Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-28 / 201. szám

CISIA

Li

4L MD

□ián

m

raca

A kisiskolás és a család

A szülő figyelme a gyermek munkája, elfoglaltsága, tanulása iránt minden életkorban igen fontos, de különösen az az első osztályosok iskalába lépése idején. Hiszen ekkor kell kialakítani a gyerekben az iskolai munkájával kapcsolatos feladattudatot, az önmaga iránti igényességet. Ilyenkor kell rászoktatni a munkavégzés, a tanulás rendszerességére.

Könnyebb feladat ez olyan családban, ahol a gyereknek már az iskoláskor előtt is voltak feladatai, apró teendői; ahol elvárták, megtanították arra, hogy játékainak, saját holmijainak elrakása az ő feladata; ahol bevonták a családi munkamegosztásba; ahol elvárták — természetesen életkorának megfelelően — a segítséget a házimunkában, a kertészkedésben stb.

Persze, más az esetenkénti teendő, mint a rendszeres iskolai feladat, a tanulás. Még ha az első osztályosoknál kezdetben játékos, szórakoztató formában jelenik is meg a tananyag vagy a házi feladat.

Az első osztályosok szülei az iskolaév elején többnyire féltő figyelemmel kísérik gyermekük szellemi fejlődését, értelmük nyiladozását. Gyakran megírják, megrajzolják helyettük a feladatot. Máskor külön gyakorlattal terhelik az amúgy is fáradt gyereket.

Mondanunk sem kell, egyik szülői magatartás sem helyeselhető. Aki elvégzi gyereke helyett a feladatokat — csökkenti felelősségérzetét, -tudatát. Nem segíti, hanem rontja a tanuló képességeinek, készségeinek kialakulását; hozzászoktatja a hamis babérokhoz, s így zavart okoz morális értékrendjének kialakulásában.

Azok a szülők sem tesznek jót, akik túlterhelik gyermeküket, és külön feladatokkal gyötrik. A kisdiák ilyenkor elkedvetlenedhet, a túlzott követelmények csökkenthetik önértékelését, túlzottan kifáraszthatják. Már az első osztályosok szüleinek meg kell barátkozniuk azzal a gondolattal, hogy gyerekük nem feltétlenül a legügyesebb, a legokosabb. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne követeljenek tőle erőfeszítést, rendszeres munkát, kötelességtudatot.

A kisiskolás támogatása mutatkozzon meg a szülők rendszeres érdeklődésében. Ellenőrizzék, hogy elvégezte-e házi feladatait, felkészült-e a másnapi iskolába menetelre, előkészitette-e füzeteit, könyveit, Segítsen a szülő a tanuló napirendjének kialakításában. Ha kell, készítsenek otthoni órarendet, amelyben helyet kap a játék, a mozgás, a szórakozás is.

Az otthoni tanulás megszervezésénél vegyük figyelembe, hogy a különböző életkorú gyerekek teherbíró képessége is különböző. Az aktív figyelem időtartama 5—7 éveseknél 15 perc. A 8—10 éveseknél 15—20, a 11—15 éveseknél pedig 20—30 körül mozog. Ne kényszeritsük a tanulót tehát két-három óra hosszat egyfolytában tanulásra. Iktasson közbe 10—15 perces szüneteket még a legelfoglaltabb tanuló is. Ilyenkor ne a tanulás foglalkoztassa, kapcsolódjék ki, mozogjon, lehetőleg a friss levegőn.

A szülők kövessék figyelemmel gyermekük iskolai és otthoni munkáját a tanév első hetei, hónapjai után is. Ismerjék el kisebb-nagyobb sikereit dicsérettel, jutalommal. Hiszen ezekkel az eszközökkel fokozható a gyermek bátorsága, nehezebb követelményeket is vállai és teljesít. A dicséretek mellett mutassanak rá hibáira, mulasztásaira. (Az állandó dicséret elbizakodottá. kritikátlan- ná, a gyakori büntetés gátlásossá, neurotikussá teheti a gyereket.)

