Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-13 / 189. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. augusztus 13. Kommentár Lesz-e béke a cédrusok alatt ? K étségek már aligha maradtak Izrael libanoni szándékait illetően. Néhány napja fellélegzett ugyan a világ, hírét véve; hogy megegyezés született a Nyugat-Beirutban bekerített palesztinok távozásáról. A politikai rendezéssel véget ér a vérontás Libanonban — vélték az optimisták, de sajnos, nem nekik lett igazuk. A cédrusok országában folytatják az embervadászatot, a céltalan öldöklést; az izraeli tüzérség szinte szüntelenül lövi a fővárost, légiereje megállás nélkül bombázza a nyugati szektort és az izraeli tartalék csapatok összevonásával minden eddiginél nagyobb erőt csoportosít Beirut körül. Szerdán Észak-Li- banon újabb pontján jelentek meg az izraeli katonák: egy páncélos ék Büblosz kikötőváros közelébe érkezett. Tel Aviv ugyan arra hivatkozik, hogy csupán „a palesztinok kivonulását akarja katonailag biztosítani”, úgy tűnik azonban, hogy ideje leszámolni az illúziókkal. Lehet, hogy a megmaradt palesztinok végül épségben távoznak Libanonból, hacsak Sáron hadügyminiszter héjái nem eszelnek ki valamilyen, a fizikai leszámolásra ürügyet nyújtó provokációt. De ezzel még nem lesz béke a cédrusok alatt. Philip Habib amerikai különmegbízott csaknemT kéthónapos ténykedése gyakorlatilag azt a célt szolgálta, hogy közös neve- * zőre hozza Washington és Tel Aviv taktikai nézeteltéréseit. Mivel a stratégiát illetően teljes volt az egyetértés, a napokban eljutottak a Libanonra kidolgozott Pax Americana első szakaszának ki- teljesítéséhez. A „békét” három NATO-ország katonái: amerikaiak, franciák és olaszok „tartják fenn”, majd Beirutban, kirekesztve az ENSZ-megfigyelőket, vagy minimálisra korlátozva szerepüket. És maguk az izraeliek mikor vonulnak ki Libanonból? Az „illetlen” kérdésre Sáron elég nyíltan válaszolt — csak a szíriai erők távozása után — mondta. Ez világos beszéd. Magyarán annyit jelent, hogy a beiruti dráma esetleges lezárása még nem vet véget Libanon tragédiájának. Az izraeli csapatmozdulatok arra utalnak, hogy Tel Aviv már a „palesztinok utáni időszak” katonai akcióit készíti elő. A palesztinoktól mentes Libanon, meggyengített baloldali és megerősödött jobboldali erőkkel, „alkalmassá” válhat az amerikai és az izraeli tervekben neki szánt szerepre. Még részekre szabdalva is. De mindenképpen úgy, hogy „Izrael biztonsága” — egyszersmind az USA stratégiai érdeke — ne szenvedjen csorbát. Lehetséges, hogy az Izraellel határos dél-libanoni térség végül a szomszéd egyfajta protektorátusává süllyed, esetleg az izraeli (katonai) jelenlét ál- llandósításával. A Közel-Kelet békéje, az igazi rendezés így egyre távolabb kerül. Messzebbre, mint bármikor volt. Kormányalakítási tárgyalás Olaszországban. Spadolini kijelölt miniszterelnök egymás után fogadja az olasz pártok vezetőit. Képűnkön: Enrico Berlinguer, a kommunista'párt első titkára nyilatkozik az újságíróknak Spadolinitől távoztában. (Kelet-Magyarország telefotó) Az izraeli páncélosok riadója Beirutban a „zöld vonalnál”, a múzeum térségében. (Kelet-Magyarország telefotó) Gyilkos elefánt. Az NSZK-beli Krone cirkusz elefántját Murcia spapyol városban a rendőrök lelőtték, mert halálra taposta idomárját, a nyugatnémet Felix Kedlét. (Kelet- Magyarország telefotó) Gerencsér “! A holnap I r i Ady Endre élettörténete 10. „Ez a nyugtalan, zsidós, intelligens város sok mindent