Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-13 / 162. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. július 13. Á népirtó háború mérlege: 40 ezer halott és sebesült Libanonban Á Libanon elleni izraeli invázió során eddig 40 ezer palesztin és libanoni vesztette életét, illetve sebesült meg — jelentette ki a TASZSZ hírügynökség beiruti tudósítóinak adott interjújában Fathi Arafat, a Palesztin Vörös Félhold elnöke. Az áldozatok 90 százaléka polgári személy, 70 százaléka nő vagy gyermek — fűzte hozzá. Fathi Arafat kijelentette: az izraeliek népirtó politikát folytatnak a palesztinok ellen, buldózerekkel teszik a földdel egyenlővé a palesztinok lakásait és menekülttáA libanoni főváros körzetében változatlanul igen feszült a helyzet, a hét végén tovább folytatódtak az összecsapások az izraeli hadsereg és a palesztin egységek tüzérsége között. Képünkön: Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője kísérőivel egy nyugat- bejruti tüzérségi állásnál. (Kelet-Magyarország telefo- tó) borait, és a nemzetközi jogszabályokkal ellentétben 12 13 éves gyerekeket is fogságban tartanak. Hétfőn elnökválasztást tartottak Indiában. Képünkön: az esélyes jelölt, Zail Szingh adja le szavazatát. (Kelet-Magyarország telefotő) Kommentár öt héten át tartott az East River melletti karcsú felhőkarcolóban az ENSZ-közgyű- lés második rendkívüli, leszereléssel foglalkozó ülésszaka. Sajnos a tanácskozás eredménye nem nevezhető kielégítőnek. Találó hasonlat, hogy a világszervezet üvegpalotája olyan lombik, amelyben jól nyomon követhetők a világ nagy folyamatai. Iszmat Kit- tani, a közgyűlés harminchatodik ülésszakának elnöke ennek a gondolatnak a jegyében meglehetősen keserűen fogalmazott: „Hiú ábránd lenne feltételezni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete elhatárolhatja magát az általános légkörtől, az államközi kapcsolatok jelenlegi állapotától.” Igen, ördögi körről van szó és ez most ismét bebizonyosodott. A világszervezet egyik legfőbb feladata — jellegénél fogva — éppen az, hogy a saját, nem lebecsülendő eszköztárával segítse a nemzetközi légkör javulását. A mostani rendkívüli ülésszak eredménytelenségéért ugyanazok felelősek, akik az ülésszak nemzetközi közegéért, a jelenlegi, feszültségekkel és veszélyekkel terhes világhelyzetért. Ezért jelentette ki a kelet-európai tagállamok csoportjának soros elnökeként Rácz Pál, hazánk állandó ENSZ-képviselője: „az ülésszak az Egyesült Államok és néhány más NATO- tagállam óbstrukciós magatartásának következtében vált képtelenné konkrét intézkedésekre a nukleáris leszerelés kérdéseiben és más fontos ügyekben”. A sikertelenség oka tehát tragikusan egyszerű. Az Egyesült Államok és néhány atlanti szövetségese a világ- politikai porondon is igyekszik útját állni az egymást követő szovjet leszerelési kezdeményezéseknek; miért is tenne másképpen az ENSZ fórumán? Az ülésszak mindemellett más tanulságokkal is szolgált. A felszólalásokból nemcsak az derült ki, hogy az atlanti halogató taktika sajnos még hatékony lehet, hanem az is, hogy léteznek, sőt többségben vannak a leszerelést igazán akaró, ezért küzdeni is kész erők. H. E. Ha az idő száraz volt, leült a zelnicebokor tövében, ahol ezelőtt az ő beteg Pavelja várt rá, és sokáig nézte a túlsó partot. Sok minden eszébe jutott itt, a mély csendben, sok mindenre emlékezett — jóra is, rosszra is —, de leggyakrabban a sütödében töltött első napokra gondolt Pelage- ja, arra a- meggondolatlan, szinte vakmerő bátorságra, amellyel harcba szállt új életéért. Nem, nem azt tartotta bátornak, hogy idegen férfival feküdt le. A nyomor meg az éhség sok mindenre rávisz — még az ördöggel is lefeküdne az ember. Pavelnak meg neki éppen elege volt a háború utáni nyomorból meg éhségből. Negyvenhétben a szemük láttára sorvadt el elsőszülött, egyetlen fiuk. Azért pusztult el, mert az anyjának teljesen elapadt a teje. Kockáztatta volna, hogy a második gyerekükre ugyanez a sors várjon? Egészen másban látta a bátorságát. Abban, hogy szembe mert szállni mindenkivel. A kolhozelnökkel, aki majd megpukkadt mérgében, mert elvették a legjobb fejőnőjét, a kolhoztagokkal („Ugyan vajon mivel érdemelte ki Pelageja ezt a zsíros állást?”), Dunyka pékné- vel meg a rokonságával. És mégis győzött. Mindenkit két