Az a törődés, amellyel az első osztályos tanulót övezik szülei, módszereiben, formájában változhat az évek során, de soha ne csökkenjen, ne szűnjön meg akár- hányadik osztályos is a gyerek.

Ki a maradi?

A fiatal házaspár igazán nem tartozott az otthonülők közé. Gyakran jártak moziba, színházba, társaságba, tavasztól őszig pedig — természetimádók^ lévén — kirándulni, barangolni. Hol gyermekeikkel, hol nélkülük. A kétéves kislány és a négyéves kisfiú felügyelete a velük együtt lakó nagymamára maradt, hét- közbeni estéken gyakrabban, de jó néhányszor hét végén is. A fiatalok nyugodtan szervezhették a programokat, hiszen: „Anyuka imádja az unokákat, minden perc öröm, amikor velük lehet”.

Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor a nagymama egy napon bejelentette, hét végén nem tudja vállalni az unokákat, mert elutazik. A fiatalok döbbenten meredtek egymásra: elutazik, hogyhogy, hová? Aggtelekre, válaszolta nagymama nyugodtan, ugyanis összetalálkozott néhány volt kolléganőjével, akik rábeszélték, tartson velük. A régi kolléganők már évek óta egy nyugdíjas természetjáró szakosztály tagjai. Remek kirándulásokat szerveznek, hát megpróbálja ő is. Az is előfordulhat, hogy beiratkozik a szakosztályba.

A fiatalok elképedése nőttön nőtt. „De hát. . . nem lesz ez fárasztó anyukának?” — nyögte ki végül a fiatalasszony. Nem hinné, válaszolt a leendő természet- járó, a többiek is hasonló korúak, hatvan és hetven év közöttiek, erejükhöz, teherbírásukhoz mérten állítják össze az <útiterveket.

Az ifjú házaspár szobájába visszavonulva „tárgyalta” tovább a meglepő bejelentést. „Nem tudom . . .” mondta végül tétovázva a férj, „Anyuka 67 éves . . . és most egyszer csak elkezd kirándulgatni túrabakancsban, nadrágban, hátizsákkal. Egyáltalán . . . illik ez az ő korában?”

Illik? Nem illik? Vajon létezik-e valamiféle íratlan szabály, mely szerint egy bizonyos koron túl némely dolgokat művelni furcsa, rendhagyó, nem illő?

Egy hatvanegynéhány éves egyedülálló férfinál természetesnek vesszük; gyermekei családját ellátja kis telkén termelt zöldséggel, gyümölccsel, mindent megjavít, segít az unokák nevelésében. Ám ha elunva a magányt, új asszonyt hoz a házhoz, környezete meglepődik vagy felháborodik.

Az is természetes, ha egy idős asszony neveli unokáit, mos, főz, takarít, de ha egy külföldi társasutazásra jelentkezik, rögtön kételyeink támadnak, bírja-e majd fizikailag.

Többen elnézően vagy fur- csállóan megmosolyogják a hátizsákos, túrabakancsos, idős kirándulókat, a nyugdíjkorhatáron túli lelkes amatőr sportolókat, a vidám klubdélutánokat szervezőket, vagy az életük alkonyán egymásra talált új párokat. Mert hát... illik ez az ő korukban?

Sok idős ember mondogatja: „Nem akarok én már semmit, csak egy kis nyugalmat. Az én koromban már . . .” Vajon komolyan gondolják? Vagy éppenséggel beletörődtek egy szerepbe, amit sokszor, náluk jóval ifjabb környezetük „osztott” rájuk?

Tréfás szólásmondásként tartják számon, de miért ne lehetne igaz: Mindenki annyi idős,

amennyinek érzi magát. S az élményekre vágyót, holmi vélt korhatár-illemszabályokkal elzárni a tartalmasabb, mozgalmasabb életmódtól bizony maradi- ság — korhatár nélkül.

