Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-29 / 176. szám

1982. július 29.

Kelet-Magyarország

7

Á veréb meg a róka

Bolgár mese

Egy napon összetalálkozott a róka meg a veréb. A róka meg- - szólította.a verebet:

— Látom, te is egyedül élsz a

világban, magányos vagy, mint én. Azt ajánlom neked: kössünk barátságot és éljünk, dolgozzunk együtt. Fogjunk egy darab földet, műveljük meg, és ha majd terem rajta a termés, betakarítjuk és megosztozunk rajta.

A veréb tanakodott ugyan egy sort, de aztán így szólt:

— Nem rossz gondolat. Valóban egyedül élek. Legalább lesz egy társam és bizonyára nem Lesz haszontalan, ha együtt dolgozunk.

Megpecsételték az új barátságot és ettől kezdve együtt éltek. Elkezdték nyomban a munkát. Kerestek egy darab földet, amiről úgy' gondolták, hogy jó lesz bele búzát vetni. Felszántották, bevetették. Aztán nézték az eget, hogy esik-e az eső, süt-e a nap, és hogy nő-e már a búza.

Ahogy múlt az idő, kikelt a mag, aztán meg is érett, szépen megsárgult, le kellett aratni, be kellett takarítani. A róka azonban egyáltalán nem érzett kedvet a munkához és így szólt a verébhez:

— Nekem el kell mennem, hogy megtámasszam az eget, nehogy most szakadjon rá a termésre, amiért annyit dolgoztunk. Éppen most, az aratás idején. Te csak dolgozz nyugodtan .. .

Azzal elment, a veréb pedig egész nap dolgozott — egyedül.

Másnap beborult az ég. Sűrű felhők gyülekeztek. A róka megint így szólt a verébhez:

— Látod, hogy mi készül? Most még fontosabb, hogy megtartsam az eget, le ne szakadjon. De te csak dolgozz nyugodtan . ..

Elment megint, a veréb egész nap dolgozott, egyedül.

végzett is betakarítással. Csépelni kellett volna. A rókának azonban ehhez sem fült a foga, megint kitalált valamit.

— El kell mennem, vigyázni a napra, nehogy elégesse azt, amit nagynehezen megtermeltünk . ..

A veréb egész nap dolgozott szorgalmasan, egyedül és mire a róka megjött, végzett a cséplés- sel is.

A róka szeme felcsillant.

— Éppen ideje! Osztozkodjunk tehát. És mivel én jóval nagyobb vagyok nálad, én két szemet kapok, te pedig egyet. Mindig kettőt, mindig egyet ... igy osztjuk szét a termést.

A veréb ugyan nem Volt valami nagy bölcs, de azt nyomban

megértette, hogy a róka be akarja csapni és igazságtalanul többet akar magának a termésből. Pedig ráadásul nem is dolgozót . . .

Ezért nem egyezett bele, amit a róka mondott, hanem így szólt:

— Az igaz, hogy én sokkal kisebb vagyok nálad, de sokkal többet is dolgoztam, mint te. Egyedül arattam, egyedül csépeltem ...

A róka felhúzta az orrát.

— És én talán nem csináltam semmit? Én tartottam az eget, meg a felhőket és én vigyáztam a napra.

A veréb nem hagyta az igazát.

— Lehet, hogy tartottad az eget, meg a felhőket és vigyáztál a napra, de én arattam és csépeltem!

így vitatkoztak, amikor - arra repült a bagoly, aki tudvalévőén nagyon okos teremtmény. Már, erősen esteledett.

— Hát ti min veszekedtek, vitatkoztok? — kérdezte őket.

— Nem éppen veszekszünk,

csak nem értünk egyet... —

mondta a veréb.

— Nem ám! — erősítette meg a róka. — Én sokkal nagyobb vagyok, mint ő. Nekem több jár a termésből. Meg aztán, amíg ő aratott és csépelt, én tartottam az eget, meg a felhőket és vigyáztam a napra. Nekem tehát több jár.. .

A bagoly hallgatott. Csak nagy- sokára szólalt meg és így beszélt:

— Figyelj ide, róka koma!. Te azt mondod, hogy olyan erős és hatalmas vagy, hogy tartani tudod az eget, meg a felhőket... és a napra is vigyázni tudsz. Tegyél meg nekem egy kis szívességet. Bizonyítsd be ezt a hatalmadon Küldd el az égről a csillagokat és kérd meg a napot, hogy jöjjön elő, világítson nekünk!

A róka érezte, hogy kelepcébe került. De nem adta fel a dolgot. Sértődötten válaszolt:

— Be is bizonyítom! Elmegyek és szólok a napnak, hogy jöjjön elő . .. — mondta, azzal elment és csak másnap hajnalban jött elő, amikor a nap már fent ragyogott az égen.

Akkorra azonban már nem volt ott sem a bagoly, sem a veréb, sem egyetlen szem búza... A róka bottal üthette volna a nyomát, de nem volt hozzá botja, ezért nagy dühösen elfutott és nem kereste soha többé a veréb barátságát.

(Fordította: Antalfy István)

Vidámság, mulatság

A képen vidám tábori mulatság résztvevői szórakoznak jelmezjen. Csak az a bökkenő, hogy a párok elszakadtak partnerüktől és nással vígadoznak.

A jelmezek alapján próbáljátok meg összepártesítani a mulatság résztvevőit.

•01—9 ‘6—S ‘8—i ‘7.1—t ‘II—Z ‘í—T

JURTATÁBOR

Második alkalommal vettek részt a tornyos- pálcái madártani szakkör természetkedvelő diákjai a visegrádi jurtatábor munkájában. 15 tanuló egy héten keresztül gyönyörködhetett a Duna-kanyar festői

szépségében. Természetesen e mellett folyt a munka is. Volt madár- gyűrűzés, dunai halászat, hallhattak természetvédelmi előadást. Szerepelt a programban még esztergomi hajókirándulás, gyalogtúra, pónilo- vaglás, íjászat és strandolás Lepencén.

Gyerekek könyvespolcára

Órák és órások

„Az idő mint óriási, parttalan folyam hömpölyög, nincsen forrása, eleje vagy vége, se hossza, se szélessége- Az időben atomok bomlanak, galaxisok keletkeznek, szupernóva csillagok lobbannak fel... és ebben a torkolat nélküli folyamban sodródik életünk, melynek hosszát, időtartamát oly szűkmarkúan mérte ki a Természet” — írja könyve bevezetőjében Horváth Árpád. A görögök az eliramló idő fogalmát még nem határozták meg, de kísérletet tettek mérésére.

Az ember időérzéke alkalmatlan a „pontos időjelzésre”, ezért agyafúrtnál agyafúrtabb szerkezeteket készített a napok, az órák, a percek mérésére. Kezdetben voltak a víz-, tűz-, nap- és homokórák. Később keletkeztek a kerekes, vagy mechanikus órák. Az első, súlyokkal . hajtott toronyórák

valószínűleg a XIII. században készültek.

Az Órák és órások című könyvben olvashatunk fizikusokról — így például Sál- liléiről —, akik sokat tettek a pontosabban járó óraművek kialakításáért. Kiemelkedően izgalmas a különleges órákról írt fejezet. A világhírű Kreml-toronyóra, vagy a londoni Big-Ben adatain túl, megrendítő történet olvasható a győri székesegyház második világháborúban elpusztult toronyórájáról. Az atomkorszak óráiról ír ezután Horváth Árpád. A rendkívül pontos atom- és molekulaórák mellett szó esik a számkijelzésű, gyorsan divatossá vált kvarcórákról is. A svájci, a szovjet 'és német óraipar, valamint a magyar óragyártás rövid leírásával zárul a ©ondolat-zsebköny- vek közelmúltban megjelent kötete.

