Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-13 / 162. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. július 13. Kompátkelés a Tiszán Balsa határában. (E.) Kém dobják elr felújítják Kulturáltabb szolgáltatás Űj beruházásra kevesebb a lehetőség, mint korábban volt, ezért a szolgáltatásfej­lesztés alapvető célja a kul­turáltság, a szakmai színvo­nal emelése. Ezt tükrözi egye­bek között, hogy az igények növekedését figyelembe véve, az ipari szövetkezetek megyei szövetsége által felügyelt hír­adástechnikai szervizek — például az ELEKTERFÉM, a porcsalmai „vegyes” szövet­kezet —, fokozatosan térnek át a színes televíziók javítá­sára. A szakmai továbbkép­zés, és a szükséges műszerek beszerzése, most folyik. Jelentős fejlődés várható a gépjármű-javításban is amennyiben a nyíregyházi Tempó és a kisvárdai vasipa­ri szövetkezetek áttérnek a garanciális szervizre. Az en­gedélyek megkérése most zajlik, s intézkednek a mun­ka szervezettebbé tételére, a szervizek műszaki színvona­lának javítására. Az illetékes szakemberek most vizsgálják: melyik ipari szövetkezet alkalmas az al­katrész-felújításokra. „Dongóék" sikere Tizedik alkalommal rendez­ték meg a napokban az or­szágos dalostalálkozót, az amatőr együttesek és szólis­ták seregszemléjét. Székesfe­hérváron a szabolcsi színeket a népszerű Dongó együttes képviselte. Július 1—3-a kö­zött szinte három nap, három éjjel tartott a fiatal zenészek bemutatója. A harminchárom résztvevő produkcióját érté­kelő zsűri számukra igen örömteli döntést hozott: „dongóék” harmadikok let­tek. Az öttagú zenekar idei ter­veiről korábban már írtunk. A miskolci területi elődöntő­ről utazhattak Székesfehér­várra. A Miskolcon kapott értékelést megszívlelték, a zsűri tanácsai szerint készül­tek fel a dalostalálkozóra. Balázsi Gyula, Martinovszky István, Járdán Károly. Jónás Tibor és Bálint Pál háromszor lépett a székesfehérvári kö­zönség elé. A művelődési köz­pont István-termében és a Bástya presszó teraszán (az utóbbi véletlenül a Sóstófür­dő sor 3. alatt' van!) adott műsor után neves „profi” ze­nekaroktól is kaptak biztató szavakat. — Nagyon örülünk a szé­kesfehérvári jó szereplésünk­nek — mondta Bálint Pál, az együttes vezetője. — A harmadik helyezésen túl azért is, mert először léphettünk országos „mérlegre”. Nem ta­láltattunk túl könnyűnek, és ez a további zenéléshez biz­tatást ad. Pol-beat, folk, country számok és a megha­tározatlan műfajú „mai dalt” egyaránt előadtunk. Több saját szerzeményt akarunk válogatni a megyejáró — fel­nőtteknek, gyerekeknek szó­ló — koncertműsorba. Kör­nyezetünkről, hétköznapjaink vidám mozzanatairól szeret­nénk sokat énekelni. NYUGDÍJ, táppénz, gyes Borítékon kívül: 3,8 milliárd Minden évben tartalmas kiadványban ad számot a SZOT társadalombiztosítási megyei igazgatósága a Sza- bolcs-Szatmár lakosságának nyújtott társadalombiztosítá­si juttatásokról. Az influenza ára Tavaly például 3,8 milliárd forintot fizettek ki a külön­böző társadalombiztosítási juttatások címén. Ebből a megyében élő több mint 97 ezer nyugdíjasnak 2,5 mil­liárd forint nyugdíjat folyó­sítottak, majdnem tíz száza­lékkal többet mint az előjő évben, ötvenháromezer csa­lád részesült családi pótlék­ban és 14 ezer anya nevelte otthon gyermekét a gyermek- gondozási segély folyósítása mellett. Az influenzajárvány és egyéb betegségék sajnos 1981-ben sem kerültek el bennünket. Naponta 8—9 ez­ren maradtak távol munka­helyükről emiatt, és részesül­tek táppénzben. Februárban voltak a legtöbben betegek, júliusban a legkevesebben. Az üzemi balesetek száma növekedett ugyan, de szeren­csére nem az üzemi munka- védelmi helyzet romlása mi­att, hanem időközben a ren­delkezés kiterjesztette az üzemi baleseteknek minősít­hető esetek körét. Ugyanak­kor az üzemi balesetet szen­vedettek a