N. Sz.

r

Ételreceptek

Vegyes pörkölt: Hozzávalók 4 személynek: 30 dkg újhagyma, 4 evőkanál olaj, 40 dkg marhahús (kockára vágva), 40 dkg sertéshús (kockára vágva), só, bors, 1 evőkanál paradicsompüré, 1 piros paprika, 1 zöld paprika, 1 púpozott evőkanál liszt, 2 evőkanál porpaprika, fél liter víz, 2 evőkanál tejfel.

Megtisztítjuk a hagymát és felszeleteljük. Az olajat felfor- rósítjuk erős lángon, és ha már jó forró, beletesszük a hús egy- harmad részét, és megsütjük szép barnára mindkét oldalán. Vegyük ki az olajból, és tegyük bele a hús másik egyharmad részét, ha megsült. kivesszük és beletesszük végül a harmadik harmadát is, és megsütjük. Végezetül beletesszük a hagymát, és az összes húst. Kevergetés közben süssük meg a hagymát, majd sózzuk és borsozzuk. Tegyük bele a paradicsompürét, sózzuk és borsozzuk meg. Szórjuk bele a lisztet, és állandó keverés közben pároljuk. Vegyük le az edényt a tűzről és öntsünk hozzá kevés vizet, tetejére szórjunk paprikát, majd ismét tegyük a tűzre. Időnként vizet adagolunk hozzá. Forraljuk, majd fedjük le, és lassú tűznél körülbelül másfél órát pároljuk. (Kukta gyorsfőzőben 30 percig.) Közben tisztítsuk meg a paprikát, és vágjuk fel csíkokra. 20 perccel a főzés befejezése előtt tegyük a pörkölthöz, és pároljuk a hússal együtt. Ha a hús már megpuhult, öntsünk rá tejfelt, és fűszerezzük.

Körítésként sós vízben főtt burgonyát és fejes salátát adhatunk mellé.

Sertésragú tejfelesen: Hozzáva- valók 4 személynek: 75 dkg sertéscomb vagy sertéslapocka, 6 dkg szalonna, 2 kis fej hagyma, 1 kávéskanál bors, 1 kávéskanál paprika, 2,5 dl húslé (leveskockából), 2 evőkanál ecet, 2 evőkanál tejfel, 1 evőkanál cukor, kevés só, petrezselyem.

A szalonnát kiolvasztjuk-és az apróra vágott hagymát benne megfonnyasztjuk. A sertéshúst kockákra vágva beletesszük. Tíz percig pároljuk. Jól megszórjuk borssal és paprikával. A húslé felét hozzáöntjük. Majd lefedjük és lassú tűznél 60—80 percig pároljuk. Közben a maradék húslét hozzáöntjük. Sózzuk és ismét borsozzuk. Ha a hús már megpuhult, beleöntjük a tejfelt. Végül borecettel és cukorral ízesítjük. Apróra vágott petrezselyemmel megszórjuk. Mellé sós vízben főtt burgonyát adunk körítésnek.

TÖLTÖTT TOJÁS: a főtt tojást hosszában elvágjuk, sárgáját kivesszük és:

1. összetörjük villával, mustárral összekeverjük, kevés tejfelt is teszünk hozzá. A tojásfehérjékbe beletöltjük.

2. összetörjük villával, tehéntúrót keverünk hozzá, kevés tejfölt teszünk bélé és megsózzuk. Krémszerűre keverjük, és a tojásfehérjébe töltjük. Tetejére kaviárt teszünk.

3. A tojás sárgáját villával összetörjük, hozzákeverünk kevés paradicsompürét, majonézt, sózzuk, paprikát szórunk bele, és krémszerűre keverjük. A tojásfehérjékbe töltjük. Tetejét kaporral megszórjuk.

