Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. szeptember 18. Népművelők az üzemben A z érzékenyebbek azt állítják: valami csodálkozó fintor jelenik meg a hallgatók arcán, ha valaki azt mondja magáról, ő üzemi népművelő. Valószínűleg azért, mert bár a népművelők foglalkozása nem áll túl •magasan a társadalmi presztízs-listán, az üzemben dolgozók még ezen a kategórián beiül is elég hátul állnak. Mintha ma, az 1980-as évek elején az üzemi népművelő még mindig azonos lenne a színház- és mozijeggyel házaló, a gyári ünnepségek előtt székeket rakodó kultúrfele- lőssel —, amely munka természetesen azelőtt is fontos volt, és ma is az. De az üzemi népművelő ma már sokkal fontosabb és több ennél — akár függetlenített, akár tiszteletdíjas, akár végzettsége szerint hivatásos népművelő, esetleg könyvtáros, oktatási vagy személyzeti, szo- c/Ipolitikai előadó, esetleg KISZ-titkár. Az üzemi nép- velőnek tájékoztatnia, szó- ztatnFá. művelnie kell a ár. a vállalat, az intézmény c-lgozóit; képezni vagy to- váobképezni, kielégíteni az érdeklődést egyhelyütt, felkelteni az érdeklődést másutt. A közművelődési párthatározat, majd a közművelődési törvény jelentős változásokat hozott ezen a téren. Frontáttörésről talán nem beszélhetünk, a helyzet lassú, de kitartó változásáról azonban igen. Megalakultak a vállalati művelődési bizottságok, amelyeket egyre több helyen irányít függetlenített népművelő vagy rokon területen dolgozó előadó. A művelődési bizottságok feladata elsősorban a koordináció, ám gyakorlatilag a bizottság nem koordinálja, hanem végzi a munkát. Gyakran nehéz körülmények között, változó lelkesedéssel és változó eredménnyel, de dolgozik. Az üzemi népművelők jobban a „kirakatban” ülnek, mint az intézményekben dolgozó társaik: a közönségigény piacához gyorsabban, érzékenyebben kell reagálni ott, ahol nem a kulturális szolgáltatás, hanem a termelés az első számú feladat. Az üzemi népművelőknek naponta bizonyítaniuk kell, hogy szükség van rájuk. Ugyanakkor gyakran úgy érzik, a közművelődés szakmai közéletétől távol vannak. A Népművelők Egyesülete munkahelyi művelődési szakmai szervezete remélhetőleg segít majd ezen a — vélt vagy valódi — elszigeteltségen. A legfontosabb tudnivaló: nincs minden üzemre, gyárra, hivatalra érvényes recept. Ott, ahol a dolgozók háromnegyed része nő, fele bejáró, egyharmadának nincs általános iskolai végzettsége, ott ehhez kell igazítani a prograBERECZ ANDRÁS: VISSZANÉZŐ Bezzeg János: Idő-rianás idő-rianás hirtelen délután világom megrepedt ablakok rajtuk keresztül szökik a fény arcunkon kialszanak a csillagok felébredni nem lesz majd álom oltsd el a fájdító tüzeket az se lesz mit magadra szabnál nem lesz megváltó üzenet a papír sebhelyes arca hisz elvérzik tóéiképp majd a szó . aritmiás szaggatott tükörkép ami csak eltévedni jó pedig egy esély kötne még a Földhöz ha meghal is minden mozdulat hogy ami dal volt dalnak megmarad s ha múlunk is legalább sorsunkhoz volt közünk mot. Az egyik gyárban a nyolcadik osztályos bizonyítvány megszerzését szorgalmazzák, ám (anyagi érdekeltség híján) szerény eredménynyel. Másutt — ahol szintén magas a hat-hét osztályt végzettek száma — abból indultak ki, hogy a közművelődés sajátos eszközeivel kell pótolni a műveltségbeli hiányokat. Itt