Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-16 / 217. szám

1982. szeptember 16. Kelet-Magyarország 3 Szovjet exportra gyártják a glifozán hatóanyagot a tisza- vasvári Alkaloida gyárban. (E. E. felv.) Gyári jubileum F ennállásának har­mincadik évforduló­ját ünnepli az idén a mátészalkai Szatmár Bú­torgyár, ebből az alkalom­ból munkásgyűlésen érté­kelték szeptember 15-én a három évtized alatt megtett utat. Harminc esztendő már nemcsak az ember, hanem a kollektíva életében is je­lentős szakasz, van mire emlékezniük a szálkái mun­kásoknak. Honnan indult pedig ez a gyár, mely ma már csak­nem ezer szatmári ember­nek ad munkát, biztos meg­élhetést! Az előd mindösz- sze negyven emberrel in­dult, Mátészalkai Vegyes­javító Vállalat néven. Mint az elnevezés is mutatja, szinte mindennel foglal­koztak: a háztartási cikkek javításától kezdve egészen a szobafestésig. A magot tehát elvetet­ték, s az egyre nagyobb fá­vá terebélyesedett. Igaz, kezdetben lassan, észrevét­lenül növögetett, de a het­venes évek elején látványos lett hirtelen a fejlődés. Ek­kor kezdték egy, a környé­ken addig elképzelhetetlen nagyságú, csaknem három- százmillió forintos beruhá­záshoz, mely egy vadonatúj bútorgyár létrehozását cé­lozta. 1974: az alapítás óta eltelt időszak legjelentő­sebb dátuma, átadták a gyár korszerű csarnokait, irodáit, szociális létesítmé­nyeit. A szálkái üzem egy csa­pásra az ország egyik leg­jelentősebb bútorgyára lett, azóta is tartja előkelő he­lyét, s néhány merész újí­tásával egy-kettőre felhívta magára a szakemberek fi­gyelmét. Üzletei ma már megtalálhatók az ország szinte valamennyi pontján, a szakmában pedig elsőként megszervezték az önálló piackutatói hálózatot, s el­érték, hogy a kereskedelmi vállalatok közvetítő tevé­kenységét kiiktatva önálló kereskedelmet folytassanak. Természetesen ez olyan ter­mékszerkezetet követelt, mely követni tudja a piac változásait, s alkalmazkod­ni képes az igényeihez. A tervek maradéktalanul teljesültek, igazolva a kol­lektíva elképzeléseit. Eddig több mint 230 ezer szoba­berendezés hagyta el a gyár csarnokait, s a termékek egyre nagyobb hányadát exportálják. A szálkái üzem azonban nemcsak a búto­raival vívott ki magának országos hírnevet, sokat tett, s tesz azért is, hogy dolgozói tudása állandóan gyarapodjon, hiszen évről évre jelentős öszegeket biz­tosít a fiatalok képzésére, az idősebbek továbbképzé­sére. Az eltelt harminc év a bizonyíték, megérte. Csak így tovább! B. G. Kétszer ad... K étszer ad, ki gyorsan ad! tartja a mondás, ami, mint az alábbi példából is kitűnik, koránt­sem csak az egyes ember életében érvényes. így igaz az, ha kollektívák segítik egymást. A közelmúltban — má­jus 23. és augusztus 5. kö­zött — pontosan harminc­két napot dolgoztak a KE- MÉV kötelékében a Nyír­egyházi Dohányfermentáló II. Rákóczi Ferenc Szocia­lista Brigádjának tagjai, hogy a Tompa Mihály utcai 16 tantermes iskola építését segítsék erejükhöz mérten. A brigád vezetője Hume- nyik Gábor kertelés nélkül mondta: „Vállalásunk nem volt önkéntes, de tudtuk, hogy a KEMÉV bajban van, kevés az emberük és sok az építkezésük. így aztán, amikor a nyíregyházi párt- bizottság úgy döntött, hogy segíteni kell a KEMÉV- nek, s a választás ránk esett, egy percig sem gon­dolkoztunk. Elvégre több­szörösen