Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-30 / 229. szám

4 Ketet-Magyarország 1982. szeptember 30, Havasi Ferenc előadása a Politikai Akadémián A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak Politikai Akadémiáján szerdán Havasi Ferenc, a Poli­tikai Bizottság tagja, a KB titkára tartott előadást „Külgaz­dasági stratégiánk megvalósításának feladatai” címmel. Az előadáson megjelenteket, gazdasági, politikai, ideo­lógiai, társadalmi életünk képviselőit Lakatos Ernő, a Köz­ponti Bizottság agitációs és propagandaosztályának veze­tője köszöntötte. Közös közlemény Losonczi Pál látogatásáról Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke Antonio Ra- malho Eanesnek, a Portugál Köztársaság elnökének meg­hívására szeptember 27-e és 29 között hivatalos látogatást tett Portugáliában. Losonczi Pált elkísérte Szarka Károly, külügyminisz­ter-helyettes, Ábrahám Kál­mán építési és városfejlesz­tési miniszter, a kormány Gazdasági Bizottságának tag­ja Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnöke, dr. Malega Tibor külkereskedel­mi miniszterhelyettes. Lisszaboni tartózkodása so­ri n az Elnöki Tanács elnöke ttíll c ikozott a Portugál Köz­társaság elnökével, G.oncalo Eibeiro Teles ügyvezető mi­niszterelnökkel és látogatást tett a köztársasági gyűlésben, j Gulbenkian alapítványnál, valamint a Lezirias nevű ál­lami gazdaságban. A szívélyes és köjcsönös megértés légkörében lezajlott tárgyalásokon a két elnök szé­les körű megbeszéléseket folytatott a kétoldalú kap­csolatok fejlesztéséről és a feleket kölcsönösen érdeklő nemzetközi kérdésekről. Az építési és városfejlesz­tési miniszter találkozott portugál partnerével, a la­kás-, közmunka- és szállítás­ügyi miniszterrel, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hiva­talának elnöke pedig a mi­niszterelnökség tájékoztatási államtitkárával, akikkel meg­vitatták a szakterületüket érintő kérdéseket. A külügyminiszter-helyet­tes és a külkereskedelmi mi­niszter-helyettes a portugál külügyi államtitkárral, illet­ve a külkereskedelmi állam­titkárral folytatott megbeszé­léseket. Részletesen elemez­ték a nemzetközi kérdéseket, a magyar—portugál kapcso­latokat, különös tekintettel a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. A két elnök elégedettségét fejezte ki a megtárgyalt kér­désekben őszinte vélemény- cserére alkalmat adó látoga­tás eredményeiről. Hasznos­nak minősítették a hasonló látogatásokat, amelyek előse­gítik a jobb megértést és a két ország közötti baráti szá­lak erősítését, a béke, a né­pek közötti megértés ügyét. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke elismerését fe­jezte ki azért a figyelemért, amelyben portugáliai tartóz­kodása alatt feleségével és kíséretével együtt részesítet­ték és hivatalos látogatásra hívta meg Ramalho Eanes köztársasági elnököt, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. Amerikai ügynök volt-e az Abwehr főnöke? A második világháború alatt az amerikai hírszerzés beférkőzött a fasiszta Németország több kulcsfontosságú szervezetébe — a hírszerzésbe, a külügyminisztériumba és más fontos hivatalokba. A náci hírszerzés egyes tisztjei készségesen együttműködtek az amerikai hírszerzéssel, amelynek Canaris tengernaggyal, az Abwehr főnökével és annak helyettesével is sikerült kapcsolatot teremtenie — ez derült ki egy Washingtonban kedden nyilvánosságra hozott jegyzőkönyvből. A dokumentum Allen Dullesnek egy kongresszusi bi­zottság előtt a háború befejezése után két évvel tett val­lomását tartalmazza. Dulles, aki a háború alatt az OSS — a hadászati szolgálatok hivatalában töltött be kulcsfontos­ságú pozíciót, 1947. június 27-én tette meg vallomását a CIA megalapításával foglalkozó bizottság előtt. (A CIA- nek Dulles lett az első igazgatója.) Dulles arról vallott, hogy amikor az OSS főnökeként a semleges Svájcban működött, közvetlen kapcsolatban