korábbi 75 száza­lékos táppénz helyett jelen­leg százszázalékos keresetté­rítést kapnak. Családokat érintő rendsze­res társadalombiztosítási juttatás a családi pótlék. Legutóbb 1980. június else­jén emelték az összegét, s így tavaly már az egy gyermek­re jutó átlagos családi pótlék összege 559 ^^it volt. Kevésbé vigyáztunk? Lehetséges, hogy a múlt évben kevésbé vigyáztunk egészségünkre, s emiatt szo­rultak többen gyógyászati segédeszközre? Több szem­üveget, lúdtalpbetétet, halló- készüléket és még jó néhány más gyógyászati segédesz­közt igényeltek tavaly, mint az előző évben. A juttatások sokfélesége miatt mindegyikről nem ad­hatunk számot. Ezek a ki­adásai az igazgatóságnak. De vajon milyen bevételi forrá­sai vannak? A jelentésből ez is megtudható: például a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási járu­lék; a dolgozók nyugdíj járu­léka. Szinte valamennyien kap­csolatban vagyunk a megyei társadalombiztosítási igazga­tósággal. Sok ügyiratot jelent ez és sok munkát ró az ott dolgozókra. Mégis a sok ez­res ügyintézés mellett tavaly mindössze nyolc esetben kel­lett intézkedésüket módosí­tani. A szakszervezetek irányí­tásával működő társadalom- biztosítási ügyintézés gya­korlati elve, hogy az ellátá­sok megállapítása, folyósítása a dolgozókhoz közel, lehető­leg a munkahelyükön történ­jék’. Ez az elv az üzemi, in­tézményi kifizetőhelyek léte­sítésével valósul meg. 1981- ben már 229 üzemi kifizető- hely működött, és jó néhány nyugdíjelőkészítő albizott­ság. Nyugdíjasok A társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak jogorvoslati fóruma a társa- lombiztosítási bizottság. Többségében nyugdíjügyek­kel foglalkozik a bizottság, de például tavaly különösen sok segélykérelmet kellett elbírálniuk. A rokkantak nemzetközi évében sok ala­csony összegű nyugdíjas kér­te a szociálissegélyben része­sítését, melyet a bizottság a legtöbb esetben indokoltnak tartott. Soltész Agnes BARKÁCSOLÓK KEDVÉRE Fába faragott ötletek A tárgyalóteremből Ha meglátták, ellopták Hol együtt, hol külön-külön kö­vették el a lopásokat, de már nem nagyon lehetett tőlük valamit kinnhagyni az udvaron, mert meglátták. Közülük ketten is in­tézetben nevelkedtek, B. Sándor kék! lakos javítóintézetben, bár onnan tizenkét(l) esetben meg­szökött, B. József tiszarádi lakos is ä zárt intézetből való szökései alkalmával kapcsolódott be a lo­pásokba. A másik két társa — Horváth Gyula 22 éves gávaven- csellői és Bódi Gyula 19 éves vasmegyeri lakos — már nagy­korú, de ők ketten is csak alkal­mi munkával és alkalmi lopások­kal foglalkoztak. Például tavaly szeptember 13- án és 14-én a társaság három helyről lopott kerékpárt: egyet- egyet Gávavencsellőn, Kemecsén és Ibrányban, de azzal a céllal, hogy ezekkel fognak baromfit lopni. Egy besztercei udvarról hét kacsát, egy másikból 22 csir­két vittek el, de nem elégedtek meg a zsákmánnyal, az utóbbi udvarról átmásztak egy harma­dikba is, és még összefogtak ki­lenc tyúkot. B. Sándor egyszer a határban, egyszer a tiszatelki presszó elől kötött el egy-egy Rigát. Szét­szerelte, elrejtette őket. Máskor egy gyermekkorú társával a ke- mécsei általános iskolába tört be, felfeszgették az asztalfiókokat, megtaláltak 920 forintot, hatvan (!) filctollat, és más holmit, s azt el is vitték. Bódi Gyula és B. József de­cember elején a tiszarádi szőlős- kertekben csavarogták, s egy fa- háznak kibontották a falát, s el­lopták a felszerelési tárgyakat, szerszámokat, s ezek egy részét értékesítették. A Nyíregyházi Megyei Bíróság a lopások miatt B. Sándort egy év fiatalkorúak börtönére bün­tette. A többiekkel szemben ho­zott ítélet már a fiatalkorúak bí­rósága előtt jogerős lett: Horváth Gyulát a bíróság hat hónap fog­házra és egy év közügyektöl tör­ténő eltiltásra, Bódi Gyulát hat hónap szabadságvesztésre, (en­nek