Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-18 / 219. szám

1982. szeptember 18. Q Amatőr alkotók munkáiból A fegyveres erők napja tiszteletére a Magyar Néphadsereg és a BM. Határőrség minden évben megrendezi az amatőr bar- kács, fotó és képzőművészeti pályázatot. Ebben az évben Nyíregyházán a Helyőrségi Művelődési Otthonban állí­tották ki a pályázatra bekül­dött munkákat. Gortva Ferenc II. dijat nyert repülőjével. Pribék Endre: II. díjat nyert kollekciójának egyik darabja. Sándor László: Tanulmányfejek Csapó László: Keleti ihletésű maszk. Áron Jánosné: Kalocsai teritő (Császár Csaba felvételei) ni próbálta: ha letelik a gya­korlati idő, akkor ő majd el­jön anyjáért és magával vi­szi, hogy ne érezze magát egyedül. Mert a kisebb fiú, Győző, alighogy leérettségi­zett, még a katonaság előtt beleszeretett egy kis pincér­lányba, elvette feleségül, de minek. Rosszul éltek, nem tett jót a sok éjszakázás a menyének sem, hűtlen lett a fiához, elváltak. Győző nem költözött haza, albérletet vál­tott és az ivást megörökölte az apjától. Halasztást kapott a katonaságtól, mint nős em­ber, de aztán bevitték, a te­metésre is a laktanyából jött haza. fgy maradt egyedül Sára asszony kínzó magányával, amit nagy önfegyelemmel vi­selt, palástolt. Nem akart még özvegyi nyugdíjas len­ni, kevés is az a pénz, meg hát még be sem töltötte egé­szen a negyvenhatot, nyugod­tan kidolgozhatja a saját nyugdíját is. Amikor meglát­ta a hirdetést a napilapban, hogy takarítónőt keres a köz- szolgálati hivatal, már tudta, hogy munkát fog vállalni. Kora reggel ment egyik hé­ten, délután négyre a mási­kon. A hátsó folyosón kezdte, az anyagkönyvelésnél, aztán vagy hat hónap után szólt a gondnok, vegye át az utcai három szobát is, de vigyáz­zon, ott a főnökség dolgozik, ott egy szem por nem marad­hat a falvédő lambéria záró­lécén sem. Sára asszony nemcsak a plusz havi háromszáz forint­nak örült, hanem annak is: bizonyára elégedettek vele, azért bízták rá a főnöki szo­bákat. Így telt el a gyászév, Sára asszony hol hajnalban, hol délután kezdett. A folyosó végi kis pecuban öltözött át, a fejét selyemkendővel hát­rakötötte, kezébe fogta a parfist, a vödröt, a felmosó­rongyot és a hátsó folyosón kezdett, ha délutános volt, az elsőn, ha hajnalban jött. Ezt így parancsolta a gondnok, mert az igazgató elvtársat nem szabad zavarni, ezt jól jegyezze meg. Csaknem egy éve járt már a hivatalba, amikor egy • íz­ben, úgy hajnali háromne­gyed hatkor nyílt az ajtó és belépett szobájába az igaz­gató. Sára asszony láthatóan megijedt, mire az igazgató elnézést kért, csupán beug­rott egy fontos aktáért, de nem lábatlankodik, már megy is, nyomban indulnak autón a fővárosba. Sára asszony percekig ült az egyik fotelban, erős szív­dobogással. Előbb csak meg­ijedt a váratlan látogatótól, akit még egyszer sem látott a hivatalban. Aztán amikor megszólalt, olyan forróság ömlött szét Sára asszonyon, azt hitte, nyomban elájul. Az igazgatónak nem csak a termete, a hangja is sza­kasztott olyan volt, mint Ádámé. Amikor például azt mondta; csupán beugrott egy fontos aktáért, mintha újra Ádámot hallotta volna, ö be­szélt annak idején esténként az aktáiról. Nagysokára felállt Sára asszony, odament az íróasz­talhoz, puha ruhával végig- törölgette a fényes lapot. Azután a telefonkészülék kö­vetkezett, s egyszerre azon vette észre magát, hogy nem is törölgeti, inkább simogatja a kagylót. Ugyanígy végigsi­mította a faragott szék alma­zöld kárpitját, még jobban kitárta az ablakot, s különös gonddal rendezte el a sző­nyeg rojtjait. Ettől a naptól kezdve min­dig erősebben kezdett dobog­ni a szíve, ahogy közeledett az igazgatói szobához, amely az ő érkezésekor mindig üres volt. Ügy lépett be a párná­zott ajtón, mintha attól fél­ne, valaki rajtakapja. Elő­ször megsimogatta a búto­rokat, ujjai hegyével érintet­te az irattartó mappát, aztán minden kis zugot tízszeres fi­gyelemmel tisztított végig. Az egyik reggel bekapcsol­ta a rádiót is az igazgatói szo­bában. A hatos hírek után zene szólt, éppen keringőt játszottak. Sára asszony elő­ször