Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-06 / 156. szám
1982. július 6. Kelet-Magyarország 7 TUDOMÁNY TECHNIKA KÖZGAZDASÁG Kiül a kedvezötlenségből A megye egyik fő meghatározó népgazdasági ága továbbra is a gazdag hagyományokkal is rendelkező mezőgazdaság — kezdik elemzésükben dr. Hajdú Bertalanná és Virga Miklós, a statisztikai hivatal megyei igazgatóságának munkatársai, amikor tanulmányt készítettek a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek gazdálkodásának sajátos útjairól. A közgazdasági társaság megyei pályázatán díjat nyert tanulmányból közlünk az alábbiakban néhány részletet. A földminőséget jól kifejezi az átlagos aranykoronaérték, amely a megyében 14. Más megyékben ettől jóval magasabb, a megyei érték az országos átlagnak csak háromnegyedét éri el. A föld minősége, termőképessége tehát jóval kedvezőtlenebb, mint országosan, viszont megyén belül is jelentős szóródást mutat. A szántóterület aranykorona értéke 22 tsz-ben 10 alatt van. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek földrajzilag a megye keleti térségében (a Nyíregyháza—Dombrád vonaltól keletre) helyezkednek el. A Nyírségben a termőterület átlagos aranykorona értéke a termelőszövetkezetek többségében tíz alatti. Az átlaghozamok elmaradása az országostól több esetben nemcsak a gyengébb földminőség következménye. A fajlagos hozamok különbsége ugyanis több esetben a gazdaságok között nagyobb differenciálódást mutat, mint amit a földminőség indokolna. A közösből származó havi jövedelem pedig általában 4—500 forinttal marad el az országos átlagtól. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya egyes szatmári térségekben a kétharmadot is meghaladja, s ez jóval nagyobb, mint az országos átlag. A jóval magasabb tagsűrűséget viszont csak részben indokolja a munkaigényes kultúrák nagyobb gyakorisága. Ezért a kisebb településeken a népességmegtartó képesség javításának egyik legfontosabb eleme a nagyüzemi gazdaságok melléküzem- ági tevékenységének további fejlesztése kell, hogy legyen a jövőben. Az egy gazdaságra jutó állóeszközérték a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben csak négyötöde a jobb kategóriáknak. A fejlesztések ellenére az állóeszközök elhasználódási foka elég magas. A megyében az országostól nagyobb az alaptevékenység aránya. Ezen belül a növény- termesztés (főleg az alma) képviseli a legnagyobb arányt 44 százalékkal. A változást mutatja, hogy amíg az alaptevékenység alig bővült, addig az ezen kívüli tevékenység az űtóbbi öt évben közel másfélszeresére emelkedett. A megye mezőgazdasági üzemei az elmúlt években jövedelmi helyzetüket nem tudták stabilizálni. 1980-ban a bruttó jövedelem mindössze 3,5 százalékkal nőtt az 1976-os- hoz képest. A termelőszövetkezetek közötti differenciálódási folyamat felgyorsult, s kialakult a tsz-eknek egy olyan csoportja, amely tartósan veszteségesnek tekinthető. A fejlesztési források az utóbbi időben jelentősen beszűkültek, nagyobb mértékben csökkent a biztonsági és tartalék- alap is. A megye mezőgazdaságára a következő időszakban is nagy feladatok hárulnak. A szigorúbb gazdálkodási követelmények mellett jelentősen növelni kell a hozamokat, ezzel biztosítani a lakosság ellátását, a központi árualapok bővítését és fokozni az exporthoz való hozzájárulást. A vezetők szakképzettsége, szemlélete az utóbbi években több helyen lépést tartott az igényekkel és a követelményekkel. A szellemi bázis erősítése viszont különösen a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben továbbra is