Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-08 / 185. szám
4 Kelet-Magyarország 1382. augusztus 8. A VILÁGBAN Japán szerzetesek tüntetnek Bécs belvárosában, a hirosimai atomtámadás 37. évfordulóján az atombombák, neutronbombák gyártásának betiltásáért. (Kelet-Magyarország telefotó) A HÉT — CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Brezsnyev levele Reaganhez a libanoni vérontás leállításáért — Kenyában meghiúsítják a légierő tisztjeinek államcsínykísérletét — Tovább gyűrűzik a japán—kínai tankönyvbotrány KEDD: Az amerikai elnök fogadja az izraeli külügyminisztert — A SWAPO cáfolja a namíbai tárgyalások előrehaladását — Nyugtalanság és lövöldözés az argentin fővárosban SZERDA: Kanada külügyminiszteri értekezletet javasol a NATO- nak, a nyugat-európai országok ismét fellépnek az amerikai szankció-politika ellen — Indira Gandhi Tokióban CSÜTÖRTÖK: A Nyugat-Szahara kérdésében és más ügyekben kirobbant nézeteltérés miatt halasztást szenved a Tripoliban összehívott afrikai csúcsértekezlet — Ellentmondó nyilatkozatok Iránban a háború céljáról PÉNTEK: Békenyilatkozatot tesznek közzé Hirosimában, az első atombomba ledobásának harminchetedik évfordulóján — Izrael elutasítja a Biztonsági Tanács határozatát; súlyos harcok Nyugat-Beirutban; palesztin javaslat a válság rendezésére; a szovjet kormányfő fogadja az el nem kötelezettek mozgalmának miniszteri küldöttségét SZOMBAT: A szocialista miniszterek lemondása új belpolitikai válságot indít el Olaszországban — Újabb vita és amerikai vétó a Biztonsági Tanácsban. Á hét három kérdése • Hogyan alakult a héten a helyzet Libanonban? A héten már nem számolták a tűzszüneteket Nyugat- Beirutban. Izrael gyakorlatilag felmorzsoló háborút folytat, hogy mindenáron katonai megoldást kényszeresen ki. Állandóan hangoztatja, hogy nincs szándéka általános támadást indítani, de közben hadserege elfoglalta a nemzetközi repülőteret, né- hányszáz méterre megközelített két palesztin menekült- tábort, s az előrenyomuló páncélos ékekkel fel akarja szabdalni a várost. A több mint félmilliós lakosság közben változatlanul nélkülözi az elemi életfeltételeket: az áram- és vízszolgáltatást, az élelmet és a gyógyszereket, a kórházakban nincs hely a súlyos sebesültek számára sem. A Biztonsági Tanács két határozatban ítélte el Izraelt, de a tel avivi kormány mindkét döntést elutasította. Így tett annak ellenére, hogy ezt a két okmányt addig „finomították”, amíg az Egyesült Államok sem adhatott le vétót ellene. A PFSZ közben részletes javaslatot juttatott el Habib, elnöki különmeg- bizotthoz. Ebben felállította fegyveres harcosai kivonásának ütemtervét. Csakhogy ez a menetrend nem vonatkozhat csupán az egyik félre. Nyilván rögzíteni kell az izraeli csapatok visszavonását, valamint a nemzetközi erők megérkezésének időpontját is. A palesztinok magatartása nemzetközi rokonszenvet és támogatást váltott ki. Az el nem kötelezettek miniszteri bizottsága körutat tesz és a palesztin problémáról konzultál; a libanoni háború azonnali beszüntetését követelik világszerte; a két je- men kezdeményezésére tárgyalás folyik Szaúd-Arábiá- val és Szíriával egy arab csúcs összehívására. A hatékony- arab fellépést azonban a belső ellentétek már két hónapja késleltetik. A válságos helyzetben felelősségteli szerepet vállai a 520'vjet diplomácia. Brezsnyev második levelét intézte személy szerint Reaganhez. Felszólította az amerikai elnököt, hogy lépjen fel a libanoni vérontással szemben. Tyihonov kormányfő az el nem kötelezettek delegációját fogadta, Brezsnyev egy Arafathoz intézett táviratban kinyilvánította cselekvő együttérzését. Moszkvában hangsúlyozzák, hogy Izrael aligha folytathatná ezt a politikát, ha nem érezné maga mögött az Egyesült Államokat. Washington ugyan a közvetítő helyét szeretné elfoglalni, s