végrehajtását két év próba­időre feltételesen felfüggesztet­te a bíróság,) B. Józsefet pedig egy év próbára bocsátásra ítél­te a bíróság. f Az ítélet a megyei bíróság dön­tésével minden részében jogerős. <k> Könnyen formálható, egyik legősibb alapanyag a fa. A nyíregyházi Vécsey utcai bar- kácsboltban tapasztalhatja az ember, hogy a fából, a hulla­dék falemezekből némi gon­dolkodás után mi mindent „ki lehet hozni”. Sok családnak szerzett örömet a Tiszalöki Faipari Vállalat, amikor megnyitotta a barkácsboltot. Az itt vásárolók, faanyagból barkácsolók olcsón és gyor­san szebbé, értékesebbé va­rázsolhatják otthonukat, kömyzetüket. Ugyanakkor jól jár a vállalat is, mert az úgynevezett maradék és mérethibás faáruk nem men­nek veszendőbe. Köztudott, hogy drága, gyakran hiánycikk a fűré­szelt áru. Többszörösen is hasznos, hogy az ötletes em­berek minden tenyérnyi desz­kát, lécet hasznosítanak. A szobányi boltocskát a ti­szalöki és a tiszavasvári üzem látja el áruval. De vannak az üzletben famunkához kap- csalódó szerszámok, vasalá­sok, műanyag alkatrészek is. A bejárati ajtókra való, fém­ből készült levélnyilás szintén megtalálható a boltban, csak­úgy, mint néhány üvegtábla. A lekisebbektől a nyugdí­jasokig sokan megfordulnak a boltban. Az általános iskolá­sok technikai órán jól tudják fejleszteni készségüket az itt vásárolt alapanyagok fel- használásával. Számos felnőtt hasznos időtöltéséhez járul hozzá a bolt. Egy idős tanár­nak itt támadt az az ötlete, hogy hibás vonalzókból, vé­kony lécekből díszes tányér­tartót, illetve szárítót ké­szít feleségének a konyhá­ba. Egy fiatalember mutatós álmennyezetet készített ottho­nában hulladék anyagokból. Volt olyan asszony, aki ra­gasztott deszkákból némi mó­dosítás után gyúrótáblát „varázsolt”. Többször meg­fordult itt egy fafaradó, aki egyebek között hajók kicsi­nyített mását állította elő. A boltvezető is megmondhatója, hogy az emberi találékonyság szinte végtelen. jKÉPERNYftffiff! Véget ért a labdarúgó­világbajnokság. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a foci ked­velőinek kevesebb szóra­koztató képélményben lesz részük, hanem azt is, hogy kevesebb lesz a másnap ál­mos ember. Komolyra for­dítva a szót: jómagam nem sok meccset néztem végig, de amit láttam és abból, amit másoktól hallottam, azt lehet leszűrni, hogy a magyar televízió kitett ma­gáért. Képben és a mérkő­zések kommentálásában is. Az igen jó dolog, ha a né­ző szórakozik és épül a lát­ványon. Az még jobb len­ne, ha a futballisták, sőt a magyar labdarúgás minden­féle rendű és rangú veze­tője is okulna ebből a vi­lágbajnokságból, azokból a mérkőzésekből, amelyeket a magyar televízió segítsé­gével láthattak. Van mit tanulni technikából, küzde­niakarásból, fegyelemből (az edzések feltételezhető ke­mény fegyelméből éppúgy, mint az ugyancsak feltehe­tően megkövetelt általános fegyelemből), állóképesség­ből és még sok mindenből. Jó lenne hinni, hogy ezek a közvetítések valóban se­gítettek legalább abban, hogy ki-ki elgondolkozzon, mit kellene saját posztján tennie azért, hogy jobb, sokkal jobb legyen a ma­gyar foci. Mindenhol, nem­csak a válogatott csapat szintjén. Eléggé nehezen követhe­tő, az idősíkokat váltogató francia filmet láthattunk a héten egy szerelmes lány­ról, aki belehalt abba, hogy ő maga jobban szeretett, mint ahogy őt szerette szi­ve választottja. Lea öngyil­kos lett, ezt azonban a lo­gikátlanul a film végére tartogatott tények hiányá­ban nem tudhatja a néző, s kénytelen úgy tenni, mintha elhinné, hogy kri­mit lát. Mert van a film­ben nyomozó is. Pedig nem krimi ez a film, nem is igen szánták annak. De nem is szerelmi történet, legalább­is nem az a valódi értelem­ben. Nem csupán azért, mert valami olyat is akar mondani, hogy az idegen- forgalom, mint üzlet, meny­nyire