Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-28 / 175. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. július 28. Kommentár Hit difi meg Afrika szarva? Menekülés. Bejrútban egy libanoni férfi sebesült gyermeké vei a váratlan izraeli rakétatűz elől biztonságba menekül. (Kelet-Magyarország telefotó) Megnyílt a JKP kongresszusa A történelem ismételni látszik önmagát. Ez jut az ember eszébe ha az Afrika szarvából érkező híreket hallja, Vannak persze lényeges külnöbségek az 1977—78- as, illetve a jelenlegi helyzet között, hiszen akkor a forradalmi Etiópia vívta élethalálharcát a rátámadó szomszéddal, Szomáliával, most viszont az utóbbi kormánya — úgy tűnik — képtelen megbirkózni a fegyveres felkelőkkel. Ami mégis a hasonlóság érzetét erősíti: öt évvel ezelőtt önös érdekből ugyanaz a nagyhatalom állt a soviniszta, területfoglaló terveket melengető Sziad Barré mellé, amely most a bukástól igyekszik megmenteni. Az Egyesült Államok, Washington — olvastuk a lapokban —, légihídon szállít fegyvert Szomáliába. Nem apró gesztusról, vagy szívességről van szó. Sziad Barré rendszere komoly szolgálatot tett az USA-nak. Nyilvánvalóan építenek, pontosabban építeni szeretnének rá a jövőben is, ki kell hát húzni a kátyúból. 1977-ben Szomália amerikai sugallatra támadta meg az 1974-ben forradalmi útra tért Etiópiát. 1980-ban szerződésben engedélyezte a berberai és a mogadishui kikötő használatát az amerikai hadiflottának. Ezért az USA kormánya kötelezettséget vállalt 20 millió dollár értékű amerikai fegyver szállítására. Ha Sziad Barré helyett a mostani felkelés élén álló „Szomália Megmentésének Demokratikus Frontja” kerül hatalomra, megeshet, hogy az amerikai flotta hajóinak távozniuk kell a szomáli kikötőkből ... Az olajutak mellett és a Közel-Kelet tőszomszédságában ezt a fejleményt mindenképpen el akarja kerülni az Egyesült Államok. Kérdés viszont, hogy mit tehet. Sziad Barré rendszerét ugyanis, amelyet sem a szükségállapot, sem a többszöri kormányátalakítás, sem a zen- dülő katonatisztek kivégzése nem vezetett ki a belső válságból, aligha védik meg hosszabb időre a „Made in USA” fegyverek. Megeshet, hogy a történelem ezúttal nem ismétli meg önmagát. K. G. Az Izu-félszigeti Atami város pártiskolájának nagytermében kedden délelőtt megnyílt a Japán Kommunista Párt 16. kongresszusa. A fennállásának 60. évfordulóját ünneplő JKP legfelsőbb fórumának tanácskozásán megvitatják a jövőre esedékes szenátusi és helyi törvényhatósági választásokra való felkészülés feladatait, az alapszervezetekben már korábban vitára bocsátott határozattervezetet. Ennek középpontjában a dolgozók életkörülményeinek és politikai jogainak védelmélndira Gandhi indiai miniszterelnök kedden hivatalos látogatásra utazott az Egyesült Államokba. Ez lesz tizenegy év után az indiai kormányfő első amerikai útja. Tárgyalásokat folytat majd Ronald Reagan elnökkel, George Shultz külügyminiszterrel és a kongresszus vezetőivel. Az indiai sajtó a látogatással kapcsolatban rámutatott, hogy a kétoldalú kapcsolatért, az atomfegyverek eltiltásáért, a hadviselést tiltó japán alkotmány megoltalma- zásáért vívott küzdelem kérdései állnak. A négyszáznyolcvanezer japán kommunista képviseletében jelenlevő 1047 küldöttet a kilencvenéves No- szaka Szanzo, a JKP KB elnöke köszöntötte. Először Miamoto Kendzsi a KB elnökségének elnöke tartott bevezető referátumot, majd a délutáni órákban Fuva Tecu- zo, a KB főtitkára terjesztette