Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-05 / 182. szám
1982. augusztus 5. Kelet-Magyarország 3 Aratás a beregdaróci Barátság Termelőszövetkezetben. (Jávor L. felv.) Stílus G yors egymásutánban építkezések sorát jártam végig. Bóklásztam az Irodaház mögöttin, figyeltem a Zrínyi utcai tatarozást, a Korona megújulását, a kórházi nagy munkát, a Kossuth utca elején folyó házépítést. Sok szép, izgalmas dolog is elém tárult, de mos.t nem ezekről akarok hírt adni. Sokkal inkább arról a stílusról, ami ezeken a helyeken is uralkodik. A stílus most nem a munkastílusra vonatkozik, hanem a szó eredeti értelmében a szó- használatra. A nagy nyilvánosság előtt zajló építkezéseken ugyanis minősíthetetlen a hangnem. Ha valaki úgy készítene itt helyszíni riportot, ahogyan az a valóságban van, akkor az se rádióban, se tévében, se újságban nem jelenhetne meg. Nincs mondat, mely ne hemzsegne a trágárságoktól, becsületsértő kívánságoktól. Nem hiszem, hogy az építkezések mellett élők, dolgozók pirulás nélkül tudják hallgatni a már-már ocsmánynak is csak jóindulattal nevezhető szövegeket. Persze, lenne rendelkezés, amely ezt közszemérem elleni vétségnek minősíthetné, de aligha hihető, hogy erre lenne vállalkozó. Lenne ezért egy jobb ötlet. A sok szocialista brigád, mely nem tudja, milyen kulturális vállalást tegyen, ráharaphatna erre a témára. Mert a' kulturált beszéd is kulturális kérdés, a jó modor kialakítása is lehet kulturális feladat. A munkásbecsület és -tisztesség megvédése is lehet a vállalás tárgya. |udom, nehéz lenne ez, főleg az első időben. De talán megérné, hiszen ezzel csökkenne a trágár szövegek feltalálási helye, kevesebb lenne az alkalom, ahol a ma még romlatlanok tanulhatnak. Az értékelés is könnyebb lenne. Nem kellene sosem olvasott könyvek címén töprengeni, sosem látott mozik jegyeit kutatni. Csak egymást hallgatnák, s ha nem tudnak dönteni, a környezet biztosan segítene. Különben is: a trágárság nem könnyít a munkán. A rossz stílus minősít. Hogyan is mondta valaki: a stílus maga az ember. (bürget) Friss zöldség, gyümölcs Termelőtől a boltba Friss zöldség, gyümölcs jut a fogyasztóknak. A nyíregyházi áfész és az élelmiszerkiskereskedelmi vállalat között létrejött szerződés szerint az áfész, főként a kistermelőktől felvásárolt áruk egy részét közvetlenül a kiskereskedelmi vállalatnak adja el. Eddig ugyanis az áfész— zöldért—kisker. vállalat volt az áruk útja. Az új megállapodás jól szolgálja mind a kistermelők, mind a vásárlók érdekeit, így a zöldség, gyümölcs egy része 10—15 nyíregyházi boltban olcsóbban kerül forgalomba. Az üzletek érdekeltek abban, hogy minél több zöldséget, gyümölcsöt adjanak el. Ez növeli a kistermelők termelési-értékesítési biztonságát is. Az élelmiszer-árusító egységek is vásárolhatnak árut a kistermelőktől. De csak annyit tudnak megvenni, amennyit el is tudnak adni, ezért az áruszállítást ajánlatos a boltokkal előzetesen megbeszélni, egyeztetni. A jövőben az élelmiszerkiskereskedelmi vállalat az áfész berkeiben működő szakcsoportok segítségével több primőr árut szeretne értékesíteni, (cs. gy.) KÖSZÖNET PÉLDAMUTATÁSÉRT Mércét emeltek az üzemben Legutóbbi taggyűlésükön a féléves terv teljesítését elemezték a kommunisták Baktalórántházán. Csaknem teljes volt a létszám, 35-en vitatták meg a sokoldalú, a hibákat is feltáró beszámolót, melyet ez alkalommal a gyáregység igazgatója ismertetett. A Mezőgép Vállalat bakta- lórántházi gyáregységének fő terméke az NDK részére különböző méretekben készülő Weimer-markoló. Ez év eleje óta most már négy (!) típusát gyártják a baktalóránt- házi vasasok. ötmillió nyereség Ezek mellett nagyon lényeges a pótkocsi-részegységek gyártása is, amelyeket Mátészalkára, Nyírbátorba, Fehérgyarmatra, Nyírtelekre, Tiszavasváriba küldenek a testvérgyáregységek részére. Ezek a vonóháromszögek, pótkeréktartók, padlóvázak, felépítmények. Rajtuk kívül a MEGÉV és az AGROTEX részére mezőgazdasági gépek pótalkatrészeit is gyártják. Mint a beszámoló megállapította: sikeres fél évet zártak a baktalórántháziak. 