Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-22 / 196. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. augusztus 22. Francois Mitterrand elnök a párizsi televízióban éles hangú nyilatkozatban utasította vissza Begin izraeli miniszterelnök vádjait, s egyben terroristaellenes intézkedéseket jelentett be. (Kelet-Magyarország telefotó) ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Megnyílt az ENSZ rendkívüli ülésszaka, amely a palesztin kérdést vitatta meg — Rafszandzsani, az iráni parlament elnöke, befejezte hatnapos indiai hivatalos látogatását KEDD: Kínai—amerikai közös nyilatkozat az USA tajvani fegyver- szállításairól — Mitterrand francia köztársasági elnök fogadta Pereszt, az Izraeli Munkapárt vezetőjét — Az indiai parla-- ment leszavazta a Gandhi asszony elleni bizalmatlansági indítványt — Sikertelen puccskísérlet a Seychellem-szigeteken SZERDA: A beiruti kormány hivatalosan kérte az amerikai- francia—olasz nemzetközi haderő bevonulását — Az afgán függetlenségi évfordulón Babrak Karmai rádió- és tévébeszédet mondott — Ölesen, dán külügyminiszter Washingtonban Shultz amerikai külügyminiszter előtt kijelentette, hogy Nyu- gat-Európa kiáll a gázcsőszerződés mellett CSÜTÖRTÖK: Elhalasztották a libanoni elnökválasztást — Az izraeli kormány is elfogadta a Habib-tervet a palesztin fegyveresek kivonásáról — Varsóban bírósági eljárás indult a 13-i incidensek szervezői ellen — Usztyinov marsall, szovjet honvédelmi miniszter nyilatkozatot adott a szovjet—amerikai katonai erőegyensúlyról és az új szovjet javaslatokról PÉNTEK: Leonyid Brezsnyev és Cedenbal találkozója a Krím félszigeten — Az amerikai kongresszus jóváhagyta Reagan adóemelési intézkedéseit — Merényletsorozat Korzika szigetén SZOMBAT: Az első palesztin csoportok megkezdték a kivonulást Nyugat-Beirutból, ahová megérkeztek az első francia alakulatok — Az ENSZ-főtitkár tárgyalásai Pekingben — Spadolini összeállította az új olasz kabinetet — OPEC-értekezlet Bécsben a termelhető olajmennyiségről Á hét három kérdése O Katonai vereségük után beszélhetnek-e politikai győzelemről a palesztinok? Egy görög történetíró, aki sok száz évvel időszámítá- tásunk előtt élt, Thuküdidész, azt mondta: „Egyetlen háborút sem fejeznek be úgy, mint ahogyan azt az elején eltervezték...” A libanoni háborúra, tehát az ötödik közel-keleti háborúra is alighanem ráillik majd ez a régi mondás. A palesztin mozgalom fegyveres ereje természetesen kevés volt a támadó Izraelével szemben, de mint Arafat, a Palesztin Felszabadítás! Szervezet elnöke joggal mutathatott rá, a palesztin harcosok tovább tudták tartani magukat Nyugat- Beirutban, mint az előző közel-keleti háborúk bármelyikében bármelyik arab állam hadserege... (A jobboldali polgári sajtó hírmagyarázói között akadnak, akik hibát vélnek felfedezni az izraeli hadviselésben: miért is nem akart, miért is nem mert nekimenni Sáron serege Nyu- gat-Beirutnak? Miért nem vállalta a nagyobb veszteségeket is azért, hogy teljesen felszámolja a palesztin katonai erőt?) A hét elején New Yorkban az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülésszakán foglalkoztak a palesztin kérdéssel, a libanoni háborúval. Az Izraelt elmarasztaló határozati javaslatot 120 állam küldötte fogadta el, köztük néhány olyan nyugati állam, mint Ausztria vagy Görögország. Húsz tőkés ország tartózkodott, s csak négyen szavaztak ellene. Ez a szavazási arány jól érzékelteti a világközvélemény állásfoglalását. A palesztin mozgalom tagsága most szétszóródik, mint ahogy már eddig is a világ tucatnyi országában éltek palesztinok száz- és százezrei. A fegyveres ereje is megoszlik a különböző arab országok között. De a palesztin probléma megoldatlanságának súlyát ma jobban érzi a világ, mint bármikor ezelőtt. Számos nyugati fővárosban, Párizstól Madridig, Bécstől Bonnig majdhogynem teljes jogú képviselettel rendelkezik a