduntalan említeni kell: csak a családok saját jó példája — megannyi kísérlet! — képes az újféle családeszmény megteremtésére. — Legtöbb kollégám — így egy tanár — úgy hiszi még ma is, hogy a családi életre nevelés az elsősorban szexuális felvilágosítás. Pedig hidd el, ezzel mi elkéstünk az iskolában, ezt az utca, a televízió, a barátok régen rendezték. De magam is bajban vagyok, amikor a családról kell beszélni, hiszen legtöbb növendékem körülményeit ismerem, igazán harmonikus famíliát alig tudok mondani. Ha példáim eszményiek, vagy nevetnek, vagy olyan érveket vágnak vissza, hogy magam is kábu- [lok. Az iménti, korántsem teljes kép érzékelteti: milyen előzmények és körülmények után kerül sor arra, hogy fiatal emberek maguk is családalapítókká váljanak. Az átalakuló család, az érzelmi szegénység, az anyagi javak megszerzésének hajszolása, a csak esténként vagy esetenként összetalálkozó család emléke és ténye motiválja a házasságba, indulók elképzelését, gyakorta szándékát. A főorvos elém teszi a megyei család és nővédelmi tanácsadáson 1974 és 82 között megjelentekről készült felmérést. Házasság előtti tanácsadáson megjelent 15 158 fő. Közülük a nők hatvan, a férfiak kilencven százalékának már a előtti szexuális kapcsolatok igen magas, alkalmi, méltatlan körülmények között folytatott nagy száma eleve csökkenti a házassághoz és családalapításhoz szükséges illúziót, szépséget, várakozást, a benne elsődleges örömszerzést. Egy szexológus mondta a közelmúltban: ahhoz, hogy meg ne szóljanak, ki kellett alakítani az étkezési, öltözködési, beszélgetési kultúrát. Ahhoz, hogy valaki nekilásson egy család alapításának, ami nem egyszerűen csak egy közös ágyba költözés, jóformán azt sem kell tudni, hogy házasság előtt volt nemi kapcsolata. A lányok hatvan, a fiúk 70 százaléka barátaitól kapta a felvilágosítást, a szülők lányok esetében 10, a fiúkéban 3 százalékban érintettek. A megjelentek 25 százaléka alig egy éve ismeri egymást, a többi kapcsolata sem haladja meg a két-három esztendőt. A lányok 14, a fiúk 7 százaléka rendszeresen fogyaszt alkoholt. A leendő gyermekek számát tudakolják, s ebből kiderül: 1 gyermeket 7—8, kettőt 70, hármat 18—20, négyet 0,3 akar, egyáltalán nem kíván: egy százalékuk. A válaszokból kitűnik — s ezt az prvos tapasztalata is alátámasztja —: a házasság van szexuális kultúra is! És ez a kérdés — mondhatjuk — nem tiltási kérdés, ez már a társadalmi felelősség területére tartozna. Induló emberpárok Ha nem is elfogadható, de némileg már érthetőbb, hogy mennyi minden zavarja azt, hogy a meglévő családok hivatásszerűen funkcionáljanak, s mi minden veszélyezteti a létesülő családok jövőbeni minőségét. A saját közvetlen környezet és a tágabb világ felborult értékrendje egyaránt motiválja, még a legjobb szándékot is. Ha ehhez hozzávesszük az indulás nehézségeit, akkor még inkább aggódnunk kell. Hétszáz házasulandó anyagi körülményeit vizsgálták. Ebből kiderült, hogy a megkérdezett menyasszonyok 22, vőlegények 11 százalékának a havi jövedelme nem éri el a 2000 forintot. Csak a nők 6, illetve a férfiak 16 százaléka kap 3000 forintnál többet. A maradék a 2 és 3 ezer között mozog. Mindez létalapnak elég lenne, ha nem merülne fel a lakáskérdés még mindig akut ügye. Egy össz-megyei kimutatás szerint a szülőkhöz költözik 56, albérletbe 23 százalék, főbérlete hat, saját háza 14 százaléknak van, s olyan is akad, aki a kérdésre „nem tudom”-mal válaszolt. A kisvárdai kórház tudományos ülésén elhangzott referátum a járási helyzetet úgy mutatta be, hogy 95 százalék nem rendelkezik saját lakás- lehetőséggel. Ha a mai lakásárakat ismerjük, az otthon- teremtés nehézségeit számba vesszük, akkor kiderül: hosz- szú évekig az ezekért folyó küzdelem köti le az