Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-03 / 180. szám

1982. augusztus 3. Kelet-Magyarország 3 Szakszervezetek a közművelődésért Beszélgetés Virizlay Gyulával, a SZOT titkárával Közművelődésről, munkásműveltségről sok szó esik manapság. Erről beszéltek a képviselők is az országgyűlés tavaszi ülésszakán, amikor megvizsgál­ták, hogyan, mennyire sikerült végrehajtani a hat évvel ezelőtt hozott közművelődési törvényt. A szer­vezett dolgozók életszínvonalának emeléséért, s ezen belül a mind magasabb kulturális színvonal elérésé­ért a magük területén igen sokat tesznek a szakszer­vezetek. Mit és hogyan? — erről kérdeztük meg Virizlay Gyulát, a SZOT titkárát. — Régi igazság, hogy csak a műveltebb ember képes kellően helytállni munkájá­ban, lépést tartani a változá­sokkal. Különösen fontos ez ma, amikor állandóan fejlő­dik a technika, emelkedik a műszaki színvonal — mondta a bevezetőben a SZOT titká­ra. — De ennél többről is szó van. A szocialista társada­lom egyik legnagyobb vívmá­nya, hogy ez embernek mód­ja van részt venni saját sor­sa alakításában, s ehhez el­engedhetetlenül szükséges a műveltség, a politikai érett­ség és iskolázottság. A szak- szervezetek részt vettek a közművelődési törvény ki­dolgozásában. Azóta pedig jelentős változás tapasztalha­tó, elsősorban a munkahelyi művelődésben. Itt fontos lé­pés volt az Országos Köz- művelődési Tanács és a SZOT elnökségének közös határozata nyomán a válla­lati művelődési bizottságok életre hívása. így lehetőség nyílt a munkahelyi művelő­dés egységes tervezésére és irányítására. Figyelemmel kísérjük és segítjük e bi­zottságok tevékenységét. Fel­adatunk, hogy javítsuk, fej­lesszük ezeknek a bizottsá­goknak a munkáját. — Hogyan dolgoznak a szakszervezeti műve­lődési otthonok, könyv­tárak? — Terveiket egyeztetik a vállalati művelődési tervek­kel és a szakszervezeti alap­szervezetek kulturális, agitá- ciós és propagandaterveivel. Elsőrendű feladatnak tekin­tik a közéletiség és a szak­mai kultúra fejlesztését, s a mindezeket megalapozó vi­lágnézeti, politikai és általá­nos műveltség elmélyítését. — Milyen a szocialis­ta brigádok kulturális tevékenysége? — Az üzemekben a mun­kahelyi művelődés bázisát a szocialista brigádok képezik. Művelődési tevékenységü­ket és a közösségi életre gyakorolt hatásukat csak a termelésben betöltött szere­pükkel együtt lehet vizsgál­ni. Szeretnénk elérni, hogy a szocialista brigádok művelő­dése elsősorban jobb mun­kát, a munkahelyi demokrá­ciában hozzáértőbb részvé­telt jelentsen; eredményez­zen fokozottabb újítókedvet, kultúráltabb magatartást a a munkahelyen és a magán­életben egyaránt. Sok még a formalitás, de tény, hogy a szocialista brigádok tömeg­méretekben nevelik olvasóvá,, színházlátogatóvá, kiállítások nézőjévé a dolgozókat. A tartalmi megújulás lehetősé­geit azonban még keresnünk kell, helyet adva az egyének­hez' jobban igazodó kezde­ményezéseknek . a munkaver­seny egész területén. — Mire költik a szak- szervezeti alapszerveze­tek a kultúrára szánt összegeket? — Anyagiakkal is támo­gatnak minden olyan kezde­ményezést, amely segíti a dolgozókat és gyermekeiket, hogy a művelődés terén is lépést tudjanak tartani a fejlődéssel. Támogatjuk a nagyüzemi munkások, a szo­cialista brigádok, a szak­munkástanulók, a munkás- szálláson lakók és a bejáró dolgozók művelődését, kul- turálódásuk feltételeinek ja­vítását. Megkülönböztetetten segítjük az általános iskola elvégzését, a fiatal szak­munkások egyetemre felké­szítését, a szakmunkástanu­lók anyanyelvi hátrányainak felszámolását célzó kezde­ményezéseket. Erősítjük az esztétikai és érzelmi nevelést egyaránt szolgáló munkás- művész kapcsolatokat, segít­jük a művészeti öntevé­kenység fejlesztését. Leg­utóbb a