Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-30 / 229. szám
1982. szeptember 30. Kelet-Magyaroraxág 3 Megújuló pártoktatás BONYOLULT, ELLENTMONDÁSOS világban élünk, nehezebb külgazdasági körülmények és belső erőfeszítések, gondok között építjük a szocializmust. Ezeket érzik, tudják az emberek, s ennek ellenére is bizalommal vannak pártunk politikája iránt. Ennek a bizalomnak a megőrzése elengedhetetlen feladata propagandamunkánknak is! A gyorsan és állandóan változó körülményekkel számolnunk kell a pártoktató, -nevelő munkában. Nem mindegy, mit mondunk, reálisan tájékoztatjuk-e az embereket, a szemináriumok hallgatóit, a vitakörök résztvevőit. Nem hallgathatjuk el gondjainkat, nehézségeinket. Ezeket meg kell osztanunk — mint eddig is tettük —, mert csak így számítha- | tunk a jövőben is kölcsönös megértésre és bizalomra. Ez a helyzet magyarázza, hogy az idei, 1982—83- as pártoktatási év különös jelentőségű. Felelősségteljes munka vár elsősorban arra a több mint 2 ezer propagandistára, vitakör- vezetőre, akiktől ezrek és ezrek várják a különböző oktatási formákon, fórumokon, tömegpolitikai tanfolyamokon a reális, pártosan orientáló, a bonyolult viszonyokat feltáró és elemző értékeléseket és a cselekvésre ösztönzést. Gazdaságunk a megújulás időszakában él, igyekszik cselekedni. Szükség- szerű a politikai, társadalmi élet minden területén és szintjén, így az ideológiai, az agitációs propagandamunkánkban is a megújulás. Ez propagandistáinktól sok tekintetben szemléletváltozást követel. Valójában mit értünk a megújuláson? Elsősorban azt, hogy oktató-nevelő munkánkban az élő marxizmus—leninizmus domináljon. Az új objektív helyzetben jelentkező új jelenségekről, új értékeléseket, összefüggéseket adjanak a gazdaságpolitikában, a közgazdaságtanban, a filozófiában stb. jelentkező kérdésekről, például azokról a jelenségekről, amelyek a mai kapitalizmust és a szocializmus építésének belső ellentmondásait jellemzik. SZAKÍTANI KELL A SABLONOKKAL, az idéz- getésekkel. A valóságos helyzetből, a konkrét társadalmi-gazdasági viszonyokból szükséges a jelenségeket elemezni és a dialektika lenini elveinek, a történetiségnek, a konkrétságnak, az objektivitásnak és a sokoldalúságnak az alapján megvizsgálni azokat. Lényeges, hogy propagandamunkánk gyorsan reagáljon és kapcsolódjék a politikai gyakorlathoz, annak igényeihez. Ez viszont elemzőkészségünk fejlesztését igényli. Pártoktatásunk meghatározó tényezője a propagandista. Nem adhatunk receptet ahhoz, hogyan közelítsenek meg egy-egy bonyolult, új módon felvetődő ideológiai, politikai, közgazdaságtani; filozófiai kérdést. Elsőrendű követelmény a dialektika törvényeinek helyes értelmezése és alkalmazása, amelyre fokozottan felhívja figyelmünket az MSZMP KB 1976. október 26-i határozata. Erre építenünk kell oktató-nevelő munkánkban most is. Tapasztalatok igazolják, érvényesülnek a propagandamunkában a párt határozatai. Lényeges tanulság, hogy propagandistáink mind jobban képesek alkalmazkodni az állandóan változó körülményekhez. Ezt a képességünket azonban még fokozni szükséges, hiszen gyorsan kerülnek a köztudatba új, helyes magyarázatra szoruló kérdések, s ezeket az emberek, a hallgatók tőlük várják. Sajnos akadnak, akik tartva a tévedéstől, nem vállalják a kockázatot.