Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-11 / 161. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. július 11. Csárdást tanul harcer, pionír n BÉKE, KENYÉR, ÚTTÖRŐ.. a Több, mint 170 gyermek üdül a rakamazi úttörőtáborban. Megyénk úttörőin kívül 30 szovjet és 30 lengyel pajtás vesz részt a tíznapos táborban. Az üdülés július 6-án kezdődött, tábortűz mellett mutatkoztak be a három nemzet úittörőképviselői. A lengyel gyerekek közül Ízlik a magyaros ebéd. Ratkó-mű a műsortervben Tájékoztató a színházbérletről Miközben a Móricz Zsig- mond Színház művészei nyári szabadságukat töltik — ki teljes kikapcsolódással, ki pedig a felkérések szerint szinkronnal, filmmel, rádióval — Nyíregyházán megkezdődött a bérletezés a jövő évadra. A színház rendszeres és alkalmi látogatói közül sokan érdeklődnek szerkesztőségünkben: mit kell tudni a színházbérletről, mit kínál a színház az 1982—83-as évadra? A színház szervezőirodájában elmondták, hogy számítanak az első évad bérleteseire, remélhetően sokan jelentkeznek majd megújítási igényükkel. Mit kell tudniuk? Csupán annyit, hogy a birtokukban lévő karton utolsó lapját pontosan töltsék ki, vágják le és személyesen, vagy postán juttassák el a címzetthez. Sok az új érdeklődő, aki az első évadra nem akart, vagy nem tudott bérletet vásárolni. ök nevük és címük pontos közlésével jelentkezhetnek, személyesen, vagy írásban a Lenin tér 9. szám alatt, telefon: 10-360, vagy a színházban. A szervezőiroda dolgozói augusztus 10-ig jegyzik a visszaigazolt bérleteket és elsőbbséget nyújtanak a tavalyi bérleteseknek, ugyanarra a helyre. A visszaigazolatlan bérleteket az új jelentkezőknek adják ki. Többen jelezték, hogy nem szeretnének zsákbamacskát vásárolni, tehát jó lenne a bérletek előjegyeztetése előtt értesülni a jövő évad programjáról. A színház 1982— 83-as műsortervében tíz darab szerepel, plusz egy, ami kifejezetten gyerekeknek szól. Tavaly Maró ti Lajos betegsége miatt nem sikerült bemutatni a Platoniádát, most a színház fődramaturgjától a Hőhullámot itűzik műsorra. Hazánkban is népszerű lett A Mester és Margarita írója, Bulgakov. A nyíregyházi színpadon a Menekülés című műve kel majd életre. Izgalmas talál kozást ígér a délszláv drámairodalommal Novkovics: Kőpárna című alkotása Shaw: Pygmalionja a magyar színházakban szinte állandó repertoárdarab. Két dráma jött át a tavalyi műsortervből, Max Frisch: Kínai fal-a és Saroyan: Barlanglakók-ja. A sont Silvayne: Madame Louise szalonja folytatja, majd az ismert Dumas-re gényből, a Három testőrből készült zenés vígjáték, Wolf Péter és Fülöp Kálmán közreműködésével. (Ök dolgozták át tavaly a nyíregyházi színpadra Saenz művét, Ez aztán szerelem címmel. Tervezik Csák Gyula: Az út pora című drámájának bemutatását. Az évad egyik szenzációjának ígérkezik a Szabolcsban élő József Attila-díjas költő, Ratkó József drámája az országalapító Istvánról, Segítsd a királyt! címmel. Továbbra is jaűsoron marad néhány darab az elmúlt évadból, ezeket a közönség érdéklődése szerint játsszák. A felsorolt művek közül a bérletek hat előadásra érvényesek. be már néhányan voltak Magyarországon. Janek Simkovi- jak például négy évvel ezelőtt szüleivel látogatott el fővárosunkba, ismerkedett Budapest nevezetességeivel. Janusz Valczak most első ízben jár Magyarországon. — Nagyon