Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-22 / 222. szám
1982. szeptember 22. Kelet-Magyarország 3 Pótolhatatlan szerep BESZÉLGETÉS HANTOS JÁNOSSAL, A MAGYAR VÖRÖSKERESZT FŐTITKÁRÁVAL HÁNY BRANDENBURGI VERSENYT IRT BAC H? MIT MONDOTT JÜLIA RÓMEÓNAK? MIKOR VOLT A RÓZSAK HÄBORÜJA? MI A RATIO EDU CATIONIS? ISMERI A SZOCIOMETRIÁT? AKI FELEL ERRE: MŰVELT EMBER. MŰVELT VALÓBAN? S CSAK AZ MŰVELT? MI A MÉRCE? HOL A HATAR? Hadüzenet a beidegződéseknek A Magyar Vöröskereszt, amely nemrég ünnepelte fennállásának századik évfordulóját — e napokban VI. kongresszusára készül. A kongresszuson, az utóbbi öt esztendő alatti munkájáról adnak számot. Az elemző beszámolóban elhangzik az is, hogy e tömegszervezet tagjainak száma folyamatosan nő, 1981-ben már meghaladta az 1 millió 200 ezret. Hogyan érték el ezt az eredményt? — kérdezzük elsőként Hantos Jánostól, a szervezet főtitkárától. — Tulajdonképpen úgy — mondja —, hogy mi nem is a taglétszám növelését, hanem a meglévő tagok fokozottabb aktivizálását tűztük célul. Álláspontunk az, hogy a Magyar Vöröskereszt ereje nem elsősorban tagjainak számával, hanem a vezetőségekben, a munkabizottságokban, az egészségügyi állomásokon, a segélyhelyeken, a tisztasági mozgalomban, a véradás szervezésében, a különböző szociális gondozó munkákban, az ismeretterjesztésben, a polgári védelmi munkában konkrét feladatot végző aktivisták számával fejezhető ki. Éppen ezért azt tartjuk különösen jelentősnek, hogy a beszámolási időszakban csaknem 100 ezerrel nőtt az aktív tagok száma, amely most már meghaladja a 320 ezret. — És a számszerű növekedés — a szervezet életének bármely vonatkozásában — az ön véleménye szerint minek köszönbető? — Mindenekelőtt annak, hogy különösen az V. kongresszus óta, a Magyar Vörös- keresztnek hazánkban tisztázott társadalmi funkciója van. Az egyértelmű elvi alapok teremtették meg a gyakorlati fejlődést. Természetesen, igen nagy jelentősége volt a személyes meggyőző munkának, illetve annak, hogy szervezetünk sok tisztességes ember számára kínálja a vonzó és értelmes munka lehetőségét. A beszámolási időszakban gazdagodott munkánk tartalma, bővültek méretei és javult hatékonysága. — Tevékenységünket tudatosan sikerült tovább tágítani a társadalom által igényelt, s a társadalom számára szükséges humánus tennivalók elvégzésében. És e tekintetben legalább ilyen fontosnak tartom a módot, ahogyan ez a folyamat kibontakozik, nevezetesen, hogy előtérbe kerültek a helyi kezdeményezések. Ami nemcsak egyszerűen a sikeres tevékenység garanciáit növeli, hiszen helyben mindig pontosabban láthatók a helyi tennivalók és lehetőségek, hanem a problémaérzékenység és a cselekvési vágy dolgában való jelentős előrelépésről is tanúskodik. — A Vöröskeresztnek egyfajta kapocsszerepe van a segítség, mint készség és reális lehetőség, illetve a segítség, mint cselekvés között? — Igen, így is fogalmazhatunk. Szervezetünk munkájának hasznosságát fokozhatja az az őszinte politikai-emberi légkör, amelyben nem szégyelljük bevallani, hogy élnek emberek a mi hazánkban, akiknek szükségük van segítségre. Hogy a szocializmus fejlődése nem szüntethette meg egyes emberek, vagy családok problémáit, hogy az egész nép általános életszínvonal-emelkedésén belül akadnak nehéz sorsú családok, gondokkal küszködő rétegek. Amikor a VI. kongresszuson, az előzőhöz képest egyfajta hangsúlyeltolódást is várunk például a családi élet fejlesztésével, gazdagításával kapcsolatos társadalmi és humánus feladatok javára, akkor ebben nemcsak a helyzet reális felmérése, hanem önmagunk kritikája is benne van, hiszen mi is hajlamosak voltunk inkább hallgatni arról, aminek nem örülhetünk. Ma azt valljuk, hogy az általános