vállra fektetett. Egyes egyedül. Egyetlen hónap alatt. Hogy mivel? Talán valami ravaszsággal? Nem, kenyérrel. Azzal a kenyérrel, amit a pékségben sütött. Hacot indított a kenyérért az emberek érdekében és győzött. A kenyere győzött. Senki sem tudott ellenállni az ő kenyerének — könnyű, illatos, finom és laktató volt. Októberben Pelagejához kétszer is ellátogatott az ápolónő, és mind a kétszer megpróbálta rábeszélni, hogy menjen be a kerületi kórházba. De Pelageja válaszul csak a fejét rázta. Ugyan minek menne oda? Hogy tudnának rajta segíteni a kerületi orvosok? Hisz ő maga is jól tudja, hogy mi a baja. Annyi év alatt hányszor rakták át a kemencét a sütödében! Nem beszélve arról a néhány tégláról, amit évente kicseréltek. Nem bírták a melegét, szétestek ... Pedig a téglát agyagból égetik, akár kőnek is lehet nevezni. De minek lehet nevezni az embert? öt, az asz- szonyt, aki tizennyolc év alatt egyetlen napot sem pihent? Most aztán ő is széthullott, darabokra tört, egész nap csak az ágyat nyomja ... Pelagejának ritkán volt látogatója. A Nagy Manyának ő adta ki az útját; Anyiszjá- val, a sógornőjével mindjárt a Pavel temetése után leszámolt: nem volt ereje többé látni őt, szégyene szemtanúját; Pjotr Ivanovics nem jött el — ez magától értetődik. Kinek kellene ő már? Egyedül Lida Vahromeje- va, Alka barátnője látogatta meg ezekben a hideg őszi napokban. Beugrott. Vizet is, fát is hozott be, és elmesélte a falubeli újságokat. Bár, őszintén szólva, Pelageja Li- dát sem nagyon hívta. Mert amikor elment, olyan bánatos lett. Mintha a' fényes nappal éjszakára változott volna. Azért nappal Pelageja eleitotyogott a házban. Különben nappal még feküdni is jobb volt. Napközben odakint pezsgett az élet. Hol lóháton, hol traktoron haladt el valaki az ablak előtt, hol TELEX ELHUNYT MARIA JERITZA Szombaton 94 éves korában elhunyt Maria Jeritza; a világhírű operaénekesnő. A brünni születésű szoprán énekesnő 1912-től 1935-ig a bécsi operaház, ezzel párhuzamosan, 1921-től 1932-ig, a New York-i Metropolitannek is tagja volt és világszerte (Budapesten is) rendszeresen, nagy sikerrel vendégszerepeit. 1940-től az Egyesült Államokban élt és még az 50-es évek elején is több ízben lépett fel, egyebek között Bécsben is. Hatalmas hangterjedelem (mezzószerepeket is énekelt) és kivételes színészi adottság jellemezte — filmművészként is kitűnő volt. RÉSZVÉTLATOGATAS A KUBAI NAGYKÖVETSÉGEN Raul Roa Garcia, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága és a kubai államtanács tagja elhunyta alkalmából Katona Imre, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának titkára, Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője és Házi Vencel külügyminiszter-helyettes hétfőn részvétlátogatást tett a budapesti kubai nagykövetségen. MONGOL NEMZETI ÜNNEP Á Mongol Népi Forradalom 61. évfordulóján vasárnap katonai díszszemle és ünnepi felvonulás volt Ulánbátorban. A felvonulókat a díszemelvényről Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, a nagy népi hurál elnökségének elnöke köszöntötte. KUBA—KONGO TALÁLKOZÓ Havannában csúcsszinten kubai—kongói tárgyalások kezdődtek. A két küldöttséget Fidel Castro, a Kubai KP első titkára az államtanács és a minisztertanács elnöke, illetve Denis Sassou Nguesso, a Kongói Munkapárt KB elnöke, a Kongói Népi Köztársaság államfője, miniszter- elnök vezeti. A testvéri, szívélyes légkörben folyó tárgyalásokon a két ország fejlődésével kapcsolatos kérdéseket, valamint nemzetközi problémákat vitatnak meg. a szomszédasszony csörömpölt a vedreivel, amint vízért ment a kútra, hol — a legrosszabb esetben — varjú károgott — az is életjel. Éjszaka azonban, akárha a sírban feküdt volna. Ha éjszaka netán segítségért kiált — a kutya se hallja meg. Hacsak a részeg Afonyka fényszórója rá nem vetődött volna olykor a komódon álló nikkelezett szamovárokra. Afonyka, ha felönt a garatra, sehol se találja helyét. Mint valami sátán, egész éjszaka száguldozik a motor- kerékpárján. Utcáról utcára, sikátorról sikátorra. Annak idején, hogy kikelt magából Pelageja, amikor Afonyka az éjszaka kellős közepén el- mennydorgött az ablakuk alatt! Kigyót-békát kiáltott a fejére. Bezzeg most, ezeken a hosszú őszi éjszakákon, az egyetlen öröme az volt, ha az utcában megjelent a részeg