Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-29 / 176. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. iúlius 29. Indira Ghandi New Yorkban tárgyal Kommentár Vita csúcs előtt Az Afrikai Egységszervezet csúcstalálkozóját előkészítő külügyminiszteri konferencia várat magára. Még az sem biztos, hogy egyáltalán ösz- szeülnek-e a miniszterek. Eredetileg július 26-án, hétfőn kellett volna az esz­mecseréket megkezdeni, erre azonban nem került sor. A szervezet képviselői — az elnevezésben szereplő egység­gel ellentétben — sehogysem jutottak dűlőre a SZADK, a Szaharái Arab Demokratikus Köztársaság tagsága és rész­vétele ügyében. A megnyi­tástervezet napjáig az 51 tagállamból — legfrissebben a SZADK csatlakozott a szer­vezethez — mindössze 28 küldte el képviselőit Líbia fővárosába. Nyomban a halasztás be­jelentése után Tripoliban olyan hírek is elterjedtek, hogy Csád miatt szintén je­lentős a nézeteltérés. Mint ismeretes, a múlt hónapban Hiséne Habré volt külügymi­niszter csapatai megdöntöt­ték Goukouni csádi elnök uralmát, s a fordulat egy sor afrikai államban nem tet­szést váltott ki. A fő probléma azonban a Marokkó ellen küzdő szaha­rai állam helyzetének tisztá­zása. A Polisario Front ál­tal megalakított SZADK stá­tusa ellen mintegy 15 afri­kai ország tiltakozott. Ha igaz, hogy jelenleg 37 állam képviselteti magát a csúcsta­lálkozót előkészítő konferen­cián, akkor ez az arány lehe­tővé teszi a határozatképes­séghez nélkülözhetetlen két­harmados többséget bármi­féle döntés meghozatalához. Csakhogy a 37-ből hat dele­gáció állítólag kész akár boj- kottálni is az értekezletet, ha azon az SZADK küldöttei is részt vesznek. Afrika mai állapotában rendkívül sok a közös teen­dő, a megoldásra váró gond. Az Afrikai Egységszervezet — tiszteletreméltóan ragasz­kodva alapszabályának szel­leméhez — az elmúlt évti­zedben sok fontos ügyben si­kerrel tömörítette a konti­nens különböző társadalmi és politikai nézeteket valló or­szágait. Sajnálatos lenne, ha e fon­tos tömörülés tevékenységé­ben most törés következnék be. Gy. D. 5. Másfelől azonban a vi­lág országainak többsé­ge — az európai szocialista országok is — úgy vélik, hogy a többi ember élethez való jogát nem lehet ma még ha­tékonyan védeni, amennyi­ben a legkegyetlenebb és visszatérő gyilkosokkal szem­ben nem tartják fenn a halá­los ítélet intézményét. A polgári jogok egyezség- okmánya kompromisszumot tartalmaz, nem a halálbünte­tések teljes eltörlését, hanem körének visszaszorítását. A jelek szerint meg lehet talál­ni ennek a kompromisszum­nak a helyes értelmezését is, amely minden különböző rendszerben élő népnek hasz­nára válhat. Az európai szocialista or­szágokban az ötvenes évek vége óta nem, illetve alig volt politikai bűncselek­ményért halálos ítélet, noha elvileg létezik a lehetősége. A lakosság nagyobb része ugyanakkor helyesli, sőt kö­lndira Ghandi indiai mi­niszterelnök kedden este kor­mányának küldöttsége élén New Yorkba érkezett. Az indiai kormányfő tizenegy év után először látogat az Egye­sült Államokba, és összesen nyolc napot tölt majd az or­szágban. Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár arra számít, hogy az év végére elülnek a — főképpen a földgázügylet miatt — Nyugat-Európa és az Egyesült Államok között ki­robbant viták. Reményét el­sősorban arra alapozza, hogy George Shultz, az új ameri­kai külügyminiszter „mélyre­hatóan mérlegeli” a világgaz­dasági kérdéseket. Egyébiránt senki sem tudja már meg­változtatni a Szovjetunióval létrejött üzletet — mondotta Adolfo Suarez volt spanyol miniszterelnök szerdán beje­lentette, hogy kilép az általa alapított kormánypártból, a demokratikus centrum unió­ból. Suarez megvárta a demok­ratikus centrum unió új tit­kárságának megalakítását, amelyre kedden került sor, s ezután hozta nyilvánosságra döntését. Elmondotta, hogy Reagan amerikai elnök kedden a törvényhozásnak küldött nyilatkozatában azt állította, hogy Salvadorban „érezhető a haladás” az em­beri jogok, a politikai és a gazdasági reformok tekinte­tében, ezért nincs akadálya, hogy a salvadori vezetés to­vábbi, több száz millió dol­veteli, hogy egyes különösen kegyetlen, vagy visszaeső gyilkosoknak ne adjanak mó­dot arra, hogy akár bünteté­süket letöltve, akár szökés után az emberek életét még- egyszer veszélyeztethessék, ezért velük semben — az el­rettentés céljából is — az állam mutasson elszántságot. A szocialista országokban a közbiztonság, az életbizton­ság elismerten — a statiszti­kák abszolút számát és nö­vekedési számait is tekintve — jobb, mint Nyugat-Euró- pában vagy Amerikában, s ebben a halálbüntetés korlá­tozott fenntartásának, elret­tentő és kiiktató szerepének része van. Az élet- és a köz- biztonság végülis olyan ada­lék, amely ma nem a Nyugat javára billenti a mérleg nyelvét. Másfelől logikusan tette az ENSZ emberi jogok albizottsága, hogy az orszá­gokat a halálbüntetés eltörlé­sére szólította fel a politikai bűncselekmények vagy gaz­dasági és más cselekmények) tekintetében. Ilyen természe­tű kompromisszumos megál­lapodás — úgy véli — bizto­sítékot adhatna azon aggoda­lom ellen, hogy a halálbün­tetés korlátozott, gyilkosok­kal szembeni fenntartásával az állami szervek politikai leszámolás céljából visszaél­hetnek. Nem jelenti az emberi jo­gok legjobb szolgálatát egyes lobbyk látszólag libe­rális álláspontja. Ezt példáz­zák a halálbüntetés teljes el­törlésének, valamint a sza­bad fegyver vásárlás híveinek nézetei. De felvethető: nem A tervek szerint Ghandi asszony New Yorkban rövid megbeszélést folytat Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtit- kárral, és még szerdán Wa­shingtonba utazik, ahol Rea­gan elnök csütörtökön fo­gadja hivatalosan a Fehér Házban. a kencellár, és utalt az érde­kelt nyugat-európai kormá­nyok egybehangzó álláspont­jára. Helmut Schmidt az Egye­sült Államokban tett látoga­tása befejeztével a DPA nyu­gatnémet hírügynökségnek adott interjújában foglalta össze politikai eszmecseréi eredményeit. Elmondotta, hogy a világgazdasági hely­zeten kívül Shultz külügymi­niszterrel megvitatta a genfi szovjet—amerikai tárgyalá­sok állását is. levelet intézett Landelino La- villa pártelnökhöz, és ebben megerősítette korábbi elhatá­rozását arról, hogy kilép a pártból. Suarez azt is közölte, hogy politikai terveit szomba­ton sajtóértekezleten kíván­ja ismertetni. Madridi véle­mények szerint a volt minisz­terelnök sajtóértekezletén új centrista pártjának a megala­kítását fogja bejelenteni. láros amerikai segélyt kap­jon. (Az -elnök nyilatkozata az előfeltétele annak, hogy a salvadori junta további ame­rikai pénzeket kaphasson.) A törvényhozás köreiben azonban növekszik az ellen­kezés a kormány cinikus po­litikájával szemben. okoznak-e több kárt, mint hasznot egyes kivándorlási lobbyk is, az emberi jogok értelmezésének félresiklatá- sával. Az utazáshoz és kiván­dorláshoz való jogok valóban fontosak, és különös jelentő- ségré is tehetnek szert akkor, amikor valahol átmenetileg drámai a helyzet, vagy pedig tartósan és különösen tűrhe­tetlen állapot alakul ki. Ál­talában és az emberi jogok valóságos