átformált bennem” — vallotta később a költő. Pedig egyelőre szorosabb világnézeti határok között mozoghatott csupán, mint hírlapíró, mert a Tisza-család lapja, a Szabadság alkalmazta. Köztudott, hogy Tisza Kálmán és később fia István, Bihar vármegyét vallhatták fészküknek, mint itteni birtokosok. A kormányzó politikai erő, a Szabadelvű Párt diktátor uraiként szinte meg- fellebezhetetlen tekintélyt követeltek maguknak a hatalom jogán. Gróf Tisza István apjánál is keményebb pártve- zéri gyakorlatot folytatott, s csak természetes, hogy pártjának lapja, a Szabadság szolgaian követte utasításait. Bárki megjósolhatta, rövid ideig lesz képes elviselni ezt a kordát a szellemi önállóság meggyőződéses híve, a személyes szabadság agitátora, a politikai és társadalmi liberalizmus szószólója: Ady Endre. Helyzetét a lapnál egyelőre tűrhetővé tette, hogy olyan kiváló barátokat és kollégákat rendelt melléje a sors, mint Nagy Endre és Bíró Lajos. Mindketten nagyszerű, s hozzá hasonló felfogású tehetségek. , Debreceni párbajának kellemetlen utóhatásaként ötnapi államfogházra ítélték. Kérésére halasztással, Szegeden tölthette le a böntetést. De hamarosan perbe fogták politikai okból is. A kormánypárti lapban nem bírálhatta túl keményen a visszás társadalmi tüneteket, megtette hát a Nagyváradi Friss Újságban, amelynek külső munkatársaként dolgozott, sőt helyettesítőként szerkesztette is. „Egy kis séta” címmel itt jelentette meg a maga kiélezett stílusában a nagyváradi kanonokok villái és a szomszédságukban lévő nyomor- negyed szembetűnő kontrasztjáról szóló cikkét. TELEX NATOHADGYAKORLATOK Szeptember 2-án kezdődnek a NATO hagyományos ős?i hadgyakorlatai — jelentették be szerdán Brüsszelben. „Autumn forge” néven a huszonnégy gyakorlatból álló manővereket Norvégiától Törökországig a NATO-ban részt vevő államok területén folytatják egészen november közepéig. A hadgyakorlatok célja az együttműködés és a felkészültség növelése — mondotta Bemard Rogers amerikai tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka. REPÜLŐGÉPSZERENCSÉTLENSÉG Intenzív utakon O Ma a családok négyötödének önálló lakása van. Ez forradalmi tett volt! De van még egyötöd, amelynek a problémáját tíz év alatt ugyancsak meg kell oldani. Itt is előtérbe kerül a minőség. Moszkvában is látható, sok még a primitív lakás. Korábban tudatosan vállalták, hiszen ez volt az alternatívája a barakknak'. Ma már megkezdték bontani az ilyen 30 évvel ezelőtt épült házakat. A 90-es években már mindenütt korszerű lakásokban élnek az emberek. A minőség sok évtizedre előre a szovjet gazdaság gondolkodásának konyhája. Mint befejezésül mondták: sok a gond, holnap is sok lesz. Azért is, mert a szovjet élet fejlődik, s az emberek többet látnak a gondokból. ★ Két DC—3 típusú repülőgép szerdán összeütközött a levegőben és lezuhant a kolumbiai Villavicencio város közelében. A balesetet valószínűleg a rossz látási viszonyok okozták. Az áldozatokról egyelőre nem érkezett jelentés. FÖLDRENGÉS KALIFORNIÁBAN Huszonnégy órán belül kétszer rengett a föld Kalifornia államban. A Richter-skála szerinti 4,5 erősségű földrengést észleltek a San Francisco és Los Angeles között elterülő Monterey félszigeten. A természeti katasztrófának nem volt emberáldozata. SPANYOLORSZÁG LAKOSSÁGA 37 MILLIÓ Spanyolország lakossága 1981-ben meghaladta a 37 millió 700 ezer főt. A statisztikai hivatal adatai szerint az elmúlt évben az országban a nők száma elérte a 19 millió 217 ezret, míg a