elő a központi bizottság jelentését. kon kívül szó lesz több olyan nemzetközi kérdésről is, amelyben a két ország álláspontja jelentősen eltér egymástól. Ezek közé tartozik az Egyesült Államok katonaipolitikai irányvonala, egyebek között az Indiai-óceán és a dél-ázsiai térség vonatkozásában. Várhatóan megtárgyalják majd az Egyesült Államoknak a fejlődő országokkal szemben folytatott pénzügyi-gazdasági diszkriminációs politikáját. Tizenegy év után Indira Gandhi az Egyesült Államokba utazott 4. Megvannak az alapjai annak, hogy a fegyverkezés példátlan technikai magaslatai ellenére ne a fegyver legyen az egyetlen nemzetközi szankciós eszköz. A nemzetközi kapcsolatokban szerepet játszik a közvélemény előtti presztízs és a szégyen is, s létezik — bizonyos közvetítésekkel — nemzetközi közvélemény. Nem igaz, hogy ez a nemzetközi közvélemény nem érdekli, nem zavarja az egyes kormányokat. Amikor azonban a rendszer identitását látják veszélyeztetve, szakítópróbának kitéve, a "közvélemény-visszhangtól átmenetileg eltekinthetnek, s még a körültekintőbb kormányok is súlyos lépésekhez folyamodhatnak. A politikatudománynak az eddiginél nagyobb figyelmet kellene szentelnie a nemzetközi jogi egyezségokmányokban elfogadott megoldásoknak, sorrendeknek és prioritásoknak, elsőbbségeknek. A megoldások egy része tökéletlen, befejezetlen, láthatók a szövegezés diplomáciai kompromisszumai. Ezek az okmányok azonban már olyan megfogalmazásokat tartalmaznak, amelyeket egyik tábor sem nevezhet egyoldalúnak. Felfedezhetünk bennük realizmust, bölcsességét is. Nem lehet olyan prioritás, hogy vannak „nem fontos” emberi jogok, mert amit emberi jogként ismernek el, az már fogalmilag fontosat jelent. De vannak felsorolási és végrehajtási sorrendek, amelyek jó, ha egyezményesek: ma már igen nagyszámú jogról van szó és valamilyen csoportosítás hiánya csak a viták felületességét fokozza. A csaknem harmincévi kompromisszumos szövegező munka egyik eredménye, hogy napjainkban nemcsak két csoportja van az emberi jogoknak, a politikai és gazdasági jogoké, amelyek értelmezésében a legkisebb az egyetértés és a legnagyobb az ideológiai versengés. Az egyezmények ma már világosan megkülönböztetik a jogok harmadik körét is, amely logikailag és végrehajtási szempontból is az első csoport lett. Ez a csoport az élethez és a személyi státushoz legszorosabban fűződő jogok és eljárási biztosítékok. Ilyen az élethez és testi épséghez való jog, a törvény előtti egyenjogúság, a jogtalan fogva tartás, kínzás és megalázás tilalma, a magánélet, a lakás védelme és mindehhez bizonyos jogorvoslatok, bírósági garanciák. A prioritás részben abban áll, trogy a sorrendben együtt és elöl szerepelnek, részben pedig abban, hogy e jogok azonnal biztosítandók és végrehajtásukra alaposabb mechanizmust írtak elő, mint a fokozatosan megvalósítandó gazdasági jogok esetében. Bizonyos prioritást jelent az •is, hogy ezeket a jogokat többnyire a közrend védelme címén sem lehet korlátozni, míg a politikai jogokat lehet. Az egyezmények ugyanis számot vetnek azzal a realitással, hogy néha — kivételes veszélyhelyzetben — az államok ideiglenesen kihirdethetik a rendkívüli állapotot. Az említett jogok prioritásai ilyenkor különösen fontosak. Szigorú, de logikusan realista válasz ez mind egyes nyugati teoretikusok álláspontjára — amely álláspont a politikai szabadságjogokat tartja az összes alapjog feltételének —, mind pedig a néha a szocialista