Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-07 / 184. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. augusztus 7. Hamburgban a „mérleg nyelve'1 Kik azok a zöldek? 0 j szín tűnt föl a nyugatnémet politikai életben: új párt, amely Zöldnek nevezi magát és valami sajátosat képvisel, az eddigiektől eltérőt. Szinte diadalmenetben vonul be a helyi testületekbe. Négy tartományban már ott ül háromtizenegy képviselőjük, s jelen vannak Nyugat-Berlin- ben. Senki nem kételkedik abban, hogy ha így megy tovább, 1984-ben bekerülnek az országos törvényhozásba, a bonni Bundestagba, s ezzel megtörik a hagyományos pártok több évtizedes parlamenti egyeduralma. Megjelenik a hatalom központjában egy szokatlan, lényegében baloldali csoport. Három kérdésre igyekszünk most válaszolni: honnan jöttek? mi az oka sikereiknek? mit akarnak? Hosszú évek óta olvashatunk az újsághírek között a nyugati polgárjogi és környezetvédő mozgalomról. Tiltakoznak az atomerőművek építése ellen, felemelik szavukat az erdők, a mezők, az állatvilág pusztulása miatt, a levegő szennyeződése általában a civilizáció káros mellékhatásaival szemben. Arra figyelmeztetnek, hogy a tudomány és a technika eredményeinek nyakló és kritika nélküli alkalmazása ma életünket sekélyesíti el és teszi hajszolttá, a jövőben magát az emberi létet fenyegetheti. Ez a mozgalom a zöldek egyik forrásvidéke. Nyilván ezért választották nevükül ezt a színt, mert az egészséges és megóvandó természetet jelképezi. S mivel valamennyi régebbi párt beszél ugyan környezetvédelemről, de — a zöldek szerint — keveset tesz érte, önálló politikai párttá szerveződtek. S ezzel áttérhetünk a második kérdésre. Ennek a sokféle embert és szándékot lazán összefogó csoportnak újabban kettős neve van. Hamburgban így indultak a választásokon: a Zöldek és Alternativok Listája. A név második fele arra utal, hogy politizálnak is, valami újat akarnak hozni a közéletbe. A hagyományos pártok nem tudnak választ adni fontos társadalmi kérdésekre: megmenthető-e a béke? hogyan szüntessék meg a munkanélküliséget és a válságot? kiteljesednek-e valóban a szabadságjogok? hol vannak a mélyreható, a polgári tehetetlenséget megváltoztató reformok jelei? Az „alternativa”, az a másik a maitól eltérő változat, amelyet ők szeretnének megteremteni, vagy kikényszeríteni. De hogyan? Ez a harmadik és a legnehezebb kérdés. Elvetik a veszélyesnek kikiáltott atomenergiát, a gazdasági termelésnövelés ember- és természetellenes hajszáját; ki akarják terjeszteni az emberi jogokat (például azzal, hogy a lakás nélküli fiataloknak joguk legyen szanálásra ítélt házakat elfoglalni;. A hadsereget — mondják — minden további nélkül, teljesen le kell szerelni. Valami új puritanizmussal próbálkoznak. Négy évre választott képviselőiket kétévenként váltani szándékoznak és a magas fizetés egy részét a pártnak kell adni. Sok derék és számos naiv követelés szerepel programúkon. Híveik között a legkülönbözőbb típusú emberek találhatók: a csak a természeti környezetet féltő konzervatívoktól a szociáldemokráciában csalódott baloldaliakon át a hajdani maoista töredékpár- tocskák tagjaiig. Érdekesen fogalmazott egyik vezetőjük: a parlamentben is az utcát kívánják képviselni. Eddigi tapasztalatok szerint egyértelműen szemben állnak a kereszténydemokratákkal, bírálják a szociáldemokratákat, de ha egy tartományi parlamentben elkerülhetetlen a döntés, inkább melléjük állnak. Hamburgban, ahol a legutóbbi választásokon a jobboldal került az első helyre és a szociáldemokraták