kiemelt feladatot jelent. Ehhez az átlagostól nagyobb támogatás és egyéb feltételek megteremtése is indokolt. . A fajlagos hozamok elmaradnak az országostól, viszont megyén belül sokszor nincs szoros kapcsolatuk a földminőséggel. Az indokolatlan termésátlag-különbségek megszüntetése nemcsak a központi árualapot, hanem a jövedelmezőséget is kedvezően érintené. A vetésszerkezetben több helyen még ma is a -hagyományok a meghatározók. Szükséges elérni, hogy a termelőszövetkezetek csak a nagyüzemi körülmények között gazdaságosan termelhető — elsősorban a táj, illetve termelési körzeteknek leginkább megfelelő — árut termeljenek. Ez a szakosodás további erősödését jelentené. A térségi melioráció folytatása különösen a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben indokolt. Olaj helyett szalmabála Új berendezések a melléktermékek hőhasznosítására A jászkiséri KTB jelű kSrbálat&zelő berendezés A kényszer és a sürgető szükségszerűség követeli, hogy a mezőgazdaságban felgyülemlett nagy mennyiségű és ez ideig felhasználatlan melléktermékeket, mint például a gabonaszalmát, kukorica- és napraforgószárat, szőlővenyigét, gyümölcsfanyesedéket elégessék és az így nyert hőenergiát hasznosítsák mező- gazdasági üzemeink. Ezt az észszerű folyamatot az energiatakarékosság és gazdasági életünk is megköveteli. Jól ismert az az adat is, hogy a magyar mezőgazdaság csupán csak a terményszárításra 200 ezer tonna folyékony energiahordozót használ fel évente. E nem elhanyagolható tény miatt is az a legcélszerűbb, ha a szárítóberendezések üzemeltetésére a tervezők eleve a mezőgazdasági melléktermékek eltüzelésére alkalmas speciális kemencéket fejlesz- szenek ki. Az eredmények biztatóak. A Mezőgépfejlesztö Intézet (MEFI) kutató-fejlesztő szakemberei már bebizonyították azt, hogy ez a feladat is megoldható. A gabona- szalma, vagy a kukoricaszár körbála formájában, bontás és aprítás nélkül is eltüzelhetők úgy, hogy 4,2—6,3 millió kJ/óra (1.0— 1,5 millió kcal/óra) energia nyerhető azokból a melléktermékekből, amelyek jelenleg még gondot jelentenek a mezőgazdaságnak. A mezőgazdasági melléktermékből tehát értékes és hasznosítható hőenergia nyerhető! Az is bebizonyosodott, hogy 3 kg szalma fűtőértéke 1 kg olajéval egyenlő. Ennek az a jelentősége, hogy napjainkban üzemelő több száz hazai szárítóberendezés is átalakítható mezőgazdasági melléktermékek elégetéséből származó hőenergia hasznosítására. Ennek óriási népgazdasági hasznát úgy érezzük, nem kell külön hangsúlyozni. A tények felismerése után a MEFI. a szolnoki Mezőgép, a Budapesti Műszaki Egyetem kalorikus gépek tanszéke összefogásából, a jászkiséri Lenin Termelőszövetkezetben egy referenciaüzemet állítottak üzembe. Az új kialakítású tüzelőberendezést a kontsruktőrök egy Sirokkó 30/3 szemestermény-szárí- tóval építették össze úgy, hogy Századunk nagy orvosi fölfedezései 75 éves a tuberkulinpróba A Sirokkó—2000 típusú szemes- termény-száritó üzemben. (A szerző felvételei) elsődlegesen a gabonaszalma elégetését tűzték ki célul, mivel ezt az évente megtermelt 5—6 millió tonna szalma mennyisége megköveteli. Ebből a mennyiségből kb. 1,0—1,5 millió tonnát célszerű hőenergia előállítására felhasználni. Ez pedig mintegy 400 ezer tonna tüzelőolaj fűtőértékével egyenértékű energiát szolgáltathat. Indokolja továbbá a szalma hasznosítását az a tény is, hogy a gabonabetakarítás technológiája már kialakult és a szükséges gépek a gazdaságok szolgálatába állíthatók. A jövőben számításba kerülő egyéb melléktermékek, mint a kukorica- és napraforgószár, valamint a szőlővenyige és a gyümölcsfanyesedék betakarításának, tárolásának, manipulálásának, technológiájának kialakításával a MEFI szakemberei már foglalkoznak. A kísérleti eredmények örvendetesen biztatóak. A kutatók-fejlesztők a technológiai folyamat és a szükséges gépek, berendezések meghatározásánál messzemenően figyelembe vették a már adott gépi feltételeket, a hatékonyságot, a gazdaságosságot és az energiatakarékosságot. Az új KTB bálatüzelő berendezés bálatároló és adagoló egységekből, pernyeleválasztó és hőcserélő berendezésekből áll. A berendezés jól csatlakoztatható a hazai üzemekben használatos szárítóberendezésekhez. A referenciaüzem másik újdonsága az a Sirokkó—2000 típusú szemestermény-szárító, ame'y óránként 15 tonna névleges teljesítményével 900—1000 kcal energiával párologtat el 1 kg vizet. A korábbi berendezésekhez viszoA mikor száz esztendeje. 1882 januárjában Robert Koch Berlinben bejelentette a gümőkórbacilus felfedezését, mindenki gyors eredményeket várt a rettegett betegség elleni küzdelemben. Előállították a tuberkulint, a gü- mőkórbacilusból kivont mérget, és megkezdték a betegek kezelését. Ez volt az első katasztrófa e területen, hiszen nem tudták még a tuberkulint úgy kezelni, hogy az erős méregből valóban gyógyszer legyen, így számos ember halálát okozták. Üj módszereket, új diagnosztikai eljárásokat kellett kidolgozni, hogy az egészségeseket elkülönítsék a betegektől, illetve a betegség első szakaszait pontosan meghatározhassák. A századfordulón már ismerték, sőt az orvostudomány alkalmazta is a röntgensugarat, és -készüléket, viszont költséges volta miatt alkalmazása nem vált általános gyakorlattá. Olyan módszert kerestek, amit bárhol és bármilyen körülmények között alkalmazhattak, pontos képet nyújtott a betegség jelenlétéről, vagy bizonyította a vizsgált személy egészségét. Főleg a gyermekeknél volt ez lényeges, hiszen a gümökór szempontjából a legvédtelenebbeknek számítottak. E módszert Clemens Pirquet (1874—1929) bécsi gyermekgyógyász dolgozta ki, aki éppen 75 éve tette közzé a később nevéről elnevezett eljárást, amely az egyetlen napjainkig megmaradt módszer a gümökór elleni küzdelem első szakaszából. Amikor Pirquet 1907 júniusában nyilvánosságra hozta tuberkulin- reakcióját, jelentős mértékben segítette elő a tbc elleni küzdelem felgyorsulását. Pirquet ekkor már jelentős allergiakutatónak számított, akinek a nevéhez fűződik a szérum betegségek első részletes leírása is. Valójában ez vitte közelebb a tuberkulinpróba módszerének kidolgozásához. Ugyanis a bacilu- sok saját anyagcserével rendelkeznek, és mérgező végtermékeik ellen az emberi szervezet védekezik. A bacilusmérgek — antigének — ellen az emberi szervezet antitesteket termel. amelyek tevékenysége fokozott mértékben növekszik az újabb gü- mökóros bacilusok megjelenésével. Ennek ismeretében Pirquet a feltehetően gümőkórban szenvedő gyermekek karján két-három centiméteres távolságban két egészen felületi karcolást ejtett és ezekbe egy csepp tuberkulint cseppentett. Azt várta, hogy a gümőkóros gyermekeknél — az előbbi okok miatt —' börreakció lép fel, míg az egészségeseknél nem. Feltételezése igazolódott, két nap múlva a gümőkóros gyermekeknél a tuberkulinnal bedörzsölt karcolás bepirosodott, bőrreakció lépett fel. Ez a módszer csak gyermekeknél volt alkalmazható, hiszen a felnőttek életük során úgyszólván kivétel nélkül valamilyen formában kapcsolatba kerültek a tbc-bacilusokkal, ezért náluk a próba ellentétes eredményt hozna. A próbát azóta is eredeti formájában vagy némileg módosítva alkalmazzák, kifogástalan eljárásnak bizonyul annak megállapítására, hogy az adott időben a gyermek rendelkezik-e gümőkóros fertőzéssel vagy sem. Ez a módszer távlatokat nyitott a gyermekek gümőkóros megbetegedésének megakadályozása területén. Kapronczay Károly dr. nyitva ez azt jelenti, hogy a Sirokkó—2000 üzeme 30 százalékkal takarékosabb. Elsősorban takarmánykukorica és kenyérgabona szárítására készült az új szárító, de gazdaságosan használható még rizs, szója, napraforgó stb. szárítására is. A rekordidő alatt megvalósított jászkiséri referenciaüzem cáfol- hatatlanul bebizonyította azt, hogy jó és korszerű csak a jó együttműködésből születhet. Az is örvendetes, hogy a hazai gyártás feltételei biztosítottak, a gazdasági és az energiatakarékossági érdekek pedig azt sürgetik, hogy az eddig csak gondot okozó melléktermékek hőhasznosijása mihamarabb elterjedjen a magyar mezőgazdaságban. Ennek jelentőségére megyénkben is fel kell figyelniük a szakembereknek. Gál Imre „IDÓ3ÓSLÁS" AZ ÚRBÓL Magyarország és a kozmikus meteorológia Az űrkutatásról sokan azt tartják, hogy néhány nagyhatalom, gazdaságilag fejlett ország ».ügye”. Pedig ma már a kisebb országoknak is van lehetőségük az űrkutatás eredményeit hasznosítani, abban tevékenyen részt venni. Például a meteorológia területén. A Magyar Tudományos Akadémia idei közgyűlésén is fontos helyet kapott az erről szóló beszámoló, amelynek egyik szerzője, Major György meteorológus, a földtudományok dokr tora, aki 1974-től az MTA Inter- kozmosz Tanács kozmikus meteorológiai szakbizottságának titkára. Vele beszélgettünk arról: mit is jelent az űrbéli adatok felhasználása Magyarországon? — Mióta van Interkozmosz- program? — 1967 óta, de már előzőleg is működtek kísérleti műholdak a meteorológia szolgálatában. Például az amerikai TIROS-ok. Amerikai holdakról közvetlen adással lehet a felhőkápeket venni. 1964 óta a szovjet műholdak adatait pedig akkoriban Moszkvából kaptuk meg. — ön a földtudományok doktora. Mi köze ennek a meteorológiához? — A légköri sugárzástannal foglalkoztam eredetileg. És a meteorológiát az Akadémián a földtudományok közé sorolják. A kozmikus meteorológiával véglegesen akkor „jegyeztem el magam”, amikor I96ß-ben egyéves ösztöndíjat kaptam, amelynek felét a Szovjetunióban, másik felét az Egyesült Államokban töltöttem, és a műholdak által mért sugárzási adatok meteorológiai hasznosítását tanulmányoztam. — Ma miből áll a magyar kutatók kozmikus meteorológiával kapcsolatos munkája? — Jelenleg az űrben négy poláris pályán halad műhold, ezek 600—1000 kilométeres magasságban vannak, és a Földről nézve „mozognak” is. További öt meteorológiai műhold látszólag „áll”, azaz az egyenlítő felett olyan geo- stacionárius pályán kering, hogy a Földről nézve mindig ugyanazon a ponton látszik. A „mozgó” műholdak iközül kettő szovjet, kettő amerikai, a geostacionáriu- sok között három amerikai, egy japán és egy nyugat-európai közös felbocsátású van. A 9 műhold által sugárzott adásokból itt, Magyarországon ötét tudjuk venni. — Hol, hogyan? — Az Országos Meteorológiai Szolgálat Légkörfizikai Intézetében, Pestlőrincen, a Ferihegyi repülőtér közelében. A „mozgó” műholdak negyedóráig tartózkodnak egy-egy alkalommal a látószögünkben, ezalatt követi őket a vevőantenna. A vett adást egy előfeldolgozó mikroprocesz- szor alakítja át képpé. így kapjuk az úgynevezett felhőképet. A másik megoldás: számítógép segítségével regisztrálják a képet. Ezenkívül egy 1,8 méter átmérőjű parabolaantennánk a geostacio- nárius műholdak egyikére van beállítva. A „mozgó” műholdak a már említett negyedóra alatt pályánktól jobbra-balra 800—800 km távolságig képezik le a felhőzetet. Gyakorlatilag végül is a Földközi-tengertől Skandináviáig kapunk adatokat. A műholdak képeinek egy-egy pontja 16 négyzetkilométert ölel fel. Egy-egy „mozgó” műhold naponta kétszer halad át felettünk. Elvileg naponta nyolcszor kaphatnánk tehát róluk adatokat — ennyire azonban általában nincs is szükség. 5—6 képet rögzítünk ezek közül és ugyanennyit a geosta- cionárius műholdképekből, önmagukban csak ezekre támaszkodva kb. 50 százalékos lenne az előrejelzések pontossága, a földi állomások adataival együtt —, mert ezekre továbbra is szükség van —. most 80 százalék felett van az előrejelzések megbízhatósága... Az infravörös felvételekből derült időben a felszín hőmérsékletére lehet következtetni. A mezőgazdászok például pontosan meg tudják határozni a fagyveszélyes gócokat. Ugyanez a közlekedés- tervezőknek is fontos, például a ködeloszlás és a rendszeres ködgócok helyének megállapítása miatt. — Miben segít az Interkozmosz-program? — Évente nemzetközi értekezleteket tartunk, ezeken tapasztalatcsere révén bővítjük ismereteinket. Fontos a műholdadat vevőkészülékek és a számítástechnikai berendezések közös technikai fejlesztése. Ennek ötleteiben segítenek a kisebb Interkozmosz- tagországok egymásnak. Jelenleg a meteorológiai szolgálat harmincöt munkatársa dolgozik közvetlenül az Interkozmosz Tanács számára. Sokat segít az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság is, nem véletlenül, mert a gazdasági döntések megalapozásánál is hasznosak a műholdakról nyert meteorológiai adatok. Szatmári Jenő István A szemes termékek tárolására szolgáló óriás vasbeton silók költséges létesítmények, és elkészítésük időigényes. Ezért velük párhuzamosan gyorsan és olcsón megépíthető könnyűszerkezetes tárolókat is létesítenek (a megfelelő technológiai berendezésekkel). Ilyenek például a rendszerint alumíniumból készülő fémsilók, amelyeket a szerelőüzém- ben állítanak össze, s különleges járművekkel — netán helikopterrel — szállítanak a telepítés színhelyére, hogy ott igen rövid időn belül elláthassák feladatukat. A fémsilók legkritikusabb része a perforált fenéklemez, amelyre néhány száz mázsa terméktömeg nehezedik, így különleges alátámasztást és merevítést igényel. Üjabban el is hagyják a költséges fenéklemezt, s helyette magában a sík alaptestben nyolc, sugaras elrendezésű szellőzőcsatornát képeznek ki. A fémsilókban a legfontosabb kezelési művelet az aktív szellőztetés, ami a minőségmegóvás feltétele. Döntő szempont a tárolás gazdaságos, energiatakarékos megoldása is. Az utóbbi időben a szemester- mék-tömegen átfuvatott hűtőlevegő áramlási törvényszerűségeinek tanulmányozása révén a régebbinél jóval kisebb energia- szükségletű szellőztetés! módokat dolgoztak ki. Azzal is kísérleteznek, hogy a szemestermékkel telt silóból nitrogénnel kiszorítsák az oxigént. Ilyen körülmények között ugyanis akár fél évig is jól konzerválható sok száz mázsa terméktömeg, mindenféle szellőztetés és átforgatás nélkül. E módon megszüntethető a rovar- kártevők, a penészgombák elterjedése is, amelyek már 2 százalék oxigén jelenlétében is fertőzőképesek. Képünkön: NDK gyártmányú alumínium szemes- terménysilókat láthatunk, amelyekből tetszés szerinti mennyiség sorakoztatható egymás mellé a tárolótelepen. Az ilyen silósorban az optimális szellőztetési időpontok meghatározása és a kezelés önműködően történik. Korszerű tárolás
