Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-17 / 218. szám
1982. szeptember 17. Kelet-Magyarország 3 Világmárkás verseny Orvoskongresszuson a mesterpék Belföldi megrendelésre nagy mennyiségben készítenek különféle kötöttáru terméket a HÓDIKÖT fehérgyarmati üzemében. (Elek Emil felvétele) A Kabay János-emlékérem kitüntetettjei A köz javára Nem vallott szégyent a nemzetközi zsűri előtt sem a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium a nyírségi pékekkel, amikor meghívta a Nyíregyházi Sütőipari Vállalatot: vegyen részt új, nemrégiben szabadalmat nyert termékeivel az Európai Diabetes Társaság budapesti kongresszusa alkalmával rendezett termékbemutatón. Krámos István mesterpék, a nyiregyháza-jósavárosi sütőüzem vezetője és dr. Fekete Zoltánná laborvezető képviselték városunk és a vállalat színeit. Krámos István büszke volt küldetésére, s végigizgulta a bemutatókat, kóstolókat. Várta, hogyan fogadják a nyíregyházi pékek új, diétás termékeit Európa híres orvosai, szakemberei. A mesterpék így emlékezik küldetésére: „Természetesen nagy izgalomban voltam, kíváncsi arra, mit szólnak a diétás piskótalaphoz, a nyírségi almás és túrós lepényekhez és elsősorban az emésztőszervi megbetegedésben szenvedő betegek részére készített alföldi barna kenyerünkhöz. Hogy mit szóltak? Kétszer kellett fordulni Nyíregyháza és Budapest között. Nincs nagyobb elismerés egy péknek annál, amikor süteményeit az utolsó darabig elfogyasztják. így jártunk. A kongresszus elfogyasztotta termékeinket. Ez volt a nyíregyháziak legnagyobb sikere, igazi elismerése.” Szükséges hangsúlyozni azért is, mert olyan világmárkás együttesben álltak helyt, amelyben külföldi, nyugati cégek mutatták be műszereiket, inzulinkészítményeiket. Jelen volt a teljes hazai műszergyártás is. A XII. megyei ifjúmunkás- és szakmunkástanuló-napok versenyeibe bekapcsolódnak a 35 éven aluli kisiparosok is. A KIOSZ 12 szabolcsi alap- szerveztében már megtartották az elődöntőket villany- szerelő és kőműves szakmában, 64 versenyző részvételével. A megyei döntőre 14 Ezenkívü a hazai vállalatok, szövetkezetek mintegy 110 diétás élelmezést segítő terméket vonultattak fel. Osztatlan sikert értek el a nyíregyháziak. Egyedül ők jelentkeztek az ország összes vállalatai közül töltelékes diétás péksüteményekkel és cukrászipari félkész termékekkel. Mégis úgy tűnik, hogy manapság is érvényes még a mondás: senki nem lehet próféta a saját hazájában. Nyíregyházán ugyanis csupán három üzletben lehet kapni ezeket az egyáltalán nem kizárólag csak a diabe- tesek részére készített termékeket. Fontos lenne fogyasztásuk az egészségesen táplálkozni kívánóknak is. Szabolcs megyében élő mintegy 18 ezer cukorbeteg ellátását hivatott segíteni, akik közül Nyíregyházán mintegy 3 ezren élnek, s keresik e termékeket. Hogy hol kaphatnak? A vállalat nyíregyházi, jósavá- rosi szaküzletében, a Kelet Áruházban és az sztk Bocskai utcai rendelőintézetének a büféjében. Hetenként egyszer sütik e ma már nemzetközi sikerű termékeket: pénteken. Máskor másutt hiába keresik. Jellemző a jósaváro- si pékség figyelmességére: egy nyírszőlősi asszonykának a panaszkodó levelére válaszul csomagban küldtek e termékekből. Igényt kellene támasztani e termékek fogyasztása, de gondolom, elsősorban okosabb, ésszerűbb árusítása iránt is. Ugyanis