A városi-járási úttörőelnökség szervezésében működtetett domb- rádi táborban a tíz nap alatt a rendőrkapitányság és a járási közlekedésbiztonsági tanács segítségével filmvetítésekre is sor kerül. A filmek és az azt követő beszélgetések a vízi és a közúti balesetek megelőzésével foglalkoznak, vincze Péter felvételét egy ilyen vetítés alkalmával készítette.

Balatoni gyerekek a Tiszánál

Attila verset írt

A hőségtől rezgő levegő, a néptelen utak, a délidőben- csendes falvak, városkák, „forró mezők” hangulatot adnak. Néhány vontató, pár autó, egynéhány dolga után siető ember, s az út szélén egy csoport szálonnát sütő kerékpáros turista, — ez az élet mindössze látható jele.

A tivadari híd azonban jelzi, a víz mellett, a fák alatt méhraj nyüzsöghet. A méhek némelyike kirajzott, s a híd korlátját támasztva, a vizet nézi. A méhek, talán mondani sem kell: nyaraló gyermekek.

A levegő hamisítatlan tábori.

Talán megbocsátják a fehérgyarmati úttörők, ha nem ők, hanem a balatonbogláriak lesznek a riport főszereplői. Űgy-e, mondani sem kell, miért?

Molnár Károly fehérgyarmati tanár — a tábor parancsnoka —, a Balaton melléki kisdiákok tanárait mutatja be. Ároly Erzsébet, Ma- ronics Ferencné, s a magyar— történelem szakos Kalász Ferenc, őszinte örömmel beszélnek a tapasztaltakról.

— Víz sok van a Balaton környékén is, de ennyi? — csodálkozik Maronics Ferénc- né. — Itt, akármilyen hőség van, mégis minden friss.

— A folyó megbízhatatlan

— mondja Ároly Erzsébet —, a gyerekeknek az volt az izgalma, hogy felfelé nincs úszás, legfeljebb gyaloglás ...

— Aki történelmet tanult, tudja — vélekedik Kalász Ferenc —, ez a vidék emlékekben gazdag.

Csodálattal említi a szat- márcsekei temetőőrt, Kovács bácsit, a tarpai tiszteletest, s másokat.

— Járt-e már itt valaki?

— kérdeztem a gyerekektől. Többen is jelentkeznek.

— Nagyszüleim Borsodban laknak — szól Illés Gabi.

— Debrecenben voltam, és a Hortobágyon — mondja Nagy Gabi.

— Én meg Hajdúszoboszlón jártam — így Földes Szabó Attila.

A válaszokat hallván eszembe jut: mily tág fogalom, az

„itt”.

— Tetszik ez a vidék?

— Népművészet, fatornyok, kis templomok, sok köitő —

Egy kis hangulat. (M. K.)

felel címszavakban Gaál Miska.

— Olyan jól pergő ez a vidék — közli Attila. — Minden olyan széppé teszi, romantikussá. — Bevallom: nem minden szavát értem Attilának. Költő lesz még ebből! S később kiderült: még ez is lehetséges.

Neveket sorolnak. Vaja, Tarpa, Tákos és Csaroda. Kis Túr, Petőfi-fa. Kirajzásaik meganyi állomása.

Aztán témát váltunk. Mert, ugye beszélni kell a „kajáról”, ami jó, a vérre menő focimeccsekről, melyeken a lányok is kergetik a labdát, s úgy mondják, nincs keményebb hátvéd Bodnár Beátánál.

Az idő sürget. Nekik már csak egy nap Tivadaron a világ, s addig még millió dolgot kellene csinálni.

Ám egy valamit, még nem mulaszthatunk el. Földes Szabó Attila ugyanis verset mond. Itt írta, helyesebben még csak a fejében van, de némi unszolásra — íródeák segedelmével —, papírra is veti. A vers pedig — melynek ihlető- je eme táj —, imigyen hangzik: „Fiatal még e táj. /Itt ahol pusztított annyi ár, / Megne- yelted, hát légy szülője Tisza. j C- föld, föld, fiatal még e táj, fiatal még «* táj. / Melynek földjén egykor ..arcos lábak dobogtak Szabadságit honfiak vért ontottak. / Ö föld, föld fiatal még e táj, / Hol most csend honol, néma méltóság, / Történelmét fák lombja súsogja, / Csak én vagyok egyedül hallgatója. / Ö föld, föld, fiatal még e táj, / Melyet az úr múzsáknak teremtett. / Az élet tengerén csak egy jkis sziget, / De ami szép és jó, / Az legyen mind a tiéd természet. / 0 föld, föld, fiatal, de lesz öreg is táj.”

Hát eddig a vers. Született Szatmárban, írta egy dunántúli kisdiák. Ha döcög is, nézzük el neki. Hátha egyszer életrajzi adattá lesz e versi- ke. Ki tudja? Hiszen költőt termő táj Pannónia.

Augusztusban a fehérgyarmatiak mennek balatoni vendégségbe. Talán akad köztük is egy, akit az élmények dalra serkentenek.

SpeidI Zoltán

Fucskó Miklós:

Szomorkodó

(Ádándi gyermek* játékra)

Egy kis leány gyöngyöt fűz Ég a szeme mint a tűz Ha az enyém úgy égne Száz forintot megérne.

Egy kis csikó nyihaház Zeng tőle a csigaház Ha a hangom úgy zengne Minden kislány szeretne.

Egy kis béka berekedt Bánatosan brekegett Ha én is úgy brekegnék Jaj, de magamba lennék.

Elutaznék más országba De a jegynek sok az ára Ha a kezem szárnnyá válna Ingyen mennék Afrikába.

TÖRD A FEJED!

VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (második négyzetben: S). 6. Római 55. 7. Elektromos töltésű részecske. 8. ÜA. 9. Költőféle. 11. Kárpátaljai folyó. 12. Sivatagi teherhordó. 14. Indiántörzs. 16. Megfejtendő (harmadik négyzetben: SZ, a függ. 19. iolytatása). 18. Talmi. 20. Jég, németül. 21. Bankó darabja! 22. Tagadás. 24. Fontos táplálék. 25. Csetneki csikós . a Tiszán. 27. Az NSZK fővárosa. 28. összevissza tart! 29. Bányalejárat.

FÜGGŐLEGES: 1. Esztendőre. 2. Kettőzve gyermekek kedvelt édessége. 3. Halotti lakoma. 4. Oxigén, nitrogén vegyjele. 5. Becézett tüskés emlős. 8. Megfejtendő. 10. óvoda részlete. 11. Zug betűi keverve. 13. Vércsatornája. 14. Vízinövény. 15. Megfejtendő (második négyzetben: KR). 17. Korhol. 19. Megfejtendő (folytatása a vízsz. 16. sorban). 21. Kinn ellentéte. 23. Karmol. 24. Tartó. 26. Azonos mássalhangzók. 27. Csak félig baba !

Megfejtendő: a Szovjetunió európai

szövetségi köztársaságaiból négy: vízsz. 1., függ. 6., 15., 19. és vízsz. 16.

Múlt heti megfejtés: PORTUGÁLIA — MALTA — BULGÁRIA — ITÁLIA

Könyvjutalomban részesültek: Apáti

Éva Csenger, Bányai Zoltán Fülesd, Bogár Mária Nagykálló, Bokos Tibor Vámosatya, Csepeli Gábor Nyíregyháza, Enyedi Andrea Kemecse, Huszti Zita Ke- mecse, Kovács Gábor Aranyosapáti, Kovács Miklós Kántorjánosi, Majoros Andrea Nyíregyháza, Orosz Judit Nyírkárász, Paládi Katalin Mátészalka, Papp Béla és Török Andrea Nyíregyháza, Tóth Róbert Besenyőd.

Vetítés a táborban