Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-28 / 201. szám

1982. augusztus 28.

O

Az őrház és lakói

A földosztó Kállaiék

Irdatlan nagy akácerdőben fut az autó Ligettanya felé. A malacfarknyi utacskára százados fák hajolnak, s megyünk dombra fel, dombról le. Asszonyokról jöttünk írni, s kivel találkozunk elsőként, egy férfival. Idős, fehérbaj- szú bácsika nyitja a vasúti őrház ajtaját. Biciklit tol, kezében táska, Ófehértóra indul bevásárolni. Csodálkozik, mit keresünk mi erre, ahol a madár sem jár, nyújtja a kezét: Csáki István, nyugdíjas állomáskezelő. Hetvennégy éves, kis híján negyedszázada szolgál itt az erdő közepén. Az őrház falának támaszkodva beszélgetünk, mikor kiszól az ablakból egy nénike.

— Indulsz már Pista? Megint bezár a bolt meglátod!

Pista bátyánk azonban nem indul, beszól az előbbi hang tulajdonosának, a feleségének :

— Nézzed már asszony, vendéget hoztam, — s beljebb tessékel benőnket az őrházzal egybeépített szolgálati lakásba.

A konyhaasztalnál telepszünk le, Erzsiké néni. a háziasszony szemében huncut fények gyúlnak.

— A ménkű üssön bele. csak nem a tanyánkról akarnak írni!?

Az öreg állomásfőnök rosz- szallóan csóválja a fejét:

— Üss a szádra te! Mire ideérnének a tűzoltók . . .

— Ó, hát nem is úgy gondoltam én — békíti párját a feleség, s hirtelen felkapja a fejét: az irodában telefon cseng, vonat közeleg. S mi--, lyen a vasutasfeleség! Pláne ötven év után.

— Nehéz volt? — kérdezzük.

— Szép volt, csak megöregedtünk.

— Honnan kerültek ide?

— Tiszabezdédröl. Ott szolgáltunk tíz évet, mikor idehelyeztek bennünket Ligettanyára. Bizony, már huszonkét éve ... Ó. de féltünk áz itteni élettől, aztán csak megszoktuk. Csend van. nyugalom. Csak tél ne lenne. Ilyenkor nyáron még hagyján. az emberem, hogy lekopogjam még ,ió erőben van, s ha kell valami, biciklire ül. Fehértón elintézi. De ha leesik a hó ... !

— Hogyan telnek az esték?

— Kiülünk a padra, nézzük az erdőt, meg várjuk a hnl-napi postát jön-e levőéi a gyerekektől. Jószág- id? öregek vagyunk1 mi már áh- hoz. Csak c:'sW(M'üéÉjiéh':'Mt a fazékba tenni; ha jönnek az unokák.

— Hány gyéreket nevéltek fel?

— Két fiút. egy lányt. A két kisebbik, akár az apjuk, nagyapjuk vasutas lejt. T>- szalökön élnek, őkygyákran haza-hazajönnek., l^££?$ten tudja, hogy hazájukMák tekintik-e Ligettanyát; -ihászén felnőttek voltak

amikor i dek e rü 11 ví ok, I SmtM - egy. nekünk már csak ez a hazánk. -var',"

Az órára nézünk, most már tényleg mennünk kellene. Csáki István is türelmetlenkedik. hiszen jó félóra még kerékpárral' is Fehértó ide. ráadásul jegyet kell adni a vonatra vároknak. Mert bármennyire is kicsi a tanya, mindig utazik valaki. Indulunk hát: a háziasszony a pénztárba, a gazda a boltba, mi meg a valódi tanyára, ami majd egy kilométer ide az állomáshoz.

Átmászunk a síneken, nagy tengeri- meg dohánytábla között visz az utunk. Görbe ho- mokutakon gyalogolunk, elfogytak már a szántóföldek, újból az erdőben járunk. Mezítlábas gyermeknyomot köA boltos

Matyók Erzsébet

vetünk, a tanyára vezet. Megállunk egy kis hídon. s előttünk a. falunyi tánya: hatvankét ház sorakozik egymás mellett, szép. szabályos rendben. Mindjárt a szélső udvarok egyj^n:'góe^jjiekko- esi, fejkendős-.asszony vigasztalja a bömbölő kicsikét.

— Ott az a nagy diófa! Látják? Ott a központ — igazít útba. és siet. még el akarja érni a déli vonatot.

