Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-12 / 188. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. augusztus 12.. Nyúlexport Belgiumba. A HUNNIACOOP kisvárdai baromfifeldolgozó üzemében belga exportra műszakonként 6—8 ezer darab házinyúlat dolgoznak fel konyhakészre. (Császár Csaba felvétele) Érdemes folytatni Syöngyfűzés a tanyái Hogy meddig emlékeznek még meleg szívvel a tunyog- matolcsi ifjúsági klub tagjai Jancscií-Sarolta szinművész, a Móricz Zsigmond Színház tagja lírai hangulatú előadói estjére, azt nem tudhatjuk. De azt igen, hogy az Orszá­gos Közművelődési Tanács központi támogatásával meg­tartott színvonalas kulturá­lis programokat folytatni ér­demes megyénkben — töb­bek között a fehérgyarmati járásban is, ahonnan e prog­ramsorozatról Galvács Miklós Ajánlott irodalom: Sipkay Barna Segédanyag az olvasótáboroknak Az olvasótábori mozgalom egy évtizedes tapasztalataira alapozva úgy döntöttek a tá­borokat támogató szervek és intézmények; csak ott sza­bad olvasótábort rendezni, ahol ahhoz minden feltétel adott, fgy került sor idén elő­ször pályázatra; kapjanak kedvezményeket azok a tábo­rok, ahol a legtöbbet tesznek a fiatalok érdekében az olva­sás megszerettetéséért, a könyv és a kulturális értékek népszerűsítéséért. Szabolcs-Szatmárban idén hat olvasótábor várta és vár­ja azokat a résztvevőket, akik az irodalmi mellett a képző- művészeti, a zenei és a mo­dern természettudományos is­mereteket sajátíthatják el az előadóktól. Most nyáron közel kétszázötven-- fiatal fordul meg az olvasótáborokban, hogy megismerkedjen a klasszikus és modern művé­szet alkotásaival, amellett olyan programokról is gondos­kodnak a szervezők, melyek az önismeretet és a világ megismerését segítik elő. Eh­hez készített segédanyagot a Hazafias Népfront megyei bi­zottsága és a megyei könyv­tár, Az olvasótáborok kötele­ző tematikája mellett a tá­borlakók négy alkotó sza- bolcs-szatmári ihletésű művét dolgozzák fel. Móricz Zsig­mond, Krúdy Gyula társasá­gában Sipkay Barna egyik novellája és Váci Mihály egyik költeménye is szerepel az ajánlott művek között. A kezdeményezés kiváló, remél­jük, nem egy nyárra szóló ez a mostani vállalkozás. Fekete paprika, karácsonyi paradicsoi Évi öt-hat termés egy győri kiskertben Egy győri kertbarát, Fo­rintos Ernő 68 éves nyugdí­jas Amadé László utca 8. szám alatti kertjének az év jó részében csodájára járnak a hobbikertészek, kisterme­lők. A mindössze 120 négy­szögöles kertben csaknem tel­jes éven át folyamatosan ér­nek a különböző zöldségfé­lék. Tulajdonosa minden talpalatnyi földről 5—6 ter­mést takarít be évente. Elő­neveli a növényeket, konté­nerekbe ülteti ki őket és fo­lyamatosan váltja a különbö­ző zöldségféléket. Július ele- jén már szedett csemegeku^- koricát, amit fólia alatt ne­velt, majd fóliás konténerbe ültetett ki. A hűvös idő be­köszöntésekor a fagytól fólia­lepellel védi a talajt, s eb­ben az időszakban is termel hideget tűrő zöldségféléket, például kelbimbót. A győri kiskertben jelenleg 12 féle paprika terem, s még fekete színű is van köztük. Holland származású paprikái a 25—30 dekás súlyt is elérik. A paprikatöveket karózza, ez­által egy-egy tőről 30—40 paprikát is leszüretel. A pa­radicsom egy részét lugassze­rűre képezi ki, s növényei karácsonyig érlelik a ter­mést. Egy-egy ilyen tőről 400—500 szem paradicsomot is leszed. A Dél-Amerikából származó fehér uborkát az idén termeszti először. Széles körű levelezést és cserét foly­tat külföldi kertbarátokkal, paprikamagot kapott már például Kanadából és Japán­ból is. A győri mesterkertész 1922 óta foglalkozik kertjével. 