1982 első fél évre az árbevételi tervük 35 millió 520 ezer forint volt, teljesítettek 37 millió 700 ezer forintot. Nagyon lényeges a nyereség. Ebből a terv 3,8 millió volt, s teljesítettek 5 millió 300 ezer 'forintot. S, ami ebben a szép, s fiDéli harangszó T uzsér. Elkondult a vasárnap déli harangszó. A búzatáblák szélén neszező fák árnyékában szó- dásballon, körötte fehér lepkék cikáznak. A Rákóczi Termelőszövetkezet földjén 3 piros traktor pöfög. Lépésről lépésre, falják az előttük húzódó szalmacsíkokat. Szabályos bálákat hagynak maguk mögött. Az egyik gép megáll. Vezetőfülkéjéből Adomcsák László lép ki. Kezében nagy kalapács. A meleg, gabonaillatú szellő, hosszú, szalmaszőke haját a napbarnította, poros arcába fújja. Felnyitja a bálázógép védőrácsát, s néhányat egy alkatrészre koppint. — Ez már hányadik vasárnap? — A második — válaszolja. — De ha minden jól megy, már csak egyen kell dolgozni. . , j — Milyen a termés? — Még nem tudjuk pontosan, de tűrhető — úgy érezzük. — A gépnek mi a baja? — A nyírószegecset cseréltem ki. A gép 11 éves. Vigyázunk rá, még elmegyeget. Kell a szalma. Sok sertést, tehenet, bikát tartunk. Csak tartana a jó idő. — Az ebéd? — Még nem volt. Éppen most várjuk a téesz kocsiját. Jól fog esni egy kis üdítő is. Alig várjuk, hogy este lefü- rödhessünk. — A család? — Két fiam van. ök már biztosan megebédeltek, most talán a tévét nézik. A fasornál galambcsapat röppen föl. A távolban Nyíregyháza felé tartálykocsit húz egy villanymozdony. A vasúti töltés mellett, delelő tehéncsorda tarkállik. A túloldalon az eperjeskei átrakódaruk acélmonstrumai mere- deznek. Egy másik traktor meg- megáli, hátra, majd újra előrelendül. Annyi a szalma, hogy a gép nem „zabálhatja” egyszerre. Adomcsák Sándor kiszáll, ő is fiatalember. Élénk, kék szeme villan a kissé törődött arcból. Kinyit egy ajtót. Ott nagy tekercs műanyag zsinór látszik. — Begyűrte, elszakította a gép — mondja. — Ezzel van a legtöbb baj. Szerencsére értjük a csínját-bínját, különben állhatnánk. — Mire szokott gondolni munka közben? — Egész nap hátrafelé nézek. Figyelem a bálázógépet. Nem érek rá máshová kalandozni. Itt nehezen haladunk, mert hosszú a szalma. Kellene még a jó idő. Estére olyan vagyok, mint egy kéményseprő. — Most otthon mit csinálna? — Lenne mit. Komorón házat építek. A falak már állnak. Sajnos, a tetőt addig nem csinálhatjuk, ameddig a ház fölött lévő nagyfeszültségű vezetéket át nem építik. Közben hatalmas, sötét felhő varázsol komor hangulatot. Az eget kémlelő tekintetekből nyilvánvaló: az aratók még néhány száraz napot remélnek... Cselényi György gyelemre érdemes, hogy ezt a feladatot létszámnövekedés nélkül oldották meg. Hogyan sikerülhetett? Ezt elemezte a taggyűlés, a beszámoló után kibontakozott vita is. Jelentős volt az, hogy a profil nem változott és nagyobb szériákat gyártottak — tehát a begyakorlottság eredménynyel járt. Fontos volt az is, hogy a helyes üzem- és munkaszervezés megoldásával egy-egy csoport állandóan azonos munkát végzett, azonos terméket gyártott, volt ideje kiismerni, rutint szerezni. De az sem mellékes, hogy éppen ezért nem naponta bontották a feladatokat, hanem hosszú távon. Helytálltak Nos, ezeknek a megoldásában mutattak elsősorban példát a párttagok, a szocialista brigádok kommunista és pártonkívüli vezetői, a termelés közvetlen irányítói. Tizenegy szocialista brigád tevékenykedik a baktalóránt- házi gyáregységben. Ebből négynek a vezetője párttag: Kovács István, Juha János, Petró László, Helmeczi József. Helytálltak. Hasonlóan pártonkívüli társaik is: Szegedi József, Nagy Miklós, Tóth II István, Orosz Mihály, Szíjártó Béla, Németh Istvánné, Miklós István. Ez is bizonyítja: a párttagok