tetszik. Szeretnék újra eljönni ide. Főleg Budapestre vágyom. Több barátom járt már ott, és sokat meséltek róla. Én csak egy pillanatra láthattam a vonatból, de engem is megragadott. A kapuügyeletes Julius Fa- bisz Miskolcra kívánkozik vissza. Lillafüred, Miskolc és Tapolca egyébként általános tetszést aratott az egész csoportban. A lengyel „harcerek”-nek különösen tetszenek a magyar népdalok, a csárdások. Szorgalmasan tanulják a magyar gyerekektől. A szovjet pajtások közül korábban még senki nem volt Magyarországon. Többen beszélnek viszont magyarul. Bökönyi Gyöngyi és Molnár Beáta magyar iskolába járnak, Dia Varvaminyec pedig a szüleitől tanulta meg nyelvünket. Egy hosszú asztal körül valamennyi szovjet pajtás ott ül. — Nem unalmas — szól csendes hangján Larissza Ro- docs. — Csak az a szokatlan, hogy itt nincs minden reggel zászlófelvonás, esténként pedig zászlólevonás, mint Ar- tyefcben — ahol először voltam nagy úttörővárosban, s mindig hangulata volt a nap nyitásának, zárásának ... A szovjet pajtások lengyel társaiktól főként dalokat tanultak, a magyaroktól pedig játékokat. Egy-két szót ők is megtanultak már magyarul, például béke, kenyér, barátság, úttörő. Az eltérő nyelvek ellenére kialakultak a baráti kapcsolatok, összemelegedtek a három nemzet pajtásai. Tíz napig együtt játszanak, dalolnak és tanulnak, (o. j.) Kiszolgál a tulajdonos Á Pékinas titka Nyíregyházán is hódítanak az újszerű magánvállalkozások, nyitnak butikok, cukrászdák, sörözők, éttermek. Az eredmény: a vásárlók, vendégek szélesebb körű, nagyobb kínálatból válogathatnak, ez versenyt eredményez, melynek legjobban a nagyközönség látja hasznát. Ilyen vállalkozás a nyíregyházi Síp utcai „Pékinas” évű kisvendéglő. A tulaj- jonos Adler László, vele beszélgettünk a jelenről, s a további tervekről. TISZALÖKI SZENZÁCIÓ Aranyat rejtett a föld A feltárt téglaégető kemencék. A kép bal sarkában lent: díszes aranylapocska. (Császár Cs. felv.) Különös mesterség a régészeké. Nem árt, ha Fortuna istenasszonnyal szoros barátságot alakítanak ki. Bár az ő pártfogása a szakértelmet, tudást, tapasztalatot nem pótolja, e három tulajdonság sem nélkülözheti a szerencsét. Lőrinczi Gábor, a nyíregyházi Jósa András Múzeum régésze — úgy tűnik —, barátságban van Fortunával is. Tiszalök-Kövestelek határában tavaly nyáron megkezdett ásatását az idén, a legutolsó ásatási nap délelőttjén, július 9-én látványos siker koronázta. Egy, feltehetően avar méltóságnak helyet adó sírban egyebek mellett aranyleletre bukkant. A halottat több, mint egy évezrede, a 8. században helyezték örök nyugalomra az ún. Szent Mihály-lovas sírban. E nép temetkezési szokásai között szerepelt a négylábú saroglyán (az ún. Szent Mihály lován) való temetés. Az elhunytat, koporsóba rakTEÁZZUNK? Aki naponta két-három csésze teát megiszik, az állítólag csökkentheti a fogszuvasodás kockázatát. De nem minden teafajta alkalmas erre a megelőzésre. A hamburgi egyetemi fogászati klinika orvosai szerint a naponta szükséges 1 milligramm fluoridmennyi- séget körülbelül két csésze szumátrai vagy jávai teával lehet elérni. Több mint kétszeres meny- nyiséget kell fogyasztaniuk a Darjeeling-fajták kedvelőinek, ha elegendő fluoridhoz akarnak jutni. A tea fluorid- tartalma (a teafüvet mindig 4 percig kell áztatni) a levelek