Palesztinái Felszabadítási Szervezet, s valószínű, hogy előbb-utóbb az USA is kapcsolatba lép vele. O Hogyan sikerült megoldani az olasz kormányválságot? A régi kormányfő új kormánya, a háború utáni Olaszország 42. kabinetje, rekordgyorsasággal alakult meg. További meglepetés: úgyszólván ugyanolyan összetételben. öt párt adja a miniszteréket: a kereszténydemokraták, a szocialisták, a szociáldemokraták, a republikánusok és a konzervatív liberálisok. Az Olasz Kommunista Párt továbbra is ellenzékben van, bár kétségtelen, hogy két célját elérte: több technikai szakember került a kormányba és — nem került sor új választásokra. Az új választások gondolatát az olasz nép többsége is elutasította. Az utóbbi napok közvéleménykutatási adatai 17. 1904 májusában derült ki a szörnyű baj. Bölönyi György és Diósi Ödön vették gondjaikba, térítették el a hangoztatott öngyilkossági szándékától. Léda szintén felsőfokon vizsgázott emberségből. Nem tett szemrehányást, nem fag- gatózott. Meg volt győződve, hogy a baj párizsi keletű. Egyedül Ady tudta akkor még, hogy súlyos fertőzöttsé- gének eredője az a bizonyos Rientzi Mária nagyváradi színésznő, akiről Az én menyasszonyom című verse szól. A gyengéd pártfogás, a barátok már-már szent gondoskodása csodát művelt vele. Gyorsan gyógyult, lelete később teljesen negatív lett. Egészségével együtt élet- és munkakedvét is visszanyerte. ezt mutatták. S ez bírta rá álláspontjának megváltoztatására Bettino Craxit, a szocialisták első emberét, aki kezdetben éppen azt akarta kierőszakolni, hogy újra az urnák elé szólítsák az olaszokat. Azt hitte, hogy pártja a kereszténydemokraták és a kommunisták rovására néhány százalékkal megjavítja majd helyzetét, s a voksoknak vagy 20 százalékát nyeri el. A közvéleménykutatás számai kijózanítólag hatottak rá. S ugyanígy befolyásolta az álláspontját az idős államfő, az ugyancsak szocialista Pertini is, aki Craxit szintén arra beszélte rá, hogy álljon el az új választások sürgetésétől. Craxi az újra a kormány élére kerülő Spadolinitól néhány kisebb taktikai engedményt kapott adókérdésekben és más gazdasági problémákban, így aztán visszakozott. Tovább vár a szerencséjére, hogy egy majdani kormánynak most már igazán ő legyen a feje. Ma még csak az államhatalmi „dobogó” harmadik helyén áll, Pertini és Spadolini mögött-.. A személyi ambíciókat félre is kellett tenni, hiszen Itáliát valóban a gazdasági csőd fenyegette. A megoldás új módjait az új kormánynak kell megkeresnie. O Jelent-e gyökeres változást az amerikai kormány gazdaságpolitikájában az adók emelése? Hónaid Reagan valóban rácáfolt most választási ígéreteire, no meg az elnöksége kezdetén alkalmazott gazdaságpolitikára. Korábban az adók (a vállalati nyereséget és a nagy jövedelmeket terMegrázkódtatását feledni, új erőt gyűjteni a Riviérára utazott üdülni Lédával 1904 szeptember közepén. Kéthónapos- nizzai és monacói tartózkodás után, november 17- én érkeztek vissza Párizsba. Itt már ajánlatok várták Adyt, belső munkatársnak hívták különböző pesti lapokhoz. A Vészi József szerkesztette Budapesti Napló mellett döntött. Úgy vélte, hasznos lesz, ha Párizsból kivívott erkölcsi, költői, újságírói pozícióját közelről is megszilárdítja. Ezért bár három-négy évre tervezte kinti tartózkodását, egy szűk esztendő múlva, 1905 január elején Budapestre utazott, elfoglalni helyét Vészi József lapjánál; helő adók) csökkentését tartotta egyedül üdvözítőnek, azaz a válságból, a gazdasági visszaesésből kivezető módszernek. Most viszont a közvetett adókat,, tehát a fogyasztási adókat nagymértékben megemeli, hogy több pénzt gyűjtsön az állam- kincstárnak, csökkentvén az amerikai államháztartásban jelentkező nagy költségvetési hiányt. Reagan elnöknek sikerült rávennie a kongresszust, hogy fogadja el ezt az irány- változást. Most azzal érvelt, hogy meg kellett találni a fedezetet mind a fegyverkezés