szakszervezeti mű­velődési intézmények számá­ra pályázatot írtunk ki, ez­zel a munkahelyi művelődés tartalmi gazdagítását, minő­ségének javítását, a mun­káshagyományok ápolását, a szakmunkástanulók művelő­dési szokásainak kialakítását, a szabadidőprogramok gaz­dagítását szeretnénk ösztö­nözni. A vállalati jóléti és kulturális alapok felhaszná­lásánál is .elsősorban a dol­gozókat közvetlenül érintő és érdeklő közművelődési for­mákat kívánjuk fejlesztem. Ma nincs lehetőség az agyagi alapok jelentősebb növelésé­re, de legfontosabb felada­tainkhoz elegendő a pénz. Ésszerűbben kell gazdálkod­ni. Sajnos, még sok helyen nem élnek megfelelően a jó­léti és kulturális alap adta lehetőségekkel. — Mit tehetnek a szakszervezetek a dolgo­zók öntevékeny művé­szeti mozgalmainak tá­mogatásáért? — Ma az ilyen kórusok, zenekarok, színjátszód né­pi táncegyüttesek, bábcso­portok és képzőművészeti szakkörök száma megközelíti a háromezret, 60 ezer tag­gal. Működésükhöz ß szak-,, szervezetektől kapnak fel­szerelést, hangszereket, tánc­ruhákat, s a szakszervezet fizeti a vezetőket is. Néme­lyik együttes igen magas színvonalat ért el, a népi táncegyüttesek és a kórusok között olyanok is vannak, amelyek a világ bármely ré­szén sikerrel szerepelhetné­nek. Az élmezőny és a köze­pes, valamint a gyengébb együttesek színvonala között azonban még nagy a szaka­dék, igyekszünk ezt csökken­teni, felfelé nivellálni — mondotta végül Virizlay Gyula, a SZOT titkára. . V. E. Galambos Lajos: KEDD M a tehát elmennek, gon­dolta äz öreg. Este hét tájban indul a vonat­juk, és akkor elmennek vég­re. Délután három tájt lesz az ebéd, ahogyan sejtem, és ak­kor elmennek, hál’isten. Az asszony pakol nekik két-há- rom csirkét a hűtőszatyrukba, aztán rendben lesznek itt mindenek újra; bár ez a Pi­tyu gyerek egy kissé hiányoz­ni fog. De tán ő sem, hiszen csak én hívom Pityunak; a szülei Etyiennek szólítják. Vannak a világban szá­momra érthetetlen dolgok. Hej, isten! Megittak hat nap alatt tizenkét liter bort, ame­lyet még az őszön dugtam el jelesebb napokra, az asszony felfedezte ama bor dughelyét, és az asztalra tette azonnal, nem várta meg, hogy én szol­gáljak vele! Mivégre él im­már az ember, ha az ajándékra szánt ajándékot is ellopják tőle? Ámbár hát! Kell lennie még egy háromliteres kisdemizsonnak, amelyben szemen-szedett riz- ling van, s amelynek mára olyan kell legyen a színe, mint a folyt-aranyé; hirtelen­jében utána is nézek, meg­van-e még, az ördög sohse al­szik. Akkor rászólt az unokája: — Mit keresel, nagyapa? — Tán a vágó dohányomat, vagy mit tudom. Ezt a kölyköt valahogyan az ösztönéből szerette. Mind­eddig nem tudta megmagya­rázni miért, de ezt a fiú-em­bert szerette. Olyan ez tán, mint én, csak elvadították az én világomtól. — Mondd már, igazából, mit keresel, nagyapa? Hátha segíthetnék. — Te ugyan, kisöreg! — De te, talán, te egyedül, segíthetnél nekem, öreg szi­var. — Nana! - . — Amíg dumálnak ott bent, és elkészül az ebéd, megszökhetnénk ? — Hová? — Van nálad egy kis pénz? — Föltétien. — De nehogy átöltözz. — Minek öltöznék én, és hová? — Ne kérdezz, ne szólj, csak amikor már lőtávolságon kívül kerültünk. — Lőtávolon, hiteles-kato- nailag! Mentek. — Most már beszélhetsz — szólt az öreg. — Nagyapa, igaz, hogy te tekintélyes ember vagy eb­ben a megyében? — Nyugdíjas vagyok. — De a megyei tanács tag­ja. — Ó, már az a nyugdíj mellé csak amolyan szépség- flastrom. — A növénynemesítő inté­zet osztályvezetője! — Voltam, kisunokám. Már kiöregedtem mindenből. Már csak vakkantgatni tudok, mint a vén kutya. Mert pél­dául tudod-e, hogyan ugat egy ifjú eb? — Na, nagyapó, na? — Várhhoss leszek! Vaah- háross. Ross! Város. A gyerek nevetett: — És a vén kutya? Nagy­apó! — Falni voóón