kitüntetett szocia­lista brigád vagyunk, páran párttagok, így pártmunká­nak is tekinthettük a meg­bízatást.” A három kőműves, az egy festő és az egy segéd­munkás, a jelek szerint megtett mindent, hogy a segítség valóban segítség legyen, hogy közreműködé­sük előre vigye az építke­zés ügyét. Eddig minden szép, mond­hatnánk, csakhogy az öröm­be némi üröm is vegyült, mert hiába volt a jó szán­dék, ha a fogadó fél — az építőipari vállalat — nem volt képes úgy kihasználni a segítséget, ahogyan azt az érdekei kívánták volna Humenyik Gábor szerint ugyanis, nem volt kellően megszervezve a munka, elő­fordult, hogy reggelenként órákat vártak, míg megér­kezett az anyag, amivel dol­gozhattak. Megesett — rá­adásul a városi pb első titká­rának látogatása napján —, hogy délelőtt 11 óra volt, mire munkához láthattak. Ne folytassuk az észrevé­telek sorát, mert talán eny- nyi is elég egy nagyon egy­szerű alaptétel bizonyításá­ra. Tudniillik segíteni csak azon lehet, aki hagyja is, más szóval: a szándék, ha kiteljesítéséhez hiányoznak a feltételek, önmagában még kevés. Ez a brigád két­szer akart adni, hiszen gyorsan adott, s nem raj­tuk múlott, hogy a segítség hatása nem lett olyan, mint szívük szerint akarták volna. És érthető, ha a bri­gád vezetője azt mondja: „Természetes, hogy segí­tünk máskor és másnak is, hiszen ez kötelesség. De egy dologra vigyázni fogunk, arra, hogy a segíteni akarás a munka feltételeinek meg­teremtésével járjon együtt.” S. Z. H szorgalom gyümölcse A méhtelek! tsz-ben húsz éve nem volt mérleghiány A megye legtávolabbi termelőszövetkezeté­ben, a méhteleki Űj Életben 2648 hektáron gaz­dálkodnak. Nagy utat tett meg a Kishódost, Nagyhó­dost, Garbolcot és Méhteleket tömörítő közös gazdaság 1962-től, amikor utoljára volt mérleg­hiány. Kedvezőtlen termőhelyi adottságú a tsz — tájékoztat Tarr. János elnök. — Körül­tekintő szervezéssel azonban sikerült elérnünk, hogy az 550 fős tsz-tagság (253 a nyugdíjas) foglalkoztatása folyamatos. Ugyanis a 25 hektár kukorica, a 107 hek­tár napraforgó, 150 hektár silókukorica és 200 hektár pillangós; valamint 550 hek­tár kenyérgabona és a 100 hektár őszi árpa munkát ad. Közepes a gépállományunk, s viszonylag elhasználódott. Szükség lenne a felúj hasuk­ra^ azonban ezt — más fon­tosabb beruházás miatt — saját erőből nem tudjuk megoldani. Nemcsak fanáccsal — Ez évben — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Kiss Fe­renc főmezőgazdász — ta­vasszal a fagy, majd a bel­víz; Medárd után pedig a sok eső kellemetlenkedett. Tagságunk igyekezetét dicsé­ri, hogy ilyen viszonyok mellett, a termelési értéket az 5 évvel ezelőtti 39 millió­ról 52 millióra sikerült nö­velni. A forgóeszköz értéke 27 millióról 35 millióra emel­kedett. Eközben a tsz-tagok keresete az évi 32 800 forint­ról 38 700 forintra alakult. Ezt még kiegészíti a háztáji. Ez persze a tsz-nek is jó. A háztáji agronómusunk nem csak tanáccsal látja el a gaz­dákat, de segíti a helyes ki­választást, a tápellátást, a felvásárlást-értékesítést. öt éve még alig 9 milliót, ta­valy már 19 milliót hozott a háztáji. A gyümölcs, szarvas- marha és tej mellett az utób­bi években 200—250 sertést is értékesítenek a tagok a tsz segítségével. szakszerűen tárolva, mint eb­ben a gazdasági évben. A főmezőgazdász hangsú­lyozza hogy: — A