Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-11 / 187. szám
1982. augusztus 11. Kelet-Magyarország 3 Megújulás és innováció 1. Kinek állítsuk szobrot? Divatos téma manapság az innováció. Dicsérik, vagy bírálják, de beszélnek róla. Nálunk inkább kritizálják a hazai innovációs gyakorlatot, ebben a vitában azonban kevés az előrelendítő erő. Mert többnyire általában elégedetlenkednek az innovációs gyakorlattal, ellenpéldaként szinte csak a Rubik-kockát hozzák fel. A Rubik-kocka azonban — maradjunk ennél a példánál — mint kizárólagos sikerpélda félrevezető, mert nem e századi jellegzetesség. Korunk nem a zseniális és magányos feltalálók kora, hanem tervszerű, szorgalmas és a kemény, intézményes (nagyipari) kutató-fejlesztő munkáé. A nagyszabású és tartós sikerhez — és ez a lényeg — az egyéni intuíció és a vasfegyelmű gyári technológia elválaszthatatlanul nélkülözhetetlen. Évszázadokon át — némi túlzással — az volt a gyakorlat, hogy valaki kiötlötte az új terméket, aztán ehhez kezdték alakítani a nagy- (vagy kis-) ipari technológiát. Ez olykor 50—100 évig is eltartott. Ma a technológiák szülik az új és új gyártmányokat, legfeljebb egy-egy új termékfajta (a számítógép, az integrált áramkör vagy annak idején a penicillin, születik egyszerre saját nagyipari technológiájával. Félrevezető, ha mi 'Rubik Ernőnek akarunk szobrot állítani, amikor a kor gazdasági hőse sokkal inkább a névtelen technológus. (Ez persze semmit sem von le Rubik Ernő és társai értékéből.) Nehogy bárki is úgy vélje, hogy a korszerű nemzetközi nagyipar csillagokat ostromló technikájával szemben leleményes és derék magyar iparosokkal és egy-két magányos mérnökkel messzire juthatunk! Többről van itt szó, mint az újítások elfogadása körüli huzavona megszüntetéséről. Ezért — bár a teljesség igénye nélkül — talán nem haszontalan felmérni, növekszik-e az innovációs folyamat hatékonysága a hazai gazdaságban? AZ INNOVÁCIÓ ÉPÍTŐKÖVEI Az innováció fejlesztést, újítást, változtatást, ésszerűsítést, valaminek (gyártmány, gyár, intézmény) megszüntetését vagy létrehozását jelenti, s lényegében bármiféle tevékenység megújítását szolgálhatja. Ezt a tevékenységet, a fejlesztést mindig is gyakorolták a társadalmak történetében, korunkban csak annyi az új, hogy a változások tempója gyorsult fel. Az alumíniumgyártás például annak idején 40 év alatt vált meghatározóvá a világ iparában. A világ ipari élvonalában a nagyüzemi gyártás kialakulásához a rádiógyártásban 26 évre, a számítógépeknél 21, az atomerőmű iparban 14, a műszálaknál 9, az integrált áramkör termelésben 5 évre volt szükség. Az innováció fogalma elsősorban a műszaki fejlesztéshez, az ipari termeléshez kötődik. Végtére is, ha ennek jó a hatásfoka — amit a termékek nemzetközi verseny- képessége és a cserearányok alakulása tükröz —, akkor valószínűleg a társadalmi, illetve vállalati tevékenység egyéb területein is megfelelő az innováció. Például a gazdasági és vállalati irányítási és intézményi rendszerben, vagy a szakemberkép- eésben. Hazánkban a műszaki fejlődést az helyezte új alapokra, hogy az 50-es évek végétől az ország adottságai és ipari hagyományai elsőbbséget kaptak a fejlesztési programokban. A viszonylag munkaigényes ágazatok — például a járműipar mellett a műszeripar és a híradástechnika — fejlesztése gyorsult fel. Az élre a korszerű termelési szerkezet kialakítása (a gép- és vegyipar súlyának növelése) került. Ezt szolgálták a 60-as és 70-es években indított, és a jelenlegi központi fejlesztési programok is. Ezek több ágazat munkáját helyezték korszerűbb alapokra: a közúti járműgyártást, az alumíniumipart; új ágazatokat teremtettek: a petrolkémiát, számítástechnikát; illetve több más ágazat számára alakították ki a kedvezőbb gyártási és innovációs feltételeket: például a petrolkémia a fólia- és a műszálgyártást; a számítástechnika az átviteltechnika, valamint műszer- és automatikai gyártási ág fejlesztéséhez. FELDOLGOZVA ELŐNYÖSEBB A petrolkémiai fejlesztési program például a korszerű műanyagtermelés alapját rakta le hazánkban. Ennek eredményeként a műanyag alapanyag- és vegyiszálter- melés a 70-es évtizedben 20 százalékkal nőtt. Nem mindegy, hogy az év — megközelítően 350 ezer tonnás — műanyagtermelését hogyan hasznosítja a feldolgozóipar: félkésztermékként adjuk-e el (PVC-porként, fólia