erőt, miközben lehetséges, hogy a házasság fel is bomlik. Jóllehet intézkedések születtek, elképzelések napvilágot láttak, az induló emberpároknak mégsincs könnyű dolguk, hiszen ez az anyagi bázisteremtés egybeesik munkahelyükön való beilleszkedésükkel, pályakezdésükkel, az önállóság próbájával. Népmozgalmi adataink mutatják: o válások száma gyors ütemben nő, s ami szintén aggasztó: viszonylag rövid házasságokat kell felbontani. A meg nem alapozott érzelmi élet, az anyagi nehézségek, a lakásgond, a közös áldozat- és tehervállalás nehézségének el nem viselése vet véget egy-egy szépnek ígérkezett kapcsolatnak. Elöregedő társadalom ? Mindez sajnos összességében azt is eredményezi, hogy a család, mint a társadalom legkisebb egysége zavart helyzetben van. Ez kihat arra is, hogy a népesség hazánkban, de még az egyébként szaporának mondott Szabolcs-Szatmárban is csökken. Egy beregi orvos és gyógyszerész elmondta: háromezres községükben ma nincs olyan fiatal pár, aki két gyereknél többet akarna, a nők 99,2 százaléka szed fogamzásgátlót. Megyei statisztika jelzi: 1960-ban száz szülőképes nőre még 327, tíz évvel később 275, s a népszámlálás évében 240 gyermek jutott. A legújabb mérések szerint ez a szám is csökken. A legérdekesebb, hogy itt nem a néhány város túlzó adata befolyásolja az eredményt, hanem össz-megyei képről van szó, azonos tendenciákkal falun és városon. Az is tény: a sok gyermek ma — ritka és tiszteletre méltó kivételtől eltekintve — olyan családokban születik, ahol se megfelelő anyagi, se szociális körülmények nincsenek, a gyermekek gyakorta veszélyeztetett környezetben élnek, s százával kerülnek állami gondozásba. A gyermektelen- ség ma már nem számít szégyenletes dolognak, mint hajdanán. Sokan, fiatalok, nem is titkolják: az utazást, telekszerzést, szórakozást, autót, kényelmet a gyermek kényelmetlensége elé helyezik. Egy közgazdász ismerősöm számokkal győzött meg: ha a családalapítás minősége nem változik, a felelős szülő típusa nem alakul ki, a család társadalmi funkcióját nem tölti be, olyan gazdasági helyzet állhat elő az ezredforduló táján, aminek hatása egyelőre kiszámíthatatlan. A munkaerő hiánya, az elöregedő társadalom, az eltartók és eltartottak aránya nem lesz pótolható ipari robotokkal sem. Ha más nem, egy ilyen hűvösen tárgyilagos érv is elgondolkoztathat. Tegyük ehhez hozzá: az ország legszaporább megyéjében, Szabolcs- Szatmárban az élveszületések száma 1975-ben 21,8, 1979- ben 17,8 ezrelék volt, már 1980-ban csak 16,5 ezrelék, ami egyszerűen a reprodukcióhoz sem elég. Szigorúbb kontroll Világos tehát: az újfajta, szocialista körülmények között jól funkcionáló család kialakítása égető feladat. Megkívánja egyik oldalon a család erőfeszítéseit, felelősségét, példamutatását. Szükséges — éppen az előbbi meglévő hibái miatt — az iskola és az egéstségügy fokozott részvállalása. De nem hanyagolható el az az intézkedéssorozat, amely megfelelő társadalmi, gazdasági, anyagi körülményeket teremt. Míg ezek és egy megfelelő társadalmi közhangulat nem hat a családteremtés felelőssége irányába, addig hiába kesergünk a népesedés problémáin. Sokkal szigorúbb társadalmi kontroll, megítélés és vélemény-nyilvánítás kívánatos annak érdekében, hogy a szocialista erkölcs hasson a szabados — vagy illendőbben mondva — liberális magatartással szemben, s a jó család, a komoly családot alapító, a felelősséggel gyermeket vállaló kapja meg az erkölcsi elismerést, szemben a ma még gyakori sajnálkozás, mosoly helyett. Család — de milyen? — kérdeztük. Ha lenne kész modell, azt se lehetne mindenkire alkalmazni. JDgy biztos, sürget az idő, hogy stabil mikroközösségek alakuljanak, hiszen a társadalom egészsége az egészség&j.-fisa- ladokon múlik. ÜSáíS" Bürget Lajos