kisebbségben maradtak, ez utóbbiak a zöldek támogatásával tudják folytatni a kormányzást. E kis párt lett a mérleg nyelve. ikerül-e a zöldeknek megvalósítani tervüket, s e néhány képviselővel bekerülni minden tartományi és a központi parlamentbe, — legközelebb Hessenbe —, s ott is „az utca”, tehát a tömegek hangját képviselni? Nem illeszkednek-e be előbb-utóbb az évtizedes hatalomgyakorlás során elbürokratizálódott régi pártok sorába? Meg tudják-e őrizni önmagukat és önálló pártkeretüket ? Ezt a jövő mutatja meg. A politika realitásának ismeretében egyelőre csak annyi biztos, hogy ily sqkféle óhajt, vágyat, nézetet, célt, ameny- nyit ma a „zöldek” képviselnek, „nehéz” lesz tartósan egy kalap alá vonni. Tatár Imre s Libanon: Izraeli agresszió Izraeli repülőgépek pénteken a kora délutáni órákban újabb légitámadást intéztek Nyugat-Beirut ellen. Ezt megelőzően Safik El-Vazzan libanoni kormányfő megerősítette, hogy a palesztinok hajlandók két héten belül — többségük tengeri úton — elhagyni a körülzárt várost. Az izraeli gépek bombái a kormányfő hivatalából, a központi bank épületétől és a tájékoztatásügyi minisztériumtól mindössze néhány méterre csapódtak be. Egy többemeletes épület, amelyben menekültek tartózkodtak, összeomlott. Safik El-Vazzan rádióbeszédben erősítette meg, hogy a PFSZ újabb engedményei után a kivonulás kérdéséről folyó tárgyalások „végső szakaszukba érkeztek”. Hírek szerint a palesztinok tengeri- útón történő elszállításában a francia haditengerészet segédkezne. Begin izraeli miniszterelnök Reagan amerikai elnökhöz intézett válaszában elutasította azt az követelést, hogy Izrael enyhítsen a Nyugat-Beirut elleni blokádon. Az izraeli kormány szerint a katonai nyomás fenntartása szükséges ahhoz, hogy a PFSZ-t Libanon elhagyására késztessék. * Képünkön: nyugat-beiruti anyák — a meg-megújuló izraeli ágyutűz elől — gyermekükkel menekülnek a tűzszünet perceiben. (Kelet-Magyarország telefotó) Gerencsér A 1 Miklós: A holnap I/-I Ady Endre C16D6 élettörténete 5. Hosszú poémát írt klasszikus időmértékes yerseléssel: Ballada Márkó szerb királyról. E munkájával végképp megalapozta vezérpoéta tekintélyét, és a 7. gimnáziumi tanévet — diákéletében először és utoljára — szín jelesen végezte. Nagy ambícióval szépirodalmi diáklapot indítottak „Ifjúság” elnevezéssel, ezt a lapot szinte teleírta, s a klasszikus költők hatására Muzsafynak nevezte magát. A lapot Jákó Sándor barátja lakásán szerkesztették, de hamar megszűnt, mert a szerkesztésre szánt időt kártyázással pazarolták el. Azonban a „Szilágyságába, 'kl igazi újságba változatlan szorgalommal írta verseit, aminek köszönhetően elismert helyi költőként tartotta számon a közvélemény. A felnőtt társasági élet jó benyomást keltő érdekes alakja lett. Szombat esténként örömmel borozgattak vele a városka hivatalnokai, iparosai a zenés vendéglőkben, annál is inkább, mert nemcsak az ivásban, társalgásban bizonyult vonzónak, hanem a muzsika melletti dalolásban is. Ekkor még szép baritonja volt, hangja később vált re- kedté, suttogóvá. Zilahra kerülése után gyorsan erősödött tovább fizikuma, megférfia- sodott, élénken érdeklődött a nők iránt, nem éppen sikertelenül. Érzelmileg mély nyomot hagyott benne egy Zsó- ka nevű helybéli úrilányhoz fűződő plátói szerelme, első erotikus élményeit pedig egy kötetlen felfogású szerb lánynál szerezte. Nem véletlen, hogy éppen Márjcó szerb király balladája ihlette a hosz- szú önképzőköri poéma megírására. Mindent összevetve, cseppet sem állítható, hogy Ady Endre zilahi