Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-27 / 200. szám

1982. augusztus 27. Kelet-Magyarország 3 Az előrelépés útja A LEGTERMÉSZETE­SEBB, ha egy vállalat — anyagi erőitől függően — fejleszti technikáját, vá­sárol újabb és újabb be­rendezéseket. Napjaink­ban ugyan már sok a gát­ja a néha nagyvonalú vá­sárlásnak, de a korábbi esetleges túlgépesítés kö­vetkezményeit sok üzem és gazdaság érzi ma. Ne nevezzük most meg a vállalatot (annál inkább sem, mert nem áll egye­dül a gondjával), ahol ki­derült, hogy a gépesítés, az eszközök fenntartása sokkalta nagyobb mérték­ben nőtt, mint a termelés. Vállalatunknál például: egy évtized alatt az anyag- mozgató . gépek üzemelte­tési költségei három és fél­szeresükre nőttek, s ezzel szemben szerény ellentétel a termelés egyharmados emelkedése. A példaként hozott vál­lalatnál a minap eszmecse­rére gyűltek össze a szak­emberek, a szerelőtől a diplomás műszaki vezető­ig, hogy megvitassák, hol és mivel lehetne megfog­ni az elguruló forintokat. Tették ezt annál inkább is, mivel kiszámították: a költségek egyszázalékos csökkenése, esetükben 1 millió forint megtakarítást jelentene. ITT HANGZOTT EL az egyik felelős szakember szájából a kérdés: nem sok-e a vállalatnál a gép, arányban van-e a teljesít­mény az eszközök fel­emésztette pénzzel ? Ter­mészetes, hogy sokan osz­tották a vezető kérdésben fogalmazott nézetét, és az is természetes, hogy ugyanannyian keresték — okkal — másutt is a hi­bát. Az utóbbiak a. kétség­telenül fennálló alkatrész- hiányt, s a kaphatók rossz minőségét, a kelleténél gyengébb karbantartást, a sokszor szakszerűtlen ke­zelést említették — egye­bek közt —, mint költség- növelő tényezőt. Aki isme­ri a vállalatot — és emel­lett még sok másikat is —, az tudja a felszólalóknak igazuk van, s mondandó­juk még sokfelé lett volna helytálló. De elhangzottak ezen a megbeszélésen más tények is. A szerelő példul el­mondta: az egyik üzem­egységben elromlott a gép, s ha ő véletlenül nem kö­szönt rájuk, megkérdezve: nincs-e szükség segítségre, akkor az értékes szerkezet, talán ma is az udvaron állna. Mire lehet követ­keztetni ebből? Csakis ar­ra, hogy az adott helyen, valóban fölösleges lehet a berendezés. UGYANCSAK ETTŐL a felszólalótól származott egy másik, meggondolkod­tató példa. Történt ugyan­is, hogy az üzemegység kölcsönadta egyik rakodó­gépét az általa patronált községnek, ám eközben sa­ját emberei kézzel rakod­ták a nem éppen könnyű termékeket. Szép a segítő­készség, de ... Ugyancsak szó esett egy olyan tétel­ről is, melyre talán keve­sen figyelnek, ám gyakori ismétlődés esetén, tekinté­lyes többletköltséget ered­ményez. Nevezetesen: a munkásszállító járművek némelyike napközben el­tűnik; mint utóbb kide­rült, bevásárló körútra in­dul az autó, s néha Deb­recenig sem áll meg. Ta­lán nem merészség meg­kockáztatni a feltételezést: aligha a segédmunkások bevásárlásait intézi ilyen­kor a kocsi. A példákat, melyek a forint megfogására tett ja­vaslatok indokoltságát bi­zonyítják, hosszan lehetne sorolni. Mert — tegyük hozzá — nemcsak panasz­nap volt ez a megbeszélés, hanem a hibák feltárásá­nak is a napja, szembené­zés önmagukkal. Számos konstruktív