példamutatása nem volt hatástalan. Ezt ismerte el a taggyűlés, s hasonlóan cselekedett a szocialista brigádvezetők tanácskozása is. A féléves értékelés alkalmából tartott tanácskozáson köszönetét mondtak a vezetők a munkájukért. Szót váltottak azonban a taggyűlésen a munka, a szervezés stb. árnyoldalairól is, elemezve azt, hogyan lehetne még jobban dolgozni. Elöljártak ebben a vitában részt vevők. Az eredmények tudatában főként a hibákkal, okaikkal, s a kijavítás módjaival foglalkoztak. Kiss László, a gyáregység főkönyvelője elsősorban az üzemi általános költségekkel történő fokozott takarékosságra figyelmeztetett. Szólt arról, hogyan lehetne a rakodási időt és a kocsiállásokat csökkenteni, s ez pénzben mennyit jelentene. Né- ■ meth László darabolómunkás azt tette szóvá, jobban ki kellene szolgálni a darabóló- műhelyt, jobban megszervezni a targoncák, az anyag- mozgató gépek munkáját. Elmondta, bár holt szezon van, most kellene előkészíteni a darabolóműhely fűtésrekonstrukcióját, s nem a hidegre várni. Exportmegbízás Szabó Béla, főmérnök a szocialista brigádok munkáját értékelte, s köszönetét mondott azért az áldozatos munkáért, amit a sikerekért tettek. Kérte őket, hogy a II. féléves munkában hasonlóan álljanak helyt, mutassanak példát. Kovács István, szocialista brigádvezétő arra figyelmeztette a vezetést, jó lenne, ha a jövőben az új termékek gyártására gyorsabban állnának át, s ennek érdekében minden szükséges előkészítést megtennének. Jó hangulatuk taggyűlés volt. így kezdtek hozzá a második fél év munkájához. Bizonyítottak a baktalórántháziak, de már itt az újabb feladat: első alkalommal a második fél évben kerülhet sor tőkés exporttermelésre Baktalórántházán. Itt gyártják a jövőben az NSZK-beli Griesser-cég megrendelésére a különböző típusú olajtartályokat és azok egyes alkatrészeit. Baktán pedig újra bizonyítani szeretnének. Farkas Kálmán Emléket ne keress! V an egy sokak által ismert gyermekjáték: Repül a, repül a ... — utána a játékvezető mond egy tárgyat, s ha az repül, kezeket fel, ha nem, moccanni sem szabad. Aki téved, zálogot ad. Ez a kis mókás játék jutott eszembe, amikor megyénk több nevezetes idegenforgalmi helyét járva, távoli vidékekről érkezett vendégeimmel, valami apró kis emléktárgy után tudakolódtunk, mely a helyre majd emlékeztet, melyet hazavihetnének szeretteiknek. Sok helyen a jó szándékú teremőrök csak feltartott kezükkel jelezték — sajnos, semmit sem tudunk adni. Most megvallom, szívből utálom a Hajdúszoboszlói emlék című nippet, a Siófoki nyár elnevezésű díszdobozt, meg a hasonló giccseket, például a szarvasba ágyazott hőmérőt és társait, egy- egy „odaillő”, pl. Sóstó felirattal. De jó lenne néhány képeslap a szabolcsi műemlékegyüttesről, a csekei védett temetőről, a vízimalomról Túristvándi- ból stb. A hely történelmi hangulata, ahol az elmúlt évek és századok varázsát keressük, lehetne maradandó, ha apró emlék örökíti meg, mint az egri várat, a szegedi dómot stb. Biztos, hogy ezekkel nem vetélkedhetünk, de az is biztos, hogy csak a közművelődési táborokban több százan fordulnak meg az idén, — s« ilyesmit keresnek, — nem is beszélve a turistákról. Biztos, hogy ez pénzkérdés, de biztos az is, hogy megtérül. Ne engedjük megyénk népszerűsítését így „elrepülni”. (be.) Vízmű a határszélen A napokban kezdték lefektetni az ivóvízhálózat vezetékeit Csengerújfalun. Az épülő törpe vízműhöz csatlakozva először ebben a községben — már 1982 végén — kapnak vezetékes ivóvizet a lakosok. 1985-ig Pátyodon, Urán, Tyúkodon és Porcsal- mán jut egészséges ivóvízhez a lakosság. A kivitelezést a felső-tiszai vízügyi igazgatóság szakemberei végzik. A mintegy 60 millió forintos vízműépítést a társulat tagjai körülbelül 15 ezer forinttal segítik. Garbógyár Gyarmaton A HÓDIKÖT fehérgyarmati gyárában szovjet megrendelésre női garbókat gyártanak. (Elek Emil felvétele)