Csecsemőruha

Egy angol ortopéd orvos szerint a nyolc-tíz éves gyerekek lábán tapasztalt, s nehezen megmagyarázható fejlődési rendellenességek arra vezethetők vissza, hogy csecsemőkorukban szűk volt a ruházatuk. Kísérletekkel megállapította, hogy a kisgyermekek lábujján már sokkal csekélyebb erők is alakváltoztatásra vezethetnek, mint amekkorák a csecsemőruházat anyagának tágításához szükségesek. Azt tanácsolja tehát, hogy a szülők olyan textíliákat vásároljanak, amelyekbe a gyermekek belenőhetnek, a nadrágok lábujjhegyeit pedig bontsák fel, hogy a gyermekek kidughassák a lábujjaikat. Cipőt a gyermekre csak akkor húzzanak, ha már járni kezd.

Egy-egy kedves falikép vagy hangulatos faliszőnyeg kellemes dísze a gyermekszobának vagy saroknak. Ehhez adnak ötletet a kis rajzok. Ügyes kezű anyukák bizonyára szívesen foglalatoskodnak elkészítésével, hiszen szabadon szárnyaló fantáziával egészen egyedi darabokat készíthetnek.

Elsősorban a rátétes megoldást ajánljuk a nagyobb felületek kialakításához. Lehet színes filc, vékonyabb műbőr, kordbársony, düftin, azaz olyan kelme, ami nem foszlik (ugyanis ezeknek a szélét sem behurkolni, sem behajtani nem kell). Ha a figurákat kimetéltük az anyagból, vagy gépeléssel, vagy pici, láthatatlan öltésekkel tűzzük az alapanyagra. Nagyon hatásos, ha a kompozíciót hímzéssel, gyöngydí- szítéssei, pamutvariációval tesz szűk változatossá.

B. K

A természetes népeknél az újszülöttet az anya kendők segítségével hátára erősítette, magához kötötte. A gyermek így érezte a felnőtt melegét, megnyugtató testi közelségét. Ismét divatba jött az ősi gyermekhordozó. A képen látható, hátra erősíthető ülőalkalmatosság szabásmintáját Londonból hoztuk. Tapasztalatunk szerint biztosítja a baba hátgerincének egyenes tartását, a teher pedig arányosan eloszlik mindkét vállon, és az anyuka mindkét keze szabad. Természetesen. az állítható csatos pántok segítségével az apukák, és a nagytestvérek is hátukra vehetik a kicsit.

Hozzávalók: 90X115 cm nagyságú egyszínű, vagy mintás vászonanyag. 115X50 cm puha fla- nell, 5 cm széles heveder, 2 db fémcsat. 6 db lyukvédő fémkarika.

Munkamenet: a szabásmintát a méret szerint felnagyítjuk. az anyagot kiszabjuk. A szükséges aláhajtás 2 cm. Az A—A testtartó lapot egymásra . helyezzük, összeférceljük. A keskenyebb oldalszéleket mindkét oldalon azonosan. ívesen beszabjuk. Az alsószélre a félbevágott, és félbehajtott B2. a felsőszélre a Bl pánt kerül. Ezek folytatásai a Cl—C2. valamint a Dl—D2 pántrészek. Az E lapot a felsőszélen

ívesre vágjuk. es kétrétegű steppelt puhafelületü merevítő tartólappal béleljük, majd a hátika belső, felső részéhez varrjuk (a néhány hónapos csecsemőknél e fejtartó lapocska nélkülözhetetlen). A hátikában ülő baba lábai az oldalrészen az anya derekához simulnak, ezért, valamint a „teherviselő” vállalnak könnyítése, súrlódásmentes viselése érdekében, az ívesen szabott oldalszéleket, a fejtartólapocskához hasonlóan, steppelt, több rétegű flanellpánttal körbeszeg- jük. A felső és alsó szélen a

pántokat hevederszalaggal béleljük, legvégül az alsó szélen a Dl—D2 pántokra csatot, a felső szélen a Cl—C2 pántokra — szükség szerint — fémkeretes

lyukakat készíttetünk.