nagyságától és a teaszüret időpontjától is függ. Minél finomabbak és idősebbek a tealevelek, annál több fluo- ridot tartalmaznak. Igazán nem számít ritkaságnak, hogy valaki hazudozik, s tulajdonképpen nem is lenne ez olyan nagy tragédia, ha kára senkinek nem származik belőle. Szerencsére ritkábban fordul elő olyan eset, mint a 24 éves nyir- pazonyi Kövér Istváné és két társáé, akik becsületes, munkájukat lelkiismeretesen végző embereknek akartak súlyos, egzisztenciájukat is érintő kárt okozni. A többszörösen büntetett előéletű Kövér István — aki most épp legutóbb kiszabott öt évét tölti — többször volt már előzetes letartóztatásban és börtönben a 33 éves orosi Kovács Istvánnal és a 26 éves nyíregyházi Görög Kálmánnal. Amikor Kövér legutóbbi büntetőeljárása megkezdődött, két alkalommal is feljelentést tett a katonai ügyészségen egy rendőr őrnagy és egy rendőr százados ellen, mondván: amiért nem ismert el egy betörést, többször is megverték. Amikor pedig gyomorfájás miatt orvosi vizsgálatot kért, csak késve engedték, az orvos pedig ahelyett, hogy megvizsgálta volna, mindössze a dohányzástól tiltotta el. Egy idő után Kövér rájött, hogy nagyon elvetette a sulykot, visszavonta a feljelentést és le is írta, hogy az teljesen alaptalan volt. A katonai ügyészség természetesen kihallgatta, s ekkor Kövér úgy nyilatkozott, hogy nemcsak a korábban bejelentett két rendőrtiszt verte meg, hanem még egy alezredes és egy hadnagy is. Szépen kitalálta, ki hol és mikor va ezen a „lovon” vitték ki a temetőbe, s a saroglyának lábait beásva a sírgödör aljába, adták vissza a földnek. A sírt sajnos a temetés után néhány esztendővel kirabolták, ám a hátrahagyott értékekből lehet következtetni: a föld gazdag embert rejtett. A koporsóba, az elhunyt bal oldalára szablyakardját, jobb oldalára tőrét helyezték. A szablyakard díszítéséből aranyveret, a kardöv díszei közül két darab, négyzet alakú, díszes aranylapocska került elő, valamint az öv bronz csatja. De megtalálta a régész a fegyveröv ezüstveretét is, s a sírhoz tartozó, ám másik gödörben elhelyezett lótetem maradványait is. A Tisza-parttól néhány száz méterre, egy magaslaton fekvő temető mintegy 90, hasonló korú, avar sírt rejtett, ám ezek mellett több, mint 200 olyan sírt is leltek, melyet három-négyszáz évvel később, már az Árpád-korban ástak a közelben fekvő település lakói. Az Árpád-kori temető 18X8 méter belmére- tű szentély körül húzódott. A téglából készített szentély építőanyagát feltehetően a temetőben meglelt két téglaégető kemencében készítették. Hogy ezek a kemencék később is használatban voltak-e, egyelőre rejtély, eddig ugyanis téglaégető kemencéket hasonló környezetben még nem tártak fel. Az értékes leleteket, megörökítésük után a nyíregyházi Jósa András Múzeumba szállították, ahol restaurátorok végzik el végleges tisztításukat és konzerválásukat. A tudományos feldolgozásuk után pedig remélhetően a múzeumlátogató közönség is mielőbb megtekintheti őket. Csendes Csaba ütötte meg, aztán még „tett rá egy lapáttal”, megrágalmazta az őt kihallgató ügyészt is, hogy nem akarta jegyzőkönyvbe foglalni sérelmeit. Aki azt hiszi, hogy Kövér ezzel befejezte a rágalmazások sorát, nagyon téved. Egy újabb kihallgatáson azt állította, hogy a büntetésvégrehajtási intézet egyik törzsőrmestere felajánlotta: megfelelő összegért különböző kedvezményeket kaphat. Hogy megerősítse meséjét elmondta: egy ismerőse hozzátartozói 10 ezer forintot adtak a börtönőrnek, s ki is engedték egy pár napra. Kovács Istvánnak valamivel több esze volt, ő csak két rendőrt rágalmazott meg. Görög Kálmán pedig Kövérnek azt a nyilatkozatát erősítette meg, hogy a börtönőr 10 ezer forintért szabadságra engedte egy ismerősét. Az alapos kivizsgálás során a katonai ügyészség megállapította, hogy a vádak valótlanok, s bíróság elé állították a rágalmazókat. Kövér Istvánt négyrendbeli büntető eljárást eredményező hamis vád és egyrendbeli hamis vád miatt a Nyíregyházi Járásbíróság dr. Drégelyvári Imre tanácsa két év szabadságvesztésre ítélte és két évre eltiltotta a közügyektől. A más ügy miatt szintén börtönben lévő Kovács Istvánt egy évre, az ugyancsak szabadságvesztését töltő Görög Kálmánt 10 hónapra büntette a bíróság, s mindkettőjüket eltiltotta egy-egy évre a közügyektől. Az ítélet nem jogerős, (b.) Heti bosszúságunk Diszkréten Valamilyen útleírásban olvastam, hogy Japánban a vonaton az egyik utas megkérdezte a kalauzt, hányadik megálló Osaka? A válasz így hangzott: Uram, 15 óra 30-kor nyissa ki az ajtót és szálljon le. Ez jutott eszembe a minap, amikor a Hajdú expressz a héten harmadszor is közel félórás késéssel érkezett a fővárosba, s akik például valamilyen pontosan kezdődő értekezletre igyekeztek, még taxival sem értek oda. Szégyenlős ember lévén, én sem nyitottam be az értekezletre, s míg a szünetre várakoztam, eszembe jutott kollégám esete, aki szerdán a Tv- híradóhoz igazított megbízható órája szerint két perccel a Tokaj expressz indulása előtt érkezett a peronra, de már csak az utolsó Jíocsí végét láthatta eltűnni a sínrengetegben. Nézegette az állomás óráit, az egyik szerint négy, a másik szerint pedig hat perc lett volna, de a vonat menesztőjének órája nyilván mást mutatott, mert az expressz elment. Miért, miért nem, az óráról az utazókat tájékoztató hangosbemondó jutott eszembe. Hogy például miért nem szerelnek fel egy hangszórót az Utasellátó állomási éttermébe is. Igaz, volt valamikor, de olyan hangosan szólalt meg, hogy kiesett a kanál az ember kezéből. Aztán eltűnt a doboz — mert mi csak a végleteket ismerjük. Ha szól, akkor szóljon, ha nem, akkor nem. Pedig a kettő között is van egy megoldás, a diszkrétebb hangerő. Még annál is halkabb, mint ahogy éjszaka egymás édesanyjának üzennek hangosbeszélőn a gurítón dolgozók. Igazuk is van, mit finnyás- kodjanak, amiatt a néhány környékbeli miatt, amikor a belgák elleni meccsen milliók hallhatták a televízióból a kapitány „Kazinczy-díjas” szavait. Ami még mindig bájcsevej ahhoz képest, ami akkor hangzana el, ha japán mintára nálunk is megkérdezné valaki, mikor érünk Püspökladányba, a kalauz pedig a menetrendhez igazodva mondaná, mikor kell kinyitnunk az ajtót. Talán nem mondok nagyot, de azt hiszem, alaposan meglepődnének a ka- baiak, mit keres annyi tás- kás-bőröndös ember a kukoricásukban ... B. J. Mellesleg Beszakadt az úttest a héten Nyíregyházán, a korzón. Éppen a Zrínyi Ilona utcán haladt a szemétszállító kukás kocsi, amikor szemben a Nyírfa Áruházzal a sofőr arra lett figyelmes, hogy hiába adja a gázt, nem moccan a jármű. Pontosabban éppen azt vette észre, hogy megindul a kocsi — függőlegesen