alakban vagy vegyiszálként), vagy: magasabb feldolgozottsági fokon. Sokszoros a hozamkülönbség, ha egy kiló feldolgozatlan műanyagot adunk el, vagy ha ugyanezt a kilónyi műanyagot egy NC vezérlésű szerszámgépbe beépítve értékesítjük. Hasonlóan jelentős az exportbevételi különbség akkor, ha alumínium félterméket exportálunk, vagy ha ugyanezt az alumíniumot egy magas értékű műszaki gondolat megtestesítésére felhasználva tudjuk eladni. A hazai ipar termelési szerkezete a 80-as évek elejére megváltozott: az iparon belül a két legnagyobb termelési hányadot a gép- és a vegyipar adja. A további korszerűsítést szolgálja a VI. ötéves terv két új központi fejlesztési programja: az elektronikai alkatrészgyártás, illetve a növényvédőszer- és intermediergyártás fejlesztése. A magyar gazdaság ágazati szerkezete megfelel a fejlett ipari országok termelési struktúrájának. Ez azonban nem mondható el az ipar termékszerkezetéről. A termék- szerkezet (és a vállalati technológia) váltása viszont jórészt már a mikrószintű (és vállalati döntésű) innovációs körbe tartozik: a mindennapos műszaki fejlesztés feladatai közé. (Következik: Az alkotó erő beruházása) Gerencsér Ferenc Műanyag esőkabát Köleséről A kölesei Kossuth Termelőszövetkezet melléküzemében pvc esőkabátokat hegesztenek. A termékek nemcsak a belföldi piacra, hanem cseh és NDK exportra is kerülnek. (JL) Mérleg belföldre Életre kelt „holt terek“ KJSVÁRDAI KÍSÉRLETEK Jelentős fórum, a városi tanács végrehajtó bizottsága foglalkozott néhány napja a kisvárdai művelődési ház tevékenységével, különös tekintettel az ötnapos munkahét miatt megnövekedett szabad időre. A népművelők arról adhattak számot, milyen módon alakult, formálódott a város kulturális élete a korszerű művelődési ház átadása óta, milyen közművelődési szokások honosodtak meg, hogyan találkozik a közönség érdeklődése és a népművelők programajánlata? Belakni a A METRIPOND fehérgyarmati mechanikai mérleggyárában augusztusban 300 darab 775/c típusú állatmérleget készítenek belföldi értékesítésre. Képünkön: az összeszerelt mérlegeket hitelesítik. (Császár Csaba felvétele) ff és szeretni Ősszel lesz három éve, hogy átadták a kisvárdai művelődési házat, a megye egyik legszebb ilyen intézményét. Ez idő alatt kiderült, mire használható funkcionálisan az épület, mit tud és mit nem, mihez kezdhetnek a puszta falak között. Bebizonyosodott, hogy itt is vannak „holt terek”, melyek kihasználásához pluszköltségen lenne szükség kisebb alakításra — például 200 négyzetméterrel nagyobb teret nyernének, ha még félmilliót ráköltenének. Az épület azonban már adott, olyan, amilyen bárcsak minden városunknak jutna egy hasonló — ezt kellett „belakni” és szeretni. Ügy látszik, mindkettő sikerült. Jóleső érzéssel írhatjuk le, hogy a kisvárdai művelődési ház dolgozói egy kivétellel rendelkeznek az előírt szakmai képesítéssel. A hozzáértés tehát magától értetődőnek tűnik — szerencsére sok esetben megszállottsággal is párosul. Éppen ezért furcsa, hogy kisebbek a fizetések az országos és a megyei átlagnál, gyengébb a lakáshoz jutás esélye. Erre az elkövetkező időben nagyobb figyelmet kell fordítani. Minősít a közönség A házat és programjait természetesen a közönség minősíti, a rendezvények látogatottságával, a különféle szakkörök, művészeti együttesek, klubok, tanfolyamok iránti érdeklődéssel. A nagy rendezvényeken már megszokott a telt ház. Megszerette a város és a járás a várszínházi esték műsorait, olyannyira, hogy amikor ősszel visz- szatért a társulat néhány előadásra, ugyancsak minden jegy elővételben elkelt. Széles körű kapcsolat alakult ki a környék munkahelyeivel — jelenleg 58 üzemben és intézményben végeznek közönség- szervező munkát. Ennek eredménye például a komolyzenei hangversenyek növekvő népszerűsége. Most a 3500 színházbérlet mellett 2000 a A mikor már bevégeztetett a nap, elcsitul a városi iaj és a televízióval szemben is közömbössé válik az ember, nos, a napnak ebben a meghitt szakaszában kezdődik el az egész szertartás. Szokott mozdulattal felpattintja az ember a reka- miét, félálmosan ráncigál- ja ki a párnát, a paplant vagy a plédet, simára elteríti a lepedőt és — újabb nagy ásítás közepette — puha ágyikót vet magának az elfáradt test. Közben — akárcsak télen a kályhában a tűz — barátságosan duruzsol a meleg víz — a fürdőszobában. A