jóban kötelességünk észrevenni a részleges problémát. — Nem túlzás azt állítani, hogy a Magyar Vörös- kereszt minden korábbinál szélesebb körű tevékenységet fejt ki a szervezet nemzetközi testfileteiben, sőt irányításában. — Meggyőződésem, hogy mindenekelőtt szocialista hazánk eredményeinek, annak, hogy a Magyar Népköztársaság külpolitikája és belső rendje széles körű megbecsülést és tiszteletet vált ki a világon. Ennek szellemében s ezen bélül, hazai eredményeink bázisán, természetesen mi is igyekszünk hangot adni meggyőződésünknek, s úgy látjuk, hogy a 129 tagország szervezetei, illetve képviselői, éppen felelősségtudatuk által vezettetve, felismerik az idők szavát, s hajlamosak a változásra és változtatásra olyan kérdésekben is, amelyek a Nemzetközi Vöröskereszt működésének hagyományait illetően sokáig kétségbevonhatatlannak tűntek. — Melyek ezek? — Kiemelném közülük például azt az általunk szorgalmazott elvet — amelynek, mint említettem, mi*az itthoni tevékenységben is igyekszünk érvényt szerezni —, hogy nagyobb legyen a korábbinál az egyes nemzeti szervezetek önállósága tennivalóik megfogalmazását, illetve elvégzését illetően. A Nemzetközi Vöröskeresztre mind ez idáig az intézményi jelleg volt a jellemző, s mi a mozgalmi jelleg megvalósításáért, illetve elterjesztéséért szállunk síkra a megfelelő nemzetközi fórumokon. Másik ilyen kardinális kérdés a Vöröskereszt és a béke kapcsolata. Idehaza már az is furcsának tűnhet, hogy ez a kérdés egyáltalán vita tárgya lehet, hiszen nálunk ez a kapcsolat logikus, magától értetődő. De a Vöröskereszt bizonyos szervezeteiben és nemzetközi testületéiben ez nem így van, ezért ez ma is vita, sőt harc tárgya. Akadnak ugyanis, akik szerint a béke és háború kérdését a politikusokra kell bízni, a Vöröskeresztnek nem szabad ilyesmibe avatkoznia, mert ha ezt teszi, akkor fennáll a veszélye, hogy megkülönböztetésekre kerül sor bizonyos események alkalmával a rászorultak segélyezésében. 1975-ben zajlott le Belgrád- ban a Nemzetközi Vöröskereszt első békekonferenciája, és mi — ennek is hangot adunk majd kongresszusunkon — szorgalmazzuk egy újabb békekonferencia megtartását, éppen azzal a céllal, hogy a szervezet nemzetközi méretekben is tudatosabban, egységesebben és erőteljesebben léphessen fel a béke védelmében. — A magyar közvélemény előtt ismeretes, hogy a Vöröskereszt természeti csapások, katasztrófák, konfliktusok esetén több segélyszállítmányt küldött külföldre... — Igen, és az is, hogy itthon anyagi segítséggel, felvilágosító munkával, az egészséges érzelmi és testi élet propagandájával pótolhatatlan szerepet tölt be. Fennállásának 100. évfordulóján Kádár János elvtárs levélben üdvözölte a szervezetet, amely megkapta a Munka Vörös Zászlórendje kitüntetést. A Magyar Vöröskereszt igyekezett eredményesen ellátni a társadalmi munkamegosztásban reá háruló feladatokat. Csakis ezek által, s ebben a folyamatban növekedhetett hazai és nemzetközi megbecsülésé. Cs. L — A közművelődés ügye visszatérően szóba került akkor, amikor a község értelmiségének helyzetét elemeztük. Az volt a fő megállapítás: a köz művelésének nem kizárólagos helye a művelődési ház, talán miég annál is fontosabb, hogy minden munkahely, sajátosságának megfelelően alakítsa az ott dolgozókat — mondja Horny ák Tiborné, a nyírbélteki pártbizottság titkára. A megállapítás alapigazsága elvitathatatlan. Kimondatlanul is szembeszáll azzal a tévhittel, hogy a műveltség mércéje a tudományban, művészetben való jártasság. Elveti azt a rossz gyakorlatot, amely egy településen élők kulturáltságát számokban mérhető tárgyi kellékekkel közelíti meg. Tehették ezt Nyírbélteken, hiszen gyakorlati példa igazolja állításukat. Egy