44 éves postai szolgálat után ment nyugdíjba, s a ker­tészkedés mellett harmadna­ponként 12 órán át még éj­jeliőri munkát is végez. Ener­giája, ötletei szinte kifogy­hatatlanok, s tapasztalatait bárkinek szívesen átadja. A Kelet-Magyarország jú­lius 14-i számában B. E. meg­kongatta a vészharangot a nyíregyházi városi stúdiószín­pad fölött, örvendetes tény, hogy a megyei újság ennyire szívén viseli a megyei ama­tőr mozgalmat. Ami sajnála­tos, hogy nem tette ugyanezt 1980—81-ben, mikor a me­gyében működő 15 országo­san minősített csoportból 12 megszűnt, valamint az orszá­gosan is magas színtűnek elis­mert gyermekszínjátszó moz­galom gyakorlatilag nem mű­ködik. Az írásban lévő egyik el­lentmondás, idézem: „a mű­velődési központ nem gon­doskodik megfelelően a stú­diószínpad programjainak szervezéséről”. Az eddigi fel­lépéseket ki szervezte? Ha/ Timár Zoltán, akkor mi szűk ség van menedzserre, ha a művelődési központ, akkor van menedzser. Az írásban az újságíró aggódik a stúdiószín pad tagjaiért, mi lesz velük, ha Timár elmegy. Szerintem ha ők valóban szeretik amit csinálnak, úgy helyet fognak találni más nyíregyházi szín játszó csoportokban, úgy, ahogy nem egy közülük, vagy maguk közül választanak ve­zetőt és folytatják tovább Azt hiszem, a jelenleg újból fellendülő amatőr színját­szás a reálisabb megközelí tésből, a tényleges problémák feltárásából, a sikerek köz­zétételéből tudna jobban profitálni. Timár Zoltán és a; városi stúdiószínpad érdekes színfoltja a megyei mozga­lomnak, de csak színfolja, semmi más. A megyei mód­szertani központnak pedig az egész megye érdekét kell fi­gyelembe venni és csak má­sodsorban egy csoport érde­két. Bajor Tibor, (Kisvárda) a megyei színjátszó szakbi­zottság tagja A szerk. megjegyzésé: Köszönjük a tárgyilagos vé­leményt, mi is szívesebben adnánk hírt sikerekről. Ép­pen ezért szóltunk a stúdió- színpadért, mert ha az is megszűnne, még egy „érdekes színfoltunk” se lesz. „TERHES" APÁK Nemcsak a kismamák, hanem hébe-hóba a leen­dő apák is szenvednek a terhesség tüneteitől, rosz- szulléttől és hányigertől. A New York-i Rockefeller alapítvány orvoscsoport­ja beható megfigyeléseket végzett, és háromszáz apai örömök elé néző férfi kö­zül 63-nál •áfyan hasi fáj­dalmakat és felfúvódásokat diagnosztizált, melyeknek nem voltak fizikai okai. művészeti előadótól kaptunk tájékoztatást. Szamosújlak, Botpalád, Kö- mörő, Nagyar, Szatmárcseke, Túristvándi és Tiszacsécse kulturális szempontból vi­szonylag ellátatlan települé­sek. Persze lehetne még foly­tatni a sort, mindenesetre ezeket a helyeket szemelték ki elsőként, ahol a járás ama­tőr művészeti együttesei mű­soros esttel örvendeztették meg a közönséget. Nem túl­zás örömet említeni, hiszen ritkán tapsolhat ezeken a he­lyeken a közönség színvona­las művészi produkcióknak. Kömörő népdalköre, úttörő­zenekara és tánccsoportja, Túristvándi citerazenekara, Milota cigányegyüttese és férfikara, a tiszakóródi férfi­kar, a fehérgyarmati, a sza- mossályi, a tunyogmatolcsi citerazenekar és a fehérgyar­mati vegyes kar vett részt ezeken a rendezvényeken, bi­zonyítva, hogy él az amatőr népművészeti mozgalom. A járás ifjúsági klubjaiban öt alkalommal tartottak jól sikerült programokat az OKT támogatásával. Hangulatos beszélgetés követte Cseh Ta­más műsorát — s itt egy kri­tikai megjegyzés — sajnos, nem tudták, hogy a művész 18 éven aluliaknak nem ajánlja az előadást — így is telt ház volt Fehérgyarmaton. Nagy sikere volt viszont a TIT természettudományos stúdiójának a lézer és diapo- ráma bemutatóval — sokan akkor ismerkedtek korunk nagyszerű technikai beren­dezéseivel. A nyíregyházi színház három művésze, Jan- csó Sarolta, Berki Antal és Horváth István tartott önálló előadói estet Tunyogmatol- cson, Tiszabecsen