„Ez az oka egyebek között annak, hogy az új körülmények között felbukkanó új kérdéseket a régi felfogások, sablonok szerint igyekeznek megválaszolni. A PROPAGANDISTÁKNAK is meg kell új ülni ok! Csak így várható el, hogy a bonyolultabb, gyorsan változó helyzetben is él tudnak igazodni és a marxizmus—leninizrhust helyesen értelmezve alkalmazzák tanításait változó világunk új jelenségeire. ■ Farkas Kálmán Holt tudás Ö rvendetes, hogy a korábbitól jóval több lány szerezhet szakképzettséget a megyén belül. Az utóbbi évek ipari beruházásai tették ezt lehetővé, hiszen több olyan üzpm épült fel, amelyik sok nőt foglalkoztat. Különösen a textilipar jeleskedett, hiszen korábban szinte ismeretlen volt ez a megyében, míg ma már ötezren szorgoskodnak ebben az iparágban. S hogy ne csak betanított munkások álljanak a gépek mellé Űjfehértón, Nagykállóban vagy Deniecserben, ezért a gyárak indításával szinte párhuzamosan megkezdődött a szakmunkásképzés is. így a nyolc általánost elvégzett lányok helyben tanulhattak, három év múltán már szakmunkás-bizonyítvánnyal kezelhették a gépeket. Való igaz, hogy sokszor egy-egy betanított munkás -jobb eredményeket ért el, mint az iskolából frissen kikerült szakmunkások. Megesett, hogy néhány év szükségeltetett ahhoz, hogy p bizonyítvánnyal rendelkező felvegye a versenyt a gép mellett a gyors kezű betanítottal. Csakhogy a szakmunkás mégis előnyt szerzett: mégpedig azzal, hogy őt könnyen lehetett akár másik gépre is tenni, mert ismerte a működését, mihamar megszerezte a kezeléséhez • szükséges gyakorlatot. Mégis, az említett eredmények ellenére, az üzemek vezetői néha morogtak a szakmunkásképzésre. Nem véletlenül, hiszen a korábbi két évről háromra felemelt képzés gyakran holt tudást ad a tanulóknak. Ugyanis a gyárak profilja olyan, ami nem fogja át a teljes termelést. Különösen így van ez a kötöttáruiparban, ahol csak a befejező művelet található meg a megyében. Azonban a fiatal szakmunkások — elméletileg helyesen — megtanulják a fonalkészítéstől a befejezésig a teljes munkafolyamatot, javarészt könyvekből. Mellette viszont a gyakorlati ismeretek, a helyi gépek alkalmazása kisebb arányú, így megesik, hogy hároméves tanulás után a norma felét, kétharmadát tudják csak teljesíteni. F igyelmeztetés a fenti példa a szakmunkásképzésben, hogy egyszerre fontos az elmélet, s a majdan hasznosítható gyakorlat egysége. A tanműhelyek ugyan jól felszereltek, azonban luxus, ha csak végzés után tanulják még igazán a szakmát a tanulók. Némiképp — az üzemi sajátosságoknak megfelelően — kellene módosítani a gyakorlati képzést, hogy a végzett szakmunkás valóban használható tudással jelentkezzen az első munkanapon. L. B. Új termék Demecserből A Gyapjúfonó és Szövőgyár demecseri gyáregységében új terméket, kötőfonalat gyártanak. Egyelőre két megye — Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar — kiskereskedelmi hálózata részére havonta 2,5 tonna készül. A kedvelt, kézi és gépi kötéshez külöp-külön minőségben, 20—25 szinárnyalatban készülő fonalból a jövő évben Borsod megyének is szállítanak. Képünkön: Győ. ri Hónk és Kerekes József- né műszakonként 300 kilogramm kötőfonalat készít. (Jávor László felvétele) V árom a révészt. Az első negyedórát élvezem. A sebes ár a kikötött komp alatt kotyogássá válik, ha hátat fordítok a folyónak, gyepet csibráló jércecsapat- nak vélném. A komp mellett ladik, rőfnyi kötélen. Pattanásig feszül a póráz, aztán enyhül a szorítás, majd a komp magához rántja a csónakot, hogy az első hullámmal újfent elrúgja magától. A második negyedóra végére már hetedmagával süt a nap, a forróság elbágyaszt. Hajókürt riaszt, jön a „Zbo- ray”. Naményból Tokajba tart, búgása a révésztől kér szabad utat: engedje le a drótkötelet. Révész sehol, a tiszamogyorósi oldalról kapom a tanácsokat a csőrlő kezelését illetően, de nemigen tudok velük mit kezdeni. Jókora, bajszos cigánylegény elégeli meg legelőbb a kiáltozást. Ladikba pattan, evez, félútig ár ellen, aztán hagyja. Épp a komp mellett ér partot. Fövenybe döfi az evezőtollat, rátekerinti a láncot, s már lohol a töltés tetejére, a csőrlőhöz. Pillanat múlva a drót jókorát csap a folyóra, a hajó épp ideért, kurta dudaszó a köszönet a szabad útért. Ki fizeti a révészt? Időközben — átkelésre várók — szaporodunk. Derék szőke férfi szólít meg: sietős-e? S hogy bólintok: „No, akkor jöjjön segíteni. Hat ember kéne, magával együtt négyen már lennénk. Majd csak felcsörlőzzük valahogy azt a kötelet.” Az egyik hajtókarnál a szőke, meg sógora, a másik oldalon a — hál’ istennek jókora — iménti fürge ladi- kos, s nekilátunk. Az első néhány tekerintést Archimedes törvénye könnyíti: a drótkötél nagyobbik része még a folyóban fürdik. Aztán, hogy közeledik a madzag, ami a csörlözés határát van hivatva jelezni, egyre nehezebb. Verejtékfakasztó kötélhúzás következik, mozdulni nem akaró kócdarabkával. A túloldali hajtókarnál ugyancsak lihegnek, á bajuszról is izzadtság csöpög. Szerencsére tükör nincs, magamban nem kell gyönyörködnöm. Még egy méter — dörmög a bajusz, ám jóslatát a megpattanó kötél szemvillanás alatt megsemmisíti. A drót, helyet keresve magának, lecsúszott a dobra már feltekert darabról. A méter lég- alább háromra szaporodik. Negyedóra alatt aztán csak helyére parancsoljuk. Féket be, hajtókart le, a komp kész az átkelésre. Révész nincs, jegy nincs, no meg önkiszolgálók voltunk, a fizetség hát ezúttal elmarad. Bár utitársaim szerint az effajta munka, mint a csörlözés, itt—mindig az utast várja. Ha van révész, egyedül akkor sem bír meg a tonnányi kötéllel. S hiába az önkiszolgálás: fizetni is kell. Most még sincs kinek. Men- kó Sándor — mert így hívják a vicerévészt —, peca- botjaivai együtt már eltűnt. Hátha kifizeti a folyó. Csendes Csaba iskolai Őrjárat Túlterhelés és az „ötnapos“ Az ötnapos tanítási renddel kapcsolatban ellenérzésüknek bangót adók a legfőbb érvként a tanulók túlterheltségének fokozódását hozták fel. Eelködlött a nulladik órák „réme”, az elcsigázott gyerekhad képe. Mindennek a veszélye kétségtelen fennállt, a helyzet mégsem nevezhető kilátástalannak. A tantervi követelmények a helyi sajátosságok messzemenő figyelembevételével egyenletesen eloszthatók. A probléma kulcsa tehát a jó órarend. Iskolai őrjáratunk tapasztalataiból rögtön kiderül, hogyan sikerült a tanórákat a hét öt napjára elosztani? A kérdéssel először a Nyír- pazonyi Általános Iskola igazgatójához, Buri Mihályhoz nyitottunk be. Háromszázharminchárom tanuló koptatja az 1982/83-as tanévben a község és a társtelepülés, Kabalás iskolájának padjait. Az utóbbiban egy