lefelé. Lett nagy riadalom néhány percen belül, hiszen a korzónak ezen a részén délidőben is sokan közlekednek. Álltam a járda szélén, javában bámészkodtam, amikor innen is, onnan is megjegyzéseket hallottam. Mondta az egyik: „Szegény embert még az ág is húzza, pont ennek a szemeteskocsinak kellett beszakadni.” Mondta a másik: „Szivárog a gáz, én már érzem is!” Azután a harmadik: „Ez a trehány munka vége! Az ember már az utcán sem mehet biztonságosan.” Kioktatta őt a negyedik: „Miért, maga tán a fold alatt is lát? Kimosta az eső a földet az aszfalt alól, ezt a laikus is látja!” Ilyen szépen cseverésztek körülöttem az alkalmi szakértők, a jól értesültek, akiknek mindig mindenről megvan a véleményük. Ja, míg el nem felejtem! Volt, aki egyenesen a mellét veregette, mondván, hogy nemcsak Pestnek van már csőtörése, ilyen beszakadás nem minden városban fordul elő! Mellesleg, amíg végighallgattam ezt az útmenti eszmecserét, eszembe jutott, hogy minden kárban van valami haszon. Kár, hogy beszakadt az úttest, ugyanakkor hasznos, hogy emberéletben nem esett kár. Sőt! Egyenesen szerencse, hogy a kukás kocsi alatt szakadt be és nem akkor mondta fel a szolgálatot a bitumen, amikor éppen a násznépet hozó kocsisor állt meg ezen a helyen. Tudniillik a gödör éppen a házasságkötő terem bejáratánál keletkezett, ami önmagában is elgondolkodtató. Mondta is egyik férfi ismerősöm, ha éppen a jegyespárt hozó kocsi alatt kezd süllyedni a föld, az nem valami jó előjel lett volna szegényeknek. Legfeljebb Stílszerűen így vélekedett volna a vőlegény: beleestem, benne vagyok, a szerelem rabja vagyok . .. i , i (angyal) 7 A tárgyalóteremből ________| Hobbija a rágalmazás — Hogyan lett „Pékinas”? — Édesapámnak a mostani vendéglő helyén péksége volt, itt volt éppen a kemence, az inas szó pedig azért van a névben, mert gyerekkoromban sokat segítettem apámnak, szinte az inasa voltam, így született a cégér — mondja a tulajdonos. Beszélgetésünk közben nem áll meg a forgalom, vendégek érkeznek, fogyasztanak. — Május elsején nyitottuk meg a kisvendéglőt — folytatja Adler László —, s sok időbe tellett, míg „kitapogat■ tam”, mi az igénye a vendégnek, annak ellenére, hogy ezelőtt már több évig a Tisza étteremben dolgoztam. Különlegességekkel próbálkoztam, s körülbelül mostanra alakult ki egy jellegében állandó étlap és itallap. Persze a kínálat attól is függ, milyen nyersanyagot tudok beszerezni. Nagy örömömre kezd kialakulni a törzsvendégek köre. Persze a 35 személyes étterem nem csak az arrajárókra számít, vállalnak rendezvényeket is, volt már esküvő, s osztálytalálkozó is a Pékinasban, s a futball VB idején színes tv állt a vendégek rendelkezésére. — Hány fős személyzet látja el az étkezni kívánókat? — Van egy szakácsunk, egy felszolgáló, a feleségem a pultnál dolgozik, s én mint tulajdonos is besegítek a vendégfogadásban. Ez a létszám eddig elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy kielégítsük a hozzánk betérők igényeit. A vendéglő II. osztályú besorolású, ennek ellenére az étlapon ennél olcsóbb árak szerepelnek, amellett, hogy különlegességek találhatók rajta. — Legközelebbi tervem — tájékoztat — hogy az előfizetéses étkezést bevezessem. Természetesen céljaim között szerepel az is* hogy a kiszolgálásunkat minőségi szinten tartsuk. Szoboszlai Tibor