férfiak 18 millió 530 ezren voltak. POKOLGÉP REPÜLŐGÉPEN Pokolgép robbant a Pa- nam légitársaság Tokióból Honoluluba tartó Boeing 747 típusú gépén. A gép fedélzetén 285 utas tartózkodott. A robbanás következtében meghalt egy 16 éves japán utas, akinek az ülése alatt volt az ismeretlen eredetű szerkezet. A robbanás megsebesített tizennégy másik japán utast és tetemes, egyben veszélyes károkat okozott. A pilótának sikerült biztonságosan leszállnia. A klérus lapja, a szintén tehetségesen szerkesztett Tiszántúl hevesen reagált Ady cikkére, a polémiába beleszólt a többi újság is, így a kanonokok ellen cikkező szerző a helyi közvélemény izgatott érdeklődésének alanya lett. Mivel négy napilapja volt Nagyváradnak, zajos zenebona támadt Ady Endre körül, hevesen cikkeztek ellene és mellette, és a sajtópolémiával egyidejű törvény- széki tárgyalások is nagy érdeklődés mellett zajlottak. A vádat és a védelmet képviselő jogászok hosszú beszédekben tettek ki magukért. Mindenki tisztában volt azzal, hogy Ady Endre sajtópere kiváló alkalom a konzervatív és a liberális erők közti soha nem szűnő küzdelemre. Bár a nyilvános szócsatából a liberálisok kerültek ki győztesen, Adyt háromnapi államfogházra ítélte a nagyváradi törvényszék sajtó útján elkövetett rágalmazásért. A szerző presztízsének azonban hasonlíthatatlanul többet használt, semmint ártott az ítélet. A sajtó, mint tömegtájékoztatási vívmány, nálunk akkoriban kezdte élni virágkorát, mégpedig a cseperedő polgárság jóvoltából. Szerepe kizárólagos volt. Nem lévén sem rádió, sem televízió, a telefon és a távirat viszont már rendelkezésre állt, a közönség nagy híréhségét egyre gyorsabban elégíthette ki a napi sajtó. Egybehangzó vélemény a szovjet gazdaság fejlődésének intenzív útjáról: a fő feladat a beruházások, az állóeszköz és a munkaerő ésszerűbb felhasználása, a mezőgazdasági hozamok növelése. Aki előre akar nézni, látnia kell a tegnapot. Tudnia kell, hogy például még az első ötéves tervben is a lakosság 75 százaléka volt mezőgazdasági foglalkoztatott. Ez a fejlődés kizárólagosan extenzív szakasza volt. 1913 és 1940 között az ipar termelése 21-szeresére növekedett. Szívesen hasonlítják össze az adatokat az Egyesült Államokéval. íme: ha az USA ipari termelését 100 százaléknak vesszük, ez az első világháború előtti Oroszországban 12 és fél, az ötvenes évek eleji Szovjetunióban 50 százalék és 1980-ban: 80 százalék. A Szovjetunióban a nemzeti jövedelem, az ipari és a mezőgazdasági termelés, és a beruházások átlagnövekedési üteme az elmúlt 30 év során több mint kétszerese az USA-énak. Igaz, a gazdaság intenzív korszakában e dinamika lelassult, de így is jóval magasabb, mint nyugaton. Tavaly például a szovjet ipari termelés 3,4 százalékkal növekedett. Ez is jóval több, mint a fejlett kapitalista országok növekedési átlaga, de alacsonyabb, mint a korábban megszokott. Mégis ez a továbbiakban járható út — és nem csupán azért, mert az energia, az anyag és a munkaerő forrásai végesek, hanem mert a gazdaság sajátosságai is ezt feltételezik. Ma egy nap alatt a Szovjetunióban 2,8 milliárd rubel értéket termelnek, ebből az ipar 1,7 milliárdot. Naponta 5600 lakás épül. Ha á lakásokat összeadjuk, kitűnik: egy 60 ezres város épül fel három nap alatt! Hatalmas méretek, nagy feladatokra képes a szovjet gazdaság. De az embereket irányítani kell, az irányítási rendszert tökéletesíteni. Különösen fontos ez most, a tudományos-technikai forradalom idején, amikor egy perc