állítólag felszólította Izraelt, vonja vissza csapatait a múlt vasárnapi (!) állásokba, de Tel Avivban süket fülekre talált, s ez semmifajta következménnyel nem járt. Sőt, amikor a Biztonsági Tanács harmadik ülésén a szovjet indítvány a harcok beszüntetése mellett fegyverszállítási tilalmat is indítványozott, amerikai vétó hangzott el. Az Egyesült Államok még az idén más- félmilliárd dollár értékű hadfelszerelést szándékozik leszállítani Izraelnek... © Miért robbant ki kormányválság Olaszországban? Az augusztus nem tartozik az olasz belpolitika válság- időszakai közé. A korábbi években, ha valamilyen kormánykrízis a nyár derekára esett, viszonylag gyorsan esz- kabáltak össze egy kabinetet, hogy a hagyományos szabadság, az augusztus közepére íső ferragosto idején ne kell6. Egyetlen mondatban így fogalmazta meg Ady a keserű ellentétet: „jogásznak kellett mennem Debrecenbe, mert így leendett volna belőlem apám kedve szerint valamikor főszolgabíró, alispán, sói mit tudom én mi, ám igen gyönge jogászocska voltam.” Bontsuk ki e mondat tanulságos részleteit. Semmi széliét nem fogunk benne találni, ám elénk tárul a későbbi lángész sajátos küzdelme a maga szuverén életút- jáért, a senkitől se függő lelki, gondolati szabadságáért. Rend, logika van ott, ahol a felszín csak következetlenséget, zűrzavart, akaratgyenjen koalíciós csatározásokkal vesztegetni a tengerparti üdülésre szánt heteket. Meghonosodott egy sajátos kifejezés is: ilyenkor alakítottak „strandkormányt” Itáliában. Az idén azonban, most augusztusban robbant fel az olasz belpolitika jó ideje ketyegő, időzített bombája. Az ötpárti koalíció második legnagyobb pártjának, a szocialistáknak hét minisztere leköszönt, s ezután Spadolini miniszterelnök nem tarthatja fenn jelenlegi kormányát. A közvetlen okot alig említik. Egy, az energia-ellenőrzésről folytatott törvény vitájában harminc, feltehetően kereszténydemokrata képviselő a javaslat ellen szavazott, jóllehet előzőleg a kormánypártok alkut kötöttek a szocialisták által kezdeményezett indítvány támogatására. Az ellentétet nyilván le lehetett volna vezetni, de a szocialisták úgy vélik, hogy a kereszténydemokrácia befolyása visszaesett az elmúlt hónapokban és bíznak saját esélyükben egy rendkívüli választás estén. A háború utáni negyvenkettedik olasz kormány megalakításának útja göröngyösnek ígérkezik. Lehet, hogy az utolsó percben mégis összejön egy „strandkormány”, de valószínűbbnek tartják az őszi választást. Csakhogy a választási kampányban nemcsak a kormányt alkotó koalíciós pártok viszálykodásairól lenne szó, hanem Olaszország alapvető gazdasági és társadalmi gondjairól, amelyeknek orvoslásáról egyelőre mindenki hallgat. Vajon egy kiérlelet- len választás meghozná a gyógyszert? © Miért formálódnak a nyugat-nyugati gazdasági frontok? A nyugat-nyugati gazdasági front hallatlanul bonyogeséget, sőt megbízhatatlanságot mutat. Igaz, hogy a zsenikre nem lehet külön törvény, külön erkölcs, külön életízlés, de az is igaz, hogy ostobaság lenne rájuk kényszeríteni az átlagos életnormákat. Kétségtelen, Ady Endre debreceni életmódjában semmi követni való nem lehetett, s ma sem lehet azok számára, akik épp a társadalmi közfelfogás biztos védelmében növelhetik hasznossá képességeiket. Ady a későbbi életművével igazolta, hogy nem cselekedhetett másképp, s még neki, a rendkívüli képességek birtokosának is áldatlan, csaknem összeroppantó kálvária volt a saját felelősségére hagyatkozó, nyárspolgári szemmel lult formát ölt. London, Párizs és Róma hivatalosan utasította saját, érdekelt vállalatait a szerződések betartására, az amerikai ellenvetések mellőzésére. Az NSZK- ban erre nincs alkotmányos lehetőség, de Lambsdorff gazdaságügyi miniszter az Egyesült Államokban Schultz külügyminiszterrel folytatott tárgyalása után közölte: Bonn