az ura halála óta, olyan könnyűnek érezte magát, hogy legszívesebben táncolt volna egyet. Megállt, kezében a parfissal, hallgatta a bécsi keringőt, és mosolygott ma­gán egy kicsit. Aztán mintha csak egy férfit ölelne a kar­ja, forogni kezdett a parfis­sal. Forgott, pörgött és neve­tése friss volt, mint a leve­gő, túl az ablakon. — Mi az, jóasszony, maga meghibbant? Á kopasz gondnok állt az előszobában tágra nyitott szemmel, mint aki tényleg meg van győződve róla, hogy ez az asszony ott a parfissal telje­sen bedilizett. Sára asszony lesütött szem­mel félrefordult, összeszed­te a portörlőket, a kis sárga vödröt a feltörlővel és a gondnok előtt kisietett a fo­lyosóra. Azóta csak hátul takarít újra, az anyagkönyvelés füs­tös szobáiban. Angyal Sándor KRUTILLA JÓZSEF: ADY ENDRE ÜTI HAZAK-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ Egészségügy iskoláinkban A Fodor József Iskolaegészségügyi Társaság augusztusi egri vándorgyűlésén egye­bek mellett a védőnők iskolaegészségügyi tevékenységéről rendeztek kerekasztal-konfe- renciát. A beszélgetésen dr. Dolinay Tamás gyermekgyógyász főorvos vezetésével 6 fős nyíregyházi csoport is részt vett. Népes hallgatóság előtt adtak képet a város iskola­egészségügyének szervezeti kereteiről, fejlődéséről, gondjairól, az iskolavédőnő általános iskolai tevékenységéről és a középiskolai feladatokról. AZ ÁLTALUK KIALAKÍTOTT kép az utóbbi évek eredményességét mutatta. Míg 1977-ben egy iskolai rendelő volt Nyíregy­házán, napjainkban a 21 általános iskolá­ból 9-ben, a 12 középiskolából szintén 9- ben van orvosi szoba. A 13 ezer általános iskolás ellátását 19 körzeti gyermekorvos végzi, 5 főállású iskolavédőnő segítségével. A 4500 középiskolásról 7 részállású ifjúsági orvos (belgyógyász és gyermekgyógyász) és 3 védőnő gondoskodik. A nyíregyházi kép jobb a megyei átlag­nál, pótolnivaló és tennivaló akad bőven a megyeszékhelyen is. A Szabolcs-Szatmár megyei Tanács V. B. Végrehajtó Bizottsága 1980. január 15-én áttekintette a tanulóifjúság egészségügyi, testnevelési és sporthelyzetét. Ennek ered­ményeként a megyei tanács egészségügyi és művelődésügyi osztálya intézkedési ter­vet készített a helyzet további javítására. Kiadta a „Közlemények az oktatási intéz­mények egészségügyi ellátásáról” című módszertani segédanyagot az iskolaegész­ségügyi tevékenységet végzők számára. Megismertették az oktatási intézmények vezetőit azokkal a feladatokkal és követel­ményekkel, amelyek napjainkban a jól végzett iskolaegészségügyi munka nélkü­lözhetetlen elemei. Az útmutató legnagyobb érdeme, hogy tartalmazza a feladatokat meghatározó jogszabályokat, irányelveket, módszertani leveleket, sorjázza a feltéte­leket, módszertani ajánlásokat ad, a gya­korlatban hasznosítható eljárásokat java­sol. Az oktatási intézmények egészségügyi ellátása a gyógyító-megelőző hálózat és a közegészségügyi-járványügyi szervek együt­tes feladata: az óvodai és az általános is­kolai ellátás a városokban a körzeti gyer­mekorvosé, a községekben a körzeti orvo­sé, a középiskolák ellátása fő és részállású iskolaorvos, valamint iskolavédőnő közre­működésével valósul meg. Az egészségügyi ellátáshoz szükséges tárgyi feltételeket, az oktatási intézményt fenntartó tanács biz­tosítja. A közegészségügyi-járványügyi in­tézmények és szervek tevékenységét jog­szabályok határozzák meg. NAGY LEHETŐSÉGNEK, fontos feladat­nak tartjuk (az egri konferencián is hang­súlyozták) az oktatásügyben és az egész­ségügyben dolgozók jobb együttműködését. Az iskolai egészségügyi ellátás nemcsak a tárgyi feltételek javításával, hanem a jó együttműködés színtereinek gazdagításával is eredményesebbé tehető. Az adott oktatá­si intézmény vezetőjének és az illetékes orvos együttműködésének szerepe is meg­határozó az intézmény egészségügyi ellátá­sának biztosításában, és az azzal összefüg­gő nevelőmunka végzésének eredményessé­gében is. Megoldásra váró feladat többek közt főállású ifjúsági orvosok munkába ál­lítása, az iskolaérettségi vizsgálatok szín­vonalának javítása, az audiológiai, a gyer­mekszemészeti, a gyermekneurológiai, és a pszichiátriai szakháttér biztosítása, a pá­lyaválasztásra történő jobb felkészítés. A négyszáz főnél nagyobb alsófokú okta­tási intézményben követelmény az orvosi szoba kialakítása. A tanteremben történő orvosi, védőnői vizsgálat nem felel meg a követelményeknek. A kisebb iskolák isko­la-egészségügyi ellátásának feltételeit, is­kolák összevonásával teremthetik meg, il­letve a körzeti orvosi rendelők segítségével biztosítják. Az orvosi szoba kialakításához, az említett kiadvány ajánlásokat ad, tar­talmazza az egészségügyi ellátás gyakorla­tát is. Az intézkedési terv alapján a megyei egészségügyi osztály, a megyei művelődés- ügyi osztály, valamint a megyei testneve­lési és sporthivatal 1981-ben az egészség- ügyi dolgozók és a pedagógusok számára pályázatot hirdetett „A tanulóifjúság egészségügyi, testnevelési és sporthelyze­téről, valamint a további feladatokról” címmel. A két első díjas dolgozatot „Az iskolák közegészségügyi feltételrendszere és javításának lehetőségei” címmel még abbán az évben megjelentették. Fenyőfalvi Györgyné Nagy Mária közegészségügyi el­lenőr az iskolák közegészségügyi feltétel- rendszerét és javításának feladatait ele­mezte. Felsorakoztatta azokat a követel­ményeket, amelyeknek valamennyi oktatá­si intézményben eleget kell tenni, bemu­tatta és elemezte a mátészalkai járás hely­zetét, s meghatározta a feladatokat. Dr. Ra­doné Gombos Mária védőnő a 14—18 éves korosztály életmódjáról és egészségügyi ál­lapotáról szóló kérdőíves felmérését adja közre. A felmérést a nyíregyházi Fémipari Szakközépiskolában és a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskolában végezte. Következtetései, javaslatai a középiskolák­ban dolgozó pedagógusoknak segítséget je­lentenek. Az említett két kiadvány alapján egy- egy intézmény iskolaegészségügye, s az az­zal összefüggő nevelőmunka megtervezhe­tő, de az intézmények csak a meglévő tár­gyi, dologi feltételei alapján teljesíthetik a támasztott követelményeket. AZ ISKOLAI EGÉSZSÉGNEVELÉSI MUNKA feladatainak megvalósítása az egyes tantárgyak keretében tanítási órákon történik. A tanórák önmagukban nem ele­gendőek az egészséggel összefüggő ismeret- szerzésre, különösen nem egészségügyi készségek és szokások kialakításához, meg­szilárdításához. Az iskolai egészségnevelés eredményesebbé tétele érdekében az isko­la segítségül hívja az iskolán kívüli moz­galmi szerveket (Vöröskereszt, KISZ, úttö­rő). Az egészséges életmódra nevelés kiemelt feladatai közé tartozik a személyi higiéné szabályainak ismertetése, gyakoroltatása, a szűkebb és tágabb környezet higiénéjének védelme, a környezeti ártalmak megelőzé­se, a testedzés, a játék, a sport, a szabad idő helyes felhasználása, egészségvédő je­lentőségének tudatosítása, az erre történő mozgósítás, a helyes táplálkozási szokások kialakítása, a káros szenvedélyek kialaku­lásának megelőzése, a dohányzás, az alko­holfogyasztás, különösen a fejlődő szerve­zetet károsító hatásainak, az alkoholizmus társadalmi veszélyeinek ismertetése. A baleset-megelőzésre nevelés az egész­ségnevelői tevékenység fontos része, hír­közlő szerveink naponként bizonyítják ezt. Ugyancsak az életmentésre, elsősegély- nyújtásra való oktatás. Magyarországon ma elsősegélynyújtó oktatás csak vöröskeresz­tes tanfolyamokon történik. Az lenne a jó, ha már az általános iskola valamennyi tanulója elsajátítaná az elsősegélynyújtás alapvető teendőit. 1975-től a családi életre való felkészítés is fontos nevelési feladat lett. A tantervek­be történő beépítéssel azonban nem váltak feleslegessé a már a 70-es évek elején be­vált iskolai tanfolyamok (Nagylányok is­kolája, Családi élet iskolája stb.). A PEDAGÓGIAI MUNKA eredményes­ségének alapfeltétele, hogy az iskolai kö­vetelmények arányban legyenek a gyer­mekek teljesítőképességével. Eleget kell tenni a fiziológiailag megalapozott egész­ségügyi követelményeknek is. Megítélésem szerint egészségnevelésben még jelentős tennivalók vannak az iskolákban. Tóth László _____________________y KM HÉTVÉGI melléklet

Next

/
Thumbnails
Contents