motoros... November 7-én Pelageja sem jobban, sem rosszabbul nem érezte magát, mint előző nap. Ezen a napon mégis jóval napkelte előtt talpon volt. Befűtött a kemencébe, lepényt, túrós buktát, mazsolás húsos palacsintát sütött, halas pirogot készített, aztán felmosta a padlót, tiszta térítőt tett az asztalra, és maga is rendesen felöltözött. Minden ünnepnél jobban szerette a November 7-ét. (Folytatjuk) Nagy és kisországok A Falkland-válságnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy ismét nyilvánvalóvá váljék: Európa változatlanul meghatározó szerepet tölt be világunkban. Anglia ugyan szigetország, földrajzi értelemben nem része a szárazföldnek, de történelmével, teljesítményével jellegzetesen európai hatalom, és ebben a minőségében okozott bonyodalmat a dél-atlanti térségben. Nem arról van szó, mintha a kontinens világpolitikai szerepe bármikor kérdésessé vált volna. Mégis, voltak és vannak elméletek, amelyek hanyatlást, visszaszorulást emlegettek. Kétségtelen, e vélemények nem teljesen megalapozatlanok. A gyarmati korszak végeztével az eddig leigázott földrészeknek nemcsak több helyet kell adni a politikai világban, hanem ideje fölismerni és elismerni ez ősi kultúráknak az emberiséget gazdagító munkáját. Ne feledjük, ezek ráadásul gyakran az európai kultúrkörnek kialakítói és serkentői voltak. Mindazonáltal semmi ok nincs arra, hogy Európa lemondjon a nemzetközi viszonyokat alakító, befolyásoló hivatásáról. A történelem alakította úgy, hogy az elmúlt évezredben Európa volt az egyetemes kultúra és tudomány bölcsője és ez a korszak mindörökre a közös civilizáció része marad. Akkor is, ha belátható időre a földrész kettészakított marad: az egyik felén — növekedési nehézségeik ellenére — fejlődnek és gyarapodnak a szocialista társadalmi berendezkedésű államok, a másik felén a tőkés rendszer túlélésének különböző formáit alakítgatják. Korántsem mellőzhető tény, hogy a konfliktuskorszakban született nagy eszme, a békés egymás mellett élés Európából indult ki, itt jutott eddig a legteljesebben érvényre, hiszen immár három és fél évtizede — szerencsére — Európa nem ismeri földjén a fegyveres konfliktust. És ennél jóval többről van szó. Helsinki szelleme újat adott a világnak. Pozitív példát, hogy az együttélés gyakorlati tettekre váltható. Tény ez, amelyen az sem változtat, hogy — Európán kívülálló okokból — az utóbbi hónapokban lehűlt a nemzetközi légkör, ami visszahat földrészünkre. A madridi értekezlet vontatottsága, mértéktelen elhúzódása jelzi ezt a változást. Ugyanakkor még az ilyen visszaesések sem tették tönkre Európa belső együttműködését, jóllehet tagadhatatlanul fékezik. A gazdasági hajlandóságot mutatja a Szovjetunió sokágú szerződés- rendszere Nyugat-Európa vezető államaival a földgázvezeték megépítéséről. Olyan érhálózat lehet ez Európa testén, amelynek az elágazásai elérnek Nyugat-Németor- szágig és Franciaországig, Hollandiáig és Olaszországig. Földrészünk 2 részének kooperációs hajlandóságát mutatja, hogy az Egyesült Államok mai vezetésének a gán- csoskodó szándéka, szembeszegülése ellenére kötötték meg a szerződéseket. Két másik összetevő ugyancsak Európa világtényező szerepe mellett szól. Az úgynevezett atomklubban, u nukleáris fegyverekkel eddig rendelkező hatalmak körében a Szovjetunión és az Egyesült Államokon kívül két nyugat-európai állam is részt vesz: Nagy-Britannia és Franciaország. Ma még beható viták folynak arról, hogy ezeket a „nemzeti" jellegű fegyvereket mennyiben vonják be a stratégiai korlátozás rendszerébe, de abban senki nem kételkedik: kellő időben ez is része lesz az újrakezdődött SALT-folyamat- nak. Végül új jelenséget látunk a nagyságrendek értékelésében. Európát a nemzetközi színtéren már nem csupán valóságos nagyhatalmak és a középhatalmak képviselik, hanem mindinkább szóhoz jutnak a kisebb országok. A legközvetlenebb példa rá Magyarország világpolitikai szerepe. Ha csupán a nagyobb mozgásokról beszélünk: Kádár János nemrég járt a Német Szövetségi Köztársaságban, és most került sor Mitterrand francia államfő budapesti látogatására. Természetesen más európai kisországok is kiveszik részüket a „nagy diplomáciából”. S ez szintén hozzájárul ahhoz, hogy Európa hallatja szavát a világkapcsolatok alakításakor. Várkonyi Tibor