rajta ül az emberek lelkén, és a hatóságok dön­téseit mennyire az motivál­ja, s egyáltalán mennyire megrontja ez az üzlet az emberek kapcsolatait. Azért sem valódi szerelmi törté­net, mert sem szövegben, sem képben nem tudja az igaz érzéshez méltó szín­vonalon ábrázolni. Pedig a szerelemnek van­nak meghökkentő választá­sai, történetei. Aki látta a Csak te meg én című ame­rikai filmet, az bizonyára egyetért ezzel. Ki gondolta volna (persze hogy gondol­tuk, csak nem hittük iga­zán), hogy az a két annyi­ra különböző .ember, aki kö­zös autózásra vállalkozik keresztül az Államokon, végül is egymásba szeret. Pedig ez közismert sablon. Mégis csaknem a film vé­géig hihetetlennek tűnt en­nek bekövetkezte. Ezt két jó színésznek, Louise Las- sernek, Charles Grodinnak, a magyar szövegnek (Bán­ki Stella) és jelentős rész­ben a lány magyar szink­ronszínészének, Andresz Katinak lehet tulajdonítani, mert egyébként a történet fordulatai nem okoztak meglepetést. Seregi István Jrádió MELLETT A földhözragadtan sze­gény emberek életének első nagy megírója, a tudós szegedi múzeum igazgató, Tömörkény István (1866— 1917) maga írt egyfelvoná- sos életképet két novellisz- tikus írásából, Barlangla­kok címmel, mely az 1913- as nemzeti színházbeli be­mutató után nagy sikert aratott. Ezt adaptálta most rádióra Sári László és su­gározta a Rádiószínház szer­dán este, kiváló előadással, Zsurzs Éva rendezésében. A kis darab (nem véletlen az eredetiben az „életkép” műfajmegjelölés!) igazi ér­tékét a legnehezebb sze­génysors, a szó szoros ér­telmében vett föld alatti élet néprajzi hitelességű megjelenítése adta. (Nekem a Debrecen környéki haj­dani vákáncsosok jutottak róla eszembe.) • Éhhez járult még a sze­replőket tökéletesen ön jel­lemző ízes-édes nyelvi megformálás, s a líraian meleg írói együttérzés élve­zete meg a történet elemen­táris sodrása. A rádióválto­zat sem tüntethette el azonban a jelenet gyöngéit: a némi parasztromantikát, a nőalakok (az anya és Ro­zika idealizáltságát), — de azt inkább mai szemmel látjuk így. Akkor — a cse­lekmény és a megírás ide­jén — óriási tett volt ezt az elesett népréteget az iro­dalmi ábrázolásba emelni. A nehéz indulatú pusztai férfiak ábrázolását viszont ma is tökéletesnek érezhet­tük. Mindezzel együtt, sike­resnek bizonyult a talán kissé méltatlanul feledésbe merülő Tömörkény „feltá­masztása”. Más írásai is bi­-zonnyal hálás rádiófeldol­gozások alapjául szolgál­hatnak. S legalább még egy mondat a tájnyelvileg különlegesen nehéz színészi munkáról: Szirtes Ádám (Tandari), Molnár Piroska (a felesége) Ivánka Csaba (Sándor, a fiúk) és különö­sen Inke László (az erdő­mester) alakítása tetszett. Még két műsorról, rövi­den. A népszerű humorista brigád (Földes Péter, Ga­lambos Szilveszter, Mikes György, Peterdi Pál, Rad- ványi Barna, Somogyi Pál, Tormai László — Árkus Jó­zsef vezérletével) a Ludas­fórum Ludason nyilvános — s a múlt héten kétszer is sugárzott — felvételén fris­sebb, szellemesebb volt, mint nem egy rádiókabaré­ban. (Merthogy ott is job­bára ők szerepelnek.) Szó­val, a háztáji... Az illuszt­ris közreműködők a meg­szokott jó színvonalon szó­rakoztattak ezúttal is. A kitűnő Széli Júlia vasárnap délutáni műsora, az Én, te, ő ... Felejtsük el? pedig leginkább az összekötőszö­vegében volt hangulatos, riportjaiban kevésbé érde­kes. Ámbátor igaz, hogy a nyár a túrák, utazások, nyaralások révén több al­kalmat nyújt az .életre (persze, nemcsak egész életre!) szóló találkozások­ra, minek folytán „azt a régit” szükségképpen el kell felejteni (ha volt egyál­talán), — de hát az ősz, a tél, a tavasz is egyképpen szolgálhat ilyesmire. Nem beszélve arról, hogy az egyéni életsorsok bizony le­hetnek meglehetősen ér­dektelenek is a kívülállók számára. Merkovszky Pál <n.)

Next

/
Thumbnails
Contents