országokban elhangzó nézetre, ami szerint a munkához, illetve a tanuláshoz való jog minden jog előfeltétele. A nácizmus és más emberirtó vagy diszkriminációt alkalmazó rendszerek történelmileg bizonyították, de a logika is azt támasztja alá, hogy az élethez és a testi épséghez, az egyenjogú személyiséghez és az alapvető jogorvoslatokhoz való jogok köre az előfeltétele a többinek, hiszen halottak, megnyomorítottak vagy alaptalanul bebörtönzöttek nem tudnak sem politikai életet élni, sem munkát vá- lalni. (Különböző prioritások alapján álltak például az Turistaúton Koreában (2.) Történelem - dióhéjban Mint minden népnek, a koreainak az eredete is több legendába vész. Az egyik ilyen az időszámítás előtt 2333-ból származik. Ez Tangun királyt teszi. Csonszan (ősi Korea, magyarul a Hajnali harmat országa) alapítójának. Az igazságot ma is kutatják. Egy bizonyos: a koreai nép az egyik legrégibb államala-r pító Kelet-Ázsiában. Az évezredek állandó harcban teltek: előbb a kínaiakkal, majd a mongolokkal, az utóbbi századokban a japánokkal. (E század elején, 1910-ben a japánok Koreát annektálták is.) A japán uralomnak, kizsákmányolásnak az 1945-ös fel- szabadulás vetett véget, amikor a Szovjetunió csapatai döntő csapást mértek a mandzsuriai Kvantung hadseregre. A hegyekbe szorult koreai partizánok a 30-as években is harcoltak a betolakodók ellen. Ott-tartózkodásunk idején ezt láttuk több filmben, elsősorban a Kim ír Szén életét bemutató dokumentumokból. A felszabadulás után úgy tűnt, hogy békés népuralom kezdődik. így is volt egy ideig : felosztották a földet, a nép vette kezébe a gyárakat, a bankokat, szép eredmények születtek az újjáépítésben. Ezt a békés fejlődést a déli országrészt megszállva tartó amerikai imperialisták rossz szemmel nézték. Azért is, mert Észak hatására ott is néptanácsok alakultak. 1950 június 25-én támadás érte a KNDK-t. Abba kellett hagyniuk az építést, minden erőt az ellenség visszaverésére mozgósítottak. A népi hadsereg néhány nap alatt elfoglalta Szöult, Dél fővárosát. Két hónap múltán az ország 90 százaléka felszabadult. Az amerikaiak a végső katonai vereség megakadályozására, a lisszi- manista bábrendszer megmentésére nagy erejű katonai akciót indítottak. Az ENSZ- ben az akkor még jól műkösebb korosztályban újra fel- idéződött, a fiatalok előtt pedig ismertté lett a koreai nép hősi helytállása a harcban, a tárgyalások útvesztőjében. Amikor a demarkációs vonal meghúzásában már megegyeztek, sokáig azért nem írták alá az okmányt, mert az aláírás helyében nem tudtak egyetérteni. Az amerikai fél ahhoz ragaszkodott, hogy egy sátorban legyen az aláírás, ahová nem férnek be újságírók. Végül abban állapodtak meg, hogy az eddigi tárgyalóterem közelében öt napon belül aláírják a szerződést, egy olyan létesítményben, amelyet az északiak felépítenek. Az ötödik napra a KNDK katonái akkora épületet húztak fel, amelyben a delegációkon kívül több száz újságíró, fotoriporter és televíziós dolgozhatott kényelmesen. Magyar turisták a Keszong melletti királysíroknál. (A szerző felvétele) 1979-es moszkvai politikatudományi kongresszuson R. Dahl és Christian Bay előadásai. A hármas csoportosítás és azon belül a személyi integritáshoz fűződő jogok elsőségének elismerésére hajlott viszont Cyrus Vance 1977-es Georgia állambeli előadásában. Az 1977. évi szovjet alkotmány már az egyenjogúságot és állampolgári minőséget említi első helyen. Az 1972-es magyar alkotmánymódosítás az élethez és egészséghez fűződő összetett jogot helyezte előre.) Az élethez, testi épséghez való jogot napjaink vitáiban úgy is értelmezik, hogy az államok ne lépjenek köny- nyelműen háborúba, törekedjenek a fegyverkezés mérséklésére, mert ezek veszélyeztetik sok ember életét. Nem lenne pontos azonban leegyszerűsíteni ezt a jogot kizárólag a béke fogalmára, hiszen fontos életvédelmi tennivalói vannak a békében élő államnak is. Vannak, akik a halálbüntetés visszaszorítását, a hatósági fegyverhasználat korlátozását hangsúlyozzák, mások a köz- biztonságot, az állampolgárnak nyújtott életbiztonság védelmét. Mindezek idetartoznak, de ugyanakkor e jog fontos belső ellentmondásait is jelzik. Az élethez való jogot nem lehet tisztelni anélkül, hogy a meggondolatlan és gyakori halálbüntetéseket, a túlzások és törvénysértések történelmileg megismételt velejáróit be ne szüntessék. (Folytatjuk) dő USA-szavazógép ENSZ- csapatok küldését szavaztatta meg. A bűnös intervencióban tizenhat ország vett részt. A koreai nép hősi harcokban, a többi szocialista ország anyagi és erkölcsi támogatásával a 38. szélességi fok környékén megállította a túlerővel támadó ellenséget. Hosszú, álló háború következett, az amerikai hadsereg csak arra volt képes, hogy porig bombázza a városokat, a védtelen falvakat. Végül is hosszú tárgyalások után, 1953 júliusában kötötték meg a fegyverszünetet. Turistacsoportunk ellátogatott Keszongba, az ősi fővárosba, amelytől alig 12 kilométerre fekszik Panmind- zson. Nagy várakozással tekintettünk a történelmi Pan- mindzson elé. Meglepetésünkre a demilitarizált övezetben és az érintkezési ponton lévő épületekben is szabad volt fényképezni. Katonaruhák tarka kavalkádjának voltunk tanúi. Egyszerre láthattuk a KNDK néphadseregének tagjait, a demilitarizált övezetre vigyázó cseh, lengyel, svájci és svéd ellenőrző bizottság, valamint a választóvonaltól egy karnyújtásnyira az USA és a déli bábhadsereg katonáit. Kevés pontja van még a világnak, amely egy okmány aláírása után három évtizeddel is annyiszor és olyan fontossággal szerepelne a napi hírekben, mint Panmindzson Kísérőink többször is figyelmeztettek: itt nincs béke, csak fegyverszünet. A háromórás látogatás alatt az időAz épületben ma múzeum hirdeti a koreai nép igazságos harcát. Figyelmeztet is: fényképek, újságcikkek mutatják be a több száz provokációt, amelyet az amerikaiak és bábjaik követtek el a demarkációs vonal mentén. A tablókon magyar lapkivágásokat is olvashattunk, amelyek elítélik a kalóz provokációkat. Láttuk a lelőtt repülőgépek roncsait, elfogott kémhajók fotóit. Eseményekben gazdag időben jártunk Koreában. A világ haladó népei minden év június 25 és július 27 között koreai szolidaritási hónapot tartanak. Június 25-én Kün- gangszanban voltunk, ahol a szolidaritási hónap kezdete alkalmából minket és a szovjet turistacsoportot az ottani megyei néptánács képviselői fogadtak és egy filmvetítés kíséretében vázolták a VI. pártkongresszuson, előterjesztett békés egyesülési koncepciókat. A tízpontos dekrétum egyebek között leszögezi, a két terület népeinek egyetértésével szövetségi köztársaságot kell létrehozni. Észak és Dél az ideológiai különbség megtartása mellett lép szövetségre. Külpolitikájukban semleges, minden békés állammal kapcsolatot tartó diplomáciát alakítanak ki. Természetesen ennek első feltétele, hogy az amerikai hadsereg távozzon Dél-Koreából. (Következik: Ipar — mező- gazdaság) Csikós Balázs