diákoskodásának extrém vonásai példaképül szolgálhatnának a középiskolások számára. De igenis példát lehet venni akaraterejéről, szorgalmáról, a komoly kötelességek iránti felelősségtudatáról. Mert ha bohémül kocsmázott is, felnőtt módjára fogta fel az életet: diákoskodásával egy időben tanulta meg a kenyérkereső munkát. Érdemjegyei alapján kiérdemelte az ösztöndíjat, írásaival részben fedezte önfenntartó költségeit, amellett igen lelkiismeretesen korrepetálta a gondjaira bízott kisdiákokat. Egyike volt ezeknek 'a szi- lágyszeéri körjegyző fia, a másodikos Kun Béla — a kéNEM AKARNAK HÁBORÚT (2.) A pásztorlevél A közvélemény-kutatás az amerikai tömegek növekvő aggodalmát bizonyítja. A Newsweek szerint 1981 októberében a megkérdezettek 24 százaléka lehetségesnek tartott az elkövetkező tíz évben egy totális atomháborút az USA és a Szovjetunió között. Hat százalék szerint „majdnem biztos”, hogy ez bekövetkezik. Több, mint elegendő Számtalan jel bizonyítja, hogy a lakosság nagy többsége a kétoldalú atomleszerelést kívánatosnak tartja. George F. Kennan, az amerikai diplomácia nagy öregje, 1981-ben, az Alber Eins- tein-békedíj átvételekor azt a kívánságát fejezte ki, hogy az amerikai elnök a kongresszussal történt megegyezés után javasolja a szovjet kormánynak a meglévő atomkészletek azonnali felére csökkentését. Ezt követően a megmaradt készletek kétharmadát kellene megsemmisíteni. „Még így is majd húsz százaléka megmaradna a jelenlegi készletnek — mondta az agg diplomata —, ami több mint elegendő az elrettentéshez.” Egy decemberi Gallup- körkérdésre adott válaszokból kiderült, hogy minden öt megkérdezettből négy támogatná Reagant, ha ezt javasolná a Szovjetuniónak. Az amerikai békemozgalom egyik jellegzetessége, hogy immár az egyházak a fegyverkezés legfőbb bírálói. Bár az Egyesült Államokban nincs államvallás, az egyházak befolyása erősebb, mint Európában. Ez áll nemcsak a kimondottan pacifista közösségekre, mint a mennois- ták és a quakerek, akik soha nem szűntek meg háborúellenes felvilágosító munkát végezni, hanem a hetvenes évek vége óta mind inkább a fő felekezetekre, mindenekelőtt a katolikus egyházra is. Püspök a hadiüzemben Világszerte feltűnést keltett L. T. Matthiesen Texas állambeli püspök, amikor tavaly augusztusban az ottani Pantex gyárban, amelyben az atomfegyvereket szerelik össze, munkabeszüntetésre „Mi a fontosabb: az iskolák, vagy a bombák?” Diákok tiltakoznak Washingtonban a kormánytámogatás csökkentése ellen. sőbbi kommunista államférfi. Mivel pedig öccse, Lajos is a zilahi kollégium tanulója volt, ennek szellemi és dologi érdekeit példás testvérként viselte a szívén. Olyan ideális bátynak bizonyult, amilyen ritkán tapasztalható még a jó fivérek között is. Kész férfiként érettségizett 1896-ban, a millennium évében, Magyarország fennállásának ezredik évfordulóján. Ez alkalomból iskolai kirándulás keretében járt először Budapesten, de az utazás úgyszólván semmi nyomot nem hagyott benne. Nyugtalan lelkű, nyugtalanító hatású, nem mindennapi egyénisége ekkor már egész környezete számára nyilvánvaló volt. Nehezen vált meg a felejthetetlen Zilahtól, s dönteni kellett a zsenik és átlagemberek számára egyaránt nagy kérdésben: hogyan tovább az igazi felnőttkor felé. A BOTCSINÁLTA JOGÁSZ Kíméletlen választás elé került a jövőjére néző fiatalember. Vágyai homlokegyenest más életre kívánkozott, mint amirfőt szülei akartak neki. Apa és anya jó előre megérlelt óhaja volt, hogy Bandi fiúk végezze el a jogot, s ebbéli felkészültségével csináljon