logikájában azon­ban előbb állnak a meglévő otthonhoz és hazához fűződő jogok, a jogok egyenlő élve­zete ott, ahol már élünk. A kivándorlási lobbyk viszont tömegesen és állandóan bá­torítják az országok elhagyá­sát. Hivatkoznak az emberi jogokra, de valójában külön­böző partikuláris érdekeket képviselnek. Az amerikai szenátus például az emberi jogok mércéjének sokszor ki­zárólag azt tartja, hogyan^ engedélyezik a kivándorlást — azon belül is egy-egy ré­teg kivándorlását — a másik államba. Ennék a nézetnek az emberi jogok nemzetközi felfogására gyakorolt káros hatása nemcsak abban áll, hogy felborul egy logikai sor­rend, hiszen a szabad kiván­dorlás révén megváltozhat­nak egész országok néprajzi, hivatásbeli vagy vallási tér­képei, méghozzá a kultúrák történelmi fejlődése, az asz- szimilációs gazdagodás szem­pontjából mindenképpen hát­rányosan. (Folytatjuk) Helmut Schmidt nyilatkozata Megakadályozhatatlan a szovjet gázvezeték megépítése Suarez kilép pártjábél Washington tovább segíti a salvadori vezetést Turistaúton Koreában (3.) Ipar ­Programunkban nem sze­repelt ipari, vagy mezőgaz­dasági üzem megtekintése. Ismereteimet így az idegen- vezetők kérdéseinkre adott válaszaiból, (hosszabb bu­szozásaink alatt legalább 100 kérdést tettünk fel), vala­mint a busz és vonat ablakán át szereztem. Volt alkalom a nézelődésre, hiszen a repülő­téri búcsúzáskor 2200 kilomé­tert mutatott a velünk járó autóbusz kilométerórája. A KNDK mintegy 120 ezer négyzetkilométer területének háromnegyed részét hegyek borítják. Az ország természe­ti kincsekben gazdag. A ja­pánok a 30-as években kezd­ték az érc kibányászását. Kohászati üzemeket is építet­tek, de a feldolgozást már otthon végezték, innen táp­lálták a gyorsan fejlődő ipa­rukat. A fegyverletétel előtt, 1945-ben minden bányát, üzemet és teherkikötőt fel­robbantottak. A mérnökök, szakemberek japánok vol­tak. Koreai dolgozókat csak segédmunkásként alkalmaz­tak. Jellemző, hogy a felsza­badulás után Koreában mindössze három közlekedési mérnök volt. A helyzet más szakágakban sem volt sokkal jobb. A felszabadulás, majd az ötvenes évek háborúja után mindent — iparosítást, közle­kedést, szakemberképzést — a nulláról kellett kezdeni. Ma már több mint 200 nép- gazdaságilag is fontos ás­ványkincset tártak fel és kisebb-nagyobb mértékben bányásszák is. A kincs hasznosítása egy­re szélesebb körű. A szén- készlet kétharmada antracit minőségű. Fejlett a vasbá­nyászat. A vasérc jelentős ré­szét dúsítás nélkül (45—55 százalékos érctartalom) dol­gozzák fel. Gazdag vízenergia kincsüket jól hasznosítják. Ennek is köszönhetik, hogy az ország teljes villamosítását már a 60-as években befe­jezték. A fejlesztésben elsőd­legességet élvez a nehézipar. Gyors ütemben fejlesztik a bányászat mellett a gép-, a cement-, a műtrágyagyár­tást. Az utóbbi években egy­re nagyobb hangsúlyt kap a lakosság ellátását szolgáló könnyű- és élelmiszeripar is. 1977-ben Korea ipara annyit termelt öt nap alatt, ameny- nyit 1944-ben egész évben. A mezőgazdaság kollekti­vizálása 1958-ban befejező­dött. Korábban sok apró szö­vetkezet alakult. Most egy falu egy szövetkezet, egy gaz­dasági egység. A termelőszö­vetkezet és a helyi népi ta­nács elnöke ugyanaz a sze­mély. A választást a népi ta­nácsban történik, így lesz automatikusan a megválasz­tott személy tsz-elnök is. A lakossághoz mérten a termő- terület kevés. (A jelentősebb és jobb minőségű mezőgazda- sági terület Dél-Koreában van.) Ezért is kénytelenek — szó szerint — minden talp­alatnyi földet a legintenzí­vebben művelni. Ehhez sok víz kell. Nagy erőt fordíta­nak a folyók szabályozásá­ra, víztározók építésére. A tározók száma meghaladja az 1600-at, az öntözőcsator­nák hossza pedig több mint 40 ezer kilométer. A vetésszerkezetet, az ál­latállományt befolyásolja a kevés terület, valamint a ter­melési, fogyasztási hagyo­mány is. Fő növényük a rizs, amelyhez sok víz kell, a rizsparcellák elaprózottak. Az emelkedéseket gátakkal, ap­ró táblákkal teszik a rizs számára is termőhellyé. (Árasztással termelni csak vízszintes területen lehet.) Csodálkozva láttuk, hogy nemcsak a gyümölcsnek ter- rasziiroznak, hanem a rizsét is felviszik a hegyoldalba. Két-három méter széles te­raszokon rizsét, kukoricát, vagy szóját termelnek. Ha a vizet nem sikerül a fentről jövő patakokból tározóba fogni, a völgyből gépekkel mezőgazdaság Csoportunk a myohyangszani Népek Barátsága Házánál. (A szerző felvétele) felszivattyúzzák. Már a repülőtérről a fő­városba' menet feltűnt, hogy az öntözőcsatomákat is a húsz-harminc centiméteres választógátakat is beültetik, palántázzák szójával. Az ilyen mérvű területkihaszná­lás sok kézi erőt kíván. A munkaerőnek mintegy 40 százalékát a mezőgazdaság­ban foglalkoztatják. A gyom­irtást jórészt kézzel végzik. A rovarkártevők ellen is sa­játos módon védekeznek. So­káig nem tudtuk, hogy a rizs- táblákon az egymástól 50—60 méterre lévő alacsony karók­ra helyezett tálcák milyen célt szolgálnak. Egyik alko­nyati utazásunkkor láttuk, hogy a kis tálcákba állított fáklyák, mécsesek sora vilá­gít. A nagyobb rizstelepen a sok száz égő mécses igen szép látvány, de kísérőink elmondták, hogy hasznos is, mert a kártevők lepkéi a fényre odaszállnak, szárnyuk leperzselődik és a vízbe hull­nak. Rengeteg embert láttunk a földeken, akik gyomláltak, vagy az öntözésen dolgoz­tak. Elsősorban nem azért, mert géppel nem győznék, de a kis parcellákon nem kifizetődő, másrészt szinte megoldhatatlan a gépi műve­lés. A nagyobb termés érde­kében jól párosítják a kor­szerű és a több évszázados módszereket is. Egyik hét vé- vén Phenjan környékén sok ezer felnőttet, gyermeket láttunk a városból a földekre özönleni. A folyókból, pata­kokból több száz méteres emberláncok adogatták kéz­ről kézre a vízzel telt edé­nyeket, a hegyoldalban lévő kukorica-, szója- és egyéb vetések öntözéséhez. Aszály idején — foglalkozásra lévő tekintet nélkül — a hét vé­gét, szabad napot a városi lakosság többsége társadalmi munkában öntözéssel tölti. Az állattenyésztést főként a baromfi és a sertés képvi­seli. Az állati fehérjét hal­ból, baromfiból pótolják. A zsírozót a szója és kisebb mértékben a napraforgóolaj szolgáltatja. A zöldség- és gyümölcs- termesztésük fejlett. Általá­ban a nálunk is ismert növé­nyeket termesztik, esetleg más arányban. Uborkát, ká­posztát, padlizsánt, zöldbabot, kínai kelt és különböző tök­féléket, jóval többet fogyasz­tanak mint mi. Viszont bur­gonyából, sárgarépából keve­sebb van a kertjeikben. A koreai étrendben sokkal na­gyobb szerepet kap a zöldnö­vény, a különböző saláták, mint nálunk. Néhány — főz­ve, párolva, zölden tálalt — saláta- és fűfélét nem is 'is­mertünk. A koreai konyha nagyon változatos, egy étke­zésre sokkal többfélét esz­nek mint mi, de mindenből egy csipetet. A fűszerválasz­tékuk is nagyobb, ennek el­lenére mi mindig még meg­borsoztuk, paprikáztuk, a különböző fűszerekkel „ma­gyarosítottuk” a feltálalt éte­leket. A harmadik héten már kezdtük megszokni az ottani ízeket. (Következik: Városok — em­berek) Csikós Balázs Libanoni helyzetkép

Next

/
Thumbnails
Contents