fokozására, mindpedig az amerikai gazdaságot élénkítő intézkedésekhez. Innen, Európából nézve, az ember alig-alig érti, hogyan tudják az amerikai honatyák elfogadni jogosnak, szükségesnek a fegyverkezési kiadások örökös növelését. Hiszen ezek teljesen improduktív kiadások! Mégis: túl sok ember él az USA-ban (munkás is!) a hadiiparból, s ami még nagyobb súllyal esik a latba: a fegyvergyártásban érdekelt monopóliumok annyira kezükben tartják a szenátorok, képviselők nagy részét, a sajtót, a televíziót, a rádiót, hogy mindig meg tudják „gyúrni” a közvéleményt... Persze, kérdéses, hogy vajon Reagannek sikerül-e az egyszerű amerikai polgárt, a fogyasztót meggyőznie. A kérdésre a válasz november elején hangzil? el majd. Akkor lesznek a választások: a szenátus egyharmadát, az egész képviselőházat és számos állam kormányzóit választják. A voksok alakulása ítélet is lesz a reagani gazdaságpolitikai fordulat fölött. Pálfy József A FALTÖRÖ KOS Küldetését párizsi tartózkodása idején ismerte fel, amikor is faltörő kosnak nevezvén magát azt írta: lehet, hogy a feje beszakad, de az általa ütött résen sokan átférnek majd. Küldetésének pedig azt tekintette, hogy a gondolat erejével siettesse szétrombolni a feudális előjogok társadalmát, amelynek helyére a demokratikus, teljes állampolgári egyenlőségen alapuló társadalom felépítését sürgette. írásainak nagy hatása hozta magával, hogy a vele hasonló elveket vallók egyre határozottabban csoportusul- tak köréje, szilárd tekintélynek ismerték el, hivatkoztak rá, megállapításait érvekként sorakoztatták fel — ha akarta, ha nem, vállalnia kellett a fényforrás szerepét. A választott és oly gyakran, oly hatásosan vallott úthoz muszáj volt ragaszkodnia, ha nem akarta önmagát mindenestől megtagadni. Nincsen abban tehát semmi csodálatos, hogy Párizsból megérkezve, szinte egyik pillanatról a másikra ben- fenntes tempódiktáló, mérce és példakép lett pesti környezete számára. (Folytatjuk) i I f Gerencsér Miklós: /f {IOlIIUIJ Ady Endre ‘ C élettörténete ........................................-----------------------------------------------------\ MOSZKVAI BESZÉLGETÉSEK Intenzív utakon ® A nagyobb feladatok sikeres megoldásának egyik kulcsa a jó vezető — mondja 1. A. Svec, a Központi Bizottság munkatársa. Ezért is támaszt irántuk az SZKP magasabb követelményeket. A párt-, a szakszervezeti, egyáltalán a mozgalmi munkánál nem engedhető meg a merev, adminisztratív munkastílus. Lenint idézi, aki szerint a vezetőnek úgy kell dolgozni, mint egy karmesternek. Aztán Lev Tolsztojról szól, aki egy-egy oldalt akár hatszor- hétszer is átírt, amíg nem sikerült tökéletesen az anyag. Manapság különösen érzékeny, gyors felfogóképességű, jól felkészült vezetőkre van szükség. Egy közelmúltbeli vizsgálatot elemezve említi az egyik területi pártbizottság első titkárát, akit leváltottak, pedig elvileg a kollektív vezetés elve szerint dolgozott. De úgy, hogy a testület tagjai a szájába néztek, azt fürkészték, mi tetszik neki és rendszerint az ő véleményét, vagy vélt véleményét fogadták el. „Nekünk olyan emberek kellenek, akik engedik a vitát, ösztönzik és ütköztetik a véleményeket, akik képesek kiváló személyi tulajdonságokat, rokonszenves, szimpatikus vonásokat kinevelni.” Nem szabad ma ugyanazt a munkastílust használni, amit tegnap és holnap azt, amit ma. Ezért tökélte el az SZKP az állandó megújulást a testületekben és az apparátusban is, ösztönözni minél több fiatal, képzett szakember beállítását. „Nagy feladatok várnak ránk. A termelés intenzitása, a munka hatékonysága, az óriási méretű komplexumok építése és bonyolult kérdések megoldása a társadalmi életben. Csak a tudományos, az alkotó megközelítés biztosítja a sikert. Határozottan visszautasítjuk azt a munkát, amit csak a látszat kedvéért csinálnak. Állandóan vizsgálnunk kell: van-e felületes, "hamis tevékenység és mit teszünk ellene. Ezt a tömegekre támaszkodva, a meggyőzésre, az emberek iránti bizalomra építve tehetjük meg.” A beszélgetést azzal folytatjuk, hogy az SZKP-ban két éve elfogadták a gazdaságirányítás tökéletesítéséről szóló határozatot. Az előkészítés sokrétű volt. A tervezet kidolgozásában a tervbizottság munkatársain kívül közgazdászok, ipari, mezőgazdasági szakemberek vettek részt. A lépést számos gyakorlati kísérlet is megelőzte. Lettország ipari szervezetének kísérleti modelljét például a Szovjetunió negyven helyére kiterjesztették, a tapasztalatok alapján tökéletesítették, aztán került sor a határozatra. Ez is bizonyítja az elhatározást: nem lehet állandóan oda-vissza táncolni, határozatok gyártásával feladatokat megoldani. Komoly törekvés: megsokszorozni a gyakorlati tetteket, visszaszorítani a hivatali hivalkodást, a szubjektivitást a vezetésben. „Néhány éve egy megyében hatalmas összegeket fordítottak a mezőgazdaság fejlesztésére, de később is ugyanott topogott a termelés, mint korábban. Pártvizsgálatot folytattunk, s az megállapította: az állatenyésztő farmot nem oda telepítették, amely a legideálisabb hely, ahol van elég és szakképzet munkaerő és takarmány, hanem oda, ahová a megye egyik vezetője megígérte. Ezt az embert is leváltották. Ez azonban még nem minden. A tudatban — az én területem, az én pénzem stb. nézet ellen — is rendet kell teremteni.” Nehéz, bonyolult kérdés a vezetés. A kollektivitás pedig napjainkban kétszeresen is fontos. Már csak azért is, mert egy ember képtelen megérteni és különösen megoldani a bonyolult társadalmi és gazdasági folyamatokat. L. Brezsnyev a párt- és szakszervezeti plénumokon szólt róla, hogy sokan a formákhoz ragaszkodnak, az egyes vezetők néhanapján túlbiztosítják magukat papírral, jelentésekkel. Vannak, akik még mindig azt hiszik, vezetni csupán annyit jelent, mint utasítást, határozatot kiadni. M. F. Nyenasev, á Szovjetszkaja Rosszija főszerkesztője arról beszél: az SZKP az utóbbi időben nagy gondot fordít az ideológia problémáira. A kritikus nézőpont éppen a szovjet társadalom fejlődésével kapcsolatos. Minél nagyobbak az átalakulás méretei, annál nagyobb az igény i a tudatosságra, az emberek alkotó aktivitására. Az inten- I zív tényezőkre való átállás nem sikerülhet a tudás, a magatartásfejlesztés nélkül. A vezetés, a szervezés sikere a tudati gazdagságtól függ. Óriási lehetőségekkel rendelkezik az ország. Természeti kincsekkel, ipari létesítményekkel, műszaki, technikai bázissal, képzett munkások seregével. A továbblépés alapja a népgazdaság hatékonyabb irányi- - tása, a szervezettebb, fegyelmezettebb munka. A Szovjetunióban ma a fő jelszó ez a tíz betű: kácsesztvo. Minőség. „Szovjetországunk büszkeségével mondhatjuk, hogy mindenkinél több acélt, nyersolajat, műtrágyát, cementet, gyapotot, szemes terményt gyártunk, esztergagépparkunk is a legnagyobb a világon. Mi a hátrányunk? Ha kiszámítjuk, hogy egy termékre mit kell ráfordítanunk, a költség kétszer-háromszor magasabb, mint Nyugaton. Amikor az intenzív tényezőkről beszélünk, a legfontosabb, hogy a munka milyen árán állítunk elő terméket. Sokszor arra gondolunk: kell-e szélesíteni a gazdaságot, vagy a már meglévőt kell fejleszteni? Különösen áll ez a mezőgazdaságra, ahol sok érték megy veszendőbe. Ma már tudjuk: nem elég többet termelni, azt meg is kell óvni. És ezek szubjektív tényezők. Még mindig bennünk munkálkodik, hogy gazdagok vagyunk mindenből, nem kell számolni, takarékoskodni. Meg kell változtatni az ember tudatát.” Nyenasev elvtárs érdekes módon közelíti a problémákat. Azt mondja: az élet folyamatosan fejlődik. Ojabb nemzedékek születnek, s mindegyik újonnan nézi a világot. Figyelembe kell venni, hogy a szocializmus genetikusán és eredményről eredményre nem ismétlődik meg. Mechanikus ismétlődések — bármilyen jó és egyszerű is lenne — nincsenek. (Folytatjuk) JÍOpJuL QátVO-S j
