Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-06 / 156. szám
4 1982. július 6. Kelet-Magyarország Napi külpolitikai kommentár A beiruti zsarolás B hét végén egy pillanatra fellobbant a pislákoló remény. A hírügynökségek azt jelentették, hogy a libanoni kormányfő megegyezett Arafattal „a palesztin jelenlét korlátozásáról” és — ellentételként — az izraeli csapatok hátrább vonásáról, az ostromgyűrű lazításáról. Ugyanakkor Tel Avivból híre jött, hogy soha nem látott — mintegy hatvanezres — béketüntetés zajlott le a város utcáin. E remény azonnal elhalványult, amikor az újabb jelentésekből kitűnt: sem Tel Aviv, sem Habib amerikai különmegbízott álláspontja „nem ismeretes” e megegyezés ügyében. Márpedig a libanoni helyzet ma már túl bonyolult ahhoz, hogy bármiféle rendezéshez elég legyen két fél, ezúttal a bejrúti kabinet és a PFSZ, megegyezése. Akik még ezután is bizakodtak volna, vasárnap megkapták az egyértelmű és kiábrándító választ, mind Tel Avivból, mind Washingtonból. Izraelben a parlament több órás ülés után látványos határozatot hozott: semmiféle formában nem fogadja el a PFSZ libanoni jelenlétét — még jelképes formában sem, hiszen az említett megegyezésben mindössze két palesztin zászlóalj és a bejrúti PFSZ-iroda jelenléte szerepelt. A kettős döntés nyomán — hiszen világos, hogy végső fokon izraeli—amerikai össz- játékról van szó — drákói lépés következett. Az izraeli hadsereg légmentesen lezárta a „zöld vonalat”, teljesen és maradéktalan blokád alá vette az egész körülzárt Nyu- gat-Bejrutot. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy elzárták a vizet, a villanyt, lezárták a forgalmat, vagyis a városrészt élelmiszerhiányra, szomjúságra és sötétségre ítélték. Hatszázezer nyugat- bejruti lakost a létfeltételektől fosztottak meg. A lépés, amelynek nyilvánvaló célja a zsarolás és amely a katonai támadás előkészítésének tekinthető, olyan felháborodást váltott ki, hogy a Biztonsági Tanács külön egyhangú határozatot hozott a szerencsétlen bejrútiak védelmében. A z izraeli külügyminiszter példátlanul nyersen közölte a tiltakozó francia nagykövettel, hogy „Párizs törődjék a saját dolgával”. Arafat továbbra is érintkezésben áll Fahd sza- úd-arábiai uralkodóval, aki Taifban fogadta Gemajel fa. langista vezért és megbeszélést folytat az Arab Liga hattagú miniszteri bizottságával, valamint egyiptomi és más arab személyiségekkel. Faruk Khaddumi PFSZ-vezető Moszkvában, Asszad Szíriái államfő váratlanul Szaúd- Arábiában tárgyal, Vazzan libanoni kormányfő pedig igyekszik meggyőzni Habib amerikai különmegbízottat árnyaltabb amerikai magatartás szükségességéről... A bejrúti blokád elrendelése óta az egész libanoni helyzet egyetlen hatalmas pokolgépre emlékeztet. Az idegtépő ketyegés mind hangosabb, és mind kétségesebb, hogy meg lehet-e akadályozni a robbanást. Harmat Endre Garibaldi A 175 évvel ezelőtt, 1807. július 4-én született Giuseppe Garibaldi a XIX. század, a nemzeti eszme „szép” korszakának egyik legtipikusabb képviselője. Az izzó lelkületű olasz hazafi számára Itália szabadsága elválaszthatatlan volt a világszabadságtól, s katonai tehetségét, tömegeket lázba hozó egyéniségét és áldozatkész küzdőszellemét saját hazája mellett Dél-Amerika, Francia- ország és Magyarország nemzeti függetlenségének is szolgálatába állította. 