nem csupán a népbetegségnek számító diabeteseknek szükséges, de valamennyiünk egészséges táplálkozását is szolgálja. ' F. K. villanyszerelő és 12 kőműves jutott tovább. Az iparművészeti és népművészeti kiállításon is ott lesznek a kisiparosok. A szabolcsi kisiparosokat összesen 86-an képviselik majd a megyei döntőn, amelyet október 2-án tartanak a sóstói KISZ-táborban. Pont húsz éve vezeti a mátészalkai Szatmár Bútorgyárat Kun István. Az üzem és a város fejlődésének igen fontos mozgatója volt és most is az a közgazdász igazgató. Közéleti munkájával is hasznára válik környezetének. Tagja a városi-járási pártbizottságnak, a FATE megyei elnöke és az MTESZ városi intéző bizottságának elnöki tisztjét is betölti. Nemzetközi színvonalon A kis asztalosüzemből kiépült hatalmas bútorgyár nemcsak a városnak, az országnak is egyik igen fontos termelőegysége. Nemzetközi színvonalon áll a gépesítettsége, a technológiája, jó képességű műszaki gárda irányítja. A szervezés, a jó vezetési stílus és a körültekintő piackutatás eredménye ez. Kun Istvánnak is köszönhető, hogy 1970-ben négy tagegyesülettel alakult meg az MTESZ niátészalkai intéző bizottsága. Ma kilenc tagegyesület tartozik az intéző bizottsághoz. A Faipari Tudományos Egyesület 150 főnyi tagsága gyakorlati hasznát veszi az előadásoknak, szakmai konferenciáknak. A Magyar Agrártudományi Egyesület társadalmi munkában készítette el az Ecsedi- láp meliorációs rendezési tervét. A Gépipari Tudományos Egyesület aktívái az iparosodó városban eredményesen patronálják a Dolgozz hibátlanul munkamódszert, a munkaszervezéshez is mérhető segítséget nyújtanak. Kun István ma is fiatalos lendülettel segíti a pártbizottság, a tanács és az egyesületek munkáját. Mindenre szakít időt, egyre nehezebb igazgatói tennivalói mellett. Az első külföldi Az MTESZ Szabolcs-Szat- már megyei Szervezetének elnöksége idén először úgy határozott, hogy a Kabay János-emlékérmek egyikét külföldi szakembernek adja. Ladislav Kralra esett a választás. A megyei szervezet mindjárt a megalakulása után külföldi kapcsolatokat keresett. Elsőként Csehszlovákiában próbálkoztak a szakemberek. Hogy gyors, gyümölcsöző kapcsolat alakult ki magyar és csehszlovák szakemberek között, abban jelentős érdemei vannak Ladislav Kralnak. A csehszlovák szakembernek építész- mérnök diplomája van, korábban a kassai tervezőiroda igazgatója volt, ebből a munkakörből helyezték át a kassai Technika Háza igazgatójának. Ladislav Kral több mint tíz éve állandó kezdeményezője, támogatója, megvalósítója a műszaki-gazdasági kapcsolatoknak. Delegációval többször járt megyénkben. Több szabolcs-szatmári szakembert régi ismerősként, barátként üdvözölhet. A kassai igazgató tevékenysége a magyar és a szlovák nép barátságát is ápolja. Ezért döntött úgy az elnökség, hogy a külföldi partnerek közül elsőként neki adományozza a megyei kitüntetést. Tamás Zoltán, a Nyírkémia Vállalat főkönyvelője pénzügyi és nem műszaki szakember, mégis ezernyi szállal kötődik az MTESZ- hez. Magas termetű, halk szavú ember. Jóindulat, segítőkészség áramlik belőle. Segítő szándékúak hibakereső ellenőrzései is. Társadalmi megbízatásainak felsorolása hosszú sorokat vesz igénybe. Precíz, megbízható Az MTESZ-ben a szám- vizsgáló bizottság elnöke. A Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesületnek, a