Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-06 / 183. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. augusztus 6. Napi külpolitikai kommentár Nevek az oszlopon N yolcvanezer név áll az áldozatok emlékoszlo­pán, de még most sem teljes a lista. Amikor ma 37 éve megjelent Hirosima fe­lett az iszonyatos tűzgömb, s nyomában kifejlődött a sem­mi mással össze nem téveszt­hető, gomba alakú halálfel- ■hő, „csupán” tízezreknek adatott meg a gyors, fájda­lommentes halál lehetősége. Egy hivatalos japán statiszti­ka szerint a város lakosai ■közül 151 ezer ember vesz­tette életét az atombomba­robbanás és az azt követő su­gárfertőzés következtében. Az összes sugárfertőzött szá­ma azonban meghaladta a félmilliót, és akkor nem szól­tunk az utódokról, s az utó­dok utódjainak nemzedéké­ről, amely génjeiben hordoz­za még mindig annak az augusztus 6-i pillanatnak ha­tását ... Vajon hány emberöltőnek kell elmúlnia, amíg az embe­ri faj végleg letörli önmagá­ról a radioaktív stigmát? El- jön-e az idő, s mikor, amidőn a nukleáris halál lehetősége végképp s visszavonhatatla­nul a történelmi múlt kate­góriájává válik, amit kisisko­lásoknak oktatnak majd, az emberiség felnőtté válását megelőző korszakról? A hi- rosimai emlékoszlopon ez a felirat áll: „Nyugodjatok bé­kében, a végzetes tévedés nem fog megismétlődni!” Mi­kor mondhatjuk majd, hogy Hirosima és három nap múl­tán Nagaszaki — történelmi léptékkel mérve — valóban tévedés volt? Nem kegyeletsértő, s az igazságnak tartozunk vele, ha leírjuk: Hirosima és Naga­szaki tragédiája nem volt té­vedés. Truman akkori ame­rikai elnök az 1945. július 16-i első kísérleti atomrob­(Folytatás az 1. oldalról) te, hQgy a PFSZ úgy döntött: kivonja fegyvereseit Beirut- ból”. Az Arab Liga főtitkára hi­vatalosan tájékoztatta a szer­vezet tagjait arról a közös észak- és dél-jemeni javas­latról, hogy a Libanon ellen indított izraeli invázió követ­kezményeinek megvitatására sürgősen tartsanak arab csúcsértekezletet. A Szovjetunió követeli a Biztonsági Tanács haladékta­lan összehívását és olyan in­tézkedések elfogadását, ame­4. Kellett tehát ott Nagy­károlyban valami fontos­nak történnie, valami mély­ről fakadó összhangnak lé­teznie, hogy éppen ez a há­rom fiú maradt meg az egy­más iránti töretlen, felhőtlen hűségben. Ady jó pajtás volt általá­ban, szívélyes, szeretetre mél­tó tudott lenni valamennyi iskolatársához. Haragról, gyű­lölködésről soha nem beszélt sem ő, sem más életének ala­posabb ismerői közül. Nem véletlen tehát, hogy éppen Jászi és Madzsar emelkedtek ki Ady mellett a nagykárolyi népes diákrajból. Lírai véletlen viszont, hogy ugyanebben az időben velük együtt nevelkedett a szatmá­ri városban Kaffka Margit, a mindmáig legnagyobb ma­gyar asszony író. Nem tudtak bantás után alig három hét­tel úgy adott parancsot az új fegyver élő embereken való kipróbálására, hogy tudta: a Szovjetunió — szerződéses kötelezettségének megfele­lően — két nap múlva hadba lép a japánok ellen. Európá­ban május 9-e óta már béke honolt, s az ázsiai kapituláció is csak idő kérdése volt, ami­kor Washingtonban az erőde­monstráció mellett döntöttek. A soha nem látott új fegyver bevetése nem is annyira To­kiónak, sokkal inkább Moszk­vának szólt, mintegy kinyil­vánítván az atommonopó­liumra alapozott világuralmi törekvéseket, előhírnökeként a hidegháború megindításá­nak. N apjainkban, amikor Wa­shingtonból már-már új hidegháború szelét érezzük közeledni, ébren kell tartanunk magunkban a hirosimai tragédia tanulsá­gait. Annál is inkább, mert ami 1945. augusztus 6-án tör­tént, csupán kisded játéknak lenne minősíthető egy mo­dern nukleáris apokalipszis esetén. A felhalmozott nuk­leáris fegyverkészletek több­szörösen elegendőek