Az elkészült hátikát először az anyuka, apuka felpróbálja, az összekapcsolást ellenőrzi, csak

ezután ültetjük bele a babánkat és visszük sétálni, kirándulni.

P. V.

A fürdőszobai polc és az egyéb berendezési tárgyak színéhez jól illő és eredeti vécélehúzót készíthetünk az elszakadt lánc vagy nylonzsinór helyett.

Ehhez megfelelő színű műbőr vagy műanyag szíjat (1) használhatunk. Acélhuzalból horgot hajlítunk (2) és azt az öblítőtartály karjához (3) erősítjük. A szíj alsó részére két-három kulcsvagy színes műanyagkarikát varrunk, így — ahol kisgyerekek vannak — a szíj meg is hosszabbítható, könnyen elérhető.

A lehúzó szíját tetszés szerint mintázatot formálva ki lehet lyukasztani, vagy pedig elütő színű műbőrből színes virágokat, mértani formákat lehet ráragasz tani.

(B. K.)

Korán megszakadt terhesség

I. e.

Régóta ismert tény. hogy számos terhesség már a fogamzás után néhány nappal vagy héttel véget ér. ■ A terhességnek e korai, önmagától keletkező megszakadásával valószínűleg elsősorban olyan embriók iktatódnak ki, amelyek valamilyen fejlődési rendellenességben szenvednek. Mivel a terhesek ezekből a? abortuszokból sokat észre sem vesznek, gyakoriságukról nincsenek megbízható adataink. Némelyek feltételezik, hogy az embriók 70 százaléka elvetél.

Az immunológiai mérési eljárások fejlődése révén lehetővé vált, hogy a vizeletben már a terhesség kezdetekor kimutassák a méhlepény termelte choriongonadotrop 'hormont. A londoni Szent Bertalan Kórházban 197 nőn, akik abbahagyták a fogamzásgátló szerek, szedését, és gyermeket kívántak, rendszeresen mérték e hormon töménységét. Megállapították, hogy 152 terhesség következett be. de csak 87 magzat (57 százalék) élte túl a terhesség huszadik hetét. A terhességek 43 százaléka' tehát idő'előtt ért véget! A nők 33 százaléka észre sem vette, hogy átmenetileg terhes volt. ezt kizárólag a hormonvizsgálat fedte fel. A többi esetben egyéb klinikai és biokémiai jelei is voltak a többnyire vetéléssel végződő terhességnek.

Gyógyító ásítás?

Az ásítás mindennapi életjelenségeink közé tartozik, már a csecsemőnél is megfigyelhető, legkorábban a születést követő .ötödik napon. Az ásítás és a vele összefüggő nyújtózkodás feltétele a testi fáradtság, az ébredés utáni állapot, az éhség és az unalom, de keletkezhet ásítás például nagy vérveszteség következtében is. Meglepő. hogy a tudomány még ma sem ismeri teljesen az ásítás élettani alapjait.

A közelmúltban érdekes dologra figyeltek fel a kutatók. Észrevették, hogy az egyik oldalukon megbénult betegek mozdulatlanságra

kárhoztatott végtagjai ásítá közben önkéntelen mozgást kát végeznek. Hogyan értelmezhető ez a különleges jelenség? A tudomány még nem adott kielégítő választ c kérdésre, tény azonban, hogy a béna kar ásításkor kinyúj tózkodik. és újra begörbüí majd az ujjak is szétnyílnak így vetődött fel az a gondo lat. hogy nem lehetne-e mes térségesen előidézett rend szeres ásításokkal mozgásgyakorlatra késztetni a bénult'végtagokat.

Érdeke; és sokat ígérő mozgásterápiái módszer bevezetéséhez kaptak ezzel indítékot az orvosok.

KM hétvégi melléklet

>82. alig ■ ■ . <■ |r ;

Á gyermekszoba dísze