pihenni vágyó ember már attól is pihentebb lesz, hogy elképzeli, milyen fennséges érzés elmerülni a fürdőhabban, engedni, hogy a test pórusai valamelyest kitáguljanak a meleg víztől. Sietünk is, már amennyire tőlünk telik, aztán végigheverünk a pamlagon csak úgy a la natúr. Előtte természetesen egy kicsit megnyitjuk az ablakot, hadd HAJSZA tóduljon be a hársillatú levegő. És ekkor követjük el a végzetes hibát! Mert néhány perc múlva, alighogy eloltjuk a villanyt, az ébrenlét és az álom határán hol erősödő, hol pedig gyengülő hangot hallunk valamit zümmögni. Várunk. Vajon mi lehet ez? Aztán, amikor újólag erősödni kezd a zúgás, akárha sugárhajtású repülőgép körözne a fülünknél, nos, akkor nyomban kipattan a fölismerés szikrája: \ — Hiszen ez egy közönséges szúnyog! Mozdulatlanul, mintha múmiák volnánk, várunk az újabb támadásra, hogy meggyőződjünk a jövevény alattomos céljáról. Nem kell soká várakoznunk, máris a bal fülünk körül köröz az istenadta szúnyog, amely olyan hangos, akár egy muzeális kormos traktor. Kát, kát: villany fel, hol lehet a hivatlan betolakodó? Lesünk, lesünk, aztán, hopsz, megvagy kis- aranyos, most majd kitekerem azt a válladba sü- pedt nyakadat! Nosza, elő a hímzett párna, azzal legjobb támadni az ilyen szemtelen éjszakai látogatóra. Hol lehet? Micsoda finesz, avval a mikroeszével képes felfogni, hogy itt ellencsapás van készülőben. Egyszer- csak elrepül az éjjelilámpa fényénél és ledekkol a fehér falon. — Na most! — biztatom magamat. — Most kell kimondani rá a halálos ítéletet, különben reggelre dagadtra szívja a képemet. Puff!... Anemjóját! Hajszál híján sikerült. Ücsörgés tovább, fél perc múlva már másodmagával tanyázik a szúnyog úrfi a diszperzittel festett falon, amit szerencsére le lehet mosni. Repül a párna, hálistennek az egyik már hulla. Aztán a másik cikázik az éhségtől megbolondultan: ezt is sikerül párnavégre kapni. Aztán még újabb öt következik hajnali fél kettőig, miközben a nemrég festett falon absztrakt mintákat rajzol az éjszakai szúnyoghajsza, három kép lerepül a falról. M i lesz itt reggel, ha meglátja a ház asz- szonya?! Amíg gyors mozdulattal irányítom kezemben a vizes szivacsot, egyre csak az jár a fejemben: az én szűkebb pátriámban miért nem rendeznek szúnyogirtást ilyen fülledt nyári melegben, mint akármelyik valamirevaló településen. Gyorsan rájövök: az illetékesek bizonyára már edzettek, ők rá se rántanak a csípésre. A. S. száma a filharmóniai hangversenybérletnek — fiatalabbak és idősebbek körében egyaránt nőtt az érdeklődés. Állandó programot kínálnak a házban a különféle kiállítások. Az átadás óta szinte gombamód szaporodtak a különböző körök, csoportok. Az idén ötvennégy kisebb nagyobb közösségben — például honismereti kör, népzenei csoport, agrárklub, nyelvtanfolyamok stb. — több mint kétezer-ötszáz szakköri és klubtag, vagy tanfolyami hallgató fordul meg rendszeresen a művelődési házban. Szép előrehaladásról számolhatnak be a munkásművelődéssel kapcsolatban — elsősorban a levelező vetélkedők népszerűek, a népművelők programajánlata nyomán egyre kevesebb a formalizmus a szocialista brigádok vállalásaiban, s egyre több a mozgalom korszerű vonása. Mi lesz hét végén? Január 1. óta a művelődési házak egyik legaggasztóbb kérdése; mi lesz a hét végén? Kisvárdán a város és járás több üzemében, intézményében végeztek felmérést, s ezekre alapozva tervezték a programot. A munkahelyek azonban az igények bejelentése ellenére többnyire nem éltek a lehetőséggel. A házat a hét végén főképp a diákkorosztály veszi birtokba, az idősebbek körében újfajta szabad idős szokások kialakulása még nem látszik. A sok-sok bevált kísérlet után most a hét végi szabad időre ajánlott programokkal is kísérleteznek. Arra törekednek, hogy hét végén kiállítást mindig találjon a látogató, a gyerekeket és a fiatalokat játékos foglalkozások és szórakozási lehetőségek .várják, de az is jól érezze magát, aki bemegy átnézni az újságokat. A legújabb kísérlet: úgynevezett komplex hét -végi foglalkoztatás — remélhetőleg családi méretekben, korszerű szolgáltatásokkal. Ehhez várnak több segítséget az üzemektől. Ha a kulturális célokra fordítható összegek a legmegfelelőbb helyre kerülnek, azzal nemcsak az üzem, vagy a művelődési ház jár jól, hanem elsősorban a közönség. B. E. ÖTLETEK A MUNKÁSMŰYELÓDÉSHEZ