Tizenegy óra. s a ..központ” kihalt. A nagy. széles utca

kiöblösödik, a tér közepén magányos, kerekes kút. Bámuljuk a sötéten csillogó vizet, s irány a ügeti fórum, a bolt. Innen már látni a hosz- szú, egybeépült házsort, amit az itteni nyelv szemérmesen szolgálati lakásoknak nevez, pedig tudja mindenki, cselédházak voltak valamikor, a környék urai, a Majláth gró^ fok építették nem is olyan régen, a második világháború kellős közepén. Mára azonban szépen átpofozták valamennyit, s itt, a legutolsó lakásban kapott helyett a bolt is, ahol a sörtől a Túró Rudiig mindent kaphat az ember.

Azaz, mégsem mindent, kenyeret például hiába kérünk mi is. Páratlan napot írunk, s kenyeret csak a párosokon hoznak, amikor el is viszik mindet a helyiek.

A boltoson, Sziráki István- nén, szép tiszta, fehér köpeny. Ö sajnál bennünket a legjobban. De miért nem jöttünk tegnap, jutott volna nekünk is néhány karéj a kenyérből. De most már kár ezen sopánkodni, inkább kérdezzük meg a boltvezetőt, mióta dolgozik a tanyán?

— Lassan már egy éve. De évtizednek tűnik — teszi hozzá kesernyésen.

—. Ilyen lassan telnek a napok?

— Azok peregnek, csak Fehértó nem akar az ördögnek sem közelebb jönni. S mindennap tíz kilométert út- talan utakon ...

— A faluban lakik?

— Ott hát. Csak az itteni boltos gyesen van, s engem helyeztek ide. Nincs nekem az emberekkel semmi gondom, de nem bánnám, ha La- mosné már jönne.

S Lamosné. a gyesen lévő boltos, mintha hallotta volna az előbbi óhajt, egyszercsak megérkezik. Igaz nem azért, hogy újból átvegye a boltot, csak egy üres dobozért jött. csomagot küld az egyik rokonnak.

— Hogy jó-e itt a tanyán élni? — kérdez vissza. — Próbáljanak ki vágy három évet

— Idevalósi?

— Most már igen. Pesten születtem, Nyírmadán nőttem fel. s idejöttem férjhez. S hogy bonyolítsam a helyzetet: az emberem a fehértói tsz- ben sofőr, a kislányom meg Nyírbátorban született.

— Mennyi idős a csöppség?

— Ö, még parányi. Hathónapos.

A gyerekkocsi a bolt előtt. Lamosné szemével simogatja a kislánykát.

— Látják, ezért hagyjuk itt a tanyát mi is. Fehértón építünk, hiszen ott van orvos, óvoda, .iskola. Itt meg semmi. Nem is lehet, csodálkozni, hogy a fiatalabbja húzódik be a faluba, meg Baktára, Nyíregyházára.

A fiatalasszony tolja a babakocsit, mi meg ballagunk utána. A kiskertekben virág, szőlőlugas, .az egyik tornácon fiatal lány ágyneműt tereget.

— Ö is Nyíregyházán dől-í

Fehértón van. igaz onnan hazajöhetnek minden délután.

A kíslegén.y mit sem tudva a ráváró nehéz napokról, vidáman kerget egy lepkét az udvaron, kacagására nyílik a verendaajtó. kicsike öregember dugja ki a fejét.

— Felkeltél. fiam? — mondja. — Aprítunk egy kis fát?

A kis unoka már veszi is az irányt a favágítóhoz. nagyapja, idős Kállai Mihály elégedetten bólogat.

— Ember lesz ebből meglátják. Nem pihen ez egy percet sem. Nem úgy, mint a nagyanyja, — int huncutul a házra, ahonnan most jön elő a nyolcvanadik évét taposó Kállai Mihályné. Ha a tanyán lenne harang, elhúzták volna már vele a delet, lepihent hát egy kicsit a két öreg. hiszen hajnal óta talpon vannak, s most ébredeznek. Nem mintha muszáj lenne nap. mint nap a Nappal kelniük, dehát ezt szokták meg.

— Ha tudnák maguk mennyit dolgoztam én!? — legyint az öreg Káilainé. — Hét gyermeket neveltem, az emberemet meg elvitték a háborúba. Megyek a gróf intézőjéhez hogy segítsenek már rajtunk, mert éhen vesz a család. Elkezd ott hinodál- ni, hogy így nem lehet, úgy nem lehet.... ej az anyád istenit, hát nem a te vagyo- nodat védi az én uram!? Adtak aztán egy zsák lisztet, elég volt egy jó darabig.

Laci, az unoka szájtátva hallgatja a nagyanyját, nem éijti még ugyan a szavakat, dé tetszik neki a haragos tekintet. a mondatokban ma is parázsló indulat.

— Tudják, mi volt az • én emberem? Cseléd! Utána meg a földosztó bizottság tagja. Hats/.áz karót vertünk le mi negyvenötben, még a pátiba is beléptünk. Hogy-hogy melyik pártba? Hát a kommunistákhoz. Még én is, asszony létemre. Fiatalok voltunk Most meg mái fáj az embernek minden por- cikája. Nem élet ez már higgyék el lelkem. Nem hiszik el, mát csak egyetlen pár öregebb nálunk itt a tanyán. Takács János meg a felesége. Azok már a kilene- venhez közelednek.