állt Canaris tengernaggyal, az Abwehr főnökével és an­nak helyettesével, továbbá a zürichi német konzulátuson működő két ügynökkel, akiktől számos értékes informá­ciót kapott egyebek között Németország rakétaprogramjá­ról. A brit, valamint az amerikai légierő ezek felhaszná­lásával bombázta azokat a balti-tengeri támaszpontokat, ahol a hírhedt V—1 és V—2 típusú rakétákat gyártották. Ezúton jutottak először adatokhoz a német rakétafejlesz­tésről és ez vezetett Peenemünde bombázásához is — mondotta Dulles. A Balti-tenger melletti Peenemünde volt a német ra­kétafejlesztés központja, ahol többek között olyan tudósok működtek, mint a későbbi amerikai rakétaprogramban is részt vevő Werner von Braun. Itt fejlesztették ki a V—1 és V—2-es rakétákat, melyekkel a megszállt Franciaország területéről mértek romboló csapásokat Nagy-Britanniára. „Túlzás volna állítani, hogy Canaris az ügynököm lett volna — vallotta annak idején Dulles — de szervezetének néhány embere együttműködött velem és én is közvetlen kapcsolatban voltam Canaris tengernaggyal, különösen pedig Oster tábornokkal, a vezérkari főnökkel, aki a hír­szerzés vezetője volt. Az Abwehr 10 százaléka náciellenes­sé vált, mert megundorodtak Hitler taktikáitól és ellenez­ték Hitlernek az oroszokkal szembeni tevékenységét. Ezért vált lehetségessé az Abwehrbe történő behatolás” — hang­zott Dulles 1947-ben tett vallomása. A német hírszerzés öt fő emberét így Canarist és üs­tért 1944-ben, a Hitler elleni öszeesküvés többi résztvevő­jével együtt „árulóként” kivégezték. Lázár György és Bruno Kreisky megbeszélései gyár áruk exportképességé­nek fokozására csakúgy, mint arra, hogy az osztrák cégek javítsák versenyképességüket a miagyar piacon. Közös ér­dek, hogy a jelenlegi, mint­egy 130 kooperációs szerző­désre építve kiterjesszék a két ország vállalatainak együttműködését más or­szágokban. Megállapították,, hogy hazánk és Ausztria együttműködése az energia területén példás és kölcsö­nösen előnyös, ugyanakkor kölcsönös érdek közösen részt venni a kelet—nyugati, a két ország területén átvezető energiavezetékek építésében. Mindkét fél tanulmányoz­za a felvetett kérdéseket, osztrák részről azt a régeb­bi keletű magyar javaslatot, hogy szüntessék meg, vagy enyhítsék az áruinkat az osztrák piacon sújtó magas vámokat A szerdán délután véget ért magyar—osztrák tárgya­lásokról csütörtökön közös közleményt adnak ki. Lázár György miniszterelnök csü­törtökön sajtóértekezleten számol be látogatásának ta­pasztalatairól. A magyar kor­mányfő és kísérete szerdán este egy Strauss-operett elő­adását tekintette meg a bé­csi Volksoperben. Hétfőn újabb Gromiko—Shultz-találkozó Képünkön: Gromiko és Shutta (jobbra). (Kelet-Magyaror­szág telefoto) tette, hogy az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió között „komoly és átfogó tárgyalá­sok” folynak, amelyeken a felek kölcsönösen tekintetbe veszik egymás véleményét. Az amerikai elnök azt igye­kezett elhitetni, hogy az el­múlt két évben az amerikai nyomásgyakorlás hatására a Szovjetunió „megértette” az amerikai álláspontot és vál­toztatott korábbi magatartá­sán. A CBS televízió közlése szerint Shultz amerikai kül- űgyrrunisxter íeíkért« -.. .'Chftr ház etnöikét, hogy a szovjet­amerikai külügyminiszteri találkozóra való tekintettel halassza el a Szibéria—Nyu- gat-Európa gázvezetékkel kapcsolatos amerikai szank­ciók vitáját a képviselőház­ban. A Fehér Ház attól tar­tott, hogy az amerikai tár­gyalási pozíciókat rontja, ha kiderül: a kereskedelmi há­ború politikáját a kormány­zat magában az Egyesült Ál­lamokban sem képes elfo­gadtatni. BANYA­SZERENCSÉTLENSÉG öt halálos áldozatot köve­telő szerencsétlenség történt hétfőn este a csehszlovákiai ostravai szénmedence egyik bányaüzemében. Mint a.szer­dán reggel nyilvánosságra hozott hivatalos közlemény elmondja, a baleset színhe­lye az üzem egyik elővájata volt, ahol váratlanul vízbetö­rés keletkezett. Az okok pon­tos feltárását a szakértői bi­zottság megkezdte. A britek nem mondhatják el magukról, hogy kétszáz éve nem háborúztak, azt vi­szont igen, hogy piacaikon pontosan ennyi ideje nem je­lent meg új, hazai gyártmá­nyú sajtféleség. Megérte-e a hosszú vára­kozás? Péter Walker földmű­velésügyi miniszter szerint igen, mert a Lymeswold név­re hallgató jövevény, az una­lomig evett Cheddarok és Cheshirek testvére még a ku­tyájának is ízlett a szeptem­ber 27-i sajtavatón. Márpedig az angol juhász­kutyák nem feltétlenül sajt­barátok. A Lymeswold a Camernbcrt- család „kékvérű” — kék pe­nésszel erezett — ágának legfrissebb hajtása, és ebben a minőségében brit konkur- rencia kíván lenni a sokféle francia és dán „kék” sajttal szemben. Puhább azoknál és kissé csfpősebb a zamata. A Lymeswold „kifejleszté­sére” 5 millió fontot költött a tejtröszt. Nyilván emiatt sem szabták alacsonyra az árát: tiz deka fél fontba kerül majd belőle. Más szóval nem az árával, a természetes értékei­vel kíván versenyezni. 49. Karácsonyra csúcsai fe­nyőfát kívánt. A Veres Pál- né utcai házmester utazott el érte, meg is hozta kalan­dos körülmények között. A nagy fenyőt Pfeiffer dokto- réknál díszítették fel. A jó barát orvosnak volt egy ked­ves kisfia, neki remek hin- taolovat vásároltatott Ady karácsonyi ajándéknak. A költő szépen rendbe szedte magát az ápolónő segítségé­vel, a szokásos teveszőr kön­tösét vette fel, így támogat­ták át az örvösökhöz. Csont és bőr volt, de nyugodt. Jól érezte magát, egész este mo­solyogva nézte a karácsony­fának és a hintalónak ör­vendő kisfiút. De még ez a csekély igénybevétel is ki­merítette. Két oldalt támo­gatva kísérték vissza szobá­jába. Még három hétig remény­kedtek állapotá javulásában, hasztalan. Orvosa ragaszko­dott hozzá, hogy szállítsák szanatóriumba. Ady erről hallani sem akart. Végül so­ványka öncsalással nyugo­dott bele az orvos akaratá­ba. Látszólag elhitte, hogy csak kocsikázni viszik, s lát­va, hogy a kocsikázáshoz egyáltalán nem szükséges személyi holmijait is össze­csomagolja Csinszka, hallga­tólagosan elfogadta a szana­tóriumot. Mielőtt megvált volna szo­bájától, hosszasan körülné­zett benne, egyenként végig­pillantva a bútorokon, a ké­peken, a könyveken, hasz­nálati tárgyain. — Semmi nem fordítható meg ... — mondta és önként elindult. Török néni, Csinszka nagy­anyja szeretettel, féltéssel segédkezett körülötte. A ko­csinál ezzel búcsúzott tőle: — Édes fiam, tavasszal megyünk Csúcsára! Ady Endrének jólesett a vigasztaló ígéret, de szó nél­kül, csak egy lemondó mo­sollyal fejezte ki, hogy az a csúcsai tavasz számára már nem lehetséges. Fiákeren szállították be a Városliget szomszédságában lévő Liget szanatóriumba 1919. január 12-én, vasárnap délután. Csinszka és Pfeif­fer doktor felesége kísérte el. A földszinten lévő 30-as számú szoba' várt rá, kezelé­sét dr. Schaffer Károly ideg- gyógyász professzor és dr. Engel Károly belgyógyász professzor vállalták. A költ­ség naponta kilencvenkét ko­ronába került, a külön ápoló­nak napi 30 koronát fizettek. Csodákra még a tudomány sem képes. A legtöbb, amit elérhettek, hogy megkímél­„Komoly és átfogó” eszme­cserét folytatott kedden New Yorkban a Szovjeuryó és az Egyesült Államok külügymi­nisztere. Jövő héten újabb találkozót tartanak. Andrej Gromiko szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter a három­órás keddi tanácskozás után abban állapodtak meg, hogy hétfőn ismét találkoznak. A második megbeszélésre egy néhány soros amerikai hiva­talos közlemény szerint ok­tóber 4-én helyi, idő .szerint délutá« » órakor kerül sor * leténác épületében. A keddi eszmecserén — állapította meg az amerikai külügyminisztérium közle­ménye —, „kölcsönös érdek­lődésre számot tartó kérdé­seket vitattak meg” a kül­ügyminiszterek. Reagan amerikai elnök, aki a keddi New