normál körülmények közötti 350 vagonos alma ér­tékesítése még szinte ma is meghatározó a tsz szem­pontjából. Sajnos nekünk is szállítási gondjaink vannak. Minden harmadik vagon... Korszerű szálláshelyen az ELTE bölcsészeit és a ter­mészettudományi kar hallga­tóit fogadjuk. Segített eddig a helyi, a Fehérgyarmati 1. sz. Általános Iskola és a 142. sz. szakmunkásképző di­ákjai. A fehérgyarmati 1. sz. iskola nevelői, a rendőrkapi­tányság dolgozói, a Móricz Soha ennyi takarmány — A tsz-ben is fontosnak tartjuk az állattenyésztést — veszi át a szót ismét az el­nök. 1200 darab szarvas- marha legel, a jó gyepgaz­dálkodás nyomán kifogásta­lan legelőn. Évente 300—350 hízósertést értékesítünk. A másfél ezer juh nem csak a gyapja miatt, de a kétéven­kénti 3 szaporulat miatt is kedvelt, így évente közel 800 darab pecsenyebárányt érté­kesíthet a közös gazdaság. Az állatok takarmánnyal való el­látása megoldott. Soha nem volt még ilyen jó minőségű, s ennyi szálas takarmány Tamaskovits István, akit a műszerészek Papónak becéznek, „spéci” a szak­mában. Nem létezik olyan matuzsálem korú, bonyo­lult írógép, amely kifog­na rajta. Tizennyolc esz­tendeje orvosa a masinák­nak. író- és számológép­műszerész. S, hogy Papó valóban elismert szakem­ber nemzetközileg is, er­ről tanúskodik a „docen­si” diploma, amellyel az NDK-beli Daro-cég tün­tette ki. Tizenhármán kap­ták csak meg az ország­ban. Vezetői így indokol­ják az elismerést: Tamas­kovits a kevesek egyike, akiknek szakértelmén múlt, hogy az Optima írógépek befutottak, elis­mertek. Kéthavonta 2500 külön­böző típusú írógépet ja­vítanak az Információ­technikai Vállalat nyír­egyházi szervizének mű­szerészei a megyében. A különlegeseket, Papó. Ö a doyen a szakmában. — Ha valamelyik srác nem boldogul egy masiná­val, akkor a mester, a Zalka Máté szocialista bri­gád vezetője segíti át a gondon — mondják a szerviz vezetői. — Egy írógép, hány al­katrészből áll? — koc­káztatom meg a kérdést. Azonnal válaszolja: — Háromezerhatszázból. Van persze olyan is, mint a svéd gyártmányú Facít vagy az olasz Olivetti, amelyek 4—5 ezer alkat­Csoma István a kombájnon, a méhteleki téeszben. Zsigmond Kollégium fiatal­jai ugyancsak segítenek. — Nem vagyunk elkese­redve — jelenti ki az elnök. Meg kell értenünk a vagon­hiányt. Szükségtárolókat ala­kítottunk ki, s mindent meg­teszünk, hogy a megtermelt almát értékesítsük. Még tag­jainktól is felvásároljuk az almát. Minden harmadik kapott vagonba háztáji al­ma kerül; s hogy kié — azt előre kisorsoltuk. Bízunk ab­ban, hogy október közepére minden almát leszedünk, s értékesítünk. 40 vagonos hű­tőtárolónkban pedig átmene­tileg a minőséget is meg­őrizhetjük. A törődésnek nem maradhat el a jutalma. így voltunk a kalászosokkal; s ez évben már volt olyan te­rület, ahol 5 tonnát takarí­tottunk be 1 hektárról. Az átlag 3 tonna volt. Szeptem­ber 10-ére a 100 hektár nap­raforgót a kombájnok beta­karították. A korábbi néhány mázsás hektáronkénti átlag­gal szemben már tavaly is, s most is 10—11 q-t szüretel­tünk. A 600 hektárnyi kalá­szos talaj-előkészítő munkáit, s majd a vetést jó ütemben végezzük. > Molnár Károly részből állnak — tájé­koztat. — Mindig az író­gép nagyságától is függ. Én élvezettel javítom va­lamennyit. A kisebbeket nehezebb, mert körűimé­„Docensi" diploma