1859—60-ban, az olasz egységen Ausztria ellen vívott háború idején és utána Magyarországon öt várták, hogy önkéntesei élén magyar földön is lángra lobbantsa az osztrákellenes szabadságküzdelmet. Nem rajta múlott, hogy magyar alvezérei — Türr István, Tüköry — és sok száz magyar katonája csak Olaszország szabadságának kivívásához tudott jelentős mértékben hozzájárulni. Ekkoriban — és később is — a magyar nép Kossuthtal együtt emlegette, nevét jobban ismerik hazánkban, mint bármely más kor- társáét, fegyvertársáét. A Nizzában, a Riviéra akkor még olasz, ma francia városában született Garibaldi ifjan csatlakozott a Risorgimento — az Itália szellemi újjászületéséért és politikai egyesítéséért folytatott küzdelem — mozgalmaihoz. Részt vett Mazzini 1834-es felkelésében, ennek leverése után került Dél-Amerikába és vett részt a spanyol gyarmatok függetlenségi harcaiban. A 48-as forradalmak hírére hazatért, több színtérén is küzdött az osztrák és francia megszállók ellen, majd újra az emigráció következett. 1854-ben Szardínia mellett megvásárolt egy kis szigetet, és kisebb megszakításoktól eltekintve haláláig itt élt és gazdálkodott. A megszakítások idején viszont döntő szerepet játszott abban. hogy a gyönge és részben idegen dinasztiák uralma alatt állá államocskákból álló Itália helyén létrejött az egységes, független, jelentős erőt képviselő Olaszország. Az egység betetőzéséhez elengedhetetlen volt a természetes főváros, Róma megszerzése is. Garibaldi híres jelszava, „Róma vagy a halál”, ezt tükrözte, de a francia védnökség alatt álló pápai állam ellen indított akcióit végül maga Viktor Emánuel, az 1861-ben „Isten és a nép kegyelméből” kikiáltott Olasz Királyság uralkodója hiúsította meg politikai óvatosságból. A római bevonulás csak III. Napóleonnak a poroszoktól elszenvedett sedáni veresége után, 1870-ben történt meg. Garibaldit ekkor azonban már a nemzeti szabadságát védő Francia Köztársaság oldalán találjuk, a németek elleni gerillaháború egyik szervezőjeként. Élete utolsó éveiben az olasz nép tisztelettel és rajongással vette körül szabadságának és államiságának legnagyobb bajnokát. A radikális nemzeti céljait mindig fenntartásokkal fogadó és vele több ízbeni s összeütköző szárd dinasztia viszont csak halála után adta meg az elismerést annak, akinek tulajdonképpen trónját köszönhette. A magyar nép nem ok nélkül várt annyit Garibalditól. Az 1859-es háborúban elszenvedett osztrák vereség napvilágra hozta a Habsburg-monarchia abszolutista rendszerének minden hibáját, s ezekhez a rövidesen bekövetkező pénzügyi csőd is társult. Bécsben nem alaptalanul tartottak egy új forradalomtól, attól, hogy ha az olasz seregek Magyarország földjére lépnek, a nép melléjük áll. Ez volt Garibaldinak is hő vágya és eltökélt szándéka. Magyar emigráns barátaival és az osztrák seregből hozzá átszökő magyar katonákkal együtt át akarta vinni a háborút a Dunántúlra, hogy az olasz szabadságért kiontott magyar vért meghálálva hozzájáruljon a magyar testvérnemzet fölszabadulásához és föltámadásához. III. Napóleon megrettenése, az érzelmeknél erősebb önző józanságtól vezérelt piemonti poíitlka ebben megakadályozta, Zürichben rövidesen létrejött a béke. Magyarországon azonban ez nem csillapította le a kedélyeket, továbbra is Gartbaldi, Kossuth és Klapka nevétől volt hangos az ország, Garibaldi-nótákat énekeltek, s a politikai erjedés — egy újabb osztrák háborús vereség után — 1867-ben végül rákényszerítette az uralkodót a magyar nemzettel való kiegyezésre. Az olasz szabadsághős tevékenységével az országtól távol is hozzájárult az önkényuralom megszűnéséhez, a 48-as törvények visszaállításához, neve így vált a szabadságvágyon alapuló olasz—magyar barátság szimbólumává. Jeszenszky Géza Sztrájkoló aranybányászok A dél-afrikai rendürség támadása a tüntetők ellen A mintegy 22 ezer fehér bőrű bányász szerdán szavaz arról, hogy sztrájkkal támogassa-e a 15 százalékos béremelés követelést. Szakszervezetük vezetője szerint a többség támogatni fogja a sztrájkfelhívást. A bánya vezetése, az alacsony aranyárakra hivatkozva, csupán 9 százalékos béremelést ajánlott fel, ugyanakkor egy közeli, angol—amerikai érdekeltségű bánya munkásai 16 százalék béremelést kaptak. Elnökválasztás Mexikóban Miguel de la Madrid Hurtado, az Intézményes Forradalmi Párt jelöltje győzött a vasárnap tartott mexikói elnökválasztásokon — jelentette be Enrique Olivares Santana belügyminiszter, a Szövetségi Választási Bizottság elnöke. A pontos végeredmény még nem ismeretes. A szavazatok összeszámlálása folyik, de az eddigi részeredmények azt mutatják, hogy Miguel de la Madrid megszerezte a szavazatok döntő többségét. A vasárnap tartott általános választásokon az ország új államfőjének személyén kívül a szavazók újjáválasztották az ország szenátusának és képviselő- jiázának tagjait is. Az Intézményes Forradalmi Párt mindkét intézményben megőrizte vezető szerepét. Miguel de la Madrid győzelme várható volt: 1929 óta minden elnökválasztást az Intézményes Forradalmi Párt (PRI) jelöltjei nyertek, s a párt maga gyakorlatilag egybeolvadt az ország hatalmi struktúrájával. Az 1978-ban végrehajtott politikai reform alapján az . ellenzéki pártok is indíthattak jelölteket, így most hét elnökjelölt küzdött a szavazatokért. Miguel de la Madrid Hurtado 1934. december 12-én született a mexikói Colima városban. Egyetemi tanulmányainak egy részét az Egyesült Államokban végezte. Jogi diplomát szerzett, de eddig a gazdaság területén dolgozott. 1965 óta különböző gazdasági posztokat töltött be. Az eddigi államfő, Lopez Portillo kormányában 1979. és 1981. között költségvetési és tervezési miniszter volt. Összeült a lengyel szejm Varsóban hétfőn délután összeült a szejm, a lengyel parlament. A kétnapos ülésen döntést hoz az idei állami költségvetésről, értékeli a kormány tavalyi gazdasági tevékenységét, különleges állambíróságot hoz létre a magas állami tisztségeket betöltő személyek alkotmányjogi ellenőrzésére, és megválasztja a társadalmi-gazdasági tanácsot, amely tanácsadó és véleményező testületként fog működni a törvényhozás mellett. A parlamenti bizottsági viták alapján várható, hogy a szejm a kormány költségvetési javaslatát módosítva jelentős mértékben csökkentik az államháztartás tervezett deficitjét. Richard Nixon budapesti megbeszélései Richard M. Nixon, az nossal, az MSZMP KB első Amerikai Egyesült Államok titkárával, Lázár Györggyel, volt elnöke, aki Púja Frigyes a Minisztertanács elnöké- külügyminiszter meghívásé- vei, Péter Jánossal, az orra Magyarországon tartóz- szággyűlés alelnökével és