csatlakozik London, Párizs, Róma embargóellenes frontjához. A nyugat-európai országok ellenlépéseket mérlegelnek: közös piaci ellenvádakat, vagy előterjesztést a GATT- hoz, a szabad kereskedelmet előmozdítani hivatott nemzetközi testülethez. Biztatást kaphattak az amerikai képviselőház szavazása nyomán: a kongresszus egyik háza elvetette a szankciók nyugat- Európára kényszerítését. Ez nem jelent kötelező előírást az elnökre, viszont kétségtelen erkölcsi súllyal bírhat. Mindennek ellenére a „családi viszályt” igyekeznek majd „családi keretek” közé szorítani. A kanadai külügyminiszter, Mac Guigan a NATO külügyminiszteri értekezletének összehívását indítványozta a viták áthidalására. Közben az „acél-háborút’' sem tudták elsimítani, bár az Egyesült Államoknak nyilván kellemetlen, hogy ezen a területen is csatázik szövetségeseivel, a legnagyobb amerikai acélgyára a kormánymegegyezést egyszerűen lesöpörték az asztalról. A nyugat-nyugati gazdasági ellentéteket sem lebecsülni, sem túlbecsülni nem lenne célszerű. Az események érezhető érdekellentétekről tanúskodnak, s ezek hosszú- távúaknak ígérkeznek. Egy családi viszály sokáig tarthat — és sok mindenhez vezethet. nézve cseppet sem épületes életmód gyakorlása. Az 1896—97-es tanév úgyszólván csak korhelykedé- sekkel telt el Debrecenben, a jogakadémia hallgatói körében általános divat volt a lumpolás. Adynak tehát nem hiányzott az alkalom a kiadós ivászatokhoz. A debreceni borostásabb fiatalember nehéz súlyú borozásokkal folytatta a civis városban azt, amit a pelyhedző legény kezdő fokon megtanult zilahi gimnazista korában. Tanúin.' egyáltalán nem tanult, legalább is az akadémián. Az olvasással valószínű nem hagyott fel a kor- helykedéssel múló hónapok alatt sem. írói-költői ösztöne néha kiragadja a mámoros önfeledtségből, szórványosan küldözget verset, novellát Zilahra a „Szilágyságának, amely közli az írásokat Ida álnévvel. Egyéb nevezetesség nem jegyezhető fel erről a debreceni első esztendőről. A mulatozások hódolói annyira beleélték magukat a vásott- ságba, hogy még a Nagyerdőn könyvekkel félrehúzódó, vizsgára készülő akadémistá- kat is szétrebbentették, komiszul bosszantották. Mi sem nyilvánvalóbb, Ady nem állhatott oda vizsgáztató professzorai elé. 1897 nyaRéti Ervin NEM AKARNAK HÁBORÚT (3.) Az „elrettentés” visszaüt „A konfliktusok a legrosz- szabb felé vihetnek bennünket” — mondja Milton C. Mapes, egy „Amerikai Béke- és Válságkutató Akadémia” alapítását célzó mozgalom igazgatója. Hirosima után Mapes Japánban szolgált, mint tengerésztiszt és amit ott látott, mély nyomokat hagyott gondolkodásában. — Nem igaz az a kétezer éves római mondás, hogy „ha békét akarsz, készülj a háborúra” — vallja. A történelem ezt már rég megcáfolta. Ma- pesnek a Békeakadémia alapító tervét a szenátorok többsége támogatja. Sokan bírálják Reagant, amiért az „erő pozíciójából” kíván tárgyalni. — Nem hisz- szük, hogy megállapodhatnánk a fegyverzetcsökkentésben, ha közben ijesztgetjük a másik felet és mindent megteszünk, hogy bizalmatlan legyen irántunk — mondotta egy előadásában Ed Snyder, kvékervezető. „Az egyetlen út, amelyen megszabadulhatunk ellenségünktől az, hogy barátunkká tesszük őt” — állapította meg. Arthur Macy Cox, az amerikai külügyminisztérium és a CIA egykori főmunkatársa a New York Times-ban annak a véleményének ad kifejezést, hogy a leszerelés kérdésében csak akkor lehet eredményre számítani, ha a közép-hatósugarú és kontinensközi rakéták kérdését együttesen tárgyalják. „Az USA-ban lévő Minuteman—3 interkontinentális és a Nyu- gat-Németországban táróit Pershing—2 rakéta között mindössze annyi a különbség, hogy az utóbbi pontosabb találatú és 25 perc helyett négy—hat perc alatt éri el a célját” — írja. Ez óriási kockázatot jelent, mert ilyen módon a közép-hatósugarú Pershing első