és Nábrá- don, magas színvonalon, az­zal, hogy hamarosan vissza­várják őket. Nyolc kisebb településen rendeztek olyan gyermek­programokat, melyeken a nagy művelődési házakban szokásos játszóházak kínáltak felejthetetlen szórakozást a kicsiknek. Gyurmáztak, bábo­kat készítettek, gyöngyöt fűz­tek, éneket és játékot tanul­tak, dia- és mesefilmeket néztek. Csak üdvözölni lehet az OKT kezdeményezését, mely közelebb hozza a hát­rányosabb helyzetű települé­sek lakóit a kulturális szem­pontból jobban ellátott nagy­községekhez, városokhoz Mert a -kistelepüléseken, a tanyákon várják, hogy a so­rozat folytatódj ék! BE. Nagy kő eshetett le a Me­zőgép nyírteleki gyáregysé­ge vezetőinek szívéről már­cius 4-én, amikor három nyírteleki tolvajt leitartóz­tattak, mert meglehetősen hosszú ideig fosztogatták a gyárat. A szeLlemi vezér az a 18 éves Veres Attila volt, aki már ipari tanuló korában is többet törődött a csavar­gással, mint a tanulással, ezért nem is tudták leosztá­lyozni, s kimaradt az iskolá­ból is. Egyik társa Karahuta Gábor, a másik Sipos József volt, akik mindketten a Me­zőgép nyírteleki gyárában dolgoztak. Társaságukhoz tartozott még Lajtos Vince, a vállalat gépkocsivezetője, Riskó György, akinek le­tartóztatásakor épp nem volt munkaviszonya, Kovács György targoncavezető és Fábri János lakatos kisipa­ros.. A lopássorozat 1980 őszén kezdődött, amikor Veresék kitalálták, hogy a gyárból ér­tékes festéket lehet lopni. Első alkalommal négy doboz húsz kilós, több mint négy­ezer’forint értékű festéket loptak, s eladták ötszáz fo­rintért'Fábri Jánosnak. Tu­lajdonképpen ő volt az oka, hogy egyáltalán eszükbe ju­tott Vereséknek a festéklo­pás, mert Riskó György egy időben a kisiparos alkalma­Elástálc a kereket Gyári szarkák zottja volt, s ő mondta el a többieknek, hogy főnökének festékre lenne szüksége. Két hét múlva újból be­másztak a Mezőgép keríté­sén, újra elloptak 80 kiló festéket, s szintén ötszáz fo­rintért adták tovább Fábri- nak. A pénz elfogyott, két hét múlva Veresék újból vit­tek hatvan kilót Fábrinak, és a három alkalommal össze­sen 12 ezer forint értékű kárt okoztak a gyárnak. Az is a múlt év őszén tör­tént, hogy Karahuta Gábor­nak szüksége volt festékre. Veres és Sipos is jó partne­rek voltak ennek megszerzé­sében, hiszen jól ismerték már a kerítésen át vezető utat, így Karahutának is lop­tak három dobozzal. Egy hó­nap múlva újból nekivágtak a kerítésnek, de lopás köz­ben az iskola igazgatóhe­lyettese észrevette őket, s Veresék a festéket az iskola udvarán hagyva menekültek. Egy hét múlva már sikerrel loptak újabb hatvan kilót, ezt pedig Sipos használta el. Amikor felfedezték, hogy a gyár kerítésén viszonylag könnyen át lehet járni, két kereket is loptak, amit be­építettek Karahuta lovas ko­csijába. Amikor Lajtos Vin­ce meglátta a kocsit, elmond­ta, hogy neki is szüksége lenne ilyen kerekekre. Ve­resék nem sokat gondol­koztak, még aznap éjszaka el­vitték magukkal Lajtost a gyár kerítéséhez, s hat mun­kagépre szerelhető kereket loptak el. A gyár november 11-én tet-t feljelentést ismeret­len tettesek ellen, s megkez­dődött a nyomozás. Telt az idő, de tettesek nem kerültek rendőrkézre, mert Karahuta és Lajtos is elásták a kereke­ket. A lopássorozatnak azon­ban nemsokára mégis vége- szakadt. Március 3-án történt, hogy Veres és Riskó búcsúestet rendezett a Krúdy-szállóban, mert Siposnak börtönbe kel­lett vonulnia. Amikor elfo­gyott a pénzük, bejöttek Nyíregyházára, és betörtek az Alföldi Vendéglátó Vállalat Árok utcai büféjébe, össze­készítettek 7500 forint értékű holmit, azt Fábri János szín­jébe szállították, s ott osztoz­tak rajta. A büntetőeljárás során más is kiderült Karahutáékról. Többek között az, hogy Laj­tos Vincén más módon is se­gítettek. Lajtos vásárolt egy tanyát, de a berendezésre nem maradt pénze, ezért Si­pos József azt ajánlotta, hogy törjenek fel néhány víkend- házat és vigyenek onnan bútort. Az áldozat egy Jakus. bokori hétvégi ház lett, ahon­nan összesen 2700 forint ér­tékű felszerelést vittek Laj­tos új tanyájára. Ugyanazon a telken volt egy másik hét­végi ház is, ahonnan 4300 fo­rint értékű holmit szedtek össze. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Kozmáné, dr. Váradi Ka­talin tanácsa Veres Attilát egy év két hónap, Karahuta Gábort egy év, Sipos Józsefet egy év hat hónap, Lajtos Vin­cét egy év, Riskó Györgyöt 10 hónap, Fábri Jánost hat hó­nap szabadságvesztésre, Ko­vács Györgyöt 3 ezer forint pénz főbüntetésre ítélte. A bí­róság kötelezte a tolvajokat a kár megtérítésére. Az ítélet Kovács Györggyel szem­ben jogerőssé vált, a többié k ügyében a megyei bíróság dönt. KITEKINTÉS Országos lapokból Az országos napi- és heti­lapokat lapozva az elmúlt he­tekben több Szabolcs-Szat- márral foglalkozó írást talál­tunk. PILLANTÁS TARPÄRA Kékesi Katalin azt írja a Népszabadság július 27-i szá­mában: a történelmi tradíci­ókból tán a legtöbb Tarpának jutott. Ez a négyezer-kétszáz lelkes nagyközség jól is sá­fárkodik vele, szívbéli gon­dossággal. A meglátás nem alaptalan. A Tájházra költött hárommillió arról a kötele­zettségvállalásról ad.bizonyig tékot, amely a történelmük­kel napról napra együttélni akarók sajátja. A múltmen­tés mellett Tarpa jelene ter­melőszövetkezetétől függ. A közös haszna a gyümölcsök­ből, a fafeldolgozóból, a be­tonüzemből, a szeszfőzdéből származik, s reményeik sze­rint a most indított hőtükör- gyártásból. Újonnan honoso­dott kultúrának számít a sző­lő, a Kis-hegyen. A bor ki- nek-kinek a pincéjébe kerül, inkább hobbi, mint üzlet. A társas élet színtere lett a hegy, a szomszédolás, a tere- ferék adják legfőbb értékét újabb, szorosabb közösség formálódik. Csaknem száz­harminc hétvégi kisház épült már; biciklivel, autóval na­ponta kijárnak ide munka után. Többségük paraszt vagy munkásember, akiket most érintett meg a természet va­rázsa, most szabadított fel a pihenés. SZATMÁRI képek A Magyar Nemzet július 9-i számában megjelent Ahol a kis Túr siet című riport is a szatmári vidékre kalauzol bennünket. A fehérgyarmati járás műemlékeinek felsoro­lása után megismerkedünk Fehérvári József nyugalma­zott tanítóval, aki a fehér- gyarmati parkban felállított székelykaput s a város címe­rét faragta. Lakásában a ma­ga készített bútorokon, fara­gott ajtókereteken kívül va­lóságos kiállítás látható: a nyírbátori stallumokkal dí­szített reneszánsz ebédlő, a csodaszarvas mondájával ki­faragott láda és a faszobrok. A pedagógus munkáit otthon jól ismerik, a fehérgyarmati­ak ezért szeretnék, ha kiállí­tásokon máshol is megismer­kedhetnének alkotásaival. A MEGYE . MÉHÉSZETÉRŐL A Szövetkezet idei 29. szá­mából megtudhatjuk, hogy a Szabolcs vármegyei Méhészeti Egyesület 1942. május 25-én alakult. Az egyesületben ek­kor 1600 méhészt és 9000 ka- sos méhcsaládot tartottak nyilván. A felszabadulás utá­ni első statisztikai összeírás alkalmával — 1947-ben — a megyében 1220 méhészt és 10 008 méhcsaládot írtak ösz- sze és 2924 üres kaptárt ta­láltak. Jelenlegi' adatok sze­rint a méhészek száma 1947- hez viszonyítva alig emelke­dett, a méhcsaládok száma több mint megháromszorozó­dott, a méztermelés pedig 14- szeresére nőtt. Szakmai és társadalmi elismerés eredmé­nyeképpen többen kapták meg a „Sőtér Kálmán”-em- lékjelvény különböző fokoza­tait. ' (o. sz.) /vissz i:r^cf Kell-e vészharang a stúdiószínpadnak?

Next

/
Thumbnails
Contents