közhivatalnoki karriert. A fiú ezzel szemben mitől sem irtózott jobban, mint a nyárspolgári kilátásoktól. Nem hiába írta magáról: „Sohase elégített ki a remény, hogy mint jámbor törvényszéki bíró, vagy főszolgabíró békés, nyugodt életet éljek, — nekem izgalom, hír, dicsőség kellett.” De mit tegyen egy ifjú, aki akaratában hajlíthatatlan, emberi jósága szerint viszont nagyon is belátó, engedékeny, a gyávaságig szófogadó, holott a lényeget tekintve, akaratához való belső ragaszkodásában a kegyetlenségig bátor. Szótfogadni a szülőknek, de be nem váltani meggyőződéssé vált illúziójukat — olyan, ütközőpont ez, amely hasonlít a botránykőhöz. Mindenképpen bele kell botlani, még akkor is, ha egyelőre puha álcázással takarja a szülőszerető fiú be- lenyugvó engedékenysége. (Folytatjuk) hívta fel a munkásokat. Azon kevesek részére, akik követték a felhívást, és még nerr találtak más munkát, „szolidaritási békealapot” teremtettek. Nem kisebb feltűnési keltett R. G. Hunthausen érsek Seattle-ben (Washington állam), a Boeing, a legnagyobb repülő- és rakétagyái székhelyén, amikor — a nukleáris fegyverkezés elleni tiltakozásul — a jövedelmi adc fizetése 50 százalékának megtagadására szólított fel Hormon győzelem Nagy hatású a Magyarországon is járt Billy Grahan baptista prédikátor befolyá sa, aki legutóbb a Világval lások Békekonferenciája moszkvai tanácskozásán hal latta szavát. 1979-es és mostani utazásainak tapasztalatai alapján számolt be a szocialista országok vallási életéről és arról, hogy a hívők ezekben az országokban s béke megőrzése mellett foglalnak állást. „Nem vagyok pacifista — mondotta —, de remélem, hogy nézeteltéréseink sohasem vezetnek nukleáris háborúhoz.. Az amerikai egyházi körök csatlakozása a világ békemozgalmához nem a Reagan- kormányzat hivatalba lépésekor kezdődött, bár azóta kétségtelenül erősödött. Csak példaképpen álljon itt Utah és Nevada állam példája. Carterék annak idején kidolgozták az ún. MX-programot. Ennek alapján a két állam területén 4600, egymással föld alatti összeköttetésben lévő mélysilót telepítettek volna 200 interkontinentális rakéta számára. A korábbi, vietnami háborúellenes mozgalomból alakult „Koalíció egy új kül- és katonapolitikáért” elnevezé- í sű szervezet, amelyhez időközben 49 egyházi, szakszervezeti, béke- nőmozgami és környezetvédő mozgalom csatlakozott, felvette a küzdelmet a programmal szemben. Nyugalmazott katonatisztek előadásokkal igyekeztek meggyőzni a hallgatókat az MX-program veszélyeiről. Végül az Utah állam lakosságának 72 százalékát egyesítő mormon egyház elutasító magatartása az MX-program felfüggesztésére kényszerítette Reagan elnököt. A katolikus egyház már a második vatikáni zsinat óta elutasítja az atomfegyvereket. Az amerikai püspöki kar határozottan követeli az atomfegyverkezés beszüntetését. Egy 1976-ban kelt pásztorlevél leszögezi: „A civil lakosság elleni atomtámadás semmivel sem igazolható, de ezt elrettentő fenyegetésként sem szabad alkalmazni. Crol kardinális, az amerikai püspöki kar nevében a SALT- szerződésről kifejtette: „Az atomháború túllépi a jogos önvédelem keretét.” 1980- ban a püspöki kar konferencia a háború és a béke kérdéseiről megkezdte álláspontjának kidolgozását, amelyet az idén pásztorlevélben kíván kihirdetni. A konferencia szóvivője szerint a határozat sürgeti majd a fegyverzetellenőrzést és elítéli az atomfegyverkezést. Hasonló álláspontot foglalt el az utóbbi években lényegében valamennyi amerikai egyház. (Következik: A fenyegetés visszaüt) Gáti István