joó! Faluuu- ban-ban-ban. Faluban. A fiúcska nevetett: — Akkor én vén kutya le­szek, faluban, faluuu-ban- ban, nagyapó! Csak nevettek, az öregnek egy kissé le kel­lett ülni. Kicsi csend után azt mond­ta az öreg: — Szóval a mezőgazdasá­gira, gondolod. — Igen. — Hát hiszen azért jövünk. Jó. Hátha adnak még valamit a szavamra. Nálad vannak a bizonyítványaid? A kérel­med, satöbb. — Minden. — Kutatási vágyad? — A napraforgó. — Hm. — Hidd el. Ha nem sike­rül, bizony úristen öngyilkos leszek. A Kelet-Szövker. Vállalat nyíregyházi irodagép-javító részlegében megyei közületek megrendelésére író-, számoló-, könyvelő- és pénztárgépek garanciális és egyéb javítási munkáit végzik. Képünkön: Koleszár István FACIT típusú elektronikus asztali számoló­gépet javít. (Császár Csaba felvétele) Vizsga helyi politikából Felajánlották a glóbuszt Versenyben Határ­szemlék A Bábolnai Iparszerű Ku­koricatermelő Közös Vállalat évről évre versenyezteti a taggazdaságait. Hagyomány már, hogy a versenyt több szakaszban értékelik. Például első lépcső a tavaszi vetés szemléje, amikor a szakem­berek határszemlén bírálják el a vetés minőségét. Az ilyenkor versenyben maradt gazdaságokat júniusban újra felkeresik, amikor már a ki­kelt növény is megmutatja, hogy milyen volt a technoló­gia. Az idei kukoricatermesztési versenyben az északkeleti 3000-es körzetben a mária- pócsi Rákóczi Termelőszö­vetkezet a harmadik helyen áll. Ez nagy ' dolog, hiszen olyan neves gazdaságok vannak előtte, mint a Sze­rencsi Állami Gazdaság és a derecskéi Vörös Csillag Tsz. A versenybizottság megál­lapította: az elmúlt évihez viszonyítva tová"bb javult a technológiai fegyelem. Ez nemcsak a talaj munkák, a vetés minőségében, a kikelt tőszámban, a gyomosodás mértékének csökkentésében volt mérhető, hanem a táb­laszélek kivezetésében, a csatlakozó sorok pontosságá­ban is. Reméljük, a mária- pócsiak az őszi betakarítás után is jól szerepelnek a ver­senyben. Alig ezernél több lélek él Csengerújfaluban, három­százhatvan családi tűzhely melegénél, önálló kenyéren, mert eddig még nem szo­rultak mostoha természeti adottságuk ellenére sem eltartásra. Gyenge adottsá­ga ellenére a kis Béke Tsz még nem zárt mérleghi­ánnyal. Sőt! Idén jó híre kelt országszerte. Tavalyi sikereik alapján elnyerték a Kiváló Tsz kitüntető cí­met. Kerezsi Miklós, a nagyköz­ségi pb titkára így jellemzi Csengerújfalut: „Sokszínű fa­lu, kitűnő adottságokkal, mostoha gazdasági háttérrel, hiszen ide nyúlik az Ecsedi- láp. Van önálló iskolaigazga­tósága, óvodája, napközije, postája, évek óta mérleghi­ány nélkül működő terme­lőszövetkezet, s 38 párttaggal a falusi tsz pártszervezete.” Csengernek Üjfalu csatolt faluja, de egyáltalán nem rangon aluli viszonyban. Sőt! Még a csengeriek is büszkék e kis gazdaság országos si­kereire. Az emberek állat- szeretetére alapozva, a táj adottságaira építve fejlesz­tették a szarvasmarha-te­nyésztést. Erősen megközelí­tették, most tehenenként az éves 4 ezer literes bűvös ha­tárt. Elsők voltak a megyei tej termelési versenyben! Nemrégiben vették át az ér­te járó kitüntetést. Olyan politikai és gazda­sági vezető gárdája van Csengerújfalunak, amely ké­pes vonzó helyi politikát ala­kítani — az emberekkel úgy, ha szükséges munkát vállal­nak százak. Elsősorban ez a sikerük titka. Nagy tekin­télynek örvend megyeszerte is Szabolcs-Szatmár tsz-moz- galmának ialán egyik legré­gibb elnöke, Katona Gyula. Itt született, ismeri még az emberek gondolatát is. Tag­ja a városi-járási pb-nek, s nincs olyan társadalmi meg­mozdulás Csengerújfaluban, ahol ne lenne jelen. Fehér Bertalan, az iskola igazgatója pedig a Csenger Nagyközségi Közös Tanács társadalmi elnökhelyettese, az alapszervezet vezetőségé­nek tagja. Nemzedékeket ne­velt