gyár lépései Egykori kis faipari üzemből alakult ki 1978-ban a Ganz-gyár itteni üzemegysége. Akkoriban nem volt ritka, hogy a munkások úgy jöttek dolgozni, hogy a kerékpáron ott volt a kapa, jelezvén: munka után irány a munka! Elmondható volt, a nyírbólteki üzem akkoriban a havi fixet jelentő munkahely volt, melyhez se a technikai kultúra, se az anyagiak, se a tudás nem kötötte a többséget. A változás forradalmi volt akkor, amikor a Ganz lett a gazda. — Ma sem mondanám, hogy az itt dolgozók csak a gyári jövedelemből élnek — mondja Badarász László a gyár vezetője —, ma is megvan mindenkinek a kertje, kis földje. A változás azonban döntő, amit mi sem bizonyít jobban: évente 117 millió értékű készterméket állítunk elő, melynek szinte az egésze közvetlen vagy közvetett exportra kerül. Lényegében Európa-szintű termékeket gyártunk, s ehhez bizony megfelelő termelési kultúra szükséges. A Ganz okosan csinálta. Ügy adta le fokozatosan a termékeket, hogy azok egyre bonyolultabbakká váltak, s a legkisebb traumával alakították ki a nehéz, finom, precíz munka képességét. Asszonyok és lányok jelentkeztek szakmunkásnak, 25 és 40 közötti nők, gyakran több gyermekes családanyák, akik a begyakorlás mellett komoly új ismereteket szereztek. — Meggyőződésem — folytatja Badarász László —, hogy négy év alatt egy egészén más szemléletű, műveltségű, magatartásé közösség alakult ki. Egyszerűen megbuknánk, ha munkájuk nem lenne tudatos. Szervezésünk is olyan, hogy az ne váljék monotonná, a több művelet ismerete pedig mindig nagyobb technikai tudást kíván. Egészen biztos, hogy amint az üzemben is kénytelenek modernebbek lenni, ezt a szemléletet saját otthoni környezetükbe is átpalán- tálják. Hagyomány és modernség Az üzemben találomra keresek munkásokat, akik a szemmel alig látható féldrágakövet illesztgetnek nagyító alatt, hajszálnyi drótokat forrasztanak. Most nem erről a bizonyítottan jó munkáról, hanem az otthoni, kis kertben, háztájiban folytatott tevékenységről érdeklődök. Kiss Ferencné mondja: ha van szakcsoporti előadás, elmegy. Ha szakújság kerül a kezébe olvassa. Izgatja a vegyszer ismerete, a jó fel- használás. Molnár Antalné és családja ötvözi a hagyományos termelési ismeretet azzal, amit a szaklapban talál. Opre Gyula sem hagyja ki a jó előadást, ha az a kistermelés őt érdeklő dolgairól szól. Dzsudzsák Miklósné szaklapokat olvas, előadásoka hallgat. Az uborka, paradicsom, málna, dohány, a kisállattartás szaktudománya jogos igénye azoknak, akik üzemi munkájuk során tanulták meg: az ösztönösség kevés. Ki merné vitatni, hogy a szakmunkásnak tanuló műveltebb lett azáltal, hogy fizika-, kémia-, matematikakönyveket forgatott. Ki vonja kétségbe, hogy a háztáji hatékonyabb termelését szorgalmazó műveltebb lett a szakfolyóirat, a könyv, az előadás révén? A szakmai ismeret, az ilyen jellegű új tudás is szerves része a műveltségnek! Lehet, hogy az itt dolgozók nem tudnak vitázni a szociometriáról, Shakespe- are-ről, de az biztos, hogy egész szemléletük alkalmassá teszi őket más, a szakmaitól eltérő ismeretek befogadására, igényük lesz a többre törekvés. A magatartás is része! — Ügy hisszük, s ezt fejezte ki minden törekvésünk — mondja a gyáregység vezetője —, hogy a szakmai műveltség mellett a magatartásbeli szokások új rendjét is adnunk kell. Közművelés az is, hogy olyan esztétikus munkahelyet, környezetet alakítunk ki, mely példa lehet otthonra is. Vitathatatlan, hogy az üzemi étkezde, az evőeszköztől az ételig, mind alakító tényező. A falusi nők helyzetének alapvető változását mutatja a sportban —r így fociban — való részvételük. Akkor, amikor büfével, sportpályával, medencével, szociális helyiségekkel, világos, tiszta munkahellyel