kodik, találkozott és megbe- Púja Frigyes külügyminisz- szélést folytatott Kádár Já- terrel. Sasamori asszony könyörgése A „Zéróalap” kiállítása a békéért — Hirosima és Nagaszaki túlélőinek „Zéróalapja” — felirat előtt Hitoski Motos- hima nagaszaki polgármester szól New York-i hallgatóihoz. ségért vívott harcban elért csődig... Kennedy ereje Most úgy tűnik azonban, mindezt egy csapásra elfelejtették. Edward Kennedy ismét előtérbe került az USA politikai színpadán és hacsak lehet, 1982-ben erősebb, mint a múltban, amikor elsősorban meggyilkolt testvéreinek, Johnnak és Robertnek a híréből és dicsfényéből élt. A Kennedy név ma már nemcsak fiatalságot, reményt és karizmát jelent; a Kennedy név eggyé vált a harmadik testvér személyében az atomfegyverkezés befagyasztásának követelésével. „Befagyasztás” — Amerikában az a jelszó, mellyel sok millió amerikai azonosul. „Zéróalap" És Kennedyt nemcsak honfitársai támogatják, külföldről is érkeznek az USA-ba a nukleáris befagyasztás harcosai. Legutóbb Japánból utazott New Yorkba olyan emberek csoportja, akikre az egész világ felfigyelt. Hirosima és Nagaszaki atombombázásának túlélői, japán férfiak és nők jöttek, hogy eszmecserét folytassanak az amerikai „Zéróalap” mozgalom ötven tagjával. A 30 japán vendég 1945. augusztusi élményeinek felidézésével a nyilvánosság előtt figyelmezteti a közvéleményt az atombombázás veszélyére. A „befagyasztás” és a „Zéróalap” mozgalomról úgy nyilatkozott Richard Shout, az amerikai újságírók 87 éves doyenje: „Ilyet még soha nem láttam! Keresztes hadjárat ez a békéért...” Szigeti Júlia (Telefotó: AP — MTI — KS) Apró, sebhelyes arcú asz- szony, tört angolsággal, halk, akadozó hangon beszél az amerikai szenátus 1114. számú üléstermében, de minden szavát világosan ki lehet venni: „Túlélésem csodájának van értelme. A halottak szellemei azt mondják nekem, el kell mesélnem mi történt”. Fekete eső Shigeko Sasamori, 50 éves, arról beszél, mi történt 1945. augusztus 6-án szülővárosában, Hirbsimában. Borzalmas villanás, fekete eső, tűzvész. Emlékszik: „Mindenhol sebesültek kiáltoztak, de senki nem tudott segíteni nekik, mert minden égett.” Sasamori asszony égési sebekkel borított kezével átfogja a mikrofont és ahhoz az emberhez könyörög, aki vele szemben ül a pódiumon: „Kennedy szenátor, tudom, hogy önnek van hatalma. Mindent meg kell tennie, hogy soha többé ne dobjanak le atombombát. Segíteni akarok önnek ebben.” Az utolsó Kennedy testvér szívébe és hatalmába vetett bizalom — pár hónappal ezelőtt ki hitte volna ezt? Edward Kennedy, massaehu- setitsi szenátor, bár még csak 50 éves, bukott, zátonyra futott politikusnak számított. Túlságosan hosszú és időben nem is olyan távoli botrányainak, zavaros ügyeinek a listája, kezdve a még ma sem teljesen felderített éjszakai autóbalesettől, amikor a Chappaquiddick szigeten választási segítőtársa, Mary Jo Kopechne különös körülmények között megfulladt, a botrányos jeleneteken át, melyeket az azóta már elvált feleségével, Joannal rendezett, az 1980-as választás során a demokrata párti elnökjelöltAlka meg ... Mi történt Atkával? Mire gondolhat? Persze, senki se kívánja, hogy okosan és ravaszul csevegjen — az idővel megadatik, és még csak nem is mindenkinek —, de hát egy kislány nemcsak szavakkal tud hódítani. Hát a szeme? Hát az ajka mire való? Meg aztán itt van ez a ruha. Pelageja majd megpukkad, amiatt a feslett, színe- hagyott pongyola miatt, amit Alka magára vett. Hogy is tehette — ugyanabban a rongyban, amiben az anyja sürög-forog a kemence körül! Vagy tán kódisok ők? Nem akad csinosabb ruha? Mutogatni kezdett a lányának — a szemével, a kezével, öltözz át, ne hozzál rám szégyent, vagy akkor inkább már vetkőzz neki. Meg akarsz sülni, hisz az imént még úgy mászkáltál, ahogy anyád világra hozott. Nem fogadott szót. Megmakacsolta magát, mint egy zabolátlan csikó. Csak dúlt- fúlt magában. Hát ilyen fából faragták az ő lányát. De ez még nem minden. A legotrombább ostobaságot éppen akkor követte el Alka, amikor Pelageja a szüleiről kezdett el beszélgetni Vla- gyikkal. Egyszerű beszélgetés. Ki-ki a tehetsége szerint. Pelageja azt gondolta, hogy ez legalább érdekelni fagja Al- kát. Ehelyett mit csinált? Épp most kezdett el ásítozni. Majd meghalt az álmosságtól. Aztán még ennél is rosszabb következett: hirtelen talpra szökkent, le a pongyolával, és szó nélkül ki a folyosóra. Csevegjél csak, beszélgessél az udvarlómmal, anyám, nekem nincs időm. Én futok •fürödni. Pelageja úgy szégyellte magát a lánya miatt, hogy rá se mert nézni a tisztre. De úgy látszik, nagyon rosszul ismerte a mai fiatalokat. Vlagyik — egy perc sem telt bele — maga is ügetett. Méghozzá nem is az ajtón futott ki, hanem az ablakon — már csak a lába kalimpál az ablakpárkányon. Mindent elfelejtett. Az anyját, az apját ... Pelageja már nem is haragudott a lányára. Hogy is haragudhatna sokáig a fiatal kancájára, még ha meg is rúgta egy kicsit? Dohog az ember egy darabig, néha még meg is legyinti, de egy perc múlva már gyönyörködik benne: fut, csak úgy szedi a lábát, még a napsugár is vele izalad. Most már Pelageja is derűs mosollyal nézett ki a nyitott ablakon, és gyönyörködött a lányában. Szép lánya van. Dicsérni kell az ilyen lányt, nem szidni. Amoszo- vék, ha valaha is igazán emberek akarnak lenni, azt csakis Alkának köszönhetik majd. Az Alka szépségének. Ennek a makrancos kincsnek, aki után kirohant a tiszt. Pelageja ez alatt az egy hónap alatt testben-lélekben megfiatalodott. Nem, nem, a haja nem nőtt ki újra, az arca nem pirult ki, de úgy érezte, mintha visszatért volna az ifjúsága. Mintha ő maga is szerelmes volna. Igen, ölelkezett, meg csóko- lózott Alka Vlagyikkal (hogy is ne csókolózott volna egy ilyen derék fiúval, ha egyszer a falubelieknek is osztotta a kegyeit), Pelageja pedig nyugtalankodott. Annyira izgult, hogy izgalma még azon is túltett, amikor ő járt jegyben. Meg aztán mi volt az az izgalom ehhez mérten? Igaz, Pavel jó családból való fiú volt (régente Amoszo- vék éltek a legjobban a faluban), de félénk. Mindjárt az asszonyra bízta magát. Ez meg olyan, mint a forgószél, mint a tűz — észre sem veszed, máris megégetted a kezed, de hogy mit forgat a fejében — azt bíz ki nem találod. (Folytatjuk) A dél-afrikai rendőrség hétfőn könnygázbombákkal oszlatta szét a Johannesburgtól nem messze lévő aranybányánál tüntető fekete bőrű bányászokat. A bányászok, akik múlt hét csütörtökön szüntették be a munkát, ismét megtagadták, hogy lemenjenek a bányába, s kövekkel dobálták meg a környéken levő gépkocsikat és bányaépületeket. Sérülésekről ezúttal nem érkezett jelentés.