fel. Itt él a nyugalma­zott párttitkár Földvári And­rás is, Szűcs Imre pedig más­fél évtizede propagandista. Marxista műveltségre oktat­ja, politizálásra neveli e kis határmenti falu arra alkal­mas fiataljait. Elsősorban ők a legközvetlenebb segítői, s a politika formálói a még kis­sé tapasztalatlan, alig két­éves párttitkári múlttal ren­delkező Tóth Jánosnak, aki korábban lakatos volt. Így végezte el a közgazdasági technikumot, utána a Mar­xizmus—Leninizmus Esti Egyetemet. Csengerújfaluból 61 az el­járók száma. Hét tagja van a KISZ-nek, 18 az MHSZ- nek. Legnagyobb létszámmal a Vöröskereszt helyi szerve­zete működik: 42. Egy-egy falugyűlésen 100 ember vesz részt. S hallatják szavukat, ha közérdekű gondok megol­dásáról van szó. Sok huzavona volt Csen- gerújfalu közművesítésével, de végül is úgy ' tűnik, év végére megépül az új víz­mű. Talpalt érte a gazdasági és pártvezetés egyaránt. El­sők között Katona Gyula ki­lincselt* Persze úgy, hogy a tsz 1 milliót adott a vízmű­építéshez, s felajánlotta saját glóbuszát, és biztosította a kutat is! Lesz végre jó ivó­víz Csengerújfaluban. Házról házra jártak párttagok, ta­nácstagok, aktivisták. így alakították meg a vízműtár­sulatot. Tíz esztendei törlesztésre 14 —16 ezer Ft-tal járultak hoz­zá családonként a csengerúj- falui vízmű megépítéséhez. S a már most sem apadó, né­pességet megtartó faluban új fürdőszobás lakások épülnek. Ennek sikerétől függ most a közhangulat, a jó politikai közérzet, e piciny, „istenhá- tamögötti” falucskában. És vizsgázik újra helyi politiká­ból a vezetés. Farkas Kálmán — Az ilyesmivel várhatunk, kisöreg. Majd az első szerel­mi csalódás után, de akkor se érdemes. Sok minden terhet elvisel az ember, a szerelmit a legkönnyebben. Fáj egy ki­csit, ha elmúlik, de aztán le van ejtve az egész. Tanuld meg, a szerelem, mindig, mindenkoron, visszahúzó erő. Pillanat az ember életében, ha ismétlődik: pillanatok. Nem több. Csak a szerelem­ből származó lény az érdekes: te, vagy én, mivel az igaz em­ber csak szerelemből szület­het, utána már nem érdekes a méh. Kirepülünk és szél­iünk, ha tudunk, ameddig energiánk, amelyet a minden- ség belénk lökött, engedi, az­tán visszatérünk a világmin­denség valamelyik bolygójá­ra. Tudod, hogy a gondolat végtelen, ilyesformán az em­ber is, minthogy a földön csak az embernek van gon­dolata, egyedül az embernek van végtelensége százmilliárd fényéveken túl is, mindenhol, az univerzumok végtelensé­geiben, csak az emberi gon­dolat uralkodik. Eközben beértek a városba, a mezőgazdasági főiskola elé. — Add ide a papírjaidat — mondotta a gyereknek az öreg. — Te csak maradj itt. Kissé sokára jött vissza. — Megfelel neked — kér­dezte —, ha csupán jövőre kezdheted a studiomokat? És addig a gazdaságunkban munkálkodsz, mint mondjuk egy segédmunkás. Megfelelne ez a módozat neked? De itt maradsz szüntelen a két sze­mem látókörében. Megfelel ez neked? — Ó, öreg, öreg. — És semmiféle öngyilkos- sági gondolat, rendben? — Ó, melletted? Hát lehet ilyenre gondolni? — Te szaros — mondta még az öreg,, aztán indultak cse­kély léptekkel hazafelé. — Magyarázd meg nekem egy­szer, a szaros kölykök mikor komolyodnak meg, mikor ér­tik meg az életet? — Vén kani — mondta mélységes szeretettel a kö­lyök •—, nem szeretnél-e vé­gül is az én helyzetemben lenni? Minden bajommal, kö­nyörgésemmel,- kuncsorgá- sommal, halvány remények­kel, nem szeretnél az én he­lyemben lenni? Az öreg nem szólt, majd hátradurta kissé a haját és azt mondta: — Adj már egy cigarettát, hirtelenjében az enyém ki­fogyott. — Kifogyott? — nevetett a fiú. — Az enyém teljesen te­le van? Holott kedden ezen a vidéken nincsenek nyitva a boltok. Ügy tudom. Vagy nem így van? — így. így van.

Next

/
Thumbnails
Contents