munkaidő-veszteség 200 ezer munkás napi tevékenysége kiesését jelenti egyúttal. És a külső feltételek is hatnak, ha közel sem úgy, mint mondjuk Magyarországra. Miben jelölik meg az intenzív gazdálkodásnál nélkülözhetetlen mechanizmusváltás szükségességét? Például a munkaerő hiányával. Az ország munkaképes lakosságának 9 tizede dolgozik, illetve tanul. (A férfiak 100 százaléka dolgozik, a nők csak 20 százaléka háztartásbeli — elsősorban a közép-ázsiai köztársaságokban.) A munkaerőpótlás egyedüli forrása a munkaképes korba lépő fiatal. (Az ő számuk viszont az ismert demográfiai okok miatt csökken.) A X. ötéves terv adatai szerint 1976-ban a munkaképes lakosság gyarapodása 2,8, 1977-ben 2,7, 1978-ban 2,2, 1979-ben 1,8, 1980-ban már csak 1,5 százalékos. Radikálisan csökkenő tendencia ez, amely a 80-as években tovább fokozódik. A probléma nem egyforma. Oroszországban, Ukrajnában, a balti köztársaságokban erőteljes a hiány, Közép-Ázsiában (Örményország, Kazahsztán, Azerbajdzsán) magas a növekedés. Az össz-szövetségi munkaképes lakosság növekedésének mintegy 50 százaléka innen11 keletkezik. Ezért is kénytelenek itt új munkahelyeket létesíteni. Több munkaerőre van szükség a kereskedelemben, a szolgáltatásban, a vendéglátásban, a közlekedésben, hírközlésben stb. E területek foglalkoztatási igénye egyre magasabb. A szovjet gazdaság új útjairól szólva említik: mind többe kerül a nyersanyag kitermelése. A távolságok megnövekedtek, az infrastruktúra kiépítése miatt is magasabb a kitermelési költség. Űj feladat: jobban feldolgozni, amit kitermelnek. A XXVI. kongresszuson és azóta is sok alkalommal elhangzott: szigorú anyagfelhasználási normákat vezetnek be a Szovjetunióban, ahol feleslegesen sok fémet használnak fel akár egy-egy tartós fogyasztási cikk előállításához. Sok pénzt emészt meg újabban a környezetvédelem. Erre a célra egyetlen ötéves tervben 11 milliárd rubelt fektet be az állam és még külön nagy összegeket költenek a vállalatok. Egy rubel beruházásból emiatt természetesen kevesebb termék lesz. Igaz, az emberi egészség jobb — és erre nagy figyelmet fordítanak —, de az eszközhatékonyság mégis csak csökken. Ez a folyamat is tartósnak ígérkezik. Előtérbe került a közlekedés, hírközlés nagyarányú fejlesztése, ami hatalmas anyagiakat igényel. Ez is az oka, hogy a Szovjetunióban maximálták a vállalati beruházások felső határát. Változatlanul nagy feladat az életszínvonal növelése. Ezzel, a nemzeti jövedelemből a fogyasztásra fordított százalékarány is megnövekszik. Ennek az alapja változatlanul a gazdaság növekedése. A kiút tehát az intenzitás, a beruházásra fordított pénz jobb megtérülése. Nem kis tételekről van szó. A IX. ötéves terv 501 milliárdos beruházási összege 40 százalékkal volt több, mint a korábbi öt évé. A X. ötéves tervben már 634 milliárdos a beruházás (26 százalékkal magasabb, mint az előzőben.) A mostani öt év 705 milliárdos beruházása már csak tízszázalékos növekedést jelent. Kisebb növekedési ütem mellett kell tehát a jövőben nagyobb mértékben növelni a nemzeti jövedelmet. Nagy lehetőség erre például a be nem fejezett építkezések csökkentése. (Ez a IX. ötéves tervben az összberuházások 90 százalékát jelentette!) A siker nem kis részben a vállalatokon múlik. Ma már nem elég a hatékonyságról beszélni, ki kell dolgozni a hatékonysági mutatókat — mégpedig össztársadalmi, köztársasági, ágazati és vállalati: szinten. (Folytatjuk) 'X.ópkja. Qántyi (Folytatjuk) V, MOSZKVAI BESZÉLGETÉSEK