összevont osztályban az alsó tagozatos kabalásiak tanulnak. Nyírpazonyban az első és harmadik, valamint ötödik, hatodik és nyolcadik osztályból kettő-kettő van. Szűkösen vannak A megyeszékhely közelében levő községben új családok telepednek ie, a fiatalok építkeznek, egyre több a gyerek. Szűknek bizonyul az iskola. A hét tanteremből kettő szükségtanterem. Jelenleg a volt politechnikai műhelyben és a testnevelési szobában is tanítanak. A napközi két helyisége a napközis csoportoké. — Két nap két éjjel „sakkoztam”, ahogy mondani szokás, míg elkészültem az órarenddel — így Buri Mihály igazgató. — Nem volt egyszerű a tanteremgondok, a két műszakos tanítás miatt úgy beosztani az órákat, hogy a könnyehben és nehezebben tanulható tantárgyak váltogassák egymást. Végül sikerült: nulladik és hetedik óra egyetlen osztályban sincs. Vigyáztunk rá, hogy a hétfő és a péntek is teljes értékű nap legyen. — A szülőknek szokatlan, hogy most már minden szombaton otthon „lábatlankodik” a gyerek. Vannak, akik azt szeretnék, ha a tanuló mindig az' iskolában lenne. Nem kis megdöbbenésünkre a legutóbbi szülői értekezleten ez el is hangzott — folytatta a nyírpazonyi iskola igazgatója. — Pedig itt a jó alkalom: többet lehet együtt a család, a gyerekek jobban kivehetik részüket az otthoni munka- megosztásból. „A" h#tlfrB" hét Sok szempontból sajátos a berkeszi nevelőotthon mellett működő általános iskola helyzete. A 420 tanúló többsége állami gondozott, csak 140 a Berkeszen lakók száma. Van elegendő tanterem, csak délelőtt járnak a diákok iskolába. — A korábbi tizenegy napos tanítási ciklus tapasztalatai után nem tűnt nehéznek az órarend összeállítása — vélekedett Somogyi József, az általános iskola igazgatóhelyettese. — Most is két hétre készítettük el _ a beosztást a Művelődésügyi Közlönyben megjelent óratervjavaslat alapján. Talán az „a” és „b” hét megkülönböztetése nehezebb a gyerekeknek, mivel mind a két hét egyformán szabad szombatos. Könnyen megjegyezhető, egyezményes jelölésen még gondolkozunk. Lassan formálódik az iskola hét végi programajánlata. Annyi már most, az első néhány hét után is bizonyos, hogy szombatra, vasárnapra nem kötelező jelleggel több úttörős összejövetelt, vetélke-' dőt, osztálykirándulást szerveznek mint korábban. Elcsitult a gyermekzsivaj, mire Demecser székelyi tagiskolájához érkeztünk. Elsőtől nyolcadikig egy-egy tanuló- csoportban összesen 173 általános iskolás tanul. A nyolc tanterem fele szükségterem, de legalább megoldható a csak délelőtti tanítás. Az átlagos osztálylétszám húszon-, három, ami ideálisnak mond. ható. Harmincnál többen járnak napközibe, ellátásukat megkönnyíti az előző tanév végén elkészült korszerű étkezde. Vigyáztak az arányokra — Sok egyéb mellett az órarend készítésénél az Iskolatelevízió műsorrendjére is ügyeltünk — mondta Kuszt- ván Ferenc igazgatóhelyettes. — Alsó tagozatban öt óránál, felsőben hatnál egyik nap sincs több. Ügyeltünk arra is, hogy a nehezebben tanítható tárgyakból, például matematikából mindennapra essen egy tanóra. A szakköri foglalkozásokat is arányosan osztottuk el. Három szakkörbe — honvédelmi, művészeti, vörös keresztes — jelentkezhettek a tanulók. Szerda lett az úttörőnap. Vidáman, felszabadultan, játékkal tölthetik az őrsök az egész délutánt. Reszler Gábor