Elmehetünk anélkül Ligettanyáról, hogy ne beszélnénk a legidősebb asszonnyal? Dehogy megyünk! Még szerencsénk is van. mert Takács Jánosné, született Kocsis Magdolna, hátul a fészerben tengerit morzsol, s okítja a dédunokát: nem jól fogod te azt a csövet, fordíts egyet rajta!

— Hogy mit szeretnék még elérni fiaim? — néz elgon- dblkozva. — Hát ennek az önokámnak a lakodalmát. Tán <ád hozzá az Ür erőt. meg egészséget.

Adjon Magda néném! De akkor együtt járjuk majd a csárdást, még a forgatóst. Szép lassan persze, hogy bele ne szédüljünk.

Balogh Géza

„Hull a szilva a fáról, most jövök a tanyáról..

A ÜGETI FÓRUM

Olyan furcsák ott az emberek. de már itt sem igen maradnék. Itt mindenért annyit kell küszködni. .. !

Mátyók Erzsiké tehát már úton van. Félig-meddig itt hagyta már a tanyát, de még nem érkezett meg sehová. S vajon hány sorstársa jár hasonló cipőben, hogy se itt. se ott nincsenek még?

Állunk a tornácon, nézelődünk. Lent a domb aljában tekintélyes bordó é;. Heten pihen meg a tekintet. A volt iskola. Százak és százak tanulták meg itt az elmúlt évtizedekben a betűvetést, idejárt annak idején Mátyók Erzsiké is. Az iskola azonban ma már üres, gaz verte fel a kertet, s csak egyetlen teremben látni a rendet. Itt tartják . időnként néhány öregasszony részvételével az istentiszteletet. Hol a katolikusok, hol a reformátusok gyűlnek össze a legnagyobb egyetértésben. Az udvar eme oldalán még a fű is szépen lekaszálva, a kerítésen túl ellátni a Kállai portáig, ahol egy kétéves forma legényke játszik, anyja a lépcsőn ül, gyönyörködik a fiában.

— Most még tehetem —, sóhajt Kállai ' Jánosné — de hamarosan letelik a gyes, este láthatom majd csak. Mert jön az óvoda, azután a kollégium.

— Kollégium itt a tanyán? — értetlenkedünk, de elcsatangoló gondolatainkat egykettőre a szokott medrébe tereli vendéglátónk.

— Dehogy itt a tanyán! Bent Vaján, ide 10 kilométerre. Odajárnak mér á mi gyermekeink, vasárnap viszi őket a busz. s csak pénteken látjuk őket. Ó, megszenvednek ezek a szegények a tudományért. Még az óvoda is

gozik, most-megy délutánra —. fordul hátra Lamosné, s bemutat bennünket Mátyók Erzsébetnek, e szép arcú. 16 éves lánynak, aki rettentő zavarban van. hiszen nem tudja, az utcán menő emberek mit gondolnak: udvarlókat fogad ez a lány fényes nappal! Nem is meri hát mondani, hogy menjünk csak beljebb, a tornácon faggatjuk: hol dolgozik, mióta,

mennyi a keresete.

Akadozik a válasz, aztán csak megered a nyeLve. s kiderül, alig egy esztendeje került a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezetbe, 3000 forintot keres és semmi pénzért sem lakna városban. Inkább megteszi naponta a kétszer 30 kilométeres távot, de itthon hunyja le a szemét minden éjjel.

— Hogy került ilyen messzire Ligettanyáról?

— A nővérem a szövetkezetben volt ipari tanuló, ő ajánlotta.

— Szereti a gyárat?

— Hogyne szeretném. Törtek már maguk 30 fokos melegben dohánylevelet? Én tavaly egész nyáron azt csináltam. Ég és föld a kettő, el- hihetik.

— Ismeri már a várost?

— Hát . . . nem nagyon. Munka után rohan az ember, hogy elérje a vonatot. Nincs nekünk arra időnk, hogy a városban mászkáljunk. Pláne. hogy szórakozzunk .

— Itt a tanyán lehet?

— Ugyan! Még a mozi is megszűnt, Fehértóra járunk diszkózni, meg filmet nézni.

— Ha férjhez megy. hol szeretne élni?

— Ö. hol van az még! —

pirul bele a nagy kérdésbe, majd hozzáteszi: — Nyíregyházán nem. az biztos.

KM HÉTVÉGI melléklet

A tanya legidősebb asszonya „nyilatkozik". (Császár Csaba felvételei)