rr a műsze­résznek nyesebb hozzáférni az al­katrészekhez javításkor. A nagyobb gépek áttekinthe­tőbbek. Tamaskovits mester nem áldozatnak, csupán huma­nista figyelmességnek tartja, hogy elcipelik a rokkantak, mozgássérültek írógépeit és megjavítva vissza is szállítja azokat köszönömért. — Társadalmi munká­ban javítja brigádunk a vakok és gyengén látók pontírógépeit is. Legalább 14 ilyen van — mondja. — Ezeket főleg a telefonköz­pontokban dolgozó rok­kantak használják. Ilyene­ken rögzítik a hívásokat. Nélkülözhetetlen a mun­kájukhoz. Évente a zalká­Névjegy az ablakon H ogyan kerül a név­jegy az ablakra, ajtóra? Ügy, hogy miután a fiatal asztalos elkészítette, névjegyével igazolja, hogy ő csinálta, s garantálja is a minő­ségét. Varga Zoltán, a SZÁÉV asztalosüzeme Komócsin Zoltán KISZ- szervezetének titkára újságolta, hogy a kezde­ményezés tőlük szárma­zik és az akcióprogram egyik fontos eleme. Hogy valójában mire jó a névjeggyel való megkülönböztetés? így indokolta Varga Zoltán: „Látszatra egyforma minden nyílászáró, ha azonban alaposabban megvizsgáljuk, akkor derül ki, hogy egyikre gondosabb, jobb minő­ségű munkát áldozott az egyik asztalos, mint a másik. A differenciált bérezés és a jutalmazás fontos feltétele is. El­kerülhetők a viták, az utólagos kifogások.” Az asztalosüzemben dolgozó asztalosok készí­tik a vállalat által épí­tett lakások jelentős ré­szére az ajtókat, ablako­kat. A fiatal asztalosok mindegyikének külön jele, névjegye van. Ezt ütik bele az általuk ké­szített ajtókba, ablakok­ba. Igaz, még csak kí­sérleti jellegű a termé­kek ilyen jelölése, de úgy tűnik, jó, bevált módszer. így figyelem­mel tudják kísérni a mi­nőséget, s azt is, ha va­laki a megengedettnél több „selejtes” terméket gyárt. Nem kell kutatni, ki a felelős. Névjegyjelzéssel dol­gozik a Márkus Mihály szocialista brigád mind a tizennégy tagja, köz­tük a 12 KISZ-tag asz­talosifi. A legutóbbi ér­tékelés szerint — mint Varga Zoltán elmondta Boros Zoltán és Dan- kó János vezetnek a mi­nőségi vetélkedőben. Ők érték el a legjobb ered­ményt, a legtöbb kifo­gástalan nyílászárót gyártották. Természetes, a legtöb­bet ők keresték, (f.) sok 140 órát áldoznak a javításukra. Egy krémszínű, lapok­kal teli füzetet mutat. Ezeken meghatározott alakokban pontok helyet­tesítik a betűket. Tapo­gatva olvassák a vakok. Erről magyarázza, hogyan is történik a pontírógép javítása. — Sajnos — fűzi hozzá — a pontírógépekhez nem gyártanak alkatrészeket az országban. Ha valami meghibásodik, nekünk kell pótolni. Házilag gyártunk. Sok kiemelőkart, pontozó­tűt, főrugóházat, tengelyt és mást csináltunk már a műhelyben a fiúkkal. Már egészen belejöttünk — magyarázza a szocialista brigád vezetője. Szép számmal vannak még használatban a szá­zad elejéről származó író­gépek. Ezek mestere Ta­maskovits. — A megyei tanácson is csak nemrégiben selejtez­tük ki az 1910-es évek­ben gyártott Haldákat, Olimpiákat, Remingtono- kat. Tudomásom szerint a gyors- és gépíróiskolába kerülnek. Vitrinekben őr­zik majd őket, kiállítják. Akad azonban magánsze­mélyek birtokában is egy- egy muzeális értékű bil­lentyűs gép. Elnyűhetetle- nek. Elég, ha 5—10 évben egyszer rájuk néz az em­ber. Ezekhez már csak Papó, a „docens” ért. Farkas Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents