Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-08 / 158. szám
Kelet-Magyarország 1982. július 8. (Folytatás az 1. oldalról) Az ünnepélyes fogadtatás katonai díszmenettel zárult, amelyet Francois Mitterrand Kádár János és Losonczi Pál társaságában tekintett meg. Kádár János és Losonczi Pál a Parlament vadásztermében díszvacsorát adott Francois Mitterrand tiszteletére. A díszvacsorán részt vett Lázár György, Aczél György, Trautmann Rezső, Marjai József, Péter János, Katona Imre, Púja Frigyes, Köpeczi Béla, Méhes Lajos, Váncsa Jenő, Veress Péter, Bényi József, továbbá az Elnöki Tanács több tagja, valamint állami és társadalmi életünk számos vezető személyisége, köztük Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Lékai I ászló bíboKÁDÁR JÁNOS: ros, esztergomi érsek. Jelen voltak a francia elnök kíséretének tagjai: Claude Cheys- son, Michel Jobert, Jean- Pierre Chevenement, Jack Jang, Pierre Joxe, René Cha- zelle, Jacques Lecompt, s a köztársasági elnökkel érkezett más francia személyiségek. A díszvacsorán az MSZMP KB első titkára és a Francia Köztársaság elnöke pohárköszöntőt mondott. A két ország és a két nép kapcsolatában új szakasz nyílik Excellenciás uram! Hölgyeim és uraim! Barátaink! Elv.társak! Szívből, régi ismerősként köszöntöm Francois Mitterrand urat, a Francia Köztársaság elnökét. Köszöntőm minden francia- vendégünket. Megtiszteltetés számunkra, hogy a Francia Köztársaság elnöke ellátogatott Magyar- országra. önök szívesen látott vendégeink, s legfőbb' kféán- ságunk, hogy érezzék jót magukat nálunk. Ennél az asztalnál két nép képviselői találkoznak. Mi jól ismerjük a francia nép dicső történelmét, amely az emberiség számára is sokat jelentett. A nagy francia forradalom eszméi hozzánk is eljutottak, élénk szellemi kapcsolat volt a magyar és a francia progresszió között. A magyar nép legjobbjai — Batsányi János szavaival szólva — Párizsra vetették vigyázó szemüket. Amikor ma este a Kossuth téren a Marseillaise-t hallottam, eszembe jutott, hogy munkásmozgalmunk saját nemzeti himnuszunkon kívül jól isme te a Marseillaise-t is. Ismerjük a francia nép hősies harcát a porosz militariz- rous és a Hitler-fasizmus ellen. Tudjuk azt is, hogy Franciaország ma is az európai és a világpolitika jelentős tényezője. Ma is pozitív várakozással tekintünk Franciaországra, közvéleményünkben, népünkben mély rokonszenv él Franciaország és a francia nép iránt. Mi — „a másik fél" — egy kisebb lélekszámú nemzetet képviselünk, egy olyan népet, amely több mint ezer éve él itt a Duna és a Tisza partján, s az utóbbi évtizedekben új országot, új társadalmat épít: a szocializmust. Az évszázados szellemi és kulturális kapcsolatokon kívül sok minden más is ösz- szeköti népeinket. Államközi kapcsolataink a történelem során nemegyszer bonyolultak voltak, most mégis örömmel állapíthatom meg, hogy a két ország és a két nép kap. csolataiban új szakasz nyílik. Igaz, hogy népeink különböző társadalmi rendszerű országban élnek, különböző szövetségi rendszerhez tartoznak, mégis úgy gondoljuk, hogy vannak közös érdekeink: mindenekelőtt az, hogy mindkét nép békében akar élni és békében szeretné élvezni munkájának gyümölcsét. Gazdasági kapcsolataink volumene még nem nagy, de azért megállapíthatjuk, hogy az utóbbi öt évben külkereskedelmi forgalmunk megkétszereződött. Kapcsolataink kiterjednek az élet úgyszólván minden területére, beleértve ebbe a lakosság közvetlen kapcsolatait is. Meggyőződésem, hogy az ön látogatása még nagyobb lendülete adhat a magyar—francia kapcsolatok fejlődésének. Az ön látogatása, elnök úr, kiemelkedő jelentőségű a magyar—francia kapcsolatok történetében, hiszen francia államfő első ízben jár Magyarországon. A jelenlegi bonyolult világpolitikai helyzetben ez a látogatás — véleményem szerint — nemcsak a kétoldalú kapcsolatok szempontjából jelentős. A nemzetközi politikában ma különböző törekvések hatnak, közöttük olyanok is, amelyek újabb fegyverkezési hullámot, gazdasági bojkottot, sőt akár kereskedelmi háborút is hozhatnak. Természetesen vannak pozitív erők is, amelyek a feszültség csökkentésére, a fegyverkezési verseny megfékezésére, a különböző társadalmi berendezkedésű országok közötti normális kapcsolatok fenntartására és fejlesztésé- re.fijrekszenek. Áz "fijnberiség többsége Euróbában és a világon mindenütt békét akar. Ezért mindazoknak a lelki ismere- tes.és felelős politikusoknak, a'ktlTjelentős befolyással bírnak országaik életére, bármilyen társadalmi rendszerű országban dolgoznak, az a kötelességük, hogy népük óhaját és akaratát, a béke ügyét szolgálják. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe — ha lehet — két kézzel szavaz a békére és az enyhülésre. Szövetségeseinknek hű szövetségesei, partnereinknek korrekt partnerei akarunk lenni. Az adott nemzetközi helyzetben, még ha fontos kérdésekben véleményeltérések is vannak, nagy a jelentősége a kapcsolatok fenntartásának, a találkozóknak, a tárgyalásoknak, az eszmecseréknek, amelyek megkönnyítik, hogy jobban megértsük egymást és megtaláljuk egymás érdekeit, figyelembe véve a közös találkozási pontokat. A Magyar Népköztársaság a Varsói Szerződés, a Francia Köztársaság a NATO tagállama. Ebből következik, hogy az ön magyarországi látogatásának a kétoldalú kapcsolatokon túlmenő jelentősége van. Mi. magyarok azt valljuk: közös célunknak kell tekintenünk, hogy nagyobb, szilárdabb nemzetközi biztonságot teremtsünk a fegyverzet alacsonyabb szintjén. Ma reálisan ezt a célt lehet kitűzni. A gyümölcsöző, közös érdekeknek megfelelő széles körű kapcsolatoknak vagyunk hívei. Meggyőződésünk, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján kell megoldani. Az ön magyarországi látogatása — bárhogy nézzük — Kelet- és Nyugat-Európa. Kelet és Nyugat találkozója is. Ügy gondolom, jó és hasznos találkozó lesz. Mitterrand urat, a Francia Köztársaság tisztelt elnökét régebbről ismerem. Nem először találkozunk, s többi francia vendégünk között is vannak, akiket nem először látunk. Az elnök úrral való korábbi találkozóimról és tárgyalásaimról — jómagam erről szólhatok — elmondhatom, hogy kellemesek az emlékeim : nyíltan, érdemileg, baráti légkörben, hasznosan tudtunk beszélgetni. Erre a két napra olyan programot állítottunk össze, hogy érdemi beszélgetéseket, tárgyalásokat tudjunk folytatni. Arra törekszünk, hogy vendégeink belepillanthassanak népünk életébe, találkozhassanak a magyar társadalom különböző képviselőivel. Befejezésül Kádár János Francois Mitterrand és valamennyi francia vendég egészségére, a nagy francia népre, a két nép barátságára emelte ponarát. A magyar és a csehszlovák szakszervezetek vezetőinek találkozója FRANCOIS MITTERRAND: r Élénken helyeseljük a genfi tárgyalások felújítását Tisztelt első titkár úr, tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Köszönöm első titkár úr szavait. Mélyen átérzem annak a kiváltságos helyzetnek a jelentőségét, hogy itt vagyok Budapesten, Európa szívében, és hivatalban lévő francia államfőként először léphettem magyar földre. Óh Európa hány határ! — kiáltott fel 1927-ben az önök nagy költője, József Attila. Európa két része között valóban túl sok és túl széles határ húzódik. Márpedig mi egy közös történelem, kultúra és civilizáció örökösei vagyunk. Ezért is tulajdonítok nagy jelentőséget magyarországi látogatásomnak. A franciák emlékeznek arra, hogy francia pápa küldte a koronát Szent Istvánnak, Anjouk uralkodtak Magyar- országon, s a kereszténység, a reformkor, az enciklopé- disták, a szabadságharcosok mind-mind szoros szálakkal fűzték, össze népeinket. Szent István és IX. Lajos egyaránt megalapozták nemzeteink jövőjét. De az Európa két távoli részén élő és sok tekintetben különböző Magyarország és Franciaország mégsem lépett elég szoros kapcsolatba egymással, s voltak idők, amikor viszonyunkat a szembenállás jellemezte. De beszéljünk inkább a máról és a holnapról. A magyarországi kedves meghívásnak azzal a szándékkal tettem eleget, hogy viszontlássam azt az országot, ahol 1976-ban már jártam, hogy találkozzam azzal az eredeti és bátor nemzettel, amely történelme során oly sokszor helytállt, hogy megismerjem azt az államot, amely az adott helyen és feltételek között szavát hallatva megbecsülést vívott ki magának, önnel, első titkár úr, most harmadszor találkozom és munkásságának értelmét világosan látom. Mint ön is emlékeztetett rá, utazásomra olyan időpontban került sor, amikor a világ állapota és a vezető hatalmak közötti kapcsolatok helyzete súlyos aggodalomra ad okot. Több alkalommal is módomban állt kifejtem Franciaország álláspontját. Ez természfetesen eltér az Önökétől, hiszen Önök is mindenekelőtt — s ki tenne ezért szemrehányást — saját nemzetük és szövetségeseik érdekeit tartják szem előtt. Mi is hasonló elvekből indulunk ki, de a kor parancsa Önöktől és tőlünk is azt követeli, hogy keressük, miként tudnánk fokozatosan, de minél hamarabb hasonló nézőpontból szemlélni a világot. Franciaország sajnálattal állapította meg. hogy a folyamat, amelyet egy elfogadott kifejezéssel enyhülésnek neveznek, kárt szenvedett. Teljes mértékben értékelem azokat a jelentős előnyöket, amelyekkel az enyhülés sok ország számára járt. Nemrégiben osztrák szomszédaiknál jártam, jót ismerem a németeket és megértem az önök törekvéseit is. Ki ne óhajtaná, hogy azok az egyensúlyi feltételek, amelyek lehetővé tették a tényleges egymás mellett élés gyakorlati megvalósulását, ismét érvényesüljenek. Erre van szüksége Európának, amelyben önöknek és nekünk — másokkal együtt — lényeges szerepet kell be- töltenünk. Franciaország ezen munkálkodik. Nem enged szilárdságából, ha törvényes érdekeiről van szó, ha veszélybe kerül a népek joga, hogy maguk rendelkezzenek sorsuk felett, ha sérelem éri az emberi jogokat, de nyitott minden igazi párbeszéd előtt. Ragaszkodunk az egyensúly megőrzéséhez, mert tudjuk, hogy annak legkisebb megbomlása is háborúhoz vezethet. Le kell tehát mondani minden uralmi törekvésről, el kell utasítani, hogy bárki is erővel lépjen fel másokkal szemben. S ez a szabály mindenkire érvényes. Ne legyen sem kereskedelmi, sem kulturális háború, nem akarunk semmiféle háborút. A mai feszült helyzetben meg kell őriznünk mindazt, amit elértünk. Mindegyikünk a maga szövetségi rendszerében védelmezze a világpolitikai egyensúlyt. Kerüljük el, hogy azon a kis földrészen, amelyen élünk, túl sok fegyver halmozódjék fel. Kerüljük el a mások belügyeibe való beavatkozást. Ismerjük a legutóbbi világháború után kialakult realitásokat és természetes, hogy valamennyi európai nép önmegvalósításra törekszik. Eközben azonban szem előtt kell tartani, hogy ne tépjék szét azt, aminek egysége fontos és ne siettessenek olyan eseményeket, amelyeket kézben kell tartani. Mi ragaszkodunk a madridi konferencia folytatásához, s ahhoz, hogy sikeresen fejeződjék be. Nem mintha nem lennének szigorú észrevételeink bizonyos magatartásbeli megnyilvánulásokról, de ha azt akarjuk, hogy a helsinki tanácskozást követő értekezletek sikerrel járjanak, akkor először a helsinki záróokmányban foglaltaknak a megvalósítását kell elérnünk. A csomagok egy részét nem szabad útközben elveszítenünk, különösen, ha ezekben az emberi szabadság értékei rejlenek. Úgy véljük, hogy a madridi tanácskozás pótolhatatlan Európa számára, mert egyike azoknak a ritka helyeknek, ahol mindenki találkozik. Élénken helyeseltük — akárcsak Önök — a két jelentős genfi tárgyalás megkezdését, vagy ha úgy tetszik, felújítását. Az az óhajunk, hogy a tárgyalásokat komoly szándékkal folytatva sikerre vigyék. Ez mindkét fél érdeke, s a miénk is. A szükségletek és a törekvések e találkozása széles alapot nyújt a nemzetek, s a mi népeink közötti igazi politikai párbeszédre. Francia- ország világosan szokta kifejezni magát. Most is egyértelműen szeretném kijelenteni: Franciaország' azt óhajtja, hogy a párbeszéd legyőzze az ellentéteket. Ez a párbeszéd nyílt szókimondást feltételez, beleértve azt is, hogy mindenki tegyen eleget az emberi szabadság, a nemzeti függetlenség és a béke elsőrendű követelményeinek. A béke veszélyben lehet, és veszélyben van, ha a világ stratégiai színterén, vagy akár csak Európában tartósan felborul az egyensúly, kiváltképpen a fegyverzetek területén. Magyarországi látogatásomról szólva el szeretném Július 5. és 7. között Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának és Karel Hoffmann-nsk, a CSKP KB elnöksége tagjának, a Csehszlovák Szak- szervezetek Központi Tanácsa elnökének vezetésével Budapesten ülést tartott a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának titkársága és a Csehszlovák Szak- szervezetek Központi Tanácsának (URO) titkársága. A titkársági találkozó, amely baráti, őszinte légkörben zajlott le, a korábbi kétoldalú találkozók folytatása volt és értékelte a SZOT és az URO közötti együttműködésről szóló jegyzőkönyv végrehajtását. Megállapították, hogy a megjelölt konkrét feladatok és célok lényegében teljesültek. Véleménycserét folytattak a szak- szervezeti tevékenység színvonalának emeléséről és a szakszervezeteknek a két ország szocialista építésében vállalt feladatairól. A találkozón a két titkárság kölcsönösen tájékoztatta egymást azokról az eredményekről, amelyeket szervezeteik a magyar szakszervezetek XXIV. és a csehszlovák szakszervezetek X. kongresz- szusa határozatainak, valamint a gazdasági és társadalmi fejlesztés programjainak végrehajtása során elértek. A két küldöttség hangsúlyozta annak szükségességét, hogy erősítsék a szakszervezetek aktivitását a gazdaság tervszerű irányításának tökéletesítésében. Ügy ítélték meg, hogy növelni kell a dolgozók bevonását a termelés irányításába és tovább kell bővíteni a szakszervezetek befolyását a bérpolitika, a kollektív szerződések és a vállalati szociálpolitika alakításában. A küldöttségek egyetértettek a X. szakszervezeti világkongresszus határozataival, és hangsúlyozták eltökéltségüket, hogy tovább mélyítik a szocialista országok szak- szervezeteinek együttműködését. Hangoztatták, hogy továbbra is aktívan részt vesznek az SZVSZ feladatainak megoldásában és felelősen hozzájárulnak a Szakszervezeti Világszövetség munkájának fejlesztéséhez. Hangsúlyozták, hogy a békéért, a leszerelésért és az enyhülésért vívott harc a világ dolgozóinak és szakszervezeteinek egyaránt életbevágó érdeke és nélkülözhetetlen feltétele a társadalmi haladásnak. Mindkét küldöttség kifejezte szolidaritását az összes kontinens forradalmi nemzeti felszabadító és haladó erőinek harcával. Határozottan elítélték Izrael agresszióját Libanon ellen és teljes szolidaritásukról biztosították a libanoni és a palesztin népet, igazságos harcukban. A tárgyalások befejezéseként a két küldöttség megállapította, hogy a SZOT és az URO titkárságának munkatalálkozója eredményes volt. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta a titkársági találkozón részt vett csehszlovák szakszervezeti vezetőket: Karel Hoffmann elnököt, La- dislav Abrahám és Václav Bezel alelnököket. Hazánkba érkezett a jemeni pártküldöttség A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának meghívására szerdán hazánkba érkezett a Jemeni Szocialista Párt Központi Ellenőrző Bizottságának küldöttsége Taha Ali Saleh KEB-tag, a Központi Bizottság póttagja vezetésével. A látogatás célja az MSZMP KEB tevékenységűnek, valamint a pártfegyemondani, hogy kíséretemben van a francia kormány négy jeles tagja, két kiváló parlamenti képviselő; a francia— magyar baráti csoportok vezetői, az irodalmi, a tudományos és a diplomáciai élet • számos személyisége. Igaza volt, első titkár úr, amikor azt hangoztatta, hogy ez a látogatás is bizonyítja készségünket az Önök országával folytatott párbeszédre. Magyarország — úgy véljük — természetes törekvéseinél fogva nyitott erre a dialógusra. Remélem, hogy nem az egyedüli ilyen keleteurópai ország, de valamelyikkel meg kellett kezdeni a látogatások sorát. Azt hiszem, hogy ez volt a jobb megértéshez vezető legrövidebb út. Tisztelt első titkár úr, hölgyeim és uraim, szeretnék néhány szót szólni kétoldalú kapcsolatainkról is. Ezek fejlesztésére törekszünk, hogy rendszeresebbek és gyyrnöl- csözőbbek legyenek a kulturális cserekapcsolatok, egymás nyelvének oktatása. A magas színvonalú fordítások révén jól ismerjük Magyar- ország jelentős hozzájárulását a modern kultúrához. Találkoztam néhány híres írójukkal, akiknek nevét határainkon túl is ismerik. Meg kell sokszorozni az üzleti kapcsolatokat, az ipari együttműködést, a közös kutatásokat, vagyis minden területen együttes erővel előre kell lépnünk. Ezt hazatérve lem és a pártfegyelmi munka tapasztalatainak tanulmányozása. A küldöttséget fogadta Somogyi Imre, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának titkára. A találkozón kölcsönös tájékoztatásra került sor a két párt időszerű teendőiről, illetve a két Központi Ellenőrző Bizottság pártellenőrzési munkájáról. én is figyelemmel fogom kísérni. Országaink között már több éve tart ez a kapcsolat- építés. Mégis van hol előre-' lépnünk, nem lesz nehéz megtalálni ezeket a tér/leteket. Közöttünk az igazi, de kissé elszenderült barátság van. Minden arra ösztönöz tehát bennünket, hogy szoros kapcsolatok épüljenek ki a belső szervezetét nyugodtan, folyamatosan fejlesztő Magyarország és Franciaország között, amelynek kormánya megvalósítja a népe által óhajtott változásokat. Erről beszélünk majd a következő két napon sorra kerülő tárgyalásokon. Meg kell vizsgálnunk, hogy a múltban mi akadályozta szándékaink sikerre vitelét, hogy a jövőben lek űzd j ük az akadályokat. Még egyszer megköszönöm a meghívást, amely lehetővé tette ezt a látogatást. Kívánom, hogy tárgyalásaink kapcsolataink fejlesztésének újabb kiindulópontjait alkossák. Élve a tömegtájékoztatási eszközök adta lehetőségekkel, ki szeretném fejezni a Francia Köztársaság elnökének nagyrabecsülését a magyar nép iránt. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ma ennek a népnek a vendége lehetek. Végezetül Francois Mitterrand Kádár János, Losonczi Pál, a jelenlévők egészségére, a magyar népre, Magyarország jövőjére emelte poharát.