csapást mérő, hadászati fegyver. A szovjet, a fenyegető veszély elhárítására, kénytelen ujját a fegyver ravaszán tartani. Nem várhatja be, míg a megsemmisítő ellenséges rakéta becsapódik, hanem igyekszik azt megelőzni. Minthogy azonban négy—hat perc alatt emberek nem dönthetnek, kénytelenek a döntést komputerre bízni. Más szavakkal: komputer döntene egy atomháború sorsáról. És mi lesz — volt már rá példa Amerikában —, ha a komputer hibásan jelez? — teszi fel a kérdést A. M. Cox. rára a szülői házba ment vakációzni, némi bűnbánattal nekilátott pótolni az elmulasztottakat. Ügy ahogy, átrágta magát az első évfolyam tananyagán és szeptember 7-én akként bántak vele a vizsgáztatók, ahogy jóindulatból szokás a legbutább diákokkal: csüggedten és nagylelkűen átengedték. De nem akart Debrecenben maradni. Belátta, végzetes lehet ránézve az akadémia elszánt ivóiból verbuválódott társaság, amelynek befolyása alól nem tudta magát kivonni. Budapesten viszont szívesen tanult volna tovább. Ebbe pedig Ady Lőrinc, a fia miatt sokat aggódó apa nem egyezett bele — mert mekkora veszedelem fenyegetné a bohém ifjút a rosszhírű fővárosban, ha még a szolid, kálvinista Debrecenben is magával ragadja a könnyelműség? Végül is a véletlen kínált megoldást a kétféle elképzelés kibékítésére. Valamely közeli ismerősük küldött levelet Temesvárról, azt ajánlva, hogy Bandi vállaljon állást a bánáti nagyvárosban. (Folytatjuk) Carter, elnökségének utolsó évében — korábbi álláspontját megtagadva — aláírta az 59. Direktíva elnevezésű okmányt, amely új doktrínát jelent a „korlátozott atomháborúról”. A cél — mondja a határozat — az „elrettentés”. Nos, paradox módon, a fenyegetés visszaüt. Az elrettentéstől maguk az amerikaiak ijedtek meg. Ez tükröződik a békemozgalom hatalmas kiszélesedésében. A sok milliós példányszámú Time magazin megkérdezett néhány tekintélyes állampolgárt, mi a véleményük a nukleáris befagyasztásért küzdő mozgalom jelentőségéről. íme, néhány a válaszok közül: Reagan politikája ellen tüntetnek az Illinois állambeli Peoriában, ahol az elnök egykori főiskolai társaival találkozott. Marvin Goldberger atomtudós, a California Institute of Technology elnöke: „A be- fagyasztási kezdeményezés az ország népének olyan kísérletét jelenti, hogy felhívják vezetőinket: véget kell vetnünk ennek az őrültségnek, amely harmincöt éve tart. A befagyasztás önmagában persze nem cél. Kezdet ez, amelyet azonnal folytatni kell az atomfegyverek átgondolt, reális és ellenőrizhető-« csökkentésével.” .Hasonlóan vélekedik Jerome Wiesner mérnök, a Massachusetts Institute of Technology volt elnöke: „A nukleáris befagyasztás jó kezdet lehetne — állapítja meg —, mert nagy változást jelentene a világ haladásának irányításában ... Nem küszöbölné ugyan ki az atomfegyvereket, de leállítaná a készülő új, veszélyes fegyverek konstruálását. A jelenlegi elrettentő erők mindkét oldalon elegendő biztonságot nyújtanak ahhoz, hogy mind az elnök, mind Brezsnyev bejelenthesse az egyoldalú befagyasztást, és hasonló lépésre késztethesse a másikat...” John Quinn, San Francisco római katolikus érsekének véleménye: „Minden olyan fegyver, amely a Föld nagy- részének visszafordíthatatlan károsodást okozhat, hallatlan genetikai kárt tehet számtalan jövőbeni nemzedéknek ... gonosz és ' erkölcstelen.” Alan Cranston kaliforniai demokrata párti szenátor és elnökaspiráns szerint Reagan megijeszti az embereket a katonai költségvetés növelésének sürgetésével. — A szovjetek nem akarnak atomháborút kirobbantani — szögezi le a szenátor. — Ismerik a veszélyt, amelyet soha nem ismerünk meg, ha az atomfegyvereket elpusztítjuk. El kell kerülnünk, hogy valaha is megismerjük." Amerika az ősszel időközi választásokra készül. Ronald Reagannek nem lehet közömbös a választók akarata. Gáti István VEGE EGY HÉT