is megkötjük a munkásokat, nemcsak termelési érdeket szolgálunk. Ma már mosolyogni való sztoriként mesélik: 1978-ban, amikor Ganz lett a faiparból, bevezették a fehér köpenyt. Ez kell az itteni steril munkához. Volt is huzavona, ellenkezés, akadt, aki a kabátra húzta fel, volt, aki szé- gyellte, más meg ellenállt. Ma is van vita. De egészen más. Időnként morog, akinek csak sima passzpolos jut, míg másnak farkasfog szegélyezi a köpenyét. Nem érdemes ebből messzemenő következtetést levonni, mégis, jelez valamit. Ki merné kétségbe vonni, hogy egyféle igényt mutat ez is? A más hangnem, a gazdagabb közösségi élet, a gyárhoz való ragaszkodás, egy új magatartás érhető tetten. És ez is része a műveltségnek. Ma a nyírbélteki gyárban 310-en dolgoznak. Hatásuk a községre és a környező falvakra bizonyított. És azt se tagadjuk: irigylik őket. Megfelelni a követelménynek — A Ganzban dolgozni — rang. Jelentkezők sokasága vár arra, hogy bejuthasson. Nemcsak a gyáriak, mi is büszkék vagyunk az üzemre — fejtegeti Hornyák Tiborné — s követésre ajánljuk áfésznek, tsz-nek. Ami viszont gond: nem vagyok meggyőződve arról, hogy a művelődési ház, általában a mai közművelődés lépést tart azzal a realitással, ami van. Nem vitatom, szükség van előadásokra, színházra, kiállításra. De meggyőződésem, hogy egy-egy településen sokkal jobban figyelembe kell venni azt, ami van, a termelőhelyek realitását, a műszaki intelligenciát, az anyagiakat biztosító termelési igényeket. □ apóm a hírt Szatmárból, hogy végig a Tisza mefén verik a diót. S honnan is jöhetett volna a hír, mint a dió fellegvárából, Milotáról, ahol szombaton és vasárnap egy teremtett lelket sem lehetett látni az utcákon, kint volt az ártéren a falu apraja, nagyja. A gazdák már előző este kikészítették a hatalmas verőrudakat, melyek ki tudja hány esztendeje szolgálnak a községben. Azt mondják a tiszahátiák, a kőrisfából lesz a legjobb rúd, hiszen könnyű, s egyenes, mint a nyíl, gyerekjáték vele bánni. Persze, csak annak, aki érti kikészítésének módját, mert nem mindegy az, hogy frissen vágott, vagy kiszárított rúddal indulnak a határba. A frissen váDi óvetök gott fa nedves, tehát nehéz, s hajlik akár a fűzfavessző, de a jó, száraz kőris ... Mint mindig, ünnep volt ez a hét vége is Milotán, melyről azt tartják, itt terem a világon a legjobb dió. Héja papírvékony, bele meg szalmasárga, s csillog, akár a legdrágább arany. Nem véletlenül keresik még a tengeren túl is, bár az idén hiába. A kora tavaszi fagyok megcsípték a rügyeket, fele annyi sem termett mint tavaly. Az ünnep azonban ünnep marad, a kopácsolás, a tisztítás hetekig tartó, éjszakába nyúló mulatságot jelent a faluban, összegyűlnek ilyenkor a házaknál a rokonok, a barátok, s kezdetét veszi a kaláka. Régmúlt idők elevenednek meg az öregek elbeszélése nyomán, unokák, dédunokák hallgatják a csodás meséket. Hogy aztán ők adják tovább fiaiknak, unokáiknak a régi történeteket, mert dió, s kaláka mindig lesz Milotán. B. G. LEHET, HOGY NEM TUDNAK RAFINÁLT KÉRDÉSEKRE FELELNI NYÍRBÉLTEKEN. BIZTOS, HOGY NEM TUDÓSAI MINDEN HUMÁN TUDOMÁNYNAK. DE SZELLEMI GYARAPODÁSUK, SZEMLÉLETÜK VÄLTOZÄSA, IGÉNYÜK NÖVEKEDÉSE BIZTOSAN MÉRHETŐ. TERMÉKEIKEN, MUNKAKULTÜRÁJUKON, JÖVEDELMÜKÖN. ALAPNAK NEM KEVÉS. Bürget Lajos I I s I ■ r , rl r r. ni I A MEZŐGÉP fehérgyarLakókocsi a gazvezetek-epitoknek. sMSisas* tanak szovjet megrendelésre. A négy személy kényelmes elhelyezésére szolgáló lakókocsiban hideg-meleg víz, mini konyha áll a dolgozók rendelkezésére. A gyáregységben november közepéig száz darabot gyártanak ebből a típusból. Képünkön: a kocsikat vastag hőszigeteléssel látják el... Szál lításra váró Tajga II. típusú lakókocsi. (Elek Emil felvétele)