az egész emberi faj megsemmisítésé­re. A homo sapiens szeren­csére mindinkább tanújelét adja, hogy saját jövőjét fele­lősen alakítani kívánó, gon­dolkodó lény. A Nyugat- Európában és Amerikában meg-megújuló béketünteté­sek százmilliók akaratát tes­tesítik meg, csakúgy, mint a hazánkon épp e napokban végigvonuló békemenet. Hogy soha többé ne kell­jen emlékoszlopokat állítani a tűzgömb áldozatainak, í Kürti Gábor lyek elősegítik a testület Li­banon ügyében hozott koráb­bi határozatainak végrehaj­tását. Erről Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének elnöke tájékoztatta Jasszer Arafatot, a PFSZ VB elnökét. Mint Leonyid Brezsnyev a palesztin vezetőhöz intézett táviratában megállapítja, a Szovjetunió halaszthatatlan­nak tartja a tűzszünet létre­jöttét és ENSZ-megfigyelők jelenlétét Beirutban, vala­mint az izraeli agresszió vég­leges beszüntetését. egymásról. Jóval később, már a befutottak szintjén köthet­tek fajsúlyos, irodalomtörté­neti barátságot. ZILAH, A FELEJTHETETLEN „Talán — s ha igen, alap­talanul — katolikus hatások­tól féltettek otthon, amikor az ötödik gimnáziumi osz­tályra elvittek a vármegye ősi kálvinista kollégiumába. Zi­lálton is eminens diák vol­tam, habár a szorgalom ak­kor se volt sajátságom, s magaviseletem pedig fogcsi­korgató, de gyakran megva­duló szelidség.” Zilah, a hepehupás Szilágy­ság székhelye maga is dom­bokra, lankákra épült város: hátát a magasodó hegyeknek veti, s nyugati széle már egé­szen lapos. Kicsi város. Kü­Gerenesér Miklós: * lh fIfi €111 I Ji liuliiaU A Endre ■ élettörténete Kenyai helyzetkép Daniel Arap Moi kenyai államfő csütörtökön a Nairo­biban akkreditált diploma­tákkal közölte, hogy a va­sárnapi pucskísérlet során 129-en vesztették életüket — jelentette a kenyai rádió. Az áldozatok zömmel a puccsis­ták közül kerültek ki. A Na­tion című napilap szerint a polgári áldozatok nagy része a lázadókhoz csatlakozó diák volt. Arap Moi szerint az állam­csínykísérlet azért nem si­került, mert a puccsisták nem élvezték a tömegek tá­mogatását. Véleménye sze­rint néhány nap múlva fel­oldhatják a kijárási tilalmat Nairobiban. Hivatalos közlés szerint szerdán a légierők 1600 ka­tonáját letartóztatták és még további letartóztatások vár­hatók. A legújabb jelenté­sek szerint a puccskísérlet­ben csak alacsonyabb rangú tisztek vettek részt. A kato­nákon kívül őrizetbe vettek 327 polgári személyt is fosz­togatás vádjával. A kormány szerdán cáfolta, hogy egy Nairobitól 150 kilométerre fekvő támaszpont továbbra is a lázadók kézén lenne. Atomrobbantás Egy nappal a Hirosima el­lent USA atombomba-táma­dás 37. évfordulója előtt újabb nagy erejű föld alatti atombomba-robbantást haj­tottak végre a nevadai si­vatagban. A 640 méter mélyen fel­robbantott nukleáris töltet hétszer nagyobb erejű volt, mint a Hirosimát elpusztító. Szakértők szerint a robba­nás következtében egy fei- hSkarcolónyl nagyságú bar­lang keletkezett a föld alatt. A robbanás hullámai még a 125 kilométerre fek­vő Las Vegasban is érez­hetők voltak, s több száz méter magas porfelhő ke­letkezett a sivatagban. Az első mérések szerint nem került radioaktiv anyag az atmoszférába. Ez volt az idei 11. beje­lentett amerikai föld alatti atomrobbantás a nevadai kísérleti telepen, s az 593. bejelentett robbantás azóta, hogy 1951. január 27-én fel­robbantották az utolsó, re­pülőgépről ledobott bombát. <Nem minden robbantási kísérletet jelentenek be.) A nevadai sivatagot még Harry Truman elnök vá­lasztotta ki kísérleti tele­pül 1950-ben. A Reagan- kormányzat ideje alatt 19 százalékkal növekedett a nukleáris robbantási kísér­letekre szánt költségvetés - idén 300 millió dollárt költöttek ilyen célokra. lönösen a vármegye nagysá­gához