javaslat is felvetődött, az alkatrészek házi felújításától egészen a személyszállítás jobb meg­oldásáig, a Volánnal való esetleges együttműködésig. EZ AZ ÉRTEKEZLET egy országos folyamat egy példája. Nevezetesen an­nak az egésznek a része, melyben egyre-másra éb­rednek rá vezetők és be­osztottak, hogy ami ko­rábban — sajnos — meg­felelt, vagy legalábbis nagy felzúdulást nem oko­zott, az ma tovább már nem tartható. Aki élni akar — ez esetben gazda­sági értelemben —, annak le kell számolni korábbi pazarló önmagával. Ez az előrejutás, ha nem egyet­len, de egyik lehetséges útja. S ebbe beletartozik a gépek körültekintő vásár­lása éppúgy, mint a min­den csepp üzemanyaggal való takarékoskodás. ^ S. Z. S pák Sándorné, szüle­tett Hajdú Katalin tiszteletre méltó te­remtés. Nemcsak azért, mert igényes, nem elége­dett meg az érettségivel. Nem is csupán amiatt, mert volt kitartása, hogy megbirkózzék a mérleg­képes könyvelői vizsgával, s ezzel felsőfokú végzett­séget szerezzen. Nem. Először azért, mert mindezt munka mellett, gyerekeket gondozva-ne- velve, három műszakot tisztességgel ellátva vé­gezte. És mindezek mel­lett maradt ideje és ereje áldozni a közösségért, helytállni a közéleti posz­ton. Belső ellenőrként, e bizalmi megbizatásban te­vékenykedik a Nyíregyhá­zi Népi Iparművészeti és Háziipari Szövetkezetben. Tíz esztendeje eszi innen a kenyeret. „Nagyon ne­héz megmondani, hány órát vesz igénybe a napi munkám. Van úgy, hogy reggel 6-kor kezdek. Nem foglalkozom ilyennel” — mondja. Két gyermek édesanyja. Nagylánya Ági, 16' éves, Csaba most 14. Férje művezetőként dol­gozik a SZAVICSAV-nál. Katalin asszony rend­szerint éjfél körül kerül ágyba. Nemrégiben fejez­te be a marxizmus—leni- nizmus esti egyetemét. Rengeteg időt vett el tő­le a tanulás. Ez volt a ko­rábbi megszokottól a plusz. Tisztelni kell azért, mert embertársaiért vál­lalt közéleti tisztséget. Nem is egy poszton állt Mérőedény a franciáknak A BEAG Universil nyíregyházi labortech­nikai gyárrészleg üveg- technikai műhelyében Földesi György a fran­cia Corning-cég meg­rendelésére készít mé­rőedényeket. (Császár Csaba felv.) | KAPÓRA JÖTT AZ ÖTLET, DE... | Munkaközösség a gyárban Bürokratikus ügyintézés nehezíti helyzetüket Dr. Nagy Ágnes jogi elő­adó az egyik legaktívabb pat- ronálója a mátészalkai Szat- már Bútorgyárban megala­kult bútoralkatrész-készítő, -szerelő és -javító vállalati munkaközösségnek. Vaskos aktacsomót vesz elő, melynek iratai a munkaközösség lét­rehozása során születtek. Á bürokrácia hálójában — A komolyabb szervezés március derekán kezdődött — tájékoztat Takács László anyaggazdálkodó, a munka- közösség hivatalos képviselő­je. — Néhányan beadtunk egy kérvényt, hogy dolgozni szeretnénk. Akkor még nem tudtuk, hogy hónapokig is el­tart, míg összeszedjük az in­duláshoz szükséges iratokat. — Először is benyújtottuk a szerződést engedélyezésre a tanácshoz — veszi át a szót Varga László üzemvezető. — Utólag derült ki, hogy az anyaghoz hét (!) mellékletet kell csatolni. Igazgatói hozzá­járulástól kezdve erkölcsi bi­zonyítványon át a KÖJÁL- engedélyig. Mindezek össze­gyűjtése legalább másfél hó­napig tartott. A tanácsi határozat