Magyar Iparjogvédelmi Egyesületnek, a Szervezési és Vezetési Tudományos Egyesületnek tagja. Az ÉTE-ben több megbízatást teljesít és mindezeken kívül van még egy nagyon fontos társadalmi munkája: népi ellenőr. A számok, a kimutatások emberének is nevezhetnénk, akire munkahelyén és a társadalmi megbízatásainak színhelyein is a precízség, a megbízhatóság a jellemző. Azt tartja, az ésszerű pénzgazdálkodás eredményesebbé teheti a szervezet munkáját. A szakemberek is felfigyeltek rá, hogy az újítása nyomán új módon vezetik a pénztárnaplót, az MTESZ-ben. Ezzel egyszerűbb, áttekinthetőbb a pénzügyi munka, amelyet ő érthetően igen fontosnak tart. A Magyar Iparjogvédelmi Egyesületnek több mint 12 éve tagja. Pedig a MIE-nek még nincs megyei szervezete. Hogy legyen, azért ő is sokat fáradozik, sokat szervezkedik. A szakszervezetek megyei tanácsával vette fel a kapcsolatot az új megyei szervezet létrehozásának érdekében. Jókora közös munkára van szükség, hogy az új szervezet már ez év októberében létrejöjjön. Tamás Zoltán társadalmi munkái általában nem szervezésekből, inkább ellenőrzésekből állnak. Ellenőrizni pedig nem népszerű dolog. Hogy miért csinálja? így válaszol: „Jó dolog a közösségnek segíteni. Ellenőrzéseim során sok szakmai tapasztalatot gyűjtök és ezeket a főkönyvelői székben is hasznosítani tudom”. A három kitüntetett közhasznú társadalmi munkáját nemcsak a Kabay János-em- lékérem, hanem több más elismerés is fémjelzi. Óvatos határidők OLYAN, MINT A MESÉBEN: a szálloda építésére 13 jelentkező vállalkozott. Egy év múlva kötötték meg a szerződést, s ezután alig másfél év kellett, hogy az első vendégek elfoglalják a szobákat. A szinte hihetetlen történet színhelye pedig éppen Nyíregyháza. Nem a jövőben, nem a képzeletben, hanem majd kilencven évvel ezelőtt, a régi Korona-szálló építésénél esett meg mindez — ahogy ezt a múlt szombati számunkban is olvashattuk, ahol a szálloda történetét mutatta be Margócsy József. Olcsó dolog lenne most azon viccelődni, hogy az öreg épület felújítása mennyivel hosszabb időbe telik. Aki csak egy kicsit is tájékozódik az újjáépítésről, az máris megadóan feltartja a kezét, hiszen az építők olyan érveket sorakoztatnak fel, amelyek mellett nemhogy elmarasztalás, hanem éppen- hogy dicséret illeti őket a munkáért. Vihart kavart lapunkban legutóbb egy hír: Fehérgyarmaton a tanácsi testület lassúnak minősítette az építkezések ütemét. A részletekre kiterjedő vizsgálat viszont — amiről szintén hírt adtunk — kimutatta, hogy a határidőket tartják, nem terhel különösebb mulasztás senkit. S ilyenkor áll meg az egyszerű állampolgár, aki nem ismeri a tervezés, lebonyolítás, kivitelezés valamennyi útvesztőjét. Hitetlenkedik a laikus, mert ő azt látja, hogy évekig tart egyTegy építkezés előkészítése, lassú a megvalósítás üteme, legyen szó bár lakásról, közintézményről, vagy vízműről. ^ HELYTELEN LENNE persze az általánosítás, hiszen kapásból lehet sorolni az ellenkező példákat. Korábban országos visszhangot keltett, hogy a nyíregyházi Sóstói úti kórházban hónapok alatt elkészült egy kétszáz ágyas pavilon. Legutóbb Nyírlu- goson avattak iskolát alig féléves építés után. Vagyis legtöbbször nem azon múlik egy létesítmény sorsa, hogy az építők nem dolgoznak gyorsan. Viszont az is igaz, hogy a határidők megállapításánál