képest. De ha körbe is lehetett sétálni egy rövid óra alatt, kurta utcáiban, díszte­len, jobbára földszintes házai­ban élénk, vidám, felvilágo­sult élet zajlott. A város kö­zepén, a néhány tekintélye­sebb középület egyikeként emelkedett a Wesselényi kol­légium, amely alapítóiról, pat- rónusairól kapta nevét, s amelynek falai között kiváló tanárok egész sora őrizte a minden tekintetben tiszteletet érdemlő Wesselényi Miklós haladást szolgáló szellemét. A lomhább vérkeringésű Nagykároly után gyorsan föl­találta magát Ady a mozgé­konyabb szilágysági megye- székhelyen. Hiába állítja ma­gáról a költő, hogy „a szor­galom akkor se volt sajátsá­gom”, zilahi diákéletének fordulatos zsúfoltsága azt bi­zonyítja, hogy igenis csilla­píthatatlan tettvággyal ak­názta ki a fiatalság kínálta összes életlehetőséget. Szorgalma e tekintetben messze meghaladta az átla­got. Ennek köszönhetően ke­véssel Zilahra kerülése után — tehát 1892 szeptemberétől — a város legismertebb fia­talemberei közt tartották Számon. Gyorsan és talpra­esetten barátkozott, tekin­télytartó nyájassága a felnőtt­ség korai vonásaival ruházta fel, így a nálánál korban idő­sebbek is szívesen fogadták egyenrangú legénytársukká, NEM AKARNAK HÁBORÚT (1.) n Freeze-kiizdelem „Fejezzétek be.R fegyverkezési versenyt, mentsétek meg az emberiséget” — hirdeti * Reagan politikája ellen tüntető chicagóiak táblájának felirata. „Vihar előtti mennydörgés­nek” nevezte nemrégiben ve­zércikkében a New York Times az amerikaiak atom­fegyver-ellenes tiltakozó mozgalmát. Mind több jel mutat arra, hogy az eddig főleg Európában kibontakozó mozgalom mind nagyobb tö­megeket mozgat meg az Egyesült Államokban. „Ered­ményeink láttán valóban op­timizmus tölt el” — nyilat­kozta Jane Midgley, a „Wo­men’ s International League for Peace and Freedom”, az egyik legrégibb nőmozgalom vezetője. Robert Musil, a Sane elne­vezésű atomfegyver-ellenes mozgalom philadelphiai szekciójának munkatársa ar­ról számolt be, hogy az egész országban béke- és leszerelé­si csoportokat alapitottak. A legtevékenyebbnek a „Freeze Campaign” (Befagyasztási kampány) bizonyult, amely az atomfegyverek előállítá­sának azonnali befagyasztása követelésével valóságos tö­megmozgalmat indított. Jim Rise, a mozgalom végrehajtó bizottságának a tagja arról számolt be, hogy az 50 szö­vetségi államból 43-ban fo­lyik aláírásgyűjtés egy „Be­fagyasztási” határozatért. Hatfield és Kennedy Kaliforniában, az Egyesült Államok legnépesebb álla­mában 1982 novemberében — a kongresszusi választá­sokkal egy időben — népsza­vazást készülnek tartani a „Freeze-hadjáratról”. A kö­vetelést eddig több mint fél­millióan írták alá. Ron Del- lums, az állam demokrata párti képviselője Washing­tonban, nem kételkedik az akció sikerében. „Ügy vélem — jelentette ki —, hogy Ka­lifornia lakossága nagy hangsúllyal fogja kifejezni akaratát a fegyverkezési ver­seny befagyasztására”. A határozat felszólítja az USA kormányát, „javasolja a Szovjetunió kormányának, hogy mindkét állam — ellen­őrizhető módon — szüntesse be az atomfegyver-kísérlete­ket, a nukleáris fegyverek előállítását, továbbá az atom­fegyverek, a rakéták és a ki­lövőállomások telepítését.” Hasonló határozatot szavaz­tak meg Vermont szövetségi állam 155 helységében. sőt mérvadónak ismerték el akaratát. Csodálatos, hogy a minden heccet, murit, legényeskedő virtust kihasználó Ady soha nem keveredett közönséges bonyodalmakba, habár ké­sőbbi prűd bírálói szerint Zi- lahon szokott rá a lump élet­módra. Nézőpont kérdése. Márpe­dig a kollégium tanárai — Kincs Gyula, Nagy Sándor, Both István, Fóris Miklós, Kapus Samu, akiket Ady éle­te végéig gyengéd szeretettel dicsőített — szabadelvű szel­lemben hagyták élni diákjai­kat. Mindössze