július 6-án lett jogerős az engedé­lyezésről, ám ezzel nem zá­rult le az ügy. kapott. Nem is tudom miért. Ö ezt így magya­rázza: „Ha az ember szí­vesen végez valamit, fel­üdül, sikerélményt ad számára. Ha ez nem len­ne, talán nem is bírná az ember. Ügy érzem, hogy a közéletben helytállni fe­lelősségvállalás magam­— Ügy kezdődött, hogy egyes bútorszereléket al­katrészenként kaptunk nyugati piacról. Elemeire bontva ugyanis olcsóbb, így valutát takarítottunk meg. Ezek össze­szerelésére viszont vagy külön embert kellett volna felvenni, vagy túlórában foglalkoztatni a dolgozókat. Ezért jött kapó­ra néhány emberünk ötlete akik elhatározták: jó lenne egy vállalati gazdasági munkaközösséget alakítani. így találko­zott a gyárvezetés és a dolgozók elképzelése még valamikor év elején., Katalin asszony helyt. Pártbizalmi, az szb gazdasági felelőse, és a HVDSZ megyei bizottsága mellett működő nőbizótt- ság megbízott elnöke. Ka­talin asszonynak talán még ideje sem nagyon maradt gondolkozni azon, sok-e ez vagy kevés, "mert egyik munka érte a másikat. S ő olyan, hogy igyekszik minden közéleti poszton a legtöbbet nyújtani. Egyé­niségéből ered, mely meg­nyerő, közvetlen, szinte vonzza az embereket. „Éreztem, talán kissé terhesebb volt, amikor ta­nultam.” De ha hívták, ha kérték segítsen, elfelejtet­te a fáradtságot, új erőre mai, az emberekkel, meg­bízóimmal szemben. Bi­zalom. S ezzel nem szabad visszaélni.” S azon meditál, meny­nyire hálásak az emberek a legapróbb tanácsért, se­gítségért, mert nem szabad azt hinnünk, hogy a var­rólány, a tűző, a tmk-s olyan járatos például, ho­gyan kell házépítési ügy­ben eljárni, segélyt kér­ni. És a csalódott ember meggyőzése különösen si­kert jelent számára. Em­líti, mennyi gondot oko­zott a megyei nőbizott­ságnak, amikor áttértek az ötnapos munkahétre. Egymást érték a pana­— A közösség elvileg cég­bírói bejegyzéssel kezdheti meg a munkát — folytatja a jogásznő. — így hát tovább- küldtük cégbírói eljárásra az iratokat, ahol egy ideig sza­badságolások miatt állt az ügy. Reméljük, két héten be­lül az utolsó pecsét is felke­rül a papírokra, s végre le­gálisan is elkezdődhet a munka. Bizonytalan jovo...í A szervezés kezdetén még tizenhárom tagot számlált a munkaközösség. Van köztük például asztalos, tmk-szerelő, hegesztő, villanyszerelő, gé­pészmérnök, könyvelő. Egyi­kük — látva a sok huzavonát — feladta a reményt, s ki­lépett a tagok közül. — Nem túl rózsás a hely­zetünk — bólogat Fodor Zol­tán műszerész. — A segítsé­günkre égető szüksége van a gyárnak, s mi el is kezdtünk dolgozni. Viszont amíg nincs meg a cégbírósági bejegyzés. szók. Főleg a kismamák zohoráltak. „Ütközött a bölcsődei, óvodai nyitás és a munkakezdés ideje. Ide­geskedtek a kismamák, mert kora reggel felügye­let nélkül hagyták ott ki­csinyeiket. Persze, hogy ez zavarta őket a munká­ban, s ez meglátszik a tel­jesítményeken is. Szót váltottunk ebben az ügy­ben az illetékesekkel. Ta­nácskozásra hívtuk a szakma szb-titkárait és nőfelelőseit. Valamennyi üzemből.” „Én a közéleti tisztség­ből eredő felelősséget úgy értelmezem, ha valamit elvállalok, azt teljesítem is. Ha az ember nem áll­ja szavát, hitelét veszíti