minden fél igyekezik óvatosan fogalmazni. Sokszor csak az a lényeg, hogy a munkát elkezdjék, s mindenki tudja, hogy sokkal szervezettebben, gyorsabban is lehetne előre haladni közös erőfeszítéssel, jó előkészítéssel. TALÁN MÉG MINDIG nem érzékelik eléggé az idő fontosságát azok, akik valamilyen módon részesei egy-egy építkezésnek, így aztán maradnak a jó hosszú határidők, s ezek után nyugodtan lehet bezsebelni az elismerést, akkor is, ha az elképzeléstől a megvalósításig évek telnek el. Változtatni ezen egyszerre érdeke az építőknek, s azoknak, akiken múlik az építkezés, míg a haszonélvezők mindazok lesének, akik beköltöznek az új házakba, birtokukba veszik az iskolát, vezetékes vizet kapnak. Lányi Botond J 3(( I ■ járjuk, hogy a V csengeri vonat végre elinduljon. Régen várjuk, mert nagy vonat kicsi állás, kicsi vonat nagy állás. A sarokban egymással vannak elfoglalva ketten. Ideális utasok. Holnapig se lennének türelmetlenek. Egy vasutas lesepri a padot és lefekszik. Álmában ö is türelmes. Ketten újságot olvasnak. Egy idős férfi kenyeret eszik májkrémmel. Bicskaheggyel szedegeti a dobozból a krémet. Ekkor jön a takarító. Vödörrel, lapáttal, rangját jelző seprűvel. Kapkodjuk a lábainkat a seprű elől, mert mi csak unott várakozók vagyunk, az egyetlen hatósági közeg közöttünk az, aki seper. Nézzük. Csodáljuk, hogy másfelé néz, de a takarításának így is marad valamennyi nyoma. A kép vidám, de a néni dühös. Szid minket utasokat, hogy milyen rendetlenek vagyunk. Bűnbánóan hallgatunk, mert rendetlenségünk nyoma a kitakarított részeken is látszik. Ekkor történik, hogy a bácsi májkrémé elfogy. Emeli, belekukucskál ■ a dobozba, de attól se lesz több a krém. Eldobja hát a roncsolt göngyöleget. Bölcs mozdulattal dobja, az ülés alá, ahová nem ér el úgysem a seprű. A doboz A doboz koppon egyet a földön, de megszabadulván a májkrémtől és a bicska hegyétől, önálló életbe kezd, Gurul. Olyan murisán kedves hangja van gurulós közben, hogy még a két fiatal is odafigyel. És odafigyel a néni is. Elbűvölten most mind a dobozt nézzük. Előbb eltűnik az ülés alatt, de aztán elegáns ívben a fiatalok elé perdül. Tetszhet neki, amit lát, mert jókedve lesz, és viccesen apró karikákat rajzol a söprögető hatósági közeg, azaz a néni köré, s azután megáll, pontosan annak a háta mögött, a már kisepert részen. Érik a tragédia. A bácsi pirul, hiszen a szája még valóságos májkré- mes barlang. A seprű habozik: tíz centiméterre a doboztól ott a határ. Lényegében a határsávon állt meg a bitang doboz. A seprű áll a levegőben, aztán dönt, mert neki elvileg semmi köze egy takarítás után érkezett dobozhoz. A néni mond valamit a bácsinak, a bácsi mond valamint a néninek, aztán megint a néni mond, aztán megint a bácsi. Most jövünk rá, hogy milyen kellemes hangja volt az előbb a doboznak. Búcsúzóul egyszerre mondanak egymásnak valamit, de az asszony már söpör is tovább. A dobozt otthagyja. Leszáll. Mi néznénk kárörven- dőn a bácsit, de az sem állja. Átmegy egy másik kocsiba. így hát a dobozt nézzük. Csikkekkel éppen jól megcélozható. Egy nem dohányos •papír galacsinokkal dobál. 4 ztán végre elindulunk. A kocsiban már nyoma sincs az előbbi tragédiának, hiszen olyan a kocsi a doboz körül, mintha ott sohasem sepertek volna. Bartha Gábor Kisiparosok az ISZN versenyein N. L. V.