egyszer for­dult komolyra a dolog a meg­engedhetőnél nagyobb mérté­kű kocsmázás miatt. Ekkor kicsapatással ijesz­tettek rá Adyra, aki válasz­képpen levelet írt a kalocsai érseki gimnáziumba, hogy fölvennék-e noviciusnak, az­az olyan felsős diáknak, aki később pappá óhajtja magát szenteltetni. Logikátlan és szükségtelen lépés volt, sze­rencsére következmények nél­kül. Kalocsáról választ nem kapott. Ami a tanulási szorgalmat illeti, lehet, hogy kevesellette a különös egyéniségű diák, de könnyedén állta a ver­senyt társaival. Amit nyújt­hatott a gimnáziuma, azt mind elsajátította, márpedig Zilahon nem volt alacsony a mérce. Példa rá, hogy hajda­ni diákjai közül sokan váltak országos tényezővé. A kötele­ző leckék mellett — a renge­teg szórakozás dacára — Ady mohón olvasta végig az ösz- szes magyar klasszikust, köl­tőket, prózaírókat egyaránt. Már az első zilahi tanévben vezéregyénisége lett az ön­képző körnek. Szellemes, mindamellett kíméletlen bí­rálataival fölényes tekintélyt szerzett, de persze ellensége­ket is. Erre az időre esnek el­ső költői megnyilatkozásai. Nemcsak az önképzőkörben olvasta fel verseit, de ki­nyomtatásukat is igényelte. Költeményei — melyek Köl­csey Ferenc és Kisfaludy Sándor modorában íródtak — meg is jelentek a „Szilágyság” című vármegyei lapban. De annak ellenére, hogy önkép­zőkör! társai között kiemelke­dően a legjobbnak számított, szigorú kritikái miatt soha nem választották meg veze­tőnek, pedig becsvágya sze­rint erősen áhított erre a rangra. Ám reá is érvényes volt Balzac híres mondása, mely szerint a kudarc csak a tehet­ségteleneket töri le, míg az igazi tehetségeket a vitatha­tatlan bizonyításra sarkallja. (Folytatjuk) Eddig kilenc szövetségi ál­lamban sikerült az atom­fegyverek ellenzőinek ilyen határozatot a parlament elé terjeszteniök. Connecticut, Maine, Massachusetts, Min­nesota, Oregon és Vermont állam mindkét kamarájában, New York, Kansas és Wis­consin pedig egy-egy kama­rájában fogadtatták el a ha­tározatot. Március közepén Mark Hatfield, Oregon állam köz­társaságpárti és Edward Ken­nedy Massachusetts állam demokrata párti szenátora együttesen terjesztette az amerikai kongresszus elé a nukleáris fegyverkezés be­fagyasztását indítványozó ja­vaslatukat. — A Freeze-ha- tározatnak napról napra több a támogatója — jelentette ki a mozgalom St. Louis-i ve­zetője, Randy Kehler. Jelen­leg a 435 képviselőből 150, a 100 szenátor közül 21 támo­gatja, de számuk egyre nő. Hő a veszély Az atomfegyverek betiltá­sát követelő mozgalom a társadalom minden rétegé­ben mind mélyebb gyökere­ket ver. A helyi kezdeménye­zéseket választott küldöttek juttatják el az országos egyeztető ülésekhez. Egyikük, a mélységesen vallásos Jim Rise igj» beszél: „A mai bé­kemozgalom más, mint a ko­rábbiak, s nemcsak a fiata­lok vesznek részt benne. A mostaninak a gyökerei az egyházakba és a községi gyűlésekbe nyúlnak, az Egye­sült Államok lakosságának tényleges keresztmetszetét mutatják, az „átlagameri­kaiakét”. Legtöbbjük nem Amerika-, vagy kormányel­lenes. De sürgetőnek tartják kimondani: „A helyzet rom­lik, nő az atomháború veszé­lye. Gyermekeinkért és az ő gyermekeikért nem enged­hetjük meg, hogy ez elkez­dődjék”. Terjed a félelem „Az emberek nálunk kez­denek félni az atomháború­tól — mondja a Jane Midg­ley nőmozgalmi vezető. — Ügy gondolom, azért, mert még egyetlen kormányunk sem nyilatkozott úgy az atomháború lehetőségéről mint a mostani. Reagenék kijelentették, hogy igenis le­hetőnek tartják az atomhá­borút és holmi figyelmezte­tő csapásról beszélnek... És az emberek elkezdenek gon­dolkodni: „Üristen, miről is beszélnek itt egyáltalán?” Következik: A pásztorlevél. Gáti István

Next

/
Thumbnails
Contents