el” — vallja. Ezért aztán nem ritka, amikor este Katalin asszony leltárt készít, önvizsgálatot vé­gez, végiggondolja mit tett, s miben mulasztott. „Az ember, aki közéleti tisztséget vállal, kell, hogy ezzel a tudattal éljen.” S pák Sándorné így, ilyen tiszta lelkiis­merettel él, s vállal­ja a közéleti helytállást embertársaiért. Farkas Kálmán addig nem látunk egy fillért sem. Sőt, a jövő is bizonyta­lannak tűnik. Hunka — műszak után Eredetileg 500 ezer olasz bútorszerelékpánt szerelésé­re vállalkozott a közösség, de csak 120 ezer pánt érkezett meg. Egyenlően elosztották a munkát egymás között. Mivel a szereléshez egy gép áll ren­delkezésre, ezért minden hé­ten más dolgozik szabad ide­jében. — Ez azt jelenti, hogy mű­szak után 2—4 órát, szomba­ton 12—13 órát dolgozunk pluszban. Ha a 35—40 forin­tos órabér meglesz, akkor megéri. Mi tagadás, szüksé­günk van a pénzre —, magya­rázza Varga László. — Az a veszély egyelőre nem fenye­get bennünket, hogy agyon­dolgozzuk magunkat. A pán­tok szerelését október 31-re befejezzük. Utána mi lesz? Nem tudom ... A szerződésben az áll, ha a vállalat nem tud a közösség tagjainak megbízatást adni, akkor igazgatói hozzájárulás­sal más cégeknek is dolgoz­hatnak. — Ha nem lesz folyamatos a munkánk, akkor nincs ér­telme az egész kezdeménye­zésnek — sóhajt Takács László. — Bár szerintem le­hetőség van, csak meg kell találni. A 12 ember azért bizako­dik. A bútoriparban a ter­mékösszetétel gyorsan válto­zik, s az új modellekhez új alkatrészek, szerelékek kelle­nek. Ez ad reményt a jövőre nézve a munkaközösség tag­jainak. (h.) Szombaton zár Olvasótábor Tivadarban Augusztus 28-án zárul a ti- vadari Tisza-parton, a Pető­fi Sándor Ifjúsági és Üttörő- táborban az idén immár ne­gyedik alkalommal megren­dezett Móricz Zsigmond or­szágos olvasótábor. A me­gyékből hatvan szakközépis-. kolás fiatal sereglett össze, hogy közösen hódoljon szen­vedélyének, a könyv szerete- tének. Az ez évi olvasótábor té­mája az emberiség és a vi­lágmindenség volt. A szerve­zők ehhez állították össze jó előre a tábor „kötelező iro­dalmát”, amelyben többek között helyet kapott Richard Friedenthal műve Leonardó- ról, Somlyó György: Picasso és Körner Éva: Derkovits cí­mű könyve. A résztvevő fia­talokból alakult kiscsoportok forgószínpadszerűen zenei, irodalmi, természettudomá­nyi és művészeti szekciókban más-más oldalról beszélget­tek az olvasótábor központi témájáról. Hamarosan értel­met nyert a „világminden­ség” túl általánosan csengő fogalma. A makro- és mikro­világról szerezhettek újszerű ismereteket a fiatalok, és a mindennapok természeti, tár­sadalmi környezetében fe­dezhettek fel érdekes össze­függéseket. A tíz nap során kirándu­láson a táj szépségében is gyönyörködhettek. Ellátogat­hattak szatmári irodalmi em­lékhelyekre. Gyalogtúrán el­zarándokoltak a nagyari hí­res Petőfi-fához. Az olvasó- táborosok találkozhattak töb­bek között az éppen Sza- bolcs-Szatmárban vendéges­kedő „mítoszhordozó” Szend- rő Iván színművésszel. Az egyik este pedig a Dongó együttes szórakoztatta a szakközépiskolásokat. Csoportos foglalkozás a tivadari táborban. (J. U felv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents