Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

1982. augusztus 14.

C S AILIAIDHOITITIH © N

Felesleges évek?

Tökéletes frizura

Párolt

marharolád

Hozzávalók 4 személynek: 4 szelet marhafiié, só, bor. Töltelékhez: 1 póréhagyma, 1 sárgarépa, 1 fej vöröshagyma, petrezselyem, 1 kávéskanál reszelt retek, 4 szelet füstölt szalonna, valamint 3 evőkanál olaj, 1 kávéskanál húslé (leveskockából), 1,5 dl vörösbor, 2 evőkanál liszt, 4 evőkanál víz, 1 kávéskanál reszelt retek, 1 csipet cukor.

Megtisztítjuk a zöldségeket, majd megmossuk és szárazra töröljük. A póréhagymát, sárgarépát, Jiosszúkás darabokra vágjuk, rövidebbre, mint a hússzeletek szélessége. A vöröshagymát félbevágjuk, felét eltesszük, másik felét apróra daraboljuk. Apróra vágott petrezselyemmel és reszelt retekkel elkeverjük, és egy tálba tesszük. A füstölt szalonna héját levágjuk. A hússzeleteket egymás mellé tesszük, sózzuk és borsozzuk. Kevés sót teszünk rá, mivel a szalonna is sós! Tegyük a hússzeletekre a hagyma-retek-petrezselyem keveréket, majd szalonnadarabokat, póréhagyma- és sárgarépa- darabokat, s göngyöljük be a húst. A húsroládot tűzzük össze hústűvel. Forrósítsunk olajat serpenyőben erős lángon, tegyük bele a roládokat, majd tegyük a lángot takarékra, és süssük meg a húst mindkét oldalán ropogós barnára. A félretett fél hagymát vágjuk apróra, és tegyük a hús mellé. Sülés közben locsolgassuk vízzel és borral. Miután a lé forrni kezd, takarjuk le és pároljuk egész kis lángon 80—90 percig. (Kukta gyorsfőzőben csupán 25 percig kell párolni.) Ha megpároltuk a húst, vegyük ki a hústűket és tegyük egy tálba, meleg helyre. A lisztet keverjük el kevés vízzel, és a hússzaftot habarjuk be. Hagyjuk 10 percig forrni. Közben borssal, reszelt retekkel és cukorral fűszerezzük. A szószt szitán keresztül a hús- roládra öntjük. Petrezselyemmel megszórjuk.

Sósvízben főtt burgonyát, párolt '^ildbabot:, vagy párolt káposztát adunk mellé.

A nyugdíjba vonulás után több idő jut a családra, a pihenésre, kedvtelésekre. A hirtelen megnövekedett szabad idő eltöltése eleinte még az egyedülállóknak sem okoz komoly gondot, hiszen mindenki készül rá. A nyugdíjazás azonban elszakít -egy fontos láncszemet, mely a munkahelyhez, a társadalomhoz köt. Azok számára pedig, akik magányosan töltik el idejüket, előbb-utóbb elviselhetetlenné válik a régi kapcsolatrendszer felbomlása. Természetesen mindenki másként alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez, van, aki zökkenőmentesen beilleszkedik az új életformába, van, aki még szerettei körében sem talál nyugalmat.

A feleslegessé válás érzése már a nyugdíjazás előtt is feltámadhat. Főképpen akkor, ha a jutalmazáskor megfeledkeznek a nyugdíjba készülőről, véleményére már senki sem kíváncsi, s érzi, alig várják, hogy helyét betölthesse más. Nem szükségszerű, hogy valaki kellemetlen érzésekkel, keserű szájízzel búcsúzzon munkahelyétől. Számos jó kezdeményezés bizonyítja, hogy az üzemi, vállalati vezetők, közösségek türelemmel, törődéssel megkönnyítik az elválást, és már a nyugdíjazás előtt megalapozhatják a későbbi kapcsolatot. Az ilyen légkörben a búcsúztató nem a több évtizedes munkásság utolsó állomása, hanem a kapcsolattartás első láncszeme lesz.

Nagy felelősség hárul a munkahelyi közösségekre. Ott, ahol megbecsülik és elismerik a törzsgárdatagok, a régi dolgozók szakértelmét, tehetségét, nem okoz gondot a nyugdíjasokkal való törődés. És ezekre a munkahelyekre vissza is vágynak a volt dolgozók. Továbbra is figyelemmel kísérik a fejlődését, gazdagodását, és éppolyan büszkék eredményeire, mint amikor még maguk is dolgoztak ezért.

Sokan élnek a törvény adta lehetőséggel, és erejükhöz, energiájukhoz mérten nyugdíjasként is vállalják a munkát. Számos szakmában igényt tartanak tudásukra, tapasztalataikra. Sok esetben nem is a jövedelemkiegészítés készteti a nyugdíjast a

továbbdolgozásra, hanem az az örömteli érzés, hogy még számolnak munkájával, tapasztalataival. Az sem érezheti feleslegesnek magát, aki végleg elköszönt, ha volt munkatársai számon tartják, esetleg tanácsért fordulnak hozzá. Sokszor egy telefon, a brigádtársak röpke látogatása megszépítheti a napokat.

Sajnos, gyakran tapasztalható, hogy az évek múlásával ritkábbak lesznek a telefonok, elmaradnak a munkatársak. Hiányukat nem pótolhatja a * szakszervezeti bizottság néhány soros, személytelen levele. Az üzemekben, vállalatoknál a nyugdíjas albizottság tevékenységétől függ a nyugdíjasokkal való törődés. Sok helyen azonban a segélyezéssel, az éves tagösszeírással kimerülnek lehetőségeik, és csak a negyedévenként megírt és elküldött sablonos levelek „fémjelzik” munkájukat. Az eredménytelenség a legtöbbször nem a bizottság tagjainak közömbösségéből fakad — többnyire ők is nyugdíjas aktívák —, hanem abból, hogy kezdeményezéseik kipróbálására, véghezvitelére nem találnak segítőkész partnert, anyagi lehetőségeik pedig- minimálisak.

Felmérést készítettek arról, mit várnak a nyugdíjasok volt munkahelyüktől. A megkérdezettek többsége a vállalati, üzemi tájékoztatókat hiányolta a legjobban, hiszen ezeken nemcsak egymással találkozhatnak, nemcsak maguk közt beszélhetik meg a változásokat, hanem a vezetőkkel, a fiatalokkal is. Ezután következett az a kérés, hogy a nyugdíjasok is kapjanak meghívót a munkahelyi kulturális rendezvényekre, mert a számukra évente egyszer rendezett ünnepségen kívül nemigen találkozhatnak. Igénylik — a lehetőségekhez mérten — a saját programokat is, sok helyen kérték, ne csak a fiatalok, hanem a nyugdíjasok is kapjanak klubhelyiséget. Azokban az üzemekben,* intézményeknél, ahol rendszeresítették a klubnapokat, a buszkirándulásokat, a nyugdíjasok ké- P rés helyett elismerő, köszönő szavakat írtak a kérdőívre. Sokan a KISZ-esek segítségét, gondoskodását köszönték meg. Jó néhány helyen azonban erről nem esett szó . . .

M. M.

...Hogy frissek maradjunk!

Az alábbi tornagyakorlatokat otthonra ajánljuk. A rendszeresen végzett gyakorlatok jó mozgást és jó alakot biztosítanak.

Jól szellőztessük ki a szobát. Legjobb, ha nyitott ablaknál tornászunk. Lábunkra gyapjúzoknit húzzunk. (Nem szükséges a tornacipő.)

Mindenekelőtt fussuk körbe a szobát könnyű léptekkel és számoljunk közben százig.

Üljünk a földre, és húzzuk fel térdünket és kulcsoljuk át mindkét karral. Végezzünk hintázó mozgást előre és hátra, fejünket közben hajtsuk előre és helyezzük a térdünk közé. Ismételjük 20-szor a gyakorlatot.

Térdeljünk le a földre. Kezünkkel támaszkodjunk meg a térdünk mellett a földön. Majd nyújtsuk bal lábunkat hátra, fejünkkel homorítsunk előre, majd hajlítsuk be térdünknél és húzzuk előre és homlokunkkal érintsük meg térdünket. Ezután végezzük jobb lábbal a gyakorlatot. 10-szer ismételjük meg.

Térdeljünk le, és karunkat nyújtsuk előre, dőljünk jobboldalra, majd baloldalra lábunk mellé. .Ügyeljünk arra, hogy hátunk egyenes maradjon, és karunk előre nyújtva maradjon. 10-szer ismételjük a gyakorlatot.

Feküdjünk hasra és fogjuk meg a bokánkat hátulról. Végezzünk hintázó mozgást előre és hátra, föl és le. 20-szor ismételjük meg.

Feküdjünk hátra. Emeljük fel a lábunkat gyertyaállásba és könyökkel támasszuk alá a csípőnket. Majd végezzünk a lábunkkal ollózó mozgást. 30-szor ismé- mételjük meg a gyakorlatot.

Üljünk le a földre nyújtott lábbal. Két kezünkkel támaszkodjunk le hátul a földre. Emeljük fel először az egyik lábunkat és írjunk le vele egy nyolcast. Végezzük el a másik lábbal is ugyanezt a mozgást. 10—10-szer ismételjük meg.

Álljunk zárt lábbal lábujjhegyre és karunkat emeljük fel magastartásba. Először egyik, aztán másik kezünkkel pórbáljunk minél magasabbra nyúlni, egy képzeletbeli pontot megérinteni. Végezzük el 10-szer, majd alapállásban hajoljunk előre, kezünk érintse lábfejünket.

Ma már mindenki tudja, hogy a kifogástalan frizurának szinte egyetlen titka van; a szabályos, jó hajvágás. Itt most azt mutatjuk be, hogyan lehet középhosz- szú hajat otthon is jól levágni.

1. ) A rajzon látható módon, mindkét oldalon két centiméter széles sávban — a vizes hajat ferdén, az arc irányába kell fésülni, majd enyhén rézsútosan az arc felé tompán levágni.

2. ) A még elfekvő hajréteget most feljebb, egy még szélesebb csíkban elválasztjuk, ráfésüljük az előbbi sávra, s ismét az arc irányában, rézsútosan, tompán levágjuk.

3. ) Ezután a fejtető irányából az egész elülső hajrészt az orr felé fésüljük, majd az orrtő felett 1 cm magasságban úgy vágjuk egyenletesen végig a hajat, hogy egyik arcszéltől a másikig köny- nyed, enyhén félkör alakú ívet adjon.

4. ) Hátul, a haj formájának kialakításánál három' szempontot kell figyelembe venni; normális,

rövid vagy éppenséggel hosz- szabb-e a nyakunk. Ennek alapján:

a. ) szabályos nyaknál a felső nyakcsigolya magasságában teljesen egyenesen, tompán vágjuk le a hajat,

b. ) rövidebb nyaküak egy kis fortéllyal hosszabbnak tüntethetik fel a nyakat, ha a hajat enyhén felfelé kerekítve vágják le, azaz az oldalrészeket rézsútosan az első rész felé,

c. ) akinek pedig kissé hosszabb a nyaka, az éppen az előbbivel ellentétesen, a hajat lefelé kerekítve, félköralakban vágja le.

Ennél a műveletnél a legfontosabb: nagyon pontos legyen mindig a hajvágás. Az első haj- részt a fejtető felől, lefelé indulva kell vágni oly módon, hogy a választékok mindenütt tökéletesen egyenesek legyenek, mert a későbbiek folyamán csak így lehet majd jó (akár választék nélküli frizurát is) kialakítani.

B. K.

Népművészet a lakásban

Divat a népművészet — a lakásban is. Üjra felfedeztük nagyanyáink rongyszőnyegét, egyre több konyhaablakon lehet látni a modern lakótelepeken is a szádafüggönyöket, lakástextiliákon, az öltözéket kiegészítő viseleteken, sőt, a hidegebb anyagokon is, mint például a/ üveg, gyakran jelennek meg népművészeti motívumok. A népművészet országos seregszemléin, a két évente ismétlődő nyíregyházi kiállításokon annak lehetünk tanúi, hogy valóban kiapadhatatlan ez a forrás, feltámadtak a holtnak hitt anyagok, mint például a kukoricacsuhé, a gyékény, mutatós kis kenyeres- kosár, újságtartó készül belőle.

Sajnos sok a népieskedő, mű- népi, álnépi áru is, főképp a bőséges haszonra spekuláló vásározók portékái között. Emlékszünk még arra az időre, amikor pár é^vel ezelőtt országos „had- jarat’T volt a sajtóban a kertitörpe, a falvédőn ordító szarvas, az édes kis cica a gombolyaggal és hasonló csúfságok ellen. Sok év szívós küzdelme ezeket talán kiszorította a piacról, de még mindig jelentkeznek a giccster- melők a művirággal, ami „olyan szép, mint az igazi”, sok a félrevezető műnépi tömegáru. Pe- Faragott komód (A felvételeket a vásárosnaményi művelődési ház dig, aki ilyesmire áldoz, inkább gyűjteményéből Császár Csaba készítette)

A fa ősidőktől fogva társa, kísérője az embernek. Szívesen nyúlnak hozzá a mesterek, részben praktikus okokból, mert közel van, viszonylag könnyén beszerezhető, s jól formálható. De természetesen melegsége miatt is kedvelt anyag, környezetünket egy-egy finomvonalú, vagy éppen rusztikus fa dísz- és használati tárgy jól béleli. S a lakásban harmóniát, puhaságot, otthonosságot és tisztaságot árasztanak a népi pásztorművészet elemeit alkalmazó faragvá- nyok.

Fűszertartó a falon — szaru és fa

szeretne eredeti darabot a lakásába.

Ezúttal néhány szép faragást mutatunk be. Az igazi népművészet, mint a képeken is látszik, kerüli a túldíszített, csicsás figurákat, motívumai az ősi pásztorművészet elemeit alkalmazzák, szinte mértani pontossággal, szigorúan szerkesztve. Legfőbb jellemzőjük a nemes egyszerűség. Mint azok élete volt, akik valamikor kitalálták.

B. E.

Tálaló és tároló edények berakásos dísszél

Tapétázás házilag

Mióta hasznos divattá vált a barkácsolás, sokan vállalkoznak arra, hogy maguk tapétázzák lakásukat. Mielőtt azonban rászánjuk magunkat, nem árt néhány fontos tudnivalót megismerni.

Először is mérjük le a falak tapétázásra kerülő felületét. A négyzetméterben számított végeredményből vonjuk le az ajtók és ablakok méreteit. Határozzuk el, hogy milyen tónusú tapétát akarunk a különböző helyiségekbe felragasztani. Azt is döntsük el, hogy papír vagy műanyagtapétát használunk-e. Az előbbi olcsóbb ugyan, de a mű- anyagtapéta jóval hosszabb életű. Ragasztóanyagból ma már többféléből is választhatunk.

Fontos, hogy a helyiség teljesen száraz legyen, sőt a falak se legyenek nedvesek, mert akkor a felragasztott tapéta foltos lesz és le is válhat a falról. Az összetolt bútorokat takarjuk le, a falak melletti padlórészre pedig szórjunk fűrészport, vagy fedjük le papírral.

Tapétázás előtt a falakat nagyon gondosan készítsük elő, mert ez a megbízható, jó tapétázás alapja. A régi, málladozó festékréteget kaparjuk le, a falakat gletteléssel dolgozzuk teljesen simára. A rossz felületű falakat ajánlatos a glettelés előtt enyves vízzel egyenletesen átkenni. Ehhez ‘(főzzünk 1 kg_enyvet 5 liter vízben. Ha a fal már teljesen sima. csiszoljuk át és poroljuk le szőrkefével. A tapétázás szerszámai az ábra szerint: a.) kenőecset, b.) simítókefe, c.) simítóhenger, d.) vágókés, e.) vágóolló, f.) varrathenger.

Következhet a tapéta leszabása. A mennyezetre kerülő csíkokat aszerint méretezzük, hogy csak a mennyezetet, vagy pedig néhány centiméter széles csíkban a falakat is fedni akarjuk. Ügyeljünk, hogy a tapétacsíkok az ablakra merőlegesen fussanak, így a toldások helyei jobban eltűnnek ! Az oldalfalakra kerülő tapétát felülről lefelé haladva, a mennyezeti tapéta végétől mérve szabjuk le. Itt azért nehezebb a dolgunk, mert számolnunk kell az ajtók és ablakok felületével és a szögletek kivágásával.

A legfontosabb és egyben a legnehezebb feladat, a tapétacsíkok felragasztása. A csíkokat hátoldalukkal felfelé fordítva fektessük hosszú asztalra (szétnyitható konyha- vagy ebédlőasztalra), majd az előírásoknak megfelelően egyenletesen kenjük fel a ragasztót, (l). A bekent csíkot óvatosan és vigyázva hajtsuk össze úgy, hogy a szélek pontosan fedjék egymást. Ez azért fontos, mert a következőkben a tapéta fehér szegélyét ollóval le kell vágnunk, másrészt a ragasztóval bekent túlnyúló rész hozzáragadhatna valamihez (2). Az összehajtogatott tapétát 3—4 percig hagyjuk pihenni, hogy a ragasztóanyag megpuhuljon. Helyezzünk a kezünk ügyébe egy puhaszőrű kefét (pl. tiszta partvist), majd a biztonságos létrán jól elhelyezkedve, nyissuk szét egyik szélénél fogva a tapétacsíkot, és két sarkát illesszük a mennyezethez. A lecsüngő * részt bal kezünkkel megtartva jobb kezünkkel a tapétát a felső szélének közepétől a szélek felé haladva, keféljük simára (3). Ezután a tapétát folyamatosan húzzuk szét és keféljük a mennyezetre. Nagyobb felületeknél a kefés simítást a csík közepén kezdjük és onnan haladunk a szélek felé. A következő csíkok elhelyezésénél ügyeljünk arra, hogy azok mintegy fél centiméter szélesen fedjék az előzőt! Amikor a csillárhoz * agy más függesztett tárgyhoz érünk, a megkezdett csíkot csak a csillárig keféljük fel, az anyagot oldalról kezdve a csillárig vágjuk fel, hogy a csíkot — az akadályon túl-túljutva — tovább tudjuk simítani (4).

Ezután következhet az oldalfalak bevonása, A tapétacsíkok felragasztását mindig a fénytől — az ablak melletti faltól — kiindulva végezzük. A csíkok kenése és összehajtása az előzők szerint történik. Ha az oldalfalakra kerülő tapéták anyaga vastagabb lenne, akkor a ragasztóval való be- kenése után hosszabb ideig pihentessük. A tapéta szétbontásakor az összeragasztott csíkot engedjük a lábfejünkre (5), majd illesszük az oldalfal vonalához. Vigyázzunk, nehogy' a nedves tapéta saját súlyától elszakadjon. A következő sorok illesztésekor a tapéta felső szélét egyik kezünkkel a falhoz nyomjuk úgy, hogy a fél centiméternyi átfedést is beállítjuk, a másik kezünk fel-le mozgatásával pedig végig beállítjuk a teljes átfedést. A falakon lévő villanykapcsolók és foglalatok fedőlapját szereljük le, és amikor a simítással odaérünk, megfelelő méretű keresztvágással alakítsuk ki a széthajtható nyílást (6). A fedőlapokat csavarozzuk vissza és újból keféljük le a tapétát. Ha a ragasztóanyag a széleken kitüremlene, tiszta ruhával gondosan töröljük le.

KM HÉTVÉGI melléklet