sok irodalmi vetélkedő, zenés irodalmi műsor, orvosi előadás és külpolitikai tájékoztató hangzik el, mégpedig nagy sikerrel. Másutt úgy látják, a KISZ és szakszervezeti politikai oktatás tananyaga nem tudja követni elég rugalmasan a napi politikai változásokat: ismert és népszerű távékom- mentátorok, újságírók meghívásával próbálják kiegészíteni ezt. Ugyanakkor érdekes, hogy egyik gépipari üzemünkben a hétköznapokon gyorsan hasznosítható ismeretek megszerzését akarja lehetővé tenni a közművelődési bizottság: villanyszerelés, varrótanfolyam, hobbikertészet tartozik ide.'Van, ahol a szakmai tanfolyamok szervezése a fő feladat, másutt pedig már a második szakma megszerzése a program. A nagy rendezvények közül az operett, könnyűzene, ma- gyarnóta-hangversenyek a legnépszerűbbek — és ebben nincs semmi szégy eHnivaló. önálló komolyzenei koncertre aligha telik meg a nagyterem — ám egy-egy vállalati ünnepségen, szocialista brigád baráti összejövetelén húszperces (esetleg hangszerismertetéssel egybekötött) könnyű szimfonikus zenei műsort' mindenki szívesen fogad. Egyik győri textilüzemből rendszeresen járnak Pestre az Operaház előadásaira. Nekik az a gondjuk, hogy kicsi a gyári klub a TIT-elő- adások számára. Tavaly óta ugyanis hirtelen megnőtt az érdeklődés. A titok nyitja: mások lettek az előadók, jobbak, felkészültebbek. Ilyenkor nem baj, ha megy a vonat. A menetrend ugyanis igencsak behatárolja a közművelődés lehetőségeit. Gyakran kell kérni az előadót, ne beszéljen tovább háromnegyed háromnál, úgyis felállnak, mert indul a vonat. Ám az is igaz, ha a téma és az előadó egyaránt érdekes, megvárják a következő vonatot. Akad olyan megoldás is, azokra a szakmailag igényes programokra, amelyeket egy-egy szocialista brigád kezdeményezett, a vállalatvezetés a munkaidő vége előtt háromnegyed órával elengedi a dolgozókat, szakmai képzésnek tekintvén az ilyen előadásokat. A három műszak, a bejárók és a családos nők nagy száma mindenütt bonyolulttá teszi a népművelők munkáját. De mit szóljanak azok a vállalatok, amelyeknek a hatóköre két, vagy éppen öt megyére terjed ki, és dolgozóik zöme nem ugyanott áll a gép vagy íróasztal mellett, hanem töltést, utat, csatornát épít? Lehet, hogy itt esetleg a vállalat saját, művelődési célra átalakított mikrobusza segít majd? Az egyik üzem népművelője büszkén mondhatja: van már egy olyan száztagú törzsgárdája, amely minden rendezvényen ott van. Egy másik azt panaszolhatja: sajnos, a műsorokon mindig csak ugyanazt a száz embert lát-, ni. Vagyis ugyanaz a nézőszám valahol sikernek számít, a másik helyen nem. Esetleg az optimista és pesz- szimista népművelői szemléletről van szó? M indenesetre a cél nemcsak az lehet, hogy évek múlva a szám har- minccal-ötvennel több legyen, hanem az is, ne legyen tízzel-hússzal kevesebb. Hogyan lehet ezt elérni? Ne túl messze tűzzük ki a célt, a feladat mellé a lehetőségeket is vegyük számításba. Ne akarják a népművelők megoldani a dolgozók művelődését, szórakozását, de akarják segíteni. Ne gazdálkodjanak az emberek idejével, hanem tanítsák meg őket az idővel való gazdálkodásra. Ehhez kell megtalálni a legjobb módszereket, mégpedig a helyi sajátosságok figyelembevételével. Gárdonyi Béla Parfistánc D élután háromnegyed négykor állt meg a busz a templomnál. Kitárultak az ajtók és mint minden nap, most is elöl szállt le Sára asszony. Egyszerű batiszt blúzt, sima szoknyát viselt, rövidre nyírt, erős szálú haja kicsit fiatalossá, kicsit fiússá tette. Itt az utcán menet vagy a sarki ABC-áruházban, míg várt a szokásos tíz deka parizerjére, esetleg a két szelet disznósajtra, két szelet kenyérre, nemigen gondolta volna senki róla, hogy ő már közel egy éve takarítónő a Közszolgálati hivatalban. De ennek története van. Egy éve múlt, hogy eltemette Ádámot. Jó ember volt, alapjában véve rendes ember. Csak amikor betért a kocsmába, leginkább fizetésnapon, akkor elvette az isten az eszit. Ivott és fizetett mindenkinek, aki csak ott volt. Pedig nemigen futotta volna abból a keresetből, amit könyvelőként kapott a Vasfeldolgozó Üzemben. Ilyenkor sem kiabált, nem durvásko- dott, amikor hazaért. Csendesen leült a székre, könyökével támaszkodott a konyhaasztal abroszán és csak bámult maga elé. Mondhatott ő neki bármit, nem is reagált rá. Öt éve ment ez már így, az utolsó öt esztendőben. Azelőtt Ádám maga volt a derű, a jó hangulat. Igaz, már több, mint húsz éve éltek házasságban, de amikor Ádám hazajött a gyárból, neki úgy tűnt, mintha az idő mit sem koptatott volna azon a gyönyörű érzésen, amit az első találkozás okozott. Sára asz- szony kimondatlanul, asz- szonyos szemérmességgel titkolva is ugyanolyan szerelmes volt az urába, mint a házasság első hónapjaiban. Pedig már a két gyerek is felnőtt, az egyik az egyetemre járt, a másik érettségire készült. Ekkor valami történt a gyárban, amiről neki, Sára asszonynak mindvégig csupán halvány elképzelései voltak. Mert Ádám nem az a fajta férfi volt, aki hazaérve, az asszony ölébe öntötte a benti sérelmeket. Egyáltalán minden olyat elpalástolt a felesége elől, ami gyengeségének még csak a látszatát is mutatta volna. Alapjában véve ez imponált is Sára asszonynak. Ádám jó alakú, sötét, fényes hajú, csupaizom ember volt, különösen fiatalabb korában. Miért is tagadná így utólag Sára asszony, mennyire féltékeny volt rá az első gyermek születéséig. Ahány asz- szony a férje közelében lehetett, úgy rátapadt mindnek a szeme, mintha le sem akarná róla venni. Emiatt egyszer harag is támadt közöttük, de aztán Sára asszony nagyon szégyelte magát a féltékenység miatt. Mert különben is, érezte volna ő azt, azon---------------;--------------------------------------------------------------------------\ Ágh István: Reggeliznek a madarak Ez a korai ablak rám tár egy péter-páli hajnalt, madaraim kimaradtak az égből, akár telefonszámos naptáramból halottaim, kereszt +-re, minden madár a földön, billegős galamb sétál, a rigó hármakat ugrik, az a kis szeleburdi veréb is köztük szürkül, sürgős reggelizés, amíg teázgatok száz rózsaszín kukaccal lett feketébb az udvar, a macska kefe-sámli, aztán meg törpe párduc hátulról a galambra, micsoda kedves ragadozás! dulás, ölés, faiás, egészségetekre! föl a fára! s velük emésztenek a fák, de nagy békére van kilátás! harangszóig a szél is áll. Dúsa Lajos: XX. emelet Hét emelet jegenye, az kétszáz arasz suhogás. S ahol a beton-balkonon két kerek kebel könyököl, onnan áramlik szét a dzsessz. Itt fönt már csak a szél sivít. Az ég cúgos, de lakható. Konczek József: Se körmök, se fogak Se körmök aranyhorgai, se fogak nulla-malmai, se feszülő embermagok, se felparázsló testzugok, se Zs.-nek barna őz-szeme, se V.-nek manóláb-keze, se Á.-nak árnyas dombjai nem tudták kimondani, hogy most is ugyanaz vagyok, hogy fémtükrödként villogok, hogy verset írni szinte fáj, mert nem kell írni, csak muszáj. \ _______________________________________________________________________ nyomban megérzi, ha Ádám idegen szoknya után kapkod. Másfél szobás lakásban éltek, nem valami tágasan, de a félszobában elfértek a fiúk, ők a nagyobban. Megvoltak. Ádám keresetét jól beosztották, így egy fizetésből is szép szerényen eléldegéltek. Sára asszony falun nőtt fel, jól értett hozzá, hogyan kell akár két kiló krumpliból és két tojásból többfogásos vacsorát kanya- rintani. Férje — akivel annak idején úgy ismerkedett meg, hogy a gyáriak népnevelni érkeztek az ő falujukba és Ádám náluk váltott szállást — tehát az ő embere sokszor el mondogatta a krumpli levében főtt tésztaleves kanalazásakor, hogy jobban ízlik az neki, mintha a Gundelnél csészéből kortyolgatná az erőlevest. A gyerekek is hozzászoktak a kevesebbhez, a szerényebbhez, ezért aztán a szomszédok valósággal irigykedve nézték, milyen kiegyensúlyozottan élnek abból az egy fizetésből. Mert Sára asszonyt nem engedte az ura munkába. Néha megpendítette ugyan neki, hogy bármilyen kevés is lenne az ő keresménye, mégiscsak lendítene vele valamit. Ilyenkor Ádám komorrá változott. Hosszú hallgatás után pontról pontra kiszámolta aztán, mennyi mindent kellene fizetni, ha nem volna főtt étel ebédre, vacsorára; hogy mibe kerülne a srácoknak a napközi, kettőjüknek az üzemi ebéd. Meg különben is: neki, Sárának nincs semmilyen tanult szakmája, csak a nyolc általános. No, ő nem azért mondja ezt, mintha fel akarná hánytorgatni; neki így is nagyon megfelel, ő így akarta magának Sára asz- szonyt. Ezzel a téma hónapokira lekerült a napirendről. Egy-két próbálkozás után aztán végleg letett róla, hogy ő valaha is eljár majd dolgozni, amitől azért egy kicsit tartott is ... Azon az estén, amikor először lépett be az ajtón Ádám részegen, Sára asszony rögtön megérezte, ennek nem lesz jó végé. Hiába faggatta másnap az urát, mi történt, hogy történt, miért nyúlt a pohár után. Ádám válasz nélkül hagyta a kérdéseket. Csak úgy két hét múlva, amikor újra üveges szemmel ült le a konyhaasztalhoz, akkor mondta külön kérdezés nélkül, hogy legszívesebben kést döfne a főkönyvelőbe, abba a szemétbe, aki olyan, mint egy görény, nyalja a főnökség fenekét és sárba tapossa a kisebb embereket... Akkor sem, később sem folytatta, soha nem fejezte be ezt a történetet Ádám. Néha Sára asszony megpróbált rákérdezni férje munkatársaitól a benti dolgokra, de mindezt félve, egy kicsit szégyenlősen is tette, amire aligha remélhetett kimerítő, őszinte választ. Három évig ment ez így, amikor késő este kopogtak az ajtón. Egy rendőr állt ott és csendesen közölte: nem a" teherautós volt a hibás. A férje, Ádám lépett figyelmetlenül az úttestre a kocsma előtt... Csendes temetés volt, csak a rokonok jöttek el, a gyáriaktól egy kis csoport koszorút hozott és egy borítékot, amivel enyhíteni akarták Sára asszony gyászát. Károly, az idősebb fiú, aki fél éve került ki az egyetemről a vidéki gyárba, nyugtat1982. szeptember 18.