York-i tár­gyalás befpjezése után egy órával sajtóértekezletet tar­tott a Fehér Háziban, egy kérdésre válaszolva kijelen­(Folytatás az 1. oldalról) ország jószomszédi kapcsola­tainak alakulását. A kölcsö­nös jóakarat alapján sikerült megtalálni a sokrétű együtt­működés útját, — mondotta a miniszterelnök, egyetértve házigazdájával: a két, eltérő társadalmi rendszerű ország gyümölcsöző kapcsolatai va­lóban „olyan példát jelente­nek, amelyet másoknak is ajánlhatunk”. „Meggyőződé­sem: tárgyalásaink hozzájá­rulnák ahhoz, hogy ne csak megőrizzük az együttműkö­désben elért szintet, hanem tovább is tudjunk lépni” — mutatott rá Lázár György. Hangsúlyozta, hogy bár a gazdasági kapcsolatoknak to­vábbra is kiemelkedő szere­pük lesz a két ország között, nagy figyelmet érdemelnek a különböző szervezetek kö­zötti kapcsolatok, csakúgy, mint a hátár menti területek mind élénkebb együttműkö­dése, s az egyre gyarapodó emberi kapcsolatok. „Bennünket is mélyen érint és foglalkoztat a mai világ- helyzet, s az: miként tudunk hozzájárulni, hogy a jelenle­gi feszültségből visszatérjünk az enyhüléshez. Biztosítha­tom, hogy — amint a múlt­ban is — saját szövetségi rendszerünkön belül mindent megteszünk, hogy érvényre jusson a népek békeakarata. Szövetségi rendszerünk min­den országa, népe, kormánya már ismételten példát adott, hogy készek hozzájárulni a béke megvédéséhez” — mon­dotta ‘ pohárköszöntőjében Lázár György. Lázár György miniszterel­nök és Bruno Kreisky kancel­lár nyílt, őszinte és építő lég­körben tárgyalt szerdán a nemzetközi helyzet időszerű kérdésedről. A két kormány­fő áttekintette a két ország kapcsolatainak helyzetét, s arról mindketten megelége­déssel nyilatkoztak. A délutáni tárgyalásokon Veress Péter külkereskedelmi miniszter és Gábor András ipari miniszterhelyettes, vala- » mint Josef Staribacher keres­kedelmi és ipari miniszter, és az osztrák kormány más il­letékesei között részletes esz­mecsere folyt arról, hg^^n reskedehni és egy^tím^Mé­si kapcsolatait a megnehezült világgazdasági helyzetben, amelynek kihatásai mindkét országot sújtják. Magyar rész­ről változatlan célként jelöl­ték meg, hogy Ausztria, mint hazánk második legnagyobb tőkés kereskedelmi partnere, megtarthassa ezt a helyét, ugyanakkor kiegyensúlyozot­tabbá váljék a hosszú évek óta jelentős osztrák többletet felmutató árucsere. Ehhez szükség van a ma­ILLEGALIS rádióadók a tengermelléken lévő hár­mas városban. Az egyik adó­ra Gdanskban, a másikra Sopotban bukkantak rá. Az őrizetbe vett személyek a „Szolidaritás”:-rádió prog­ramját próbálták sugározni két hordozható adóval. Az ország déli részén a bielskoi vajdaságban lévő Zywiec vá­rosában a. „Szolidaritás” volt aktivistáiból álló konspirá- ciós csoportot leplezett le a 'rendőrség. á-A’;• • tW-im : ^ '■ •: _ ■ mm - ' “ 4 holnap í*1áh& Ady Endre Civilt- élettörténete ték Ady Endrét a testi kí­noktól Panaszmentesen, nyu­godtan viselkedett egyforma állapotban. A látogatók nem nagyon érdekelték, alig szólt hozzájuk, mint ahogy az ápolójával sem beszélgetett. Barátai és felesége január 26-án, vasárnap látták élet­ben utoljára. Hatyany Lajos Ady a kortársak között cí­mű könyvében így örökítette meg e napi látogatását: „... vasárnap féltizenkettőkor mentem hozzá a városligeti szanatóriumba, de Ady mély­ségesen aludt. Csak a har­mincas szoba küszöbén áll­tunk és néztük, hogy Ady gyorsan, sűrűn, de egyenle­tesen s látszólag nyugodtan lélekzik. Nem tudtuk, hogy az ilyesfajta légzés már az agóniát jelenti. Csak álltunk ott, csak néztük a költőt a takaros szanatóriumi szobá­ban, ahogy bezárt pillái mö­gül is kigömbölyödött sze­mének nagyszerűen domború golyója és ahogy a párnán magasztosan fölravatalozva nyugodott. Hajának se híja, se hója, keze a mellén nyu­godtan összekulcsolva. S ezt mondtuk egymásnak: milyen szép! (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents